Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-28 / 153. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. június 28. KÖNYVESPOLC Kádár János művei Kádár János összegyűjtött műveinek második kö­tete — amely nemrég jelent meg — az elmélet és a gyakorlat összhangjára törekvő politikusnak 1958 és 1962 között elhangzott-megjelent munkáit tartalmaz­za. Valótlanság lenne a történelemről azt állítani, hogy eseményei egyenletesen, arányos időbeli elosz­tásban zajlanak. Ellenkezőleg, fontos, esetleg nagy horderejű események gyakorta „összesűrűsödnek”, a történések összetorlódnak, felgyorsulnak. Az öt év, amely az összeállítás időkeretét adja, jelentős hazai és nemzetközi eseményekben rendkívül gazdag volt. Hazánkban az ellenforradalom utáni konszolidáció legfontosabb évei ezek, a párt VII. és VIII. kongresz- szusa, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a KISZ I. kongresszusa jelzik a gazdasági és politikai élet kulcspontjait. A világpolitika színterein pedig a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezlete, az SZKP XXII. kongresszusa, a kubai forradalom létharca, a szovjet űrkutatás politikai szempontból is nagy sikerei a nemzetközi folyamatok ellentmondá­sosságát, de ugyanakkor progresszivitását is mutat­ják. Kádár János e korszakból megjelenő munkái min­denekelőtt forrásértékű dokumentumai ennek az ese­ményekben gazdag öt évnek. Tartalmukban, hangvé­telükben jól mutatják, hogy a társadalom vezető ere­jének, a pártnak milyen taktikai és stratégiai kérdé­sekkel kellett szembenéznie, a jelentkező feladatokat számolva a közelmúlt tapasztalataival —- milyen megfelelő módon és eszközökkel lehetett és kellett megoldani. Az időszak öszegyűjtött beszédei szinte kivétel nél­kül közvetlenül vagy közvetve kifejezik az MSZMP határozott szándékát, hogy egyrészt szilárdan vállalja a folytonosságot a korábbi évek építőmunkájának valós értékeivel, másrészt a határozott szakítást a személyi kultusz súlyos károkat okozó gyakorlatával. Ez a kettősség persze mindenkor konkrét feladatok, problémák kezelése során merült fel. Ezeknek az éveknek korszakos tennivalója a szö­vetkezetesítés, a mezőgazdaság szocialista átszervezé­se volt. Több mint két évtized távlatából a „korsza­kos” jelző megerősítést kap, s az átalakítás — ellent­mondásoktól nem mentes — folyamata, eredményes­ségének „titka” aprólékos pontossággal rajzolódik ki Kádár János beszédeiből. Érzékelhető az a hangsúly, amelyet a korábbi évek tapasztalatainak a legtelje­sebb figyelembevétele kapott. Kitűnik, hogy a mező- gazdaság szocialista átszervezése a hatékony szövetsé­gi politikának kulcsa és egyben jövőbeni feltétele is. Ezért a dokumentumértékü előadások, beszédek rendre úgy foglalkoznak a parasztság érdekeltségé­nek, hangulati jellemzőinek a kérdésével, a mezőgaz­daság gépesítésének, az életszínvonal emelésének fel­adataival, mint az egész társadalmat érintő tenniva­lókkal. Az ENSZ közgyűlésének 15. ülésszakán elmondott beszéd pedig nemcsak megismételte az MSZMP ko­rábban is vallott nemzetközi politikai nézeteit, benne a békés egymás mellett élés elvének és gyakorlatának kiemelését, hanem mintegy elvi-politikai „nyitánya” volt annak az útnak, amelyen haladva hazánk elérhet­te jelenlegi nemzetközi megbecsülését. Ennek az öt évnek azonban — sok konkrét ese­mény összefoglaló lényegeként — legnagyobb, bátran történelminek nevezhető eredménye, sajátja az a tár­sadalmi méretű bizalom, amely ekkor szilárdult meg a párt politikája iránt. Olyan politikai tőke volt ez, amely meghatározta a további évek, évtizedek lehető­ségeit, s