Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-21 / 147. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. június 21. NEM CSAK KELEBIA1 GONDOK Közművelődés — igények és lehetőségek AZ SZKP ORSZÁGOS KONFERENCIÁJA ELŐTT Megtisztelő címek, és az átalakítás A közelmúltban vitatta meg a köz- művelődési intézmények tevékenységéről, működési feltételeiről és feladatairól szóló előterjesztést a Kelebia a községi párt-végrehajtóbizottság. Az itt kialakult vita és határozat, illetve az előterjesztésben feltárt gondok — úgy tűnik — nemcsak Kelebián, hanem más, a megyében lévő kisközségekben is fellelhetők. Nézzük meg, fnilyen nehézségek leküzdésével birkóznak a közművelődési intézmények vezetői, miképpen próbálják fenntartani a művelődés iránti igényeket. Nehéz megfelelni az elvárásoknak A művelődési ház munkáját elsősorban a közművelődési törvény, a kulturális terv határozta meg. Ezek elkészítésekor a lehetőségeket a tárgyi és személyi feltételek mellett a helyi igényeket is igyekeztek figyelembe venni. Szerény lehetőségeikkel arra törekedtek, hogy a községben felkeltsék, illetve fenntartsák a művelődés iránti igényt, az általános műveltséghez szükséges szellemi termékek létrejöttét, kielégítsék a kulturált szórakozási igényt. E feladatok összefogója és irányítója a művelődési ház, karöltve a községi könyvtárral és a filmszínházzal. A művelődési ház ezelőtt két évvel nyílt meg, amely lehetővé tette a nagyterem és az egyik emeleti klubhelyiség használatát, ugyanis a földszinten jelenleg is általános iskolai oktatás folyik. A művelődéspolitikai feladatnak egyre nehezebben tudnak megfelelni, ugyanis a gazdasági nehézségek érzékenyen érintik a kulturális’ ellátást és terjesztését végző intézményeket. Az anyagi feltételek? A lakosság szabadidejének legnagyobb részét anyagi gyarapodására használja fel, de sok esetben az elsődlcXX. A mondat vége belevés: az * általános tapsviharba. Gazsó adjunk tus'kő vetkezik. ~ Hadd csatlakozzam az előttem szólóhoz egy idézettel. John B. Tyller, ez az ismert polgári humanista mondotta halálos ágyán a köréje sereglett tanítványainak: „Amiképp kiűzzük a filozófiából a konzervativizmus szellemét, hasonlatosan kell majd cselekednünk az emberek interérzelmcit tekintve is". Ha John B. Tyller élne, ha most itt lehetne közöttünk, elégedetten állapíthatná meg, hogy jóslata immár konkretice beteljesülőben. S akfior ö gratulálna elsőként eme ifjú párnak. — E kis bevezető után engedjék meg, hogy néhány megjegyzést Jűzzek e nagyszerű példához általánosabb, mintegy teoretikus értelemben is. Hisz mindez, ami itt történik, a konkrét jelentésen messzemenően túlmutató. Jelesül: az általános, még pontosabban a tipikus irányába. S amennyiben sikerül - és mély meggyőződésem, hogy biztosan sikerül — az itteni empirikus tapasztalatokat elméletileg megfogalmazva az általánosítás egy magasabb szintjére emelni, az esetben a levonható tanulságokat minden bizonnyal sikerrel extrapolálhatjuk majd az élet egyéb területeire, beleértve az irányítás, a termelés és utóbb a magánélet legkülönbözöfélébb szféráit is. Az előtte ülő lány — ennek se látja az arcát — félig hátrafordulva összehajtogatott papírszeletkéket csúsztat Binyecz elé. Elölről küldik — súgja. — Akadnak még napjainkban is olyanok —- folytatja Gazsó adjunktus —, akik eléggé el nem ítélhető módon lebecsülik a teoretikus általánosítás heurisztikus jelentőségét, a közvetlen empírián alapuló praxist helyezve ezáltal kizárólagosan előtérbe. Már pedig aki lemond az általánosítás nagyszerű lehetőségéről, az előbb-utóbb a tudománytalanság mocsarába siillyedten arra kényszerül, hogy kávézáccból jósolgasson, a megalapozott folyamatelemzések helyett. Binyecz széthajtja a papírszeletet. ges