Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-18 / 170. szám

Felelősség a kor előtt

Interjú a krími mezőgazdasági főiskola rektorával

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. július 18.

— Az SZKP 19. pártértekezletén az első naptól komoly vita alakult ki az átalakítás legfontosabb kérdéseiről — így foglalta össze benyomásait a 19. országos pártkonferenciáról Melnyi- kov, a krími Kalinyin Mezőgazdasági főiskola rektora.

— Az egyik legfontosabb kérdés az átalakítási folyamat elmélyítése. Mikéntjelentkezik ez az önök főiskoláján?

— Az utóbbi időben különösen nagy figyelmet szentelnek a Szovjetunióban a mezőgazdaságnak; új törvények készülnek, széles körben alkalmazzák a különféle vállalkozásokat, fokozatosan javulnak az életkörülmények. A mezőgazdasági főiskolák azonban a különböző ipari felsőoktatási intézményekhez képest továbbra is jóval kevesebb pénzt kapnak. A repülésügyi főiskolán például egy hallgató felkészítésére több mint 13 ezer rubel jut, az agrár- tudományiaknál átlagosan 1540. De ez az átlag! Van, ahol ez az összeg csupán 4-500 rubel. Mihail Gorbacsov előadói beszédében hangsúlyozta, hogy az oktatás sok pénzt igényel.’ de az elmaradás jóval többe kerül.

Azonban a meglevő eszközökkel is sok mindenen lehet változtatni, ha azokat másként osztjuk el. A Szovjetunióban 106 agrárfőiskola működik. Miért ennyi? Szerintem a főiskolák számának csökkentése növelné köztük a versenyt. Az anyagi helyzet javulása pedig kedvezően befolyásolja a szakemberek felkészítését.

Főiskolánkon igyekszünk a lehető legjobban megközelíteni az egyéni foglalkozásokat. Az oktatók az első évfolyamtól az utolsóig 5-6 fős csoportokkal dolgoznak. A közvetlen együttműködés a megfelelő információval rendelkező vezető tanárral, az ő tapasztalata, a hallgatók részvétele az újabb kutatásokban előmozdítja a legújabb vívmányok elsajátítását.

Meggyőződésünk, hogy a mezőgazdasági szakembereknek széles látókö- rűeknek kell lenniük, ezért már ősztől megszervezzük az általános kultúra tanszéket, amely irodalmi, zenei, etikai és esztétikai ismereteket ad.

— Ön, mint rektor, a vezető mely tidajdonságait tartja különösen fontosnak?

— A személyes felelősséget az elfogadott döntésekért. Itt van például az ökológia. A Krím az ország gyógyöve- zete. Milliók érkeznek ide pihenni, gyógyulni, s ezt előmozdítja az éghajlat, a félsziget sajátos természeti adottsága.

Most nagy viták folynak a krími atomerőműről, amely az elhúzódó építkezések egyik példája. A terv azokban az években született, amikor nem kérdezték, hogy szükség van-e rá vagy sem. A helyzet ma megváltozott, hallatják szavukat azok, akik szerint az erőmű több kárt okoz, mint amennyi haszonnal jár. Az építkezés befejezésének hívei azzal érvelnek, hogy a jövőben energiahiánnyal kell számolni. Valóban így lenne, amennyiben a Krímben ipari övezetet létesítenek. De szükség van-e rá? A gyógyövezetről viszont akkor le kell mondani. A pártértekezleten pedig Csazov egészségügyi miniszter arról beszélt, hogy nagyon kevés az üdülő és a gyógyhely.

Azt hiszem, másként gondolkoznának a gazdasági vezetők, ha személyes felelősséget viselnének nemcsak a növekedési ütemért, hanem az emberek egészségéért és a környezetvédelemért.

— Hogyan alakul együttműködésük a budapesti kertészeti, valamint a gödöllői agrártudományi egyetemmel?

— Ezek nagyon kedvezőek. Évente előadó- és diákcsoportokat cserélünk, állandóan bővülnek a tudományos kapcsolatok, átvesszük egymás kedvező tapasztalatait. Főiskolánkon a magyar felsőoktatási intézmények példájára szerveztünk több oktató- és kutatólaboratóriumot. Az ottani műszerek nemcsak az oktatást, hanem gyakorlati feladatok megoldását és kutatásokat is szolgálnak. A hallgatók elsajátítják ezeknek a bonyolult műszereknek a kezelését. így később munkahelyükön is alkalmazhatják a legkorszerűbb technikát. Az egyik ilyen laboratóriumban a hallgatók kutatásaikkal 900 rubelt kerestek és ez még csak a kezdet. Remélem, hogy kapcsolataink magyar kollégáinkkal tovább bővülnek.

Alekszandr Javdoljuk

(APN)

JÁTSZVA TANULNAK

Angol nyelvi tábor Baján

Még be sem léptem a bajai KISZ- vezetőképző iskola kapuján, máris tapasztaltam, hogy nem könnyű dolog az idegen nyelvek megtanulása. Világszerte ismert és kedvelt az angol nyelvterületen a Wild rover kezdetű népdal, mely az emeleti nagyteremből hallatszott le hozzám.

— Nagyszerű — mondtam a hozzám csatlakozott két pécsi kislánynak, Szalay Tímeának és Gregus Évának. — Csak azt nem tudom, hogy pontosan mit jelent a „Wild rover”, pedig ismerem a híres autómárkát. — Talán vad csavargó volt — vélik a gyerekek.

Nos, nem egészen! Mint kiderült, vad kóborlót, ország-világjáró embert jelent a cím, ami korántsem olyan elítélő árnyalatú, mint a csavargó.

Megismerik egymás népdalait

Éppen daltanulásra érkeztem. Az angol népdal után természetesen magyar következik: Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő ... A Kecskeméti Tanítóképző Főiskola gyakorló általános iskolájának négy tanulója, Misits Dóra, Németh Anikó, Szabó Attila és Szabó Károly vállalták az előéneklést. S ha az angol gyerekeknek nem is megy könnyen a jellegzetes magyar hangzók megformálása, azért többé-kevésbé sikerül. S ha nem, hát az se nagy baj... alkalom a jókedvre, nevetésre.

Amíg Berényiné Sáfrán Éva gyakorló iskolai tanár és Szepes Krisztina főiskolai hallgató foglalkozott a gyerekekkel, megkértem Poór Zoltán tanár urat, hogy tájékoztasson az itt folyó nyelvtanulásról:

—- A 47 gyerek közül Zalaegerszegről, Debrecenből, illetve Pécs két iskolájából egy-egy csoport az angol nyelvet oktató általános iskolák Kecskeméten tartott Országos vetélkedőjén szerezte meg a jogot a részvételre. A vendéglátók, a kecskeméti Petőfi Sándor gyakorló általános iskola tanulói 13 angol diákot is meghívtak. A tábor után a Leicesterből jött gyerekek egy hetet töltenek kecskeméti társaik családjánál, és közben megismerkednek fővárosunkkal is.

Ködből a kánikulába

A gyerekek a daltanulás után nyelvi készséget fejlesztő társasjátékokat játszottak. Poór Zoltán a legapróbb részletekig kidolgozta a tanulási programot, melyet aztán az érkezéskor mindenki kézbe kapott.

Molnár Éva nem most látta először a párját, Ména Thiagaraj-t. Pedig csak itt találkoztak: — Amikor Zoli bácsi tavaly Angliában járt, mindenkit felvett videóra. Nekem első pillantásra megtetszett Ména, és azóta levelezem vele.

Az élénk szemű kislány édesanyja Kuvaitból származik, az édesapja pedig angol. Mint mondja, nagyon érdekes olyan országba eljönni, melyet még soha sem látott. Az sem mindennapi,

• A foglalkozás témája: nyelvi fejtörőjáték.

hogy a londoni 15 fokból, a ködből egyszerre kánikulába csöppentek.

Soha nem jutottunk volna el

Mark Lewis szintén a leicesteri Brookvale High School tanulója, a vele egyidős, 13 esztendős Adorján Richárd levelezőpartnere.

— Ha nincs ez a kapcsolat, talán soha nem jutottunk volna el Magyar- országra, hiszen régebben csak a nevét tudtuk: Hungary. Mielőtt útnak indultunk, rendszeres foglalkozásokon megismertük az ország történelmét és földrajzát.

— Jövőre, ha viszonozzuk a látogatást, mi is hasonlóképpen felkészülünk — vette át a szót Adóiján Ricsi. — Most pedig igyekszünk minél jobban elsajátítani a helyes kiejtést. Szeretek

tanulni, olyan pályát választok, melyen a nyelvtudásnak hasznát vehetem.

Katié McGovern tanár az angol csoport vezetője. Iskolájában humán tárgyakat tanít, ez az ő esetében földrajz- történelmet és vallástant jelent. Magyarországon még sohasem járt, de fontosnak tartja, hogy a tanítványai képet kapjanak egy szocialista országról. Megkért, hadd mondjon köszönetét Szepes Lajos igazgatónak, aki a cserelátogatásért sokat fáradozott, valamint a Malév Air Toursnak és a londoni magyar konzulátusnak. Nekik köszönhetik ugyanis, hogy végül eljuthattak hozzánk, miután egy utazási iroda —- nem magyarról van szó —, az utolsó pillanatban cserbenhagyta őket. Hallotta, hogy a tábort egy tucat nagy- vállalat támogatta anyagilag. Ennek hírét is elviszi majd a hazájába — mondta Katié McGovern.

Gál Zoltán

XLI.

A többiek — anyu-Pilkauf, a nővérek, Magdaléna —jelentőségteljes pillantásokat vetnek rá. S Bi- nyeczet — akaratlanul is — kezdi hatalmába keríteni a gyanú: tán csak nem várnak ezek tőle valamiféle helyi szokás szerinti nyilatkozatot? . ..

Míg a kanyargós — lefelé lejtő — utcákon baktatnak, apu-Pilkauf is ilyesmiket kérdez — persze egészen közömbös hangon — tőle: mennyi a fizetés; hány részletben kapja, van-e félretett pénze; volt-e

beteg; mivel foglalkoznak szülei; van-e saját házuk; ha nincs, milyen a lakásuk, hogyan képzeli el — és mikorra — az önálló lakáshoz jutást, milyenek az előrehaladási lehetőségek a szerkesztőségben, egyáltalán: biztos pályának tekinthető- e a firkálgatás, nem lenne-e jobb, ha Binyecz mégis inkább tanárkodással próbálkoznék (esetleg itt a környéken valahol, az mégis csak egy komolyabb szakma, rövidesen akár igazgató is lehet belőle) ...

Binyecz hiúzként figyel.

Aztán azt kezdi el fejtegetni,

SAJTOPOSTA

VÁLASZ CIKKÜNKRE

Mit ér az előírás, ha megvalósíthatatlan?

.. Június 20-ai Sajtóposta, rovatunkban tolmácsoltuk az orgoványi Horváth Emilné — mások nevében is summázott — véleményét: mivel a község központján átvezető Kossuth utcában nemcsak a gépjármű-, hanem a gyalogosforgalom is nagy, a közlekedők szempontjából legkritikusabb szakaszon indokolt zebra létesítése.

Cikkünkre a megyei tanács vb közlekedési osztályának vezetője, Mondik László így reagált:

A Petőfi Népében tavaly tavasszal megjelent hasonló tartalmú írás nyomán osztályunk — a helyi tanács és a közúti igazgatóság képviselőjével együtt — a helyszínen vizsgálta meg a gyalogos-átkelőhely kijelölésének lehetőségét. Megállapították a szakemberek, hogy a forgalom szükségessé teszi a zebrát, melynek kialakításához engedélyt adtunk, megjelölve annak szigorú technikai feltételeit.

