Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-15 / 168. szám

1988. július 15. • PETŐFI NÉPE #3 j A környezetvédelem mindnyájunk ügye Beszélgetés Maróthy László miniszterrel Környezetünk valamennyi égető problémáját aligha lehet egyszerre megoldani, szűkös anyagi eszközeink miatt szükség van valamiféle rangsorolásra. Miben látja a miniszter a hazai környezetvédelem legsürgetőbb feladatait? — A VII. ötéves népgazdasági terv célkitűzései és a kormány társadalmi­gazdasági stabilizációs programja alapján kirajzolódnak számunkra is a fő irányok. Megfogalmazott cél „a kör­nyezet romlási folyamatának mérséklé­se, ezen belül a lakosság életkörülmé­nyeit közvetlenül befolyásoló környe­zeti állapotjavítása.” Kiemelt feladat a veszélyes hulladék kezelésének, ártal­matlanná tételének fokozatos megol­dása, a súlyosan szennyezett levegőjű térségek szennyeződésének mérséklése, a jelenlegi és jövőbeni ivóvízbázisok védelme — e három feladatra külön akcióprogram készül. — A vízgazdálkodáson belül elsődle­ges feladat a hazai vízkészletek tervsze­rű hasznosítása, a takarékosság, a vízzel való gazdálkodás, hiszen a tiszta, egész­séges ivóvíz világunk egyre nagyobb kin­cse, és erre még nem döbbentünk rá iga­zán — sok még az intézményes pocséko­lás is. — Ebben a kérdésben két prioritás érvényesül: minél többen jussanak egészséges ivóvízhez és a vízkészletek védelme. A szennyvíz-elvezetés és -tisz­títás kiemelt fejlesztése nélkül azonban nem javítható a vízminőség. Az átfogó környezetvédelmi felada­tok szükségessé teszik, hogy az új mi­nisztérium a teljes emberi környezetre, valamennyi védett értékre kiterjedően képviselje a kormányzati munkában a környezetvédelmi érdekeket. Törekvé­sünkben az a szándék jut kifejezésre, hogy a gazdálkodás konjunkturális ér­dekeitől mentes, átfogó környezetvé­delmi munka valósuljon meg, amely tekintetbe veszi a természeti erőforrá­sok takarékos és ésszerű hasznosítását, a termelés és fogyasztás környezetkí­mélő fejlesztését. Környezetvédelmi törekvéseink' kö­zött jelentős szerepet kap a nemzetközi együttműködés. Tudatában vagyunk annak, hogy a kapcsolatok szorosabbá tételével javíthatjuk hazánk környezeti állapotát, és így kapcsolódhatunk be a környezetvédelem globális programjá­nak megoldásába. Bár a környezetvédelem elsősorban állami feladat, alig vihető sikerre a tár­sadalom közreműködése nélkül. Fon­tosnak tartjuk az együttműködést min­den környezetvédő csoporttal és min­den állampolgárral, ha a célokban meg tudunk egyezni. — Az élet számos területén dolgoz­nak ki prognózisokat, amelyek ugyan vagy beválnak, vagy nem, de minden­képpen segítik a tervezést, a felkészülést egy várható állapotra. Beszélhetünk elő­rejelzésről a környezetvédelemben Ma­gyarországon? — A környezetvédelemben is van­nak prognózisok, de ezek sok tekintet­ben — a probléma jellegéből eredően — eltérnek az élet más területén kidol­gozott és alkalmazott prognózisoktól. Sokáig a műszaki-gazdasági fejlesztési stratégiák, tervek környezeti hatásait nem mérlegeltük, vagy ha igen, akkor mint ökológiai korlátot, nem vettük kellőképpen figyelembe. Fordulat ak­kor következett be, amikor világossá vált, hogy nemcsak a gazdaság hat a környezetre, hanem a környezet, a megbomlott környezeti egyensúly ma­ga is hat, esetenként súlyosan visszahat a gazdaságra. Ez az ökológiai krízis a hatvanas és hetvenes évtized fordulójára éleződött ki a világgazdaság centrumában, a fej­lett országokban. Magyarországon 1976-tól, az emberi környezet védelmé­ről alkotott törvény közreadásától te­kinthetjük kiemelt kérdésnek a környe­zetvédelmet. Ekkor azonban a figyelem még főként a károk utólagos felszámo­lására irányult. Lassan bontakozott ki a megelőzés igénye és lehetősége, amely a gazdaságnak ökológiai rendszerre ki­fejtett hatásai megalapozott ismeretét igényli. A tudomány elsősorban a glo­bális problémákra és egyes védett kör­nyezeti elemekre, illetve veszélyes szennyező forrásokra figyelt fel, ame­lyek nemzetközi összefogást követel­nek. Az egész ökológiai rendszerre vonat­kozóan még nem áll rendelkezésre megfelelő előrejelzési módszertan. A bizonytalanságot érzékelteti, hogy például a Sandoz cég által okozott kör­nyezeti katasztrófa hatását, illetve a súlyos vízszennyezést megelőző állapot helyreállását szakértők tíz évre becsül­ték, ugyanakkor a Rajna élővilágának egyensúlya — a szennyezést követően — hozzávetőleg egy év alatt helyreállt. Magyarországon az egyes környezeti elemek (víz, levegő, talaj, élővilág, táj) állapotváltozása került az értékelés so­rán előtérbe. Nagy bizonytalansággal terhelve Ugyan, de elkészült, a .2000. éven túlnyúló hazai prognózis is. — Folyóvizeink túlnyomó része hatá­rainkon túlról érkezik, és sajnos erősen szennyezett. Mit lehet ez ellen tenni? — Magyarország felszíni kisvíz- készleteinek 96 százaléka külföldről ér­kezik, valamennyi nagyobb vízfolyása az országhatáron túl ered. Az előfordu­ló legkisebb és legnagyobb vízhozamok aránya sokéves átlagban 1:10, a vízmi­nőséget a szennyezés mennyiségén kí­vül tehát a vízjárás is erősen befolyá­solja. Egyetlen olyan folyó sincs a Dunán kívül, amely közvetve vagy közvetlenül 12 országot érintene. E hatalmas víz­gyűjtő közepén van hazánk. Tőlünk északra negyvenöt millió lakossal, kü­lönböző társadalmi rendszerű orszá­gok szerteágazó beavatkozásaiból je­lentős szennyeződés éri a Dunát, és így, közvetve Magyarországot is. A Duna vízminőségét tekintve ugyanakkor különösebb gondjaink nincsenek, és a rendelkezésre álló infor­mációk alapján a jövőt is optimistán ítéljük meg. 1980 óta kedvező tendenci­ák mutatkoznak, az osztrák és cseh­szlovák szennyvíztisztítók folyamatos megépültével a kritikus szennyező anyagoknál határozott javulás van. A Tiszánál a helyzet rosszabb és bo­nyolultabb. Ennek az oka részben az, hogy a hevesebb vízjárás, ingadozás miatt a megfelelő hígítás a kisvizes idő­szakban nem biztosítható. Emellett a Tiszához jelentős vízhozamú, igen szennyezett mellékvízfolyások is csatla­koznak. Román oldalról ilyen a Sza­mos és a Maros, ezek vize egyre gyak­rabban harmadosztályú. Csehszlovák oldalról az igen szeny- nyezett Sajó említendő meg, és sok gondot okoz számunkra, különösen a borsodi térség vízellátása miatt a Her- nád és a Bódva minősége. A vízminőség javításában nagy sze­repe van a nemzetközi együttműködés­nek, amelytől a jövőben is sokat vá­runk, különösen vonatkozik ez a nyolcoldalú dunai és az ötoldalú tiszai egyezmény végrehajtására. Magyaror­szág egyébként ötéves tervciklusonként mintegy huszonöt milliárd forintot for­dít vízvédelmi beruházásokra. — A sajtóban, a rádióban, különböző fórumokon egyre többet hallani a kör­nyezetvédelem gondjairól. Ön szerint mennyire pontosan tájékozott a közvéle­mény a hazai környezetvédelemről? — A környezetvédelemről, környe­zetünk állapotáról nem lehet eleget be­szélni, bár óriási baj lenne, ha csak beszélnénk róla. A minisztérium na­gyon fontosnak tartja, hogy állandó kommunikációs kapcsolatban álljon a társadalommal, hiszen nincs az a mi­nisztérium, amely az állampolgárok részvétele nélkül képes lenne hatékony környezetvédelmet művelni. Ehhez pe­dig mindenről tájékoztatnunk kell a közvéleményt. Ennek a feladatnak igekszünk megfelelni. A korrekt és rendszeres tájékoztatás ugyanakkor azért is nagyon fontos, mert az átlag állampolgár annak a tük­rében tartja a legfontosabb környezeti problémának mondjuk a gépkocsik légszennyező hatását, ahogyan azt a tömegtájékoztatás neki naponta su­gallja. Ahhoz pedig, hogy mindig olyan cselekvésformára serkentsünk, ami a leginkább környezetbarát az adott te­vékenységi körben, feltétlenül kell egy olyan reális értékrend kialakítását szorgalmaznunk a köztudatban, amelyben a környezeti problémák azon a helyen állnak, ahol a valóságban — és ebben még vannak adósságaink — hangsúlyozta befejezésül Maróthy László miniszter. (MTI-Press) K. É. A LEGNAGYOBB KÁRT A DÖNTÉS ELODÁZÁSA OKOZZA Miért nem épül meg az idén Kecskeméten a Kaszap utcai csomópont? Azt aligha kell bizonyítani, hogy a megyeszékhelyen a Bethlen kör­út és a Ceglédi út kereszteződésé­ben a forgalom elérte azt a kritikus szintet, amikor már irányítani kell a járművek áramlását. Ezt a közle­kedési szakemberek, sőt a városi tanács is szükségesnek tartotta, a megvalósítás időpontját erre az év­re tervezték. Ehhez azonban ható­sági eljárásra, kisajátításra volt szükség, ugyanis a forgalomirányí­tó jelzőlámpával működő csomó­pont csak a jelenlegi útkeresztező­dés kibővítésével tölthetné be funkcióját. A Ceglédi úttal szem­ben áll egy épület, ennek kisajátítá­sára, lebontására lenne szükség, s egyben az útkereszteződés alatt meg kellene építeni égy csatornát is. A csomópont kiépítéséhez szük­séges pénzt a KM Szegedi Közúti Igazgatósága és a városi tanács ad­ta volna közösen, sőt már április 29-én megvolt az engedély a szó­ban forgó épület lebontására; elké­szült az árajánlat is, amelynek ösz- szege 23 millió forint volt. Igaz, hogy az említett két beruházónak erre az esztendőre, erre a célra ösz­szesen csak 12,5 millió forint állt rendelkezésre, de a jövő évi beru­házási összeg előrehozásával — er­re is volt minisztériumi engedély — megépülhetett volna a csomó­pont, javítva a város átmenőfor­galmát, kiküszöbölve az egyre fe­nyegetőbb baleseti veszélyeket. A Kaszap utcai csomópont — ilyen néven került be a tervekbe — ebben az évben nem készül el. A közúti igazgatóság júniusban két levelet is küldött ezzel kapcso­latban a városi tanácsnak, hangsú­lyozva: „Miután a szennyvízcsa­torna építése, illetve az épület bon­tása eddig nem történt meg, az út­építés ebben az évben már lehetet­len.” S valóban, már július közepét írjuk, s az adott helyen még most sincs mozgás, érthető a közúti igazgatóság álláspontja: a csomó­pont megépítését törölték az idei programból. Mi okozta a késedelmet? A vá­rosi tanács és a vízmű vállalat kö­zött sokáig folyt a vita a szennyvíz- csatorna építésének beruházási összegéről, s addig vitatkoztak, míg végül is eltelt az idő, s így minden kútba esett; se pénz, se posztó, azaz csomópont. A közel­múltban részesei voltunk egy mi­niszterhelyettesi látogatásnak, ahol a többi között a Bethlen kör­út modernizálása, csomópontjai­nak kiépítése szerepelt a vizsgált témák között, a Kaszap utcai szó­ba sem került. Miért említjük ezt? Mert a döntés elodázásával jövőre feltehetően egy csomóponttal ke­vesebb lesz a körúton, s az építke­zés — ismerve a felfelé kúszó ára­kat — sokkal többe kerül majd, ha egyáltalán lesz rá pénze a közúti igazgatóságnak. Kétségtelen, nehéz dönteni _ ak­kor, ha az. elhatározásban megvan a jó szándék, s a döntéshozó arra gondol; ha építünk, tegyük ezt komplex módon, kerüljön a cso­mópont alá a csatorna is. Ez így he­lyes is, de ma, amikor semmire sem jut elegendő pénz, meg kell ragadni minden segítséget, felajánlott fo­rintot, olykor nem célravezető ma­ximalistának lenni. Ha teljességre törekszünk, néha úgy járunk, mint a szólásmondásban szereplő em­ber, aki a két szék között a földre esett... Gémes Gábor Cukorexport Az idén több mint 50 ezer tonna cukrot értékesítenek konvertibilis elszámolású pi­acokon a magyar cukoripar vállalatai a külkereskedelem közvetítésével. A mintegy 11 millió dollár értékű áru két­ötödét osztrák és NSZK- beli vevők vásárolják meg, és további nagyobb tételeket angol cégek vesznek meg. A cukor szállításában a nagyobb készletekkel ren­delkező valamennyi cukor­gyár részt vesz; az első 10 ezer tonna árut már útnak is indították. A teljes mennyi­séget szeptember közepéig kell a gyáraknak a szerződés szerint kiszállítaniuk. A magyar cukoripar tíz éve nem adott át ilyen nagy mennyiségű terméket külke­reskedelmi célokra. A kivitel a hazai ellátást nem zavarja, mivel az exportált mennyisé­gen felüli további készletből bőven fedezik az igényeket az új termésig. HAZAI TÁJAKON Kastélyszálló Nagycenken Kivégezték a tiszacsegei gyilkost Végrehajtották a Vadász' Ernő 28 éves tiszacsegei la­kosra kiszabott halálos ítéle­tet tegnap hajnalban. A büntetett előéletű, csa­vargó életmódot folytató Vadász Ernő 1986. decem­ber 10-én — a szintén bűnö­ző életvitelű Lakatos István tiszacsegei lakossal — az ut­cán lesben állva várta az 53 éves Juhász Imrét, majd le­ütötte és fejbe rúgta a sze­rencsétlen embert. A maga­tehetetlen férfit tovább rug­dalta, a száját egy zacskóval befogta. Nem találtak pénzt az áldozatuknál, így elvették a nála lévő fél liter pálinkát, az öngyújtóját és a személyi igazolványát. Juhász Imre a helyszínen meghalt. Vadász Ernő és társa ez­után Hajdú József házába tört be, ahonnan 710 forint értékben ingóságokat vittek el. Utána útjuk a tiszacsegi áfész kisvendéglőjébe veze­tett, ahonnan 5000 forintot és egy 400 forint értékű szá­mológépet tulajdonítottak el. A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1988. január 12-én Vadász Ernőt előre kitervel- ten és nyereségvágyból elkö­vetett emberölés büntette, kétrendbeli rablás bűntette, nagyobb értékre elkövetett lopás bűntette és okirattal visszaélés vétsége miatt ítélte halálbüntetésre. A Legfel­sőbb Bíróság az emberölést különös kegyetlenséggel el- követettnek minősítette, a büntetés tekintetében az el­sőfokú bíróság ítéletét hely­benhagyta. A kegyelmi ké­relem elutasítását követően hajtották végre a halálos íté­letet. (MTI) Varroda Kelebián A Kiskunhalasi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet varrodát létesí­tett Kelebián. A korszerű gépekkel, be­rendezésekkel felszerelt kis üzem hu­szonöt helybeli lánynak és asszonynak ad folyamatos munkát, s viszonylag jó kereseti lehetőséget. Mint Mrazek Tibor, a szövetkezet elnöke elmondta, a varroda enyhíti a település foglalkoztatási gondjait, s a rugalmas munkaidő-beosztás révén gyesen lévő anyukák, vagy más okból az ingázást vállalni nem tudó nők is hasznosan leköthetik idejüket. Ugyan­akkor bővül a szövetkezet kapaciiása, s ez kedvezően hat a szerződésben vál­lalt kötelezettségeik teljesítésére. Az el­nök megítélése szerint a személyi és tárgyi feltételek megvannak arra, hogy az üzem mielőbb bekapcsolódhasson akár az exportféladatók megoldásába is. (Kovács Pál tudósítónktól). Az egykori Vörös Kastély, a mai szálló főbejárata. Nagycenk nevét az első írásos emlék 1243-ban említi, amikor IV. Béla kirá­lyunk Simon soproni ispánnak adomá­nyozta a Chenke nevű birtokot, amely később a Kanizsai, majd a Nádasdy család tulajdona. Nádasdy Ferencet azonban 1671-ben kivégezték. Birtokát a császár elkobozta, majd 1677-ben a Draskovicsoknak adományozta. Zá­logjogon azonban még ebben az évben Széchényi György kalocsai érsek tulaj­dona lett, aki Lőrinc nevű öccsének engedte át. Széchényi Antal generális 1741-ben Szépiákról birtokának központját Cenkre helyezte át, tulajdonképpen ő kezdett a „kastélyegyüttes, „építéséhez. Halála után, ..Széchényi ,Ferenci lett Cenk ura, aki a keszthelyi. Georgikop alapítójának testvérével, Festetics Juli­annával kötött házasságot, és Nagy­cenken gyűjtötte össze nagy értékű könyvtárát és műtárgygyűjteményét, amelyek később a Nemzeti Múzeum alapját képezték. Széchenyi István gróf Nagycenket és Kiscenket édesapja ha­lála előtt kapta meg, az ő 1860-ban bekövetkezett halála után Béla fia örö­költe. Széchényi Antal idejében a kastély­nak kápolnája és színházterme is volt. Hefele Menyhért 1791-ben készített tervet az épület kétemeletessé váló át­alakítására. A terv azonban mindörök­re terv maradt, ugyanis 1799 tavaszán a soproni Ringer József kezdett az át­építéshez, s a kastélyegyüttes egységes klasszicista homlokzatot kapott. Szé­chenyi István Hild Ferdinánd ugyan­csak soproni építésszel 1834 és 1840 között ismét változtatott a kastélyon, amelyben fürdőszobák, vízöblítéses WC, gázvilágítás szolgálták a család kényelmét. Széchenyi István kastélyá­nak sorsa 1945 elején, a II. világháború befejezése előtt teljesedett be. Néhány cezaromániában szenvedő lampaszos magyar hadfi a kastély vasrácsos kapu­jára tűzött sajtcédulán adta mindenki­nek tudtára, hogy a legnagyobb ma­gyar kastélyában az egyik magyar had­sereg parancsnoksága található. Más­nap az angol és az amerikai bombázók pontosan céloztak. Most elvezetjük az olvasót abba a nagycenki Vörös Kastélyba, ahol 1988. június eleje óta — a hagyományok tel­jes tiszteletben tartásával — az ország egyik legszebb szállodája, étterme és kávéháza működik. A Vörös Kastély földszintjén az egy­kori konyha boltozott terében kapott helyet a szállóvendégeket szolgáló 80 személyes étterem kis különteremmel. Egyedi kialakítású, klasszicista ízlésű lépcsőház vezet az emeletre, a tetőtér­ben kialakított 45 ágyas, 19 fürdőszo­bás szobával és két lakosztállyal ren­delkező, a hely szellemét .sugárzó szál­lórészbe. Minden szobában rádió, tele­fon és ITT márkájú színes tévékészülék szolgaija a ve"ndégék kényeimét. Äz egykori pompájában helyreállított díszebédlő most tanácskozások, hang­versenyek, kiállítások vagy fogadások megrendezésére egyaránt alkalmas. Nagyobb tanácskozások esetén össze­kapcsolható a Széchenyi-szárny tár­gyalótermével is. Kávéházjáró hírlapíró lévén irigy­kedve léptem a gondos munkával res­taurált, öntöttvas szerkezetű virágház­ba, ahol a hangulatos kávéház teraszai­val együtt szolgálja-a vendégek kényel­mét. Ebben a virágházban zajlott le 1840. augusztus 20-án a történelemből ismert István-napi ebéd, amikor a re­formkori Magyarország küldöttségét fogadta Széchenyi István. Az Ország- gyűlés 60-tagú delegációját Deák Fe­renc, Eötvös József, Klauzál Gábor ve­zette, tolmácsolva a nemzet megbecsü­lését. A szálló és a különterem falait Bozóky Mária festőművész akvarelljei díszítik, ihletőjük Széchenyi naplója volt. Néhány antik csillár, tükör, régi berendezési tárgy adja meg a szálló, az étterem, a kávéház hangulatát. A teljes kastélyegyüttes helyreállítá­sát mindvégig Kriszt György, az Or­szágos Műemléki Felügyelőség főmun­katársa irányította és vezette. A terve­zés Varga István Ybl-díjas építész munkáját dicséri. A belsőépítész Vági Ervin volt. A kivitelező az OMF sopro­ni kirendeltsége, az építtető pedig a Pe­gazus Tours Utazási Iroda. I. B. • Szobarészlet *

Next

/
Oldalképek
Tartalom