szükségletek megteremtéséért dolgozik. Kultúrával manapság jobbára csak a könnyű szórakozást igénylő, kifejezetten kikapcsolódást nyújtó rendezvények alkalmával kerül kapcsolatba. Legnagyobb az igény Kelebián is a zenés-táncos rendezvények, valamint a mindennapi életben hasznosítható szakkörök, tanfolyamok iránt. Az elmúlt két évben a művelődési házban német, eszperantó nyelvtanfolyamok, orosz—magyar előkészítő nyelvtanfolyamok, gépjárművezetői, szabás-varrás, kézikötés-, kondicionáló torna-, társastánc-, dzsesszbalett- tanfolyamok, zeneiskola, népművészeti és képkiállítások tanították, valamint bálák és diszkók szórakoztatták a fiatalokat. A műsoros előadások szervezése napjainkban nagy óvatosságot igényel, ugyanis drágák és színvonaluk olykor kétséges. A művelődési ház ruhavásárt, kötöttáruvásárt is rendezett, s helyet adott különböző szervek rendezvényeinek, de egyre nehezebben tudják becsalogatni az embereket. Pusztuló épület A gazdasági helyzet miatt minden család jobban meggondolja, mire adja ki a pénzt. Ezt súlyosbítja, hogy a művelődési ház felszereltsége rendkívül szegényes, bútorzattal alig rendelkezik, hiányzik a modern technika. A jelenlegi helyzeten természetesen változtatni ■* kell, mert az emberek igénye messze meghaladja a művelődési ház jelenleg nyújtotta lehetőségeket. A fejlesztés érdekében meg is tették a szükséges lépéseket, megyei pályázatra neveztek be, négyszázezer forintot kérve a művelődési ház felszerelésének javítására. Az ígéret elhangzott. A kapott pénz új lehetőségeket teremt majd a továbblépésben. A könyvtár önálló intézményként működik a művelődési házban, állománya meghaladja a 12 ezer kötetet. S még mindig Gazsó: — Utóbbi években végzett tudományos kutatásaim során szinte kizárólagosan ezzel a kérdéskörrel foglalkoztam, mintegy ötven dolgozatot publikálva a tárgykomplexumról, közülük néhányat ismert külföldi folyóiratokban is. A papírszeleten mindössze egy mondat áll — nyomtatott betűkkel... — Ugyanakkor hadd jelentsem be e fórumon, hogy az elkövetjcezendő évre vonatkozóan is konkrét- kutatási tervet készítettünk munkacsoportommal. . . A mondat: AZ ÉGRE KÉRLEK, SEGÍTS RAJTAM! M. Gazsó: — A felsőbb szervektől minden segítséget megkaptunk. De e helyen még külön tolmácsolni szeretném hálás és meghatott köszönetünket karunk vi- lághírűségének, Hathó G. Alfonznak, aki szinte az első pillanattól kezdődően atyai módon segített bennünket és akinek kapcsán engem személy szerint külön is hála tölt el, hogy közvetlen munkatársai közé számíthatom magam. Binyecz apró darabkákra tépi a papírszeletet, aztán galacsinná sodorja. A galacsint leejti a padlóra, majd cipő- 1 orrával odébbpöcköli. — Hathó G. Alfonz kutatásai meghatározóak az auróapi tudományban. S amennyiben az imperialisták nem kaparintották volna magukhoz — meggyőződésem azonban, hogy csupán ideiglenesen! — a Nobel-díjak odaítélésének ügyét, úgy annak már régesrég itt lenne a helye a mi egyetemünkön, Hat hó G. Alfonz mellén, akarom mondani, intézeti szobájában ... De innen, ebből a teremből üzenjük az imperialistáknak és minden szekér tolójuknak, hogy hátrébb az agyarakkal! Porrá zúzzuk őket az első adandó alkalommal. És akkor már nem lesz semmi akadálya annak, hogy Hathó G. Alfonz végre ünnepélyesen átvehesse az öt már oly réges rég megillető Nobel-Jödíjat. Fergeteges taps, mely kisvártatva viharosba csap át. Szóval, az égre kérsz?— morfondírozni az olvasók száma csupán 736. A könyvtár állományának gyarapítására évi 25 ezer forintot fordíthatunk. Az épület tulajdonosa a községi tanács, a moziüzemi vállalat a nézőteret, az előcsarnokot, valamint a gépházat bérli. A művelődési házhoz a színpad és a két öltöző tartozik. Ez a kettősség súlyos következményeket hordoz magában. A múlt évben felújították a színpadot az egyik öltözővel. A nagyterem azonban elhanyagolt, piszkos, a széksorok mozognak, a villanyhálózat régen elavult, s rendszeresen előfordul, hogy színházi előadások alkalmával kialszik a fény. A moziüzemi vállalat a csekély bevétel miatt nem tud áldozni a pusztuló állapotban lévő épület felújítására. Van mit tenni Nem könnyű szívvel vette tudomásul a végrehajtó bizottság a szomorú tényeket. Egy biztos: a község közművelődési intézményei a minimális igényeket elégítik csupán ki. Jónak értékelték a művelődési ház tevékenységét, ám az intézmények által már elért színvonal tartható legyen, feltétlenül szükségesnek tartják az anyagi háttér mihamarabbi megteremtését. Sajnos, ennek garanciáit a községi tanács jelenlegi pénzügyi helyzetével nem látják biztosítottnak, s félő, hogy pénz hiányában a művelődési intézmények tevékenysége teljesen visszaesik. A művelődési ház fejlesztését ebben az évben a megyei pályázat elnyerése esetén lehetne megvalósítani, egyébként nem! A párt-végrehajtóbizottság javasolta, hogy a község gazdasági vezetőivel együttműködve el kell érni, hogy a kulturális intézményeket a munkahelyek anyagilag is segítsék. Meg kell vizsgálni a mozi felújításához szükséges eszközöket, s megkezdeni a könyvtár könyvállományának a cseréjét. Gémes Gábor zik Binyecz. Az égre. Te. Engem. Pont engem. Hm. Látja közben, hogy Vértes Maca hirtelen hátrafordul. Segélykérő pillantása mindegyre őt szondázza. Binyeczet, aki egyelőre még rezzenetlen arccal bámul vissza rá, mintha nem is érzékelné a lány , arcán kirajzolódó ijedséget. — Szavazzunk! — kiálták többen is. — Szavazzunk! Binyecznek fogalma sincs, minek kapcsán akarják megszavaztatni ily hirtelenséggel a tágságot. A közben történtek kikerültek figyelme vonzköréből. Talán csak nem arról, hogy?... — Szavazzunk! Szavazzunk! — kiáltják egyre többen és mind türelmetlenebbül.-— Egy pillanat!.. Binyecz feltartja kezét, aztán gyorsan fel is áll, még mielőtt az elnök megadná neki a szót. — Egy vallomással tartozom nektek, kollégák — mondja, s maga is meglepődik rajta, hogy hangja mily nyugodt. — Arról van szó, kollégák, hogy Vértes Maca .. . akarom mondani, hogy Vértes Mária és én ..., szóval, hogy mi . . . tulajdonképpen .. . Világosabban, Binyecz kolléga! — dörren rá az elnök. — A lényeget, Binyecz. Csakis a lényeget. — Vőlegény és menyasszony vagyunk, kollégák — böki ki végül Binyecz. Közben érzi, homloka szélsebesen bepárásodik. — Ez így igaz, kollegák. Már három hónap óta. És orvosi vizsgálaton is voltunk. Úgy tervezzük, hogy közvetlenül a vizsgák után összeházasodunk. — Igaz ez, Vértes kollegina? — az elnök hangja szigorú. Már-már számon- kérő. Maca feláll. Egy pillanatra megfordul, Binyeczre pillant. Aztán az elnökre. Aztán megint Binyeczre. Úgy mondja: — Igaz. — Folytassa, Binyecz kolléga. — Arra lennénk kíváncsiak, miért titkolták ezt el eddig!? — süvít le egy hang a kakasülóröl. Binyecz kész a válasszal. — Nem akartuk a kollégák figyelmét elvonni a tanulástól holmi magántermészetű ügyködésekkel. Különben is — fordul törzsből körbe, hogy mindenkinek megmutassa magát—mi mindenféle kispolgári ceremóniával szakítani akarunk. Még gyűrűt se veszünk. Igaz, kollegina? Vértes Maca bizonytalanul bólint. (Folytatjuk) „Az 1917-es forradalom eltörölte a rangokat. Ha az átalakítás forradalmi folyamat, akkor fel kell számolnia minden megtisztelő címet és díjat”. Ezeket az ellentmondást nem tűrő — bár vitatható szavakat az egyik moszkvai könyvtárban tartott vitán mondta egy leendő egyetemista. A fiatalember álláspontját Uyen vagy olyan mértékben mind több különböző életkorú és fog- . lalkozású ember osztja, vagy éppen elveti. A Lityeraturnaja Gazétához, a Szovjetszkaja Kultúrához, az Izvesztyijához, az Ogónyokhoz az alkotó szövetségek vezetőitől, neves művészektől és a közvéleménytől érkezett írások tanúsítják, hogy a megtisztelő címek odaítélésével nincs minden rendben. Sok más országtól eltérően a Szovjetunióban sokféle művészi címet ítélnek oda: érdemes művész, népművész és így tovább. Ezek a címek bizonyos kedvezményekkel és előnyökkel járnak. Ezekkel elméletileg a művészet legméltóbb képviselőinek igazán kiemelkedő alkotásait, nagyszerű munkásságát ismerték el. Valójában azonban ezeket a címeket az igazán érdemesek mellett „konjunktúraművészek” és az alkalmazkodók is megkapták. Az emberek többsége nem ismeri ezeket az „alkotókat”, nem látta, nem olvasta műveiket, ők mégis viselik a megtisztelő címeket. Hasonló helyzet alakult ki az Állami és a Lenin-díjakkal. A konjunkturális KONCERTJEGYZET Sanda Sandra A nyár nagy koncertjének ígérkezett a nyugatnémet diszkóénekesnő, Sandra budapesti fellépése. A jegyek elkeltek, az előzetes hírverés elegendő volt, az ŐRI értő módon szervezte a két koncertet. A Kisstadion zsúfolásig megtelt. Nyáresti élmény kellett a fiataloknak, erre Sandra adott garanciát. Sandra csinos, formás, bájos. Milyen is lehetne egy huszonöt esztendős énekesnő? Azért néhány kifogásolnivaló mégis akad. Lehet, hogy a tapsoló, kiáltozó közönség észre sem vette. A koncert kezdete előtt a fekete hangfalakra felragasztottak néhány papírlapot. Csak akkor derült ki, mi célt is szolgáltak a nélkülözhetetlen cetlik, amikor besötétedett, kigyulladtak a színes reflektorok, kezdetét vette a várva várt hangverseny. Sandra a lapokra sandított, onnan igyekezett észrevétlenül elolvasni a soros nóták angol szövegét... Ettől függetlenül Sandra meghódította a magyar rajongókat. A színpadon nem csinált hókuszpókuszokat, egyszerűségével ragadta magával a tiniket, akik az első biztató és köszönő szó után egyre-másra dobálták a dobogóra a kabalamacikat. Sandra csinos gyűjteményre tett szert! Viszonzásul sláger slágert követett, egyetlen Sandra-nóta sem maradt el. A ráadás természetesen a sokáig toplistán tanyázó, világszerte ismert szerzemény, az Everlasting lőve volt: fényáradatban, tűzijáték kíséretében. Csodaszép látványnak bizonyult. Aztán elpufogtak a petárdák és mindenki nyugisán hazament. Azt hiszem, Sandra győzött. (b. t.) megfontolások lealacsonyították, fokozatosan devalválták ezeknek a címeknek és díjaknak az értékét. Érthető, hogy az átalakítás és a nyíltság körülményei között nem lehet megbékélni ezzel az antidemokratikus jelenséggel. Néhány jellemző vélemény. Eldar Rjazanov filmrendező: „Szerintem el kell törölni mindenféle címet. A művész neve magáért kell hogy beszéljen”. Mihail Uljanov színész, az oroszországi színházművészeti szövetség elnöke: „Állást foglalunk az ellen, hogy túl könnyen és túl sok megtisztelő címet ítéljenek oda, amelyekért egyébként végtelen kérelmezők sorakoznak . .. Nem címet, hanem nevet kell szerezni. A címet adják, de a nevet csak kivívni lehet”. Alekszandr Mihajlov kritikus, a moszkvai írószervezet első titkára: „A kormány, az állam tekintélyére gondolok, hiszen ezek felelnek a nép előtt a díjakért. Senki sem ismeri a díjakat odaítélő bizottság névsorát. Azt tudják, hogy államiak. Köztudomású, hogy némely „tevékeny alkotók” önmagukatjavasolják díjakra, állami elismerésre. Irodalmi díjak minden országban vannak, ezekre nálunk is szükség van, de azokat társadalmi intézmények alapítsák és ítéljék oda”. V. Marenkov, s Szovjetszkaja Kultúra kujbisevi olvasójának véleménye: „Ha egy művész nem élvezi a nép szere- tetét, ugyan milyen „népművész” lehet?” Hernádi Gyula új könyvének a cime a legérdekesebb: Jancsó Miklós szeretői. ígéretes cím ez ahhoz, hogy az intim szférák iránt változatlanul kíváncsi emberek zsebbe nyúljanak, előkotorva vékonyodó pénztárcájukat. S ezzel maga az író is tisztában van, ekképp vallva e „pletykakönyv” — a szerző aposztrofálja így — bevezetőjében: ..Remélem tudod, ez a könyv bestseller lesz. Hogy miért? Mert ami veled történik, történt, vagy amit mondasz, felettébb érdekli az embereket. Hogy miért? Mert különös ember vagy." Alig, hogy megjelent, elkapkodták. Persze ebben közrejátszott az is, hogy csináltak némi felhajtást körülötte. Az idei ünnepi könyvhét kiadványai között szerepelt, mégis csak később került a boltok polcaira. Közben nyilatkozatok. újságcikkek csigázták fel az érdeklődést, hogy a könyv miatt a két régi barát, szerzőtárs mármint Hernádi és Jancsó — összevesztek, a nagy hírű rendező tiltakozik, és így tovább. Ez jelentett már önmagában is több ezer gazdára találó példányt. Azaz: erős a gyanúm, reklámfogás volt az egész. Egy nagy blöff. Akár maga a könyv. Olvasása közben sok minden felötlik az emberben. Mindenek előtt az, hogy meggondolatlanul kidobott az ablakon 88 forintot. Azután az, hogy mennyi zagyvaságot, álprofétikus okoskodást el lehet adni egy hangzatos cím alatt. Közben — közismert személyekről lévén szó — lehetőség kínálkozik arra, hogy összehasonlítsuk e kiadványt, mondjuk Zalatnay Sarolta hasonszőrű könyvecskéivel. S meg kell állapítani, hogy Zalatnay mennyivel hihetőbben, emberibben, érdekesebben ír! Papírínséges időket élünk. Olyannyira, hogy az illetékesek a napilapok terjedelmének, példányszámainak csökkentésén gondolkodnak. Nemcsak a kidobott 88 forintot sajnálom, hanem azt a sok papírt is, amit Hernádi könyvére fordítottak. Sőt, talán még e könyvről írni is papírpocséklás. De ez lapunk esetében mondhatni: elkerülhetetlen. Hiszen Hernádi egy külön fejezetet szentel Kecskemétnek, azaz a nagy hírű rendező itt töltött művészi ténykedésének, mert „nagy természetéből” adódóan, ez az időszak sem telt el díjak A díjak odaítélésének megváltoztatása rég megoldásra érett — ez a többség véleménye. Ami pedig a megtisztelő címeket illeti — sok felszólaló szorgalmazza azok megszüntetését, mert az alkotókat nevük, könyvük, festményük, szimfóniájuk és nem címük minősíti. Úgy gondolom, hogy a művészeti díjak és címek kérdése elsősorban a demokratikus, a morális alapok és a nyilvánosság további fejlődésével függ össze. Enélkül ezt nem lehet semmilyen jó határozattal, tiltással vagy engedélyezéssel megoldani. A peresztrojka három esztendeje folyik. A nyilvánosság vitathatatlan eredményeket ért el. Mégis, mindmáig senki sem találta lehetségesnek, hogy nevükön nevezze a „szürke” művészet képviselőit, a konjunktúralovagokat és az alkalmazkodókat. Pedig a nyíltság feltételezi a kérlelhetetlenséget, ha az igazságról és a féligazságról van szó. Az igazat minden körülmények között ki kell mondani. Az ember mondja azt, amit gondol, és azt kell tennie, amit beszél. Az igazit csak így lehet elhatárolni a hamistól. Az idén a Lenin-díjra javasolt alkotók sorába 20 jelöltet vettek fel, de csupán a grúz Tengiz Abuladzénak ítélték oda filmtrilógiájáért — ennek harmadik része a Vezeklés, és Sztanyiszlovasz Kalinka építőművész meg Zigmantasz Doksasz szovhozigazgató kapta meg a Juknajcsaj falu építészeti megoldásáért. A peresztrojka és a glasznoszty láthatóan emelte a követelményeket. A magas kitüntetést valóban kiemelkedő alkotások kapták. Gavriil Petroszjan (APN) szerető nélkül. A könyvben persze elvétve találkozhatunk valódi nevekkel, de a monogram és az álnév döntő fölénybe kerül. A kecskeméti színház akkori direktora például Kriston névre kereszteltetett. Jancsó itteni szeretőjét Bardócz Krisztinának (?) hívták, jogászból lett színész a fiatal lány. s néhány hetes kapcsolatuk után meghalt a megyeszékhely kórházában. mert „szétrobbant az aortája”. Gyanús a sztori, gondoltam olvasás közben, hiszen ha meghal színházunk művészei közül valaki, bizonyos, hogy a Petőfi Népe nem hallgatja el. Márpedig erre nem emlékszem. De a Bardócz Krisztina nevet sem sikerült azonosítani. Megkerestem hát az akkori igazgatót, Komáromi Attilát, alias Kristont. — Olvasta Hernádi új könyvét? — Igen. — Ki az a Bardócz Krisztina? — Nem tudom. — Meghalt akkoriban valaki hirtelen a fiatal színésznők közül? — Nem. — Véleménye szerint mi igaz a Kecskemétről szóló fejezetből? — Az bizonyosan, hogy a Kriston név is K-val kezdődik, meg a Komáromi is... Nem hiszem el azt sem, hogy Jancsó- nak pontosan ötszáztizennégy szeretője volt. Mert ha nem vezetett statisztikát róluk, lehetetlen, hogy emlékezzen valamennyire. Persze a könyvből kiderül, hogy egy-egy lányra, asszonyra csak azért emlékszik, mert az egyik ezt álmodta, a másik azt. jósolta, de az emlékezetkihagyást meggátolják olyan tulajdonságok is, amilyennel például a buszon felcsípett nagy kövér nő rendelkezett, akinek: „Olyan szűk, izmos vaginája volt, amilyennel se előtte, se utána sohase találkoztam.” Közben kijelenti, sok népi kollégista lány ágyába bebújhatott,, de csak azok maradtak meg az emlékezetében, akik igazán karakterek, egyéniségek Voltak. Akkor honnan a pontos adat. az ötszáztizennégy? Lehet, hogy Hernádi vezette a statisztikát? Nem valószínű. Az inkább, hogy felütött egy lexikont könyvírás közben, amely éppen az ötszáztizennegyedik oldalon nyílt ki. így van ez, ha egy szám szimpatikussá válik a tollforgató ember számára. Nem hiszem el, hogy amit A szadiz- mus névadója voltam alcím alatt 54 oldalon keresztül Hernádi leír — önmagában egy kisregény, mely Katalin cámő idejében játszódik, azaz: egy teljesen külön sztori —, azt Jancsó álmodta egyetlen éjszaka. Mert akkor annak az egyetlen éjszakának legalább egy hétig kellett volna tartania. Egyhetes éjszakát pedig még nem produkált a természet. De mit természet! A misztifikáció, a telepátia, a szemfényvesztők tudománya ennél nagyobb jelentőséggel bír Hernádi esetében. Könyvének utolsó lapjainál már abban is kételkedni lehet, hogy ő írta-e egyáltalán, s a Hernádi Gyula és a Jancsó Miklós név nem álnév-e valójában?... Blöff ez a könyv — dehát csak azt kaptuk szerzőjétől, amit általában tőle megszokhattunk ... Koloh Elek ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZET AZ MVSZ ELNÖKSÉGE ELÉ Szeptemberben ünnepli megalakulásának 50. évfordulóját a Magyarok Világ- szövetsége. A jubileumi rendezvény előkészületeiről, az 1988—89. évi rendezvényekről a közeli napokban megtartandó elnökségi ülésen tájékozódnak majd a testület tagjai. Az előterjesztendő programból kitűnik, hogy több fontos esemény színhelye lesz hazánk: két hónap múlva kerül sor — a Magyar Fórum rendezésében — a magyar orvosok II. tudományos találkozójára, s javában folynak már az előkészületek a műszaki és természettudományok szakembereinek a jövő esztendőben megrendezendő tudományos konferenciájára is. A tervek szerint 1989- ben Kecskemét ad otthont az MVSZ hagyományos nyári programjának, az anyanyelvi konferenciának. Az elnökség várhatóan megvitatja azt az állásfoglalás-tervezetet is, amely a Romániában élő magyarság ügyében készült. Az elmúlt hetekben, hónapokban számos nyugati magyar egyesület sürgette a határozott fellépést e kérdésben. Amint azt a dokumentum is rögzíti: a Magyarok Világszövetsége — amely immár fél évszázada fáradozik a Kárpát-medencéből kivándorolt magyarok származástudatának ébrentartásán —t mélységesen érdekelt a szülőföldjükön élő, de más államok polgáraivá lett magyarok sorsának alakulásában is. •r v j-- ■' ‘ ” \ ' •. KÖNYVESPOLC Jancsó Miklós szeretői