Ez utóbiak sorában fontos, hogy az átkelőhelyhez szilárd burkolatú járda, vagy azzal megegyező szélességű, úgynevezett felállóhely csatlakozzék. Még ennél is jelentősebb azonban a követelmény, miszerint a fehér csíkokat a higanygőz-lámpatestnél kétszeresen erősebb fényt adó nátriumlámpával kell megvilágítani. Sajnos, ez utóbbi költséges megoldás, s mert a kivitelezés helyi gazdájának, a tanácsnak kevés a pénze, a mégannyira sürgető feladat ellenére késhet a műszaki munka. Mint olvasójuk jelezte, Orgoványon késik is. □ □ □

A Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat kecskeméti kirendeltségén arról értesültünk, hogy a megyeszékhelyen sincs nátrium lámpával ellátva mindegyik gyalogos- átkelőhely, mégis megfelelően betölti funkcióját. Talán másutt — például Orgoványon sem lenne több az ilyesmi bocsánatos bűnnél. Elvégre a KRESZ nem mondja ki, hogy a járművezetőnek kizárólag az átlagoshoz képest dupla erősségű fénnyel megvilágított zebrát kell komolyan

ÜZENJÜK

Még nincs béke a Homok utcában

Olvasói panaszok alapján fél éve írtunk e hasábokon a jánoshalmi Homok utcában lakók gondjairól, melyek lényege: megvásárolt telkeiken szabályozatlanul építették meg családi házukat, kerítésüket és alakították ki kertjeiket egyesek, minek következtében ki ennyit, ki annyit „csípett le” az ingatlanával szomszédos közterületből. így azután nagyon keskenyre sikeredett az utca, ahol körülményes a közlekedés. E sérelem jogosságát elismerve vizsgálatot végeztetett a nagyközségi közös tanács megbízott elnöke, Papp Zoltán, akinek megállapítását eképpen foglaltuk össze: a szóban forgó utca szelessége átlagosan 10 méter, ott garantált a minimális járműforgalom feltétele, s zavart legfeljebb egy teherautó rendszeres utcai garázsolása, valamint a Balázs utcához közeli útszűkület okozhat, ami intézkedést igényel.

Cikkünk megjelenése után nem sokkal levelet kaptunk Dudás Imréné helyi lakostól, aki közölte: a valóságban a 8 métert sem éri el az utca szélessége — beleértve ebbe a járdát is —, mégpedig a közterületi szakasz önkényes elfoglalása miatt. Vagyis félrevezető állítás, hogy az utcai bajok forrása a jogellenes járműparkolásban, illetve az útszűkületben keresendő.

E levél birtokában ismét a nagyközség szakigazgatási szervéhez fordultunk, melynek felkérésére a területileg illetékes kiskunhalasi földhivatal úgynevezett kitűzési vázlatot készített az 1977-es ingatlannyilvántartási térkép és a helyszíni állapot szerint. Az okiratból kiderül, hogy a panaszokkal ellentétben nem képez közlekedési akadályt az utca jelenlegi szélessége, s a telkek sincsenek megnagyobbítva illegálisan.

Nemrégen újabb jánoshalmi fejleményekről értesültünk, ezúttal Mikó Sándor vb-titkártól, aki a következőkről számolt be:

— A megbízott tanácselnök intézkedései eredménytelennek bizonyultak, a továbbiakban viszont semmit sem tehet, mert megszűnt nálunk a munkaviszonya. Egyébként a földhivatal nem állapított meg hiányosságot a Hörrlok Utéa kialakításával kapcsolatosan, vagyis a lakossági kifogások nélkülöznek minden alapot. így nincs szükség semmiféle műszaki korrekcióra. Intézkedünk azonban avégett, hogy a Zöldért a jövőben ne a gépkocsivezetője lakásánál, tehát a közterületen parkíroztassa szállítójárművét.

Végezetül meg kell említeni, hogy a Homok utcában még nincs béke, hiszen arrafelé járva magam is tapasztaltam: az emberek kemény vitát folytatnak, kölcsönösen sértegetve egymást. Szándékunk az, hogy a tanácstag közreműködésével tisztázzuk elsimítsuk a nézet- eltéréseket. Ehhez pedig a rosszindulatú előítélet helyett megértő együttműködést kérünk az érintett lakosoktól.

„Kismama jeligére, Kecskemétre: Ha a munkaadó nem hosszabbítja meg a női dolgozójával kötött határozott idejű munkaszerződést, az akkor is megszűnik, ha közben a nő terhes lett. Ismételt elhelyezkedésekor azonban nem kerülhet hátrányos helyzetbe ezen állapota miatt, legalábbis a Munka Törvénykönyve értelmében. Persze tudvalevő: a terhességi-gyermekágyi ellátásnak, illetve a gyed és a gyes folyósításának nem feltétele, hogy szülésekor munkaviszonyban álljon az anya, csupán az, hogy a megelőző két éven belüí rendelkezzen 270, illetve legalább 180 napi biztosítással. Amennyiben az Ön munkavállalása egészségi vagy egyéb okokból nehézségbe ütközik, javasoljuk, hogy a helyi tanács szociálpolitikai hatóságától igényeljen esetenkénti szociális segélyt, a méltányolandó anyagi körülményeire hivatkozással. Hasonló segélyt a férje is kérhet a munkahelyén a szakszervezettől.

Lángnénak, Kalocsára: A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény értelmében a súlyos testi fogyatékos személyek jövedelméből évi 12 ezer forint mentes az adófizetési kötelezettség alól. E kedvezményt a személyi járadékban részesülő vakok, illetve a speciális gépjárműhasználatra jogosult mozgáskorlátozottak vehetik igénybe, a szükséges orvosi igazolások birtokában. További részletek megtalálhatók a Szociális és Egészségügyi Minisztérium 8004/1988. (SzE. K. 2.) SZEM számú tájékoztatójában, melyet a Tanácsok Közlönye idei 7. száma közöl.

Marosi Ferencnek, Bajára: Ez év

május 15-étől van hatályban a művelődési miniszter 10/1988. V. 6./ MM számú rendelete, miszerint: aki a dolgozók szakközépiskolájában a második, illetve a további szakképzettség megszerzése érdekébei} .folytat tanulmányokat,. az költségtérítést és vizsgadíjat köteles fizetni, melynek összegét az igazgató állapítja meg. Az intézmény fenntartója e képzési költséget mérsékelheti, a nehezen beiskolázható minősített szakokon pedig az oktatás ingyenességét is engedélyezheti a megyei tanács vb munkaügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve.

Murai Lászlónak, Kiskunfélegyházára: Ez évtől kezdődően a nyugdíjasok az ellátásuk korlátozása nélkül dolgozhatnak, vagyis a foglalkoztatásukkal kapcsolatos korábbi idő-, illetve bérkeretek már nem érvényesek. A nyugdíjban részesülő munkavállalónak azonban e tevékenységéről tájékoztatnia kell a nyugdíjfolyósító I szervet.

Zubor Sándornak, Kiskőrösre:

Mint azt a helyi szakhatóság megállapította, Bócsán a területi erdőfelügyelőség engedélyével kerül sor a nagyarányú fakitermelésre. Az Ön ottani fásított ingatlanát azonban nem érinti ez az intézkedés.

Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 /A Telefon: 27-611

Nem csak pénzt kaptak cserébe...

Érdekesnek ígérkezik az idei augusztus a kecskeméti Kertvárosi Általános Iskola eszperantó nyelvet tanuló nyolcadikosai számára, akik a Magas-Tátrába látogatnak. A kiránduláshoz szükséges anyagiak előteremtése érdekében 19-én a helyi baromfifeldolgozóban végeztek kéthetes munkát, amiért cserébe nemcsak pénzt kaptak.

Diákjaink először kerültek közvetlen kapcsolatba a termeléssel, s igen jó tapasztalatokat szereztek a napi 6 órás foglalkoztatásuk során. Látták a rendet, a szervezettséget, s azt, hogy ezek alapvető feltételei az eredményességnek. Pedagógiai szempontból is dicsérhető módszer: a teendőjük fölötti szakmai felügyeletet a náluk alig idősebb, mindössze 17 éves csoportvezető, Szűcs Ilonka látta el. O azonnal megtalálta a kellő hangnemet.

Természetesen a megkeresett forintjaiknak örülnek most leginkább a gyerekek, ám az is tény: e vállalatnál szerzett kellemes benyomásaik segíthetik őket abban, hogy szerencsésen válasszák meg életpályájukat.

Halász Ferencné és Bodócs Flórián tanárok Kecskemét

hogy Magdika még mennyire fiatal. Meg hogy ilyen korban az ember aligha tudja még eldönteni, hogyan is alakítsa jövőjét. Hogy válik be első munkahelye? Milyenek lesznek a munkatársai? Miképpen bírja a mindennapi munka megterhelését?

— Csupa-csupa megválaszolásra váró kérdés.

Meg hogy: mostanában olyan sápadt ez a lány. S mintha az étvágya se volna a régi. Mindenesetre jó lenne, ha kicsit fölerősödnék. Am ez se megy egyik napról a másikra.

Szóval, időt akarsz nyerni, öreg

— gondolja Binyecz. Hát mért nem mindjárt ezzel kezdted? — Mintha mázsás kő esne le a szívéről.

— Mifelénk úgy mondják ezt, kedves bátyám: ha biztosan tudja is, hogy jó úton halad az ember, akkor se szabad túlontúl sietni— böki ki, némi — taktikai jellegű — csöndszünet után.

— Szívemből beszél, kedves öcsém! — vágja rá apu-Pilkauf.

— Meg alkalmatlankodni se szeretnék ... — szövi tovább a hálót Binyecz.

— Csak jöjjön. Bármikor. Mindig szívesen látjuk. — Az öreg még a karját is megszorítja közben. -— Jöjjön. — Karon ragadja. — Látja azt a három jegenyét az útforduló- bán?... No, azzal szemben a mi pincénk.

Afféle hordógaléria. Egy, kettő, három, négy ... kilenc, tíz, tizenegy ... A számolandó sor vége homályba vész. Körös-körül kellemes hűvösség.

Binyecz oldalpillantással felméri, hogy az öreg a saját poharába csak két-három ujjnyit enged. Binyecz háromdecisét ellenben rendre telebuggyantja a szépen csillogó nedűvel.

Tán csak nem akarsz leitatni, öreg?

— A maga egészségére is, kedves bátyám — mondja koccintáskor a

negyedik hordónál. (Még vagy húsz lehet hátra.) — Igaz, mifelénk úgy szokás, hogy a gazda jár élen a kóstolásban. Mert különben a végén még azt hinné a meginvitált, hogy nem ízlik neki saját termésű bora. Ami, ugye, teljességgel abszurdum lenne a maga nemében. Na, isten, isten!... — Kiragadja az öreg kezéből a lopótököt, s szelíd erőszakossággal telebugyborékoltatja a jófajta rizlinggel apu-Pilkauf poharát is.

Binyecz gyomra különben most: akár a szivacs. A fölséges ebédízek még a szájpadlásán. Orjaleves. Birkapaprikás. Sós lében főtt krumpli. Vegyes savanyúság. Frissen sült sütemények garmadája.

Itass csak — gondolja. Itass csak egészen nyugodtan.

S magában még mosolyog is hozzá.

(Folytatjuk)