Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-28 / 127. szám
1988. május 28. • PETŐFI NÉPE • 3 ERZSI NÉNI ÉS A TÖBBIEK ÁGASEGYHÁZÁN „Én még soha nem voltam azelőtt vendégségben!” 9 Joó néni udvarában a nád, tetőfedésre odakészítve. Kádár Fe- 9 Jaksa Pista rencné Fehér Er- bácsi zsébet! tizenhat éve Mintha név- egyedül él. sorolvasáson válaszolna Ágasegyházán, Galambházi dűlői tanyájában, teljes nevén mutatkozik be a nyolc évtizedet megélt Kádár néni. Népszámlálóknak vagy valamilyen más összeíróknak vélt minket. Csak miután elmondjuk: a Petőfi Népétől jöttünk, derül föl az arca az újság hallatán. Mutatja, nézzük, neki meg a Szabad Föld jár. Az elemes rádiót pedig csak akkor kapcsolja be maga mellett, az ágyon, amikor az „ ... a szép nótákat, meg a híreket mondja". A falu nem hagyja magára A tanya udvarán kútágasfa. Vödör, lánc, rúd és egyéb tartozékok híján akár egy rokkant ajtónálló. Legfeljebb arra jó, hogy mutassa á házat. Itt él, itt lakik Kádár néni, aki fiatalabb éveiben három és fél holdon gazdálkodott, de aki fölött bizony már eljárt az idő. Ám a falu nem hagyja magára most sem. Tizennégy éves unokája, Tóth Annamária áthúzza az ágyneműjét. Kukoricacsutka is került a házhoz egyik húgától. A Mathiász János T sz, amelynek átadta a földjét, tűzifát szállít neki. S, hogy a tanács se maradjon adós, idejében észrevették a kútágasfa és Erzsi néni magányosságát. Ivóvizet visznek a tanyájára gépkocsival — hetente kétszer — műanyag kannákban. Az edényeket a tanács erre a célra vásárolta. — Jár-e az orvos Erzsi nénihez? — kérdezem. — Ha hívjuk, mindig jön! Egy széken barna zománcos tál, ebben van a házipatika. Most is tele gyógyszerekkel. Csak ránéz a 25-30 dobozra — mindről tudja, mire való. A másik gyógyszer: a törődés Van egy másik „gyógyszer” is a tanyán lakó idősek számára: az élőszó és a velük való törődés, amit nem pótolhat szakajtónyi gyógyszer sem. Ennek a forrása Ágasegyházán egy emberséges tanácsi vezetés. Olyan segítőkkel, mint dr. Ölvedi-Szabó Pál orvos, Bús Éva ápolónő. Török Józsefné és Sörös Tiborné gondozónők, a téeszbeliek és mindazok, akikre számíthatnak. Adám Józsefné 1970-től dolgozik a helyi közigazgatásban. Eleinte mint szociálpolitikai és gyámügyi előadó, kerékpárral járta a határt. így ismerte meg a gondozásra-ellátásra szoruló emberek helyzetét. Három éve került a tanács élére. Elnökként sem tartotta rangon alulinak, hogy — mig Berta Sándort tavaly szeptembertől nem alkalmazták gépkocsivezetőként — kezdetben maga ült annak a terepjárónak a kormányához, amelyet a külterületen élő idősek látogatására vettek, a megyei tanács, támogatásával. Ádámné azt kérte a tanácstagoktól: — Akinek a körzetében idős, ellátatlan ember él, kérem, hogy ezt jelezze nekem! Karácsonyi találkozás S a tanácstagok elmondták: a sán- dortelepi Joó Istvánná házába rövidesen becsorog az eső, ha nem javítják meg a tetőt. A tanácselnök közbenjárására ott az új nád. Egy gazdaságból szállították Joó néni udvarába. Berényi Jánosáénak — hozta mcgintcsak a hirt az egyik tanácstag — alacsony a nyugdíja. Hogyan segítsenek rajta? Felajánlották neki, nyugdíját kiegészítendő, a könyvtár takarítását. Tusi néni elvállalta. Jaksa Pista bácsinak, a Zsom- bos dűlőben, tavaly meghalt két szomszédja. 1972 óta egyedül él. Vagyona egy diófa és egy tanya. Annak az udvarában vastag falú kutyaól. Fiityülj- nek, a házőrzőnek építette. Bent, a konyhában petróleumlámpa, elemes rádió, biblia, egy Füles rejtvényújság és féltucatnyi ceruza a napi „társasága”. Pár szót váltani valakivel időnként, néha: ennyi a kívánsága, nem több. Teljesült az óhaja, és teljesül ezután is. Gyakrabban fölkeresik. A tanácselnök ünnepeken is szerét ejti annak, hogy a magányosan élőkről gondoskodjanak. Tavaly karácsonykor behozták gépkocsival az idős tanyaiakat a faluba, együtt ünnepelni. Akkor mondta egyikük a tanácselnök asszonynak: — Erzsiké, nincs nekünk semmi bajunk, csak szeretünk valakivel beszélgetni. Kádár Ferencnének is nagy élmény volt ez a karácsony. Ma is mondogatja: — Én még soha nem voltam azelőtt vendégségben! Kohl Antal 9 A magányos kútágasfa mutatja... • ... itt lakik Erzsi néni. (Straszer András felvételei.) SZOMBATI LEVEL: Ennek az írásnak a címe akkor fejezte volna ki tömören és találóan a tartalmat, ha azt írom, hogy döcög a rázós ügy. De így már túl hosszúra sikerült volna a cím és a mostani is elég jól érzékelteti, miről lesz szó. Ez esetben ne tessék szimbolikus jelentőséget tulajdonítani a „rázós” kifejezésnek, mert valóban ráz, hiszen elektromosságból, életeket, emberek testi épségét veszélyeztető áramról van szó. Tehát az áram az, ami ráz és nem az ügy. Maga az ügy inkább dühít, de elsősorban elgondolkoztat. Persze, a számtalan hasonló eseten edzett olvasó — és természetesen a talán egy fokkal edzettebb újságíró — hosszan már nem gondolkodik, mert már-már jellemzőnek véli, hogy ilyenek gyakorta előfordulhatnak. Mégis pattogtatjuk a szavak ostorát, azt remélve, hogy másokat, az ilyen ügyekben illetékeseket is gondolkodásra, jó cselekvésre serkentünk. Persze minden ember gondolkodik, de — a jó emlékű Kazal László szállóige erejű kifejezését kölcsönözve — „mecsoda különbség.” Nem mindegy ugyanis, hogy miről, hogyan és mikor gondolkodunk. A fél ország fogta a hasát a nevetéstől, a másik fele pedig a fejét a méregtől, amikor jó tíz évvel ezelőtt egy budapesti társasháznál az átadáskor derült ki, hogy elfelejtettek lépcsőházat tervezni és építeni. Jó tehát, ha egy ház tervezésénél előre gondolkodunk. Egy kicsit hasonló helyzet tapasztalható a kecskeméti Horváth Döme utcai házaknál is. No, lépcsőház van, ablakok, ajtók, emeletek, tető stb., tehát felületes szemlélődésnél azt mondhatnánk: szabályszerű házak e?ek. Csakhogy a szabályszerűség ma már komplikáltabb, mint mondjuk a vert falú házak építésének idején. Természetesen ezzel tisztában voltak a tervezők, majd a beruházó és a kivitelező is. És itt hadd álljak meg egy szusz- szanatra, visszautalva a korábbi mondatra, hogy minden cm bet gondolkodik. En például azon (is) gondolkodom, helyes-e, célszerű-e külön tervező, beruházó, kivitelező vállalat? Abból a szempontból feltétlenül szükséges ez a munkamegosztás, hogy ezáltal , a felelősség is megoszlik, méghozzá annyira, hogy szinte atomjaira boncolva később igen nehéz megtalálni. Kanyarodjunk azonban vissza az említett négyemeletes házakhoz. Ezeket úgy tervezték, hogy a negyeRázós ügy! dik emeleten, az elektromos kapcsolószekrény fölött van a közpon- tifűtés-rendszer úgynevezett légtelenítő szelepe — szabálytalanul. Ezek a szelepek ugyanis rendre tönkremennek s ezáltal vízzel árasztják el a kapcsolókat, villanyórákat, az egész lépcsőházban (a lakóházakban) nincs áram, ugyanakkor nagy veszélye keletkezik annak, hogy a kifolyt vízbe valaki belelép és áramütés éri. Ezt megelőzendő, a lakó- közösség képviselője minden ilyen esetben szólt a Démász szakembereinek, akik a helyszínre érkezve döbbenten állapították meg a szabálytalan tervezést, kivitelezést, kicserélték az elázott biztosítékokat. Ugyanakkor kijelentették, hogy nem vállalhatnak felelősséget, sőt legközelebb ne is szóljanak nekik, mert nem mennek ki. A múlt év novembere óta többször megtörtént ez az „elázás” és a képviselő végigjárta a tervező —: beruházó —kivitelező bűvös köreit, meg is hallgatták, de semmi nem történt. A beruházó és a kivitelező tulajdonképpen arra hivatkozással bújt ki az életveszélyes szabálytalanság elhárítása alól, hogy a „terv így írta elő.” A tervező, akitől megkérdezte a lakókért aggódó közös képviselő, hogy ki vállalja a felelősséget egy esetleges tragédiáért, csak