Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-14 / 141. szám
1988. június 14. • PETŐFI NÉPE • 5 SZEZONKEZDET ELŐTT A BAJAI HŰTŐIPARI VÁLLALATNÁL Minőségjavítás technikai korszerűsítéssel Az idei enyhe tél jótékonyan hatott a legtöbb növényre. így parajból is a szokásosnál gazdagabb béltartalommal és lényegesen nagyobb mennyiségben szállíthattak a termelők a Bajai Hűtőipari Vállalathoz. Ám április derekán a spenót feldolgozásával csupán az előszezon kezdődött. Az igazi a következő napokban, a zöldborsóval indul. • A borsóvonalat a fertőtlenítés után Rudolf Fe- rencné öblíti le. Hamarosan kezdődik a szezon. • A szabadban plusz 26 Celsius- fok van, de ebben a hűtőteremben mínusz húsz fok a hőmérséklet. A felvételen csupán egy részlet látható az ezer tonnányi gyorsfagyasztott, dobó- zolt parajból, amely a hidegben várja, hogy speciális kocsikkal a boltokba szállítsák. túlkínálat tapasztalható. A bajaiak, akik esztendők óta komoly mennyiséget exportálnak e termékükből, csak akkor őrizhetik meg piaci pozíciójukat, ha javítani tudnak a minőségen. Ennek érdekében változtatnak a kukoricafeldolgozó vonalon: automata adagolót, több sebességű motorokat és új előfő- zőt építenek. Emellett a meglévő tisztítóberendezést is tökéletesítik. Ha lenne elég kajszi... A kajszibarack kelendő exportcikk lehetne, ám most már harmadik éve a fagykárok miatt alig kapnak alapanyagot. Ezért a kellemes aromáju gyümölcsből az idén július közepén is csak nagyon szerény mennyiség beszállítását várhatják. A Bajai Hűtőipari Vállalatnál az igazi termelési csúcs augusztus után kezdődik, hiszen ilyenkor a kukorica mellé beérkezik a másodvetésű zöldbab, majd hamarosan a zöldpaprika, a paradicsom és kicsit később a szilva is. Ősszel jelentős mennyiségű karalábét, zellert, karfiolt és kelbimbót fogadnak, és ebben az időszakban kezdik meg a vöröshagyma feldolgozását is. Ez utóbbi annyi feladatot ad a hűtőháznak, hogy a vele kapcsolatos munkák áthúzódnak a következő év februárjáig. Gaál Béla Megújult a borsóvonal Mint ahogy azt Mari Tibor igazgatótól megtudtuk, ebben az esztendőben négyezer tonnát szeretnének felvásárolni a közkedvelt zöldségféléből. Eny- nyi alapanyag szállítására szerződtek a környező gazdaságokkal: a Miskei Március 15., a Bátyai Piros Paprika, a Fajszi Kék Duna, a Foktői Béke, a Solti Szikra és a Dusnoki Munkás- Paraszt Tsz-szel. Négyezer tonna óriási mennyiség. Ahhoz, hogy ütemes lehessen a felvásárlás, a feldolgozás és ne legyen a munkában fennakadás, alaposan elő kell készíteni a bajai üzemnek termelő berendezéseit. Ez valamennyi szezon- kezdet előtt nagy feladatot ró a gyár tmk-saira. A borsóvonalat ugyanis egyebek mellett villanymotorok sokasága és csapágyak százai alkotják, amelyeket mind alaposan át kell vizsgálni és ahol szükséges, ki kell javítani. A karbantartók ezúttal már befejezték a munkát. Ottjártunkkor néhány asz- szony szorgoskodott az újjávarázsolt gépek körül. Letisztogatták, majd gondosan fertőtlenítették a rendbehozott berendezéseket. Ezt a próbajáratás követi, ami után tegnap megindulhatott a termelés. A szezon kezdetére egy tavaly indított rekonstrukciós program keretében felújították a régi hűtőház egy részét. Az első termet a napokban, a másodikat június végén adják át. A kivitelezők, a szerelők nagyon igyekeztek, hogy időre elkészüljenek, hiszen a gyorsfagyasztott árukat a fagyasztás után hűtőtermekben kell elhelyezni. Az idei nagy mennyiségű borsó miatt lehet, hogy még így is kicsit szűk lesz majd a hely. Kísérlet szamócával A Bajai Hűtőipari Vállalat a Szegedi Konzervgyárral együttműködve kistermelői integrációban az év elején egymillió szamócapalántát helyezett ki. A hobbikertekben nevelt növényekről most szüretelik a termést. A vállalat kísérletnek szánja ennek a külföldön is közkedvelt gyümölcsnek a feldolgozását és értékesítését. Ha megfelelő lesz a kereslet, jövőre nagyobb mennyiségben is megszervezik a szamóca termeltetését Baja térségében. A zöldborsó feldolgozása egészen július közepéig eltart, de már július elején megjelenik mellette a sárga hüvelyű vagy más néven vajbab. Ebből bő termés esetén ezer tonnára számítanak. Az időjárástól függően július végén, augusztus elején megkezdik a csöves és morzsolt kukorica gyártását. Külföldön a kukorica piacán újabban jelentős Miért laza a munkafegyelem? Olvasom a munkaügyi főfelügyelőség kétezer hazai munkáltatóra, mintegy másfél millió dolgozóra kiteijedő vizsgálatát: lényegében nem javul a munkafegyelem, változatlanul túl sokan intézik munkaidőben magánügyeiket, az anyagvagy munkahiány miatti kényszerű állásidő nem csökken a vállalatoknál, s ritkaságszámba megy, ahol erre az időre hasznot hajtó tevékenységet keresnek a dolgozóknak. Az összkép tehát változatlanul lehangoló: a hazai munkaidő- alap ötöde-negyede továbbra is egyszerűen elfolyik a semmibe. S akkor még nem szóltunk arról, hogy a ténylegesen munkával töltött órák mennyire intenzív, s főleg mennyire értékteremtő munkával telnek. Ha azonban ezt az összképet felbontjuk, kiderül, hogy mindaz, amit összefoglalóan laza munkafegyelemnek hívunk, valójában több, egymástól markánsan elváló objektív tényező következménye. Ezek létrejöttében pedig sokkal kevesebb szerepe van az úgymond tudati tényezőknek, mint azt gondolnánk, ezért a prédikálás, a serényebb munkára biztatás, de még a fegyelmező, büntető intézkedések sürgetése sem ígér érdemleges javulást. A leértékelt főmunkaidő Közhely, hogy nálunk az emberek sokat, egyre többet dolgoznak; a munkával töltött órák száma évek óta nő, eközben gazdaságunk, végeredményben összmunkánk értékteremtő képessége romlott. Ha a munkaidő kihasználása, a végzett munka hatékonysága felől közelítjük meg a kérdést, óhatatlanul el kell jutnunk a következtetésre, hogy a. másod-, harmadállások, vgmk-k, a főmunkaidő utáni vállalkozások valamiképpen a főmunkaidőben végzett munka rovására terjedtek el. Üzem- szociológusok már jó két évtizede kimutatták, hogy a nagyüzemi munkások úgynevezett teljesítményvisszatartása mögött korántsem lustaság van: egyszerűen nem éri meg nekik többet teljesíteni, mivel hétvégi fusiban, mellékállásban ugyanakkora energiával a többszörösét keresik. A vgmk-k ezt a helyzetet tulajdonképpen általánossá és törvényessé tették. Miközben kétségtelenül szükség volt —; és van is — a főmunkaidő után végzett munkára, látni kell, hogy ez drasztikusan leértékeli az előbbit. Szigorúan korlátoztuk ugyanis a főmunkáért fizethető béreket, ugyanakkor a túlmunkák, különféle vállalkozási formák esetében a béreknél is többé-kevésbé engedtük érvényesülni a piaci hatásokat. A vállalatok munkaerőgondját, a csúcsidőszak létszámhiányát, és a keresetek növelésére irányuló lakossági nyomást sajnos csak tünetileg, felemás módon enyhítettük. Árulkodó overallok Munkaszervezéssel foglalkozó hazai szakemberek az egyik nagy nyugatnémet autógyárban szerelőszalag mellett feltették a — nálunk annyit vitatott — kérdést: milyen az ösztönzési rendszer az autógyárban? A vendéglátók többszöri oda-vissza fordítás után értették csak meg a kérdést. S ennek nem a tolmács volt az oka: a nagynevű autógyárban ugyanis nincs „ösztönzési rendszer” abban az értelemben, ahogy az nálunk létezik. A szalag mellett dolgozó munkások azonos bérért azonos munkát végeznek. Nincs se szükség, se mód arra, hogy többet teljesítsenek. Aki pedig nem felel meg a minőségi követelményeknek, aki selejtesen végzi a munkáját; az-hamarosan'a kapun kívül találja magát. Természetesen a folyamatos munka feltételeinek megteremtése az üzem, a futószalag vezetőinek feladata. Tiszta, áttetsző munkahelyviszonyok, hatáskörök, számonkérhető feladatok, minőségi előírások — valószínűleg ezek is elengedhetetlen feltételei a hatékony foglalkoztatásnak. A hazai termelőüzemek zömére jellemző, külsőleg is látható rendetlenség az udvarokon, a csarnokokban, az esetek többségében belső, tartalmi rendetlenséget is jelez. De nem csak a technológiai folyamatokra áll az, hogy az áttekinthetőség a minőségi munka elemi feltétele. Amíg nem egyértelműek az egyes termelési ágak, termékek költségviszonyai, nyereségtartalma, az üzemrészek közötti kooperációs kapcsolatokban a felelősségi viszonyok, amíg nem válik az egész gazdaság „átlátszóvá”, addig igen sok lazaság megbújik a homályban. Jó évtizede nagy vihart kavart a győri Rába-gyári eset: Horváth Ede vezérigazgató elrendelte, hogy az egyes gyáregységekben dolgozók eltérő színű munkaruhát viseljenek, így azonnal kitűnik, hogy ki van a helyén, s aki nem a helyén •van, attól meg lehet kérdezni, hogy mi célból tartózkodik másutt. A fejlett ipari kultúrájú országokban évtizedes múltú módszert igencsak sérelmezték az érintettek. A munkások sértőnek érezték szabad mozgásuk korlátozását, a különféle szintű vezetők pedig azért morogtak, mert a munkapadjuktól „elkószáló” beosztottjaik sokszor kényszerből, s nem lazítás okán járkáltak gyárszerte: hiányzó anyagért, szerszámért, műszaki leírásért futkostak, azaz láthatóvá vált, hogy a vezetők helyett maguk kénytelenek munkájuk elemi feltételeit megteremteni. A kétkeresős családmodell buktatói A hatékony foglalkoztatás útjában álló további probléma az úgynevezett kapun belüli munkanélküliség. Több százezres nagyságrendben vannak a vállalatoknál olyanok, akiket az elmúlt évek során alacsony bérrel, kimondottan a bérszabályozás kijátszására vettek fel, sokszor alig-alig körülhatárolható, általában igen kis értéket teremtő, anyagmozgató, kisegítő, segédmunkás munkakörökbe. Úgyanilyen megfontolásból, de egyúttal szociálpolitikai, helyi foglalkoztatási gondokat is enyhítendő, hasonló nagyságrendben vettek fel a vállalatok az elmúlt évtizedekben szakképzetlen nőket. A nők hatékony foglalkoztatása ilymó- don különösen bonyolult és igen kényes pontja a munkaerőgazdálkodásnak. A mai bérezési rendszer egyik ki nem mondott feltételezése ugyanis, hogy a családok kétkeresősek, az asszonyok is dolgoznak. Ezért igen súlyos társadalmi feszültségekkel kell számolni, ha a női foglalkoztatást végre alapvetően, és kizárólag a hatékony munkavégzés szempontjai szerint értékeljük át. Mégis, a várható feszültségek ellenére ezt kell tenni, többek között azért is, hogy ilymódon a felnövekvő nemzedék nevelését, illetve az idősek gondozását az eddiginél nagyobb számban vállalhassák a jelenleg munkavégzésre kényszerülő, de csak igen alacsony hatékonyságú munkára képes ‘ nők. Az olyannyira kívánatos fegyelmezettebb munka tehát, bárhonnan közelítjük meg a kérdést, elképzelhetetlen mindaddig, amíg egész gazdaságunk „áttetszővé” nem válik, amíg az értékteremtés és a veszteség keletkezési helye nem lesz láthatóvá. A pártértekezlet állásfoglalása egyértelmű ebben a kérdésben: „Abból kiindulva, hogy a szocialista gazdaság árutermelő gazdaság, támogatjuk mindazoknak az eszközöknek az alkalmazását, amelyek a gazdasági szervezeteket a piac törvényeinek figyelembevételére kényszerítik, és amelyek segítik a társadalmi tőke és a munkaerő megfelelő áramlását a hatékonyabban dolgozó területekre. P. É. MAGANGAZDASAGOK KIN AB AN Több mint 300 elárusitóhelyen kínálják árujukat a háztáji kistermelők a Pejtajpingcsuang vásárcsarnokban. Pekmgben mintegy 640 mezőgazdasági terméket áruló piac, illetve vásárcsarnok működik, a több mint 150 000 háztáji gazdaság, magánkézben lévő kisüzem, illetve kiskereskedelmi egység pedig mintegy 700 millió jüan forgalmat bonyolít le évente. (MTI-fotó). HOSSZÜ TÁVÚ FELMELEGEDÉS VÁRHATÓ Az aszálykárok megelőzéséről Aszály. Ez a szó különösen a mezőgazdasággal foglalkozók körében társít kellemetlen gondolatokat. Nemrég a Meteorológiai Világszervezet, amelynek hazánk is tagja, hosszú távú előrejelzést tett közzé. Eszerint az ezredfordulóig — főleg Közép- Európában — egy Celsius-fokkal emelkedik a hőmérséklet. Ez a változás tulajdonképpen már nyolc éve elkezdődött. Mint az 1880 és 1980 között százéves meteorológiai statisztika kimutatta, az említett térségben az elmúlt 8 esztendőben rapszodikusabb volt az időjárás, mint korábban bármikor. Ez a tény adta a témát a Magyar Tudományos Akadémia legutóbbi közgyűlésén Az aszálykárok mérséklésének lehetőségei című tudományos üléshez. A szakemberek előtt Láng István az Akadémia főtitkára számolt be a várható aszályos időjárás elleni védekezés. tennivalóiról. Elmondta, hogy mind több országban keresik a megfelelő alkalmazkodási stratégiákat a lehetséges károk megelőzésére. Időszerű tehát hazánkban is napirendre tűzni ezt a témát. Bennünket szerencsére nem érint az éghajlatváltozás minden következménye. A tengerparti településeken például fel kell készülni a vízszint bizonyos emelkedésére, a sarkvidékeken pedig a jégpáncél egy részének megolvadása várható. Nálunk az ország vízkészletével való gazdálkodásban vet fel új szempontokat az éghajlatváltozás. A gondok többsége természetesen a mező- gazdaságban jelentkezik. Országos méretekben az aszály bkozza a legnagyobb károkat. Egy- egy csapadékszegény esztendő — ilyen volt 1983 is — mintegy 12 milliárd forint veszteséget okozott a népgazdaságnak. Az MTA és a MÉM közös akciója keretében 10 ezer nagyüzemi táblán vizsgálták a környezeti .változás várható következményeit. A vizsgálat a nagy szántóföldi kultúrákra: az őszi búzára, a kukoricára, a napraforgóra és a cukorrépára terjedt ki. Egységes a vélemény, hogy az elkövetkező 10-15 évben a meteorológiai változásokhoz igazodó, új agrárpolitikára van szükség. De ez nem szűkíthető le csak a piaci alkalmazkodás közgazdasági feltételeire, bár kétségtelenül az sem hagyható ki a számításokból. E tekintetben a természeti, a technikai és a társadalmi tényezőknek egységes rendszerben kell megjelenniük. Mi tehát a teendő? Az ezzel kapcsolatos tanácsait Láng István 15 pontban foglalta össze. Az aszálykárok mérséklésének a kulcsa a lehullott csapadéknak a termőtalajban való minél hosszabb ideig való tárolása, megőrzése. Ezért egyebek között a talajművelési technológiát célszerű kritikusan felülvizsgálni és megtenni a szükséges gyakorlati intézkedéseket. Támaszkodni kell a hagyományos tapasztalatokra, elsősorban a szervestrágya nagyobb mennyiségű alkalmazására, a tőzeggel, meszezés- sel, tápfölddel és egyéb ásványokkal való talajjavításra. Az utóbb említett anyagok tudományos kutatásával, kitermelésével, illetve feldolgozásával mind nagyobb mértékben eredményesen foglalkoznak az Országos Érc- és ásványbányák mádi, egri és pilisvörösvári üzemeiben. Az előadó külön foglalkozott a gazdaságos gyümölcstermesztéssel. E kultúráknál — mind a terméshozam, mind a minőség érdekében — telepítés előtt figyelembe kell venni a vízgazdálkodási tulajdonságokat (a víztartó és vízáteresztő képességet, valamint a talajvíz állását). A fajok és a fajták értékelésénél mérlegelni kell a szárazságtűrő képességet. Ugyancsak lényeges a termőtáj helyes megválasztása: az öntözési lehetőségek figyelembevételével. Ez különösen a bogyósok esetében kíván tudományos körültekintést. Az aszálykárok megelőzésével kapcsolatban Láng István arra is figyelmeztetett, hogy fontos szerepet játszhatnak a pénzügyi lépések is, mindenekelőtt a nyereség tartalékolása és aszály okozta károkra kötött kockázatcsökkentő biztosítások. Az oktatásban, a továbbképzésben az eddiginél nagyobb súlyt kell fektetni az időjárással kapcsolatos új ismeretek elterjesztésére. ' Az Akadémia főtitkára javaslataiban kitért még a mezőgazdasági gépek, az öntözőberendezések ésszerű megválasztására, alkalmazására is. Hangsúlyozta, hogy az aszálykárok csak komplex módon csökkenthetők, és már most meg kell kezdeni a felkészülést a feltételezett felmelegedési időszakra, mert csak így alakulhat ki a mezőgazdasági termelés megfelelő alkalmazkodóképessége. S. S.
