Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-22 / 121. szám

csolódó fejlett technika és technológia behozatalára kell támaszkodnunk. A fogyasztás- és jövedelemkorlátozó politika helyett a teljesítményelv kemény érvényesítése az az út, amelyet járnunk kell. De nemcsak a teljesítménynek megfelelő jövedelmet kell hangsúlyozni, hanem

SCHMIDT ERNŐ, a szombathelyi FALCO Fakombinát vezérigazgatója: A kisvállalkozót én olyannak képzelem el, akinek nincs tőkéje, vagyona, hanem csak szaktudása, képessége és vállalkozó kedve van. Ezeknek a vállalkozó kedvű embereknek kellene az elindulás lehetőségét megteremtenünk. A szükség, a kényszer már kierőszakolt egy figyelemre méltó megoldást azok számára, akik napjainkban foglalkoztatási gondokkal küzdő térségeinkben munka nélkül maradtak. Nekik létrehozott a kormány egy úgynevezett újrakezdési támogatási alapot. Máshol már jól ismert az úgynevezett kockázati tőke szerepe, éppen a kisvállalkozásban. Ott nem adnak annak hitelt, aki egyébként is gazdag, hanem a vállalkozó ötletét finanszírozzák, haszonrészesedés kikötése mellett. És akkor is finanszírozzák, ha a vállalkozónak nincs garanciája a hitel visszafizetésére.

A kisvállalkozási forma nálunk is megtette a kezdeti botladozó lépéseit, azután össztűz zúdult rá. Az elmondottakat e szavakkal összegezte:

— Én nem féltem a szocializmust a vállalkozástól. Inkább attól féltem, hogy a már hosszú ideje tartó, a társadalmi tulajdon működtetésének krízise lassan visszafordíthatatlanná válik.

KATONA BÉLA, az MSZMP XVIII. Kerületi Bizottságának első titkára az állásfoglalásnak a káder- politikával foglalkozó részével kapcsolatban kifejtette: elsősorban a politikai vezetőkre vonatkozóan ki kell mondani: már nem hisszük azt, hogy a kommunisták különleges emberek, azt meg főleg nem, hogy tökéletesek. De azt joggal elvárják tőlük, hogy erkölcsi tekintetben valóban példamutatók legyenek. Javasolta, hogy a pártértekezlet fórumáról hirdessék meg nyilvánosan a kíméletlen harcot a jogtalan kiváltságok felszámolására, a szerénytelenség, a személyi ösz- szefonódás, a korrupció és a hatalommal való visszaélés minden formája ellen. *

Fontos lenne végiggondolni, — folytatta — hogy a formailag meglévő lehetőségek ellenére miért nem volt jellemző mindeddig a szabad véleménynyilvánítás és a vita még a párt testületéinek munkájára sem. Arra a következtetésre jutott, hogy a véle- ménynyilvánítá.sok elmaradásának legdöntőbb oka a veszélyérzet hiánya volt. Nem volt veszélyérzete a testületek tagjainak, jnert éveken keresztül senki nem kérte tőlük számon, hogyan és kinek az érdekeit képviselik az adott testületben. Nem volt veszély- érzete a testület vezetőinek sem, mert meg voltak győződve róla, hogy a politikai hatalom és a párt vezető szerepe széles körű véleménynyilvánítás és viták nélkül is fenntartható. Szerencsére ezt a tespedt állapotot az élet már elsodorta. A párt vezető szervei pedig maguk döbbenhettek rá, hogy egy szűk csoport döntéseiben sok a hibalehetőség, a valóban helyes döntésekhez valódi vitára van szükség, mert ezek hiányában a hatalom ugyan megmarad, de a bizalom gyorsan fogy.

GRÁF JÓZSEF, a Szigetvári Városi Pártbizottság első titkára szerint sürgető feladat a pártélet demokratiaz adott jövedelemhez tartozó munkát mindenkitől meg is kell követelni.

