Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-04 / 133. szám
4 ® PETŐFI NÉPE • 1988. június 4. KITÜNTETETT ISSZÖVETKEZET Bár az eredetileg építő-, asztalos-, kárpitos- és clektromosipari tevékenységet folytató kalocsai szövetkezet jobb napokat is látott, az idők során nemegyszer került gazdaságilag hullámvölgybe. A vezetés hibáira is visszavezethető okai voltak annak, hogy az építőipari részlegük dolgozói 1983:ban úgy döntöttek, kiválnak a szövetkezetből. Önállósították magukat. A többiek még másfél évig maradtak együtt, de egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ennek semmi értelme. Különösen értelmetlennek tűnt kitartásuk, ha a helyzetüket azzal a perspektívával vetették össze, amit a kisvállalkozási forma lehetőségei kínáltak számukra. Az 1984-es gazdasági évet veszteséggel és alaphiány- nyal zárták. Fél évvel később kivált és kisszövetkezetet alapított a kárpitos-, valamint az elektromosipari részleg. Az alaposan megcsappant létszámú, s már csak asztalosipari tevékenységet folytató szövetkezet is átalakult, így jött létre az egy nagyból négy kicsi, de az eddigi tapasztalatok alapján úgy is mondhatnánk: az egy gyengélkedőből négy prosperáló, vagy legalábbis ígéretesen működő kisszövetkezet. Áz elemeket variálják A szétválás előtt a kárpitos részleg állítólag nem hozott nyereséget: ez tűnik ki a pénzügyi mérlegből. Kákonyi József, a kárpitosipari kisszövetkezet elnöke — korábban a részleg vezetője még ma sincs meggyőződve erről. Az viszont tény, hogy amióta önállóan tevékenykednek, gazdasági fejlődésük kivételesen dinamikus. A KISZÖV Kiváló Szövetkezet kitüntetését három kisszövetkezet kapta meg az idén megyénkben, köztük a kalocsai kárpitosipari. Kimagasló eredményei akár arra a feltételezésre is okot adhatnának, hogy a többi részlegnél kedvezőbb feltételekkel sikerült a közös fogatból kiugrania. Az elnök és Bómanc Miklós üzemvezető azonban elmondták: ez egyáltalán nem így van. Az 1984. évi veszteséget és alaphiányt vagyonarányosan osztották fel egymás között, a terhes örökség tehát a kárpitosszövet- kezetet épp olyan mértékben sújtotta, mint a másik kettőt. Tavaly decemberben fizették ki az adósság utolsó részletét. Igaz, kivételesen jó technológiával dolgoznak, de hát ennek alapjai már adottak voltak a nagyszövetkezetben is. Termékeik: franciaágyak különböző változatban. Nemcsak a bútorhuaat, hanem a bútorváz, igy az ágyak fazonja is más és más: pedig ugyanazokból az elemekből készülnek. Ez a gyártás- technológiájuk lényege: az (alkotó) elemeket variálják, ily módon könnyen, gyorsan tudnak a megrendelő igénye szerint terméket váltani. Az elnök találmánya alapján Az ágybetétként szolgáló szivacsokat az úgynevezett felületnemesítő géppel olyanra alakítják ki, amilyenre akarják: dombomra, lekerekítettre, bordázottra stb. A gép, illetve a módszer Kákonyi József találmánya, 1981- ben szabadalmazták. Ennek a világon egyedülálló technológiának köszönhetően bútoraik különlegesek, ugyanakkor összehasonlíthatatlanul gyorsabban készülnek el, mintha a szivacs felületének mintázatát, formáját az elterjedt módon, varrással alakítanák ki. A termelés munkafázisait egyébként olyan jól megszervezték és gépesítették, hogy sikerült minimálisra csökkente- niök az élőmunkát. Tagjaik közvetlenül érdekeltek a több és jobb munkában, a költségcsökkentésben: ettől függ a jövedelmük. A munkaszervezés, irányítás feladatát mindössze ketten látják el: az elnök és az üzemvezető. Benne van ebben a piackutatástól kezdve az anyagbeszerzésen, a terméktervezésen keresztül a • A felületnemesítő gép az elnök találmánya. (Straszer András felvétele.) balesetvédelmi, az iparitanuló-oktatá- sig minden. Nem elég hozzá a napi nyolc óra, munkájuk tempója túlfeszített, kimerítő, de egyelőre vállalják. Olyan közösségi szellemet sikerült meghonosítani a szövetkezetben, amelyben az összetartás, a fegyelem elfogadott kötelék, kötelezettség. Ennek tudják be azt a számukra is meglepő tényt, miszerint az egy hónapja alakult kispályás futballcsapatuk győztesen került ki a területi mérkőzésekből. Nevetve mondták, de komolyan gondolják, hogy ugyanazon alapszik a sportban elért sikerük, mint a munkában produkált eredményeik. A termelés gátja: az anyaghiány Az 1985. évet már nyereségesen zárták, annak ellenére, hogy csak júliusban alakultak kisszövetkezetté. A következő esztendőben harmincegyes létszámmal 31,3 millió forint nettó,árbe-. . vételt értek el, dolgozónként tehát valamivel több mint egymillió forintot. A nyereségük 2,6 millió forint volt. Kéthavi keresetnek megfelelő összegű részesedést — azaz jövedelemkiegészítést — fizettek. Tavaly a nettó árbevételük elérte a 41,5, nyereségük meghaladta a 4,2 millió forintot. A jövedelemkiegészítés összege három havi keresetnek felelt meg. Ugyanakkor befejezték félben levő beruházásaikat. Még korábban megvásároltak egy régi malmot, a válás után abból alakították ki a kárpitosműhelyüket. Az idén ezt még be kell fejezniük. Emellett egy mobil rendszerű tárolót akarnak létrehozni, minél előbb. Mindennek birtokában megfelelőek lesznek munkakörülményeik, -feltételeik. Januártól megváltoznak a kisszövetkezetekre érvényes szabályozók: várhatóan megnehezitik az előbbrejutást. A Kalocsai Kárpitosipari Kisszövetkezet azonban minden bizonnyal megbirkózik majd a nehezebb körülményekkel is. Csak egy valamivel nem bírnak, s ez jelenleg is legfőbb gátja termelésük növelésének, gazdálkodásuk javításának. Nevezetesen az anyaghiánnyal. ' Ha folyamatosan kapnák a munkájukhoz szükséges alapanyagokat, jelenlegi kapacitásukkal 30 százalékkal növelhetnék termelésüket! Ha viszont második műszakot is indíthatnának, 80—90 százalékkal több terméket vihetnének piacra. El is kelne mind, hiszen nagy a bútor iránti kereslet. A szövetkezeti eretjmény fokozására egyébként nincs más mód egyelőre, már csak azért sem, mert az alapanyagárak emelkedését a szövetkezet nem építheti be termelői áraiba. Ha meg akarják őrizni az eddig elért nyereségszintet, kénytelenek új és újabb termékekkel kicserélni a régit. Egyáltalán nem biztos, hogy ezek szebbek vagy jobbak az előzőeknél — csupán a termelési költségei alakulnak a szövetkezet számára kedvezőbben. Almási Márta Egyedülálló technológiával dolgoznak a kalocsai kárpitosok Közvetlen autóbuszjárat Szimferopol és Kecskemét között Megvalósulóban az elképzelés A testvérvállalatok szorosabb együttműködése kezd kialakulni Bács- Kiskun és a szovjetunióbeli Krím terület között. Ennek egyik példája, hogy a közelmúltban Kecskeméten járt Ana- tolij Vasziljevics Ludin, a Jaltai Autó- közlekedési Vállalat igazgatója. A középkorú férfi autószerelő szakmunkásból lett az artyeki pionírtábor gazdasági vezetője, majd ennek a vállalatnak az igazgatója. Arra kértük, válaszoljon néhány, olvasóinkat érdeklő kérdésre. — Milyen feladatokat, s milyen eszközökkel lát el az Autóközlekedési Vállalat Jaltában? — A vállalat a város helyi, illetve innen induló távolsági autóbusz-közlei kedését szervezi. Az idegenforgalmi ingadozások miatt télen és nyáron jelentős különbség van az indított járatok száma között. Csúcsforgalomban, nyáron erősítést is kérünk a köztársaság más vállalataitól, sőt annak határain túlról is. Erre azért van szükség, mert az üdülési szezonban 2 millió utast, közöttük sok külföldit kell szállítani. Összesen 235 autóbuszunk van, amelynek 60 százaléka magyar Ikarus. A vállalatnál hatszázan dolgoznak, ebből ki- lencvenen tagjai a pártnak. A testvéri kapcsolatok ápolásán kívül szeretnénk a Kunság Volán Vállalat tapasztalataiból meríteni, főként az idegenforgalmi és különjáratú tevékenységet illetően. A jelenlegi tárgyalások a közös idegen- forgalmi fejlesztést is célul tűztük ki. — Tudomásunk szerint a két vállalat szerződést kötött, hallhatnánk erről valamit? — Igen. A szerződést két részre bontanám. Egyik a két vállalat dolgozóit érinti, a másik a két vállalat gazdasági együttműködését erősíti. Ami az első részt illeti: lehetőséget teremtünk a két vállalat gépkocsivezetői és szerelői, a szocialista brigádok részére, hogy közös munkaversenyben vegyenek részt, sőt kölcsönös kitüntetési lehetőséget teremtünk, amelynek átadása az adományozó székhelyén történik. Évente tíz-tíz gépkocsivezető tapasztalatcseréjét kívánjuk megoldani, a korábbi szerződésektől eltérően növelt, nyolc-tíznapos időtartammal. Szándékunk a dolgozók kölcsönös üdültetése, olyan módon, hogy a jaltai üdülőnk felépítésében a Kunság Volán dolgozói tervezéssel, szakirányítással, sőt személyes tevékenységgel is részt vegyenek. A vállalati együttműködés során közösen keressük a lehetőséget arra, hogy 1989- től charter — turista — jellegű autóbuszt indítsunk Jalta—Kecskemét és viszont, illetve Jalta—Kecskemét—Rijeka útvonalon és vissza. Erre a megállapodásra még ez év szeptemberében szeretnénk véglegesen pontot tenni. — Milyen tapasztalatokat szereztek a Kunság Volánnál? — Nem az udvariasság mondatja velem, de első és legfontosabb tapasztalatom, hogy önöknél jól szervezett az autóbusz-közlekedés, a menetidőt pontosan betartják, mindent az utasok érdekében tesznek. Sok információt gyűjtöttünk, közöttük olyanokat is, amelyek jó részét otthon szeretnénk felhasználni. Ezek főként a munkaszervezésben, a karbantartásban jelentenek majd előrelépést. Jártunk a BNV-n is. Az Ikarus gyár főkonstruktőre mutatta be az új 23 méteres autóbuszt, amely kiváló jármű, belseje az utasszállító repülőgépekhez hasonlatos. Nagyon sajnálom, hogy nálunk Jaltában ez a jármű a hegyes vidék miatt nem használható, de véleményem szerint Moszkvában, Kijevben, Harkovban, s más szovjet nagyvárosokban rövidesen ez az autóbusz is megjelenik. . Gémes Gábor ® A lenyírt gyapjút meg kell rostálni. Szezon: márciustól júliusig © Egy állattal két perc alatt kell végezni. A kunszentmiklósi Rafael Antalnak és népes családjának úgy istenigazából márciustól július végéig tart az esztendő. Még alig tavaszodik, amikor országos „túrára” indul a munkabrigáddá alakulói família. Jól szervezett ütemterv szerint — szerződések útmutatásai alapján — keresi föl a csapat a szövetkezeti, állami gazdasági állattartó telepeket, majorokat. Lekopaszítják a nyájakat, hogy gazdagítsák a megbízóikat. A tizenhat tagú brigád — akikkel Fehéregyháza-pusztán, egy szövetkezeti magtárban találkoztam — birkanyírással keresi a kenyerét. Nem könnyű örökséget hagytak a famíliára a Rafael ősök. Bár ma már ipari árammal hajtott gépekkel fodrászol- ják a „beretva” előtt báván fejet hajtó állatokat, a nyírás ma is kimerítő, kemény és piszkos munka .. . — Mennyit keresnek itt naponta? — kérdeztem a csapatvezetőt. — Jó, ha megvan a napi — bruttó — ezresünk. Jó, ha megvan a napi ezres — Önálló vállalkozóként munkálkodnak? — Most nem. Voltunk már maszekok is, de manapság jobb, ha az ember szerződik valamelyik vállalathoz. Ki bírná elvégezni a mérhetetlenül sok adminisztrációt. A Füzesgyarmati Lucematermesztési Rendszer a gazdánk. — Csak nagyüzemeknél vállalnak munkát? — Amíg a hagyományos ollót használtuk — hetvenéves nagymamám ma se nyírna mással — elmehettünk bárhová, kopaszthattuk a nyájat akár Bugac legeldugottabb tanyáján. Ma viszont már erős áram kell a masinákhoz; elég bonyolult az instrumentum szállítása, összeállítása is. így csak nagy cégekkel állunk szóba. — Szezonzárás után, júliustól, Mit csinál a Rafael család? — Az asszonyok többsége otthon marad a gyerekekkel. A férfiak pedig ismét mennek dolgozni. Erős és ügyes kézre mindig szükség van. — Úgy gondolom, az országban azért nem csak ez az egy brigád szedi le a gyapjút. .. .— Nagy a verseny. Én is ismerek vagy tizenkét cigány csapatot. Ma már nem lehet széihámoskodni. Aki nem állja meg a helyét, jövőre nem hívják. Ugrik a forint! Van utánpótlás elég. Volt olyán banda, aki a szemünk láttára akarta elszerződni a munkát előlünk. Micsoda világ! Kép és szöveg: Farkas P. József • Jó egy kis pihenő. Közben a brigádvezető mégélesíti a beretvát. • A szövetkezetnek az. a lényeges, amit a mérleg mutat. • Míg a többi dolgozik .. van aki alhat a frissen tömött gyapjas zsákokon. • Adózás után...
