Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-20 / 172. szám
1988. július 20. • PETŐFI NÉPE • 5 ÖNMAGUKBAN KERESTÉK A HIBÁT-mr -w- f . ßr • A szakember elégedett: kevés szem Hercegszántón ismét jó termést aratnak Hercegszántó után már az országhatár következik, s azon túl Jugoszlávia. A községből tehát nem vezet út tovább, csak vissza. Az, hogy kiesnek a belföldi forgalomból, hátrányosan befolyásolja a helyi Lenin Tsz gazdálkodását: növeli költségeiket. A szövetkezetieknek ugyanis mindenért menni kell, nem esnek útba senkinek. Ezt a körülményt, illetve következményeit azonban tudomásul veszik, bekalkulálják számításaikba, hiszen változtatni úgysem tudnak rajta. Nem is ebben, és még csak nem is az ehhez hasonló, rajtuk kívül álló okokban keresték a magyarázatát annak, hogy miért esett vissza a szövetkezet nyeresége hirtelen, látszólag egyik évről a másikra, azaz 1985-ről 1986-ra. Azóta már tudják, hogy az eredményvesztésnek nem valami váratlanul támadt, előre nem látható okai voltak. Csodaszámba menő eredmény Fiatal a hercegszántói tsz elnöke, Császár György, de nem tapasztalatlan. Agrármérnök, több éve dolgozik a szövetkezetben. Elnöknek 1986 decemberében választották, nyugdíjba vonult elődje helyett, új tisztségében az volt az első dolga, hogy munkatársaival együtt a szövetkezetről „látleletet” készítettek. Azt vizsgálták, miért csökkent a közös gazdaság korábban megszokott nyereségszintje a felére, a 12-13 millió forintról 5,6 millióra. Az új esztendőt, vagyis 1987-et már a hibák kiküszöbölésevei is kalkuláló stratégiájúk alapján dolgozták végig. A következmény: tizenkétmillió forintos, tehát megduplázott nyereség év végére! Az elnök mégsem elégedett. Tudja jól, hogy sokkal több van ebben a gazdaságban, mint amennyit a múlt esztendőben — igaz nem kevés munkával — kihoztak belőle. Itt van például az a tény — mutat rá most beszélgetésünkkor —, hogy a növénytermesztési ágazatuk az 1986. évinél kisebb eredménnyel zárt tavaly. Abból, hogy ennek ellenére megduplázták a szövetkezet nyereségét, az is kiderült, hogy nagyon sok belső tartalék hevert parlagon a gazdaságban, íme a fonákja annak, hogy — az előző évhez képest — olyan nagy mértékben javult a gazdálkodásuk. Állattenyésztésük veszteséget hozott évről évre az utóbbi időben. A sertés- ágazat pénzügyi mérlege a 4 millió forintos mínusznál állapodott meg 1986ban, tavaly 3 milliós nyereséget könyveltek el e tevékenység javára. Kérdésemre, hogy milyen módszerekkel sikerült ezt elérni, az elnök azt válaszolja: egyáltalán nem biztos, hogy ezek a módszerek másutt ismeretlenek, csak a hercegszántói tsz;ben hatottak az újdonság erejével. Áttértek a nagy súlyú sertések hizlalására. A szövetkezet számára kedvező értékesítési konstrukciót választottak. Tenyészsüldő-eladással is foglalkoznak. Megszigorították az ágazatban a munkafegyelmet, következesképpen javultak a termelés fajlagos eredményei: nőtt a szaporulat, csökkent az elhullás, a takarmányfelhasználás, ugyanakkor a korábbinál 35 százalékkal több I. és II. osztályú hízott sertést értékesítettek. Ezek a változások vezettek a szinte csodaszámba menő, hétmillió forintos eredményjavuláshoz. (Kigazdálkodták az előző évi 4 milliós veszteséget, amit még plusz hárommillióval tetéztek!) Gyökeres változások A tejtermelő szarvasmarha-ágazatuk is, ráfizetéses volt már hosszabb ideje. Érthető, hiszen az átlagos tejtermelés alig érte el a 4300 litert. Nos, elkezdték fokozatosan kiselejtezni az állományból a gyengén tejelő egyede- ket, csak a legalább 5 ezer litert adókat hagyták meg. Hizlalásra kizárólag a kiselejtezetteket fogják. Javították a takarmány minőségét, ezzel — ahogyan mondani szokták — két legyet ütöttek egy csapásra. A tartalmasabb takarmányból kevesebb is elég a jószágnak, így csökkent a termelés költsége, ugyanakkor több és magasabb zsírtartalmú tejet fejhetnek. Több és jobb tej „termelésével” hálálták meg a jószágok a nagyobb törődést, lelkiismeretes gondozást, amire a szövetkezetben a korábbinál jobban odafigyelnek. Vöröstarka tejtermelő fajtával kereszteznek, így az egyedek genetikai képességét is javítják. Mindezek eredménye: a 4300- ról tavaly 4900 literre növekedett az átlagos tejtermelés, az idén május végéig pedig már elérte az 5100 litert. Sokkal tanácstalanabbak viszont a szövetkezet vezetői abban a kérdésben, hogyan lehetne a juhágazat problémáit megoldani. Mégis úgy döntöttek: nem válnak meg a juhászatuktól, szövetkezeten belül próbálnak megbirkózni nehéz feladataikkal. Fajtaváltással kezdték, az aszkániai állományt NSZK-beli merinóra cserélik. Ez utóbbinak jobb az utódnevelési készsége és — az elnök meggyőződése szerint — a gyapjúhozama is. A termelési költségeket ebben az ágazatban is sikerült csökkenteniük, az idén már „csak” 500-600 ezer forint veszteségre számítanak ebben az ágazatban. Mit mutat a határ? A hercegszántói tsz 5400 hektáros összes területének túlnyomó része — 4400 hektár — szántó. Ágazataik közül a legtöbb árbevételt a növénytermelés hozza, ennek eredménye azonban tavaly jóval elmaradt a szokottól. Ilyen rossz talán még sosem volt. S bár az okok között ebben a kedvezőtlen időjárás játszotta a főszerepet, de inkább csak arra adott ez is magyarázatot, hogy a terméshozam miért maradt el a tervezettől. Alaposabb vizsgálódás, megfontolás után a szövetkezet gazdái arra a meggyőződésre jutottak, hogy némileg módosítani kell a termelési szerkezetet. Az idén már ennek megfelelően választották meg a növények sorát. Búzát továbbra is 1200 hektáron termelnek, növelték viszont az őszi árpa területét, annál inkább, mivel e növényféleség termesztéséhez igen kedvező a vidék természeti adottsága. A búza betakarítását július 11-én kezdték el, s az már biztos, hogy az átlagtermés meghaladja a tervezett hektáronkénti 5,8 tonnát. Meglesz a háromtonnás hozam az étkezési szárazborsóból is, amit 420 hektáron termeltek. Amint az elnök mondja: ragyogó kilátásaik vannak a szójatermést illetően is, annak ellenére, hogy nem volt vegyszer akkor és annyi, amikor és amennyi kellett volna. Most még sokat mutat a napraforgó és a kukorica is —, de eső kellene! Amikor pár héttel ezelőtt Váncsa Jenő mezőgazdasági miniszter Bács- Kiskun megyében járva a hercegszántói tsz-be látogatott, még szebb képet mutatott a határ, a szárazság még nem hagyta rajta nyomait. Ám a Lenin Tsz nem csak a termést érlelő, hatalmas búza-, kukorica-, napraforgótábláival tett jó benyomást a ritka vendégekre. Az utóbbi egy-két évben a gazdaságban végbement változások azt is példázzák: sok múlik a végzett munka minőségén, szervezettségén, sok múlik azon, hogy mennyire akar és hogyan tud dolgozni az ember. Kellő ösztönzés nélkül persze ez sem megy, Hercegszántón ennek alapjait is megteremtették: új érdekeltségi rendszert vezettek be az elmúlt esztendőben. Ennek megfelelően a fizikai dolgozókat is jutalmazzák az adott ágazat eredményeitől függően, a nyereségrészesedésen fölül. Igaz, a jutalmat nagyobb mértékben akarták differenciálni a vezetők, mint ahogyan azt teszik. Eredeti elképzeléseiktől azért kellett el- térniök, mert a tagok között feszültséget okozott a nagymértékű megkülön'- böztetés. A módszer — természetesen azzal együtt, hogy a munkát következetesen számon kérik — elérte célját. Mezőgazdaságról lévén szó, ezt most még nem a szövetkezeti összes eredményen lehet lemérni, hanem a hozamok javulásán. Almási Márta • Búzahegy a szárító mellett. (Straszer András felvételei.) MIÉRT NEM FOROG A VÁLTÓ? Vihar a gabonahitelek körül Körkép négy alföldi megyéből A gazdaságirányítás, különösen a bankszféra vezetőinek véleménye szerint ma a magyar gazdaságban az indokoltnál nagyobb pénzbőség van, azaz túl nagy a likviditás. Ezért továbbra is restrikcióra, a gazdálkodó szervezeteknél levő hitelek szűkítésére van szükség. A hitelmegszorítások az egész gazdaságot érintik, mondhatjuk úgy, sújtják, de talán a mezőgazdaságban járnak a legsúlyosabb következményekkel. Ennek a pénzügyi szigornak a jegyében tavasszal az úgynevezett zöldhiteleket fogták vissza a bankok, mígnem veszélybe került az egész növénytermesztés szezonkezdése. Most az aratásnál bontakozik ki hasonló helyzet. A szükségesnél lényegesen kevesebb a kereskedelmi bankok pénze a gabonahitelekre, ezért az előre bejelentett 50 százaléknál is nagyobb arányban fizetnek váltóval a gazdaságoknak. A téeszek különféle okokból, sokszor nem alaptalanul, idegenkednek a váltótól, amelyet a jelek szerint más vállalatok nem, vagy csak vonakodva fogadnak el tőlük pénzként. Pénzügyi csapda Szolnok megyében az ország búzatermelésének közel egytizedét adják a közös gazdaságok. Az idei aratás újdonsága, hogy a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat váltót ad a beszállított gabonáért. A számítások szerint a GMV Szolnok megyei központja 1,8 milliárd forintot fizet majd ki az előzetes termésbecslés alapján, s ennek tetemes részét az előbb említett formában teszi. A gazdaságok ódzkodnak a váltótól, mivel nem minden gazdálkodó szerv fogadja el vi- szontfizetési eszközként, s akkor a termelőszövetkezetek kényszer- helyzetbe kerülnek. Ok kénytelenek jobb híján megbékélni e pénzügyi megoldással, de ha a gabona eladásából származó váltóikkal nem tudnak vásárolni, fizetni, mert azt mások nem fogadják el, csak az Országos Kereskedelmi és Hitelbank marad partnerként. Ha viszont oda benyújtják le- számítoltatni a váltójukat, a bank visszatartja az ellenérték egy részét a szövetkezet vele szembeni hitel- tartozása fejében. Pedig a tsz-ek ebből a pénzből vegyszert, üzétnanya- got akartak vásárolni, kiegyenlíteni a repülőgépes növényvédelemért járó tartozásukat. A GMV Szolnok megyei központja a nehézségek ellenére, egyelőre igyekszik mindent megtenni, a leginkább rászoruló tsz-eket a rendelkezésre álló, viszonylag csekély pénzből fizeti ki. Ennek ellenére, főként a betakarítás utolsó szakaszában, akadhat olyan gazdaság a megyében, amelyik kénytelen lesz tudomásul venni, hogy kizárólag váltót kap. Ezek a gazdaságok igen nehéz helyzetbe kerülhetnek. A bizalmatlanság okai A Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat 450 ezer tonna búza felvásárlását tervezi, összesen 1,5 milliárd forint értékben. Július közepéig 800 millió forintot fizettek ki váltókban a beszállított kenyérgabonáért. A váltót eddigi tapasztalataik szerint — fenntartásokkal bár, de — minden gazdaság elfogadta. A Gyomaendrődi Béke Téesz főkönyvelője, Galambos Imre nem örül annak, hogy készpénz helyett váltót kapnak a beszállított gabona ellenében. „A tsz-ek bizalmatlanok a váltóval szemben, mindenki igyekszik minél hamarabb pénzzé tenni a papirost. A gabonafelvásárló által adott váltóra az Országos Új híd épül a Tiszán Polgár és Leninváros között a Tisza- hídon váltakozó irányú és meglehetősen nagy a forgalom. A meglévő híd mellé a régi pillérekre új, 280 méteres hidat építenek. A KÉV Metró miskolci igazgatóságának dolgozói jelenleg a pillért erősítik. Az acélszerkezet ez év folyamán a helyére kerül és a forgalom várhatóan 1989 második felében indulhat meg az új hídon. (MTI-fotó) Kereskedelmi és Hitelbank évi 14 százalékos kamatot számít, ami a vállalatot terheli. Ha viszont az OKBH nem tudja fogadni a váltót, akkor a Magyar Hitelbankhoz kell mennünk — nekünk ide tartoznak a számlavezetéseink —, de ott ugyanerre a váltóra 16 százalék a kamat. A két százalék különbözetet pedig nekünk kell fizetni.” A Békés megyéi mezőgazdasági szövetkezetek szövetsége, tájékozódva a téeszek pénzügyi helyzetéről, megállapította, hogy május 31- én a gazdaságoknak 625 millió forint volt a kifizetetlen számlájuk, s ez háromszor annyi, mjnt tavaly ilyenkor. Ennek egyik oka, hogy nem kapnak elegendő hitejt. A helyzet május óta, a betakarítással sem változott, hiszen a pénzügyi gondok megoldását a váltó nem segíti, hanem inkább bonyolítja. Július 8-áig 67 tsz kapott váltót, mintegy 750 millió forint értékben a Békés megyei GMV-től. Ezeket a váltókat nem mindig sikerült beváltani. Az OKHB nem fizet, hanem a pénzt a bankkal szemben fennálló hiteltörlesztésre fordítja. így aztán a legtöbb tsz-nek most, a betakarítási szezonban sincs pénze — állapította meg a megyei téeszszövet- ség. Kiss József, az OKHB békéscsabai fiókjának igazgatóhelyettese elismeri, hogy nem igazán jó megoldás a váltó. „Nem titok, hogy most az ország érdeke ezt a módszert kívánja, tehát központi utasítás végrehajtásáról van szó. Igaz az is, hogy a leszámítolásra benyújtott váltóért nem fizetnek, hacsak nem bérkifizetésre kell. A gabona ára most a gazdaságok rövid lejáratú hiteleinek törlesztésére megy. Július 28-áig szól a hitelhosszabbítás, s ez idáig 150 millió forintot kellene behajtani, feltéve ha a gazdaságok idehozzák a váltókat. Tény, hogy július elseje óta eddig hetvenmillió forint értékű váltót vettünk vissza. Ez egy erőszakos módszer, de most ezt kell csinálni, még akkor is, ha én személy szerint nem értek ezzel egyet” — mondta végül a bank- szakember. Gyors intézkedésekre van szükség! Bács-Kiskunban e napokban zajlanak — heves viták közepette — a fizetéssel kapcsolatos egyeztető tárgyalások a gazdaságok, a felvásárló szerv és a bankok képviselői között. Az előzetes hírek szerint a mező- gazdasági üzemek azt várnák, hogy legalább 50 százalékban készpénzt kaphassanak termékükért. Most már abba is belenyugodnának, hogy a Duna—Tisza közén az arány a váltó javára ennél jóval nagyobb, de nem bíznak a banki garanciában. Már csak azért sem — mint erre az egyeztető értekezleteken is fény derült —, mert a banki garancia ellenére a hitelbankok nem fogadják el a váltót. Pontosabban az a tapasztalat a két legnagyobb gabonatermesztő körzetben, Baján és Kecskeméten, hogy a pénzintézetek csak annak a gazdaságnak a váltóját hajlandóak „megvenni”, amelyiknek hitele van náluk. Mégpedig úgy, hogy a váltóért cserébe csak a — bérre, üzemvitelre — szükséges pénzt fizetik ki, a többit a fennálló hitel törlesztésére tudják be, még akkor is, ha az adósság kifizetése még nem is esedékes. A legnyugalmasabb a váltóval kapcsolatos helyzet Kiskunhalason, az OKHB itteni fiókja minden nagyüzemmel konkrétan egyeztet, hogy a gabonaváltóból mennyit tudnak a gazdaságok még váltóként tartalékolni, mennyi készpénzre van azonnal szükség, s mennyi az az összeg, amellyel törleszteni kívánják adósságukat. Hiszen az sem baj, ha „kopik” az igen magas kamatú adósság. A váltó „felváltását” igyekszik szorgalmazni a Hitelbank kecskeméti fiókja is, amely ígéretet tett arra. hogy a váltót csak az esedékes hitellel csökkenti. Szendrei Sándor igazgató szerint viszont olyan váltó elfogadására, amelyet teljes egészében készpénzben kell leszámítolni, nincs módjuk. Ennek az az oka, hogy a fedezet — a betét- állomány —, amiből ezt fizethetnék, nem nőtt a várt mértékben. Véleménye szerint indokolatlan, hogy a váltót nem forgatják, mindenki szabadulni akar tőle. Tapasztalatai szerint a vállalatok költségében legalább 60 százalékot tesz ki a termeléshez szükséges anyagok megvásárlása, a váltóval történő vállalatközi pénzforgalomnak tehát nagy a létjogosultsága. Hasonlóképpen vélekedik a váltóról a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatója, dr. Bányai Endre is. Szerinte azonban az elméletileg mégoly jó módszert nem szabad mereven értelmezni, ha a gyakorlat ellentmond az érveknek. Éppen a váltó iránti bizalom megteremtése érdekében elengedhetetlennek tartja, hogy a hitelbankok egységes nézetre jussanak. A Magyar Nemzeti Bank ugyanis lényegében korlátlanul visszavásárolja a benyújtott váltókat a hitelbankoktól, 24 órán belül leszámítolja azokat. A tőkehiánnyal küszködő Duna—Tisza közi téeszekben megítélése szerint is katasztrofális helyzetet okozna, ha legbiztosabb exportcikkünk, a gabona termelői nem juthatnának hozzá azonnal idei első nagyobb bevételükhöz. Különösen tarthatatlannak véli azt a módszert, hogy a hitelbankok éppen a legjobb adósok, azaz a kölcsönöket már visszatörlesztett gazdaságok váltóit nem fogadják el. Búzáért — kukoricát? A helyzeten enyhíteni próbál a Bács-Kiskun megyei gabonaforgalmi vállalat más módon is, az úgynevezett termékcserével. A nagy állattartó szövetkezetekkel, például a Solti Kossuth Téesszel, olyan megállapodásokat köt, hogy váltó helyett terménnyel fizet a gabonáért. Á Soltiak például a 70 vagonnyi búzáért ezzel egyező árú, bármikor felhasználható kukoricát kapnak. Hajdú-Bihar megye idei gabona- termésének a felvásárlásához 1,3 milliárd forintra lenne szükség, ennek azonban csak 40-50 százaléka áll rendelkezésre, az is. váltóban. Mint azt Báni Béla, a megye gazdaságainak pénzét kezelő OKHB debreceni igazgatója elmondta, a felvásárlás kérdésében naponta egyeztetnek a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat megyei igazgatóságával. Júliusban 750 millió forint — ebből 600 millió váltóban, 150 millió pedig hitelben — áll rendelkezésre. Az augusztusi gabona- felvásárlásra egyelőre nincs pénzügyi fedezet. Az OKHB Hajdú- Biharban jelenleg minden, a gabonaforgalmi által kibocsátott váltót leszámítol, ha azt a gazdaság kéri. Ugyanakkor a pénzforgalom csökkentése érdekében váltóforgatásra ösztönzi a gazdaságokat, hogy a termelők váltókkal vegyék meg a műtrágyát, a gépeket, s ezáltal — a megfelelő váltóforgatás után — ne az első váltótulajdonos jelentkezzen pénzért a bankoknál. Természetesen, más a helyzet azoknál a szövetkezeteknél, amelyek például csak a váltó gyors beváltásával tudnak bért fizetni. Esetükben érthető, hogy mielőbb készpénzt szeretnének a termékeikért. A gabonafelvásárlás jelenlegi ellentmondásainak csökkentése, a fedezethiány megszüntetése mindenképpen országos intézkedéseket sürget Hajdú-Bihar- ban is. (MTI-Press)