Megoldandó kérdés a részvénytársaság, a tőzsde beilleszkedése a szocialista tulajdonviszonyok működésébe, a tolerálható infláció vagy az állami adósságvállalás mértéke.

zálása, a párt egész tevékenységének, vezető szerveinek fokozottabb ellenőrzése a párttagság által. Ennek feltétele a nagyobb nyilvánosság. Nem jó, hogy a határozatok jelentős része egy-két lépcsővel feljebb születik, mint ahol kellene. Megkönnyítheti a helyes döntések meghozatalát, ha a párttagság többet tud az irányító szervek tevékenységéről, a választott testületi tagok munkájáról. Ez egyben arra is lehetőséget nyújthat, hogy érdemibbé váljon a vezetők kiválasztása. Szóvá tette azt is: a párttagok körében nem találkozott egyértelmű helyesléssel a korlátozott idejű választhatóság, a kötelező rotáció elve. Sokan úgy tartják, hogy a kizárólagos kritérium az alkalmasság legyen.

KOVÁCS ANDRÁS filmrendező feltette a kérdést: mit tudunk realizálni azokból az értékes gondolatokból, amelyek a pártszervezetek vitáiban és ezen az értekezleten felhalmozódtak? Az állásfoglalás-tervezet — és ezért szavazok mellette — lehetővé teszi a változásokat, de nem fogalmazza meg nyíltan ezeket. Vitáinkban ugyancsak tükröződött ez a kettősség: az ellenvélemények árnyalatokban fogalmazódtak meg, tehát részben ismerni kell, hogy ki mondja azokat, másrészt ismerni kell a témát. Holott mindannyian tudjuk, az éles fogalmazásnak az az előnye, hogy világossá, félreérthetetlenné teszi az ütközést, és ezzel önmagában is gondolatokat ébreszt.

Ezután arról szólt, hogy milyen legyen a párttagok viszonya azokhoz a társadalmi szervezetekhez, amelyek alakulóban vannak, meg fognak alakulni.

— Az a konfliktus, amely a Demokratikus Fórummal kapcsolatban kialakult, s amelyre nem szeretnék részletesen kitérni, jellegzetesen demonstrálta a kialakult szituációt. Szerintem rossz magatartás lesz, ha bezárkózunk, ha elhatározzuk, hogy párttagok ne vegyenek részt ezeknek az egyesületeknek, szervezeteknek a munkájában. Mert mi lehet az eredménye? Dialógust csak akkor folytathatunk, ha jelen vagyunk, ha vállaljuk a vitát, ha eszmét cserélünk, ha kontaktusban vagyunk. Enélkül a demokrácia — illúzió lehet csupán.

. FARKAS KÁLMÁNNÉ, a hatvani Bajza József Gimnázium igazgatója a párt vezető szerepének fontos eleméről, a szó és a tett egységéről megállapította: ha ez megbomlik, akkor elveszítjük a párttagok és pártonkívüliek bizalmát. A bizalmat vissza kell nyernünk. A felszólaló a továbbiakban javasolta, hogy a Központi Bizottság és a párttagság kapcsolatának javítására a KB valamennyi üléséről adjanak ki rövid időn belül jegyzőkönyvet, s az elhangzottakra az alapszervezetek írásban is reagáljanak. így a párttagok megismernék e testület munkáját, vitáit, a döntéshozatalt, a párttestület pedig megismerné döntéseinek fogadtatását.

Az állásfoglalás-tervezetnek a párton belüli választási rendszert módosító javaslatát Farkas Kálmánná azzal egészítette ki, hogy közvetlenül a pártértekezlet befejezése után kezdjék alkalmazni.

PINTÉR IMRE, a Tiszai Vegyi Kombinát pártbizottságának titkára: Több fórumon szóvá tettük már, hogy amíg az Ipari Minisztérium és a Gazdasági Kamara évente többször közvetlen eszmecserét folytat a vállalati gazdasági vezetőkkel, nem tapasztaljuk ezt az érdeklődést a Központi Bizottság részéről a nagyüzemek párt- szervezetei iránt. A jelenlegi információs rendszer nem tudja helyettesíteni az élő, közvetlen kapcsolatot. Az üzemi párttagok azt is észrevételezték, hogy a döntések jelentős része felülről indul ki, és ezeket a párttagság már mint kész tényt veheti csak tudomásul. Sokszor olyan központi döntés mellett kell kiállnia, amellyel kapcsolatban a véleményét előzetesen nem kérték ki.

MEDGYESSY PÉTER, a Minisztertanács elnökhelyettese az elmúlt időszak gazdasági folyamatait elemezve a többi között rámutatott: a magyar gazdaságot egy évtizede a stagnálás, a versenyképesség romlása jellemzi. A gazdaság gyors fejlődéséhez szükséges korábbi hajtóerők ma már kimerültek. így korábban a beruházások, de most már mindinkább a fogyasztás korlátozásával kényszerültünk fékezni az eladósodási folyamatot. Ezzel a közvetlen veszélyt sikerült elhárítani, de a szükséges struktúra- változások, főként a gazdaságtalan tevékenység visszaszorítása, a jövő megalapozása . elmaradt. A reformprogram megvalósítását következetlenség jellemezte.

A nehéz helyzet nem okvetlenül bénító erő, folytatta Medgyessy Péter. Képesnek kell lennünk aktivizáló erővé transzformálni azt az elégedetlenséget, amely most gyakran tehetetlenségérzetben, közömbösségben, néha parttalan kritikában és indulatokban jut kifejezésre. A kormányzat ezt tekinti alapvető feladatának. Ehhez kérjük a pártértekezlet támogatását. Azt, hogy a párt mozgalmi eszközeivel biztosítsa a változásokat bátorító nyílt, politikai légkört. Ehhez szükséges a politikai intézményrendszer fejlesztése é* a párt megújulása, az érdekképviseleti szervek aktivizálása, a társadalmi kezdeményezés, önszerveződés feltételeinek javítása.

Eltökélt szándékunk, hogy a reformot következetesen véghezvisszük. Megteremtjük azokat a szervezeti kereteket, amelyek lehetővé teszik a vaACZÉL GYÖRGY:

Ne tagadjuk meg az elmúlt 32 évet!

A Politikai Bizottság tagja, az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója:

— A konferencia dicséretével szeretném kezdeni. Három esztendővel ezelőtt, a XIII. pártkongresszuson úgy fogalmaztam, hogy más országban él ez a nép, és más nép él e hazában. Most szeretném azt is megfogalmazni, hogy más pártot ismer meg az ország.

Sok, a miénkhez hasonló ország van ma környezetünkben s Európa- szerte, ahol hasonló, vagy a miénknél is nehezebb helyzet van. Miért itt ilyen nagy a feszültség, miért itt ilyen nagy a zavar? Véleményem szerint azért, mert itt mentünk el messze a demokráciában, a szabadságjogokban, a reformtörekvésekben, ez adta meg a lehetőséget arra, hogy ilyen szabadon és nyíltan, ilyen történelmi felelősséggel fogalmazzanak itt az emberek.

Harminckét éve vagyok tagja a Központi Bizottságnak, harminckét év óta felelős vagyok mindenért, ami ebben az országban, a pártban történik. Azokért a hibákért, tévedésekért, a késlekedésért, amit a párttagság és pártértekezlet joggal hiányol.

Ezekről ma már általánosságban nem szabad beszélni. Ha megengedik, saját felelősségemről szeretnék — a teljesség igénye nélkül — néhány szót szólni. Felelős vagyok azért, mert vallottam és vallom, hogy a hatalom szolgálat, de nem harcoltam elég következetesen a pártdemokráciáért, amely intézményesen biztosítja, hogy a párt politikája, 800 ezer párttag véleménye, akarata a döntésben jobban kifejezésre jusson.

Felelős vagyok, azért, mert későn ismertem fel, hogy a kétségeket nem ismerő, a nézetkülönbségeket nem ismerő egység az nem jó egység. Félrevezető, mert akadályozza, hogy élő, a mainál elevenebb mozgalom legyen.

És felelős vagyok azért, hogy nem kamatoztattuk kellőképpen egyik legnagyobb kincsünket, a szellemi tőkét, nemcsak az értelmiség munkáját, hanem minden párttag, minden magyar állampolgár, minden értünk született gondolatát.

Mindezt összefoglalhatnám azzal, amit Lukács György mondott rólam, hogy a legyen-t és a van-t szívesen összetévesztem. És talán felelős vagyok azért, hogy a kontinuitást túl nagy súllyal képviseltem, és túl kevés erővel a diszkontinuitást, éppen a Lukács Györggyel folytatott vitában.

Mégis, tegyük fel a kérdést, mi történt ez alatt a harminckét év alatt.

lóban átfogó gazdasági reformprogram kialakítását.

PROKOP ZOLTÁN, a Belügyminisztérium MSZMP-alapszervezeti titkára bevezetőben elmondta, hogy alapszervezetük kommunistái körében a közélet tisztaságáról, a korrupcióról, a láthatatlan jövedelmekről bontakozott ki széles körű vita.

— Megfigyelhető, hogy a társadalom úgy általában felháborodik a negatív jelenségek miatt, de az egyes konkrét esetek megítélése már nem egyértelmű. Nem kevesen bocsánatos bűnnek tekintik a csúszópénzt, amit a hiánycikkeknek minősülő áruért, vagy nehezen biztosítható szolgáltatásért adnak, vagy amikor ügyeik intézésénél protekciót keresnek. A közélet tisztaságát sértő cselekményeknél szinte mindig jelen vannak a gazdaságunkban tapasztalható hiányosságok, az emberi gyengeségek. Akadnak olyanok, akik munkaköri kötelességük teljesítéséért várnak, néha erőszakosan követelnek előnyöket, anyagi ellenszolgáltatást. Nem egyszer a kéz kezet mos elv alapján történik az ügyintézés. A felszólaló szerint a szocialista álapelveinkkel ellentétes tendenciák felerősödtek. Utalt arra, hogy előfordul, amikor a közélet tisztaságát párttagok, vezetők sértik meg. Felidézte azt a két esetet, amit legutóbb a Belügyminisztérium két főtisztje követett el, s amelyért azonnal eltávolították őket a rendőrség soraiból.

Tudjuk, hogy a párttagokra is hatnak a társadalom kedvezőtlen jelenségei, de a párt tagjaitól jogosan elvárható, hogy az ilyen cselekményeket ne nézzék el, hanem fedjék fel és követeljék meg a felelősségrevonást. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a bejelentéseiket a kivizsgálásra illetékesek érdemben bírálják el, biztosítsák a bejelentő védelmét, és az elkövetőkkel szemben szigorúan jáijanak el.

A társadalmi torzulások elleni fellépés egyik leghatékonyabb eszközének azt tartom, ha ezeket a nyilvánosság elé tárjuk. Az újságok, a tömegkommunikációs eszközök többször is — az utóbbi időben egyre gyakrabban — a nyilvánosság elé vitték a jelentősebb korrupciós es vesztegetéses ügyeket. Ezzel fontos szerepet töltenek be egyrészt a társadalmi tudat alakításában, a közvélemény formálásában, másrészt a közéleti demokrácia erősítésében, a törvény előtti egyenlőség szemléltetésében.

Engedjék meg, hogy Keresztury Dezső barátomhoz csatlakozva, hadd mondjak erről én is valamit. Ez a harminckét esztendő az elmúlt évszázadok történetében Magyarország legnagyobb szabású történelmi vállalkozása. Ez juttatott el bennünket odáig, hogy évszázadok óta először nem a bukás, hanem a siker, az eredmény vitt a nemzetközi élet megbecsülésének középpontjába. Nemcsak a fogyasztás legitimálta ezt a harminckét évet, nemcsak a reálbérek emelkedése, nemcsak a falu változása, hanem az a szellemi pezsgés, ami ebben az ország1 bán megindult. Úgyhogy meg szeretném ismételni: ne tagadjuk meg ezt a 32 évet, mert az önök saját munkáját, évek, évtizedek tevékenységét, az ország dolgozóinak, munkásainak, parasztjainak, értelmiségének a harminckét évét, a mai hibákért nem lehet letagadni!

De szeretnék még valamit mondani erről a 32 évről. Valamit, amiről szeméremből nem szoktunk beszélni. Hogy ez a korszak minden megtorpanásával, minden kudarcával együtt mégis a magyar történelem egyik jelentős korszaka volt, a szocializmus megújulásának időszaka, azt nagymértékben egy történelmi személyiségnek köszönhetjük, a valóság józan fanatikusának, ahogy egyszer ő nevezte magát: „a jó kompromisszumok ro- botosának” — Kádár Jánosnak. (Nagy taps)

Ezt mindenekelőtt annak az ifjúságnak mondom, amelyik ezt a harminckét évet személyesen nem ismeri és nem élte meg. És ma sem részese még kellő arányban % közéletnek. Ennek az értekezletnek sem. Nézzenek körül! Hány küldött van ebben a teremben, aki annyi idős, mint Petőfi Sándor volt akkor, amikor örökéletű mű birtokában áldozta életét a szabadságért?

Nekünk, akik megettük kenyerünk nagy részét, legyen nagyobb felelősségünk abban, hogy bevonjuk őket a közéletbe. Legyen nagyobb felelősségünk abban, hogy olyan pártot, olyan országot adjunk át a jövő nemzedékének, amely az ő alkotóerejüket, önálló gondolkodásukat, szemléletüket semmiben sem korlátozza, mert amit sokan megálmodtunk, amiért oly sokan elpusztultak, de amiért éltünk és élünk, a szocializmust ők fogják megvalósítani.

Mit hoz a jövő? — tették fel itt többen a kérdést. Semmit magától! A jövőt nekünk kell hozni, a perspektívát, a reményt vissza kell adni az embereknek!

TAVASZI JÓZSEF, a Pestvidéki Gépgyár fődiszpécsere felszólalásának középpontjába a bizalom kérdését állította. Figyelmeztetett arra, hogy amíg a munka társadalmi hasznosságát, értékét tekintve is „sokféle forint” létezik az országban, amíg a hiánygazdálkodásból fakadóan naponta adódnak lehetőségek a visszaélésre, amíg a törvények, rendeletek, szabályozások nem azonos szigorral és következetességgel érvényesek mindenkire, addig nagyon nehéz lesz megtartani a bizalmi egyensúlyt.

— Nem a múlt értékeinek a lebecsülése, hanem a múlt eredményeire alapozott továbblépés igénye mondatja velem, hogy nem engedhető meg a 25- 30 évvel ezelőtti sablonokban való gondolkodás.

— Több pártcsoport értekezletén, taggyűlésen vettem részt, és ezeken megfogalmazódott: őszinte tisztelettel és becsülettel köszönjük meg mindazok tevékenységét, akik munkájukkal hozzájárultak a nyugodt, konszolidált viszonyok megteremtéséhez, az ország eredményeihez. Köszönjük meg, amit ezért a népért eddig tettek, s kívánjunk nekik hosszú, boldog nyugdíjaséveket. Fontos ez a kérdés, mert ha a vezetéssel szembeni bizalmi válság nem szűnik, akkor az állásfoglalás elfogadtatása és végrehajtása is kétséges lesz.

Törvényes és személyi garanciát kell adnunk arra, hogy a politikai, társa; dalmi reformokat tekintve ne legyen lehetőség a visszarendeződésre. Arra, hogy egyesek, vagy egyes csoportok kényelemszeretetből, az újtól való félelemtől, a hatalomhoz való ragaszkodásból az egy lépést előre, kettőt hátra elvet képviseljék.

— Mit várok én a pártértekezlettől? Új Központi Bizottságot, konkrét példamutatást; azt, hogy a Központi Bizottság valóban folyamatosan és egyúttal nyilvánosan elemzi a belpolitikai helyzetet. A párttagság pedig ténylegesen részt vesz a politikai döntések előkészítésében, végrehajtásában és ellenőrzésében, s ezáltal valóban vitaképes lesz a pártfórumokon a pártonkívüliekkel folytatott eszmecserében — hangoztatta.

FARAGÓ MÉSZÁROS VILMOS, Zsombó községi tanácsának elnöke egy kistelepülés helyzetét ecsetelve elmondta: nincs kegyetlenebb és lesúj- tóbb érzés sem az egyén, sem a közösség számára, mint amikor csupán egy állomásnak tekintheti szülőföldjét, biztonságérzetének gerincét, a mindennapi küzdelemben erőt adó hagyományait és tapasztalatait. E gondolatsort folytatva kijelentette: a városba bejáróknak nemcsak igényeik nőttek, de magukkal hozták a helyi életkörülmények gyökeres javítása iránti türelmetlenséget is. Nem maradt más hátra, mint összefogni. Összefogni a lakossággal, a szomszédos településekkel, az eljáró dolgozóit munkahelyeivel. Úgy kell számításba venni a lehetőségeket, hogy a hátrányos adottságokból is előny származzon.

Azon kell munkálkodni, hogy a település a maga szintjén próbáljon komfortossá válni. Az önszerveződés, a helyi erők mozgósítása nemcsak életkörülményeinkre hat kedvezően, hanem közérzetünkre is.

HUSZTI LÁSZLÓNÉ, a Vörös Október Férfiruhagyár Vásárosnamé- nyi Gyárának csoportvezetője a pártélet formalitását bírálva emlékeztetett arra, hogy a munkaterv egy évre irányozza elő a taggyűlések napirendjeit, holott a februárban elfogadott téma aktualitását veszítheti júniusra. A propagandistanapló vezetése, a tagdíjelszámolás bonyolult adminisztrációja is a pártcsoportbizalmi bosszan- kodását váltja ki. Nyomasztóak az előírt kötelezettségek, s elvonják a tartalmi munkától az energia és az idő nagy részét. Á mi felelősségünk is, hogy taggyűléseinken a tagságot foglalkoztató kérdéseket vitassunk meg — jelentette ki. — Ennek gyakoriságát ne a szervezeti szabályzat, hanem az élet, az időszerűség diktálja!

SÁNDOR LÁSZLÓ, az MSZMP Salgótarjáni Városi Bizottságának első titkára kijelentette: támogatja azt a javaslatot, hogy a Központi Bizottság által megbízott munkacsoport készítse el a párt új programnyilatkozatát. A továbbiakban rámutatott: szemléletünkben még mindig jelen van a „jó hafározat, rossz végrehajtás” alapszervezeteket sértő teóriája. Vagy az a kifejezés, hogy „jobban be kell vonni a párttagságot a politika alakításába”. Úgy hangzik ez, mintha az irányító szerv ezzel szívességet tenne. Vissza kell térni ahhoz a lenini gondolathoz, hogy a párt közös ügyeit közösen intézze a tagság, az alapszervezet legyen a politikai élet főszereplője.

SCHREINER LÁSZLÓ, a Győr- Sopron Megyei Tanács Kórház- és Rendelőintézetének főorvosa:

— Egyértelműnek tűnik, hogy a demokratikus centralizmus alapján felépülő és működő pártunknak a demokratizmust kell erősítenie, a politikai munka minden szintjén.

Veszélyesnek és igazságtalannak Ítélte a felelősség olyanfajta megfogalmazását, értelmezését, mely a népet marasztalja el, megkérdőjelezi munkaszeretetét, igyekezetét, szorgalmát. Nem élhet egy nép bűntudatban, le kell ezt a terhet emelni róla, mert közömbössé válik, lelkesedését és lendületét veszti el!

SZABÓ ISTVÁN:

A reformok elmaradása csökkentené a cselekvőképességet

Az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke, a TOT elnöke annak a véleményének adott hangot, hogy a árt politikai mozgástere — a külső örülmények miatt — szűkebb volt a szükségesnél és annál, mint amit arról sokan feltételeznek. Ezzel összefüggésben felvetette azt a kérdést, hogy a rendelkezésre álló mozgástérben a párt megtett-e minden lehetségest és szükségest, majd így folytatta:

— Mai fejjel —- két évtized tapasztalata alapján — én is úgy gondolom, hogy a reformintézkedések részlegessége, lassú folyamata, netán elakadása vagy visszarendeződése drámai módon csökkentené a magyar társadalom cselekvőképességét/a gazdaság életerejét.

—Komplex jellegű, a politikai és társadalmi intézményrendszerre egyaránt kiterjedő, részelemeiben egységes szemléletű, összehangolt változásokra van szükség szerintem is, olyanokra, amelyek munkára szorítanak, az alkotókedv és az alkotási lehetőség felszabadítását, össznépi lehetőséggé válását szolgálják és ösztönzik — hangoztatta.

A felszólaló ezután agrártermelésünket, agrárpolitikánkat értékelte. Ez — mondotta — nagymértékben járult hozzá annak idején áz életszínvonal növeléséhez, a belső stabilitáshoz és eredményeink nemzetközi elismerésének kivívásához. Erősítette az osztályok és rétegek szövetségét, a

közmegegyezést. Nem csekély mértékben szolgálta az utóbbi évek nehézségeinek elviselését, áthidalását. •

Napjainkban a mezőgazdaságot sem hagyják érintetlenül azok a működési zavarok, amelyek a magyar gazdaságot általában jellemzik, és ezek veszélyeztethetik a kibontakozás sikerét. így törekvéseink ellenére sem szűnt meg az a gyakorlat, hogy a jól gazdálkodó szervezetek jövedelmét a költségvetés átcsoportosítja; több száz az egyik napról a másikra élő gazdálkodó szervezetek száma; egyes helyeken megtorpant, máshol még el sem kezdődött a jó vezetői képességek, az igényesség, a korszerű szaktudás, a munkakultúra számonkérése, általánossá tétele, megbecsülése. Ehhez járul, hogy a szövetkezeti parasztság közösből származó jövedelme elmarad a más szektorban dolgozókétól.

A szerkezet átalakításának igénye a . mezőgazdaságot illetően sajátos. Itt a szerkezet nem szakítható el a gazdaságföldrajzi adottságoktól. Azt sem feledhetjük, hogy az agrártermékek szinte teljes összességükben — ha nyomott áron is —, viszonylag jól értékesíthetők. Ezt tudva kell alakítanunk az agrártermelés fejlesztésének korszerű, a versenyképességet megalapozó feltételrendszerét és tárgyi feltételeit. Nagyobb teret kell nyitnunk az értéktörvények érvényesülésének, a piaci erők működésének, az egyenlő esélyeken alapuló versenynek.

OLAJOS IMRE, a kardoskúti Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke arról szólt, hogy nem megnyugtató az agrárágazat, a mező- gazdasági termelőszövetkezetek helyzete. A termelőszövetkezetek jelentős része termelőalapjának felélésére kényszerül. Ez ma még a mozgalom belső ügyének látszik, de ha nem figyelünk fel rá időben, ha nem ügyelünk a helyes arányok megtartására, holnapra esetleg már áruhiány lesz.

A továbbiakban Olajos Imre kifejtette: ahhoz, hogy a párt helyesen jelölje ki a népgazdasági arányokat, a fejlődés fő irányát, feltétlenül támaszkodnia kell a szövetkezeti mozgalom és a társadalom egyéb érdékképvisele- ti szerveinek közvetítő munkájára.

Egyetértett a kormány álláspontjával az esélyegyenlőségről, a valós teljesítményt, a valós értékeket elismerő rendről. — Ez jó politika. Ezt akarjuk még akkor is, ha egyikünknek eredményt, sikert, másikunknak pedig bukást hoz — mondotta. — Ahhoz, hogy a mindennapi gyakorlatban az esélyegyenlőség csorbítatlanul jusson el a termelőszövetkezetekhez és másokhoz is, az eddigieknél differenciáltabb, körültekintőbb érdekképviseleti munkára van szükség.

Az állásfoglalás-tervezet alapszervi vitái során — folytatta a felszólaló — a párttagság legalább annyira vitakész volt, mint itt a küldöttek. Nagyon határozottan fogalmazza meg a tagság, hogy olyan politikára van szükség, amely a valóság talaján áll. És még valami: ezt a politikát olyan politikusok közvetítsék a társadalomnak, a párttagságnak, akiknek hitelük van.

NAGY GÁBOR, a Debreceni Tartósítóipari Kombinát vezérigazgatója leszögezte: fel kell tudnunk nőni a demokrácia gyakorlásához. Gátat kell szabni a névtelenlevél-írás és feljelentgetés áradatának. A demokrácia megcsúfolása, ha a jogos észrevételeket tevő, a problémákat feltáró embereknek névteleneknek kell lenniük ahhoz, hogy ne érje őket retorzió. Tűrhetetlen, hogy egyesek minden felelősség és következmény nélkül vádaskodhatnak. A főmunkaidőben végzett munka megbecsülését, a megfelelő érdekeltség megteremtését sürgetve kiemelte: egy ország gazdasága akkor tud jól működni, ha optimális a munkamegosztás a kormányzat és a vállalati vezetés között. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a bizalom. Manapság a vezetés nem bízik kellően a vállalatokban, a vállalatok pedig a vezetésben.

A szocialista országokkal való kooperációról szólva kifejtette: az elmúlt évek hibás döntéseiben szerepet játszott az is, hogy a KGST-együttmű- ködésben vágyaink fogalmazódtak meg, s elhittük, hogy azok meg is valósulnak. Nem így történt.

TÖRÖK ZOLTÁN, a Tungsram Zalaegerszegi Gyárának művezetője hangsúlyozta, hogy ma a munkások még inkább igénylik a vezetői mérték- tartást, az egyszerűséget, a vezetői önmérsékletet. A párt megújulását elősegítheti, ha minél kevesebb ellenszenvet kiváltó személy kerül soraiba.

BARANYAI LŐRINC, a Dorogi Szénbányák Vállalat pártbizottságának titkára elmondta: az állásfoglalástervezet vitájának egyik kulcskérdése volt területükön is, hogy csökkent a párt és vezető szervei iránti bizalom> Nagyon fontosnak ítélte e kérdés okainak elemzését, a hibák feltárását, a bizalom helyreállítását, amit csak részben old meg a Központi Bizottság és végrehajtó szerveinek újraválasztása, ha nem párosul a pártélet megújulásával minden területen.

— A bizalomvesztés egyik meghatározó elemének tartjuk a felelősség kérdését. Párttagjáink egyetértenek a tervezetnek azzal a megállapításával, hogy felelősség terheli a kormányt, a Központi Bizottságot és annak végrehajtó szerveit, de úgy érezzük, ki kell szélesíteni a felelősség körét ránk, az irányító pártszervekre, a társadalmi és egyéb szervezetekre is, hiszen minden egyes fontos kérdést véleményeztünk és a sikeres végrehajtásért nagyobb szerepet kellett, volna vállalnunk a saját területünkön is.

— Külön szeretném kiemelni a Központi Ellenőrző Bizottság felelősségét, mert úgy gondoljuk, hogy jogosítványánál fogva szükséges lett volna menet közben is ellenőrzéseket végeznie, amikor észlelte a határozatok végrehajtásának elmulasztását. Mert minden párttagot felelősségre vontunk, aki például közlekedési vétséget követett el, de sajnos nem foglalkoztunk azzal kellően, hogy a párthatározatok végrehajtásának elmaradása miatt kiket vagy mely testületeket terhel felelősség.

*

Baranyai Lőrinc fölszólalásával a pártértekezlet befejezte a vitát a párt feladatairól, a politikai intézmény- rendszer fejlesztéséről kialakítandó állásfoglalás fölött. A napirendi ponthoz a két nap során összesen ötvenen mondták el a plénum előtt véleményüket. Amint azt este nemzetközi sajtó- értekezletén Berecz János, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára bejelentette, a szerkesztőbizottsághoz 195 írásbeli hozzászólást nyújtottak be, a dokumentumokban ezeket is figyelembe veszik.

A pártkonferencia ma a vita-összefoglalóval folytatódik.