amelynek ismételt megteremtését okkal szor­galmazta az MSZMP legutóbbi pártértekezlete is. En­nek a bizalomnak az alapjául ma sem szolgálhat más, mint amit Kádár János 1958-ban megfogalmazott: „ . .. a párt tekintélyének egyik forrása most az, hogy a szó és a tett egyezik.” V. I. ISMERKEDÉS AZ ANYANYELVVEL Távol az óhazától, • itthon Hagyomány már hogy nyaranta külföldön élő, ma­gyar származású fiatalok néhány hetet hazánkban töltenek, s szakértő pedagógusok irányításával bőví­tik nyelvtudásukat, ismerkednek Magyarországgal. A Magyarok Világszövetségének égisze alatt működő Anyanyelvi Konferencia Védnöksége 1970 óta rend­szeresen megszervezi a távol élő, ám az óhazához kötődő magyarok gyermekei számára a vakáció ide­jén a különféle, nyelvismeret-gyarapító táborokat. Az idén három kurzus közül válogathattak az álta­lános iskolás korosztályba tartozók. Első alkalom­mal hirdették meg a Dunakanyar Magyarságismereti Tábort, amelynek Esztergom ad otthont július 7. és 20. között. A környezet kínálta lehetőségekre építve alakították ki a túlnyomórészt Ausztriából és az Amerikai Egyesült Államokból érkező, 10—14 éves lányok és fiúk programját, akik a nyelvi órákat kiegé­szítve felkereshetik majd Visegrád, a Duna-kanyar és a Pilis hegység történelmi emlékhelyeit is. Nyelv, irodalom, népzene Balatonberényben július 11. és augusztus 31. kö­zött több turnusban tölthetnek el — magyar pajtása­ikkal együtt — kellemes heteket az óhaza iránt érdek­lődő 7—14 éves gyerekek. Ugyancsak a magyar ten­ger partján, Boglárlellén és Fonyódon megynyitja kapuit a Balatoni Magyar Nelvi Tábor. Lakói első­sorban magyar nyelvi, irodalmi, népzenei ismeretei­ket gyarapíthatják. Itt is a magyar gyerekekkel közös csoportokban, pedagógusok irányításával tanulják a nyelvet. Sárospatak — a Rákócziak ősi városa —, közép- iskolások nyári kollégiumának színhelye lesz július 17-től egy hónapon át. A 15—18 éves fiatalok a nyelvgyakorláson kívül az úgynevezett magyarság­ismereti órákon a magyar földrajzról, történelemről, a magyar irodalomról, népművészetről, műalkotá­sokról és zenéről kapnak képet. Az országjáró körút során pedig Szerencs, Miskolc, Tokaj, Debrecen, a Hortobágy és a Zempléni-hegység nevezetességeit is­merhetik meg. Az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége július 30- tól augusztus 19-ig magyar középiskolásokkal közös kurzust szervez Baján külföldön élő, magyar szárma­zású tizenéves fiatalok számára. Az immár hatodik alkalommal megrendezendő Bajai Nyári Magyar Tá­bor angol és magyar diáklakói délelőttönként külön csoportokban tanulják a két nyelvet, délután és este pedig változatos programokon teremthetnek egymás­sal baráti kapcsolatot. A csoportfoglalkozásokon hímzésre, kerámia és tűzzománc készítésére, fényképezésre és főzésre egy­aránt lehetőség kínálkozik. Természetesen nem ma­rad el a hagyományos jó hangulatú ismerkedési estek, tréfás vetélkedők sora, a közös dal- és néptánctanulás sem. A tanárok is tanulnak A pedagógusok továbbképző tanfolyamára idén július 18. és 30. között várják Debrecenbe a külföldön magyar nyelvet oktatókat. A szakmai kurzus hallga­tói konzultációval összekötött előadásokat hallgat­nak meg a magyar nyelv oktatásának pedagógiai, módszertani kérdéseiről, s további ismereteket szerez­nek Magyarország kultúrtörténetéről, nyelvének, iro­dalmának fejlődéséről. A téma legrangosabb szakér­tői adnak tájékoztatást a hazai társadalmi és intézmé­nyi reformról, az állam és az egyház kapcsolatáról, Magyarország nemzetiségi politikájáról. Ä kiegészítő program során ellátogatnak Sárospatakra is, ahol szakmai véleménycserét folytatnak az ott tanító pe­dagógusokkal. A Magyarok Világszövetsége hagyományos nyári kurzusait évről évre meghirdeti a Magyar Hírek ha­sábjain, a rádió Szülőföldem adásaiban, s elküldi a tájékoztatókat a külföldi egyesületeknek, magyar is­koláknak is. Az érdeklődés igen nagy az óhazától távol felnövekvő ifjú nemzedék körében, akik szüleik elbeszéléseiből ismerik már Magyarországot, azon­ban saját tapasztalatokat is kívánnak szerezni. Nem ritka a visszatérő táborlakó: a középiskolások és a pedagógusok közül többen korábban is részt vettek már magyarországi nyári táborozáson. Kun Erzsébet GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Táborozni indul sok-sok úttörő... Ahogy ezeken a hasábokon megígér­tük nektek, számot adunk arról, merre, hova indulnak megyénk úttörői. Örömmel írjuk le: minden reményt fe­lülmúlóan sokan veszik fel a hátizsá­kot, hogy legtöbbször gyalogolva is­merkedjenek hazánk egy-egy megyéjé­nek érdekességeivel, természeti, törté­nelmi nevezetességeivel. Azt is öröm­mel vettük észre: mind többen az alföl­di gyerekek számára nehéz terepnek számító hegyi túrákat részesítették előnyben. Kecskemétről csaknem ötszázan in­dulnak túrázni. A legtöbben a Hunyadi János Iskolából: a Mátrával, illetve a Vértessel ismerkednek. Győr-Kapuvár, Sopron és a Fertő-tó környéke az úticélja a Petőfi Iskola út­törőinek. Az Árpádvárosiak az Őrség­be indulnak, a Halasi útiak a Cserhát­ba, a Szarkásiak pedig a nevezetes Zse- licséget keresik fel. A bajaiak és a területükön élők kö­zül a csátaljaiak és csávolyiak a Szalaj- ka völgyét járják végig. A bátmonosto- riak a vasi kék túrát, a borotaiak az aggteleki gyaloglást választották. Agg­telek iránt nőtt az érdeklődés: ide in­dulnak a majsaiak, tabdiak és kiskőrö­siek is. A kunszentmiklósiak a Gerecse útja­it járják, az évek óta vándortáboroző szalkszentmártoniak pedig a Vöröskő­vel és környékével ismerkednek. Új útnak számít a Tolnától Baranyá­ig elnevezésű. Ezt járják végig — egy­mást követve — a pálmonostoriak és a bátyaiak. A kiskunfélegyháziak a cser­háti kék utat tűzték ki célul, a dusnoki gyerekek pedig ezekben a napokban a Mecsek jelzett útjain csodálják a pan­non táj szépségét. A Matyóföld elnevezésű utat halasi úttörők vállalták, a jánoshalmiak az Őrségbe, a mélykútiak a Vöröskő kör­nyékére indulnak. A kecskemétiek váltótáborát az idén is Párádon építették fel, a tíznapos vál­tásokban mindig százhuszan élvezik a csodálatos levegő és táj nagyszerűségét. A másik tábort Pálházán alakították ki. Összesen huszonnyolc csapattábort szerveztek a hartai terület úttörőcsapa­tai. A kalocsaiak Egerbe, Gyulára, Nagyvisnyóra, Szentendrére mennek. Állandó táboruk Óbányán lesz, de nem adták fel Szelidi-tavi táborhelyüket sem. A hajósiak példamutató mó­don — most is sok kisdobost visznek táborba, állandó helyre. Külföldi cse­retáborba a szakmának mennek: Vele- ke Pavlovicébe, Csehszlovákiába, és a kalocsaiak Lipcsébe, huszonnyolcán. A bükkszéki váltótáborba az idén főleg kisdobosok indulnak: lakiteleki­ek, tiszakécskeiek, nyárlőrinciek, — míg Párádra ezeknek az iskoláknak az úttörőit viszik. A káptalanfüredi és balatonakali tá­borban csaknem háromszáz bácsalmá­si úttörő tölt kellemes napokat. Az elkövetkező hetekben tehát sok százan útrakelnek, élményt, tapaszta­latot, tudást szerezni, kirándulni, jó le­vegőn lenni. sei— „Nagyon szeretek olvasni... Szegedre kirándultunk 95 Kovács Laci Szegeden járt. Eb­ben nincs semmi különös, csakhogy a tízéves kisfiú egy verseny győzte­seként indulhatott a híres Somogyi