Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-14 / 141. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. június 14. SZMT-díjas kórus Vegyeskarként vág neki az újabb évszázadnak a hajdani férfikar 9 A jubileumi hangversenyen a galántai testvérkórus is köszöntötte a kecskeméti énekkart. A díszes vázát Gábrisné Deli Katalin vette át, mellette balról Zsiga László karnagy (Nagy Dezső felvétele) A kecskemétiek csak hírből tudhattak az elektromos világításról, még várni kellett az első telefonállomások felszerelésére, gyárkémények se vetélkedtek a templomtornyokkal, amikor 1888. március 9-én énekkar alapítására összegyűlt néhány iparos. Eötvös Nagy Imre újságíró és kalendáriumszerkesztő fogta össze a régi Kecskeméti Dalárdával elégedetlenkedő, jóhangú tekintélyes iparosokat. Az egész országban ismert dalárok között egyre több volt az ügyvéd, a tanár, a tisztviselő; kiszorult az alapításkor még meghatározó iparosság. Az új tömörülés alapszabályait is csakhamar jóváhagyta a belügyminiszter. Eszerint a Kecskeméti Polgári Dalkör pecsétjében egy babérkoszorúba font lant övezi a kórus nevét és az alapítás évét. Célja: „A dal művelés, hangversenyek, zeneestélyek, kirándulások szervezése és rendezése, ezáltal a társasélet előmozdítása és adandó alkalmakkal jótékony célokra leendő közreműködése." A dokumentumból az is tudható, hogy hetente kétszer („a szükség és a körülményekhez képest azonban többször is”) tartanak énekgyakorlatokat, évente többször ünnepélyeket. Csak „kellő énekképességű”, feddhetetlen jellemű, önálló iparosok kérhették felvételüket. A csakhamar nyilvánosan is föllépő kórus szívósan küzdött fennmaradásáért. 1913-ban fényes külsőségekkel emlékeztek meg fennállásuk negyedszázados évfordulójáról. A megnehezült idők miatt visszafogottabb volt a félszázados jubileum. A hetvenötödik évfordulón utoljára lelkesítette örökös elnökük, Tóth László a dalosokat a hírős városban tiszteletükre szervezett országos kórustalálkozón: „Néha elhalkult a dal, de soha el nem némult. íme itt vagyunk a dal szeretetében, töretlenül, zászlónkon Kecskemét halhatatlan fiának, Kodály Zoltánnak nevével. Megtaláltuk helyünket és rendeltetésünket a szocializmus korában . . . Érjék meg kedves hallgatóim minél többen a századik évfordulót." A jelenlévők közül elsőként a volt polgármester távozott az élők sorából, azóta búcsúzni kellett több kórustagtól, pártfogótól. Örömünkre a centenáriumi ünnepségen ott volt Garabuczi Vince a basszusban, ott volt Gudricza Sándor felügyelő bizottsági tag, a remek tenorista, ott volt Bimbó János zászlótartó (tenor), ezúttal sem hiányzott Szabó Gergely, Szabó Antal, Juhász Lajos a basszusból, Galamb Lajos tiszteletbeli elnök, Sebők Mihály jegyző, Bodacz József titkár. Százszor és százszor gyönyörködtette a hallgatóságot Kiss József, Komáromi Sándor (tenor), Kecskeméti János vezetőségi tag (basszus). A teljesség igénye nélkül készült felsorolásban mindenképpen említeni kell dr. Iványosi Szabó Lászlót, dr. Szabó Tibort, dr. Varga Tamást. (Az ipari szövetkezetek Kodály Zoltán vegyeskara néhány évtizede szívesen lát soraiban értelmiségieket is! Várják a fiatalokat.) Csupán a történetiség miatt említem utoljára a kórus nőtagjait, a rutinos szoprán szólamot és a megbízható altot, az együttes kedves nőtagjait. Mi tagadás, a férfikarként szervezett dalkar sokáig elzárkózott asszonyok, lányok felvételétől, noha névadójuk, Kodály Zoltán is ajánlotta a vegyeskari átalakulást. Egy korábbi kísérlettől eltekintve először 1977. április 15-én szerepeltek mint vegyeskar. Az idők változását mutatja, hogy nő a helyettes karnagy, Zsiga Lászlóné és egy pedagógus asz- szony, Gábrisné Deli Katalin az elnök. Elfoglaltsága esetén Szeverényi Mária helyettesíti. Jól tette a Szakszervezetek Megyei Tanácsa művészeti díjainak odaítélését előkészítő bizottság, hogy a Kecskeméti Kodály-kórust elsősorban mostani teljesítményeiért, közművelődési vállalásaiért javasolta közösségi díjra. „Rendszeresen fellépnek munkahelyi rendezvényeken, kórustalálkozókon.” A kétszeres aranykoszorús, a Szocialista Kultúráért érdeméremmel többször kitüntetett énekkar ma is jó közösség. És ez a legfontosabb, mert csak az elődöktől tanulható áldozatvállalással, egymás iránti felelősségtudattal ünnepelhetnek újabb évfordulókat. A jelek szerint az ipari szövetkezetek magukénak érzik a hajdan mesterekből szervezett dalárdát. A cipészek, szabók, fodrászok, asztalosok maguk is pallérozódtak az énekkarban, ezért is kívánatos, hogy minél több ifjú szakmunkás hasznosítsa a kórussal teremtett életiskolát, minél többen ismerkedjenek a próbákon, a fellépéseken az életük hetedik, nyolcadik évtizedében is fiatalos jókedvvel, lelkesedéssel éneklő kórustagokkal. Ok személyes példájukkal igazolják: „Az ének szebbé teszi az életet”. H. N. VTT — Kérsz még? — Pilkauf Binyecz felé nyújtja a hosz- szú kartondobozt. Binyecz mancsa eltűnik a dobozmélyben. A Szabadság mozi erkélyén csücsülnek már jó fél órája. Harminc perce pereg a vásznon a történet. Sztálinvá- rosban épp e pillanatokban leplezik le az imperialista ügynököket, a klerikális reakció lokális képviselőit, azon kívül. . . — A véresből feltétlenül végy — suttogja Pilkauf. Majd: — Úgy örülök, hogy ennyire ízlik. — Odanyomja vállát Binyeczhez. — Az nem kifejezés! — mondja Binyecz teli szájjal. — Egyenesen fölséges. Húsvét szombatja van. Egy — ez idő tájt — örökre kiirtott terminológia szerint: nagyszombat. Azaz huszonnégy órával nagypénteket követőleg történik mindez. Már csütörtökön — nagycsütörtök? — kihirdették a csoportvezetők, hogy a hazautazásért nem fog járni piros pont. Továbbá: senki ne próbálkozzék olyan kispolgári szokások felelevenítésével, mint a locsolkodás. Ellenkező esetben . . . A nagy ünnepre amúgy a kereskedelem is alaposan felkészült. Már jó héttel előbb beszüntették a drogériákban mindennemű szagosviz árusítását. — Onnan jött az utasítás — mondták a boltvezetők az érdeklődőknek. S jelentőségteljes mozdulattal a plafon felé böktek. így hál csomag jött Alsószegről. A pakk — Pilkauf nevezte így — szombaton délben érkezett meg a koleszba. Ám Pilkauf — a köz szerint eléggé el nem ítélhető módon — meglétét még szobatársai elől is eltitkolta, hatalmas (ráadásul orv) ütést mérve ezáltal a kialakult normatívába, melyek — többek között — előírták mindenki számára, hogy a hazait közprédára bocsássa. Pilkauf ehelyett egy nagy szatyorba rejtette a pakkot. S mihelyt annak az ideje elérkezett, rohant vele Binyeczhez, aki a Szabadság mozi előcsarnokában várta. — Egy kis hazai — mondta pihegve. S Binyecz nem is tudja hamarjában, mit is szemrevételezzen elébb: azt-e, ami ott elöl minden lélegzetvételnél oly szaporán süllyed-emelkedik, netán a pakkot? Binyecz falja a véreshurkát. Közben keresztapja, Liszekamm Gyuri bácsi jut eszébe. Gyuri bácsi bonyhádi sváb, ő szokott ilyen véreshurkákat sikeríteni. Igen, valóban ő. Minden falat valósággal szétolvad a szájban, miközben a dúsan alkalmazott fűszerek már a fő- és mellékereket bizsergetik. Igazi sváb specialitás. Ezek szerint akkor Magdaléna is? ... A Pilkauf név mindenesetre sokat sejtető ... Megint Gyuri bácsi villan be. A Tisza partjára áttelepülve csak három napig bírta a helyi artézit. Akkor — húsz éve ennek — áttért á rizlingre. Egy kis jófajta fröccs most is elkelne. — Binyecz hatalmasat nyel. — Felétek van szőlő? — Dögivél — mondja Magdaléna. S már sorolja is a fajtákat. Binyecz számára csupa ismeretlen név. Hisz ö csak a kövidinkát, meg az otellót ismeri. (Utóbbit is jobban a színházból.) Közben azon tűnődik: vajon a rizling is egy szőlőfajta netán? — Még kacsolni is szoktam — mondja Pilkauf. — Hogy micsodát? — Kacsolni. Te még sose kacsoltál? Binyecz úgy érzi, mint akit csőbe húztak. Én marha! — szidja ott legbelül enmagát, maradtál volna a literatúrá- nál. Most aztán menten te leszel a nem- tudomka!. .. Pilkauf és Binyecz különben is két ellentétes világ. Pilkauf az alsószegiben elemistásko- dott, majd óvónőképzőbe járt, s végzett — röpke három év alatt. Tizenhét esztendősen került pedfóiskre (ahol ekkoriban két év után mérik a diplomát), nem töltötte be tehát még a tizenkilencet sem. Binyecz évvesztesként startolt. Ötödikes gimnazista korában döbbent rá, hogy rabul ejtette az irodalom. Lukács György, Thomas Mann, Márai Sándor, Henri Bergson, Heissenberg, Bohr . . . Tartam és egyidejűség: szürrealizmus; határozatlansági reláció; relativitáselmélet; Part pour Part... És akkor most ez a kacsolás. Magdaléna további szövegéből kihámozza: nekik is van — maradt — picinyke szőlejük. Magdaléna el-e/dolgozgat benne, szünidő tájt. Hárman vannak testvérek. (Csehov — moso- lyintja el magát Binyecz. A három nővér — alsószegi miliőben .. .) Édesapjuk asztalos. Korábban önálló volt. Most a kátéeszben próbálkozik. Édesanyjuk kényszerült be a téeszbe. Itt maradt meg — háztájiként — a szőlőskert egy része. Hozzá szerencsére a pince is. Mert anélkül hajítófát se érne az egész. — Ha majd eljössz hozzánk — veti közbe Pilkauf —■, meglátod, milyen nagyszerű. A vásznon a film közben kezd túlkec- meregni a fenyegető konfliktusokon. Hanyatt-homlok menekül a szétvert ellenség, miközben az elegánsra glancolt kubikosok mindegyre talicskázzák sírjukra (mely egyben a filmben a nagykohó alapja is) a sárgaföldet: arcukon azzal az utánozhatatlan optimizmussal, melyet kizárólagosan az efféle elégtételek szolgáltatnak a dolgozóknak. — Majd a nyáron. Ha megérjük — mondja Binyecz. (Ezt nevezik a diplomáciában a meghívás — közvetett — elfogadásának.) . — Akkorra már mindketten diplomások leszünk... (Folytatjuk) GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Csillag a zászlóra A tompái úttörőcsapat az idén rangos elismerést kapott: a KISZ KB Vörös selyemzászlajának Csillagát. A kitüntetést nem egy jól sikerült akció, egy kulturális esemény, vagy egy tábor szellemes megrendezése után kapták. Amikor Kőhalmi László, a Csillebérci Vezetőképző és Úttörőtábor parancsnoka feltűzte a zászlórúd hegyébe, mindenki tudta: kiválóan kellett érte dolgozniuk évekig. Miért jobb ebben a nagyközségben úttörőnek lenni, mire emlékeznek a gyerekek, ha innen „kirepülnek”, mit kaptak útravalónak a gyermekmozgalomtól — ezekre a kérdésekre válaszoltak a Hunyadi János úttörőcsapat tanácsának tagjai. Válaszaik nyomán pedig világosan kirajzolódott: nagyszerű közösség dolgozik, tanul, ünnepel, munkálkodik együtt a határőrközségben. — Az idén szeptemberben lesz negyvenéves az úttörőcsapat, — kezdik a beszámolót. Mindig kiváló pedagógusok álltak az élen. Sulyok József, Zsombolya István, és immár nyolc éve Kiss Béláné Erzsiké irányítja értő szeretettel a mozgalmi tevékenységet. A legjobbnak azt tartjuk, — Nagy Gabriella tanácstitkár meglátása — hogy a szokásosnál lényegesen szélesebbek társadalmi kapcsolataink. Együtt élünk a községgel, a termelő- szövetkezettel, az itt levő üzemek dolgozóival, a határőrséggel. — Tegyük hozzá — mondja a szemüveges Huszta Pálma —■, hogy kiváló a kapcsolatunk a nagyközségi KISZ-bizottsággal is, hiszen hatodiktól kezdve minden rajnak van KISZ- alapszervezete. A kapcsolat pedig nem formális, hanem élő: minden programban benne vannak a KISZ-es fiatalok, és persze mi is az övékben .. . Gubics Mária és László István a gárdatevékenységről szól elismerően. Évek óta a határőr és a tűzoltó gárdisták jól szerepelnek a különböző versenyeken. Az elmúlt hetekben a tűzol- tógárdísták a megyei első helyezést érték el, mehettek az országos vetélkedőre, Zánkára is. — A szellemi vetélkedőinket tartom nagyszerűnek, — vélekedik Szigeti Zsanett —, hiszen mindenkit megmozgatott a Ki tud többet a Szovjetunióról? — vagy a Petőfi nyomában vetélkedő. Több szinten nyertünk, — de ezt már nem is tartjuk elsődlegesnek. A felkészülés idején szerzett tudásanyag nagyon sokat ér ... — A mi életünk a helyi szövetkezethez úgy kapcsolódik, hogy elmegyünk ünnepeikre, és akkor is amikor almát, paprikát vagy paradicsomot kell szedni. És természetesen ők is eljönnek hozzánk . .. hiszen sokunk szülei dolgoznak a közös gazdaságban. Támogatják országjárásainkat, táborainkat, túráinkat. — Szerintem a mi ünnepélyeinket érdemes videokazettára venni, — mondja Bundula Róbert — és újra-újra nézni, mert olyan szépek, gondosan megtervezettek, mikor együtt vagyunk csaknem hétszázan. 9 A tompái Hunyadi János Úttörőcsapat tanácsa, előtérben Kiss Béláné csapatvezetővel. 9 Kőhalmi László, a Csillebérci Vezetőképző és Úttörőtábor parancsnoka felerősíti a csillagot a zászló rúdjára. Több mint 10 szakkörünk van, nem csoda, ha remekül érezzük együtt magunkat — szögezi le Rác Judit. Ha pedig a farsangi mulatságot tartjuk, mindenki bemutat egy-egy jelenetet, mesejátékot, amiben az egész raj együtt szerepel. — Kihagytuk a sportot — szól Pajtás Eszter, — pedig nálunk még mezei futóverseny is van. Rendszeresen táborozunk Sikondán, Balatonakalin, Királyréten, Királdon. Sokszor megyünk vándortáborba is, mert fontosnak tartjuk a gyaloglást is. Most pedig két társunk külföldi üdülést érdemelt ki: Császár Gábor Finnországba, Kubai Mónika pedig Bulgáriába mehet. — A szövetkezetnek krímbeli testvérszövetkezete is van — fűzi tovább a mondatot Pálma, — és mi is megkaptuk a lehetőséget a szovjet gyerekek fogadására illetve arra, hogy mi menjünk hozzájuk. így van ez bolgár barátainkkal is. Amikor itt vannak, jönnek velünk táborba, de persze csinálunk nekik külön programokat is. — Ki ne hagyjuk a testvérrajokat! — kiált fel Szűcs Szabolcs — hiszen ez egy szép hagyomány. Minden rajnak kisdobos testvérraja van. Odafigyelünk rájuk, egy kicsit nekik mutatunk példát, hiszen ők fognak a nyomunkba lépni. — A csapat vezetője szeretettel figyeli a gyerekek szépen fogalmazott mondatait. Mint apró mozaikkockákból a kép, áll össze a lényeg: lankadatlan és kiváló munkájuk jutalmaként kapták meg a Vörös Selyemzászló Csillagát, a legnagyobb kitüntetést. sei— TUDÓSÍTÓINK JELENTIK Az elmúlt napokban rendezték meg Kecskeméten az eszperantistákról nevezetes iskolában, a Kertvárosban, a Kertvárosi Napokat, — írja levelében Gál Marianna, — amelynek keretében nagyszabású kiránduláson vettek részt. Vonattal Pestre mentek, majd metróval a hajóállomásra. Övék lett a Rákóczi motoros! Egy meglehetősen hosszú szakaszát látták a „jó öreg” Dunának, számos híddal, nevezetes épülettel a két parton. Nagyszerű volt a fogaskerekűn töltött idő is, hiszen az Úttörővasuthoz igyekeztek! Az Úttörővasút, bár megunhatatlan volt, valamennyien örültek a végállomáson a Hűvösvölgynek, ahol egy kicsit pihentek a hűvösben. Nagyon emlékezetes szép nap volt! — összegzi Marianna a kirándulás benyomásait. Másnap került sor itthon a kulturális bemutatóra, táncházra, kisdobos és úttörőavatásra, tábortűzre. A kulturális bemutatón természetesen eszperantó nyelven mutatták be a meséket, dramatikus játékokat, dalokat. Az eseményt sportvetélkedő zárta, a jelenlevő közönség, főlég szülők és hozzátartozók lelkes biztatásától kísérve,. Konyhaművészeti szaktáborba szólítja az úttörőket a kecskeméti úttörőház. A tíznapos okulásra július 4—15-ig kerül sor. A tervek szerint itt egyszerű, olcsó és gyorsan elkészülő ételek mellett a résztvevők megtanulhatják a nagyszülők különleges és ízletes vendégváró csodáinak receptjeit is. A Kiskunfélegyházi Integrál Afész- nek öt iskolaszövetkezete van. Az elmúlt napokban az ifjú boltosoknak vetélkedőt rendeztek: számot kellett adni. kereskedelmi jártasságukról, áruismeretükről, pénztárgép-kezelési tudásukról, és jó ízlésükről is, amikor ajándékcsomagot készítettek a „vevőnek." A versenyhez ügyességi vetélkedő és irodalmi fejtörő is kapcsolódott. A zsűri elnöke, Matus Gyula —; Afesz elnök — hirdetett eredményt: a vetélkedőn a kunszállásiak bizonyultak a legjobbnak, a második helyre a tisza- alpáriak, a harmadikra a bugaciak kerültek. A jóhangulatú verseny elérte a célját: a gyerekeknek maradandó élményt jelentett! A hangyaszorgalmú jánoshalmi riporter-őrs tagjai közül a hatodikos Magyari Szilvia beszámolóját közöljük: „Május utolsó napjaiban háromnapos Észak-magyarországi kiránduláson jártunk. Első állomásunk a Mátra yolt, a Kékestetőt csodáltuk meg, majd Eger nevezetességeivel ismerkedtünk idegenvezető segítségével. Valamennyiünknek a Dobó vár tetszett a legjobban. Nagyvisznyón aludtunk, innen indultunk reggel Szilvásváradra. Jártunk az ősember barlangjában is, sajnos csúszós úton, mert éjszaka nagy eső áztatta a vidéket. Aggteleket alig tudtuk elhagyni, nagyon szépnek, érdekesnek találtuk, de sürgetett az idő. Ezen az éjszakán Perkupa-Égervölgyön tértünk nyugovóra, majd reggel Lillafüreddel, Miskolccal ismerkedtünk. Valamennyien úgy éreztük: ez a háromnapos utazás még jobb közösséggé tett bennünket!” összeállította: Selmeci Katalin Nyári napközis táborok A Kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ 10 napos táborokat szervez vakációzó gyerekek részére. A hat tábor mindegyike naponta 8—17 óráig tart, háromszori étkezést, 3 —4 órás szakfoglalkozást, valamint sport- és szabadidős programot kínál a résztvevőknek. Az angol nyelvi táborra 8—10 éveseket, a Mindennapi hagyomány elnevezésű táborba a felsőtagozatos úttörőket várják a jakabszállási Népművészeti Egyesület Alkotóházába. Iskolába induló beszédhibás gyerekek vehetnek részt a logopédiai táborban. 7—10 évesek pedig a Játékos gyógytornatáborban, ahol főként lúdtalpasok és a tartási rendellenességekkel küzdők találkoznak. A Kiskunsági Nemzeti Park ad otthont az Állatbarát gyerekek táborának, a Karatetábor lakóival pedig Ladányi Benedek 3 dános feketeöves edző foglalkozik. Bővebb felvilágosítást a művelődési központban kaphattok.