Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-28 / 153. szám
MIÉRT SZŰNT MEG A KECSKEMÉTI TERÜLETI KÖZPONT? A vetőmag-termeltetés új szervezeti rendszere I. Mára sem csendesültek el a vetőmag-vihar hullámai. Néhány hónappal ezelőtt a mezőgazdasági szakemberek nemtetszésüknek adtak hangot a döntés helyességét illetően, mára a várakozás, a hogyan tovább, az ígéretek betarthatósága (betartása) szinte állandó beszédtéma a Bács-Kiskun megyei gazdászok között. Húszmilliós veszteség Mi is történt? A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Duna—Tisza közi Területi Központja (TK) az elmúlt két esztendőben veszteséget produkált. Tavaly több mint 20 millió forintot. Ha valakiben felvetődne az a gondolat, vajon egyik évről a másikra lehet-e ekkorát „bukni”, az elvieken kívül konkrét tényekkel is lehet válaszolni. Valóban már évekkel ezelőtt látni lehetett volna a gondokat. Csakhogy ezeket jószerével elfedte néhány növény — mint az oenothera — sikere. Tény, hogy a területi központhoz tartozó egyetlen kis- szállási vetőmagüzem évek óta hurcolt magával eladhatatlan készleteket. Tény az is, hogy a TK kapcsolata meglazult a mezőgazdasági üzemekkel, néhány év alatt a vetőmag-termeltetés harmadára esett vissza. Hogy ebben a folyamatban kin és mi mindenen múlt, kinek (vállalatnak, TK-nak, illetve a megyei szakvezetésnek) mekkora szerep jutott abban, hogy a csőd szelét nem érezte meg, vagy ha mégis, nem tett ellene, az teljes mértékben nem tisztázódott. A Vetőmag Vállalat vezetői önálló döntési jogukat gyakorolva a Duna— Tisza közi területi központot a közép- magyarországi (szolnoki székhelyű) központhoz csatolták. Bács-Kiskun- ban, Kecskeméten főmérnökség maradt, amely szerves egységeként működik a mára két megyét magába ölelő TK-nak. A döntés elfogadtatása nehézségeket okozott mind a vállalatnál, mind a megyei szakvezetésnél és nem utolsósorban a termelőknél. Éppen ezért tavasz- szal meghívót kaptak az érintettek, hogy a vállalat vezérkarától közvetlenül is tájékozódhassanak. E kecskeméti tanácskozáson joggal hangozhatott el e kijelentés: „a visszaesett termeltetést, a romló kapcsolatot jól tükrözi a megjelentek száma”. Dr. Csiszár János, a vállalat vezérigazgatója e tanácskozáson azt mondta: „a szervezeti változást a mezőgazdasági üzemeknek nem szabad negatívan megérezniük. Kérésünk, hogy higgyenek bennünk! Az ígéreteinket százszázalékosan be fogjuk váltani”. Változások Kecskeméten, Szolnokon A Középmagyarországi Területi Központ igazgatója dr. Harangozó Károly. A közelmúlt hónapjainak eseményeiről, illetve az elkövetkezendőkről tőle érdeklődtünk: — Hasonló helyzet alakult ki 1984 —85-ben Szolnokon. Akkor nem élt a szolnoki központ azzal a lehetőséggel, amelyet a vállalat 1983-ban a racionalizálási programjában meghirdetett. A hasonlóság a két helyzetben az, hogy Szolnok gondjait is elfedte egy ideig a lucerna és a fűmagok sikere. A területi központban egy év alatt sikerült visszaállítani a gazdaságokkal való jó kapcsolatot, és mára sikeres vállalkozássá lett. Kecskemét gondjainak megoldásáról január 4-én döntött a vezérigazgatói értekezlet, egy nappal később — mi úgy mondtuk: „megkértük Kecskemét kezét”, január 5-én pedig meg is kaptuk. A megye szakvezetése valóban nem fogadta kitörő örömmel a vállalat döntését, azonban tudomásul vette, bár az elismerési jogot feltételekhez kötötte. Ezek között az állandó tájékoztatás is szerepel. Közben gyors léptekkel megindítottuk az átszervezést, hogy a tavaszi szezon zökkenőmentes lehessen. A kecskeméti TK igazgatója nyugdíjba vonult, az adminisztratív munkával foglalkozók közül 23-tól megváltunk. Ezzel párhuzamosan a szakmai vonalat igyekszünk erősíteni három munkatárssal. Szolnokon is változtatás következett, jórészt szervezési oldalon: megalakítottuk a termelésszervezési főosztályt. A nagyobb falat a kisszállási vetőmagüzem. Itt emberek sorsáról és az üzem további lehetőségeiről is dönteni kellett. A két megyében lévő vetőmagüzemek között megosztottuk a feladatokat: a szolnoki lucernát, hibrid napraforgót, vetőmagborsót, fénymagot, a kunszentmártoni fűmagot, babot, olajlent, a mezőtúri babot, ipari napraforgót, a kisszállási pedig kerti-, és virágmagvakat, valamint étkezési borsót dolgoz fel. Ha sikerül végigvinni a terveinket, elmondhatjuk, szép feladatot oldottunk meg. A Bácska és a Homokhátság is különböző adottságú, hozzájön még Szolnok megye. „Ráharaptunk” a kutatás-fejlesztési elképzelésekre, amelyeket főleg a homoki talajokra igyekeznek építeni. Terveink szerint ősszel már teszteléscs vizsgálattal állítunk be kísérletet a búzára, de szóba jöhet még a köles, a muhar, a fénymag, a rozs, a tritikálé is. Többször szó esett arról, hogy a vetőmagüzemek és a gazdaságok közti távolság megnő, ezzel együtt a költségek is nagyobbak lesznek. Egyrészt éppen ezért osztottuk így meg a növényfajokat a feldolgozók között, hogy az adott területen termett növényt körze- tesítsük. Másrészt ezt a plusz költséget a TK saját nyeresége terhére átvállalja. Az idén a Középmagyarországi Területi Központnak 55 millió forintos nyereséget írt elő a vállalat, amelyben nincs benne a selejtezési és a leértékelési veszteség. Az árbevétel-arányos eredménynek 5 százalékosnak kell lennie. A feladatot teljesíthetőnek tartjuk. Vélemény a Bácskából és a Homokhátságról A megye szövetkezeteinek érdekvédelmi szervezetei a teszövök. Munkatársaik több soron elmondták már véleményüket különböző fórumokon. Dr. Somoskövi István, a Bácskai és a Dunamelléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkárhelyettese most a változtatás következményei feletti aggodalmának is hangot ad: — Elsőrendűnek tartom, hogy a vállalat és a gazdaságok között közös érdekeltség alakuljon ki a forgalmazásban. A nagy árrés ugyanis ezzel ellenkező hatást vált ki a gazdaságokból. Úgy gondolom, a jobb minőséggel, jó piacokon elért jobb, pontosabb többleteredményből nagyobb arányban kellene juttatni a termelőknek. A Vetőmag Vállalat, illetve a Középmagyarországi TK szakembereivel való találkozókon érződik, hogy közelíteni akarnak a gazdaságokhoz. A termeltetés növelésére ígéretet kaptunk. Arra is, hogy segítséget nyújtanak a jobb fajtapolitika kialakításában. Jó lenne, ha az ígéretek valóra válnának, a közelítés szándéka pedig valósággá. A Kiskunsági Teszöv főmunkatársának, Mag Józsefnek a felszólalásakor már azon a bizonyos megyei értekezleten felszisszentek a résztvevők. Most is elég keményen fogalmaz:- A kecskeméti központ olyan mélyre süllyesztette az ügyet, hogy bármi történik, ennél csak jobb lehet. A vállalat monopolhelyzete Bács- Kiskunnak nem hozott előnyöket. A fejlesztések, a technikai korszerűsítések másutt történtek meg. Az oenothe- ra-dömping termeltetéséért nem lehet egyértelműen a TK-t hibáztatni. Azért viszont igen, hogy a vetőmagtermő területek egy harmadára csökkentek. A vetőmag-kereskedelmet törvényerejű rendelet szabályozza. A gazdaságok, a vállalat érdeke, hogy a jobb, nagyobb termőképességü fajták a jobb adottságú területekre kerüljenek. A Homokhátság nem ilyen. Amelyik növény jó körülmények között, jó termést ad, az homokon már nem biztos, hogy megállja a helyét. A biológiai alapellátás csődje, hogy például a Mezőgazdasági Minősítő Intézetnek — a volt NÖMI-nek — a Kiskunságban nincs minősítőhelye. Örömmel vesszük tehát a^Vetőmag Vállalat ígéretét, hogy közös anyagi háttérrel, új, ezekre az ökológiai adottságokra való fajokat és fajtákat próbálhatunk ki, illetve szelektálhatunk. A jövő évtől már — az eddigi tárgyalások alapján — lesznek ilyen félüzemi kísérletek a kiskunsági szövetkezetekben. Gál Eszter ( Folytatjuk ) A szovjet gazdaság eredményei és reményei A szovjet belpolitika nagy eseménye, az országos pártértekezlet előtt az SZKP vezetése értékelte a szovjet gazdaság eredményeit. A legfőbb eredmény az, hogy sikerült megállítani a 80-as évek elejének válsághelyzettel fenyegető negatív tendenciáit. Tavaly a nemzeti jövedelem emelkedése először származott a munka termelékenységének növekedéséből. Valamelyest nőtt a mezőgazdasági termelés és javult a szociális helyzet. Ugyanakkor a pártkonferencia országos vitára bocsátott tézisei hangsúlyozzák, hogy még nem beszélhetünk gyökeres változásról. Joggal váltja ki a lakosság elégedetlenségét, hogy nem teljesítették a közszükségleti cikkek gyártási tervét, hogy nem kielégítő a minőség, hogy nehézségek vannak az élelmiszer-ellátásban, hogy hiány mutatkozik az állami költségvetésben. Mindez pedig fékezi a reformot. A reform, amelynek fő feladata, hogy megteremtse az áttérést a népgazdaság közgazdasági irányítására, tovább halad, megteremtve a jogi alapokat a teljesen más gazdasági modellhez. Ezt gyakran szocialista piacnak nevezik. Három rendkívül fontos törvényt fogadtak el az állami vállalatokról, a magántevékenységről és a szövetkezetekről. Már megkezdődött a népgazdaság áttérése a teljes gazdasági önelszámolásra, a nyereségre és az önfinanszírozásra, de a reform bevezetésével megnyílt lehetőségeket nyilván nem használjuk ki kellően. Az SZKP Központi Bizottságának téziseiből emeljük ki a peresztrojkát fékező ellentmondásokat és a nehézségeket jellemző alapvető tételeket. A tézisekben az olvasható, hogy különösen életképesek a konzervatív, bürokratikus tudat maradványai. Lassan adják át állásaikat a szocializmusról alkotott dogmatikus elképzelések hívei. Megpróbálják megőrizni a gazdaság és az élet más területein a régi, nyomáson alapuló vezetési módszereket. A tézisek a továbbiakban konkretizálják ezt a következtetést és úgy fogalmaznak, hogy a gazdasági reform megvalósítását jórészt megbénítja egy sor minisztérium és főhatóság, gazdasági szervezet bürokratikus álláspontja. Gyakori, hogy az új irányítási módszer égisze alatt lényegében megőrzik az adminisztratív parancsolgatást. Az ágazati minisztériumok szintjén a peresztrojka jóval elmaradt attól, ami a vállalatoknál történt. A monopolizálás, a tespedés és a konzervativizmus ellen a párt központi bizottsága a versengést, mondhatjuk úgy is, hogy a konkurenciát ajánlja. A párt szükségesnek tartja, hogy a mai helyzetből kiindulva elemezzék és értékeljék a szovjet népgazdaság vezérkarainak munkáját, az állami tervbizottság, az anyagi-technikai ellátási bizottság és a pénzügyminisztérium tevékenységét, beleértve az ágazati minisztériumok működését is. Levonta a tanulságokat a reform kezdeti — mondhatni — átmeneti időszakából, gyorsítani kell az áttérést a nagykereskedelemre, korszerűsíteni kell a hitel- és a finanszírozási rendszert, szükséges végrehajtani az ár- és az árképzés reformját. A Szovjetunióban nagy reményeket fűznek a következő ötéves tervhez, s nem is alaptalanul. Az új terv előterébe kerülnek a szociális prioritások, az, hogy a legrövidebb időn belül legyen elég élelmiszer, a piacot a szükséges választékban lássák el közszükségleti cikkekkel, s korszerű szolgáltatásokat biztosítsanak. Mindehhez fokozni kell a lakásépítés ütemét, meg kell valósítani az egészségügy és a közoktatás már kidolgozóit programját. Lev Voszkreszenszkij (APN—MTI-Press) \ 1988. június 28. • PETŐFI NÉPE • 5 Változások az állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrzésben Felülvizsgálják a régi jogszabályokat — jelentős létszámcsökkentés A mezőgazdasági termelésben mind nagyobb követelmény a minőség javítása, a környezet és az egészség védelme. Ennek érdekében továbbfejlesztik az állategészségügyi és az élelmiszer- ellenőrzést. Erről tanácskoztak a közelmúltban a megye állatorvosai Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában. Dr. Glózik Andrással, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési főosztályának vezetőjével — aki az értékezleten ismertette a témát — arról beszélgettünk, hogy milyen változásokat terveznek. — Miképpen teremtik meg az új rendszer bevezetésének feltételeit? — Terveink szerint a feladatokat és a hatásköröket úgy állapítjuk meg, hogy az intézményrendszerben kizárólagosan hatósági munkát végző létesítmények, valamint a szolgáltatási feladatokat ellátó szervezetek működnek majd. A szakigazgatási intézmények munkájának korszerűsítéséhez 28 jogszabály felülvizsgálata és módosítása szükséges. — Hogyan jellemezhetjük a jelenlegi irányítást? — A MÉM Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Szolgálatánál, valamint a megyei állomásokon a hatósági ellenőrzés, a szolgáltatási feladatok ellátása jelenleg szervezetileg és gazdaságilag nem különül el. Olyan szervezeti kereteket alakítunk ki, amelyek lehetővé teszik a feladatok különválasztását. Figyelembe vesszük az új gazdasági feltételek — adózás, érdekeltségi viszonyok által meghatározott körülményeket. — Legyen szives egy kicsit részletesebben kifejteni a változásokat. — A szakigazgatási feladatokat főosztályunk szakmai irányításával önálló jogi személyként, részben önálló költségvetési szakigazgatási intézmények, a megyei állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomások végzik. Alapvető feladatuk a járványvédelmi előírások, az élelmiszer-előállítás, a tárolás és a forgalmazás higiéniai, minőségi követelményeinek, az ipari takarmányok előállításának, forgalmazásának ellenőrzése. Ezenkívül az állategészségügyi szabályok betartásának figyelemmel kísérése. Fontos a szermaradványok és a radioaktív szennyezettség mértékének vizsgálata. A borellenőrzési ügyekben elsőfokon a megyei állomás, másodfokon az Országos Borellenőrző Állomás jár el. — Mivel foglalkozik az újonnan megalakuló Állategészségügyi és Élelmiszervizsgáló Szolgálat? A főosztály felügyelete alatt működik ez az intézmény. Feladata az egységes állategészségügyi, állatgyógyászati oltóanyag- és gyógyszer-, valamint élelmiszer-vizsgálati szolgáltatás. Az állami szakhatóság szakmai kiszolgálását látja el. Vizsgálatokat végez állami megbízás, vállalatok, egyéb szervezetek, valamint magánszemélyek megrendelése és felkérése alapján. Mi a célja az átszervezésnek? — A hatósági tevékenység csökkentése, a felesleges, idejétmúlt hatáskörök megszüntetése, decentralizálása. A szervezeti változtatás 10—12 százalékos létszámcsökkentést eredményez. Ez egységenként eltérő mértékű. Bács- Kiskun megyében 13 százalék lesz a létszámcsökkentés aránya, ami 35 álláshely megszüntetését jelenti. Fontos szempont, hogy a korszerűsítés a költségvetés terheinek csökkentésével járjon. — Mikorra tervezik a végrehajtást? Az új szervezeti rend kimunkálását júniusban befejezzük, és az átszervezést július elsejével megkezdjük. Az új rendszerű munka 1989. január Fjével indulhat meg. Kereskedő Sándor A termést fokozó szennyvíziszap Régebben a falusi gazdaság minden hulladéka előbb vagy utóbb a trágyadombra került. Amikor már túl nagyra nőtt a kakasok és kapirgáló tyúkok birodalma, a gazda fogta magát, s tél végén, tavasz elején kivitte a földjére, s azzal tette termőbbé a talajt. Éppen ezért különös, hogy amikor a szennyvizekkel akarják ugyanezt tenni a kutatók, mindenki visszahőköl azok fel- használásától. Persze.az is igaz, már a szennyvíz sem a régi. Aki látott már sertéstenyésztő telepről elfolyó, fákat megmérgező, agresszív vegyhatású, bűzös levet, aligha jut róla eszébe a hajdani falusi udvar. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a pesti, budai csatornákon tisztitatlanul a Dunába folyó szennyvizet néhány tucat kilométeren keresztül nemcsak felhígítja, hanem ártalmatlanná is oxidálja az élővíz oxigéntartalma. Nem kell tehát félni a szennyvizek mezőgazdasági célú felhasználásától, különösen akkor nem, ha segítségükkel nem közvetlenül a táplálékláncunkba illeszkedő termelvényeket öntözünk, vagy a szennyvíz feldolgozásából eredő szennyvízisszappal trágyázunk. Magyarországon 300 szennyvíztelepre évente több mint 450 millió köbméter kommunális szennyvíz érkezik. Ebből 4,5 millió köbméter szennyvíziszap keletkezik, amelynek az elhelyezése igen nagy gondot okoz. Egyetlen lehetőség, hogy a talajba juttatva fokozzuk földjeink termőképességét, csökkentsük a műtrágya-felhasználást. Kiskunhalasi kísérlet Az összes szennyvíziszap túl sok ahhoz, hogy szántóföldi növénykultúrákra kerüljön, s felhasználása is csak az agrotechnika és az időjárás által megengedett időben lehetséges. Kísérletek igazolják, hogy megfelelő eljárások bevezetésével, és az előírások betartásával a környezet ártalma nélkül hasznosíthatók a nagy szervesanyag-tartalmú iszapok a faanyagtermelésben, főleg a gyorsan növő fajok esetében. A szennyvíziszapot talajjavítási és trá- gyázási célra egyaránt felhasználhatják. Említsünk néhány kísérletet, amely már szép eredményeket hozott a szennyvíziszap-felhasználásban. Kiskunhalason üzemi méretű kísérlet folyik egy nyárfaültetvényen, Sopron környékén fás nejvényeket táplálnak az Erdészeti és Faipari Egyetem irányításával, Gödöllőn, Keszthelyen a délpesti rothasztott szennyvíziszappal végeznek tenyészedényes és kisparcellás kísérleteket, ugyanezzel az alapanyaggal Borsodcirákon, Alsónémediben félüzemi kísérletek folynak. Szombathelyen a meszes kezelés után létrejött masszát a savanyú talajok javítására használják. Gyöngyösvisontán azt vizsgálják, hogyan lehet a felszíni bányaművelés rekultivációjában felhasználni az egri városi szennyvíziszapot. A Kertészeti Egyetem szőlőtermesztési tanszéke üvegházi és fóliasátras edényekkel modellkísérletet s szabadföldi kísérleteket végez. Hogyan hat a talajra? Persze azt is tudni kell, hogy minél nagyobb városban képződik a kommunális szennyvíz, annál nagyobb a veszélye, hogy abba egyéb anyagok is bekerülhetnek. A mezőgazdasági hasznosításkor elengedhetetlen követelmény, hogy ellenőrizzék a szennyvíziszap ösz- szetételét, különösen a nehézfémkoncentrációt. Hogyan hat a szennyvíziszap a talajokra? A fertőző hatás 4—9 hónap alatt enyészik el csupán. A növényi tápanyagkészlet jelentősen megnövekszik, nő a foszfor- és a nitrogéntartalom. Előbbi a felső rétegben, utóbbi a mélyebb rétegekben is. A nyers szerves- anyag- és a humusztartalom is gyarapodik, s ez kedvezően hat a talajszerkezetre és a vízháztartásra. A szántóföldi növények kedvezően reagáltak a szennyvíziszapos kezelésre. Elsősorban a növények vegetatív fejlődését gyorsítja, de kedvező a szemtermés növekedése is. A minőségre az iszapkezelés nem volt káros, a növények mikroelem-tartalma csak a nehézfémekkel erősen szennyezett iszapok esetében növekedett. Legjobban a fák tűrik A hasznosítás érdekeltségi viszonyainak kialakításánál figyelembe kell venni, hogy az iszapkezelés és -feldolgozás költséges művelet, amelynek költségein osztozkodhat a vízmű és a mezőgazda- sági egység is. A szennyvíziszap erdészeti hasznosításában kiderült, hogy a nyárfák, fűzfák, akácfák, erdei fenyők az iszapnak még a legnagyobb terhelését is elviselték, s minden fafajta kibírta a folyékony iszap közvetlen adagolását is. Az erdei talajok a mezőgazdaságiakhoz hasonlóan változtak a szennyvíziszapkezelés hatására. Az olasznyárfa az iszap hatására statisztikailag igazoltan nőtt, a többi fafajnál is értek el eredményt. Mivel a nyárfatermeléshez amúgy is sok viz szükséges a sovány homoktalajon, az iszaptrágyázást össze kell kapcsolni az öntözéssel, amely történhet szennyvízzel is. A talajok vizsgálata azt mutatta, hogy elviselték a szennyvíziszap-terhelést, s a faállomány sem károsodott még a legnagyobb iszapkezeléskor sem. Az iszap földbejuttatásának a legjobb módszere az lett, hogy a szippantókocsira erősített 50 milliméteres locsolócsővel a fák sorközein a talaj felszínén egyenletesen elterítették az iszapot, s utána betárcsázták a földbe. A kutatók megállapították, hogy kis és közepes községek szennyvíziszapja ártalommentes elhelyezésének egyetlen lehetséges éá gazdaságos módja egész éven át a faültetvények, a különféle növénykultúrák trágyázása. G. J. Újabb rostos üdítőitalok A gyümölcstermesztésre és -feldolgozásra szakosodott Debreceni Állami Gazdaságban 80 millió forintos költséggel új ros- toslégyártó üzemet építettek. Túlnyomórészt saját termésüket dolgozzák fel és a különféle gyümölcsökből 8-féle rostos üdítőitalt gyártanak. (MTI-fotó)