Könyvtárat megtekinteni. Élmé­nyeit papírra vetette, közreadjuk, őt pedig bemutatjuk. — Rendszeresen olvasol? — Nagycsoportos óvodás korom óta. — Ki tanított? — Az'édesanyám. Akkor kezd­tem a verseket megszeretni. Na­gyon megtetszett a rím. — Most mit olvasol? — A kőszívű ember fiait. Száz könyvem van. Az édesapámnak meg egy szobányi. — Mit szeretsz az iskolában? — Nagyon élvezem a francia nyelv tanulását. Zenét is tanulok, egy éve. Mert író szeretnék lenni vagy költő. De lehet, hogy zene­szerző. Legjobban olvasni szeretek. A Katona József Megyei Könyvtár Gyermek- könyvtárában érdekes verse­nyen vettünk részt az idén: a „Barátunk a könyv” fel­adatainak megoldásával megtanultuk, hogy hogyan kell használnunk a könyvtárat, ho­gyan kell olvasnivalót keresni, ha valami feladatot vagy ajánlást ka­punk az iskolában. Külön öröm volt számunkra, hogy kilencen, a verseny győztesei a könyvtár kis autóbuszával Szegedre kirándul­hattunk. Célunk a Somogyi Könyvtár meglátogatása volt. Nagyon szép az új Somogyi Könyvtár. Látva a könyvtárszobá­kat és a sok gyermekkönyvet, arra gondoltam, de jó lenne, ha Kecske­méten is ilyen nagy termek lenné­nek és ennyi hely, meseszobával, lapozgatóval, külön lemeztárral, kölcsönvehető diákkal, amelyek­nek ott katalógusuk is van. Könyv­lift viszi a helyére a visszahozott könyveket is. A szegedi könyvtáros néni nagyon érdekesen beszélt arról is, hogy akiről elnevezték a könyv­tárat, Somogyi Károly a nagy árvíz után 40 ezernél is több könyvet ajándékozott Szegednek a múlt szás­zad végén. Érdekes volt, amikor egy könyv­táros néni négy lemezjátszóra le­mezt tett fel, s amelyiknél bedugtuk a fülhallgatónk vezetékét, azt hall­gathattuk. Sajnos ilyen nincs a mi könyvtárunkban. A könyvtár látogatása után még megnéztük a dómot, a József Attila Tudomány Egyetemet, elmentünk a Tisza-partra és autóbuszunkkal át­haladva a Tisza-hídon megtekintet­tük a Füvészkertet a sok fenyővel. Csodaszép tavirózsákat is láttunk, rajtuk kis békákkal, kis halak is úszkáltak a vízben. Kevés szabadidőt is kaptunk, mi­alatt én egy Piknik-könyvet vettem, Az Ötök Törzsét, amit hazajövet az autóbuszban el is olvastam. Kovács László Jókai Mór Általános Iskola 3/A osztály Holnapután hétfő. Hét- ", fő. Jelentkezés a tanul­mányi osztályon. Homárnál. Személye­sen. Melléklet egy db. index. Nácinak nincs nagy hangja. Inkább recitálja a szöveget. A refrént kissé csú- fondárosan énekli. Elnyújtja az á-kat meg az é-ket. Mintha azt szeretné, hogy a hallgatóság — Binyecz? — mögé lás­son a szövegnek. Közben meg-megtoldja a dallamot a szárazfa húrjain egy-egy cifrázattal. Könnyű neked. — Binyecz elmélázik rajta. Nem hiába kedveltek már húsz­évesen is a városi urak ... Mesélted egyszer, negyvenkettőben kezdtél el mu­zsikálni, abban a „Csak egy nap a vi­lág” -hangulatban, amikor mindenki szórta a pénzt a Kossuth Lajos sugárúti Rajfay-vendéglőben is, legeslegelső prí­máshelyeden ... Könnyű neked... Elnézi Nácit. Ujja­in köves pecsétgyűrűk .. . Akkor sze­rezted mind. .. Náci jóképű férfi. Még alig túl a har­mincon. Haja koromfekete, négergön­dör. Olajosbarna képéhez jól illik a gon­dosan stuccolt Jávor-bajusz. Könnyű neked... De azért ne hidd, hogy annyira irigyellek ... Most még alig van rajtad súlyfelesleg. De el fogsz hízni. Egész biztos, hogy elzsíro- sodsz . . . Aztán egyszer majd a szi­ved . . . „.. .én félredobtam, látod a büszkesé­gem . ..” „.. .karomba zárlak, többé már el nem bocsátlak..." — Sose halunk meg!... Érces a hang. S borízű. Szinte mérni lehetne rezdülésében a maligándfokot. — Sose halunk meg!—bömbölik má­sodszorra. Mindenki a hang irányába fordul. Jól be lehet állítva a hapsi. Pilkauf utálja a részegeket. Binyecz se túlontúl rajong értük. A hármas boxban e pillanatban feltá- pászkodik asztalától egy férfi, kitámo­lyog a táncszigetre. Zavaros szemekkel körülpillant. Közben imbolyog, mintha a kövezet viharos tengert játszanék tal­pai alatt. Binyecz nem akar hinni a szemének. — Zsoltikám! ■+- harsog a borízű hang. Zsoltikám!. .. Nem, ez egyszerűen nem lehet igaz!. . . A férfi dülöngő léptekkel e pillanat­ban már asztaluk felé tart. — Zsoltikám! Egykomám! De jó, hogy végre rádtaláltam!. . . Átöleli Binyeczet, cuppanós csókot nyom a homlokára. Aztán még egyet. Közben karjai, akár a rák ollói, közre­fogják. — Mit isztok, egykomám!? Vér­eres szemmel néz körül. — Ma mindenki az én vendégem — bömböli. — Az egész kupi cehhét állom! — Öklével mellére csap. — Én, Első Homár Lajos!. . . A pincérek összesereglenek közelük­ben. Már jön a főnök is. Kérdő pillantá­suk Binyeczreszegezödik. Binyecz diszk­réten int: hagyjátok csak. Majd én . .. Lenyomja a székre. Homár szipog. Bi­nyecz zsebkendőt ad neki. — Nem akarlak zavarni benneteket, Zsoltikám! — hüppögi. Magdaléna szúrós szemekkel nézi őket. Mért nem zavarod innen ezt a ré­szeg disznót a fenébe?! — mondja pillan­tása. Binyecz háríntékosan hátbaveregeti. — Dehogy zavarsz. (Eddigisosem tegezte vissza. Most úgy érzi, a további eredményes tárgya­láshoz elengedhetetlen a pertu.) — Mitől szontyolodtál így el? Közben kávét hozat. Tripla adagot. Cukor nélkül. — Mit ittál?.. . Mármint eddig . . . Homár véreres szemei rámerednek. — Mindent Binyeczkém. Mindent! . . .Sörtbortpálinkáthubertusztkever­tetunikumotmegegykisédest... — Hallottad — mondja Binyecz az ismerős pincérnek. Valami olyasmit hozz, amit még nem ivott. De csak fél decit. És töltsd bele a kávéba. Homár felkapja fejét. — A dögök! — kiáltja váratlanul. — Az aljas gazemberek!.. . Rohadt képmutatók!. .. Kispolgárok!... De majd adok én nektek!. .. Majd én meg­mutatom!. . . De meg ám!.. . Azt a be­tyár jóúr istenit!... Hogy belekékül­tök!. . . Hirtelen sírva fakad. — Nem kellett volna annyit piálnod. — Binyecz szelíden átöleli Homár vál­lát. Hívass egy taxit — mondja durcásan Pilkauf — Legjobb lenne, ha hazamennél. . . — Ezek a mocskok kinyírtak engem! Taccsra tettek!. .. és akkor te taxiba akarsz ültetni, Zsoltikám? A pincér tánclépésben hozza a „bé­lelt" kávét. — Idd ki! Homár könnyei belepotyognak a gő­zölgő italba. — Hát te nem tudod, Binyeczkém?.. . Tényleg nem tudod? — Mit?... Mit kéne tudnom?. . . Mostmár érdeklődve hajol előrébb Pilkauf is, aki előbb még a hazamenetel komor gondolatával foglalkozott. S Homár nekikezd egy hihetetlennek — de legalábbis fantasztikusnak — tet­sző történetnek. A narrációt időnként csuklások, másszor könnycseppek pety- tyezik. A drámai — komikus? — történet lényege: Homárt azok ott fönt — hogy kik és hol, ezt mindvégig homály födi — váratlanul, máról holnapra, akarja mondani, pénteken, egyszerűen ejtették. Távoznia kell a tanulmányi osztály élé­ről, sőt az egyetemről, is. (Folytatjuk) Száll az idő Szeptembertől készülünk, És azóta várjuk, Hogy mi ezt a tanévet Mikor s hogyan zárjuk. Lassan telt-múlt az idő, Sok jót s rosszat tettünk, Tanulgattunk s a tanév Elrepült felettünk. Közeleg a szünidő, Sok-sok vidám óra, Tervezgetünk, készülődünk A vakációra. Gyorsan elszáll majd a nyár, Szeptember lesz újra, S szünidőre emlékezünk Tankönyvekbe bújva .. . Opauszky László Összeállította: Selmeci Katalin PAPP ZOLTÁN és kalandok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom