Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-01 / 130. szám

1988. június 1. • PETŐFI NÉPE • 3 Három poszton példamuta tóan BÁCS-KISKUN ÉS A KRÍM TERÜLET KAPCSOLATA Önállóbban, következetesebben, megújulva Krizsán István tizedes, a tompái ha­tárállomás útlevélkezelője bevonulása előtt Kiskunhalason lakott, ott végezte el az általános iskolát és a gimnáziumot is, majd a Kunép számítástechnikai osztályán dolgozott. Sorkatonai szol­gálatát a határőrség egyik kiképzőbázi­sán kezdte. Az alapkiképzés után útle­vélkezelő és műszerész szakképzésben részesült. A tompái határállomásra he­lyezték, ahol a KISZ-esek alapszerve­zeti titkárnak választották meg. A kiváló katona három poszton áll helyt példamutatóan. Ellenőrzi a ha­tárkapuba érkezők útlevelét, folyama­tosan karbantartja a szakmai-katonai feladatok ellátásához biztosított tech­nikai eszközöket, miközben — tisztség- viselő katonatársainak segítségével — eredményesen irányítja a KlSZ-alap- szervezet munkáját. A példamutató tisztes érdeklődésünkre elmondta, hogy az ifjúsági munka szervezése, irá­nyítása jelenti a legnehezebb feladatot számára. — Haféve vagyok tagja a KISZ-nek — jegyezte meg beszélgetésünk során —, a mozgalmi munka szervezésével, irányításával bevonulásom előtt nem volt lehetőségem foglalkozni. A titkári funkcióban az ifjúsági munka tervezé­se, pontosabban a havi munkatervek elkészítése és a feladatok végrehajtásá­ra való mozgósítás bizonyult a legnehe­zebbnek. Az alegységnél dolgozó párt­tagok és az idősebb, tapasztaltabb •KISZ-tagok segítségével sikerült min­den alkalommal tartalmas és vonzó munkatervet terjeszteni a KISZ- taggyűlés elé. Az alegységnél szolgálatot teljesítő fiatalok többsége aktív a mozgalmi jel­legű feladatok végrehajtásában is. Se­gítik a politikai nevelő munkát, a kato­nai és szakmai képzést. Részt vesznek a különböző rendezvényeken és spor­tolnak. A fiatalok körében egyébként rend­szeresek a szakmai, kulturális és sport- vetélkedők, az ismeretterjesztő előadá­sok és a KISZ-tagok általános művelt­ségét fejlesztő irodalmi, történelmi ver­sengések. A Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága 1987. november 7-én a vállalt feladatok eredményes végrehajtásáért Dicsérő Oklevéllel ju­talmazta a tompái forgalmi ellenőrző- pont KISZ-alapszervezetét. Az alegy­ség Komócsin Zoltán nevét viselő ifjú­sági klubja pedig a Határőrség Élenjá­ró Ifjúsági Klubja címet nyerte el, ugyancsak 1987-ben. A két magas elis­merés egyértelműen fémjelzi: a tompái határállomáson dolgozó KISZ-esek — Krizsán István titkárral az élen — jól végzik a munkát. Gazsó Béla A KÉCSKE1 ÁFÉSZ ÜZLETEIBEN Idényár van, magyarázat nincs A; mai árakat illetően ember le­gyen a talpán, aki eligazodik az ár­módosítások kuszaságában. Főleg annak okoz ez nehézséget, aki nap mint nap sok tételt vásárol, gondo­lok itt a háziasszonyokra. A csak úgy alkalmanként üzletbe tévedő vevő általában kevesebb áruféleség­gel tölti meg a kosarát, ezért módjá­ban áll áttekinteni az árakat. így például könnyen megjegyezheti, hogy mennyibe kerül a kenyér, tej, péksütemény, felvágott, üdítőital, no és a nyári melegben egy-két üveg sör. Az utóbbinál tűnt fel a cikk írójá­nak, hogy május 16-tól október ló­ig idényár jelszóval a Tiszakécskei Afész üzleteiben emelkedtek az üdí­tők és a sörök árai. Ez utóbbi nem is annyira probléma, de az előbbi már szöget ütött a fejembe, hiszen annyiszor reklámozták már, hogy szinte nincs olyan felnőtt, gyermek, aki ne fogyasztaná szívesen ezeket. No, nem létfontosságú árucik­kekről van szó, de ennek ellenére megpróbáltam választ keresni a té­nyek miértjére. így az ármódosítás­sal kapcsolatban először a Szolnoki úti 2. számú ABC-üzlet vezető­jét, Bordós Zsigmondnét kérdeztem: — Bennünket nem tájékoztatnak az okokról. Ezért a mi dolgunk csak annyi, hogy végrehajtsuk a ki­adott utasításokat. Árazunk és ki­függesztjük a módosítást tartalma­zó árjegyzékeket — mondta. A városi tanács kereskedelmi csoportjánál, Fazekas Lászlóné: — Mivel az említett árucikkek a szabadáras kategóriába tartoznak, a helyi áfész elnöke a saját hatáskö­rén belül módosíthatja az árakat. De amint értesültem róla, csak idényárról van szó, ami nem végle­’ ges. — Az üdítők ármódosításának nem szabtak határidőt. Mivel ma­gyarázza ezt? — Sajnos erre a kérdésre nem tudok választ adni. De talán érdek­lődjön az áfész-irodában. Demeter Bálint árfelelős: — Az elnök elvtárs engedélye nélkül nem nyilatkozhatok. Telefonon keresem Kerekes Vin­ce elnököt és az ármódosítás miért­jéről kérdezem. A válasz: — Nem nyilatkozom! — Miért? — Azért, mert a vállalatunk dol­ga, hogy mit, mikor és milyen akci­ókat csinál — fejezte be ■— különös hangnemben — válaszát az elnök. Ez is egyfajta érvelés, de mit tud meg ebből a vásárló, aki szinte nap mint nap találkozik hasonlóakkal? Mert ezek után fogalma sincs, hogy most ármódosításról, avagy netán tévedésről van-e szó s főleg, hogy ennek van-e jogalapja. Mert a „csil­lagos magasságba” kifüggesztett árjegyzéket kevesen veszik észre és ha netán érdeklődnek, nem kapnak kielégítő választ. Sőt mi több: Saj­tótörvény ide vagy oda, még az újságírót sem tájékoztatják kellő­képpen. V. Kerekes Ferenc Bács-Kiskun megye és a Krím te­rület közel három évtizedes kapcsola­táról eddig sokan és sokféle megköze­lítésből nyilatkoztak, írtak. Ami mégis közös volt e — politikus, gaz­daságvezető, művész és általános is­kolás által megfogalmazott — véle­ményekben: az az őszinteség, a nyílt­ság; a másik nép, megye megismeré­sének igénye; a közvetlenebb tapasz­talatcserék szorgalmazása; a techno­lógiaátvételek és honosításuk, vala­mint a jó módszerek átvételének sür­getése; a személyes kapcsolatok — élményekkel átitatott — varázsa. De mindez elégséges-e ma e nagy­múltú kapcsolatrendszerben? Van-e megújulási, -újítási szándék az együttműködésben? S vajon mit je­lent a barátság ezen a színes palettán 1988-ban, s a továbbiakban?! Pillérek: a gazdaságok Ez év elején értékelte Bács-Kiskun testvérterületi kapcsolatait a megyei párt-végrehajtóbizottság. A szovjet —krími együttműködést széles körű­nek, átfogónak, gazdagnak minősí­tette a testület. Támogatta az eddig is jól működött, hagyományos testvér­vállalati, intézményi formákat, kere­teket, ugyanakkor erősíteni javasolta minden szinten a „protokollmentes munkakapcsolatokat, az érdemi véle­mény- és tapasztalatcseréket; a társa­dalmi kibontakozást,,a tudományos­műszaki együttműködést, a nyelvta­nulást segítő — s mindezt szolgáló közös érdekű tevékenységet; s azt, hogy a kapcsolatokban részt vevő szervezetek, gazdaságok és intézmé­nyek — az eddiginél is önállóbban — legyenek meghatározói a kontak­tusfejlesztéseknek, az új kezdeménye­zéseknek.” Bács-Kiskun és a Krím terület ösz- szetett kapcsolatrendszerében a gaz­dálkodó szervezetek az alappillérek. Együttműködésük színvonala, igé­nyességük, s megújulási szándékuk meghatározó a továbblépésben; a gazdasági kooperációs együttműkö­dések javulását, mindezek szélesebb körű elterjesztését illetően. E nagyje­lentőségű feladat- és érdekegyeztető munkában a gazdaságok és az intéz­mények önállósága nő, s ezzel együtt felelősségük is. A valós értékekre, s azok átadására, átvételére épülő kon­taktusokban a helyi lehetőségeknek és érdekeknek a szerepe szintén meg­nő. A mindezeket figyelembe vevő önálló kezdeményezések és a hatéko­nyabb formák tovább gazdagíthatják e nagymúltú kapcsolatrendszert. S hogy mindez „az emberért, az em­berrel” történik, az e mozgalom jelle­géből adódik. A továbblépéshez mindkét megyében számontartott példák vannak; a Bácsalmási és a Frunze, az Izsáki és az Izumrudnij, a Kiskunhalasi és a Nyizsnyegorszkij, a Kiskőrösi és a Pereválnij, a Kecske- mét-Szikrai és a Béke Állami Gazda­ságok és Szovhozok, vagy a Hartai Lenin és a Zsdanov, a Rémi Dózsa és a Dzerzsinszkij, a kecskeméti Magyar —Szovjet Barátság és a Rosszíja a termelőszövetkezetek és kolhozok, vagy a megyeszékhelyi borgazdasági kombinátok, cipőgyárak, konzerv­gyárak, baromfifeldolgozó vállala­tok, fogyasztási szövetkezetek vagy a kecskeméti és jaltai autóközlekedési vállalatok. E példaszerű kapcsolatokra is épít­ve, ezek tapasztalatait figyelembe vé­ve mindkét megye pártbizottsága az$>n van, hogy köznapivá; emberi értékeiben és léptékeiben sok ezer fia­tal és idős ember számára vonzóvá és elérhetővé, gyermekeinknek is példá­vá váljanak Bács-Kiskun és a Krím terület kapcsolatai. Az ily módon szervezett kontaktusok a „hétközna­pi diplomácia” eszközei, amelyek or­szágokat, népeket, megyéket, városo­kat, kollektívákat, családokat képe­sek egymáshoz közel hozni, összeköt­Azonosak a célok Mégis: az eddigi formákat, itt-ott a sablonokat meg kell változtatnunk, hogy e kapcsolatrendszerben a nyolc­vanas évek második felének megfele­lő értékrendet érvényesíteni tudjuk. Félreértés ne essék: nemzetközi kap­csolat- és barátságépítő munkánkban „nem a fohnák átfestése jelent(het)i” csak a váltást, a változást, hanem gondolkodásmódunk, szemléletvál­toztatásunk, saját munkánk újraérté­kelése és javítása — s a mindezt hasz­nosító közös érdekű, racionális cse­lekvésünk! Ugyanis: a magyar és a szovjet társadalmat, gazdaságot sok azonos vagy hasonló vonás, tenden­cia jellemzi. Magyarországon a társa­dalmi-gazdasági kibontakozás, a po­litikai intézményrendszer korszerűsí­tése, a Szovjetunióban az átalakítás programja mélyrehatóan átformálja a politikai intézményrendszert, a tár­sadalmi és a gazdasági életet. Mind­két országban azonosak a célok: a nemzeti gazdaságok dinamikus, haté­kony és kiegyensúlyozott fejlesztése, a korszerűbb szocialista árutermelés kialakítása. Mindezeket figyelmen kívül hagyni nem lehet. Változtatni kell a kapcsolatok be­idegződön, itt-ott meg is jegeseden tematikáján (is). Ma 1988-ban, a „szintentartó druzsba, barátság” — konzerváló erő. Meggyőződésem, hogy a szép és hasznos eredményeket adó kontaktu­sok túl vannak már ismerkedési, tiné­dzser-korszakukon. Magunk ámítá­sa, kapcsolataink visszafejlesztésére tett kisérlet az, ha a „felnőtt korba lépett” kontaktusokról azt hisszük, hogy „csak” találkozgatásokban és „csak” barátkozgatásokban teljesed­hetnek ki. A druzsba-időszakot a korrekt, kölcsönös hasznot adó, egy­más érdekeit figyelembe vevő kapcso­latfejlesztésnek kell követnie. Ugyan­is — a nyolcvanas évek végén — a testvérmegyei mozgalom több, mint barátság! S ha fejlesztése lehetséges, akkor — szükséges is! Tükröt tart elénk Testvérmegyei kapcsolataink ré­vén munkánk nemzetközi aspektus­ban kap figyelmet. így e mozgalom mintegy tükröt is tart elénk. Mimi­kánk megmérettetésére, egy más or­szágéval történő összehasonlítására van lehetőség. Ne feledjük: nemzet­közi kapcsolataink értékközvetítő, -átvevő szerepe az utóbbi években felerősödött. „Hazánk kedvező nem­zetközi megítélését mindenekelőtt szocialista országépítő munkánk eredményeivel és reformpolitikánk­kal, az erre épülő nemzetközi tevé­kenységünkkel vívtuk ki, s ezzel őriz­hetjük meg a jövőben is” — olvashat­juk az MSZMP alig egy hete elfoga­dott állásfoglalásában. Ezt az értéket kell őriznie annak a félszáz gazdaság­nak, intézménynek, amelynek a Krímben partnere van. S még valami­vel: ha valós és nem látszatcselekvés­sel alapozzuk ezt a munkát, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az utánunk következő nemzedékek is méltó módon folytatják és gazdagít­ják Bács-Kiskun és a Krím terület együttműködését. Dr. Kovács István IGÉNYESEBB VENDÉGVÁRÁS Szezon küszöbén a Vadkerti-tóról (Straszer András felvétele) Mint minden évben, szezon előtt, az idén is ülést tartott a Vadkerti-tó üdü­lőhelyi bizottsá­ga. A tizenhárom tagú testület na­pirendjén a part­rendezés, az erdő­sítés, az idegen- forgalom helyze­te szerepelt. Mint Berkecz László ' tanács­elnök elmondta, a tó rekonstruk­ciója befejező­dött. A több mint 130 méter mélysé­gű, nagy átmérő­jű kút biztosítja a megfelelő meny- nyiségü vizet. A fásítás eredmé­nyeként jelentő­sen megváltozott a térség arculata. .Elmondható, hogy a környeze­tet tájjellegű nö­vényzet uralja: a fehér nyár, a tölgy, a kőris, a fűz, az ecet-, és az A LESZÓLÍTHATÓ „ANYA” ESETE Hosszú hétvége után a rendőrőrsön — En öngyilkos leszek, ha ezt megír­ják — szipog az asszony kedden kora este a szabadszállási rendőrségi őrszo­bán. Barna ruhája gyűrött, bal kezén koszos a kötés, maga is,elég gondozat­lan. Mint aki már napok óta nem járt otthon. S bár szavai fenyegétőek, nem azért nem írom le a nevét, mert attól tartok, hogy beváltja, amit mond. A történet bizonyság rá, hogy nem le­het minden szavát, szándékát komo­lyan venni. De itt nem is a név, hanem a tanulság a lényeg. — Péntektől Budapesten járta az ut­cákat az asszony hatesztendős kisfiá­val. Az összes holmijuk elfért egy rek­lámszatyorban, s pénzük sem volt — meséli el az előzményeket Hajdú László renrdőr főtörzsőrmester, akinek az a feladat jutott, hogy megkeresse a végül az őrszobára bevitt, nevetős szemű, szőke hajú Attila „édesanyját”. — Rokonoknál voltunk — törölgeti a szemét az asszony. — Vasárnap este mentünk volna haza, amikor a józsef­városi állomáson találkoztam egy férfi­val. Valami Csabi — ennyit tudok róla. Vett nekem kávét, a gyereknek csokit, s hívott ide. Ők pedig jöttek. S másnap reggel 8 órakor kezükben a vonatjeggyel vártak a szabadszállási állomáson. Az indulá­sig még volt idő. — A kocsmában lángost akartam venni, amikor egy fiatal férfi hívott, menjünk el motorozni — így az anya. — És a gyerek? — Egy bácsira bíztam. Azt mond­ták, menjünk csak nyugodtan. — És maga nyugodt volt? — Nem voltam én. Sírtam végig a motoron. Egyszer még föl is borultunk. Azt se tudtam, hol vagyunk, csak a gyerek járt a fejemben. — Mégis otthagyta. Hatévesen egy idegen helyen egy idegenre bízta, azt se mondta, mikor jön vissza. A történet további részét, legalábbis a keddi napét, Hajdú László főtörzsőr­mester foglalja össze: — Az a bácsi hazavitte a gyereket, miután az anyja délig nem került elő, utána meg behozta ide, az őrsre. Egész nap egyetlen lángost evett, mi adtunk neki délutáni ebédet, most ott játszik az én gyerekeimmel. Közben felszóltunk Pestre, értesítettük az apát, majd el­kezdtük keresni a községben az anyát. Négy óra lett, mire megtalálták. Ak­kor már ő is lótott-futott a gyereke után, s kereste az idegent is, akire rá­bízta. De a rendőrségre nem mert men­ni. Hogy miért? — Van ugyan munkahelye, de most betegállományban csavarog itt — adja meg az egyik lehetséges választ Hajdú László. — Most kivisszük az állomásra, megvan a jegy, s a következő vonattal mennek vissza Budapestre. Ott már várja őket az apa. így végződött Attilának a keddig tartó hosszú hétvége. Illetve ki tudja. Lehet, hogy a pesti állomásról újra csak nem haza mennek. S ha mégis, mit hozott a szerda, a csütörtök és mit hoz­hat a többi nap . . .? Váczi Tamás olajfa; az aljnövényzet, a galagonya, a boróka, a kökény nemcsak életképes, hanem az élővilág számára is ideális. A társadalmi munkában történt új tele­pítéseket viszont máris barbár módon megrongálták. Többen csettegővel is kijárnak a vízparta horgászni, és nem­csak a növényzetet nem kimélik, ha­nem a partot, a vizet sem. Ellenük ez­után még szigorúbb eljárást alkalmaz­nak. A gondok között elhangzott az is, hogy az üdülőtulajdonosok a kertész­kedésnél nem mindig ügyelnek a tájjel­legre. Félő, hogy a különféle egzotiku­mokkal megfertőzik az őshonos nö­vényzetet. Ugyancsak fennáll a fertőzés veszélye a kisebb-nagyobb telepítésű szőlők, gyümölcsfák közelsége miatt. Jól sikerült viszont az Ahány gyermek, annyi szem dió akció, melynek eredmé­nyeként a lakosságot el tudják látni diófa-csemetével. A tó vízminőségének megóvásáról szólva a tanácselnök elmondta, hogy bár a hínár a tisztaság őre, de csak bizonyos mennyiségben. Most viszont nagyon elszaporodott. Ezért is jól jött a napokban a BHG könnyűbúvár- szakosztálya” tagjainak mintegy 60 ezer forint értékű társadalmi munkája. Megtisztították a vizet. Dicséretes a budapesti XI. kerületi tanács üdülőte­rületén lévő rend, tisztaság, amellett, hogy aktívan részt vettek a faültetési akcióban és mintegy kétezer cserjét is telepítettek. Ők egyébként augusztus­ban diáktalálkozót rendeznek itt. Az üdülőterület jellegére való tekin­tettel a tanács ezután mind szigorúb­ban ellenőrzi az engedély nélküli épít­kezéseket, a bodegák felállítását és a foghíjtelkek állapotát. Szintén oda­figyelnek a víz minőségének megóvása érdekében az ipari üzemek és a lakos­ság szennyvízelvezetésére, a környezet- védelmi, s mondhatni, az emberi maga­tartás írott és íratlan szabályainak be­tartására. A tavat övező nádas védel­mében korlátozzák a vizibiciklik hasz­nálatát, illetve a „határsértőket” fele­lősségre vonják. Hogy a helyi tanács és a bizottság mind jobban odafigyel a Vadkerti-tó állagára, környezetére,'annak jogossá­gát alátámasztja az erősödő idegenfor­galom is. A féíezernyi hétvégi házra, a negyven vállalati üdülőre, a három út­törőtáborra, a közel száz kabinra szin­te állandóra kiakasztható a tábla: meg­telt. Tavaly csak a fizető vendégek szá­ma több mint 41 ezer volt a tónál. A kempingben nyolcezren fordultak meg, háromezerrel többen, mint a meg­előző évben. Ugyanilyen összehasonlí­tásban a vendégéjszakák száma 20 ezerről 30,5 ezerre nőtt. Meglepő a kül­honból érkezőről vezetett statisztika: tíz nappal számolva 20 ezer éjszakát töltöttek tavaly Vadkerten, ahol hétvé­geken 10—12 ezren (a nagyközség la­kosságának másfélszerese) keresnek fe­lüdülést. A fenti számok szinte diktálják az igényt: fejleszteni szükséges a kereske­delmi ellátást, a szolgáltatást, a ven­déglátást, növelni a közbiztonságot. Űjdonság az idén egy autóbuszjárat beindítása a tó—nagyközség—Kiskő­rös útvonalon, és megoldották a kül­földiek helybeli bejelentkezését is. Ezenkívül Kecel—Soltvadkert és Kis­kőrös közös programajánlattal várják a nyaralókat. Új az a tanácsrendelet, miszerint január 1-jétől bevezették az üdülőhelyi díj és díjátalány fizetését. A bizottsági ülésen hallottakból ki­tűnik, hogy a fenntartók nem kevés ráfordítással emelték az üdülőterület rangját, amiért az ide látogatóktól cse­rébe annak megőrzését várják. Pulai Sára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom