Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-27 / 126. szám

1988. május 27. • PETŐFI NÉPE • 3 KORSZERŰSÖDŐ ÁLLAMIGAZGATÁS Szalkszentmárton, közvetlen megyei irányítású község • Szalkszentmárton — falu a városiasodás útján. Parkok, burkolt utak, ABC, művelődési ház épült az utóbbi években ... A megyei tanács legutóbbi ülésén döntés született: július l-jétől újabb 21 község számára teljesedik ki az 1984-ben kezdett államigazgatási korszerűsítés. A települések többsé­ge — a Duna melléken például a többi között: Solt—Újsolt, Apos- tag, Harta—Dunatetétlen — lesz közvetlen megyei irányítású. A há­romezer lelkes Szalkszentmárton is szerepel a határozatban. A község tanácselnökével, Aranyi Jánossal arról beszélgettünk: mit jelent a la­kosságnak és a vezető testületeknek a mostam változás? — Nem tagadom, régóta kívántuk, kértük ezt a módosítást — kezdte Ara­nyi János. — így lett teljes a három éve kezdett — helyes logikájú — moderni­zálás. Eséllyel induló kísérlet az, hogy a települések tanácsai nagykorúvá, ön­állóvá lehessenek. Mert —- bár sokat emlegettük, hogy milyen nagy változás a járások megszüntetése — igazából nem sokkal változott az életünk 1984- ben. — Ügy gondolom, önöknek például kimondottan hátrányos lehetett az át­alakulás: a lakosságnak egy újabb — átmeneti — helyzethez kellett hozzá­szoknia ... — Indultak azért kedvező változá­sok is, hiszen a költségvetési ügyek már 1984-től közvetlenül megyei tanácsi hatáskörbe tartoztak. Jó partnerek let­tek ehhez a kunszentmiklósi kollégák is. Ennek ellenére nehéz volt az áttérés, hisz olyan emberekkel találkoztunk, akik maguk is akkoriban tanulták az új típusú igazgatást. A másik nehézség pedig az volt: nem minden hatósági feladat tartozott Kunszentmiklóshoz. Voltak olyan ügyek, amelyeket még Kalocsán, s volt, amit már Kecskemé­ten intéztek. Ez — nem tagadom — zavart okozott a lakosság körében. So­káig kellett például harcolnunk azért, hogy — hivatali időben — autóbusszal is eljuthassunk a szomszédos — városi jogú — nagyközségbe ... — Mit várnak a mostani változástól? Egyes vezetők szerint ugyanis az új irá­nyítási forma a helyi tanácsok magukra maradottságát eredményezi... — Bár a jelenlegi gazdasági helyzet minket is sújt, én úgy látom: nagyobb önállóság, több (és gyorsabban meg­szerezhető) információ alaposabb dön­téseket eredményez. A tanácsvezetés „manőverezési” lehetőségei is növek­szenek. Adott ugyan a pálya, de azért a kocsinkon van kormány, fék és gáz­pedál is. Nem vagyunk tehetetlenek. Szalkszentmárton is élni fog az új lehe­tőségekkel .. . — Milyen fejlesztéseken fáradoznak? — Településünk igen nehéz időkben igyekszik előbbre jutni a városiasodás útján. Nyomaszt a múlt öröksége. Míg másutt már sportcsarnok vagy uszoda is van, itt még mindig iskolai fejleszté­sekkel bajlódunk. Hat év óta évről évre ez a korszerűsítés ad munkát. Augusz­tus 20-án avatjuk majd például az új, négy tantermes iskolánkat, melynek a tetőterében ha ismét összegyűjtünk egy kis pénzt — újabb négy osztály kaphat otthont. De az utóbbi időben sikerült az egészségügyi szolgálatot is teljessé tenni (fogorvosi rendelőt alakí­tottunk ki és szereltüftk föl). Részt vál­laltunk mi is — súlyos vízellátási gond­jaink enyhítését remélve a Gud- mann-foki regionális vízmű építéséből. Néhány hét és telefonhálózatunkat rá­kötik az országos távhívóhálózatra. Remélhetőleg 1990-ig elér hozzánk Tass felől a gázvezeték is. — Igazán dicséretes (és eredményes) erőfeszítések. Nem kisebbíteni akarom az érdemeket, de azért emlékeztetem: ön két éve egy interjúban I990-rc már uszo­dát, sportcsarnokot is ígért... — Akkoriban még sok minden más­V*. képpen mutatkozott a gazdaságban. A mostani ötéves terv előkészítésénél még úgy látszott, kijöttünk az alagút­ból, a stagnálást a fejlődés váltja fel. Sajnos, nem így történt. Ez persze nem jelentheti azt, hogy azok nem voltak jó elgondolások; például, hogy az itt élő emberek nem érdemelnének meg egy szabadidős létesítményt. A terveinket tehát nem adtuk föl. Ha élnek ezek az elképzelések, mindig van miért küzde­ni. Szerintem — ennyit változott a véle­ményem — amikhez mostanában fog­tunk (gáz, víz, telefon, iskola, egészség­ügy), alapvetőbben határozzák meg a lakosság közérzetét, komfortját. Vagy­is fontosabbak. Úgy látom viszont: Szalkszentmárton lakosságában van annyi ambíció, hogy nem mond le a következő lépcsőkről sem. Igyekezeté­hez most már egy, a korábbinál korsze­rűbb államigazgatás is segíséget nyújt­hat. Farkas P. József A gondoskodás évekre szól Garán a Ma­• Horváth János, a Május 1. szocialista brigád vezetője és Szálkái Zoltán belszol- gálati gépkocsivezető. gyár Ellenállók és Antifasiszták megyében élő tagjainak talál­kozóján Nagy Lajos, a solt- szentimrei köz­ségi pártalap- szervezet titká­ra egy levelet nyomott a ke­zembe, amelyet a Kunság Vo­lán Vállalat Május 1. szoci­alista brigádjá­nak címzett, s amely így szólt: „Az Önök szo­cialista brigád­ja Gyenge Lászlóné rok­kant részére, akinek a férje halálá­ig tagja volt a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének, egy elektromos meghajtású toló­kocsit készített. Közben a kocsi meghibásodott és a szocialista bri­gád ismét és azonnal önzetlenül segített. Gyenge Lászlóné — aki egyébként enélkül teljesen mozgás- képtelen — újra az emberek közé mehetett. Külön köszönetét mon­dok Szálkái Zoltán gépkocsiveze­tőnek, az egész szocialista brigád­nak, akiknek jó erőt és egészséget, családi életükben boldogságot kí­vánok.” A Május 1. szocialista brigád vezetője, Horváth János — aduikor felkerestem — szerényen elhárítot­ta a köszönetét. — Öt éve használja Gyenge Lászlóné az általunk társadalmi munkában készített rokkantkocsit, amelynek javítását, felújítását is vállaltuk. Évenként a járművet, mi­után elektromos meghajtású, két- három alkalommal kell kijavítani, olykor akkumulátort cserélni. Ezt a munkát, s a hozzá való anyagot természetesen ingyen adjuk. Szálkái Zoltán, aki a dr. Csanádi György belszolgálati gépkocsiveze­tő szocialista brigád vezetőhelyet­tese, a levél láttán elcsodálkozott. — Nem vártam sem köszönetét, sem elismerést azért, hogy a rok­kantkocsit ki- és beszállítottam, mert úgy érzem, ennyit segítenünk kell azon az emberen, aki mozgás- képtelen. Mi jól együttműködünk a Május 1. szocialista brigáddal, s ezután is be- és kiszállítjuk a rok­kantkocsit, s ha szükséges, ott a helyszínen is segítünk ... Tehát a gondoskodás évekre szól, s amíg ez a két szocialista brigád együttmarad, addig özvegy Gyenge Lászlónénak nem lesz gond, hogy miként jut emberek Gémes Gábor A türelen ÉLESEN KATTANT a légpuska a horgász kezében, és a lövedék a ke­nuban evező sportoló homlokába csapódott. Nem sok hiányzott ah­hoz, hogy elveszítse a szeme világát. A közelmúltban történt, jól emlék­szünk még az esetre. Nagy volt a megdöbbenés, a felháborodás, el­mondta a magáét róla a televízió, a rádió, a sajtó, országra szóló ügy lett belőle — néhány napra. Azután mindenki napirendre tért fölötte. Pe­dig jól tennénk, ha nem feledkez­nénk meg róla. Azért érdemes vissza­térni az ügyre, hogy elgondolkoz­zunk azon, ami a — szerencsére — kivételes, sőt egyedülálló eset mö­gött húzódik. Ami nem kuriózum, hanem átfogóbb érvényű jelenség. A kenus ott edzett, ahol a hor­gász éppen jó fogásra várt. Egyikü­ket a vízbe nyúló horgászzsinór, másikukat a halakat elriasztó, zsi­nórt szaggató evezőlapát zavarta, íme az érdekek konfliktusa, amivel a legváltozatosabb formákban lép- ten-nyomon találkozunk. Egyének és embercsoportok, közösségek, gazdasági szervezetek, intézmények és hivatalok érdekei számtalan ponton keresztezik egymást. Ter­mészetes, hogy a maga módján mindenki igyekszik érdekeinek ér­vényt szerezni. Nem az a jellemző, hogy előhúzzuk a légpuskát. Ám a rendhagyó történet mégis túlmutat önmagán: szinte jelképe lehetne a türelmetlenségnek, amelyet az elté­rő vagy éppenséggel ellentétes érde­kek szembekerülésekor meglehetős gyakran tanúsítunk. Honnan ez a sűrűn fellobbanó ideges perpatvar, amely egyaránt sérti fülünket a pultok fölötti szóvál­tások és kicsinyes vagy magasröptű sajtóviták tanújaként? Miért tűrik oly sokan rosszul, hogy másoknak eltérő érdekei, elképzelései vannak? esélyei A VÁLASZ egyaránt kereshető a múltban és a jelenben. Olyan törté­nelem van mögöttünk, amely — rö­vid időszakok kivételével — nem adott módot arra, hogy elsajátítsuk, nagyban és kicsinyben magától ér­tetődően gyakoroljuk az érdekek, a vélemények demokratikus ütközte­tését és egyeztetését. Nem kenyere az effajta türelem a forradalmi át­alakulásoknak sem—miért éppen a miénk lett volna kivétel? Inkább még rátett egy lapáttal, hogy ezt az átalakulást az elvek rangjára emel­te, de elveinkkel valójában ellenté­tes türelmetlenség kísérte. És itt a jelen, amelyben feltorlód­tak a gondok. Ha túl is jutunk majd ezen, gyors javulásban nem remény­kedhetünk. Addig pedig nehezebbé válik az élet, küzdelmesebbé a meg­élhetés, munkahelyek biztonsága inog meg. S a feszült lelkiállapot, sorsunk borongós szemhatára nem kedvez a mások iránti figyelemnek. Számíthatunk-e ilyenformán ar­ra, hogy erősödni fog az a magatar­tás, amelyet szakszerű kifejezéssel toleranciának neveznek? A toleran­cia növekedésének esélyei, úgy vé­lem, a nyomós ellenerőkkel számol­va is derűlátóan ítélhetők meg. Ez a folyamat is támaszkodhat előzmé­nyekre. Csupán néhány a fontosab­bak közül: jó ideje elismertük az egyéni érdek, a helyi, vállalati és más partikuláris érdekek jogosultságát, s azt sem hisszük már, hogy bárki — legyen az egyén, testület vagy hi­vatal — tévedhetetlen lenne annak eldöntésében, hogy mi a köz érdeke. Egyre szélesebb tér nyílik az eltérő nézetek, alternatívák kifejtésére, ezt példázták az országos pártértekez­leten elhangzott felszólalások is. Er­ről tanúskodnak az olyan, éles ösz- szecsapásoktól sem mentes párbe­szédek, mint amilyen az ófalui atomerőműhulladék-temető körül, vagy a Hévízi-tó féltői és a bauxitbá­nyászat képviselői között folynak. Ebbe az irányba hatnak a terve­zett és előkészületben lévő lépések a politikai intézményrendszer át­alakítása keretében, amitől többek között azt várjuk, hogy növeljék az állampolgárok lehetőségét a köz ügyeibe való tényleges beleszólásra. A politika, a párt fórumain pedig legitimitást kap a kisebbségi véle­mény, s így mód lesz arra, hogy — ha igaza bebizonyosul — több­séggé váljék. AZ EMBEREKET a viszonyok formálják, amelyek között élnek, s ezek most olyan irányban változ­nak, hogy az kedvez a tolerancia fejlődésének. Annak, hogy megta­nuljunk együtt élni az érdekek és nézetek sokszínűségével, hogy las­sacskán kialakuljanak az ehhez il­leszkedő magatartási formák. Csak azt ne higgyük, hogy ami felé haladunk, az valamiféle „isten békéje”. Több konfliktus kerül majd felszínre a jogos és megalapo­zott érdekek képviselői s az ilyen álláspontok megfogalmazói között is. Csakhogy azzal, a korábbihoz képest lényegbevágó különbséggel, hogy megtanuljuk tiszteletben tar­tani a miénkkel szembenálló érde­kek létjogosultságát, meghallgatni és megérteni a vitaellenfél érveit. Anélkül persze, hogy lemondanánk a magunk, legjobb meggyőződéssel képviselt álláspontjának védelme- zéséről, a másik fél meggyőzéséről. S ha így lesz, a viták mind gyakrab­ban zárulnak majd — az elvek fel­adása nélkül — a nézetek közeledé­sével, ahelyett, hogy egymás legyő­zésére irányulnának vagy „süketek párbeszédére” hasonlítanának. A tolerancia esélyei reménytkel- tőek. De a reményt csak a tettek válthatják valóra: S ha magunkba tekintünk, bevallhatjuk, hogy való­ra váltásáért mindnyájunknak van mit tennie. Kis Tamás PLATÁNSORS Még néhány év, és aztán? • A platánsor még néhány évig megmenthető. (Gaál Béla felvétele.) A közelmúlt­ban több felhá­borodott levelet, telefonhívást ol­vastam, hallgat­tam végig. Mind­ahány a környe­zetvédelemmel példálózott és a kiskunfélegyházi Kossuth utca pla­tánsorának sor­sáért aggódott. Mindenekelőtt érdemes e fának jellemzőit megis­merni: A szakiro­dalom szerint: „a platán hatalmas tírmetű, széles koronájú, gyors növekedésű, lombhullató fa, amely a meleget és a nyirkos talajt kedvéli. Erősen szennyezett nagy­városi viszonyok közé nem ajánlható, mert a csúcsszára­dás veszélye fenyegeti”. A Kiskunfélegyházi Városi Tanács műszaki osztályán Gulyás István osz­tályvezetővel és Báthori István főelő­adóval beszélgettünk a féltett fák sor­sáról. — Azt hiszem, a laikus is beláthatja, akár első ránézésre is, hogy a Kossuth utcai platánok nem ifjoncok. Sőt, a matuzsálemi jelzőt is megérdemelnék — tájékoztat az osztályvezető —, hi­szen 70-80 esztendeje telepítették őket. Az már valószínűleg csak a szakembe­reknek tűnik fel, hogy úgynevezett hár­mas kötésben állnak a fák. Az ültetés­kor ugyanis az volt az elgondolás, hogy körülbelül 10-15 éves korukban meg­ritkítják őket, s így növelik a megmara­dók életterét. Nagyon valószínű, hogy erre a közvélemény ellenérzése miatt nem került sor. Igen ám, de a platánok­nak nem tett jót a sűrűség, s felnyurgul­tak. Nem is beszélve arról, hogy a ma hét-nyolc évtizede fákat ültetők a leg­merészebb álmaikban sem gondolhat­tak például ekkora mérvű építkezések­re, ennyire megnövekedett közúti for­galomra. — Nem először kerül szóba a platá­nok életterének javítása — vette át a szót a főelőadó. — A szakemberek sze­rint a legnagyobb és talán a legköny- nyebben megszüntethető gondot a téli útsózás okozta. Ezért még 1981—82 telén intézkedtünk, s azóta a járdák hómentesítésére csak műtrágyát lehet­ne használni. Persze, sokkal egysze­rűbb az épületek, üzletek előtf'egy-egy maréknyi sót elszórni... — Ez év tavaszán mi történt, mit lát­hattak a helyi lakosok, ami akkora fel­háborodást váltott ki? —- Az eddigi „kezelési hibákat” igye­keztünk kijavítani — válaszolta Gu­lyás István. — Ez azt jelentette, hogy a metszési csonkokat, a bütyköket, az odvasodást igyekeztek megszüntetni a Kecskeméti Városgazdasági Vállalat kertészei. Hozzáértő, az ottani főmér­nök, dr. Mayer Antal irányította a gyógymetszést. Ez a platánok meg­mentéséért folytatott munka első üte­me. Felvettük a kapcsolatot dr. Ke­resztesi Béla akadémikussal, aki — mint erdészeti kutató — nagyon fontos és pontos instrukciókat adott. Ezek alapján még az idén megnöveljük a fák tövénél a szabad földterületet, hogy a csapadék jobban eljusson a gyökerek­hez, illetve perforált csövekkel — me­lyekbe sóder kerül — vesszük körül a fák tövét. — Más fákra nem vonatkozik a fel­újítás? — De igen — bólintott Báthori Ist­ván. — Annál is inkább, mert eddig szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy nem történt súlyos baleset. Példá­ul négy éve a kórház kerítése mellett, vagy a Dózsa György úti óvodánál — hogy csak ezeket említsem — kidől­tek az elöregedett fák. A kivágott fák helyére minden esetben újak kerülnek. Tavaly 3500-at ültettünk, az idén ősszel a tervek szerint 800-1000 fát telepítünk, nagyrészt a lakosság társadalmi mun­kájának segítségével. — A Kossuth utcában e tervek megva­lósításával megszűnnek a gondok? — A távolabbi, de nem túl messzi jövőre is gondolunk — mondta Gulyás István. — Ugyanis készülünk a Kos­suth utca forgalmi rendjének megvál­toztatására. Ez azt jelenti, hogy szakvé­leményt kértünk és kaptunk e témáról. Ez alternatívákat tartalmaz, s a végle­ges döntés előtt — úgy gondoljuk — kikérjük -a lakosság véleményét is. Ez­után kerülne sor ebből az utcából a részleges, vagy esetleg a teljes gépkocsi- forgalom kitiltására. Persze, ehhez az is kell, hogy előbb a parkolási és közleke­dési lehetőségeket teremtsünk — má­sutt. A műszaki osztályon emlegették dr. Mayer Antal nevét, aki a gyógymetszés' munkálatait irányította a platánsoron. Arról is szó esett, hogy a továbbiakban is segítségére lesz a félegyháziaknak. Mi az ő szakvéleménye a platánokkal kapcsolatban? — Tudomásul kell venni, hogy ezek a fák megöregedtek. Az sem tetszik túlzottan a fáknak, hogy 4-5 emeletes épületek veszik körül ma már őket, s így kevesebb levegőhöz és napfényhez jutnak. A mostani gyógymetszéssel, il­letve a többi, útmutatás szerint végzett élettérj avitással néhány évig még meg­hosszabbítható a platánsor élete. Az igazság az, hogy ennél ideálisabb lenne a belső sort teljes egészében kiszedni és helyébe még ugyanez évben más fajo­kat telepíteni. Ázt hiszem, azonban a közvélemény ezt nem engedné. Fel­ajánlottam a félegyháziaknak, hogy nyilvánosság előtt elmondom a platá­nokkal kapcsolatos szakmai vélemé­nyemet, s így talán meggyőzhetők len­nének az emberek. Ugyanis, egy kicsit továbbgondolva, mint mondtam, csak ideig-óráig hosszabbítható meg ezek­nek a fáknak az élete; és akkor ml lesz? Sokat emlegettük a budapesti Népköz- társaság úti platánokat. Félek, hogy a kiskunfélegyháziak is arra a sorsra jut­nak. Szerintem inkább ma kellene neki­fogni a leváltásuknak, mint holnap, amikor már elkéstünk. * * * Végigmenve a Kossuth utcán, engem is megkapott a sajátos hangulat az ösz- szeboruló lombok alatt. De bizony én azt is észrevettem, hogy ezek a fák szin­te görcsösen lélegeznek. Ismerve a mai pénzszűke időket: vajon szükséges-e pillanatnyi, néhány évig még e fákat éltető, ideiglenes megoldásokba ölni súlyos százezreket? Elodázni a végső döntéseket? Gál Eszter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom