Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-20 / 172. szám

1988. július 20. • PETŐFI NÉPE • 3 VALÓBAN NÉGY MEGYÉÉ LEGYEN A SZEGEDI KÖRZETI TÉVÉSTÚDIÓ Versenyben a nézőért „Egy hónapon vagy ok túl, úgy érzem néhány műsor után, hogy so! kkal gyorsabb, eredményesebb a váltás, mint gondoltam. Persze az is hozz; átar- tozik ehhez, hogy jó csapatot találtam itt.” Mindezt a szegedi kcírzeti tévéstúdió új vezetője, Bán János mondta. A nézők bizonnyal jól isr nerik őt a képernyőről, mint riportert, hisz régóta a televíziónál dolgozil i. Az alapítók egyike. Az első kérdés azonban mégsem ezzel kapcsolatos. — Mi lett az elődjével? — Regős Sándor tíz évet töltött a szegedi tévénél. Amit lehetett, elért. Most kapott egy kedvező ajánlatot, utazó tudósító lesz a külpolitikai szer­kesztőségben. — Ön tősgyökeres budapesti. Miért akkor hát Szeged? — Valóban a fővárosban éltem, de világéletemben híve voltam a váltás­nak. Ennek ugyan ellentmond, hogy 1963 óta a tévé a munkahelyem, de a szakmán belül is lehet mást csinálni. — Éspedig? — Az egykori Élő újságnál kezdtem, aztán részt vettem sok helyszíni közve­títésben. Újabb váltás, amikor a Hét­hez kerültem, majd szakosodtam a gaz­daságpolitikára, és olyan sorozatműso­rokat csináltam, mint a Megkérdeztük a minisztert, a Vezetők klubja ... ... vagy amire én is jól emlékszem, a tévés publicisztikáira, a Négyszemközt a filmszalaggal, vagy a most is futó mű­sorára, a Hatvanhatra . . . — Ez utóbbi ugyan független a kor­tól, és változatlanul csinálom is to­vább, de 50 fölött már gondolkodni kell, meddig maradhat valaki a kép­ernyőn. Én pedig nemcsak közgazdász vagyok, hanem tanár is, és úgy érzem, pedagógus alkat. S a 25 év alatt össze­gyűlt tapasztalataimat szeretném meg­osztani fiatalabb kollégáimmal. Nem­csak az újságíró-iskolán, ahol tanítot­tam, hanem szerkesztőként, stúdióve­zetőként is. Hisz ez idő alatt én is sokat tanultam volt főnökeimtől, hogyan kell, és hogy nem szabad valamit csi­nálni. —Ismerte korábban a szegedi stúdiót? — A döntés előtt tájékozódtam. Mint mondtam, jó ez a csapát, senkivel szemben nem volt előítéletem, és ma sincs. Ugyanakkor vallom: nem lehet fejjel a falnak menni, és mindent azon­nal megváltoztatni, felforgatni. De ez nem is szükséges. Én mindig is nagy fordulatszámon dolgoztam, és itt is a felgyorsítást tartom a legfontosabb­nak. Az pedig hozza magával a válto­zást. — Úgy, mint amikor a centrifugában elkülönülnek egymástól a könnyebb és a nehezebb fajsúlyú részecskék? De mégis mi az, amit meg akar valósítani, amit akár már láthatunk is a képernyőn? Amikor hazaértem, a kutya me­rőn nézett a szekrény tetejére, ahol egy halálra rémült fickó kuporgott. Kicsoda Ön, és hogyan került a lakásomba? — Te, haver! Jó, hogy jössz. Fogd már meg azt a kutyát! Tudod, milyen nehéz itt a szekrény tetején ülni? Kü­lönben az ajtón jöttem be, mi az ne­kem, és szét akartam nézni egy ki­csit. — Azonnal telefonálok a rendőr­ségre. — Bánom is én, csak ne kutyával jöjjenek. Elég ide a tied is. Az ember gyanútlanul bemegy egy lakásba, és akkor ez a dög szép csöndesen elő­ballag, és felugraszt a szekrény tete­jére. Még jó, hogy nem csak beépí­tett szekrényeitek vannak ... — Halló, rendőrség! Kérem, jöjje­nek ki a Szabó László utca hét bébe, betörőt fogtam. — Nézd, haver, tudom, nem szép dolog tőlem, hogy bejöttem ide, és igazad van, hogy hívod a rendőrsé­get. De mondjál már meg egyet. Hol van a videomagnód? Tudod, azt akartam megújítani, mert azért jó pénzt fizetnek. — Honnan gondolja, hogy van vi­deomagnóm? — Na, ne játszd már meg maga­dat! Eddig tizenöt helyet csináltunk meg a haverokkal, és mindenütt volt videomagnó. Tudod, azt rakjuk el először. Gondoltam, önállósítom magam, és itt van, ni, máris lebuk­tam. Tényleg, hol tartod a video­magnót? — Csalódást kell okoznom Ön­nek. Nincs videomagnóm. — Na, nem! Ne csináld! Ez nem lehet... — Lehet, nem lehet, ez már csak így van. — Mondd meg őszintén, ugye az ágyneműtartóban van. Már éppen — Szeretném a műsorokba minél jobban bekapcsolni a nézőket. T 'elefo- non, közvetítőkocsival, vagy a városi televíziók közreműködésével. Szí :geden eddig is sokat dolgoztak élőben i* és ez jó. De nem elég, ha csak élőbei í megy az adás, élet is kell bele! Érezn i lehes­sen, hogy mindez itt és most ti jrténik. A környékről beszélünk és o rszágos kitekintést is adunk. Ilyen volt í t kiskő­rösi borháború kerekasztala, vagy a legutóbbi Dél-alföldi Magazin, almikor dr. Balogh György, a Vám- í;s Pénz­ügyőrség országos parancsnokhelyet­tese válaszolt a nézők, az u.tazók, a stúdióba meghívott újságírók I cérdései- re. Témáinkhoz igyekszünk rangos vendégeket megnyerni. — Nemrég egyazon müsorb an nyilat­kozott a stúdiónak Nyers Rezső és Pozsgay Imre. — Más alkalommal megkérdeztük Székács Annát adóügyben, tíz üdülte­téssel kapcsolatos műsorb an pedig Menráth Istvánt, a SZOT illetékesét. No, és persze a négy megye sz akemberei- re is számítunk egy-egy téma 1 rapcsán. — Ezzel megszűnik a túlzó tt Szeged­központúság? — Tágítani akarjuk a kör t, !nogy va­lóban egyaránt legyünk Bá cs-Kiskun, Békés, Csongrád és Szolnol c megye te­levíziója. — Ez persze nemcsak elhatározás kérdése, kellenek hozzá inf ormációk, s olyan témák, amelyek közét dekűek, sok embert foglalkoztatnak. — A konfliktusok — a melyek szá­munkra a témát jelenthetik. — adottak. Szinte mindenből műsort 1 ehetne készí­teni. A gond korábban is az volt, hogy nem vettünk tudomást a társadalom­ban jelenlévő feszültségekről, ellent­mondásokról, s ezért alak ült ki a politi­kai válság. A pártérteke; elet óta óriási változások történtek. Azt lőtt hadakoz­nunk kellett, ha egy-egy feszültséget okozó kérdéssel foglalko zni akartunk. Most éppen a fordítottja van, akkor szólnának, akkor veszítenénk el a né­zőt, az olvasót, ha mindezeket kikerül­nénk. A nagyobb önálllóság azonban nagyobb nyitottságot, felelősséget fel­tételez és követel —: tőlünk is. Különö­sen a helyi sajtótól, ahol főként nem lehet csak úgy általába n beszélni. — A gazdaságpolitik áról eddig kevés azt akartam megnézn i. amikor elő­döt t ez a dög. Ugye o,ia dugtad? — Sem oda, sem m ás hova. Nincs. — Az nem létezik! Egy ilyen intel­ligens embernek . . . Nem a hifi­torony mellé raktad'?1 — Hifi-tornyom s incs. — Na, ne csináld már! Csak azért kérdezem, mert kíváncsi vagyok. Most ugyan kivonnak a forgalom­ból, de az ember gondoljon a jövőjére is... Na jó, akkor legalább azt mondd meg, hol vannak a Pierre Cardin bőröltönyeid. Benéztem a szekrénybe, amikor a videót keres­tem, de nem láttam őket. Naftáim­ban vannak? — Nincsenek. — Baj, baj. Nem félsz, hogy belé­jük esik a moly? — Nem naftaiinban nincsenek, egyáltalán nincsenek. — Na, ne csináld! Nemrég olvas­tam egy manusról, akinek három Pi­erre Cardin bőr öltönye is volt, mind a hármai megfúj ti ík. — Na, az enyé intet fújhatják! — Te, haver, b elém nyilallott va­lami! Se videó, sí? bőröltöny... Te ékszerekben tartod a pénzedet. Azt már meg sem ké rdum, hol. Úgysem találtam volna meg. — Ha megígéri, hogy hozzám többé nem jön, elárulok egy titkot. . — Egy titkos széfben? — Egy titkosj frászban! Az a titok, hogy ékszereim sincsenek. — Úristen, ti szívem! Jaj, most kapok infarkti ist. _ Szóval pénzed van, azt gyűjtőd. Én hülye! Ez lett volna a legjobb', még orgazda sem kell hozzá. Ekkor jöttek a rendőrök. Megbi­lincselték az ipsét, s elvitték. A leg­jobbkor. Egy világ dőlt volna össze benne, ha elmcndom: tapintatlanság tőlem, de pénz em sincsen. Gőz József szó esett, s az ilyen műsor is mintha hiányzott volna Szegedről... — Én persze nem tudom megtagadni gazdasági gondolkodásomat, de nem emiatt kell e téren erősíteni. Hanem azért, mert a létünk, az ország léte függ tőle. Nem tudok ma elképzelni olyan embert, akit ne érdekelne a gazdaság. Éppen azért, mert annak minden rez­dülését a maga bőrén érzi, legyen az az adó, az infláció, a bérreform, a készülő társasági törvény vagy a tulajdonviszo­nyok értelmezése. A gazdasági gondol­kodásnak egy másik vonatkozása, hogy bizonyos műsorokat szponzorok támogatásával készítünk. Az MTV Plusz is bizonyította, hogy ez járható út. Az indirekt reklám jó a támogató cégnek, és a stúdió, no meg a néző sem jár rosszul. — Ez sem elhanyagolható szempont, hiszen nagy a konkurencia. Például a szomszéd országok tévéi, a központi te­levízió jövőre már két teljes műsora, az egyre szaporodó városi tévék, a műhol­das programok. — Én még idesorolnám a videót is. De igazából komoly versenytárs a ma még szűkebb térben mozgó városi tele­vízió lehet. — Nem fél? — Nem. Végre egy verseny, amely a nézőért folyik. S ezt az nyeri, aki meg­találja, színvonalasan feldolgozza a ma emberét foglalkoztató kérdéseket. Mi nagyon szeretnénk együttműködni a városi televíziókkal. Ehhez azonban meghatározott színvonalat el kell érni­ük, s ez országosan is felveti a városi tévék szakmai irányításának kérdését, ami ma megoldatlan. A városi tévének most divatja van, és ez vonzza a pró­bálkozókat. A tehetségeseket és a sze­rencselovagokat is. A rádióval, a me­gyei, városi lapokkal is jó kapcsolatok­ra törekszem. Mint már szó volt róla, szívesen látunk műsorainkban a terüle­tet jól ismerő újságírókat. Jó lenne elér­ni, hogy kölcsönösen erősíteni tudjuk egymást, ez ugyanis mindenkinek hasz­nos lenne. — A lapoknál dolgozók segítségével például a körzeti tévéstúdió is gyors és megbízható információkhoz juthat min­den megyében. — Ez nagyon fontos! Mert távlatilag tervezhetünk mi önálló sportközvetí­tést, színházi bemutatót, filmvetítést, olyan produkciókat, amelyek a térség lakóinak érdeklődését elégítik ki, de mai munkánkhoz az a legsürgősebb, hogy kiépítsük az információs rendsze­rünket. így lehetünk valóban négy me­gyét átfogó körzeti televízió. Váczi Tamás A marxizmus —leninizmus- oktatás korszerűsítése A marxizmus—leninizmus-oktatás általános korszerűsítéséről, ezen belül a tudományos szocializmus tantárgy alapvető megújításáról dolgoztak ki programot a Művelődési Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztályán. Az új rendszer a korábban kötelező­en előírt tantárgyak helyett jóval na­gyobb önállóságot teremt a felsőokta­tási intézmények számára. Az elképze­lések szerint évi 90 órában egyetlen tár­gyat tesznek kötelezővé, s ezt vala­mennyi egyetem és főiskola — jellegé­nek, arculatának megfelelően — maga választhatja meg. További két tárgyat 60-60 órában az adott intézmény tesz kötelezővé a hallgatók számára, egy tárgyat pedig — ugyancsak 60 órában — a diákok szabadon választhatnak. Az új tantervi program bevezetésével a felsőfokú képzési idő során az egyete­meken 270 órában, a főiskolákon 210 órában tanulnak majd társadalomtu­dományi tárgyakat. Ez az óraszám 10- 20 százalékkal kevesebb, mint az előző években. A marxizmus—leninizmus-oktatás korszerűsítési munkálatai az orvostu­dományi egyetemeken a legelőrehala- dottabbak, itt már ez év szeptemberétől az új struktúrában folyik az oktatás. A korszerűsítési törekvések között külön hangsúlyt kap a tddományos szo­cializmus tantárgy megújítása, azaz a politikaelméleti stúdium bevezetése. Ennek célja: a tudományos elméleti rendszert, a bölcseleti jelleget nem fel­adva közelíteni e tárgy oktatását napja­ink, mai társadalmunk főbb probléma­köreihez. Ez év szeptemberétől kísérlet­képpen már politikaelméletet oktatnak néhány felsőoktatási intézményben. Az új rendszerű marxizmus—leni- nizmus-oktatást teljeskörűen 1989 szeptemberétől vezetik be a hazai felső­fokú képzésben. A csalódott betörő esete Vissza a faluba Ahhoz, amit bizonygatni szeret­nék, némi bátorság kívántatik: megfordulóban egy világirányzat, ezt szeretném bizonygatni. Roha­mosan városiasodunk, és ez a világ­irányzat aligha fordul meg egyha­mar, nem ezt bizonygatom. A vá­rosról formált elképzelések, azok vannak megfordulóban. A város ideálképe változik. A falusiasság, mint településszerkezeti, városképi, hangulati jellegzetesség, ez van fel­értékelődőben. A menekülés a vá­rosba, ez a lelki hajtóerő van lany- hulóban, és a visszavágyódás a fa­luba, ez a lelki éhségérzet van fele­rősödőben. A régi várostól mint mesterséges képződménytől va­gyunk elidegenedőben, és a falura mint természetibb képződményre vágyakozunk. „Vissza a faluba” he­lyett azt is mondhatnám, hogy „vissza a természetbe”, és ez nem rousseau-i ábránd, hanem az embernek, mint természeti lénynek önvédelmi reflexe most, mely annál erősebben működik, minél globáli- sabb a természetpusztulás veszélye. Vegyük távoli példának New Yorkot. Annak is legjellegzetesebb magját, a felhőkarcolókkal teli Manhattan-félszigetet. A madár- távlati képeken, mint egy gigászi tűpárna, sűrűn telitűzdelve hatal­mas zsákvarrótűkkel. Amerika jel­képe, a felhőket ostromló ember apoteózisa, a huszadik századi vá­rosépítészet etalonja, előleg a hu­szonegyedik századból. így tudjuk, de az építészetkritika ránkpirít most: rosszul tudjuk így. Ez a gigá­szi tűpárna, zsúfoltságával és sza­kadékmély sikátoraival, korántsem a modem város példája, ellenkező­leg: a középkori gótikus városé. Ugyanaz nagyban és betonban, ami a falak közé szorított, zsúfolt siká- toros középkori város volt kicsiben és kőben-téglában. Manhattan: a huszadik századi városépítészet zsákutcája — így a kritika. Nem is jó benne lakni, költözzünk ki a fa­lusias peremvárosokba — így a vá­roslakó. És már hallani, hogy New York nem is Amerika, a „földszin­tes Amerika” az igazi: fehér családi házak, kertek, sövénykerítések, madárdal, kutyaugatás. Jövök közelibb hozzánk. A Népszabadság belgiumi tudósí­tója írta, hogy Brüsszeltől délre egyetemi város épült az elmúlt évti­zedekben: Louvain-la-Neuve, vagyis Új-Lőven. Az egyetem egyik professzora mutatja meg a várost a tudósítónak, mondván: „A sűrűn lakott Belgiumban 1666, Charleroi alapítása óta ez az első új város. Elhelyezésével, funkciójával, képe kialakításával példát akarunk mu­tatni, milyen is lehetne a XXI. szá­zad városa.” A tudósító körülnéz ebben a huszonegyedik századi vá­rosban, megvalósulásában annak, amit ma városideálnak tartanak az egyetem tanárai, és mindent lát, csak belgiumi Manhattant nem: „Sehol betonóriást, komor, ijesztő betonkockát nem látni, minden át­tekinthető, szemmel átfogható, em­berméretű, emberközeli. És minden emberközpontú is — írja a tudósí­tó. — A barátságos épületek épp­úgy, mint a kedvesen kanyargó, lépcsőkkel, terekkel tagolt, apró ta­vakkal, kis parkokkal, pihenőkkel változatossá tett, más-más színűre kövezett utcák. Csupa sétálóutca. A gépkocsiknak csak a város pere­mén vagy a felszín alá vezetett par­kolóban van helyük.” Summázva pedig azt írja Új-Lővenről: „Eny­hén dombos, erdős, nagyon barát­ságos, szép tájban épült. És bár minden szempontból — a beépített anyagokat, a felszerelést, a funkció­kat tekintve — a lehető legmoder­nebb, megtartotta táji, túlzás nélkül mondhatni, falusias jellegét.” Hu­szonegyedik századi város, amely­nek mintajellegét épp falusiassága adja, remélem, beszédes példa ez amellett, amit bizonygatni szeret­nék. Ha még közelebb jövök, egészen hazáig, lépteim elbizonytalanod­nak: fő gondunk, hogy tető kerül­jön mindnyájunk feje fölé, s nem az, hogy miként teremthetnénk ideális városokat. De ebben az egyvárosú, vízfejszékhelyű, falusias országban is kezd becse lenni a településtörté­neti hagyománynak, és lakóhely­ként kezd Budapest vonzása csök­kenni. A „főváros—vidék” mérle­get nem húzza egyfelé a főváros súlya, billegni kezdett a nyelv: a vidék sokat emlegetett és még min­dig súlyos infrastrukturális hátrá­nyait ellensúlyozgatni látszanak a vidék nyújtotta előnyök. Hogy így van, bizonyítsa két pél­da. Az egyik: ha átszaladok valamely hazai kisvároson, mondjuk Kun- szentmártonon vagy Szarvason, mindig feltűnik e települések rend­ben tartottsága. Néhány középület és bérház a városmagban, falusias házak—utcák a peremen. A családi házakat a magántulajdonosok tart­ják rendben, a városmag házait a köztulajdonosok, s tehetik, mert kevésre kell gondot fordítaniok. Ha viszont végigsétálok Pesten, mond­juk az Akácfa utcában, vagy ha bebarangolom az öreg Erzsébet-, Teréz-, Józsefvárost, az elhanya­goltság riasztó sokaságával találko­zom. Egész városnegyedek a lezül- löttség állapotában, sok-sok Kun- szentmártonra vagy Szarvasra való ember él olyan környezetben, állí­tólag irigyelni való fővárosiként, amilyentől egy önérzetes kunszent­mártoni vagy szarvasi polgár bor­zadva menekülne. Az öreg negye­dek bérházait ugyanis a köztulajdo­nosnak kéne rendben tartania, de nem teheti, mert túl sokra kell gon­dot fordítania, s szegény lévén, alig telik neki valamire. A másik példát friss falusi él­mény kínálja. Megérkezem szom­bat délelőtt, s míg ott vagyok, va­sárnap délutánig, egyik csodálko­zásból ki, másikba be. Kezdődik a helyi étteremmel. Van egy bár- vagy presszórészlege, most alakitották újjá. Fugázott téglaburkolat, vö­rösrezek, hangulatvilágítás; az ét­termi részben damaszttal terített asztalok, lakodalom lesz este — minden szombat este lakodalom van —, most éppen négyszáz ven­déggel. Aztán egy lakás. Szövetke­zeti házban van, háromszobás, nagy távlatú kilátás a szabad róná­ra, most tapétázzák, fiatal házaspár költözik bele, átmeneti lakhely lesz, aki ad magára valamit, előbb- utóbb saját házat épít. Tehát egy saját ház. Most épül, természetesen kétszintes, fölül támgerendák a ki­ugró tetőzet alatt, mint a román kori várkastélyokon. És egy másik saját ház. Most készült el, egybe­nyíló földszint, padlófűtés, fabur­kolatok, az emeleten hálófülkék, pinpongterem. A harmadik házat már belakták, körülbelül harmin­cán ülünk nappalijában az asztalok körül vasárnap délben, kis névnapi összejövetel, szerény traktával: le­ves, rántott csirkecomb, sültek, tor­ták, italok. Hazafelé a kocsiban számvetés: nagyvonalúbb életkeret és életvitel ez, mint a pestieké, akik szűk helyen élünk, lakástalansá­gunkba beléreménytelenült fiatalja­inkkal a nyakunkon. És nem azért, mert pénzünk kevesebb, azért, mert a vidéki házépítők szerencséje több: olcsóbb a telek, az építőanyag, kéz­nél a baráti munkasegítség. A vidé­ken élésnek pillanatnyilag ez a leg­nagyobb előnye. Tető a fejünk fölé, fiatalok soka­ságának vágya ez. S mert falun tel- jesíthetőbb, nincs is jobb példa en­nél arra, amit bizonygatni szeret­tem volna. Faragó Vilmos A külföldi gyermekholmi olcsóbb Őszi-téli bemutató A szegedi központú Délröviköt Ke­reskedelmi Vállalat kecskeméti leraka- tánál hétfőn őszi-téli árubemutatót rendeztek. Kerpesics Béláné lerakatve- zető elmondta, hogy a 220 millió forin­tos forgalmi tervet tizenhétmillió fo­rinttal túlteljesítették az első félévben, annak ellenére, hogy a gyártók anyag- ellátási gondokkal küzdenek, és* így még a szerződéssel lekötött termékek sem érkeznek meg mindig időben. Az importcikkek beszerzése sem zökkenő- mentes. Ezért legfontosabb feladatuk a piackutatás: vásárolnak nagyvállala­tok raktártételeiből, s szövetkezetek, társulások, kistermelők munkáiból is. Forgalmuk 40 százalékát a kötött holmik adják, a többi harisnyafélék­ből, fehérneműkből és rövidárukból van. Most pedig újabb árukínálattal jelentkeztek. A közelmúltban bevezették az ágynemű, a ta­karó, a törülköző forgalmazását. A mostani bemutatón új­donság volt a táska, a kesztyű, a kalap és a sál. Láthattunk már a Sziluett Délröviköt márkanevű termékekből is: fona­lakat, férfinadrágokat. Az őszi-téli bemutató három hétig tart, a mintapéldányokból 80 milliós a készlet. Nagyban megkönnyíti az átlagosan hetven dolgozó munkáját a két hónapja üzemelő, mintegy négyszáz négyzetméteres, gépesí­tett átvevő-kiadó raktár. A magánkereskedők pedig —- kü­lön helyiségben — önkiszolgáló módszerrel válogathatnak. A déli körzet áruellátását Baján a márciusban átadott saját bolttal oldják meg, ahol a 4 hónap alatt 1,4 millió forintot forgalmaztak. Vásárlói szemmel átnéztük a következő két szezonra kí­nált árukat. A budapesti HATEX-társulás hosszú ujjú gyer­mekpólói jó anyagból készültek, ízlésesen matricásak, nagy­kereskedelmi áruk 150 forint, de mire a vevőkhöz kerül, már körülbelül százzal több. Ugyanezek általában a magánkeres­kedőknél még drágábbak. A téli gyermekholmik között két­féle színnel csíkosra kötött sapkákat is kínálnak, 45 forintos nagykerárral. A háromdarabos csecsemőgarnitúra itt 170 forint körül van, de mire a babára kerül, három darab százasból kevés jár vissza. Egy kötött kocsikabát sapkával 350 (!) forint, ennél jóval olcsóbb, mutatósabb, praktikusabb például egy kínai bébioverall. Ugyanez vonatkozik a többi, határon túlról — Csehszlovákiából, Vietnamból — érkezett árukra is. A női felsőruházati cikkek némelyike kétezer fo­rint körüli, amiben az alapanyagot, no meg a módit kell megfizetni. p. S. Őszi-téli árukínálat. (Straszcr András felvételei.) • Bővítették az áruválasztékot: új termékük a kalap, a sapka, a táska, a sál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom