Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-13 / 140. szám

« 1988. június 13. • PETŐFI NÉPE • 3 Lakótelep-alapítók • Nagy Károlyék asztalára eper is kerül a házikertből. (1)—Mintha itt tocsogós, vizenyős, békakuruttyolta- tó lapos lett volna—tűnődtem hangosan Kecskemétről a Helvéciái Állami Gazdaság felé autózva, az út jobb olda­lán viruló házakat nézegetve. A helyi viszonyokat ismerő útitársam bólintott. —Itt a talaj feltöltésé vei kezdődött az építkezés, ezért kaphatták fillérekért a telket az üzemi lakótelep első sze­rencsései. Ha akarod, megállhatunk. Rámutattam az országút forgalmát két nagy ablak­szemmel figyelő, sátortetős épületre. Körbeszaladgáló házi öntöző üdítette az élőkért rózsáit, díszbokrait. A ház asszonya fogadott. — Ilyen házakat építettek először a Szabó Sándor- telepen?—kérdeztem Nagy Károlynét, a Helvéciái Ál­lami Gazdaság dolgozóját, Helvécia, Garai Zoltán ut­ca 14. számú családi házukban, miután a fiatalos házi­asszony megmutatta gondosan tiszta, mintegy 100 négyzetméteres lakásukat. —Nagyjából ilyeneket. Mi a tágas éléskamrát átala­kítottuk konyhává, a konyhát kis szobává, így jobban elférünk. Alápincéztük utólag az előszobát. Hozzájá­rulásunkkal vezették be a környékre néhány éve a víz­vezetéket, majd a földgázt. Nekünk itt az út mellett sze­rencsénk volt, azonnal villanyhoz jutottunk, beljebb várniok kellett néhány évet. — Most már—ahogyan mondani szokták — az utol­só tégláig a maguké ez az összkomfortos ház? — Mindent kifizettünk, nincs egy fillér tartozásunk sem. —Ma városban kétmilliót is elkérnek egy ilyen kertes házért. — Kettőt? Többet! — Maga a szép kert is sokat ér. — Hatezernégyszáz forintért kaptuk annak idején a 400 négyszögöles telket az állami gazdaságtól. — Kis épületet látok hátul. Nyári konyha? — Többcélú házikó, garázs is, ott telel a Daciánk. Most délutánonként néha a férjem dolgozgat ott, gép­szerelő a szakmája. Gyakran akad a ház körül valami csinálnivalój ^zereti a munkát. jjÍQkat fáradozott ezért a — AtiőmŰves mesterséghez is ért? - ' >» — Beletanult. Amikor kimérték a telkünket, ma­gunk sem gondoltuk, hogy 12 hónap alatt fölhúzzuk az epületet. Egyéves házasok lévén kis dobozban js elfért megtakarított pénzünk, pedig akkor a százas volt a leg­nagyobb bankjegy. A magunk két kezében, meg a ro­konainkban, barátainkban bízhattunk. — Készpénzt kértek az építőanyagért. — Mivel férjem is a gazdaságban dolgozott, maxi­mális kölcsönt kaptunk, ebből futotta. Munkabérre keveset költöttünk. Amit csak lehetett, magunk csinál­tunk. Sokat segített ezermester édesapám, Geiszt Ist­ván. — Szakember? —Papír nélküli. A színházban tanulta ki a mestersé­get. — A színházban? — 1960 táján nehezen jutott itt parasztember mun­kához, elment segédmunkásnak a színház felújításán dolgozó kisiparoshoz. Ott leste el ezt a tudományt. Jöt­tek a testvérek, a sógorok. Hol tartana a falu kaláka nélkül? Közben megismerkedtem két gyermekükkel is. A nagyobbikat így mutatta be édesanyja. — Károly egy nappal fiatalabb a házunknál. 1968. augusztus 19-én született, másnap, az Alkotmány nap­ján avatták az üzemi lakótelep első kilenc épületét. Őt máride hoztam, itt nőtt fel. Ő is a Szabó Sándor-lakóte- lepen építkezik. — Mikor? — A katonáskodás után. Talán két év múlva. Már vettünk egy közművesített telket, valamivel kisebb a mienknél. — Mennyiért? — Negyvenhétezerért. Hol kapna 300 négyszögölet ennyiért Kecskeméten? A kádgyárban dolgozik, jó a buszközlekedés, de Trabantja is van. — Ne haragudjon kedves Károly, de honnan van egy pályakezdőnek pénze autóra, építkezésre? — Szakközépiskolába jártam Kiskunfélegyházán. Műszaki rajzolóként 470ű.-£&rint..a-fizetésem.--Termé- szetesen a szüleim segítenek, de már diákkoromban so­kat dolgoztam magam is, A sógorékkal vállaltunk egy kéthektáros almást. Van két hold illetmény-szőlőnk. A háztáji 800 négyszögöl. Innen a kertből is kikerül zöldség, alma, cseresznye, szamóca, burgonya. — Szórakozásra semmit sem költenek? — Majd minden évben elmentünk a Balatonra egy hétre. Van amikor a gazdaság kis üdülőjében kapunk helyet, van, amikor sátorozunk. — Milyen házat épít? — Az engedélyen kikötötték, hogy csak nyeregte­tőst, az utcára merőlegest építhetek. Tetőtér-beépíté- sest. Azt hiszem, három szobában lakunk majd. — Lakunk? Édesanyja mosolyogva oldja fia kis zavarát. — Van már kiszemeltje. Szintén helvéciai lány. Ide­gyökeresedtünk, pedig a mi nagyszüleink még a filoxé- ra miatt jöttek a Dunántúlról Wéberhez, idestova száz éve. Egy régi könyv is említi őket. (U tananéztem a részvénytársaság és a telepesek szer­ződésének. Eszerint minden lakásnak legalább egy szo­bából, kéményes konyhából és 10 lakásonként 1 kútból kell állnia.) — Elégedettek? —Közel a munkahelyünk, a város sincs messze. Egy ugrásnyira a bolt, igaz, nagyobbíthatriák. Az autó- buszmegálló kicsit közelebb kerülhetne az egykori pe­dagógusról elnevezett lakótelephez, de így sem kell so­kat gyalogolnunk. A kis Zsolt nem ért egyet édesanyjával. — Azért egy játékbolt jó volna. v Heltai Nándor KEREKEK JAKABSZÁLLÁSRÓL A Csepel Művek Ruhaipari, Gép- és Kerékgyártó Válla­lat jakabszállási üzeme az idén húsz­éves. Eddig a kerék­párok kerekeit ha­gyományos, kézi módszerrel szerel­ték. Ebben az évben kezdték meg a mo­dernizálást — há­rom hónapja dol­goznak a két gépi centírozó berende­zéssel, s ha a harma­dik is megérkezik, akkor naponta 800- 900 kereket szerel­hetnek össze a dol­gozók. A Cs. M.-nek Bu­dapesten öt termelő üzeme van, s ez az egyetlen vidéki. Ta­valyi eredményeik alapján az idén a ja- kabiak elnyerték a Vállalat Kiváló Üzeme címet. (Kép és szöveg: Méhesi Éva) A kereskedelem sem nélkülözheti a vállalkozási szabadságot Beszélgetés a Kisosz elnökével A Kisosz Bács-Kiskun Megyei Szervezete közelmúltban megtar­tott küldöttgyűlésének vendége volt Szilkovács Ernő, a Kiskereske­dők Országos Szervezetének elnö­ke, akivel a tanácskozás szüneté­ben a magánkereskedelem helyze­téről, várható jövedelméről beszél­gettünk. — A Kisosz ötévenkénti tisztújító küldöttgyűlése egybeesett az ország szempontjából történelmi jelentősé­gű pártértekezlettel. A megújulási folyamat elején miben látja a ma­gánkereskedelem szerepének válto­zását? — Az elmúlt öt évben hazánk­ban a magánkereskedelem volt az a szektor, ami a legdinamikusab­ban fejlődött. Az összes forgalom­ból több mint tíz, de néhány szak­mában — mint például a ruházat, a vendéglátás, a zöldség-gyümölcs forgalmazás — 18-30 százalékot képvisel. A községekben sok he­lyütt egyedül szolgálják az alap­ellátást. Ezek az arányok bizonyít­ják, hogy a magánkereskedelem szerves része a belkereskedelmi ágazatnak. Hogy mi a politikai ve­zetés álláspontja az ezt követő idő-' szakra? Meghívottként részt vet­tem a pártértekezleten. Az ott hal­lottakból is leszűrhető, és a készü­lő társasági törvényt ismerve, min­denképpen tükröződnie kell: or­szágunk nem nélkülözheti a vállal­kozási szabadságot. Fontos az is, hogy ne attól legyen nagyobb vagy kisebb a tőke elvonása, hogy ki a tulajdonos. Kisosz-álláspontként mondhatom: időszerű a megkü­lönböztetés felszámolása. A nem egyenlő feltételek mellett a kiske­reskedők eddig is állták a sarat. Remélhetőleg így lesz a jövőben is. De ezt a tevékenységet ebben a formában már nem lehet hatéko­nyabban működtetni. — A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban vizsgálta a magánkereskedelem szerepét, va­lamint a működését szabályozó ren­delkezések hatását is. Megállapí­tották, hogy országosan 1982 és 1987 között számuk megkétszere­ződött, viszont figyelemre méltó, hogy az utóbbi hónapokban sokan helyezkedtek várakozó álláspontra, s a korábbinál többen adták vissza iparengedélyüket. Mennyiben függ ez össze az új adó- és társadalom- biztosítási terhekkel? — Való igaz, hogy az adórend­szer a kiskereskedők körében elé­gedetlenséget váltott ki, amelynek oka az indokolatlanul bonyolult és sok adminisztrációs munka. Más szempontból viszont az adóztatás számos tekintetben kedvezőbb, a vállalkozás lényegéhez közelebb álló, mint a korábbiakban. Ösz­tönzi, lehetővé teszi például az üz­letfejlesztést. A pozitívumok mellé még szeretnénk kiharcolni az egy­szerűbb, könnyebben teljesíthető számviteli munkát. Bár maradnak még indokolatlan korlátok. Ilye­nek: miért ne lehetne egy kereske­dőnek több üzlete, vagy a tüzelő —építőanyag-kereskedőnek egy­nél több teherautója? Szerintünk feleslegesek ezek az akadályok. Rá kellene bízni a legigazibb „határo­zathozóra”, a fizetőképes kereslet­re. — A magánkereskedők jelentős része anyagi kockázatot, többlet- munkát vállal azzal, hogy a válasz­tott üzletágat fehér folton, külterü­leten próbálja üzemeltetni, vagy ép­pen az üdülőkörzetben. Ilyen ese­tekben viszont előfordul árdrágítás, a fogyasztók megkárosítása. Mi­lyen tapasztalataik vannak? — Állítom, nem rosszabb a helyzet, mint az állami és a szövet­kezeti kereskedelemben. De an­nak, hogy a helyzet javuljon, egyetlen módja: a verseny, amely­nek jelei a vendéglátásban már megmutatkoznak. Minél több ke­reskedő nyit üzletet, annál egészsé­gesebb a piaci verseny. Amellett ez elősegíti törekvésünket, hogy lé­tezzen vállalkozási szabadság. És az érdekeltek találják meg a for­mát, hogy egy helyen legyen a — nem is kevés — szükséges tőke, valamint a rátermettség. Erre na­gyon jók a társulási formák — mondotta Szilkovács Ernő. Pulai Sára Elismerés a Kecskeméti Alföld Szakszövetkezetnek Az ország egyik legdinamikusabban fejlődő közös gazdasága a Kecskeméti Alföld Szakszövetkezet. Tartalmas, kezdeményezé­sekben gazdag esztendőt zárt 1987-ben is. Tavalyi jó gazdálkodá­sának elismeréseként elnyerte a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnökének dicsérő oklevelét. Az átadással kapcsolatos ünnepi, kibővített küldöttgyűlést szombaton este tartották Kecskeméten, a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán. Dr. Domokos Zoltán elnök beszápiolójában. többek köpött ljafligpgtatta, .fi,qgy törekednek a gazdasági reformok nyújtotta lehetőségek jobb kiak­názására. Az oklevelet dr. Romány Pál, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Politikai Főiskola rektora adta át a szak- szövetkezet elnökének. Nyomatékosan felhívta a figyelmet: a to­vábbi előrelépés fontos feltétele a szakmai műveltség gyarapítása. RÉGI TALÁLMÁNY — MAI SZEREPBEN Szélgépek a Kiskunsági Nemzeti Parkban Valaha szélmalmokkal volt tele az Alföld. Petőfi Kiskunság című versében idézi fel őket: Ügy szeretek állni A szélmalmok előtt! elnézem ezeket, Amint vitorlájuk hányja, egyre hányja A cigánykereket. Szélmalom ma már csak mutatóba akad, s ritka, amelyik működőképes. A szél energiá­ját viszont napjainkban is érdemes hasznosíta­ni. Kevesen tudják, hogy a Kiskunsági Nemze­ti Park területén tucatnyi szélmotor működik. Olyan helyeken, ahol közel-távol nincs vil­lany, vagy nem akarják a vezetékkel elrontani a tájképet. Az első szélmotort a Kondor tónál állítot­ták fel egy évtizeddel ezelőtt. A madárgyűrűző tábor vízellátását ezzel a környezetbarát esz­közzel oldották meg. Nem zajos, és nem szennyezi a levegőt. A szélmotoros kút — egy gyöngyösi szövetkezet gyártmánya — a fel­színre hozza a vizet. A komfortot, a melegvíz­szolgáltatást egy napelemes melegítővel oldot­ták meg. Más célra is kipróbálták a szélmotoros ku­takat. A hagyományos körülmények között tartott szarvasmarhák itatására kitűnően be­vált. A Bugac és Izsák környéki, tájképi szem­pontból is védett legelőkön így nincs szükség elektromos vezetékre. A kiszáradt élőhelyek vízutánpótlására is állítottak fel szélmotorokat Bocsa és Bugac környékén. Mint kiderült, erre a célra kevésbé felelnek meg a szélgépek, mivel teljesítményük maximum 3 ezer liter óránként. Ez egy kiszá­radt tó feltöltéséhez kevés, viszont egy család vízigényét bőven fedezi. Felmerül a kérdés: vajon nem lehetne széle­sebb körben is hasznosítani ezeket a környe­zetbarát szerkezeteket? A harmincas években folytak biztató kísérletek Magyarországon, ma azonban az a helyzet, hogy egy benzinmo­tor fele annyiból kihozható, mint egy szélgép. Az árviszonyok a zajos, pöfögő masinának kedveznek. így azután a világtól távol eső tanyákon ritkán látni karcsú, pörgő szélkere­keket. A Kiskunsági Nemzeti Parkban, ahol a le­gelső s legfontosabb szempont a környezet megóvása, újabb szélmotorok felállítását is tervezik. S ha minden igaz, a megye területén hamarosan akad olyan gyártó, aki az eddigi­nél olcsóbban állítja elő a környezetbarát szerkezeteket. L. D. A KNP IGAZGATÓSÁG TULAJDONÁBAN LEVŐ SZÉLGÉP A TERMÉSZETVEDELEM ÉRDEKEIT SZ0LGÁUA (ÉRJÜK ÓVJA A BERENDEZÉSI ?4‘ SZÖVETSÉG A MOZGÁSSÉRÜLTEKÉRT A cél a társadalmi beilleszkedés elősegítése Több mint kétszáz küldött, va­lamint a társszervezetek és az egy­házi szervezetek képviselőinek részvételével közgyűlést tartott a Mozgáskorlátozottak Egyesületei­nek Országos Szövetsége szomba­ton Budapesten, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szak- szervezetének székházában. Chikán Csaba, a MEOSZ elnöke beszámolójában elmondta: az öt éve alakult szövetségnek ma már több mint 22 ezer tagja van, s or­szágszerte 27 érdekképviseleti és 12 sportegyesülete működik. Legfőbb céljuknak továbbra is a betegség vagy baleset miatt mozgásukban korlátozottá váló gyermekek és felnőttek társadalmi beilleszkedé­sének segítését tekintik. Arra tö­rekszenek, hogy olyan változáso­kat érjenek el a társadalmi megíté­lésben, amelyeknek eredménye­ként a mozgássérültek helyzetét ja­vító erőfeszítéseik támogatásra ta­lálnak. Kiemelte azonban, hogy csak olyan mértékű külső segítsé­get igényelnek, amely feltétlenül szükséges tevékenységük kibon­takozásához. Kiemelkedő ered­ménynek tartotta, hogy bár tavaly a megváltozott gazdálkodási kö­rülmények miatt a szövetség keve­sebb anyagi támogatást kapott, ér­zékelhetően javult, szolidárisabb lett a társadalom mozgássérültek­hez való hozzáállása. A szövetség 1987-ben a foglal­koztatási rehabilitáció területén je­lentős eredményeket ért el, s több mint 1500 csökkent munkaképes­ségű embert segített álláshoz és biztos keresethez. Ma már tíz egye­sület területén működnek a ME- CTSZ ALFA Ipari Vállalat telephe­lyei, s á vállalat egyre növekvő számban foglalkoztat mozgássé­rülteket. Az utóbbi időbéfi bővült a szövetség szolgáltatásainak köre is: nyelv- és számítógépes tanfolya­mokat indítottak, járműveket és más segédeszközöket közvetítet­tek, s jobban megszervezték az ott­honi, ház körüli segítségnyújtást. Mivel a tagság csaknem 40 százalé­ka 58 évnél idősebb, így az egyesü­leti munka különösen az egyéni érdekképviselet, a klubtevékeny­ség pedig főként az idősek igényeit elégíti ki. A küldöttek megvitatták és elfo­gadták az elnökség beszámolóját, majd az elnökségbe két új tagot választottak. A közgyűlésen okleveleket és plaketteket adtak át azoknak az egyesületi tagoknak, és más szer­vezetek képviselőinek*, akik mun­kájukkal segítették a szövetség te­vékenységét. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom