Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-29 / 180. szám
1988. július 29. • PETŐFI NÉPE • 3 TÉVÉVITA AUGUSZTUS VÉGÉN Bős-Nagymarosról újra — egy olvasói levél nyomán Levelet kaptam Endre Beátától Bugáéról. Nem okozott meglepetést, hisz várható volt. hogy a lapunkban megjelent cikk a Bős-nagymarosi vízlépcső- rendszerről nem marad visszhang nélkül. Különösen, hogy az utóbbi hetekben — végre — sok lap sok oldalról megközelítve foglalkozott a témával. Mi magunk kétszer közöltünk erről saját anyagot: a fentebb már idézett írást, valamint még a parlament nyári ülésszakának idején Grósz Károly interjúját. A miniszterelnök-pártfőtitkár is részletesen beszélt a kérdésről és a munkálatok további sorsáról, amelyben az Országgyűlés mondja majd ki a végső szót. Azóta pedig zajlik a vita, pezsgő párbeszéd, amelyben ellenzők és támogatók is elmondják érveiket — immár a nyilvánosság előtt. Úgy, ahogyan — mert ezt is elmondják — már másfél évtizede is kellett volna. Megpróbálják meggyőzni a maguk igazáról a közvéleményt. amelynek nagy többsége ugyan nem szakember, de félti az országot, a környezetet, a Dunát, s szeretné eldönteni — kellő ismeretek birtokában —, hogy melyik fél álláspontját fogadja el. E nélkül, mármint információ híján azonban senki sem rendezheti magában ezt az ügyet sem megnyugtatóan. Sem az újságíró, aki esetünkben hallgatott ugyan némi vízépítéstant egyetemista korában, de ettől még távolról sem tekintheti magát szakembernek, és az olvasó sem, akihez ez idáig igen kevés, s akkor is meglehetősen egyoldalú információ jutott, juthatott el. így aztán az. érdeklődőkben joggal maradtak kérdések, amelyekre most, a munkálatok közepén kell válaszolni. Ilyen érdeklődő Endre Beáta, aki a következőket írja levelében: „A július 16-ai Petőfi Népében olvastam cikkét a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszerről, írásából egyértelműen érezhető, hogy ön az építkezés támogatói közé tartozik. Számomra sajnos maradtak nyitott kérdések cikke elolvasása után is. Előrebocsátom, hogy nem vagyok szakértője a témának, egyszerűen csak a magyar társadalom egyik tagjaként érdekel ez az ügy.” A magam álláspontját már leírtam fentebb: éh is várom .még a tövábbi érveket. Kétségtelen azonban, hogy a helyszínen járva és a részletesebb információkat hallva az a véleményem -— amit az említett cikkben is kifejtettem —, hogy a teljes leállításnak igazából nincs realitása, a nagymarosi erőmű sorsa azonban még nem dőlt el. És hogy melyek Endre Beáta kérdései? íme kicsit tömörítve, pontokba szedve: 1. Ha elkezd termelni az erőmű, az osztrákok kapják az áramot 20 évig fizetségképpen, merthogy ők építenék meg. Száraz időszakban előfordulhat, hogy az erőmű nem képes előállítani a szükséges áramot, s így máshonnan kell pótolni a kiszállítandó energiát. 2. Ausztriában ugyanilyen erőművet nem építettek meg, a közvélemény és a szakértők nyomására. Nálunk mégis jó lesz? 3. Valóban komolyan veszélyezteti a nagymarosi erőmű Budapest ivóvízellátását? 4. Jó lenne bővebb információkat szerezni a Lipták Béla (az amerikai Magyar Környezetvédelmi Alap elnöke — a szerk.) által összeállított listáról és a hivatalos cáfolatról. 5. Csúf ipari tájjá változtatják egy ilyen erőművel a festői Dunakanyart? Elöljáróban csak annyit, hogy a Lip- ták-féle lista időközben nyomtatásban is megjelent. Július 16-án közölte a HVG (s egy beszélgetés is olvasható az USA-ban élő professzorral), valamint ugyanazon a napon közzétette a Magyar Hírlap is, mégpedig a cáfolatokkal együtt. Ezt a választ dr. Szöllősi Nagy András, a Vituki tudományos főigazgató-helyettese készítette. Őt kértük meg, hogy válaszoljon Endre Beáta három kérdésére részletesebben is: Igaz, hogy a termelt energiával fizetünk az osztrák félnek, de azt bőven fedezi a saját energiarészünk, az ugyanis másfélszerese a kiszállítandó meny- nyiségnek — mondta a szakember. — Száraz időszakban sem kell máshonnan pótolni az energiát, hiszen az erőmű akkor is tud termelni, mégpedig száraz évben a nedves évinek több mint a felét, mintegy 60 százalékát. S jóllehet a vízlépcsőrendszernél ma már nem az energia a fő szempont, csúcsidőben az az 5 százaléknyi energia is nagyon hiányozna. Az ausztriai Hainburgban fel nem épített érőmű nem olyan rendszerű, mint a bősi. Az egyszerű átfolyásos lett volna, Bősnél pedig úgynevezett üzem- vízcsatornás. Vagyis egy mesterséges meder segítségével emelik meg a vízszintet, hogy meglegyen az erőműnél a szükséges esés. Az Öreg-Duna medre azonban ettől nem válik holtvízzé. Az oda másodpercenként bejuttatott 50- 200 köbméter víz a Tiszához teszi hasonlóvá. Budapest ivóvizét a nagymarosi erőmű nem veszélyezteti, mert az erőmű alatti Duna-szakaszra a létesítménynek nincs hatása. Tehát nem iszaposíthatja el a parti szűrésű kutakat sem. Hogy csúf lesz-e a táj, arról Tóth Istvánná kiskunhalasi országgyűlési képviselőt kérdeztem, aki részt vett a legutóbbi négynapos hajóúton, s Ausztriában is szerzett tapasztalatokat. — Közép-Európa egyik legcsodálatosabb müemlékegyüttese a melki apátság — összegezte véleményét a képviselő. — S olyan közel van.a Dunához, hogy esti kivilágításban visszatükröződik a képe a vízen. A közelében pedig ott a vízlépcső, az erőmű, amelynek turbinái a föld alatt dolgoznak, a földszinten nincs akkora zaj sem, mint mikor egy ventillátor működik. A környezete pedig gyönyörűen rendezett. Nincs gaz, csalán, ott élnek a vadkacsák, van víziszínpad. Számomra éppen az a garancia, ha nálunk is az osztrákok építik meg az erőművet, úgy ahogy a sajátjukat. Mert a Dunakanyart, a természetet mi is féltjük. Egy dolgot azonban kifogásolok, mégpedig a kérdésben a tájékoztatás hiányából fakadó tájékozatlanságot. A tévé kamerájával végigkísérte a négy napot. Gondolom, ebből nemcsak azt a két percet láthatják a nézők, amit a Híradó vetített. Szöllősi Nagy András is hasznosnak nevezte a kibontakozó vitát. Egyrészt megszűnik az egyoldalúság miután véleménye szerint a nyilvánosság előtt ez idáig csak az ellenzők hallathatták hangjukat —, másrészt a támogatók számára is hozhat pozitív érveket a párbeszéd. Ennek érdekében nyilvánosságra kell hozni a már elkészült, részletes költség haszon számítást. A Parlament várhatóan szeptemberben dönt a munkálatok sorsáról. Azt megelőzően azonban — a szakember információja szerint augusztus végén — több órás tévévita lesz, ahol is mindkét csoport tagjai újból kifejtik majd nézeteiket. Váczi Tamás A TETŐTÉR IS BEÉPÍTHETŐ Uj iskola Szalkszentmártonban Régi gond Szalkszentmártonban, hogy nincs elég tanterem. Az utóbbi évtizedben a tanács minden fejlesztésre fordítható forintját oktatási intézmények építésére fordította. Tervük az volt, hogy fölszámolják a szükségtantermeket, s a korszerű oktatáshoz szükséges előadótermeket építenek. Három évvel ezelőtt át is adtak egy hat tantermes iskolát, ez azonban csak enyhíteni tudta a gondokat. A lakosság áldozatvállalásával és a megyei tanács segítségével két éve újabb épület alapozásához kezdtek. Az iskola- korszerűsítés utolsó ütemeként hamarosan el is készül majd az új, négy tantermes szárny. A községi tanács azt tervezi, ha ismét kerül pénz fejlesztésre, az épület tetőterében kialakítanak majd még két klubot. Az új szalkszentmártoni létesítményt augusztus 20-án avatják majd. F. P. J. Álakíthatnak-e önvédelmi csoportokat A közelmúltban nagy visszhangot keltett az a rádióriport, amely a borso- , di cigányok önvédelmi csoportjának megalakulásáról szólt. Ezt követően Bajáról érkezett hír, ahol az Újváros lakói arra vállalkoztak, hogy éjszakánként ügyelnek a környék rendjére. Szabályozza-e önvédelmi csoportok megalakulását valamilyen paragrafus? Erre kért választ dr. Iglói Józseftől, a Legfőbb Ügyészség nyomozásfelügyeleti főosztályának vezetőjétől az MTI munkatársa. — Konkrétan egy jogszabály sem foglalkozik az önvédelmi csoportok létrejöttével, működésével. Mégis több olyan paragrafus található, amely vonatkozhat ezekre. A Minisztertanács egy évvel ezelőtt rendeletet alkotott a vagyonvédelemről. Ebben megfogalmazódik, hogy — a magánnyomozói tevékenység kivételével — mi mindenhez van joguk az állampolgároknak, így például tervezhetnek biztonsági berendezéseket, őrizhetnek magán- vagy személyi tulajdonban álló épületeket, lakásokat, hétvégi házakat, illetve gépjárműveket, s magánszemély tulajdonában lévő pénzt, értéktárgyakat. Üdülőterületeken a tulajdonosok maguk, vagy megbízásuk alapján mások vállalkozhatnak a berendezések feletti őrködésre. Természetesen mindezeket ‘ megfelelő ellenőrzés és bejelentés mellett végezhetik. — A másik ide vonatkozó jogszabály a büntető eljárásról szóló törvény, amely kimondja, hogy bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki Vízen, vízparton Egyre nehezebb a bérből, fizetésből élő ember számára az igazi nyaralás megszervezése, anyagilag kissé függetlenül legalább két hét pihenőidő gondtalan eltöltése. Dráguló és csökkenő számú szakszervezeti beutaló, fogyatkozó vállalati üdülőhely, szűkülő szociális keretek nehezítik a családosok részvételét a nyári szabadság effajta örömeiben. És mégis, az ember, aki egész évben megfeszített erővel, gyakran önmagát felülmúlva, túlhajtva dolgozott — milyen rosszcsengésű is a régi szó: robotolt! —, nem hagyja magát. Ha lefokozott igényekkel, vágyakkal is, de elindul megkeresni azt a helyet, ahol gyermekeivel együtt a szabadban lehet erre a kicsinyke időre. Csöndes szemlélőként és együttérzőként is velük lélegezve, sokféle tapasztalat gyűjtögetője lettem ebben a különös, nyüzsgő, nyári világban, amely csak akkor nyílik ki előttünk, ha magunk is benne élünk és létezünk. Elnézem a Holt-Tisza partján az árnyékos fa alá telepedő családot, amint a nagymamával együtt, két futkározó csemetével érkezett, hogy egész napot töltsön talán többször ismételgetve — a homokos vízparton. Önellátó módra, legfeljebb egy-egy fagyival, elérhető csemegékkel megörvendeztetve az aprónépet. Floridát, Riviérát, külföldi tájakat csak képekről, képernyőről ismerő vidám csapat hancúrozik a jelzőbó- lyákkal szűkre szabott térségben, nem is gondolva — amikor anélkül is jól érzi magát — az elérhetetlenre. Ugrálnak, paskolnak, matracokon ringanak. alig bodrozódó hullámokat kavarva túlterhelt csónakon sik- lanak. hiszen egyszerre akarja élvezni az egész család a nem is olcsó bérelt örömöket. A nádas szélén alkalmi horgászok állnak, ülnek, rendületlen kitartással várva a hírből ismert, és mindig más fogta nagy halat. A vízre boruló hatalmas fűzfák sötét zöldje csodálatos giccses képeslapként szegélyezi a folyton változó nyári világot. Annak is megnyugvást adva, aki csak a rönkpadon üldögélve bámulja mindezeket. Az idillre, békére hajlamos egyén lelkivilága csak akkor borzolódik fel kissé, amikor a csárdában egy öttagú család ebédjének fizetségét számolják előtte rezzenéstelen szemmel. Aztán a szomszédos büfé árlapját nézegetve arra gondol, minő szerencse, hogy nincs a gondjaira bízva négy-öt gyermek, üdítőket, édességet, netán egy-egy hamburgert követelve. Kempingezők, táborozó fiatalok, strandolni készülők állnak sorba a csekély forgalomra készült kis szövetkezeti bolt előtt, ahol a kosarak száma szabályozza és késlelteti ügyesen a bemenetelt. A fürdőbe, mint szerte az országban a hasonló helyeken, áramlik a nép. Szinte a csodával határos, hogy a három sekély vizű, kis térfogatú medence még ki nem öntött a partra. Amióta megnyílt ez a fürdő — bizony régen volt már —", azóta alig fejlődött valamit. Türelmes a gazda, nem zavarja a forgalom, azt mondják, hogy másra kell a pénz, ez a strand csak viszi a hasznot. Vízen, vízparton, Dunától a Tiszáig, Bajától Tiszakécskéig, a Don- gér csatorna partjától a kecskeméti szabadidő parkig, a soltvadkerti Pe- tőfi-tó vizétől a majsai gyógyfürdőig, a strandoktól a legkisebb békaúsztató tocsogóig mindenütt a szünidőt töltő gyermeksereg és a szabadságukat kihasználó felnőttek áramló, hullámzó, jövő-menő tömege. És közben ne feledkezzünk meg azokról, akik mindezt a munkájukkal lehetővé teszik, alátámasztják, kiszolgálják, abban a reményben, hogy mindebben nekik is még részük lehet az egyre rövidülő nyári időszakban. S azoknak is főhajtás jár, akik minderről lemondanak, mert szakmájuk, foglalkozásuk csak a téli pihenést kínálja számukra. És közben szól a rádió, írja az újság, közvetíti a televízió, hogy a politikusok egyike-másika éppen a külföldet járja, izzad és tárgyal az ország érdekében, s néha tán a valamikori pecázásra gondol, ami neki is kijár a dolgok rendje szerint. „Carpe diem!” mondta a latin közmondás, vagyis élvezd — szakaszd le — a napot, az időt. Már ami ebből neked jutott ezen a nyáron. De azt okosan és jó beosztással, hogy erőt is gyűjthess a továbbiakra. Szükség lesz még a kipihent izmokra, idegekre. F. Tóth Pál „SOHA, SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT .. Tolókocsival hetedhét országon át Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen — az elmúlt hetekben — egy ötven év körüli férfi útnak indult, hogy világot lásson. Ez még nem is olyan nagy dolog manapság, amikor szinte mindenkinek világútlevele van. de a mi hősünk nem autóbusz- szal, vonattal vagy kocsival tette meg a hosszú utat, hanem tolókocsival. Soltvad- kerttől Lour- des-ig (Francia- ország) több mint ezer kilométer! Gürtler Tibor műszerész, rokkant- nyugdíjas kerekezett végig fél Európán. —- Én nem hagytam el magam soha — mondta —, pedig már harminc éve tolókocsiba kényszerülök; paralí- zist kaptam. Azóta mindig töröm a fejem, hogyan viselhetném el minél jobban a betegségemet. Talán az utazás az, ami hosszú időre eltereli a figyelmemet erről az állapotról. Ezenkívül még az olvasás és a szerelés szórakoztat. — Mióta utazgat egyik városból a másikba, országról országra? — Az országon belül gyakran járok, főleg Budapestre, Pécsre, Székesfehérvárra és a Balatonra. Külföldön csak az utóbbi években fordulok meg. 1981 óta láttam már Csehszlovákia, az NDK. az NSZK, Ausztria, Svájc és Franciaország legszebb tájait. Van ország, ahol többször voltam. — Hogyan bírja a hosszú utat? — Elég jól, meg aztán sokszor segítenek az autósok. Nemegyszer előfordult, hogy felvettek és egy darabon elvittek. Egyébként valóban roppant fárasztó egy-egy ilyen út, de megéri. Bebizonyítom, hogy az embernek soha, semmilyen körülmények között nem szabad elhagynia magát! — Mit szól mindehhez a családja? — Örülnek neki és féltenek. A 16 éves fiam és a feleségem természetesen mindig nagyon aggódnak értem. Eddig szerencsére nem történt baj. — A nyáron merre járt? — Ausztriában. Svájcban és Franciaországban. Úticélom Lourdes, a csodatevő hely volt. Nagy élmény volt az egész út, de tálán a legnagyobb, hogy Burgenlandban találkozhattam a pápával, aki áldást adott rám .. . — Legközelebb hová megy? — Portugáliába, talán még az idén. (temesi) az állampolgárok? • Gürtler Tibor feleségével soltvadkerti otthonában. elfoghat, de haladéktalanul köteles rendőrhöz vagy ügyészhez kísérni, illetőleg valamelyiküket értesíteni. Önbíráskodásnak, megtorlásnak tehát semmikor sincs helye! — A Büntető Törvénykönyv szabályozza a jogos védelmi helyzetet. Eszerint: nem büntethető az, aki jogtalan támadást hárít el. Ez egészen a támadó harcképtelenné tételéig is terjedhet, de a védekező nem okozhat súlyosabb kárt, mint a támadó. Ma már ennek arányát sokkal körültekintőbben vizsgálják, mint korábban, amikor is az volt az elfogadott a bírói gyakorlatban, hogy puszta kézzel való támadás elhárítására kést vagy más, élet kioltására alkalmas eszközt nem szabad használni. Ilyen esetben a bíróság minden körülményt alaposan mérlegel. — Összegezve tehát: mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene, vagy bárki más ellen irányuló támadást kivédje, de ez sohasem jelenthet egyéni igazságszolgáltatást. ŐSSZEL HÍVJÁK ÉLETRE Uj ifjúsági fórum Az ifjúsági csoportok különböző érdekeinek egyeztetésére új fórumot hívnak életre Magyar Ifjúság Országos Tanácsa (MIOT) néven — a tervek szerint — ez év őszén. MIOT néven ez ideig a KISZ szerepelt külföldi kapcsolataiban, most belpolitikai tartalommal és feladatkörrel önálló szervezet társul a névhez. A KISZ KB-ban az MTI érdeklődésére elmondták, hogy az elképzelések szerint a MIOT népfront jellegűen fogná össze a fiatalokat, tömörítené a különböző ifjúsági egyesületeket, csoportokat. Jelenleg még vitatott, hogy az új tanács önállóan vagy valamely más szervezet — esetleg a Hazafias Népfront- felügyelete alatt működjön. A napokban megalakult előkészítő bizottság számára a KISZ részletes alapszabály-tervezetet dolgozott ki. E javaslategyüttes a MIOT céljául jelöli meg az egyes tag- szervezetek összefogását, véleményük egyeztetését és koordinálását,, illetve a kialakított közös érdekek, álláspontok nyilvánosság előtti képviseletét, politikai fórumokon való közvetítését. Éppen ezért fontos hangsúlyozza a KISZ tervezete —, hogy az új ifjúsági tömörülést egyik tagszervezet se sajátíthassa ki a maga egyéni céljai érdekében. Voltaképpen a konszenzus alapú működés, a közös álláspont kialakítása révén válhat a MIOT — a KISZ-nél szélesebb körben - az ifjúság érdekegyeztető és érdekképviseleti fórumává, s emellett tevékenysége erősítheti a hatalomgyakorlás társadalmi ellenőrzését is. A tervek szerint a MIOT-nak tagja lehet majd — világnézeti ho-v vatartozástól függetlenül — valamennyi alkotmányos alapon működő ifjúsági társadalmi szervezet, öntevékeny csoport, országos mozgalom és egyesület. A tagszervezetek egyenjogúak lennének a MIOT-on belül. Ennek következtében az ifjúsági tanácsban a KISZ is egy lesz az egyenlők között. Ez egybecseng a KISZ megújulási törekvéseivel, hiszen már korábban egyértelművé vált, hogy a szövetség nem vállalhatja fel az egész ifjúság érdekképviseletét. Tagszervezetként a KISZ is határozottabban, egyénibb arculatot tükrözően politizálhat. A szervezeti felépítést tekintve az évente legalább egyszer ülésező közgyűlés lenne a MIOT legfelsőbb szerve. A közgyűléseken az egyes tagszervezetek küldötteikkel képviseltethetik magukat, s itt választanák a MIOT elnökét, elnökségét, munkabizottságainak vezetőit. A javaslatok szerint az elnököt évenkénti rotációban más-más tag- szervezet delegálná, minden esetben a közgyűlés jóváhagyásával.
