Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-14 / 114. szám
4 • PETŐFJ NÉPE • 1988. május 14. KATYMÁRON IS KETYEG AZ ÓRA Nem csak nagy hozamok mellett lehet jól gazdálkodni A Katymári Egyetértés Termelőszövetkezet 4 ezer hektáron gazdálkodik. A megalakulástól számítva sok minden történt —jégverés, fagykár, aszály —, de még egyetlenegyszer sem volt veszteséges, sőt hatékonyságban 1976 óta az elsők között szerepel. A száz forint költségre jutó eredmény tekintetében a Fajszi Kék Duna Tsz után az igen előkelő második helyet foglalja el a megyében. Vág- völgyi Jánossal, a közös gazdaság elnökével arról beszélgettünk, hogyan készítették elő ezt a gazdasági évet, mivel javítják az eddig elért eredményeiket.- Katymáron is ketyeg az óra, itt is munkát kell adni az embereknek, lehetőséget teremteni a megélhetéshez. Igyekeztünk jól megalapozni a növénytermesztésből származó bevételeinket, ugyanis búzából 1300, árpából 317 hektárt vetettünk. A tőállomány nagyon szép, a gabona jól fejlődik, minden feltétele megvan a rekordtermésnek, de még sokszor kint alszik, s ezért nagyon figyelni kell, most különösen, a betegségek megelőzésére. Napraforgó-vetőmagot 350, étkezési borsót 200 hektáron termelünk, az ezer hektár kukorica vetése most van folyamatban. A többi területünkön silókukoricát, zöldtakarmányt termesztünk. Tavaly a szántóföldi növénytermesztés árbevétele 55 millió, nyeresége 8 millió volt. Nagyobb lehetett volna mindkét mutató, ha nem szenvedünk 20 milliós jégkárt. Az idei terv a növénytermesztés árbevételét 79 millió forintban állapította meg, s ha minden sikerül, nem lesz kevesebb, sőt több lesz a nyereség. A közös gazdaságban igen nagy hagyománya van a sertés- és a szarvasmarha-tenyésztésnek, sőt ezzel a háztájiban is szívesen foglalkoznak. — Telepünkön — folytatta az elnök — évente 7 ezer sertést nevelünk, hizlalunk, jó részüket a Bács- húsnak szállítjuk, de előállítunk évi 200-300, tenyészállatot is, amelyeket az Állatforgalmi Vállalatnak adunk el. A sertés aránylag jól fizetett, a nyereség 3,3 millió forint volt tavaly. A tavalyinál nagyobb árbevételt az idén sem tervezünk. Hízómarhából évente 600-at értékesítünk, nagy része exportra kerül. Ennek a mennyiségnek a felét a háztájiban nevelik; a tsz árbevétele elérte a 14 millió forintot. Nagyon sok gazdaságban abbahagyták a tejtermelést, arra való hivatkozással, hogy túlságosan munkaigényes, s emellett költséges, nem találják meg a számításukat. Itt, Katymáron is ráfizetésesnek tartják a tejtermelést? — Szarvasmarhát hizlalni tejtermelés nélkül nálunk a közös gazdaságban elképzelhetetlen. Ötszáz tejelő tehenünk van, s az éves fejési átlag 4400 liter. Igaz, ez nem kimagasló eredmény, de az önköltsége alacsony, tehát jövedelmező. A hizlalás és a tejtermelés nyeresége magasabb a sertésértékesítésénél, meghaladja a 4,5 millió forintot. Ebből is kitűnik, érdemes foglalkozni vele. Tavaly szinte sehol sem volt ki• Pilcsuk Sándorné: — A községben nagyon reális vélemények alakultak ki. • Vágvölgyi János: — A tejtermelés gazdaságos. • Jól jövedelme/ a sertéstartás. • Háromszáz marha hízik a közösben. magasló terméseredmény, de ez a közös gazdaság másodszor érte el a legjobb nyereségét, 27,6 milliót. Voltak náluk nyereségesebb termelőszövetkezetek, de Katymáron — mint arra az elnök is utalt — nagyon jók az önköltségi mutatók, ezeken mindig rajta tartják szemüket, mert egyértelmű: nem csak nagy hozamok mellett lehet eredményesen gazdálkodni! — Van két kisebb melléküzem- águnk. A faipari részleg fotelvázakat készít bérmunkában a Blévisz- nek, míg a varrodánk, amely harminc asszonynak ad munkát, a bajai Nettnek dolgozik. Az idén a varroda dolgozóit is felvettük tagnak a közös gazdaságba, így ők is jobban járnak, ugyanis számukra is jár a háztáji föld. S ha már itt tartunk, szeretnék említést tenni a legerősebb „melléküzemágról”, a háztájiról. Nem kevesebb, mint 55 milliós árbevétele volt tavaly, sertés- és marhahizlalásból, csemegekukorica, sárgarépa, petrezselyem, metélőhagymamag termesztéséből. Ez a jövedelem jól kiegészíti a termelőszövetkezetben dolgozók havi átlagos 6740 forintos munkabérét. Beszélgetésünk közben toppant be Pilcsuk Sándorné, a községi pártbizottság titkára. Vele nyilvánvalóan a legaktuálisabb kérdésről, az emberek hangulatáról váltottunk szót. — A termelőszövetkezetben 87 kommunista dolgozik, akik hat pártcsoportban fejtik ki tevékenységüket. Nemcsak őket, hanem az egész községet az országos pártértekezletre való készülés köti le. Nagyon reális vélemények alakultak ki, reméljük, beválnak a jövendölések. Szinte mindenki bízik abban, hogy megújul a párt demokratizmusa, sikerül egyértelműen meghatározni a célokat, s lesz elegendő érvanyag a mozgósításra-. Gémes Gábor Nagyon figyelnek az önköltségre KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALATI KONFERENCIA Egységes társasági törvényre várva Aki vállalataink átlagos méretéből próbált hazánk nagyságára következtetni, egészen a legutóbbi évekig hatalmas országnak képzelheti Magyarországot. Ma már szabadabb az út a kisvállalkozások előtt, de a mintegy félmillió kisvállalkozó óvatosságát jelzi, hogy közülük 400 ezren melléktevékenységként, főállásuk megtartásával mernek csak vállalkozni. Olaszországban és Japánban az ipari foglalkoztatották több mint háromnegyede, Angliában 36, az USA-ban 27 százaléka kis- és középvállalatok alkalmazottja, nálunk csupán 15 százalék ez az arány. A Magyar Gazdasági Kamara szervezésében a közelmúltban lezajlott kis- és középvállalati konferencián elhangzott adatok önmagukban is jelzik: távol vagyunk attól, hogy az állami nagyvállalatok gazdasági szerepét veszélyeztetnék a gomba módra szaporodó kisvállalkozások ... Egyenlőek-e a feltételek? Ugyanakkor a konferencia megrendezése is mutatja, ma már nem tartják károsnak, hogy erősödik ez a gazdasági ágazat. Éppen ellenkezőleg. Nem egy nagyvállalat vezetője vallja — s ezt a nézetet hangoztatta a konferencián u kamara alelnöke is —, hogy a mozgékony, gyors váltásra képes, rugalmas kisvállalkozások az ő munkájukat is megkönnyítik beszállításaikkal. Ma már egyetértés van abban, hogy a különböző méretű és tulajdonformájú vállalatok egymás mellett élése adja a gazdaság erejét, segíti súrlódásmentes működését. így a konferencián inkább azt a kérdést vitatták: egyenlő feltételekkel mozognak-e a pályán a különböző méretű és formájú vállalatok, vállalkozások? E kérdésre szinte mindenki nemleges választ adott. Eszerint a gazdaság valamennyi szereplője hátrányos helyzetben van? De hát akkor ki van előnyben? Áz Ipari Minisztérium képviselője például a nagyvállalatoknak arra a gondjára hívta fel a figyelmet, hogy — a kisvállalkozásokkal szemben — állami nagyvállalataink nem tehetik meg, hogy egyik évről a másikra felhagynak veszteséges tevékenységükkel. Ilyenkor ugyanis nekik számos „magasabb szempontot”, a várható foglalkoztatási nehézségeket, netán munkanélküliséget, a hiányt pótló import nehézségeit stb. kell figyelembe venniük. Az állami vállalatok egyébként mind az adózásban, mind az évről évre változó keresetszabályozásban hátrányban vannak a kisvállalkozásokkal szemben —- mondta az Ipari Minisztérium képviselője a vitán. Csakhogy a kisvállalkozók, a maszekok nem kapnak állami támogatást, miközben az adórendszer sem ezt, sem vállalkozói kockázatukat nem ismeri el. A kedvezőtlen feltételekre utal az a tény, hogy az idén már több mint tízezren adták vissza iparengedélyüket — hangzott az ellenvélemény. Ma még senki nem tudja, hány község marad szolgáltató kisiparos nélkül az idei keményebb adófeltételek miatt. Az ilyen települések lakóit nem vigasztalja,'hogy eközben újabb butikok, fágylaltózők s egyéb, könnyű hasznot ígérő vállalkozások nyílnak másutt. Az pedig országos ügy, hogy — mint egy kisiparos panaszolta - az idén már az exportot szolgáló beruházásra sem kapja azt az adókedvezményt, ami tavaly még járt. Például a kisiparosok Ha jövőre valóban egységesítik a vállalkozói és a vállalati adókat, s minden gazdasági tevékenységet folytatónak egységesen a mai vállalati nyereségadót, azaz 50 százalékot kell fizetnie, ez aligha találkozik a kisvállalkozók, s főképp a kisiparosok egyetértésével. Márpedig a fogadtatás egyáltalán nem közömbös, hiszen ha tömegével szűnnek meg a magánvállalkozók, ez a munkanélküliséget is növelheti. A munka nélkül maradtak számára tervezett 300 ezer forintos egyszeri vállalkozói támogatást is bírálták a konferencián. Egy gyakorló kisiparos szerint ennyiből nem lehet életképes vállalkozást indítani, s akkor nemcsak a kudarc költségeit kell viselnie a kényszerűségből vállalkozónak, hanem kamatostól kell visszafizetnie a felvett 300 ezer forintot is. Célszerűbb megoldás lenne, ha ezt az összeget azok a kisvállalkozók kapnák, akik cserébe új munkahelyet létesítenek. Egy meglevő vállalkozás ilyen bővítése ugyanis reális ekkora összegből — hangzott el a konferencián. A Pénzügyminisztérium elképzelései szerint — e koncepció a széles körű szakmai viták után még módosulhat — az egyszemélyes magánvállalkozások, így a nyugdíj mellett dolgozó kisiparosok, a személyi jövedelemadó hatálya alá esnek az új társasági törvény elfogadása után is. A törvény valamennyi többszemélyes vállalkozásra kiterjedne, akár állami, akár magánvállalkozásról van szó. Ezt a törvényt vállalkozásiadó-törvénynek kellene kísérnie, de nem világos az elhangzottakból, hogy ezek érvényesek lesznek-e a szövetkezetekre. Többszektorú lesz Úgy tetszik, az „egységes” társasági törvény mellett életben marad a szövetkezeti törvény is. Csorbát szenved tehát az az elképzelés, hogy az egyes vállalkozási formák korlátok nélkül átalakulnak, hogy a magántőke és az állami vállalat pénze gátak nélkül egyesülhet a szövetkezeti tőkével a vállalkozásokban. A TOT elnökségi állás- foglalása szerint ugyanis maradnak a tilalomfák. Mint olvasható: az elnökség „nem tartotta helyénvalónak, hogy szövetkezet alakulhasson át valamilyen társasággá”. Úgy látszik, olyan messze nem terjed a tagság önállósága, hogy ha szövetkezetbe és nem más vállalkozási formába vitte vagyonát, akkor a későbbiekben szabadon rendelkezhetne róla . .. Számíthatnak-e távlatilag is a kisvállalkozások a számukra kedvező politikai klímára? E ki is mondott kérdésre válaszolva Nyers Rezső, a konferencia elnöke, a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke úgy vélte, hogy a magyar gazdaság még igen sokáig többszektorú lesz, amelyben — a párt állásfoglalás-tervezete szerint is ^.a kisvállalkozások szerepe még növekedni is fog. „A gazdasági kényszerek miatt ez a politika győzelemre van ítélve” —jelentette ki Nyers Rezső, a Központi Bizottság tagja. Szabó Gábor NÉGY ÉVTIZEDES MÚLT Egri borkutatás A z egri történelmi borvidéken négy évtizedes múltra tekint vissza a szőlészeti és borászati kutatás. Ma ezt a munkát az elődök nyomdokain haladva az Egervin — Eger— Mátra-vidéki Borgazdasági Kombinát — kőlyuktetői borászati kutatóállomásának szakemberei végzik. A kutatók a terület klímájának megfelelő 10 új szőlőfajtát ismertettek már el, 660 szőlőfajta, illetve fajtajelölt pedig kiértékelés alatt áll. A kutatóállomás szakemberei a tájegységnek legjobban megfelelő borszőlők kiválasztásával, meghonosításával segítik elő az egri borok minőségének, hírnevének megőrzését. A lakatos állja a versenyt Fülsüketítően visít a korongvágó, miközben fényes csóvában szikrát szór, ahogy a gyorsan forgó él belehatol az acéllemezbe. Távolabb kalapács dong ütemesen. Mellette sarokcsiszoló zümmög, egyenletesre simítva a hegesztési varratot. A kívülállónak nehéz megszokni, pedig ez a szokásos, mindennapi munkazaj itt Kecskeméten, a Termelőszövetkezetek Vegyesipari és Szolgáltató Közös Vállalata (Töváll) lakatosüzemében. — Talán ez a masina a legcsendesebb mondja Horkai Gergely, a darabolok 36 esztendős brigádvezetője, majd szemléltetésül acéllemezt rak az élhajlító asztalra és a pedálra tapos. Lassan működni kezd a berendezés: az iszonyatos erejű nyomás szinte hang nélkül alakítja a kívánt formára a kemény anyagot. — Van ám ebből nekünk, darabonoknak is jóval zajosabb gépünk: —mutat egy, a közelben álló gépmonstrumra, áme- lyen éppen három piros overallos szerelő szorgoskodik — a hidraulikus lemezolló. Ha ez működik, megrázkódik az épület is. Sajnos éppen elromlott és pesti szerelők javítják. Az előbb én segítettem nekik, hogy minél hamarabb elkészüljenek vele. Most már talán jó lesz. Csak az olajat kell még lecserélni a hidraulikában. I A brigádvezető ismét az élhajlítóhoz fordul, újabb lemezt fesz a gépre. Igazít, tapos, fordít. Mozdulatai pontosak. Látszik, az idők során nagy gyakorlatot szerzett. Harkai Gergely jó tíz éve kezeli a daraboló- és a présgépeket. Ám ha úgy hozza a szükség, lakatos- vagy hegesztőmunkákra is vállalkozik. Ért ezekhez is, hiszen valamikor a kecskeméti Fémmunkás gyárban vasszerkezeti lakatosként darupályákat, szalaghidakat készített. A Tövállhoz 1974- ben került. Eleinte itt is hasonló feladatok vártak rá. 1978-tól vezeti a darabolok maroknyi, négyfős brigádját. — Akkoriban kezdtük meg a szárítószekrények gyártását — idézi fel a történteket a brigádvezető —, én pedig éppen a szakközépiskolát végeztem, hogy jobban kiismerjem magam a tervrajzokon. Talán ezért esett rám a főnökeim választása, amikor megalakult ez a kis darabolócsapat. A darabolókon sok múlik, hiszen az övék az első munkafolyamat. Kihozzák a táblalemezt a raktárból, leszabják, hajlítják, perforálják, majd mint méretes alkatrészt továbbadják. — Bizony, ha mi elszúrjuk a méretet, a lakatos már nem sokat javíthat rajta — vélekedik Harkai Gergely. — Vagy ha késve adjuk az alkatrészt, csúszik az egész gyártás. Márpedig a Töváll nem engedheti meg azt magának, hogy késsen a szállítással. Ennek a kis vállalatnak pontosan az az egyik legnagyobb erénye, hogy rendkívül rövid átfutási idővel dolgozik. — Ebben a pénzszűke világban nem válogathatunk a munkákban — mondja a brigádvezető —, mert akkor a megrendelő máshoz megy és mi hoppon maradunk. Ezért aztán sokszor feszített a tempó. Nem ritkák a tizenkét órás, vagy a hét végi műszakok. — Mit szól ehhez a családja? — Hát előfordul, hogy a feleségem és a két lányom kicsit morgolódik. Főleg, ha hét végén szép idő van. Ilyenkor szeretünk együtt kirándulni, pihenni. Ha tehetjük, kocsiba ülünk és meg sem állunk a majsai vagy a kécskei strandig. Különösen ezt a két helyet szereti a család. Harkai Gergelynek tehát ez a pihenés és, bármilyen furcsa is, a kerti munka. — Én azt nem érzem munkának — tiltakozik a fiatalos arcú, de erősen őszülő, mokány férfi. — Az apósom piciny, Kiskőrösi utcai kertjében kapálgatás közben, a nagy csendben valósággal újjászületek. Feltöltődök és jöhet az újabb feladat. Ebből pedig mindig van. A közelmúltban például elkészítettek egy tejipari szennyvíztisztító berendezést. Ebből az osztrákok is vásárolnák hamarosan, ám nekik saválló acélból kell ezt megcsinálni. Ez az anyag pedig jóval keményebb a szokásosnál. Nagyobb odafigyelést kíván a darabolótói, a hegesztőtől egyaránt. — A saválló acélt importból szerezzük be — mondja Harkai Gergely. — Az ára több mint hétszerese a normál lemezének. Ezért aztán különösen észnél kell lennünk, amikor beállítjuk majd a gépet. A Töváll az utóbbi időkben egyre gyakrabban megmérettetik a külföldi piacokon is. Egy indonéz cég megrendelte náluk egy alumíniumpalack-gyártó sor szárító- és hőkezelő egységét. A vásárló magasra tette a mércét: már működik náluk hasonló japán gyártmányú berendezés. A kis kecskeméti vállalat vezetői merik vállalni az összehasonlítást, hiszen tudják: Harkai Gergely és a hozzá hasonló igényes munkások képesek állni a nemzetközi versenyt. Gaál Béla
