Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-30 / 128. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. május 30. A fatörzs és ágai A gazdaságra, a társadalomra és az emberi viszonyokra intenzíven ható kulturális kihívás nélkül elképzelhetetlen, hogy a kor érdekeinek s értékeinek megfelelő termelésitechnológiai és társadalomszervezési innováció általánossá váljon. A tét vitathatatlan: nem csak a kultúra önérdeke a kulturális fejlődés. Ha nincs sokféle, minőségi kulturális, s ezen belül közművelődési innováció, akkor általában a szükséges magyar reform legfeljebb álomkép, csalfa illúzió marad. Kulturális fejlődés A fogalom tisztázása sem egyszerű feladat, hiszen a kultúra természetes jellemzője, hogy állandóan változik, új értékeket erősít meg, és új mozgásformákat keres. Lényege és léte az innováció. Ha egy korszak reménykedve kulturális innovációról beszél, ez leleplezően arra is utal, hogy a kultúra természetes, normális viselkedése ismételten akadályokba ütközik. Például most egyre jobban látható, hogy a gazdaság, a társadalom és a kultúra között egyáltalán nincs elégséges kooperáció, egymásra hatás, ezért a kultúra szükségképpen távolodott, sőt elszakadt azoktól a területektől, amelyeket lényegében hatékonyan befolyásolnia kellene. Ennek az általános helyzetnek csak következménye, hogy az oktatási és művelődési intézmények sokszor légüres térben lebegnek a helyi társadalomban, vagy ugyanígy szintén okozat, hogy a jelenlegi kulturális (önfejlődés elsősorban a települési-lakóhelyi közeget jellemzi, mert a gazdaságban, a vállalati szférában egyelőre a kultúra vagy az emberi tőke szerepe változatlanul másodlagos. A kulturális innovációt így az adott viszonyok között úgy határozhatjuk meg, hogy átütően még nem képes segíteni a termelés vagy a társadalom megújításában. Persze közvetlen módon ez nem is feladata. „Csupán” olyan új szemléletről, közösségi akaratról, intézményi fejlődésről beszélhetünk, amely akkor és ott helyben újat jelent, s ezzel közvetve a helyi társadalom újraépítését. Jó példák Az országos és helyi kulturális fejlesztéseket mindenképpen szükséges valamilyen gondolati keretben, fogalmi szerkezetben értelmezni. Vegyünk egy hétköznapi példát: a fatörzset és ágait. Nézetem szerint a kulturális innovációnak, tehát a fatörzsnek két nagyobb fő ága van: az egyik a helyi, laikus, állampolgári innováció, a másik pedig a központi, hivatalos, állami- tanácsi fejlesztés. Ez a megközelítés rögzíti azt a felismerést, hogy tartalmában, formájában, hatásmechanizmusában lényegesen eltér egymástól a felülről inspirált (vagy erőltetett) központi, a hivatásos szakemberek vezette, és az alulról vagy a társadalom középszintjeiről induló, többnyire nem szakemberek által irányított, részben spontán, részben már szevezett kulturális vállalkozás. A lokális állampolgári fejlesztés félosztható a csupán egyszemélyes és az állampolgári szövetkezésből kialakult kisközösségi megújításokra. Az előbbire jó példa a családi iskola vagy a falugondnok, a másikra pedig a közösségi ház vagy a vallási kisközösségek. Ugyanígy a felső állami (és tömegszervezeti) új törekvések két csoportba sorolhatók annak alapján, hogy ezeket az egyes intézmények, szervezetek egyedileg próbálják ki, vagy az első kísérletekből már országosan elterjedt vállalkozás, mozgalom, egyáltalán általános új gondolat, új módszer lett. Az egyikre példa többek között a szentlőrinci iskolakísérlet s a helyi kalendáriumok, a másikra viszont már jó modell sincs igazán, mert a szülői munkaközösségeket vagy a csökkenő számú amatőr művészeti csoportokat is nehéz ide sorolni. Helyzetkép és esélyek A Művelődéskutató Intézetben folyó kutatás eddigi eredményei alapján azt mondhatjuk, hogy • a kulturális innováció leggyengébb eleme a személyes reformcselekvések és az állami megújítások mozgalommá válásának hiánya. Azaz éppen az alap és a kifutás esélye nincsen meg. A nyolcvanas évek közepén leginkább az állami, tanácsi intézményeknek volt módja belső, értéknövelő megújításokra, ám gyakran csak „magányos farkasként”, egyedi vállalkozásként, mindenekelőtt sajátos, kivívott különalküjuk alapján. Az innováció útja tehát a hivatalos út szélesítése, újrakövezé- se, fásítása lehetett, hiszen a központi és a helyi hatalom legjobban ezt a lehetőséget támogatta, mert a hivatali kontroll és az esetleg szükséges beavatkozás (tiltás) garantáltnak tűnt. Az intézmények progresz- szív munkatársainak reformkísérletei tudatosan nem lépték át a valós vagy a vélt demarkációs vonalakat. Ezért sincs ma általános kulturális megújulás. Előzmények, előkísérle- tek, mozgáscsírák nélkül aligha lehet. A csendes állami próbálkozások mellett nem, vagy alig indulhattak valóban új, átütő kísérletek, például autonóm munkacsoportok, iskolakísérletek, vagy a helyi hatalomtól független kisközösségek. Ezért szükségképpen felértékelődtek az egyesületek, amelyek ugyanakkor gyakran nem képesek többre az állami intézmények elavult, kiürült tevékenységénél. Nincs más élő, vonzó, másolandó példa. Pedig a kultúra autonómmá válása, és ezzel megújító-felszabadító hatása a termelésre, az életmódra vagy a személyes tudatra átfogóbb, gyökeresebb reformokat követelne. Varga Csaba DELFINBŐL — BETLY „Elsősorban üzlet” Platinalemezes kalocsai zenészek Tíz éve még lapunk hasábjain is gyakran olvashattunk az országos tehetségkutató versenyeken szereplő, „lemezre érdemes” kalocsai DELFIN zenekarról. A matrózruhás fiúk rövid idő alatt meghódították a budapesti, a miskolci, a debreceni és a szegedi ifjúsági klubok, művelődési házak közönségét. Aztán persze a Delfint is elérte a vidéki zenekarok gyógyíthatatlan betegsége: a családalapítás, bevonulás ... A csonka zenészközösség nem tudott színvonalasan muzsikáló társakat verbuválni, s felbomlott. A múlt év nyarán vettem észre: az egyik hanglemez- bolt kirakatában — egy lemezborítón — ismerős arcokat látok; az egykori Delfin két tagját: Köteles Istvánt és Geri Gábort. A muzsikájuk persze nem idézte a régi időket. Az egykori rockzenészek az első közös lemezen (s ím, mostanában látom, a másodikon is) a Vajdaságból „importált”, mulatós stílust követik. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kereskedelmi osztályán azt is megtudtam: nem is sikertelenül. Az első (Lenn a Duna partján . . .) platina-, a'második (néhány hét alatt) aranylemez lett. Mesterszalagon van már a harmadik — szintén Betly néven jegyzett — közös munka is...-— Mi az oka a stílus- váltásnak? — kérdeztem Köteles István együttesvezetőtől. — Mindig szívesen gondolunk vissza a Delfi- nes időkre. Sajnos, nem bírtuk tovább az „önmenedzselést”, így nem le- hettünk'a kalocsai Edda. A miskolci kollégák kitartóbbak voltak és sikerült kitörniük — sok-sok kudarc után —á „vidéki- ségből”. Évtizede már, hogy szétszéledt a csapatunk. Gimnáziumi osztálytársammal is egy ötlet, egy lemezgyári megkeresés hozott össze újra. — Milyen ajánlatot kaptak? — Néhány hét alatt össze kellett állítanunk egy „mulatós” lemez zenei anyagát. Nagy bolt — mondták — és ha nem lépünk gyorsan, a „Jugo- ton” elárasztja a hazai piacot. Kollégámmal aztán hamar összehoztunk egy próbafelvételt, amit el is fogadott a zsűri. Ez lett a „Lenn a Duna partján” című LP. A Delfin egykori közönsége talán fel is ismerte rajta a mulatóssá formált régi slágereinket. Videoklip is készült, amit rendszeresen sugárzott a televízió. A kereskedők nem is csalódtak — jól fogytak a korongjaink. Néhány hónap múlva az üzletekbe került „A terített Betly” és felvettük a karácsonyra megjelenő „Családi mulatságok .. ,”,címü LP-t is. — Úgy tudom, a „szakma" nem ujjongott örömében sikeretek láttán. — Enyhén szólva: utálnak bennünket! Az üzlet egymás ellen fordítja a legjobb barátokat is. A sikeres bolt pedig „vörös posztó”. Érthető is a düh: amikor a Szörényi- vagy Presszer-albumból gazdára