Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-20 / 172. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1988. július 20. A LEGFELSŐBB TANÁCS HATÁROZATA Maradnak a határok — A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa szükségesnek tartja, hogy képviselői a Karabah-hegyvidéki Autonóm Területen az örmény, illetve az azerbajdzsán képviselőkkel szorosan együttműködve biztosítsák a helyzet rendezését szolgáló döntések megvalósítását — hangoztatja a tanács elnökségének határozata. A hétfőn elfogadott dokumentumot tegnap hozták nyilvánosságra Moszkvában. A határozat kimondja: a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa — megvizsgálva az Örmény Legfelsőbb Tanács július 15-én Karabah-hagy vidék hovatartozásáról hozott döntését, valamint az Azerbajdzsán Legfelsőbb Tanács ugyané kérdésben július 17-én elfogadott határozatát — megállapította: nem lehet megváltoztatni a köztársaságoknak az alkotmánnyal összhangban kialakított határait. A döntés meghozatalakor a Legfelsőbb Tanács Elnöksége az alkotmánynak abból a pontjából indult ki, amely szerint egy köztár III. saság határait annak beleegyezése nélkül nem lehet megváltoztatni. (Az Örmény Legfelsőbb Tanács Karabahnak Örményországhoz való csatolásáról döntött, míg az azerbajdzsán testület ezt elfogadhatatlannak minősítette.) A határozat hangsúlyozza: a szovjethatalom évtizedei alatt Karabah lakosai jelentős sikereket értek el a gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztésében. Ugyanakkor hosszú időn keresztül megoldatlan maradt és felhalmozódott sok, a lakosság nemzeti érdekeit érintő probléma, elsősorban az oktatás, a kultúra és a káderképzés területén. Megsértették az autonóm terület alkotmányban rögzített jogait. Az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa fontos lépéseket irányzott elő az autonóm területen kialakult helyzet javítására, a gazdaság, a kultúra fejlesztésére és az ott élő lakosság életszínvonalának emelésére. GÖRÖG TENGERI TERRORTÁMADÁS Magyar házaspár az áldozatok között A DPA nyugatnémet hírügynökség athéni irodája legfrissebb jelentésében arról tájékoztatott, hogy lényegében már befejeződött a City of Poros kirándulóhajó ellen az Athéntől délre fekvő Éjina-sziget közelében, július 11-én végrehajtott terrortámadás halottainak azonosítása. Eszerint a merényletben kilenc személy vesztette életét: egy magyar házaspár, a hajó egyik görög tisztje, egy dán, egy svéd turista, két fiatal francia nő, valamint egy francia férfi. A kilencedik áldozat — a DPA szerint — valószínűleg a támadás egyik tettese, Zozda Mohammed libanoni állampolgár. Hollai Imre athéni magyar nágy- követ az MTI külpolitikai főszerkesztőségének telefonon feltett kérdésére válaszul azt közölte, hogy a görögországi azonosítási eljárást valójában még nem zárták le. Elmondotta: az ügyben nyomozó görög hatóságok kedden felkérték a sajtó képviselőit, hogy a merénylettel és annak halálos áldozataival kapcsolatban ne adjanak teret a további találgatásoknak. Megerősítette, hogy a terrortámadás idején két magyar állampolgár eltűnt, családtagjaik nyomatékos kérésére azonban egyelőre nem hozzák nyilvánosságra sem nevüket, sem lakhelyüket. Kedden ismeretessé vált, hogy a nap_ folyamán Athénból gépkocsin haz'aindult az a harmadik magyar állampolgár, aki bejelentette két hozzátartozójának eltűntét a magyar nagykövetségen a turistahajó elleni terrortámadás után. Saját kérésére az ő nevét és lakóhelyét sem hozták eddig nyilvánosságra. Egységben a demokrata párt Győzelemre lelkesítő szónoklatokkal, a párt „nagy neveinek” felvonultatásával kezdődött meg hétfőn este a georgiai Atlantában az amerikai demokrata párt elnökjelölő tanácskozása, az úgynevezett konvenció. Ezt számítások szerint immár negyvenedik alkalommal hívták össze. Néhány órával a megnyitóülés előtt megállapodás jött létre Michael Duka- kis és Jesse Jackson között arról, hogy 1 az elnökjelölt szerepet ad a fekete pol- | gárjogi vezetőnek a választási hadjáratban és a párt vezetésében egyaránt. Jackson, aki Dukakisnál merészebb programjával az előválasztási hadjáratban váratlanul a második helyre került, és hétmillió szavazatot szerzett, közölte, hogy támogatja Dukakis választási hadjáratát, részt vesz annak lebonyolításában — mégpedig úgy, hogy megtartja független politikai irodáját, és annak egy része bekerül a Du- kakis-féle választási csapatba is, annak ellenére, hogy nem őt választották alel- nökjelöltnek. Jackson közölte, hogy j nem akar „tűzijátékot” a tanácskozá- I són, és nem kívánja elvitatni az alel- j nökjelöltségöt Dukakis választottjától, L Lloyd Bentsen texasi szénától . • IRAK—IRÁN Folytatódtak a harci cselekmények Kedden, egy nappal annak bejelentése után, hogy Teherán elfogadta a Biztonsági Tanács fegyverszüneti indítványát, változatlan hevességgel folytatódtak a harci cselekmények Irak és Irán háborújában. Teheráni jelentések szerint az irániak lelőttek három iraki harci repülőgépet. Bagdad szerint viszont kedden lelőttek egy iráni harci gépet, amikor az éppen az észak-iraki Kirkuk lakókörzeteit készült bombázni. Teheránból jelentették még, hogy iraki gépek Irán déli részén a még épülőfélben lévő busehri atomerőmüvet és a — még ugyancsak félig kész — Ban- dar Imam-i vegyi üzemet támadták. Több munkás meghalt, illetve megsebesült, a létesítmények megrongálódtak. Iraki vadászgépek tűz alá vettek két másik gazdasági központot is — hangzik a jelentés. ÍRORSZÁGI jegyzetek Ä Smaragdsziget III. Írország egyik legérdekesebb fekvésű városkájában jártunk ezután, amely azért különleges, mert nagyon nagy szintkülönbségek találhatók a városon belül. Ez Ceannanus Mhór. A főutca igen meredek, erősen kanyarogva kapaszkodik fel egy elég tágas térre, ahonnan a folytatása, és a többi kis utca szintén merész szögben ereszkedik alá? A városka templomának kertje valóságos botanikus kert. Persze ebben nem áll egyedül, mert a „Smaragdsziget” nem cáfolja meg hírét. Minden egyes ház kertjében a legkülönfélébb növények széles skálája pompázik. Az egyik legbájosabb ír város, a 7 ezer lakosú An Tulach Mhór. Nevének jelentése a nagy dombocska (tulach = dombocska, mhór + nagy). A városközpontot körülvevő kertvárosnak mintha minden egyes villájában kertművészek élnének. A pálmák, kau- rifenyők és különféle egzotikus növények, a zöldnek megszámlálhatatlan árnyalatával szinte elbizonytalanítják az utazót: lehet, hogy valami szubtrópusi vidéken jár? A pálmák, melyek az enyhe tél és a bőséges csapadék hatására szépen megnőnek — különösen hatnak az 50° és 60° szélességi körök közti városokban. Az ország fővárosa Dublinként ismert, de itt az útjelző táblákon legtöbbször csak az ír neve van kiírva: Bálié Átha Cliath. A „Dublin” név a vidék régi ír elnevezésből ered. (Dubh = fekete, linn = gázló). Dublin nagyon szép, magával ragadó hangulatú város. Nyugalmat áraszt, pedig a city zsúfolt, forgalmas, zajos, s ezektől mégsem szenved az ember, mint általában a nagyvárosokban. Maga a tényleges város 660 ezer lakosú, de a teljes agglomerációban körülbelül egymillióan élnek, azaz az ország lakosságának egy- harmada. Dublini közel egyforma két részre osztja a LifTey folyó. A város szíve a LifTey két partjának környezete. Dublin legnevezetesebb utcája az O’Connel Street a Lilfey parijától az O’Connel híd északi hídfőjétől indul észak felé. Talán azt lehetne a város főutcájának hivni. Valamivel több mint 500 méter hosszú, és, igen széles. Középen fasor húzódik. Északi végében van Dublin leghíresebb színháza, a Kapuszínház. Az O’Connc! jtreeten mozik, fagylaltozók, nagyáruházak sorakoznak. Meg kell vallani, nem különösen szép s nem túl jellegzetes utca, vagy legalábbis vannak a citynek látványosabb részei is, de valahogy mégis magával ragadó. A főváros sétálóutcáján, a Grafton Streeten a folklóré a főszerep. Népművészeti boltok sorakoznak, van egy nagy hanglemezbolt, ahol kizárólag ír népzenei lemezeket árulnak hihetetlen választékban. Míg végigérünk az utcán, több alkalommal népdalokat játszó csoportokba botlunk. A leglényegesebb népi hangszer a hárfa, ez az ország szimbóluma, a zászlón is megtalálható. Ezenkívül fuvola, kis síp, hegedű,harmonika, Uilleann duda és a bodhran tartozik a népzenei arzenálhoz. Ez utóbbi olyan dob, amely úgy készül, hogy egy fakeretre kecskebőrt feszítenek ki. Az ír népzene olyan, mint maga az ország: kedves és nyugalmat árasztó. A Grafton Street az úgynevezett St. Stephen’s Greenbe torkollik. Nagy, közel négyzet alakú park, melynek oldalait utcák képezik. Itt található több nagykövetség, minisztériumok és egyéb állami épületek. Nekünk mindenképpen el kellett ide látogatnunk, mert itt van a külügyminisztérium, ahol be kellett üttetnünk az ir vízumot. Magyarországon ugyanis nincs semmilyen képviselete Írországnak, így a vízumkérőlapot levélben kellett Dublinből beszereznünk. Miután ezeket elküldtük, visszaigazolásként kaptunk ún. in lieu vízumokat, amelyek az „igazi” vízum beütéséig vízumként funkcionáltak. Mivel a határon se kifelé, se befelé nem nézték meg az útleveleinket, így vízum nélkül is be tudtuk volna járni az országot, és megspórolhattuk volna a hat fontot, amely hozzávetőleg 450 forintnak felel meg, tehát egyáltalán nem tartozik a drága vízumok közé. Dublinnak van egy olyan nevezetessége, amelyet senki sem hagyhat ki, aki itt jár. Ez a Guinness Brewery, a Guin- nes Sörgyár. Itt gyártják a Guinnesst, a híres „ír fekete sört”, amely a világ leghíresebb barnasöre. A gyárnak van egy boltja, ahol mindenféle dolog kapható Guinness felirattal és az elmaradhatatlan hárfával. Itt található egy hangulatos helyiség, ahol kóstolóként ingyen csapolják ezt a remek sört, amelynek habja olyan állagú, mintha krém lenne. Lehet repetázni is, és ezt mi • An Tulach Mhór alaposan ki is használtuk. Egy rokonszenves, mosolygós fiatalember mérte, s a szeme sem rebbent, amikor már negyedszer fordultam. Érdekes, hogy nem volt nagy tömeg, és javarészt turisták voltak a vendégek. Úgy látszik, a helybéliek inkább a — nem kevésbé hangulatos — sörözőkbe járnak, pedig a Guinness elég drága, még nyugateurópai mércével mérve is. Igaz, a legtöbb árucikk drágább, mint a nyugateurópai országokban. A Guinness 2 decis pohárban egységesen mindenütt 70 penny, ami körülbelül 55 forintnak felel meg. Írország nem elsősorban vad hegyvidékeiről híres, hisz a terület nagyobb része lankás dombság, hegyvidékei azonban lenyűgözően szépek. Ilyen a Dublintől délre fekvő Wicklow Mountains, amelynek legmagasbb csúcsa, a valamivel ezer méternél magasabb Lugnaquilla toronyszerű ormával szinte felnyársalja a felhőket. Itt található egy gyönyörű hosszanti völgyben Glendalough, egy régi kelta falu, pontosabban egy temető, és két kápolnamaradvány. (írül: Gleann dá Lo- cha = völgy a tónál.) Az ír sziget déli tengerpartja felé haladva sok érdekes helyet érinthet az utazó: a szép fekvésű Cili Coinnigh (Kilkenny), amely egy szép kastéllyal büszkélkedhet, vagy Caiseal (Cashel) városka — Munster hajdani fővárosa —, ahol Írország leghíresebb kastélya található, a Rock of Cashel. Ez egy épületkomplexum, ahol Munster királyai laktak. Egyes részei 1169-ben épültek, de már a 13. században újjáépítették. Írország legdélibb részét, Cork és Kerry grófságok alkotják. (Ma már helyesebb megyének fordítani az eredeti „county” kifejezést.) Itt található Írország második legnagyobb városa, Cork, amelynek cityje igen zsúfolt, nemritkák a forgalmi dugók. Nagy ipari központ, s van egy óriási kikötője a Lee folyó torkolatánál: Cobh. A déli tengerpart nagyon változatos: Ballydehob-nál lapos, tagolt, sok pici falucskával, apró szigetekkel. Castle- townshendnél szinte függőleges szikfalak' nyúlnak be hosszú kilométereken át az óceánba. Cloch na gCoillte (Clo- nakilty) városka tengerpartja, az In- chydoney sziklás, de enyhébben ereszkedik alá, s a közvetlen part fövenyes, s befelé a tenger sokáig alig mélyül. Ebben a 2500 lakosú városban található egy 1890-ben épült kerekes vízszivattyú, amely még ma is működik, s a „Fortuna kereke” névre hallgat. Cloch na gCoillte egyébként híres halászatáról, amely azonban még rengeteg tengerparti helységről elmondható. Tóth Zoltán (Folytatjuk) Grósz Károly amerikai útja Vezető politikus szocialista országból — a Szovjetuniót kivéve — az elmúlt négy évtizedben nem tett olyan méretű és jellegű látogatást az Egyesült Államokban, mint amilyenre Grósz Károlyt hívták meg július 19-Á27. között. Áz utazást az amerikai fél kezdeményezte, és nyilvánvaló, hogy azt örömmel elfogadták, hiszen kölcsönös érdekről van szó. A washingtoni kormányzat független, szuverén országként kezeli Magyarországot, amellyel oly mértékben kész fejleszteni a politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatokat, amennyire — mint megfogalmazzák — Budapest erre kész. Mindén jel szerint ez a washingtoni alapállás változatlan marad, bármelyik párt győzzön is a novemberi elnökválasztáson. A magyar diplomácia elvi alapokon már sok éve törekszik az együttműködés fejlesztésére a vezető tőkés világhatalommal, s nem rajtunk múlik, hogy a közeledés bizonyos területeken még nem olyan mértékű, amint lehetséges lenne, és amint azt szeretnénk. Kézenfekvő, hogy ebben Washington — főként belpolitikai hátterű— fenntartásai mellett a két ország eltérő méretei, világpolitikai és gazdasági szerepe játszik szerepet.. A személyközpontú amerikai köz- gondolkodás ismeretében jelentősnek tűnik, hogy az új magyar kormányfő, egyben partvezető, lehetőséget kap arra, hogy hosszabb körúton ismerkedjék meg az Egyesült Államok több gazdasági központjával, az ország légkörével, életével. Á házigazdák tudatosan törekedtek arra, hogy vendégük mind a hangadó gazdasági-politikai körök, mind a sajtó előtt mindenütt tájékoztathasson a magyar helyzetről és a gazdasági együttműködés lehetőségeiről. A zsúfolt program, amely a szó szoros értelmében a chicagói megérkezés percétől a washingtoni elutazás órájáig alig biztosít szabadidőt a kormányfőnek és az őt kísérő szakemberek kis csoportjának, hamisítatlanul amerikai jellegű. Grósz Károly olyanfajta utat bonyolít le, mint egy világcég vezető menedzsere, aki egy új, nagy piacot „dolgoz meg”: reggeltől estig tárgyal a különböző ipari és pénzügyi érdekeltségek vezetőivel, valódi munkaebédeken és -vacsorákon tart előadásokat, válaszol az amerikai üzleti és politikai elit tagjainak kérdéseire. Ugyanakkor gyakran naponta többször is áll a helyi sajtó, a rádió, a televízió rendelkezésére. A körút végén kerül sorra Washingtonban miniszterelnökünk találkozása az amerikai kormány több tagjával, valamint egy beható, többórás tárgyalásra Ronald Reagan elnökkel. Jóllehet az elnök jövő januárban távozik, nem kétséges, hogy a legfelső szintű tárgyalások eredményei meghatározzák majd a folyamatosnak tekinthető amerikai diplomáciát, s a jövendő kormány politikáját Magyarország irányába. Legalább ilyen fontos, hogy Grósz Károly mintegy „bemutatkozhat” az amerikai törvényhozásban, találkozik mind a képviselőház, mind a szenátus külügyi bizottságának tagjaival. A törvényhozás, mint ismeretes, a kormánnyal egyenrangú szerepet tölt be az amerikai kül- és gazdaságpolitika alakításában. A magyar kormányfő amerikai útja részben „jószolgálati”; célja, hogy jó értelemben „reklámozza”, megismertesse hazánkat, életünket, helyzetünket, nem leplezve gondjainkat sem. Ugyanakkor mindkét részről vallott cél, hogy a magas szintű látogatás indítékot adjon a gazdasági és pénzügyi kapcsolatok további fejlődésének, amire rendkívül nagy szükségünk van. Gyakorlati megállapodásokat ilyenfajta úttól nem várhatunk. Azt viszont annál inkább, hogy Grósz Károly utazása valóban jó szolgálatot tesz a két ország kapcsolatainak, ezen belül Magyarország politikai és gazdasági érdekeinek. Feltételezhető, hogy a magyar kormányfő nyílt, közvetlen, szókimondó stílusa, amely közel áll az amerikai közéletben szokásos hangvételhez, jó visszhangra talál majd. így a látogatás megnyithatja az utat a további, immár gyorsabb közeledés előtt, amelytől nehéz helyzetünkben mindenekelőtt a gazdasági, a kereskedelmi, a pénzügyi, a technológiai kapcsolatok fejlődését várjuk. Ázt, .hogy milyen lehetőségek nyílhatnak a magyar gazdaság előtt Amerikában, feltehetően nem is ismerjük még, így távol állunk attól, hogy kimeríthettük volna őket. Erre utal az is, hogy Grósz Károly Washington után vezető kanadai (köztük magyar származású) üzletemberek meghívására Torontóba látogat, ahol ugyancsak az üzleti együttműködésről tárgyal. Brian Mulroncy kanadai kormányfő e magánlátogatás lehetőségét felhasználva repül Torontóba, hogy a magyar vezetővel találkozzék. Heltai András Giovanni Spadolini elutazott hazánkból Giovanni Spadolininek, az olasz szenátus elnökének magyarországi hivatalos látogatása tegnap délelőtt Esztergomban folytatódott. A politikustudóst — akinek több munkája foglalkozik az állam és az egyház viszonyával — hivatalában fogadta Paskai László bíboros, esztergomi érsek. Ezt követően az olasz törvényhozás elnöke megtekintette a Keresztény Múzeumot. A találkozóra és múzeumlátogatásra elkísérte Cservenka Ferencné, az Országgyűlés alelnöke és Joseph Nitti, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövete. Délután az Országház Nándorfehér- vár-termében Sarlós István, az Elnöki Tanács helyettes elnöke fogadta Giovanni Spadolinit. A szívélyes légkörű megbeszélésen — amelyen részt vett Cservenka Ferencné, Misur György, hazánk római nagykövete és Joseph Nitti — áttekintették a két ország, a két törvényhozó testület kapcsolatainak helyzetét, fejlesztésének lehetőségeit. Giovanni Spadolini, az olasz szenátus elnöke — aki Stadinger Istvánnak, az Országgyűlés elnökének meghívására ötnapos látogatást tett hazánkban — kedden elutazott Budapestről. Németh Miklós Veszprém megyébe látogatott Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára kedden Veszprém megyébe látogatott. A veszprémi pártszékházban Gyuricza László, a megyei pártbizottság első titkára és István János, a megyei tanács elnöke fogadta. Németh Miklós meghallgatta Gyuricza László tájékoztatóját a térség gazdasági és politikai életéről, az időszerű feladatok végrehajtásáról. A Politikai Bizottság tagja ezután megtekintette Veszprém új városközpontját, a sétálóutcát és a bevásárlónegyedet, s a Fortuna udvarban kedd délelőtt felavatott köztéri alkotást: Mihály Gábor Munkácsy-díjas szobrász- művésznek a Fortuna kutat díszítő bronzszobrát. SOK KÉRDŐJEL, KEVÉS ADAT Megvertek két újságírót Az erőszak az élet minden területén riasztó méreteket ölt. Ennek egyik jele a nagyközönség tájékoztatására hivatott személyek, a sajtó munkatársaival szemben mostanában tapasztalható agresszivitás. A legújabb eset megyénkben történt. Július 9-én Kiskunhalason olyan bűncselekményt követtek el, mellyel kapcsolatban több kérdés merül fel, mint amennyi pontos tény összességében a rendelkezésünkre áll. A Kiskun- halasi Városi Rendőrkapitányság jelenleg nyomozást folytat a két újságírót ért támadás ügyében. íme a legfrissebb tájékoztatás a nyomozás állásáról: A helyi rendőrségre július 9-én délután negyed ötkor telefonhívás érkezett. Egy cigány személy jelentette be, hogy a Czuczor otcában egy nő és egy férfi fekszik véresen. Pataki Ferencné, a Lapkiadó Vállalat újságírója és Kis- pál József, a Nimród munkatársa volt az áldozat. Mint a későbbiekben kiderült, riportanyagot gyűjteni érkeztek Kiskunhalasra. Betértek a helyi Napsugár presszóba is, ahol meghívást kaptak Kolompár József Czuczor utcai lakásába. Elfogadták az invitálást. Ko- lompáréknál barátságos légkörben beszélgettek a házigazdák életéről, mindennapjairól, akik eközben itallal, kenyérrel, szalonnával is megkínálták vendégeiket. Azután egyik pillanatról a másikra magasba csaptak az indulatok, s ami a vendéglátók keze ügyébe került (a fapapucstól a beüvegezett ablakig) azzal verték az újságírókat. Ma még homály fedi, hogy mi váltotta ki a hirtelen hangulatváltozást. Bár a tettesek azóta már találtak „indokot”, az áldozatok ma sem értik, mi történhetett. A következmény már ismeretes: mind a két újságíró nyolc napon túl gyógyuló súlyos sérüléseket szenvedett. A verekedésben a házigazdán kívül részt vett idős Kolompár Mátyásné és ifj. Kolompár Mátyás is. Hogy ki, milyen szerepet játszott az ütlegelésben, jelenleg még nem ismeretes. A nyomozás tovább folytatódik. B. A.
