Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-05 / 159. szám

1988. július 5. • PETŐFI NÉPE • 5 BEINDULNAK-E AZ ÁLLÓ GÉPEK? NINCS ALAPANYAG, KEVÉS A HITEL, MÉGIS: • A Trumatic lemezmegmunkáló automata folyamatosan, három műszakban dolgozik. Kapacitásgondok a VAV kunszentmiklósi gyárában „Utcára kerülnek a VÁV kunszent­miklósi gyáregységének dolgozói”. „Eladják az üzemet.” Ilyen és ehhez hasonló híreszteléseket gyakran lehet hallani mostanában a városi jogú nagyközségben. Mi igaz mindebből? Az mindenestre tény, hogy 1982-től ötven fővel csök­kent a gyáregység létszáma. Néhány gépünk pedig kellő mennyiségű munka híján gyakran áll. Nyilvánvaló tehát: valami nincs itt rendjén. Ráadásul az utóbbi időben feltűnően sok idegen cég képviselője fordult meg náluk. Idegenek az üzemben- Tényleg felkeresett bennünket mostanában, jó néhány vállalat szak­embere. Talán ezért hiszik az emberek, hogy gazdát cserél az üzem. — véleke­dik Zsíros Sándor, a VÁV (Villamos Állomásszerelő Vállalat) kunszentmik­lósi gyáregységének igazgatója, majd sietve hozzáteszi: gondunk akad bő­ven, de az egyáltalán nem igaz, hogy elküldjük a dolgozóinkat. Az emberekre tehát továbbra is szükség van, de akkor mi nyomasztja őket? Az, hogy gépi kapacitásaik ki­használása nem megfelelő. A drága be­rendezésekben „áll” a sok pénz, miköz­ben nem, vagy csak alig termelnek ve­lük értéket. Miként alakulhatott ki ez a helyzet? Ennek megértéséhez vissza kell ugranunk az időben jó tizenhárom esztendőt. Ekkor tették le ugyanis a mai modern gyár alapkövét. A történteket így idézi fel az igazga­tó: — Akkoriban a VBKM-hez (Villa­mos Berendezés és Készülék Művek) tartoztunk. Az óriás vállalat elképzelé­se szerint Kunszentmiklóson egy olyan nagy üzemet alakítottunk ki, amelyik képes a mamutcég mind a tíz gyárát festett acélszerkezettel ellátni. Több mint 260 millió forintba került a beru­házás. A terveknek megfelelően évente 20 ezer, úgynevezett „mezőt”, azaz kapcsolószekrény acélszerkezetét kel­lett volna legyártanunk. Az utolsó léte­sítményt, a festőüzemet 1982-ben vet­tük át. Ám, mire minden kész lett, a beruházási piacok beszűkültek, a VBKM szervezetéből pedig hat gyár kilépett. Az önállósult vállalatok a to­vábbiakban nem nálunk rendelték meg a munkájukhoz szükséges szerkezete­ket. Érthető volt döntésük, hiszen egy pápai vagy egy kaposvári üzemnek nem valami nagy üzlet Kunszentmik- lósról szállítania, amikor közelebb is találtak gyártót. A VBKM megszűnt 1986. január 1- jével. A VÁV is elnyerte önállóságát. A kunszentmiklósiak rendelésállomá­nya nagymértékben lecsökkent. Még áldhatták is szerencséjüket, hogy az eredetileg tervezett 500 ember helyett 82-ig csak 330-at tudtak felvenni. — Az új helyzethez igazodva tuda­tosan csökkenteni kezdtük a létszámot- — mondja Zsíros Sándor — nem bo­csátottunk el senkit, de az elmenők he­lyett nem vettünk fel újakat. Mára már csak 280-an vagyunk. Még így is gond­jaink vannak berendezéseink kihasz­náltságával. Régen egyre-másra jöttek a beruházók, mondván: „Tudjuk, hogy sok a dolgotok, de a mi munkánkat még vállaljátok el”. Nem túlzók: válo­gathattunk a feladatok között. Ma pe­dig nekünk kell megrendelők után néz­nünk. Hiányzó rendelések A helyzet tehát alapvetően megvál­tozott: Álig néhány esztendeje január­# A festőüzem egyelőre még nincs kellően kihasználva. bán már 120-130 százalékos rendelésál­lománnyal rendelkeztek, tavaly, az év elejére csupán 75-80 százaléka volt le­kötve a kapacitásaiknak. Akkoriban röppent fel a hír, hogy legalább hetven embert el kell küldeniük. Végül lett elég feladat, annyi, hogy alig győzték. Né­hány munkájuk még át is húzódott erre az esztendőre. A dolgozók tehát nem kerültek az utcára, de az év eleji gondok kiváló táptalajt adtak a pletykáknak. ' — Pedig tájékoztattuk az embereket — mondja az igazgató — elmondtuk, hogy sok mindenhez másképp kell hoz- záállniuk a munkásoknak és a vezetők­nek egyaránt az üzemben. Egyre gyak­rabban előfordult — és ez a jövőben is így lesz —, hogy a dolgozóknak más feladatokra is kell vállalkozniuk, mint amit éveken keresztül csináltak. Tavaly tavasszal például helyszíni szerelésre Dunaújvárosba küldtünk egy hónapra öt szakmunkást. Az idén hat dolgozón­kat vezényeltük a fővárosba hasonló munkák elvégzésére. A szerelők közül néhányat átcsoportosítottunk a gyáron belül alkatrészgyártásra vagy a présgé­pek kezelésére. Keresik a megoldást A munkaerőt tehát lekötik. Nehe­zebb viszont a gépi kapacitások leter­helése. A Trumatic CNC koordináta lemezmegmunkáló berendezésnek pél­dául három műszakra is van bőven munkája. De vannak olyan gépek, amelyeket távolról sem tudnak kellő mértékben kihasználni. Ilyen a PYE- 250 tonnás présgép, amelyet el is szeret­nénk adni. (Ezeket a műveleteket egyéb, már meglevő berendezéseken is el tudnak majd végezni.) A GTI le- mezprofilgyártó sor ugyancsak túl gyakran „pihen”, ám ettől nem válhat­nak meg, mert mással nem lehet helyet­tesíteni. A profilgyártóra tehát még to­vábbi munkákat kell szerezniük. Ugyanúgy, mint az elektrosztatikus műanyag porszóró berendezésre, amely manapság csupán egy — nyúj­tott — műszakban működik. Ez pedig nagyon sókba kerül. — E modem, de drága festőberen­dezésünk jobb kihasználtsága érdeké­ben a VIV-vel (Villanyszerelő Ipari Vállalat) és a Gödöllői Ganz Árammé­rő Gyárral közösen kft-t akarunk ala­kítani a közeljövőben. Lehet, hogy eh­hez a társuláshoz az MMG is csatlako­zik — magyarázza Zsíros Sándor —; ez már jóval több egyszerű elképzelésnél: előrehaladott tárgyalásokat folytat­tunk partnereinkkel. Amikor a VÍV képviselői nálunk jártak, szóba került, hogy a kft-től függetlenül acélszerkeze­teket is készíthetnénk nekik. A VÁV kunszentmiklósi üzeme mel­lett a vállalat többi gyáregységének is vannak kapacitáskihasználási gondja­ik. Ezért a cég vezetői is keresik a lehe­tőségeket új munkák szerzésére. A na­pokban például a Viliért raktárválla­lattal tárgyaltak. Felmérték, milyen közös tevékenységbe foghatnának. Az elképzelések szerint a Viliért adná a tőkét, a VÁV pedig kisebb villamos szekrényeket gyártana, amelyeket majd a raktárvállalat forgalmazna. — Elképzeléseink és megvalósult ötleteink tehát vannak — mondja ösz- szegzésként végezetül az igazgató — munkaellátási és kapacitáslekötési gondokkal persze időnként még most is szembe találjuk magunkat. Am, ha biztató tárgyalásaink eredményre ve­zetnek, hosszú távra lesz elegendő munkánk. Gaál Béla Növekedett az ipari szövetkezetek exportja A tőkés export dinamikus növelése kiemelt népgazdasági feladat. Me­gyénk ipari szövetkezetei ebben az esz­tendőben a tavalyinál 12 százalékot meghaladóan több, összesen csaknem 786 millió forint értékű tennék külpiaci eladására vállalkoztak. Sikerül-e telje­síteni, milyenek az első negyedévi ered­mények, mire engednek következtetni? Ezek az alapvetően fontos kérdések szerepeltek első napirendi pontként a Bács-Kiskun megyei KISZÓV elnöksé­gének legutóbbi ülésén. Terveik szerint az ipari szövetkeze­tek tőkés exportja 35 százalékkal nö­vekszik az idén a múlt évihez képest. Mire alapozzák ezt a nagyarányú fej­lesztést? Több szövetkezet sikerrel vett részt korábban a tőkésexport-fejlesztő pályázaton: az ennek révén kapott pénzből bővítették, korszerűsítették a termelést, valamint a termelési szerke­zetet. A korábbiaknál nagyobb súlyt fektettek a piackutatásra, új üzleteket kötöttek. Ma már általában jellemző, hogy egy-egy szövetkezet több külke­reskedelmi cégen keresztül értékesíti termékeit, ha kell, évközben is változ­tatja gazdasági partnereit. Ez év első három hónapjában a ha­gyományos és a kisszövetkezeti formá­ban gazdálkodó szövetkezetek össze­sen 230 millió forint értékű árut szállí­tottak külföldre, 57 százalékkal többet, mint 1987 I. negyedévében. Ebből a tőkés export 159 millió, a szocialista 71 millió forint értékű, közel 50, illetve 75 százalékkal több, mint az előző év azo­nos időszakában volt. Összességében az éves terv időará­nyos teljesítése is jól sikerült, annak ellenére, hogy az alapanyag-termeléssel változatlanul súlyos gondok vannak. Volumenében a legnagyobb tőkés ex­portot a Kecskeméti Alumíniumipari Szövetkezet teljesítette eddig, igen ne­héz körülmények között. Termelésüket gátolja, hogy szinte kiszámíthatatlanul kapják meg a profilokat és az öntvény­anyagot, a szovjet import elmaradása miatti hiányt pedig egyszerűen nem tudták pótolni semmivel. Központi in­tézkedések hatására a közeljövőben várhatóan valamelyest javul az alumí­niumellátás. A faipari termékeket — bútort, fahá­zat stb. — exportáló szövetkezetek szá­mára a fa-, ezen belül főleg a fenyő­alapanyag hiánya okoz gondot. Például a bácsalmási szövetkezet emiatt nehe­zen tud eleget tenni az NSZK-beli meg­rendelésnek. A Kiskunhalasi Fa- és Épí­tőipari Szövetkezet nemcsak fa-alap- anyag-, hanem festékhiánnyal is küsz­ködik. A katymári szövetkezet faház szállítására kötött szerződést a Majna —Duna Kft-vel: ha továbbra sem kap­nak fenyőalapanyagot, veszélyben lesz a szerződési kötelezettségük teljesítése. Pedig ez a szövetkezet (is) részt vett ko­rábban a tőkésexport-fejlesztő pályáza­ton, s mert tervei reálisnak ítéltettek, több millió forintos támogatást (ked­vezményes hitelt) kaptak. A szövetkezetek termelését más, alapvető problémák is befolyásolják: a hitelforrások beszűkülése, a kedvezmé­nyes hitel megszüntetése, a megnöveke­dett kamatterhek, az átutalt pénz hosz- szú átfutási ideje. Mindezek miatt gyakran találják magukat szemben megoldhatatlan problémákkal. Az ipa­ri szövetkezetek szocialista exportjá­nak tervezett értéke az idén 182 millió forint, kevesebb a tavalyinál. Az első negyedévi eredményekből azonban már látszik, hogy az egész évi teljesítés több lesz a tervezettnél, a hosszabb ide­je tartó csökkenő tendencia nem foly­tatódik. Ebben nagy része van a Kecs­keméti Ezermester Ipari Kisszövetke­zetnek. A hagyományos termékei mel­lett újjal jelentkezett: tv-javító műhely­berendezést szállít a Szovjetuniónak. Az első negyedévben egész évi vállalko­zásának már a felét teljesítette. Terme­lésüknek az igényeknek megfelelő mér­tékű növelését az alapanyaghiány gá­tolja. A KISZÖV elnöksége határoza­tot hozott arról, hogy felmérést kell készíteni az alapanyag-ellátásról, az ex­port gazdaságosságának helyzetéről, ' valamint arról, hogy miért hosszú a külföldi üzleti partner által utalt pénz átfutási ideje? A vizsgálódás tapaszta­latairól az ipari szövetkezetek országos szövetségét, az OKlSZ-t is tájékoztat­ják, illetve segítségét kérik a problémák megoldásában. A. M. Mindentudó mikroprocesszorok Szerényen megbúvik az apró kis mikroprocesszor (az integrált áram­körök miniatűr szövedéke) a készülékek belsejében, teljesítményével azonban elkápráztatja nézőit, hallgatóit. Alkalmazása új távlatokat nyit a szórakoztató elektronikában, miközben mind minőségi jellemzőikben, mind pedig szolgáltatásaikban egyre tökéletesebb rádiók, televíziók, lemezjátszók, magnetofonok, videorekorderek látnak napvilágot. A parányi beépített mikroprocesszoroknak köszönhetően a legkorsze­rűbb rádiókészülék már szinte mindent tud: önműködően keresi az adó­kat, megjegyzi a helyüket, s a vett frekvenciák mellett még az állomás rövidített nevét is felvillantja kijelzőjén. Mert a mozgatható (s onnan oly gyakran „elmászó”) mutatókat hiába is keressük a legújabb műsorvevő­kön, helyüket fénykibocsátó diódás, folyadékkristályos kis képernyőknek adták át. E készülékeknél a hangolással sem kell sokat vesződni: ötletes elektronikus áramkör gondoskodik a hajszálpontos frekvenciakeresésről és -tárolásról. De van olyan megoldás is, hogy a mikroprocesszor „meg­jegyzi” a kedvenc állomások frekvenciáját, illetve az ahhoz rendelt betű­ket. Nem kell tehát fejben tartani a több számjegyes megahertz értékeket, betűhívásra behangolódik a venni kívánt állomás. Egy-egy „okos” masina akár 20-30 állomás frekvenciájára is emlékezik, s egy beépített kis akku­mulátor még arról is gondoskodik — hálózati készülékeknél —, hogy ez a memória áramkimaradás esetén ne szenvedjen csorbát. 1 ísmgmm • Képünkön egy cigarettásdoboznál alig nagyobb világvevő rádiókészüléket láthatunk, a Sony cég egyik új termékét. A digitális frekvenciakijelzővel ellátott, 12 hullámsávos miniatűr rádió a világ valamennyi nagy adóállomásának mű­sorát venni tudja teljesen automatizált keresőrendszere segítségével. A készü­lékben tíz állomás programja tárolható. Szovjet kereskedelmi szolgáltatások a világűrkutatásban • A Mir űrállomás (Fotó: APN—MTI) A Szovjetuniónak a nemzetközi kereskedelmi jelle­gű űrkutatási szolgáltatásaiban az első gyakorlati lé­pést a szovjet hordozórakétával felbocsátott indiai műhold jelentette. A külföldi gyártmányú űrberendezések pályára állí­tása csak egy azok közül a lehetőségek közül, amelye­ket a Szovjetunió üzleti alapon felkínál. Egy másik lehetőség — amely iránt egyre nagyobb a külföldi érdeklődés — tudományos és technológiai kísérletek­hez szükséges berendezések üzemeltetése szovjet űrbe­rendezések fedélzetén. így például a szovjet Licencin- torg külkereskedelmi egyesülés és a nyugatnémet Kai­ser Trade GmbH közötti szerződés alapján 1989 és 1992 között a cég által gyártott berendezésekkel szov­jet Fotom típusú automata űrhajókon végeznek kísér­letsorozatot. A közelmúltban lépett érvénybe az ame­rikai Pyloud systems Co cégger kötött szerződés, amely 1989-ben technológiai kísérletek elvégzését írja elő a szovjet Mir űrállomáson. A világűr békés célú felhasználásának szovjetunió­beli kereskedelmi lehetőségei iránt egyre nagyobb az érdeklődés Svájc, Anglia, Olaszország és más orszá­gok részéről is. A svájci Ours céggel szokatlan meg­egyezés született: 1990-ben a Mir fedélzetéről a világ­békét jelképező konstrukciót állítanak föld körüli pá­lyára. (APN—MTI-Press)

Next

/
Oldalképek
Tartalom