Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-05 / 159. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. július 5. RENDHAGYÓ TÁRLATNAPLÓ fiatalokról - fiataloknak Festmények a börtönben Börtönben is, kiállításon is jártam már, de börtönben rendezett tárlaton még nem. A minap ez utóbbit is megtehettem. A Kalocsai Fegyház és Börtön kultúr- körletében rendezték meg Péli Tamás és Szentandrássy István kiállítását. Tudom, a közszemlére tárt festményeket csak az elítéltek láthatják, a rácsokon kívüliek, a városlakók nem. Ezúttal persze nem azzal a céllal készül az alábbi „napló”, hogy látogatókat toborozzunk a színvonalas bemutatóhoz, hanem mert örvendetes tény, hogy egy zárt világban, a börtönben kiállításokat rendeznek. Már régóta tartó hagyomány ez Kalocsán. Nemcsak a művészek mutatkoztak be, hanem az intézmény szakköreinek tevékenységét is fókuszba állították már. Kiderült, megannyi ügyes kezű elítélt nő kézimunkázik, méghozzá figyelemre méltóan. A kiállításokon túl fontosak az előadások, a beszélgetések. A Kalocsai Fegyház és Börtön tavaly kötött együttműködési megállapodást a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségével. Óriási jelentősége van ennek, hiszen számos cigány elítélt tölti büntetését a börtönben. Nevelésük, személyiségformálásuk, kulturálódásuk központi kérdés. Nem titkolt cél, hogy a látottak, a hallottak után döbbentsék rá őket arra, hogy másképpen is lehet élni, vannak az életben értékek. Kalocsán, a börtön lakói között járt Lakatos Menyhért, Daróczi József, Péli Tamás és mások, hogy beszéljenek a cigányság múltjáról, történetéről, művészetéről, társadalmi helyzetéről. Megható volt hallgatni például Pélit, ahogyan felelevenítette küzdelmes pályakezdését, a cigánysorból való kiemelkedését. Hollai Kálmán kecskeméti színész is találkozott az elítéltekkel. Együtt nézték meg videón az Átok és szerelem című cigányballadát, majd a felmerülő kérdésekre adott választ a művész. Újabb élmény részesei lehettek a külvilágtól elzárt lányok, asszonyok, úgy mint a pécsi Jónás Judit irodalmi estjén, amikor József Attila legszebb költeményeiből hangzott el jó néhány. A Kalocsai Fegyház és Börtön második emeletére igyekszünk kísérőnkkel. Amíg a kiállítás helyszínére feljutunk, több vasajtónak nyílnia kell, a szabályok szerint. Mit mondjak, igencsak izgatottan, felfokozott érdeklődéssel lépek a kiállítóterembe, ami nem más, mint a kultúrkörlet egyik oktatási helyisége. Különös világ tárul fel Péli Tamás és Szentandrássy István képein. Kölcsönözve az egyik elítélt találó vendégkönyvi bejegyzését: „A sötét tónus ránk is jellemző.” Péli Tamás festőművész munkássága sokak által ismert. A Holland Királyi Akadémián végezte el a festőiskolát. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt már a gyermekkora óta festő ember, akinek irodalmi munkássága is értékes. A börtöntárlaton szereplő másik alkotó: Szentandrássy István. Állami gondozott volt, amikor felfedezte tehetségét Péli. Ettől kezdve tanította, a mai napig segíti instrukciókkal. A fiatal cigány festő szoros kapcsolatot tart a magyar cigánysággal. Péli Tamás festői világára valóban a sötét tónusok alkalmazása a jellemző, ez egyébként átöröklődik tanítványára is. Vízióit, látomásait és realitáson nyugvó témáit szép kompoziciókban, hátásosan oldja meg. Nyoma sincs az elnagyolásnak, a lendületes ecsetkezelésnek. Kiemelkedő kép az Európa elrablását megjelenítő alkotás. A nagy méretű festmény domináns színei a vörös, a kék, az arany. Bizonyítékként, hogy Péli Tamás nemcsak a tompa, bús színek mestere. Különleges, üvegablakhatású az apró ecsetvonásokkal festett három szomorú, az élet viharai által megtépett arc. Szentandrássy István képei visszafogottabbak, nem csak a témát illetően, hanem a színvilágot, a megjelenítés módját, a technikát vizsgálva is. Látszik, érződik: ízig-vérig grafikus alkat. Akkor sem hagy fel a megszokott megoldásaival, ha a festészet területére ruccan ki. Finom, puha vonalak, apró karcolások, vékony ecsetvonások uralkodnak a képein. Bár rá is • Péli Tamás három fájdalmas arcot megörökítő képe. • Vízió — Péli tolmácsolásában. • Készlet Szentandrássy festményéből. (Fotó: Straszer András) hatnak a komor színek, de azért szép színharmóniákról, gazdag koloritról is tanúbizonyságot tesz. Megörökíti a cigányok küzdelmes, fájdalmas életét, megosztja nézőivel az álmaikat, mindezt szimpatikus jelrendszerben, értő és tetszetős módon. „Kitűnik a cigányság ravaszsága, hűsége” — ezt a tömör összegzést egy elítélttől hallottam. A tárlatot sokan megtekintették. Bizhatunk-e abban, hogy többek szívét megérintette a két cigány festő üzenete? Ha így van, megéri a fáradozást. Borzák Tibor ' ' " 1 n jmi. """""""""" PAPP ZOLTÁN Rácfuál/ DasiyaK és kalandok WV — Játszom — szól le Bi- • nyecz a szobormagasból. — Na, akkor villámgyorsan tornázza le magát. Aztán ide a bejelentőlapokkal. A zseblámpafényben hosszasan tanulmányozza a kissé viseltes iratokat. Kontrakérdéseket tesz fel: anyja neve, születési hely, utcanév és házszám ... — Szóval, ezek szerint maguk diákok ... Ráadásul egyetemisták. — Én a. .. — Mikor Pilkaufra rá villan a közegi tekintet, inkább gyorsan abbahagyja. — Maga nem diák? — De... — Nahát akkor! Visszaadja a papírokat. Na, most jön a lelkifröccs — süllyeszti belső zsebébe a bejelentőlapot Binyecz. A közeg eloltja a zseblámpáját. — Hát idefigyeljenek! — lép közelebb. —r Mi az ördög ütött magukba, mi?!... Játszanak... Kapják a nagy ösztöndíjat... Ingyen a könyveket ... A nép állama mindent a seggük alá rak maguknak ... Maguk meg ... játszanak... Játszanak... Télen négyen a jeges Tiszát úszták át. A jégtáblák közt evickéltek anyaszült meztelen. Illetőleg az egyik egyed !ó- denkabátban. A többi cuccot felnad- rágszíjazták a fejükre. A híd felől úsztak. Pont itt értek partot. — Fejével a gyermekklinika felé int, ahol a kiskörút nekifut a vízpartnak. — Már vártuk őket. „Mért csináltátok?" „Fogadtunk, biztos úr" mondták egyszerre. Fogadtak. „Az istenit maguknak! És ha belefulladtak volna?” „Épp ez volt a fogadás tárgya" mondták. „Akikkel fogadtunk ugyanis, azok ezt feltételezték. Mi pedig, biztos úr, pont az ellenkezőjét. Ez volt a tét." Mikor jegyzőkönyveztük az egészet az őrszobán, még ők akartak engem meghívni egy pohár sörre a Béketanszékre . . . Béke-tanszék. Kiderült róla, hogy egy közönséges kocsma . . . Mert maguk mindenből gúnyt űznek! A szentségit maguknak!. .. Nemhogy örülnének neki, hogy béke van. Maguknak fogalmuk sincs, milyen az, amikor folytonfúrt lövik az ember seggét az első vonalban... Mert maguk egyszerűen csak beleültek a mézesbödönbe!... Hirtelen felkattintja a zseblámpát. — És arra nem gondolt, hogy leesik? He?! Vagy, hogy ledül a szobor. mi?! Mert ledőlhetett volna. De le ám! S nem elég, hogy magát agyonnyomja. hanem még ripityává tört volna ez a gyönyörű szobor is. A nép kultúr- kincse. Erre nem gondolt?! Karjával belesuhint a levegőbe. — Na, tűnjenek el... (Hangjában értetlenség és jóindulat.) Már a Boldogasszony sugárúton mennek, s még mindig hallják a dör- mögést: — Játszanak... Eh... Ezek mindig csak játszanak... — Egy nyeletnyit a nagy ijedtségre. — Binyecz a Béke-tanszék lépcsői felé kormányozza Magdalénát. — A „tanszék" — szerencsére — még üzemel Az utolsó fázis, közvetlenül záróra előtt. Pilkaufnak a szokásos császárkörte. Binyecz meg felhajt — villámgyorsan — kétszer három decit a felettébb ártalmas kövidinká- ból. (Mindez nem tart tovább öt percnél.) — Mindjárt tíz óra — aggodalmaskodik PUkauf. (A kolesz — szigorú házirend szerint — tízkor zár.) — Annyi baj legyen — mondja Binyecz. Rendel gyorsan még egy kört a pénztárosi teendőket is ellátó csapostól. Legurguláztatja a kövidinkát. — Annyi baj legyen. Venyige bátyó majd megkapja a magáét... No, drágám — néz Pilkaufra —, gyorsan bőr alá azzal a császárkörtével. Venyige a lánykollégiumi portás. Szolgálata töretlenül ívelt át a legkü- lönbözőfélébb korok hasonló buktatóin. Még Klebelsberg kultuszminisztersége alatt kezdte — ezeket az épületeket is akkor emelték —, majd az átkos Horthy-rezsimet követöleg a felszabadulás után folytatta. S túl van már a fordulat évén is, szerencsével. (Folytatjuk) Önismeretből „vizsgáztak” a diákok A 36 Bács-Kiskun megyei középiskolás hivatalos néven mentálhigiénés, önismereti táborban volt Kunfehértón a múlt héten Csizmadia Ilona népművelő és Elekes Mihály pszichológus vezetésével. A kunfehértói foglalkozás céljáról beszélgettünk Elekes Mihály- lyal. — Az első ilyen jellegű tábort a megyében a kecskeméti Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthon, a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottsága, a megyei tanács művelődési, ifjúsági és sportosztálya, valamint a Vöröskereszt megyei vezetősége hozta létre, abból a célból, hogy a részt vevő fiatalok jól megismerjék önmagukat és ezáltal minél jobban tudjanak kapcsolatot teremteni egymással, illetve a felnőttekkel. — Kik jelentkezhettek a táborba? — Főleg azok, akik a középiskola befejezése után védőnők, tanárok, óvónők, gyógypedagógusok vagy kereskedelmi dolgozók lesznek, tehát azok, akik majd emberekkel foglalkoznak. Számukra ugyanis elengedhetetlen követelmény, hogy tisztában legyenek saját és társaik, illetve az általuk irányítottak érzelmeivel, indulataival, azok okával, következményeivel és ezeket megfelelően kezelni tudják. — Milyen programok vártak a táborlakókra? — Közös beszélgetések, játékok, csoportfoglalkozások. Önismereti csoportmódszerrel sajátították el a különféle vezetési ismereteket, oldották meg a konfliktushelyzeteket és a kapcsolatteremtési problémákat. A fiúk, lányok szabadidejükben pedig kirándultak, sportoltak. — Elegendö-e egy hét ahhoz, hogy megismerjük önmagunkat és ezáltal embertársainkat? — Ez nem sok idő, de ha egy hónapig tartott volna a tábor, akkor sem biztos, hogy elegendő lett volna. Mindenesetre az egy hét arra jó volt, hogy a résztvevők könnyebben teremtsenek majd kapcsolatot egymással és a felnőttekkel. Tervezzük, hogy a télen újra összejövünk és megbeszéljük az azóta történteket, segített-e mindennapi életükben ez a táborozás. Néhány diákot megkérdeztem: hasznosnak ítélik-e a Kunfehértón töltött időt? Tóth Erika (Kiskunfélegyháza, Móra Ferenc Gimnázium): — Igen hasznos volt a számomra. Itt két nap alatt többet tudtunk meg egymásról, mint például az osztálytársaim rólam, vagy én róluk — két év alatt! Kellemes csalódás számomra a tábor, most már tudom, mire lehetek képes, mit várhatok az emberektől és ők is tőlem. Talán az osztálytársaimmal is jobban megismerjük majd egymást. Somkuti Anita (szintén kiskunfélegyházi gimnazista): — Az volt a jó a táborban, hogy nem volt igazán kötött program, mégis mindenki alig várta a különféle foglalkozásokat, beszélgetéseket. Ha kellett, segítettünk egymásnak és még a szabadfoglalkozásokon is kerestük egymás társaságát. Matényi Erika (tiszakécskei gimnázium): — Az veszített, aki nem tárulkozott ki, nem mondott el magáról semmit. Pedig nem kellett attól tartania senkinek, hogy kinevetik. Az elején kicsit féltem, hogy egyre mélyebbre hatolok be az önismeretemben, de megérte. Remélem ez majd érződik később emberi kapcsolataimban is. Hegyes Tünde (Szilágyi Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola): — Sok táborban megfordultam már, de talán ez volt a leghasznosabb. Általában ilyen helyeken nem szokás, hogy egymást már az első napon megismerjük, itt ez történt. Nehéz a búcsú, de a télen újra találkozunk. Már most alig várom! T. L. INTERPOP FESZTIVÁL — MÁSODSZOR A jövő sztárjai Visegrádon, az ODOT-on — Balatonszemesen egy építőtáborban. Már nagyon várom a bemutatkozást, mert nyárra nem is terveztem semmilyen programot. — Jövőre érettségizel a Kecskeméti Egészségügyi Szakközépiskolában. Manöken leszel vagy egészségügyi dolgozó? — Inkább az utóbbi, hiszen a manökenállás nem tartozik a nyugdíjas állások közé. Második alkalommal rendeznek Siófokon Interpop fesztivált. Talán még emlékeznek az olvasók arra, hogy két évvel ezelőtt több tehetséges énekes és együttes tűnt fel a nyári seregszemlén: a Napokon Bld, a Z'ZILabor, Zoltán Erika és az olasz Giorgia. Nos, nem titkolt cél az idén sem, hogy újabb és újabb tehetséges előadókra, zenekarokra bukkanjon a zsűri, a szakma. A II. Interpop fesztivál résztvevőit a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, az MTV, a Rádió és az Országos Rendező Iroda készítette fel a versenyre. Huszonnyolc hazai és tizennégy külföldi versenyző lép majd dobogóra, hogy a nemzetközi zsűri tagjai döntsenek arról, hogy ki kerül a döntőbe. A közönség is bejuttathatja majd kedvenceit a telefonos szavazás során. A július 19-én és 21-én zajló elődöntőt, valamint a 23-ai döntőt a Magyar Televízió a kettes csatornán közvetíti. A versenyt követően popgálát rendeznek, az első alkalommal a két évvel ezelőtti győztesek adnak műsort (Zoltán Erika, Balogh Ferenc, a Z’ZI Labor és a Napoleon Bld.), másodszor a Dolly Roll lép színpadra, a döntő után pedig az Omegát láthatja, hallhatja a közönség. Kik startolnak az Interpop fesztiválon? A Popkorong műsorvezető- jeként megismert, de számos fesztiválon szereplő Anita, a Ki mit tud?- os Berentei Péter, a gyógyszerészből lett énekes Doctor, a filmszereplőként megkedvelt Gombóc (Czakó Ildikó), a szólópályán most induló Gyuri, Drucker Zsuzsa, Kis Gabriella, Illés Melinda, Kabala Baba, a Rock gyermekeiben bemutatkozó Pap Rita, a különleges hangú Zám- bó Jimmy. Az együttesek között ott lesz a Bumm!, az R-GO-ból kivált tagok alkotta Casablanca, a Z’ZI „felrobbant” laborjából „menekülők” új csapata, a 7. Kontinens, a Fan-Fan, a szegedi Izisz, az Exotic, Känguru, a No, a tavaly alakult Minimal, a lírai hangvételt kedvelő Madame, a székesfehérvári RH Pozitív, a Moho Sapiens, a két testes hölgyből álló Pa-Dö-Dö, a Modern Hungáriás lányokból frissen alakult Miss-Tix, a Rózsaszín Bombázók, a Studium Dixieland Band és a Szolid Parti. Szép számmal érkeznek Siófokra külföldi előadók is, a norvég Kitty Bumbuluc, az osztrák Shella, az angol Ann Turner, a szovjet Alekszandra Serovq, a szlovák Mirka Brezovskaé s mások. Kíváncsian várjuk, kik lesznek a holnap sztárjai! Július 23-án eldől. (b. t.) • Anita Egy héttel ezelőtt 45 Bács-Kiskun megyei középiskolás három napot töltött Visegrádon, mintegy 1700 fiatal társaságában. Itt rendezték meg a XXI. Országjáró Diákok Országos Találkozóját, amelyre megyénk csapatát Dudás Ferenc, a KISZ Kecskemét Városi Bizottságának titkára kísérte el. Ő számolt be ifjúsági rovatunknak a Dunakanyarban töltött napokról. — A megyei ODOT győztesei utazhattak Visegrádra, ahol a Jurta kempingben kaptak helyet. A rendezvény ideje alatt végig túraidő volt, ez kedvezett a különböző programoknak. Az országos találkozó zsetongyűjtőversennyel kezdődött. Ebben többek között cölöpverés, rönkdobás, kötélhúzás és tollas- labdázás szerepelt. Mi gyűjtöttük össze magasan a legtöbb zsetont — 24 ezret, míg a második helyezett csupán a felét. Ezt követően vízitúrán, városismereti vetélkedőn, éjszakai akadályversenyen és tájfutáson szerepeltünk. Ezeken jó helyezéseket értünk el, például az akadályversenyen három első és egy harmadik helyet szereztünk, a pedagógusok szintén az élen végeztek. Egyéni tájfutásban ketten lettek harmadikok. Az összetettben alig csúsztunk le a dobogóról, így a 4. hely jutott nekünk. Sajnos ezzel értékes ajándékoktól is elestünk, de összességében helytálltak a Bács-Kiskun megyei középiskolások. Jövőre megpróbáljuk a dobogó valamelyik fokát megcélozni. Kati, a tini manöken Összeállította: Temesi László „Örömmel köszöntünk abból az alkalomból, hogy az országos tini manöken versenyen 3. helyezést értél el”. Ezt az értesítést a kecskeméti Szabó Katalin kapta a rendezőktől, az Ifjúsági Magazintól. — Hatszázan jelentkeztek, közülük lettem a harmadik, ez nagy öröm volt számomra — újságolta Kati. — Az elődöntők és a döntő is Budapesten volt. Nem bíztam abban, hogy ilyen mezőnyben a dobogóra állhatok. Egész alakos képet kellett beküldeni jelentkezéskor, a versenyen fürdőruhában álltunk a zsűri elé. — Miért jelentkeztél erre a versenyre? — A felhívást az egyik osztálytársam mutatta meg nekem és a barátnőmmel, Melindával határoztuk el, hogy megpróbáljuk. Jó heccnek gondoltuk. Az elődöntőből Melinda is továbbjutott. A helyezettek tiniruhákat mutatnak majd be nyáron az építőtáborokban, ősszel az iskolákban. A vendéglátó főiskola diákdivat iskolai szövetkezet tagjai készítik ezeket a ruhákat, amelyek a diákpénztárcákhoz vannak méretezve. — Hol lépsz fel először? • RH Pozitív
