Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-09 / 109. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. május 9. Kihúzom-e a lutrit? Legalább negyven esztendeje kiment már a divatból a szólás, hogy úgymond „kihúzza valaki a lutrit”. Ami korántsem azt jelentette, hogy az említett személy nyer majd valamilyen sorsjátékon. Azzal volt rokon értelmű, amit egy később elfogadottá vált mondás, a „kihúzza a gyufát” hordoz, vagyis, hogy póruljár, más változata szerint „ráfázik”. Mivel pedig időnként az írásaim miatt megkapom a magamét, legutóbb valaki teljes névaláírással, sőt postai irányítószámmal is hitelesített levélben azt jövendölte: „Uram, előbb-utóbb kihúzza a lutrit!” És hogy ne kínozzon a bizonytalanság, azonmód megírta, mivel szolgáltam rá erre. íme! „Föltűnt, hogy maga nagy kedvvel nyúl példákért a sportélethez. Jobban tenné, ha ettől tartózkodna. Nem azért, mivel többször játszottunk egymás ellen az egyik lőrinci pályán, s mindig volt szerencsém magát hidegre tenni. Ez eddig a mi magánügyünk, és utoljára is belőlein kis híján profi focista lett. A nagyobb baj, hogy maga nem szakértő a sportban. Komoly ember nem foglalkozik olyasmivel, ami számára arabul van. Egyszer még kihúzza emiatt a lutrit. És a mi korunkban ez ugyebár ... mit részletezzem ... ?” Ezt írta szigorú szavú jóakaróm. Tüstént visszaemlékeztem labdarúgás közbeni találkozásainkra. Hát ott sem volt éppen vajszívű. Recsegtek a csontok, ahol ő térültfordult. Máig érzem egy páros lábbal történt bemutatkozásának emlékét ... És mégis... Csakugyan vonzza valami a toliamat a sportvilághoz. Mi lehet az a mágneses erő . . . ? Talán az, hogy ott egyszerűbbek a dolgok. A kiválasztásban — ez természetesen főként, a versenyzőkre vonatkozik — csak módjával lehet szerepe a származásnak. Kétlem, hogy egy miniszterhelyettes akárcsak bizpnytalan kísérletet is tenne arra, hogy vézna fiúgyermekét, aki érdeklődik a boksz iránt, beprote- zsálja a nehézsúlyú ökölvívóbajnokság döntőjébe. Nem is volna rá'módja, meg különben is,' miért püföltetné laposra fiacskáját... ? A sportpályán kevesebb a titok, mint az élet más területein. Még a vezetők rátermettsége vagy alkalmatlansága is hamarabb és nyilvánvalóbban ismertté válik, mint mondjuk a tanácsgépezetben. Hallottunk arról, hogy ki miért ígérkezik megfelelőnek egy megyeszékhely legfelsőbb igazgatási posztjára, és miért kellett valakinek egy idő múltán vennie a kalapját, ha vadászni ugyan tudott, de a városépítésben többnyire bakot lőtt? Gondoljuk csak el, minő égzengés kíséretében távozott Mexikó után a magyar foci kapitánya, és milyen Golgota várt itthon Sebes Gusztávra, mert csapata Bernben nem érte el az egyedül elfogadhatónak vélt első helyet.. . Ugyanakkor a magyar ipar nem egy páncélos csatahajóját lehetett zátonyra futtatni úgy, hogy a kormányos még csak dorgáló szót sem kapott a nyilvánosság előtt. Ha nem rövid vajúdás után, de csak napvilágra kerültek bundaügyek is. Sőt furfangos honfitársunk, a totókirály is leülte már a magáét. De a suttyomban fülbe súgott mendemondákon kívül tudunk-e többet veszteségesre sikeredett gazdasági évek után is kacsalábon forgó magánvillákat építtető szövetkezeti vezetők pénzforrásairól? Ki fejti meg a talányt, hogy akik koldusbotra juttatnak egy közös gazdaságot — az esetek egy részében. — , miért élnek, mint Marci Hevesen? . A sportban a dicsőség és a kiemelkedés vágya tüzeli azt, aki a rajthelyre áll. Büszke önbizalom fűti a versenyzőt, hogy azonos feltételek mellett — mert tehetségesebb, szorgalmasabb, keményebb akaratú, mint társai — ő lesz az élen, vagy éppen a legelső. Nem úgy, hogy telefonon odaszólnak az érdekében. Úgy, hogy mérhető, mindenki által ellenőrizhető teljesítményt nyújt. Életem egyik legkeserűbb fölismerése, hogy nálunk csúszópénzzel majdnem minden elintézhető. Nemcsak az, hogy valaki mérete és ízlése szerinti öltönyhöz jusson. Bárki tud olyan ügyeket fölsorolni, hogy itt és itt, ez meg ez vesztegetés révén jutott lakáshoz, egyetemi felvételhez, életmentő gyógyszerhez, irigyelt álláshoz. Kétlem, hogy olimpiai bajnokságot hasonló úton-módon szerezhetett volna valaki. Bár joggal köthet bele valaki az itt leírtakba. Véletlenül nehogy azt írjam már: a stadionok körül csak a szentlélek lovagjai buzgólkodnak. Hát nem is. Mint gyanútlan kívülálló és a bizalmas tájékoztatókra el sem jutó ember, gyanítok egyet-mást. Például a külföldi utazások körüli machinációkról. Hisz egyik-másik sportküldöttségünk akkora kísérő csapattal ered útnak, mint hajdan némelyik napkeleti császár. De ez nem maradhat titokban. Néha önnön személyüket is leleplezik a maguk fontosságát szerfölött nagyra tartó mecénások, akik — ne feledjük! —- az én pénzemből, az olvasó pénzéből bőkezűek. Láttam a napokban egy tablót egyik sportegyesületünk bajnokságot nyert csapatáról. Az egész ország tud arról, hogy a szakmai sírgödör széléről hozta el a társaságot a hipnotikus hatású tréner. Csoda történt, ám a tabló fő helyén azok szerepelnek, akik a pénzt csúsztatják a csapatnak, s a „futottak még” sorban fedeztem föl a varázslatot végbevivő mester fotográfiáját, s csak a „népség-katonaság” helyén mutatták be a küzdőtéren lezajlott ütközetek hőseit. Azokat, akik esélytelenekből váltak diadalmasokká. A sportolókat. Egyszóval... Rang és cím szerint megy a megbecsülésnek ilyen szerény külsősége is. De szelídebb és szolidabb arányokban, mint egyéb régiókban. Hiszen a labdajátékok legtöbbjében, ha rendre nem sikerülnek valakinek a húzásai; lecserélhetik még a sztárokat is. Az egész nézősereg szeme láttára. És azok lemennek a pályáról. Nem kíséri őket olyan szöveg, hogy „érdemeik elismerése mellett”, és nem kerül kitüntető medália csatakos dresszükre. És a lehívott játékos — legalább is hinni szeretném — a mérkőzést követően nem futkos a helyi tanácshoz, pártszervezethez, szakszervezeti bizalmihoz panaszkodni. Hogy ő bizony mindenkinél jobb, de a csereként beküldött klubtárs ennek vagy annak az ivócimborája, rokona vagy szeretője. Mert a társadalom egyéb pályáin éppen az alkalmatlannak bizonyultak mögött szoktak nagyon is befolyásos pártfogók állni. Olyanok, akik a családi, cinkosi és egyéb összefonódások révén íratlan véd- és dacszövetségben védik fondorlattal megszerzett helyeiket. Ám ők ezt javukra mondom — nem is igényelnek maguknak fair play-díjat. A sportban többnyire látnivaló- an egyszerű az igazság, tisztességesebbé tehető a küzdelem, és köny- nyen fölismerhető csapatjátékok esetében, hogy ott mindenki egyazon célért izzad, szenved és győz, ha győz. Bár másutt is ilyen nyilvánvalóan egyszerűek volnának a célok, eszközök. Bajor Nagy Ernő IDEGENNYELV-OKTATÁS A SZOVJET ÓVODÁKBAN Képzeletbeli kirándulás egy lakatlan szigetre Francianyelv-óra Moszkva 848-as számú óvodájában. S SAJTÓ POSTA „A jó légkör fél gyógyulást jelent...” Moszkva egyik új kerületének óvodájában francia nyelvet tanulnak a gyerekek. A négyéves apróságok néhány foglalkozás után már több mint hetven szót és kifejezést tudnak. Larisza Vahobova tanárnő sorra ve-_ szi kezébe a játékokat, ők pedig kórusban mondják a francia megfelelőiket: kutya, tigris, maci, autó. Ezek a gyerekek egy átfogó idegennyelv-tanítási kísérlet résztvevői, amely 1987 szeptemberétől folyik Moszkva, Leningrad és Szverdlovszk több mint 60 óvodájában. Angolt, németet, franciát tanulnak itt a gyerekek. 4-től 6 éves korig. Pedagógusok, az iskoláskor előtti korosztállyal foglalkozó szakemberek véleménye, hogy ebben az életkorban a legfogékonyabbak a nyelvre a gyerekek. Az órák felépítése olyan, hogy a kis „tanulók” nemcsak passzívan tanulják a nyelvet, hanem ők maguk is alkotnak vidám, tréfás szóösszetételeket, mondatokat.- - A módszer alapja a játékos óravezetés mondja Larisza Vahobova, aki nemrég végzett á Moszkvai Lenin Pedagógiai Főiskolán. - Tizenöt perces napi foglalkozásainkat mindig nagyon várják a gyerekek, és sajnálják, amikor vége van egy-egy „órának”. Larisza órája csak megerősíti mindezt. Például szervez egy képzeletbeli utazást a gyerekekkel egy lakatlan szigetre. A gyerekek beülnek az elképzelt hajóba (többször is kiejtik közben franciául a „hajó” szót), aztán a „tengerészek” megérkeznek a lakatlan szigetre, a trópusi erdőn át vezet az útjuk, ahol különféle állatokkal találkoznak' valamennyinek megtanulják a francia nevét. Majd átúsznak egy folyót, miközben megtanulják az „úszni” szót, később menekülniük kell a vadállatok elől .. . Végül minden jóra fordul, s a gyerekek sok élménnyel és újabb francia szavakkal és kifejezésekkel gazdagodva érkeznek vissza az érdekes kirándulásról. — A kísérlet egyik feltétele,, hogy a csoport valamennyi tagja részt vegyen benne magyarázza a tanárnő. — Nem történik tehát semmiféle előzetes válogatás. Egyébként az óvodákat sem válaszották ki, általában az átlagos óvodák szerepelnek benne. Mindemellett természetesen nem minden gyerek egyforma képességű. Hamar észreve- szem az órán, ki tanult meg hibásan egy-egy szót vagy kifejezést. Ilyen esetekben külön is foglalkozom ezekkel a gyerekekkel. A kísérletnek más feltételei is vannak. A tanár nem egyszerűen nyelvtanári minőségben dolgozik az óvodában, aki leadja az óráját és hazamegy. Egész napját a gyerekekkel tölti, hogy jobban megismerje tanítványai fejlődését, képességeit. Ezenkívül a napi séták és étkezések során újra és újra elismételted a gyerekekkel az aznapi órán tanult szavakat és kifejezéseket, mint például: „Menjünk sétálni”, „Gyere ide”, „Egyél!”, „Vedd fel a cipőd!” stb. E kifejezések ismeretében a gyerekek ugyanolyan szabadon „társalognák”, mintha anyanyelvükön beszélnének. Az óvodai idegennyelv-tanítás módszerét a hároméves kísérlet során továbbfejlesztik és tökéletesítik. A pedagógusok, pszichológusok és orvosok megfigyelései alapján ezt a kitűnő kezdeményezést országszerte célszerű bevezetni az óvodákban. (APN—MTI-PRESS) Nagy fájdalmat okozó gerincbetegséggel kerültem röviddel ezelőtt a kiskunhalasi kórház reumatológiai osztályára. Állapotom miatt nem csak testileg törtem meg, hangulatom is a mélypontra zuhant. Tíz nap alatt azonban — ennyi időt töltöttem az egészségügyi intézményben — teljesen rendbe jöttem. Ennek hátterét szívesen tárom a nyilvánosság elé: Már a kezelésem elején feltűnt, hogy a reumatológián a szigorúan vett szakmai módszerek alkalmazása mellett mással is gyógyítanak, mégpedig a barátság, az emberség, a tisztelet megany— Nagyon elkeseredett vagyok, mert érzem, becsaptak. Tudok mások hasonló gondjáról, így hát az ő. érdekükben is közreadom saját esetemet. Tavaly október elején kerestem fel legelőször Kecskeméten a Centrum Áruházat, hogy 300 literes hűtőládát vásároljak. Mivel csak mintadarabot találtam, előjegyeztettem. Persze nyomban ki kellett fizetnem 6500 forintot, előlegként. Ekkor hangsúlyozta az eladó, hogy 1988 első negyedévében megkapom e háztartási gépet. Türelmes várakozásomat idén februárban egy levél szakította meg, melyben az iránt tudakozódott az áruház: fenntartom-e továbbra is megrendelésemet? Az igenlő választ személyesen adtam meg az üzletben, ahol biztattak, márciusban küldik a tartós fogyasztási cikk átvételéről szóló értesítésüket. Sajnos, 29-éig sem jött címemre a várt küldemény, s ekkor telefonon kértem felvilágosítást. A felelet lakonikus volt: hűtőládára leghamarabb csak június vége felé számítsak. Fogalmam sincs, mi húzódik meg a korábbi ígéretek be nem váltása mögött, azt viszont meggyőződéssel állítom, hogy az ilyesféle hitegetés, meg a pénzem hosszú hónapokon át történő, kamat nélküli használata nemigen egyeztethető össze a fogyasztói érdek- védelem szellemével... E sorokat a Lajosmizse, Vásártér u. 6. szám alatt lakó özvegy Ugrina Já- nosné sérelme alapján jegyeztük le. A közérdekű ügyben a kecskeméti Centrum Aruház igazgatójához, Kecs- kés Jánosnéhoz kopogtattunk, aki az alábbiakat mondotta: — Ismert tény, hogy 1987 őszén szokatlanul megnőtt a kereslet mindenféle nagy értékű híradástechnikai készülék és háztartási gép iránt. Utóbbiak sorában hamar elkeltek a hűtőládák is. Jobb híján előjegyeztük a további igényeket, mivel a gyártó cég pár hónapon belüli áruszállításról informált minket. Később olyan hírek érkeztek hozzánk, hogy a tervezett termékmennyiség nem készül el, sőt a gyártás egy időre abba is marad. Mi gyorsan megkérdeztük a leendő vásárlóinktól, hogy igényt tartanak-e még a hűtőládákra. A reagálások igent tartalmaztak. Egyébként azt is közöltük velük, az előlegként felvett pénzüket bármikor visszaadjuk. Az emberek általában nem éltek e lehetőséggel, ami egyébként jelenleg is fennáll. Végezetül annyit: az előjegyzési sorrendet szigorúan betartva adjuk át vevőinknek a hűtőládákat, ahogy azok megérkeznek áruházunkba. Száz körüli ilyen igényt kell kielégítenünk, s míg erre sor kerül, türelmet kérünk minden érinteti vásárlótól. Hogy e keresett iparcikkel kapcsolatosan még teljesebb képet nyerjünk, megkérdeztük a gyártási munkálatokról a Jászbérényi Hűtőgépgyár főosztályvezetőjét, Hojfer