Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-20 / 172. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. július 20. A CSILLAGOK VILÁGA • Az építményként is érdekes planetárium. Is mer e t térj esz tés és közművelődés Ötéves a Kecskeméti Planetárium • Gyakori vendegek a gyerekek. (Archív felvételek.) Az előtérben kőzetek sokasága szorong a vitrinekben, mellettük rajzok, grafikonok, fotók, beljebb haladva pedig a Kecskeméti Planetárium ötéves fennállására meghirdetett gyermek- rajzpályázat anyagából rendezett kiállítás látható. Egy asztalkán kötegnyi stencilezett lap, rajta az intézmény aktuális műsorkínálata. Csak néhány cím a sok közül: Hazánk csillagos égboltja, A természet ritmusai, Hullócsillagok, Az élet bölcsője — a kozmosz, Csillagmese kicsiknek, Lézerfény és hologram . . . Budapest és-Pécs után Kecskemét a harmadik város hazánkban, amely ilyen intézménnyel dicsekedhet. — Rendszeresen érkeznek csoportok a környező megyék településeiről, sőt az ország távolabbi vidékeiről is — tájékoztat E. Kovács Zoltán, a planetárium vezetője. — Itt, a városban azonban, még mindig nem él úgy ez az intézmény a köztudatban, mint szeretnénk. Van rá eset, hogy le kell betűznöm a telefonban a planetárium szót... Bizonyára igaza van E. Kovács Zoltánnak; sokkal többen és sokkal gyakrabban is felkereshetnék e széchenyivá- rosi létesítményt. De azért panaszra sem lehet ok, hiszen a sokféle eseményre azért felfigyelnek az emberek. Mint kiderül, az óvodáskorúaktól a nyugdíjasokig, minden korosztálynak kínálnak itt programokat. Több általános, közép- és főiskolával rendszeressé vált a kapcsolata a planetáriumnak, fennállásának öt esztendejében. Rendhagyó fizikaórákra, szakköri foglalkozásokra, szemléletes természettudományi előadásokra érkeznek ide a diákok. A TIT Kecskeméti Városi Szervezete által életre hívott Molnár Erik Szabad- egyetem egyik népszerű előadás-sorozatát Universum címmel a planetáriumban rendezik meg évről évre. — Szakköri foglalkozásokra gyerekeket és felnőtteket egyaránt várunk — tudjuk meg az intézmény vezetőjétől. — S igaz, hogy nyaranta szünetelnek ezek a foglalkozások, néhány tagunk ettől függetlenül naponta felkeres bennünket. Most is van bent háromnégy srác. Gimnazisták. Ketten ügyködnek egy hatalmas távcsővel, mert állítólag most igen jól megfigyelhetők a napfoltok. A magam részéről nem kételkedem ebben, mégis invitálnak, hogy győződjek meg erről az érdekes jelenségről a saját szememmel ... A harmadik már hozza a fényképezőgépet, hogy megörökítsék — távcsövén át — a látványt. A Széchenyivárost több mint 30 ezren lakják, művelődési háza azonban nincs ennek a lakótelepnek. Az utóbbi időben igyekszik felvállalni a planetárium olyan tevékenységet is, ami nem kapcsolódik közvetlenül a természettudományos ismeretterjesztéshez, viszont igényként jelentkezik, tehát ide vonzza az embereket. Legrégebbi klubjuk az eszperantistáké, amely minden hónap első csütörtökjén tart foglalkozást. — Már tavaly nyáron is szerveztünk tábort azoknak a fiataloknak, akik érdeklődnek e nyelv iránt. A klubunk népszerűsége adta az ötletet. Most hétfőn nyílt meg az idei napközis táborunk. Mint minden közösség, mely e falak között létrejött, ez is teljesen nyitott, bárki, bármikor betérhet, részt vehet a foglalkozásokon. A csillagászat mellett természetesen van lehetőségük játékra is a táborozóknak. Van egyébként GO néven egy logikai játékokat tanító klubunk, amelyet minden szerdán délelőtt felkereshetnek az érdeklődők. A világjárók — illetve a turisztika, más országok nevezetességei, természeti szépségei iránt érdeklődők — ugyancsak klubot alakítottak a Kecskeméti Planetáriumban. Az élménybeszámolók, diavetítések mellett az olcsón, egyénileg megoldható, úgynevezett hátizsákos túrákon szerzett tapasztalataikat is kicserélik egymás között az ösz- szejöveteleiken. Teljesen spontán szerveződött az értelmiségi klub, főként 35 éven aluli tagokból és a planetáriummal szomszédos Lánchíd Utcai Általános Iskola pedagógusaiból. Jó ideje azonban már a más korosztályhoz tartozók, illetve a város más részein lakók is felkeresik ezt a közösséget. A szervezett foglalkozások mellett természetesen kínálkozik a lehetőség — kötetlen formában — e társadalmi réteg közös gondjainak megvitatására is. — Új kezdeményezésnek számít intézményünkben a családi hétvégék szervezése — mondja E. Kovács Zoltán, mielőtt elköszönünk. — Csillagászati műsorok, rajzfilmvetítés, érdekes fizikai kísérletek, távcsőépítés, modellezés, zenehallgatás, játéktanulás . . . Sokféle programot kínálunk, hogy a gyerekek és a szüleik egyaránt kedvükre válogathassanak. Á legközelebbi ilyen összejövetelünk július utolsó hétvégéjén lesz. A sokszínűség, az igényekhez való gyors igazodás és a teljes nyitottság jellemzi ma a Kecskeméti Planetáriumot. S bizonyos, hogy ha ezeket a „szépségjegyeket” megtartja, előbb- utóbb példátlan lesz, hogy a telefonban betűzni kelljen a nevét bárkinek ... Koloh Elek KÖNYVESPOLC Egymás mellett A Magvető Könyvkiadó Rakéta Regénytár című sorozatában jelent meg a közelmúltban a költőként ismert Ágh István három témakört érintő önéletírása. A kötettel ismerkedő olvasót a szerző két helyütt: a tartalomjegyzék választékosabb, de távolságtartóbb fejezetcímeivel és a borító belső oldalán függőlegesen végigfutó költői leltárral is eligazítja. Ez utóbbi: „Szerelmek . .. albérletek ... otthonok" talán még egyszerűbben és pontosabban tájolja, miről is szól a vallomás. Mert a három fejezet nem eszmefuttatások, körültekintő gondolatfüzérek, izgalmas összefüggések, hanem a megélt események többnyire csak egyedül járható útjaira hívja magával az olvasót. Ennek következtében azután írásainak tényeit, formáit — költőtől szokatlan módon — a stilizációk nélküli, praktikus élet tényei, sőt formái adják. Ezek közé tartoznak a hosszas külföldi tartózkodás alatt feleségéhez írott levelei is. Legfőbb varázsuk, hogy tulajdonképpen „civil”, minden vonatkozásban személyes, magánmegnyilatkozások. Ágh István egyénisége azonban fesztelenségüket, sőt olykor túlírtságukat is olvasmányélménnyé változtatta. Élvezetesek tőmondatokban született, tájakát, embereket, szituációkat jellemző, leíró részleteik, melyeket igen gyakran követnek a szinte gyermekesen lelkes kitárulkozások és a majdnem mindig elmaradhatatlan külső-belső állapotrajzok. Legalább ilyen érdekesek az elveszett vagy épp a várandó levelek leírásával, újragondolásával telő, unalmas napokról készített beszámolók. A levelek egyike-másika persze tartalmaz versötleteket, olykor versrészleteket is, ám elmaradhatatlan utolsó sorukként a megjegyzés: „Úgyis átírom majd”. Áz Albérleteim története című fejezet közérdekűbb, általánosabb tapasztalatokból építkezik. Líra helyett némi iróniával, sőt helyenként a tárgyhoz nem igazán illő nosztalgiával, mely — az albérlettel örökre összekapcsolódott fogalomnak — az ifjúkornak szól. Már a legelső mondat megadja az alaphangnemet, kiderül belőle ugyanis, hogy a „főhős” tizenöt évig volt kisebb- nagyobb megszakításokkal albérlő. Ebből aztán szinte már kitalálható az indíték: „annyi boldogság, és bánat, kedvesség és botrányról szóló szóbeszéd” vette körül életének ebben a szakaszában, hogy elhatározta: megírja az egészet. Á szerelmek, házasságok, barátságok, munkahelyek, életformák, hétköznapok és ünnepek történeteinek előadása közben olykor mintha nem bizna eléggé az egyes szám első szemé- lyű nézőpont pontosságában, „kölcsönveszi” mások írásos megnyilatkozásait: levél- és üzenetrészleteit is. Különösen olyankor folyamodik ehhez, amikor szeretteit, korábbi életének fő- és mellékszereplőit igyekszik az olvasó elé állítani. A legutolsó, Keleti Károly utca című, családjához a legszorosabban kötődő fejezetben nyit a legtágabb, hivatásával is érintkező társadalmi horizontra. Ezeken az oldalakon beszél először költészetről, irodalomról, szakmai eredményekről és gondokról, s arról is, kik, mivel és hogyan segítették pályáján. Ágh István rendhagyó prózakötete irodalomtörténeti értékű tényeivel együtt is elsősorban üdítően izgalmas olvasmány. K. J. HONISMERET — HELYTÖRTÉNET A halasi levéltár tervei Egyesület — alakulnhan Alig több mint egy éve, hogy Kecskemétről és Kiskunfélegyházáról méltó helyére: a lakóházból kialakitott, ízléses és tágas kiskunhalasi levéltárba került az a történelmi anyag, mely a XVIII. század elejétől összefüggő egységként demonstrálja a város múltját. A Bács-Kiskun Megyei Levéltár Kiskunhalasi Levéltári Részlege — ez a pontos megnevezése — a város helytörténeti bázisa hivatott lenni. Hogy vállalt feladatának miként tud eleget tenni, azt O. Kovács József, a részleg vezetője egyéves tapasztalatai alapján ítéli meg. — A történeti anyag kezelésére, rendezésére, őrzésére, illetve hozzáférhetővé tételére vállalkoztunk, s mindezt közművelődési tevékenységünk tenné teljessé. Igazából azonban még nem tudatosult az emberekben, hogy milyen lehetőségeket kínál a levéltár. Kevés a látogatónk. Arra pedig — néhány esettől eltekintve — még alig volt példa, hogy valaki rendszeres kutatást végezne, amin őszintén csodálkozom. Végigjárva a négy raktártermet, belelapozva a XVII. századi pecsétes levelekbe, a tanácsi iratanyagokba, magam is kedvet érzek a kutatóterem hűsítő nyugalmában tölteni néhány elmélyült órát. S nem értem, miért nincs egyetlen szakdolgozatot író főiskolás, ismereteit elmélyítő pedagógus, tanulmányt író történész sem ... — Aki a város múltját mikroszinten szeretné megismerni, az óriási segítséget kaphat itt. Tudom, hogy vannak ilyen emberek Kiskunhalason, de sem ösztönzést, sem támogatást nem kapnak, egymástól elszigetelten dolgoznak. — Ha jól tudom, éppen ezt a réteget szeretné összefogni. Legalábbis ez tűnik ki abból a pályázati anyagból, melyet a megyei ifjúsági közösségi letéti számla szakértői csoportjának felhívására készített. — Kiskunhalason hatványozottan jelentkeznek a kisváros hátrányai. Nincs egy klub vagy szakmai csoportosulás, amely a múlt- és a jelenbeli valóság tudományos igényű vizsgálatára, értékelésére vállalkozna, akár írásos, akár szóbeli formában. Pedig van itt múzeum, jó múltú gimnázium, könyvtár, szakmunkásképző ... Kiskunhalason jelentős a diplomás emberek száma. De ha nem ösztönzik őket, nem kapnak lehetőséget, akkor az energiájuk kihasználatlan marad, vagy elfe- csérlődik. Elsősorban a humán szakos tanárokra, múzeumi munkatársakra, könyvtárosokra, pályakezdő fiatalokra, idevalósi diákokra gondoltam, amikor felmerült bennem egy társaság vagy csoport szervezésének a terve. S tudom, van rá igény. — Már nincsenek illúzióim. Nem számítok széles rétegekre, de legalább néhány emberben szeretném fölkelteni az érdeklődést. Úgy érzem, kötelességem ezt megpróbálni. — Nem jellemző a levéltárakra, hogy hagyományos szerepkörükön túl, rendszeres közművelési feladatokat is felvállaljanak. — Ez egy kisvárosban másként van. Előadás-sorozatokkal, rendszeres találkozásokkal „edzésben” lehet tartani azokat az embereket, akik érdeklődnek a történelmi múlt iránt, s akik alkalom- adtán közreműködnének egy-egy olcsóbb, de annál színvonalasabb kiadvány elkészítésében. Ilyen módon szeretnénk erősíteni a városlakók azonosságtudatát. — Húszezer forinttal járultak hozzá a pályázat kiírói a tervezett előadássorozat költségeihez. — így van. Én ezt őszintén köszönöm, de valójában nem sokat nyerünk vele. Néhány előadásra futja belőle, amire — a kivezényelt fél középiskolai osztályt is beleértve — legfeljebb tizenöt-húsz ember kíváncsi. Mi Maria There S1A ISTENNEK KEGYELMÉBŐL ROMAI ÖZVEGY TSÁSZÁR- JSIE , MAGY AR , ÉS CSEH OHSZÁGH! &c. &c. KORONÁS APOSTOLI KIRÁLYNÉ , AUSTRIA! K.R TZ - HEKTZKGNÉ. &c. &c. Meglepődök , hiszen nem lemondóan legyintő, nem üs egy próbálkozásaiba belefásult ember kijelentése ez, hanem egy 28 éves fiatalemberé, aki azért költözött a megyeiszékhelyről Kiskunhalasra, hogy a levéltárat irányítsa. Ehhez pedig ambícióra, s igenis vágyakra — olykor elérheted enekre — van szükség. — Távol álljom tőlem a panasz, hisz mindig is tudtam: ez egy kolduló ágazat — ad magya rázatot máris, meglepődésem láttán, j— Azért félreértés ne essék: én azt szer etném, ha az elképzelésekből minél t öbb valósulna meg. Pontos listát készítettem a témákról, melyek a XIX. és a XX. század társadalom- és művelődéstörténetét fogják majd át. Jól felkészült, tekintélyes szakembereket hívunk meg, akik a mindenkori közönség képzettségének megfelelő szinten adják át ismereteiket. Az első találkozás szeptember végén, október elején lesz, s a tervek szerint néhány film vetítésével is színesíthetőek a témák. De mindez :nem tartozik a levéltár elsődleges feladatai közé. — Mi lenne hát az igazi, az elsődleges feladat? — Míg a felhalmozott anyag feldolgozatlan, amíg tanulmányokban nem hasznosulnak a korhű dokumentumok, addig a levéltár nem látja el fel• Mária Terézia nyomtatott rendeleté. • Leopold császár pecsétje a XVII. századból. (Straszer András felvételei.) adatát. Tanulmányok kellenek, ahhoz azonban pénz és íráshoz értő, humán érdeklődésű emberek. Három témát választottam, aminek feldolgozásában diákok is segítségünkre lehetnek, s az anyaggyűjtés is könnyedebb: interjú formájában is megoldható. Az egyesületek, egyletek a XX. században, a kiskunhalasi érdekközösségek kutatása fontos azért is, hogy mint alakuló egyesület, tisztában legyünk a demokratikus hagyományokkal. Az iskolán kívüli népművelés, a tanyai tanítók élete s ennek hagyományai, valamint a kiadatlan kéziratok gondozása érdekes, és különösebb előtanulmányokat nem igénylő témák. A feldolgozás is megoldható, s azt is tudom, kikhez forduljak. De amíg határozott ígéretet nem adhatok a megjelenésre, addig senki sem hajlandó esetleg kárba vesző munkával tölteni szabadidejét. Pénzt pedig — ígérik — akkor kapunk, ha kész kiadványt teszünk az asztalra. Itt zárul az ördögi kör. — Mitől a személyes indíttatás? ■— Elvállaltam, hogy ezt az anyagot közzéteszem. A feltételeket — az épületet, a berendezést és a gyűjteményt — megkaptam hozzá. Egyébként pedig, egyszerűen érdekel. A Paprika utca 14. számú épület észrevétlen a környező lakóházak közt. Mindössze egy kis tábla, s az ablakon keresztül is jól látható, mennyezetig érő polcok teszik kicsit mássá. Nem sokan tévednek erre, pedig kapuja egész nap nyitva áll. G. Tóth Tímea KÉPERNYŐ KB-ülés Újabb fal dőlt le. A Magyar Televízió először adott — adhatott — közvetítést az MSZMP Központi Bizottságának üléséről. Aki akarta, ezúttal már figyelemmel kísérhette, hogy a párt, mely az alkotmány szerint a társadalom vezető ereje, előzetesen nyilvánosságra hozott javaslatairól hogyan tárgyal, milyen döntést hoz. A nap befejezéseként szóvivő válaszolt a riporter kérdéseire, minek következtében az embernek az lehetett az érzése, hogy végre felnőttként kezelik. Mert ez a közvetítés tényének legfőbb summázata: tájékoztatják a társadalmat. Beavatják. Előre értesítik. A társadalomnak — benne a párttagságnak — persze már régen is joga lett volna e hhez, ám valahol, valakik úgy vélték: legjobb a dolgokat titokban tartani. Holott ez a legveszélyesebb, a titkolódzás. Ha az ember nem kapja meg a híradagját a hivatalos helyről, akkor a nem hivatalosról próbálj a beszerezni — miközben a hivatalos hely hitele csökken. (Tömegkommunikációs közhely: általában annak hiszünk, akitől a hírt először hallottuk.) A rádiót tekergeti, ugyan mit mondanak azok, odaátról — és bosszankodik, hogy amott jobban informáltak lehetnek, noha kisebb rá a joguk: a pályán mi és itt vagyunk. Politizáló ember, a jövőért felelősséget vállaló ember tehát csak helyeselheti a nyilvánosság intézményesített kiterjesztését. B. J.