annyit mondott, hogy nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni. Ezzel részéről az ügy lezárva, illetve lerázva. Úgy tűnik azonban, hogy gondolkozott, mert később (a januári levélre májusban válaszolva) úgy döntöttek, mégis áttervezik a légtelenítő szelepeket, „de ez hosszabb ügy lesz” mondták a képviselőnek. Hogy milyen hosszú, az természetesen csak a végén derül majd ki. Mielőtt bárki megvádolna azzal, hogy az újságot saját ügyeim intézésének gyorsítására használom, tehát visszaélek a helyzetemmel, elmondom, hogy bár én is a Horváth Döme utcában, az említett házak egyikében lakom, de a „rázós ügy” egy másik ház másik lépcsőházában történt, s bár hónapok óta mondogatják lakótársaim, hogy „ezt kéne megírni”, mind ez idáig vártam, mert tudtam, az ügy folyamatban van. Ugyanakkor ismerem Villon mostanában igencsak gyakran idézett sorait, miszerint „a földi dolgok végül is önként igaz helyükre térnek”, csak azt nem tudhatja senki, hogy ehhez mennyi időre van szükség. Sajnos nem nagy kunszt felmutatni. tollhegyre tűzni napjainkban látszatra parányi ügyeket, olyanokat, amelyek ha közelebbről megvizsgáljuk őket, az őserdők, dzsungelek kuszaságát juttatják eszünkbe. Miért van ez? Miért nem tudjuk ügyeinket, életünket, munkánkat az ésszerűség gördülékeny és egyenes pályáin futtatni? Úgy tapasztalom, hogy munkálkodik bennünk egy tévhit, amely azt sugallja: csak az a jó, ami bonyolult,-összetett, többlépcsős. Csak az látszik okos embernek, aki mondanivalóját ci- kornyásan, csak általa ismert idegen szavakkal sűrűn teletűzdelve tudja elmondani. Aki nem elégszik" meg például a személyi igazolványnyal, de még tízféle igazolást kér az ügyféltől; aki. ha telefonál az ember, nagyon udvariasan, de mint a világ legtermészetesebb dolgát mondja: Uram! Telefonon nem lehet (például) ezt vagy azt rendelni. Tessék befáradni, kitölteni az űrlapot, bélyeget hozzá stb., stb. Ilyenkor az „ügyfél” széj»yelli magát, hogy lám ő milyen naiv, azt hitte, hogy a telefon jó valamire. Tele vagyunk papírral, torkunkig ér az adminisztráció s egy-egy esetben már mellékes, hogy az „ügy” elintéződik-e, fontos, hogy papír legyen róla. Nem elég, ha valaki autószerelő, asztalos, cipész stb. Elsősorban adminisztrátornak, könyvelőnek, rubrikaszakértőnek kel! lennie. Nem mindenki képes és hajlandó erre. Például elviszi (elvontatja) félroncs autóját az egyik honpolgár a szerelőhöz. Az nézi, kopogtatja, tüsszögteti. Kijelenti a végén, hogy megjavítja X összegért. Rendben van, de csak akkor — válaszol a tulaj —, ha papírt ad róla. Nézze jóember — kontráz a mester — adjon maga is papírt arról, hogy rossz az autó. De hiszen látja, hogy rossz. Látóm, viszont maga is látni fogja, amikor jó lesz. Szóval igen bonyolult az életünk, mondhatjuk önhibánkból. Ugyanakkor jót nevetünk azon, aki még úgy értelmezi a szöveget, ahogyan az írva vagyon. Például az „agyafúrt góbé”, aki társával összekülönbözve bíróság elé került. Egy hatalmas bottal jelent meg a tárgyalóteremben. — Hát ezzel mit akar? — meredi a bíró az atyafira. — Az volt írva az idézésre, hogy gondoskodjak a védelemről. A RENDŐRSÉG NYÍLT LEVELE Kedves Tanulóifjúság! Tisztelt Felnőttek! A nyár közeledtével valamennyien egyre többet gondolunk a vakációra, a szabadságra, amikor pihenéssel, üdüléssel, sporttal, szórakozással levezetjük a tanulás, a munka fáradalmait és erőt gyűjtünk a jövő feladataihoz. A fiatalok kellemes időtöltései: a túrázás, a kerékpározás, a motorozás, a fürdés, strandolás — különösen a természetes vizekben: tavakban, folyókban —, sajnos, nem veszélytelenek. A kellő figyelem, gondosság hiánya, a megszívlelendő tanácsok figyelmen kívül hagyása, a hasznos szabályok megszegése, semmibe vétele, sokszor jár az egészséget, a testi épséget vagy akár az életet is veszélyeztető, sőt károsító következményekkel. Mindannyian tudunk megváltoztathatatlan tragikus esetekről is. Kedves Fiatalok! A sok élményt adó nyári hónapokban közlekedés, játék, fürdés és — ha erre is sor kerül — munka közben vigyázzatok magatokra és egymásra! Saját érdeketekben, de hozzátartozóitok szeretetéből fakadó felelősségtudatból is, jól gondoljátok meg cselekedeteiteket, viselkedéseteket és azok lehetséges következményeit! Jó dolog, hogy már sokan rendelkeztek kerékpárral, segédmotor-kerékpárral, amik már nemcsak — sőt az utóbbi egyáltalán nem — játékszerek, hanem közlekedési eszközök. A közlekedés pedig veszélyekkel is jár! A felnőttek, köztük a rendőrök, esetleges intelmeit, figyelmeztetéseit fogadjátok olyan megértéssel, amilyen őszintén ők féltenek benneteket, és segíteni akarnak nektek. Tisztelt Felnőttek! Az idősebb, a tapasztaltabb jogán és kötelességéből eredően munkájuk, járművezetés, pihenés, szórakozás közben környezetükben vigyázzanak a gyermekekre, fiatalokra, óvják őket azoktól a veszélyektől, amelyek különösen a nyár és a vakáció sajátos körülményei között fenyegetik őket! Kedves Lányok, Fiúk! Kívánom, hogy a nyári szabadidőt töltsétek hasznosan szellemi és testi épülés- tekre, hogy ősszel, az új tanév kezdetén vagy az első munkahelyen, valamennyien épen, egészségesen, tettre- készen láthassatok újabb feladataitokhoz! Dr. Pálvölgyi István rendőr alezredes, a megyei rendőr-főkapitányság osztályvezetője Nyári szabadidős programok A KISZ idén is jelentős erőfeszítéseket tesz azért, hogy a vakációzó diákok számára biztosítsa a szabadidő hasznos eltöltését, s amint arról Búzás Attila, a KISZ KB munkatársa az MTI-nek beszámolt új lehetőségekkel bővült a megszokott kínálat. Az elmúlt esztendőben háromezren vettek részt a gyalogos, vízi és kerékpáros vándortáborokban, idén hétezer fiatal számára biztosított a lehetőség. A tiszai vízi túra a legkedveltebb, ide 350 százalékos a túljelentkezés. A dunai vízi táborozásra még van szabad férőhely, így elképzelhető, hogy több hajót átirányítanak a tiszai táborok szervezőinek. A gyalogostáborok közül a zempléni szinte teljesen . üres, de várnak még jelentkezőket a gyalogos, vízi és kerékpáros diák-túravezető táborokba is. A kerékpáros turisztika, úgy tűnik, egyre népszerűbb, a lehetőségeket teljes egészében kihasználják a fiatalok. A KISZ KB a sikeres vakációzás érdekében 177 hajót (ezekben ötszázan foglalhatnak majd helyet), 200 öt- sebességes, úgynevezett fél- versenykerékpárt, valamint 200 fő számára sátrat és hálózsákot biztosít. Újdonság, hogy a KISZ KB öt évre bérbe vette a Sportlétesítmények Vállalat III. kerületi vízi telepét, tgy júniustól a Vörös Hadsereg út 191—193. alatti vízi bázison minimális áron: 5 és 10 forintért sporteszközöket kölcsönöznek majd, de lesz lehetőség a helyszínen sátorozásra, az evezés tudományának elsajátítására is. (A kedvezményes árak csak a diáklátogatókra vonatkoznak.) Tokajban két hét múlva nyílik az új vízi bázis, ahol 300 személy juthat kulturált elhelyezéshez. Innen indulnak majd a vízi, kerékpáros és gyalogos vándortáborok. A sződligeti és bajai KiSZ- iskolán már üzemel a kemping. A KISZ átvette a bala- tonszemesi és tiszafüredi Expressz-táborokat; a Balatonnál-egy-egy hétig 1500- an, a Tisza mellett 380-an tölthetik el szabad idejüket. Ráadásul a középiskolás gyerekek az eddigi árhoz képest 40 százalékkal olcsóbban táborozhatnak majd. Visegrádon a jurtakempingben június 23—26 között rendezik kétezer közép- iskolás számára az Országjáró Diákok Országos Találkozóját. Az egyetemisták, főiskolások országos turisztikai találkozójának Orfü, augusztus 22—26. között ad otthont, ide négyezer fiatalt várnak. A dolgozó fiatalok országos kempingtalálkozóját (1500 fővel) július 8—10- én rendezik a szombathelyi szabadidőparkban.
