Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-21 / 147. szám
1988. június 21. • PETŐFI NÉPE • 5 • Hatvan darabot rendelt az Áfor az új üzemanyag-szállító pótkocsiból. Járműgyár Kalocsán • Szerelik a különleges légrugós konténert szállító pótkocsik alvázát. • Készítik az új típusú pótkocsit a llungarocamionnak. • Jelentős a szövetkezet exportja is. Szállításra várnak az NDK részére készült LIAZ szerelvények. A Budamobil szövetkezet Kalocsán gyártja a 1 agy terjedelmű, nagy teherbírású jármüvek tclépítményeit és pótkocsijait. Az éves tervük csaknem 500 millió forint, ennek mintegy felét a Kalocsán dolgozók termelik meg. Húsz éve alakult az itteni üzemük, a kollektívájukra jellemző, hogy az idei évfordulón harmincán kapták meg a 20 éves törzsgárdajelvényt. Rendszeresen részt vesznek a budapesti BNV-n, legutóbb 3 új termékükkel jelentkeztek, az új 25 ezer literes tartálykocsival, a 20 tonnás hűtő pótkocsival, és a Hungarocamion részére készülő új, nagy teherbírású pótkocsiszerelvény- nyel. Mindháromra van megrendelésük, és már meg is kezdték a gyártást. (P. Z.) A lengyel—magyar gazdasági együttműködés és a reformok Beszélgetés Wladyslaw Gwiazdával, a gazdasági külkapcsolatok miniszterével — Miniszter úr, kérem, jellemezze Lengyelország külgazdasági kapcsolatainak jelenlegi helyzetét! — A tavalyi év tulajdonképpen sikeres volt. A külkereskedelem azon ágazatok közé tartozik, amelyek túlteljesítették a múlt évre tervezett feladatokat. A szocialista országokba irányuló export értéke 130 millió rubellel meghaladta a tervezettet. Hosszú évek óta először értünk el kereskedelmi többletet a szocialista országokkal folytatott kereskedelemben. Sajnos még nem sikerült kiegyensúlyozni a forgalmat a Szovjetunióval. Ennek pedig nagy jelentőséget tulajdonítunk, és arra törekszünk, hogy a jelenlegi tervidőszakban megállítsuk a Szovjetunióval szembeni eladósodás növekedését. Pozitívan értékelhető, hogy többletet értünk el a nyugati államokkal lebonyolított forgalomban is, és nagyobbat, mint 1986-ban. Ez lehetővé tette az importnak a tervezettnél gyorsabb ütemű növelését. Általánosságban: megszilárdítottuk gazdaságunkban az exportorientációs irányzatot. Az export és import növekedési üteme magasabb volt a nemzeti jövedeleménél és az ipari termelésénél. E nem rossz eredmények elérésében a következők játszottak közre: aktív árfolyam- és árpolitika, az exportőröknek bevezetett ösztönző és támogatási rendszer, valamint a gazdaságban megkezdett korszerűsítő intézkedések eredményei. — Hogyan értékeli miniszter úr mindezek fényében a lengyel—magyar gazdasági és kereskedelmi együttműködést? — Lengyelország kereskedelmi forgalmában Magyarország a KGST- országok közül a Szovjetunió, Csehszlovákia és az NDK után a negyedik helyen áll. Árucserénkben az elmúlt években a forgalom jó ütemben nőtt. Ugyancsak haladást tapasztalunk a nyugati országokból származó importot helyettesítő áruk cseréjénél. Az 1988. évre szóló egyeztetett áruforgalom összege 1,233 milliárd rubel. Az árucsere-forgalomban alapvető a villamos-gépipari termékek kölcsönös szállítása. Ezek teszik ki az összes forgalom mintegy 60 százalékát, s az egyes iparágak, illetve az egyes termelőüzemek közötti kooperációs és gyártásszakosítási kapcsolatokon alapulnak. Mégsem jelenti ez a lehetőségek teljes kihasználását, jóllehet Magyarország olyan partner, amellyel Lengyelország szoros kooperációs-szakosítási kapcsolatokat alakított ki. Ez különösen jó a járműiparban (a Fiat 126P gyártásában és az autóbuszgyártásában). Az együttműködésre másik jó példa az elektronikai ipar, amelyben az utóbbi időben megállapodást írtak alá a fejlesztésről. Ez a megállapodás a szóban forgó iparág nyolc alapterületén a kutatómunkák és a termelés további megosztását irányozza elő. Kedvezően fejlődik a vegyipari együttműködés is, különösen a műszálgyártás, a gumiipar, valamint a gyógyszergyártás terén. A beruházási javak szállításában kialakított együttműködés Lengyelország számára olyan termékeket biztosít, mint az Ikarus autóbuszok, kikötői daruk, szerszámgépek, élelmiszer-ipari, vendéglátó-ipari és könnyűipari gépek, mezőgazdasági gépek és orvostechnikai felszerelések. Magyar partnereink Lengyelországban tehergépkocsikat, furgonokat, személyautókat, bányászati, építő-útépítő gépeket, erős- és gyengeáramú elektrotechnikai termékeket vásárolnak. A fűtőanyagok, nyersanyagok és anyagok csoportjában a lengyel szén-, koksz-, kén- és horganyszállítások említendők, cserébe a magyar timföldért, ba- uxitért, alumíniumért, valamint kőolajipari termékekért. Az együttműködés jó példája a bányák meddőhányóit szén kinyerése céljából hasznosító közös lengyel—magyar vállalat, a H ALDEX. A kölcsönös együttműködésben fontos helyet foglalnak el a szolgáltatások is, így a lengyel dolgozók magyar vállalatoknál, mindenekelőtt az építés- szerelésben, ipari szolgáltatásoknál végzett munkája, valamint a lengyel kikötők által nyújtott szolgáltatások. Magyar részről főleg idegenforgalmi szolgáltatásokról van szó, az utóbbi időben pedig a kommunális gazdálkodás területén nyújtott szolgáltatásokról is (így a lengyelországi csatornahálózat javítása). — Vajon lát-e valamiféle veszélyt a gazdasági együttműködés további sikeres fejlődése útjában? — A hagyományos árucsere már olyan szintet ért el, amikor a további növekedésnek határt szabnak a termelési lehetőségek és a kereslet. Ebben a helyzetben arra lenne szükség, hogy a kölcsönösen szállított termékek választékát kibővítsük, tehát mindenekelőtt a gyártásszakosítás -fejlesztésére és elmélyítésére, új kooperációs kapcsolatok kialakítására, valamint az egyes vállalatok és gazdasági szervezetek közötti közvetlen kapcsolatokra és termelési tevékenységre, közös vállalatok és vállalkozások létesítésére. Miután a pénzek nem átválthatok, minden KGST-ország arra törekszik, hogy a kétoldalú árucsere kiegyensúlyozott legyen, függetlenül attól, szükséges-e minden szállított termék. Ez a módszer napjainkban már nem hatékony. — Említene, miniszter úr, a lengyel —magyar gazdasági együttműködés mindennapi gyakorlatában felmerülő gondokat? — Gondokban nincs hiány. Ezek többsége abból fakad, hogy a szállítások nem határidőre történnek, a másik részük abból, hogy a kölcsönösen szállított termékek minősége nem mindig a legjobb. — Sok szó esik mostanában a KGST korszerűsítéséről. Ön hogyan látja a KGST működésének közelebbi és távolabbi jövőjét? — Természetemnél fogva derűlátó vagyok. S ilyen vagyok a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában Lengyelország állandó képviselőjeként is. Bízom a KGST 43. ülésszakán megkezdődött korszerűsítés eredményességében. Máris csökkentettük a KGST szerveinek számát és a létszámot a titkárságon. De ezek csak az első eredmények. Következetesen meg kell reformálnunk az együttműködés gazdaságipénzügyi mechanizmusait, és ez igen nehéz dolog. A legnagyobb hangsúlyt éppen a gazdasági-pénzügyi kérdéskörre helyezzük, s további munkák tárgyát képezik az árak és hitelek is. Úgy vélem, hogy mivel az egész KGST keretében a próbálkozások nem mindig hozzák meg a várt eredményt, kívánatos az együttműködés hatékony közgazdasági eszközeinek feltárása az érdekelt, belső gazdasági rendszerek szerint egymáshoz közeli tagországok között két- vagy háromoldalú megállapodások útján is. Ezek a megállapodások nyitva állnának a KGST többi tagországa előtt, amelyek az általuk erre alkalmasnak tartott időpontban csatlakozhatnának hozzájuk. Alakulóban a tőkepiac A gazdasági társulásban rejlő lehetőségek Sokan latolgatják ma azt, hogy vajon milyen változásokat hoz majd a gazdasági és a társadalmi életben az új társasági törvény. A készülő jogszabály tulajdonképpen csak az úgynevezett gazdasági társaságok — ilyen a közkereseti társaság, a betéti társaság, a részvénytársaság, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés — alapításának és működésének módját szabályozza újra, ám ennek hatására sok egyéb is módosulhat. Mindenekelőtt megindulhat a tőkeáramlás. Míg a hagyományos állami vállalatok csak két külső forrásból — költségvetési támogatásból és bankhitelből — bővíthetik fejlesztési, beruházási, innovációs lehetőségeiket, addig a valamilyen társasági formában működő gazdálkodó egységek további forrásokat is bevonhatnak: társak bekapcsolásával vagy részvények kibocsátásával növelhetik tőkéjüket. Vagyis a pénztulajdonosok — akár más vállalatok, akár költségvetési intézmények, akár magánszemélyek, akár külföldi cégek — szabadon dönthetnek majd arról, hogy hová és milyen tevékenységbe fektetik pénzüket. Ez a döntési szabadság várhatóan megélénkíti a tőkemozgást, a pénz szabad áramlása,, az új források bekapcsolása pedig meggyorsítja a termelési szerkezet korszerűsítését, a gazdaság modernizálódását. Hiszen ha a befektetők válogathatnak a célok között, akkor bizonyára a leghatékonyabbakat választják: oda teszik a pénzüket, ahol az a legjövedelmezőbben működhet. Mindez természetesen csupán lehetőség, amely csak akkor válik valósággá, ha a készülőja vaslat törvényerőre emelkedik, és ha a pénztulajdonosok valóban betársulnak más vállalkozásokba. Azt szinte biztosra vehetjük, hogy az Országgyűlés megalkotja majd a társasági törvényt — meglehet, a tervezetet módosításokkal fogadja el —, az azonban már kérdéses, hogy ez feltámasztja-e, és ha igen, milyen mértékben, mekkora időtávon a befektetési kedvet. Mindenekelőtt pedig az a kérdés, hogy egyáltalán van-e szabad tőke az országban. Honnan várható új források megjelenése? A vállalati .szférából kevéssé. Vannak ugyan tekintélyes nyereséggel működő vállalatok, ám jövedelmük túlnyomó részét az állam elvonja, újraelosztás céljából központosítja. így a legsikeresebbeknek is kevés szabadon befektethető pénzük marad, ám ebbői a kevésből is megmozdulhat valamicske, ha új, még jobban jövedelmező célokra lehet majd fordítani. Néhány milliárd mar megmozdult Nagy pénzek vannak viszont a költségvetési szervek egy részénél, például a társadalombiztosítási alapoknál, nyugdíjalapoknál, a biztosítóknál. Ám ezek a szervek ma, egyelőre, a szó valóságos értelmében nem gazdálkodhatnak a pénzzel: meg van kötve a kezük. Ha ezeket a megkötöttségeket legalábbis részben, az ésszerűség és a biztonság követelményeit szem előtt tartva — feloldják, akkor tekintélyes tőkék bevonása is elképzelhető. Ehhez azonban egy további reformlépés is szükségeltetik: a költségvetés reformja. E lépés megtételéhez szintén folynak előkészületek. Ha pontosan tudni nem is, de becsülni lehet, hogy mennyi szabad pénz van a lakosságnál. Ebből a pénzből néhány milliárd már megmozdult azóta, hogy magánszemélyek is vásárolhatnak kötvényeket. Ám a kötvény a magánszemélyek számára még nem befektetés, hanem inkább csak a takarék- betét alternatívája. A kötvény- vásárló nem vállal kockázatot a kibocsátó tevékenységében, hanem csupán kölcsön adja pénzét a kibocsátónak, amely azt kamatostul visszafizeti. További pénzeket kapcsolhat be a gazdaság vérkeringésébe a befektetés szabadsága, ami már kockázatos ugyan, de nagyobb hasznot ígér, mint a kötvény. A külföldi cégek, amelyek ma, ha jónak látják, befektethetnek ugyan a magyar gazdaságba, de csak olymódon, hogy vegyes vállalatot alapítanak magyar gazdálkodókkal. Ez meglehetősen nehézkes, körülményes, és kötött formája a befektetésnek. Kötött, mert befektetett pénzüket. — mivel nincs igazi értékpapírpiac — nem tudják kivonni. A társasági törvény életbe lépésével ennél vonzóbb befektetési formák kínálkoznak majd számukra. Olyanok,, amelyek bármikor, gyors műveletekkel megnyílnak, hiszen a már nélkülözhetetlen tőkepiacon bármikor vehetnek részvényeket. És ugyanitt részvényeiket bármikor el is adhatják, azaz pénzüket bármikor ki is vonhatják. Kedvező gazdasági környezetre van szükség Többletforrások tehát ígér- kéznek. De vajon valóban megmozdulnak-e majd ezek? Aktivitásuk attól függ, mennyire vonzóak, s még inkább attól, mennyire biztonságosak a befektetési lehetőségek. Vonzó célok vannak, és feltehetően továbbiak is támadnak; megjelennek gazdasági gondolatok találmányok, know-how-k, szabadalmak szellemi termékek realizálásának formájában is. A befektetés biztonságát azonban csak egy annak kedvező, és stabilan kedvező gazdasági környezet teremtheti meg. A kedvező gazdasági környezet számos tényezőből tevődik össze és csak lassan, fokozatosan teremtődhet meg. Feltétele egyebek között a verseny- és szektorsemleges szabályozás a gazdálkodás minden terén, elsősorban az adózásban, ami magyarán egységes vállalkozási adótörvényt jelent. (Ez is előkészületben van, és az Országgyűlés őszi ülésszaka elé kerül.) További feltétele a tőkepiac, amely nélkül a tőke szabad áramlása megoldhatatlan. S hogy a praktikus teendőnél maradjunk: feltétele a cégbíróság megerősítése is, hiszen a gazdasági társaságok felett nem valamelyik minisztérium, hanem a cégbíróság gyakorolja a törvényességi felügyeletet, ám ez az intézmény még egyáltalán nem készült fel feladatának ellátására. A kedvező gazdasági környezeten azonban ennél sokkal többet kell érteni. Olyan légkört, amely ösztönzi a befektetést. Olyan gazdaságpolitikát, amely a befektetőkben bizalmat ébreszt, sőt, nemcsak ébreszt, hanem folyamatosan ápol is. Olyan közmorált, amely nem megveti, hanem elismeri és becsüli a befektető szándékát: azt, hogy pénzből még több pénzt csináljon. Aki figyelemmel követi a magyar belpolitikát és a magyar gazdaságpolitikát, az tudja: mindez alakulóban van. Ám azt is látni kell, hogy néhány jogszabály — mondjuk, a társasági törvény „fecskéje” —r nem csinál nyarat. A jogszabályok önmagukban nem érnek célt, a gazdaság modernizálódása, a termelési szerkezet korszerűsítése csak sokirányú és hosszú reformfolyamt eredménye lehet. Gál Zsuzsa • Festik a/ alumíniumból készült pótkocsi-oldalfalakat.