Andrást, aki közölte: Egy héttel ezelőtt „Sanyi bácsi” jeligére, Kisszállásra üzentük e hasábokon, hogy a dolgozót akkor is megilleti a 40 éves szolgálat után járó, s az egyhavi személyi alapbérrel egyenlő jubileumi jutalom, ha legalább 35 évi munkaviszonnyal rendelkezik a nyugállományba vonulásakor. Megemlítettük azt is, hiszen több esztendővel korábbi nyugdíjazása apropóján kérdezett bennünket olvasónk, hogy a járandóságot az esedékességtől számított 3 évi elévülési időn belül lehet igényelni, de később is, ha a jogosult menthető okból nem tudott addig foglalkozni ügyével. E közlésünk olvasása után többen telefonáltak szerkesztőségünkbe, mondván: tudomásuk szerint már változott a jubileumi jutalomként kifizetnyi jelével. Ez utóbbiakat bizonyítja: az orvosokat és nővéreket a betegségem tüneteinek megismerésén túl érdekelte a személyem, munkám és életkörülményeim is. Bizalmat keltettek így bennem, ami felért egy lelki felüdüléssel. Minderre csak ráadás volt a kedvesség, amelyben részesítettek. Kórházban az ilyen jó légkör már fél gyógyulást jelent. Mindegyik betegtársam tapsztalhat- ta ezt a bánásmódot, amiért nevükben i$ köszönetét mondok a halasi reuma- tológusok kollektívájának. B. I. Baja, Engels u. 51. — Évi 600 ezer darab hűtőgépet készítünk, azonban ebből a mennyiségből számottevő tétel kerül a külföldi megrendelőkhöz, hiszen jelentős exportkötelezettségnek kell eleget tennünk. Ami miatt — ez valutabevétel szempontjából roppant fontos dolog — valóban szüneteltettük év elején a hűtőládák gyártását. E munkát április óta megint végezzük, s a kereskedelmi egységekbe történő áruszállításokról is folyamatosan gondoskodunk. Tehát nemsokára újból kapható lesz mindegyik szaküzletben a keresett termékünk. Noha a gyártáshoz szükséges több alapanyag (acél, réz stb.) ára is „mozgásban van", megnyugtatásul elárulom: a hűtőládák fogyasztói ára egyelőre változatlan. hető összeg mértéke. Voltak, akik kéthavi jövedelemnek megfelelő pénz ilyen címen történő folyósításáról tudtak, mások meg arról, hogy az új szabály lehetővé teszi a visszamenőleges alkalmazását is. Mi hát az igazság a jubileumi jutalom körül? — kérdeztük a munkaügyekkel foglalkozó megyei államigazgatási szerv egyik szakemberét, dr. Kiss Ferencet, aki így válaszolt: — A lap e tárgyú tájékoztatása helyes, amennyiben a tavaly vagy már régebben esedékes jubileumi juttatással volt kapcsolatos. Való igaz viszont, hogy ez évben módosult a jubileumi összeg. Hogyan? Mint a Magyar Közlöny idei 8. számában olvasható, a Minisztertanács 13/ Hulladékégetés — környezetszennyezéssel? A megyeszékhely Felsőcsalános nevű külterületén lakunk, ahol az utóbbi időben gyakran hiánycikk a tiszta levegő. Miért? Mert a szomszédságunkban lévő Mini-Max autószerviz „jóvoltából” ismétlődően vastag füstfelleg borítja a légteret. A javítók mostanában már rutinosan égetik a szabadban az olajosflakonokat, gumi- és műanyag maradványokat, s még ki tudja, miféle tárgyakat. Előfordult, hogy 3-4 napon át folyamatosan lélegeztük be a környéken terjengő erős szagot. Természetesen tiltakoztunk — nem is egyszer — a hulladék ily módon való megsemmisítése ellen, mire azt válaszolták a szervizbeliek: nincs kétezer forintjuk a fölöslegessé vált limlomok elfuvarozásához. Ebből jöttünk rá, kényszermegoldásról lehet szó, amelyhez hivatalos engedély nincs. Köztudomású, hogy az ipari származású hulladékok égetésekor egészségre káros anyagok jutnak a levegőbe. Ez a szennyezés, sajnos, nemigen érdekli az autószerelőket. A helyi környezetvédő hatóság azonban feltehetően másképpen látja a dolgot, sőt a szükséges és hatásos intézkedésével mielőbb meg is szünteti e szabálysértő gyakorlatot ... Kovács Imre és családja Kecskemét 1988. (III. 18.) számú rendelete értelmében április I-jei hatállyal a jubileumi jutalom a dolgozó másfél havi személyi alapbérével egyenlő. Fontos azonban megjegyezni, hogy az 1988. január 1-jétől esedékes jubileumi kifizetéseknél is alkalmazandó e jogszabály, amely nyilvánvalóan a személyi jövedelemadózás többle t- terhét van hivatva némileg kompenzálni. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 /A Telefon: 27-611 VÁSÁRLÓI PANASZOK NYOMÁBAN Újból kapható lesz a hűtőláda CIKKÜNK NYOMÁN A burkolat-helyreállítás határideje: május 31-e Április 18-án megjelent Sajtóposta rovatunkban tolmácsoltuk a kecskeméti Balogh György panaszát: a Kiskőrösi úton már régen befejeződött a szennyvízelvezető csatorna kiépítése, de a forgalmas útvonal korábbi szilárd burkolatának helyreállítása azóta is várat magára, nem kis bosszúságot okozva az arra járóknak. Sorainkra az alábbiakat válaszolta a Szegedi Közúti Igazgatóság Kecskeméti Koordinációs Főmérnökségének vezetője, Ambrus Attila: A közúti igazgatóság a csatornázó Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat részére olyan feltétellel adott engedélyt a Kiskőrösi út felbontására, hogy a helyreállítás munkálatait legkésőbb 1988. március 31-éig elvégzi. Erre azonban nem kerülhetett sor az akna fedlapjainak pontatlan elhelyezése miatt. A burkolat újbóli kiépítéséért a városi tanács tartozik felelősséggel, amely e munka teljesítésének határidejéül május 31-ét szabta meg. Megjegyezzük; Szerintünk a szóban forgó határidő-módosítás a kivitelezői fegyelmezetlenség óhatatlan következménye, amiért cserébe az útvonal kezelője kezdeményezhetett volna valamiféle szankcionális intézkedést. Ennek híján csak remélni lehet, hogy e hónap végén tényleg lesz burkolat a Kiskőrösi úton. Megtérült a sertéstartó kára Április 25-én e hasábokon tettük szóvá, hogy az egyik keceli sertéstartó csak malacokat kapott szerződő partnerétől, a területileg illetékes állami gazdaságtól, amely hetekig nem gondoskodott a szükséges táptakarmányról. Ezt végül is saját költsége terhére tudta beszerezni olvasónk. Cikkünk nyomán azonnali vizsgálatot végzett a Kiskőrösi Állami Gazdaság, amelynek megállapításáról, intézkedéséről így tájékoztatta lapunkat Janik József igazgató: Érintett dolgozóink mulasztásának következménye, hogy a hizlalásra szánt malacok kiszállítása után csaknem három hét elteltével jutott takarmányhoz tőlünk a kistermelő. Akinek kárát, vagyis a többletköltségét 3000 Ft-ban állapítottuk meg, vele egyetértésben. Az összeget részére megtérítettük. Természetesen sor kerül a mulasztók felelősségre vonására is, akiket kötelezünk arra, hogy a pluszkiadásnak megfelelő pénzt fizessék be gazdaságunk kasszájába. Mi az igazság a jubileumi jutalom körül?