lel 30-40 ezer, a Betlyéből pedig 250 ezer fogy. Félre ne értse, ezzel nem zenei minőséget kívánok jelezni. Úgy gondolom, tudjuk, mi mit ér... — Ön mit gondol a mulatós muzsikáról? — Nekem elsősorban üzlet ez; nem is rossz . . . Jól hozott a két lemez, sokasodnak a koncert- meghivások is. Menedzserünk ausztráliai és amerikai koncertirodákkal tárgyal. Magyarlakta régiókban, úgy tűnik, lenne kereslet a Betlyre. A zenénk persze elsősorban tánchoz, mulatóshoz — talp alá! — való. Ne feledjük: „kell egy kis ki- kapcsolódás”. Nem is szánjuk másra az akkordjainkat. Ha van időm, otthon én a Stix, a Little River Band, a Fo- rigner és a Cansas zenéjét hallgatom... F. P. J. SAJTOPOSTA Mikor kezdik az útjavítást? Gyakran autózom a Kecskemét— Kalocsa közötti forgalmas útvonalon, melynek Kiskőrös térségében lévő szakasza óvatos, sőt, lassú vezetésre kényszerít, mert sok a kátyú. Mondják ismerőseim, hogy a megye több részén már tavasz eleje óta dolgoznak a közutak javítói, ám az említett területen még nemigen van jele az ilyen tevékenység megkezdésének. Pedig rengeteg gépkocsivezetőt érdekel: arrafelé mikor lesz zavartalan a közlekedés? Venker Attila Kiskunfélegyháza E közérdekű ügyben megkérdeztük a közúti igazgatóság kecskeméti koordinációs főmérnöksége egyik vezető szakemberét, Provaznik Endrét, aki ezeket válaszolta: — A szóban forgó útvonal Páhi—Kiskőrös—keceli elágazás közötti szakaszán valóban repedések, kisebb-nagyobb gödröcskék váltogatják egymást, növelve a balesetveszélyt. A szükséges munkálatokat megterveztük, s azokra a nyári hónapokban kerül sor. Az összesen csaknem 20 kilométernyi út jelentős része úgynevezett felületi záróréteget kap, hígított bitumenes technológia alkalmazásával. A teendők közé tartozik a keceli elágazás nem eléggé biztonságos csomópontjának kiépítése is. Ha minden az elképzelések szerint alakul, augusztus-szeptembertől kezdődően zökkenők nélkül lehet közlekedni a megyeszékhely és Kalocsa között. Kálvária — buszbérletért Néhány héttel ezelőtt szóvá tettük lapunkban, hogy aki nyugállományba kerül, csak számos igazolás felmutatása ellenében juthat hozzá a buszon való kedvezményes utazásra jogosító Volán-igazolványhoz. A kecskeméti Bontsó Lászlótól most arról értesültünk, hogy másnak sem egyszerű megváltania a havi buszbérletét. íme az elgondolkodtató részletek: Olvasónk az ország másik részében lakó-dolgozó leánya meglátogatására készül. Terve szerint két-három hét elteltével jön vissza. Mivel a vasútállomásról valamelyik helyi járatú busszal szándékozik hazautazni, úgy gondolja, előre megveszi a következő hóra esedékes jegyét. 20-án — két-három nappal a hosszú útra indulása előtt — bemegy a Volán Kéttemplom közi irodájába, ahol közük vele: csak 25-étől kaphat új bérletet, ugyanis akkor érkezik meg a szükséges bélyegző. A nyugdíjas nem érti, miért kell any- nyi ideig várni a pecsételőre, s az ebbéli bánatát megosztja az újságíróval. Aki Magánügy, meg nem is, amellyel kapcsolatosan egyik olvasónk tanácsért fordult lapunkhoz. Magánügy, hiszen a nő és férfi együttéléséből származó kötelezettségről-következmény- ről van szó, ami azonban közérdeklődésre is számot tarthat, mert korántsem minősül egyedinek. A feleség az egyik nyári napon végleg megelégelte házassága viszontagságait, s elköltözött férjétől. Röviddel később benyújtotta válóperi keresetét a bírósághoz. Ott a hivatalos eljárás csaknem egy esztendőn át tartott — hosszú szünetekkel megszakítva —, ám a fiatalasszony képtelen volt ez időre valamiféle remeteéletre berendezkedni. Társas lény lévén, nagyon vágyott másik társra, akit mégis talált. Az új férfival bensőséges, tartalmas, reményekre jogosító viszonyt alakított ki, egyszóval megszerette őt. Vele egyetértésben határozott arról, hogy gyermeket szül. Az egészséges kisbaba a válás bírósági kimondása után csaknem négy hónappal látta meg a napvilágot. A boldog anyuka, aki körülbelül egy éve volt már élettársi státusban, ezen ítélettel a kezében fordult az illetékes anyakönyvi hatósághoz, amely a bébi apjaként a volt férjet jegyezte be. „Ahhoz az emberhez már régóta nincs semmi közöm, így hát érthetetlen és minden alapot nélkülöz ez az anyakönyvezés. Bár határozottan állítottam én is, meg az élettársam, hogy ő a gyermek apja, mindez nem érdekelte a tanácsi ügyintézőt. Most aztán benne vagyunk a pácban. Mehetünk a bíróságra Bizonyítani, rendezni a dolgokat, s költhetjük perre a pénzt, ami pedig a gyermek gondozásához, neveléséhez kellene elsősorban. Szomorú, hogy a bürokrácia még manapság is ilyen tortúrára kényszerítheti az állampolgárt. ..” — kesereg az anyuka. Nos, az első hallásra tényleg furcsa segítségül hívja a személyforgalmi ügyekben illetékes osztályvezetőhelyettest. O is furcsállja a dolgot, s azonnal intézkedik, ígérve: még aznap délután megvásárolható a bérlet. Erről a panaszost is tájékoztatja, aki a megjelölt időben felkeresi a szolgáltatói irodát, ahol megint elzárkóznak a bérletkiadás elől az ügyintézők, hűvös pillantást vetve az idős emberre. Ez utóbbiról hírt hallva, az újságíró ismételten beszél az illetékessel, aki kideríti: az irodából a zárás előtt távozó vezető elfelejtett szólni munkatársainak a soron kívüli bérletjegy-eladásra vonatkozó vállalatközponti utasításról. Elnézést kér ezért. A következő nap reggelétől tényleg megvehető ez a jegyA további fejleményekről Bontsó László már a távoli Sátoraljaújhelyen feladott ajánlott levélben informált: Harmadszorra már nem volt lelkierőm felkeresni azt a Volán-irodát... — írta. ez a história. De hát nézzük csak az ezzel összefüggő fontosabb tudnivalókat: Az anyakönyvek vezetéséről szóló jogszabály leszögezi: „A gyermek apjaként az anyakönyvvezetö a születési anyakönyvbe annak a férfinak a személyi adatait jegyzi be, akit a gyermek apjának kell tekinteni." S hogy ki tekinthető a gyermek apjának? A családjogi törvény szerint az a férfi, akivel az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állott. (Megjegyzendő itt, hogy az apaság vélelméhez a házasság jogi fennállása szükséges, függetlenül attól, hogy a házastársak ténylegesen együtt éltek-e.) A vélelmezett fogamzási idő a gyermek születésének napjától visszafelé számított száznyolcvankettedik és háromszázadik nap között eltelt idő, mind a két határnap hozzászámításával. Figyelemmel az utóbbira, a hozzánk fordult fiatalasszony terhessége éppen akkor következett be, amikor még jogilag fennállott a házassága a volt férjével, aki e tényből kiindulva minősül apának, hogy úgy mondjuk, automatikusan. Ezek után óhatatlan a kérdés: mire számíthat a vér szerinti apa? A törvény értelmében: Ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt nem állott házassági kötelékben, a gyermek apjának kell tekinteni azt a férfit, aki a gyermeket teljes hatályú nyilatkozattal a magáénak ismerte el, vagy azt, akit a bíróság jogerős ítélettel apának nyilvánított, vagy meghatározott feltételek esetén azt, aki a szülést követően az anyával házasságot kötött. E valamelyik megoldás érdekében javasoljuk olvasónknak jogsegélyszolgálat, illetve ügyvéd segítségül hívását. Mi történt a cipőboltban? A kecskeméti blagy.Sándorné fel- dúltan kopogott be nemrégen szerkesztőségünkbe: — Szombaton—sétálgatva a megyeszékhely központjában — betértem a Hornyik János utca 2. szám alatt lévő szaküzletbe, Szabó Fe- rencné cipőkereskedőhöz. A sok tetszetős áruja közül a masnival díszített női szandált választottam ki magamnak, mivel felpróbáláskor igen kényelmesnek véltem. E 950 forintos kiadásomat otthon kezdtem megbánni, ugyanis kiderült: az egyik lábbeli bőrmasnijának alsó része annyira gyürődött, hogy a használat során felsérti a lábfejet. A legközelebbi hétköznap természetesen reklamáltam, mire közölte Szabóné: a hibát én okoztam, mert a bőrrészt feszegettem, így hát semmit sem tehet érdekemben. Ezt visz- szautasítottam, majd szó szót követett, s ekkor az ajtó elé állva tudomásomra hozta: akkor enged ki, ha visszavonom panaszomat, s a szandálomat is elviszem. Ez a kényszer- helyzet, a szabad mozgásom akadályozása legalább 20 percig tartott.. A fogságból végül is kiszabadultam, lábbelimet azonban nála hagytam. Mondja, tehet ilyet egy magánkereskedő a vásárlójával szemben? E sérelem kivizsgálására felkértük a Kiskereskedők Országos Szervezete megyei titkárát, Rozsnyai Simont, aki a megállapításról, intézkedéséről így számol be: — E terméket sürgősen eljuttattuk készítőjéhez, a Budapesti Minőségi Cipőgyárhoz, ahol a szakemberek rájöttek, avatatlan kéz is matatott az eredetileg sem teljesen kifogástalan szandálban, melynek hibáját helyrehozták. Olvasójuk már vissza is kapta a lábbelit, megelégedésére. Bár minden jó, ha a vége jó, mégis idekívánkozik néhány megjegyzés a történtekről. Emtített kiskereskedőnk, aki a szakmában jó hírűnek számít, akkor cselekedett volna szabályosan, ha nem bocsátkozik hosszas és indulatos vitába — ez tarthatott körülbelül 20 percig — a reklamálóval, hanem azonnal és készségesen kéri a Kermi közreműködését, döntését. És még annyit: ha a vevőnek minőségi kifogása van, sem cipőhöz, sem ruhához, sem más termékhez ne nyúljon hozzá javítási szándékkal, mert az idegen beavatkozásnak minősül és a termék elveszti szavatosságát. A hibás áru tulajdonosának mindig a vásárlás helyszínén vagy a felügyeleti szerveknél kell reklamálnia, mielőbb! ÜZENJÜK „Bács megyei lakos” jeligére: A tartásdíj a gyermek tanulmányai befejezéséig, vagy ha nem tanul tovább, a munkaképessége eléréséig jár. Amennyiben bírósági döntés alapján kerül sor e díjfizetésre, az összeg felvételére jogosult személy helyesen teszi, ha az említett feltételek bármelyikének bekövetkezéséről értesíti a bíróságot, kérve a folyósítás megszüntetését. Indokolt esetben persze a kötelezett is ugyanígy hivatalos úton igényelheti a tartásdíj fizetése alóli mentesítését. Farkas Imrének, Szabadszállásra: Leveléből arra következtetünk, hogy Önt a földje használatában sérelem, sőt, kár érte. E birtokvita ügyében a helyi tanács vb szabálysértési hatóságának van jogköre vizsgálatot folytatni, s intézkedni. Ha ezzel kapcsolatosan további gondjai vannak, forduljon panasszal a megyei tanács vb igazgatási osztályához. H. J.-nének és Somoskövi Györgyné- nek, Kalocsára: A Minisztertanács 13/ 1988. (III. 18.) MT számú rendelete szerint — megtalálható a Tanácsok Közlönye idei 5. számában — a jubileumi jutalom másfél havi személyi alapbérnek megfelelő mértéke csak az ez év január óta esedékes kifizetéseknél vehető figyelembe. Aki tavaly kapott ilyen jogcímű jutalmat, annak összege az akkor hatályos munkajogi szabályok alapján csak egyhavi személyi alapbér volt. Ennek 1988. évi kiegészítésére nincs törvényes lehetőség. Szerkeszti Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 Színházi est, kis csalódással Mi, a helyi nyugdíjasklub tagjai e hónap 10-én egész napos kecskeméti kiránduláson vettünk részt. Sok szépet, érdekeset láttunk a városban, s a kellemes élmények betetőzéseként elmentünk este a Katona József Színházba, ahol megtekintettük a Mária főhadnagy című operettet.Társaim őszinte véleményét is tolmácsolom: remekül szórakoztunk. Nekünk, yidéken élű idős embereknek szinte ünnepi perceket-órákat jelent közelről, vagyis élőben gyönyörködni abban, ami a színpadon történik. S ezt követően mindig magunkkal viszünk műsorfüzeteket, melyben ott vannak a kedvelj színészeink fotói. Akkor este egyetlen darabot sem vásárolhattunk ebből, mert korábbat! mind elfogyott. Ez csalódást okozott. Ha mindegyikünknek nem is juthat e kiadványból, legalább egy példányt nagyon szeretnénk kapni, melyet a klubunk közös tulajdonaként kívánunk megőrizni! A színházkedvelő nyugdíjasok nevében: Id. Lovász László Kunszentmiklós, Gőzmalom u. 4. Ki tekinthető' a gyermek apjának? Tudnivalók a születési anyakönyvezésről
