Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-02 / 103. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ti PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLHI. évf. 103. szám Áfa: 1,80 Ft 1988. május 2., hctfő „Áldassál alkotó verejték Csikós Pálnak, a SZOT titkárának rádió- és tévébeszéde 11 Köszöntőm Önöket szép ünne­pünk, május elseje előestéjén. Meg­hitt, derűs ünnep ez, a dolgozó em­berek tavaszköszöntője. Bensősé­ges, családias, telve érzelmekkel és gondolatokkal. Tartalmas, mert a munka ünnepe, a szolidaritásé, az internacionalizmusé. Ezért gondolunk most tisztelettel a mába érő tegnapokra, a jövőt hordozó múltra. Visszagondolunk a XIX. század utolsó évtizedeire, és felidézzük magunkban az 1886-os chicagói munkástüntetést, az akko­ri rendőrsortüzet, s a II. Internacio- nálé 1889-ben hozott határozatát, amely május elsejét a munkásszoli­daritás ünnepévé nyilvánította. Egyetemes, világméretű ünnepet köszöntünk, a világ valamennyi dolgozójának seregszemléjét, amely a munkához való jogot, a tisztessé­gesen végzett munka kötelességét, a segítés, az összefogás eszméjét jel­képezi. De ezek az eszmék nem va­lósulnak meg önmaguktól, küzdeni kell értük. Május elseje ezért harcos ünnep is. Ezen a napon a dolgozó emberek szerte a világon felmérik erejüket, újrafogalmazzák érdekei­ket, megerősítik elhatározásukat a társadalmi haladás szolgálatára, a felemelkedésért,' a jobb, az embe­ribb élet megteremtéséért. A közös törekvések minden or­szág sajátos, időszerű tennivalóiban öltenek testet. így válik nemzetivé, minden ország dolgozóinak saját ünnepévé május elseje egyetemessé­ge, így lesz az egyéni szándék közös akarattá, a szétforgácsoltság össze­tartozássá, tudatos összefogássá. Az ünnep tartalma a történelem diktálta körülmények és feladatok szerint módosult és változik ha­zánkban is. A felszabadulás óta el­telt 43 esztendőben minden május elsejének megvolt a maga időszerű mondanivalója és sajátos atmoszfé­rája. Idei ünnepünk hangulatát ár­nyékolja, hogy megszaporodtak problémáink, felerősödtek a fe­szültségek. Nehezebbé vált életünk, több a kétségünk, nőttek aggodal­maink, a változó valóság sodrában bizonytalanabbá lettünk, egy kor­szakváltás gyötrelmeivel birkó­zunk. Mostani helyzetünkkel elégedet­lenek vagyunk. Felerősödtek a kri­tikai hangok a szakszervezetekkel szemben is. Jogos bírálatok érik munkánkat. Erős az igény az érde­mibb érdekképviseletre, a határo­zottabb érdekvédelemre. Érezzük, tudjuk, hogy változnunk és változ­tatnunk kell. Miben és hogyan? El­sősorban abban, hogy még jobban együtt gondolkodjunk, együtt cse­lekedjünk a tagsággal. Arra kell tö­rekednünk, hogy az érdekképző té­nyezők közül egyre többel tudjunk számolni, és az érdekeket hatáso­sabban tudjuk megjeleníteni. Az a feladatunk, hogy demokratikusan összegyűjtsük a tagság igényeit, jel­zéseit, és nyilvánosan eljuttassuk azokat rendeltetési helyükre, a dön­tési pontokra. Tennünk kell ezt ak­kor is, ha látszanak az érvényesíthe­tőség korlátái. Tudományosan iga­zolt tapasztalatok bizonyítják ugyanis, hogy az érdekszintézis, a magasabbrendű érdek nem alakul­hat ki valamennyi részérdek integ­rálása nélkül. Ilyen érdekhordozó felfogásban válhat a szakszervezeti mozgalom a szocialista társadalom jelentős erő­forrásává, a kibontakozás segítőjé­vé. Olyan szervezetté, amely hiteles, amelynek nagy a tömegbefolyása. Hivatása teljesítéséhez ugyanakkor szükségesek a változó körülmé­nyekhez igazított politikai és jogi garanciák is. A szocialista építőmunka nehéz, embert próbáló szakaszához érkez­tünk. Eredményekben és tapaszta­latokban gazdag út áll mögöttünk, de tévedéseink miatt sajnos sok le­hetőséget nem használtunk ki kellő­képpen. Nyomasztanak bennünket a megélhetés gondjai, az élet- és munkakörülmények javításának igényei. Ebből fakadnak feladata­ink: a gazdasági nehézségek leküz­dése, a termelés minőségének fej­lesztése, a fizetőképesség megőrzé­se. Olyan szerkezetváltást kell vég­rehajtani, amely megalapozza elő­rehaladásunkat, és hosszú távon se­gíti felemelkedésünket. Mindezek­hez már nem elegendők a régi mód­szerek. Új módon kell gondolkod­nunk és dolgoznunk, korszerű vála­szokat, megoldásokat kell talál­nunk. hogy megteremtsük a gazda­sági alapot az igazságosságon és méltányosságon nyugvó, javuló életkörülményekhez. Közös dol­gunk, hogy egyszerre gondoskod­junk a gazdaság teljesítőképességé­nek fokozásáról, a teljesítmények-., kel arányos bérezésről és a rászo­rultak segítéséről, a hátrányos hely­zetű rétegek terheinek enyhítéséről. A nehéz helyzetben lévőknek ez al­kalommal is meg kell mondanunk: tisztában vagyunk kényszerű áldo­zatvállalásukkal, nyomasztó terhe­ikkel. Helyzetük, sorsuk azt paran­csolja a szakszervezeti mozgalom­nak is: minden erejével és eszközé­vel segítse, hogy áldozatvállalásuk ne legyen hiábavaló. A gondterhelt idők különösen in­dokolják, hogy kitartsunk reform­eszméink, törekvéseink mellett, még akkor is, ha a reformfolyama­tok eredményeit csak később érez­hetjük. Arra van szükség, hogy gyorsabb mozgásba hozzunk min­den fizikai és szellemi alkotó erőt, kibontakoztassunk minden képes­séget, hiszen társadalmi, gazdasági feladatainkat csak úgy tudjuk telje­síteni, ha erkölcsi és szellemi ener­giáinkat is meghatványozzuk: mo­rális értékeink megőrzésével és új­rateremtésével, a cselekvés meggyő­ző, magával ragadó erejével.­Kedves Hallgatóim előtt ismert, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága május közepére országos értekezletet hí­vott össze. Az állásfoglalás terveze­tének vitája egyértelműen bizonyít­ja, hogy közösen kutatjuk feladata­ink megoldásának lehetőségeit, hogy cselekvésre készek mindazok, akik szeretik hazánkat, becsülik szocialista társadalmunkat. A munka ünnepe alkalmat ad és kötelességünkké is teszi, hogy be­széljünk arról, ami a munkához kapcsolódóan foglalkoztat ben­nünket. Bibliai átok és emberi lét- szükséglet, gyötrő teher és felemelő gyönyörűség egyszerre a munka. Mindig feltétele volt a létfenntar­tásnak, de sohasem csak ennyit je­lentett. Mindig próbája volt a ké­pességnek, mércéje az ember érté­kének. Juhász Gyula az embert egekbe emelő tettnek, a jövő nagy menedékének nevezte a munkát. Költőóriásunk, Ady Endre pedig így fogalmazott: „Áldassál, alkotó Verejték!” Igen! Most is csak önmagunk tudjuk megteremteni a nehéz hely­zetből való kilábalás feltételeit. Nem parttalan vitákkal, leszerelő pesszimizmussal, cselekvést bénító kivárással, hanem értékképző mun­kával, a tudás, a képzettség felhasz­nálásával, a műveltség megbecsülé­sével, a demokrácia, a társadalmi nyilvánosság fejlesztésével. Felemelkedésünk garanciái ben­nünk vannak. Mindannyiunkban. Május elseje eszméiben, a szervezett dolgozók akaratában, összefogásá­ban. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánok mindannyiuknak derűs ünnepet, örömteli, szép tava­szi vasárnapot. BUDAPEST Nyáriasan meleg napsütésben gyülekeztek a főváros dolgozói a 44. szabad május elsején, vasárnap a reggeli órákban a felvonulási teret övező utcákban, hogy a hagyományos tömegdemonstrációval köszöntsék a nemzetközi munkásszolida- ritás nagy ünnepét. Számos kerületből zenés ébresztő után indultak a munkahelyi kollektívák a Városliget felé. Sokan jöttek az idén is családostul, a felnőttek transzparensekkel, a munkásmozgalom vörös zászlajával, nemzetiszínű zászlók­kal, a KISZ-es fiatalok a békét szimbolizáló kék lobogókkal, a gyerekek színes léggömbökkel, virágokkal. Az ünnepien díszített felvonulási téren a fővárosi dolgozók május elsejei sereg­szemléje 10 órakor az úttörők köszöntőjével vette kezdetét. Piros nyakkendős pajtások százai futottak át a Dózsa György úton, hogy virággal köszöntsék a tribünökön helyet foglaló közéleti személyiségeket, a párt és az állam vezetőit, a kormány tagjait, a társadalmi és tömegszervezetek képviselőit, a munkásmozga­lom veteránjait, a termelésben élenjáró munkáskollektívák küldötteit, az ünnepre hazánkba érkezett külföldi szakszervezeti delegációkat. Jó hangulat, színes programok a munka ünnepén • Kecskeméten ezúttal a Szabadság és a Május I. tér adott otthont a majálisnak. KECSKEMÉT Kecskeméten kissé szeles, de szép napsütéses reggel fogad­ta a május elseje ünneplésére a Május 1. és a Szabadság térre kivonult dolgozókat. A belvárosi tereken 10 órakor már több ezren nézelődtek, amikor fúvószenekar hangjai jelez­ték; megnyitják a hagyományos demonstrációt. A Május 1. téri forradalmi emlékmű talapzatáról köszön­tötték az ünneplőket, a megyeszékhely dolgozóit, Nyers Re­zsőt, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, Kecskemét országgyűlési képviselőjét, dr. Szabó Miklóst, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkárát, a város kitüntetett válla­latainak, szövetkezeteinek képviselőit. Ezt követően Németh Ferenc, a kecskeméti városi pártbi­zottság titkára mondott ünnepi beszédet. Méltatta a mun­kásosztály nemzetközi ünnepének jelentőségét, szólt arról a felelősségteljes munkáról, amelyet a gazdasági-társadalmi megújulás megkövetel ma az ország népétől. A köszöntés után megkezdődött az egész napos majális. A színpadokon, tereken kulturális és sportbemutatók szóra­koztatták az ünneplőket. A Kossuth téren a város óvodásai adtak műsort, mely kapcsolódott az anyák napi ünnephez is, a Május 1. téren a Kecskemét Táncegyüttes lépett fel, a városi tanácsháza és a Nagytemplom közötti parkban pedig a KSC és Nagykőrös birkózói tartottak látványos bemuta­tót. Kádár János nyilatkozata Kádár János, az MSZMP főtitkára a budapesti dolgozók május elsejei felvonulásán nyilatkozott a televíziónak és a rádiónak. —- Közel száz esztendeje a Föld csaknem minden országában megünneplik május elsejét, a munkásosztály nemzetközi szolidari­tásának nagy napját. E napot a szocialista országokban az egész dolgozó nép ünnepli. A mostani budapesti felvonulás méltó azok­hoz a hagyományokhoz, amelyek évtizedek óta jellemzik a főváros dolgozóinak május elsejei ünnepségeit. Minden bizonnyal így kö­szöntik a munkásünnepet az egész országban. Ez alkalommal is köszöntőm a felvonuláson részt vevőket, fővá­rosunk lakosságát, a május elsejét ünneplő dolgozó népünket. Ennek az ünnepnek nagyon sok mondanivalója van a világ számá­ra; ezért is figyelik barátok és ellenfelek egyaránt, hogyan ünnep­iünk. Ez a mai demonstráció is kifejezi azt az eszmei közösséget, amely ma Magyarországon van. Ennek a tartalma mindenekelőtt a szocializmus és a béke iránti elkötelezettség, a tenniakarás, vala­mint az, hogy népünk értékeli a nehezen megszerzett vívmányokat. S kifejezi — ami talán még ennél is fontosabb —; a bizalmat! Ismeretes, hogy országunk most a szocialista fejlődés számos nehéz kérdésével küzd. Ezek megoldása valóban nem könnyű. De itt is láthatja mindenki, hogy népünk e nehézségek tudatában is bizakodva ünnepel. A párt közelgő országos értekezletének egyik feladata, hogy megmutassa az előre vezető utat a szocializmus építésében. Sokan felvetik — itthon is, külföldön is — azt a kérdést: mi a garanciája annak, hogy a mostani, egyáltalán nem könnyű felada­tokat megoldjuk? Két garanciája mindenképpen van. Áz egyik a megtett út, amely arról tanúskodik, hogy munkásosztályunk, pa­rasztságunk, dolgozó népünk — pártunk vezetésével — már ennél nehezebb feladatokat is megoldott. Ha egységben, közös akarattal hozzálátunk, akkor mostani tennivalóinkat is elvégezzük. A másik „garancia” itt vonul előttünk: demonstrálva az összetartást, az egységet és a szolidaritást. Azt szeretném, ha mindazok az erők—a szocialista országok . népei, a haladás és a béke támogatói szerte a világon —, akikkel szolidárisak vagyunk, tudatában lennének annak, hogy ott va­gyunk és a jövőben is ott leszünk közöttük. S ezt azoknak az erőknek is tudomásul kell venniük, akik nem szeretik a mi rendsze­rünket. A magyar néphez való viszonyukat annak tudatában for­málhatják, hogy ez a nép tovább halad a szocialista társadalom építésének, a béke védelmének és megőrzésének útján. Nekem, s mindannyiunknak, akik részesei vagyunk ennek az ünnepnek, nagy erőgyűjtést jelent a mai nap a további munkás hétköznapokhoz — mondotta befejezésül Kádár János. TISZAKÉCSKE • Hideg volt a tegnapi reggel, elkelt a nagykabát. Fotóriporterünk 7 órakor a Pctőfi-telepi lakótelepen találkozott a solti önkéntes tűzoltókkal. • A tiszakécskei üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek, intézmények dolgozói zászlókkal, léggömbökkel felszerelve vonultak a város sporttelepére, ahol ünnepi nagygyűlést tartottak, majd színes műsor következett. A fiatal város rendezvényeiről helyszíni közvetítést adott a televízió is. Felvételünkön: az ünnepség résztvevőinek egy csoportja, útban a sportpálya felé. SOLT Solton tegnap a legkorábban feltehetően az önkéntes tűzoltó egyesület zenészei ébredtek. Fél hatkor már próbáltak a szertárnál s hattól tízig egy IFA platójáról szólt a mars faluszerte. Ébresztő! A sporttelepen találkoztak a helyi vállalatok, szövetkezetek, üzemek dolgozói. Délelőtt 10 órakor kezdődött a politikai nagygyűlés, melyen Bajnok Lajos, a Vegye­sipari Kisszövetkezet elnöke mondott köszöntőt. Ezután következett a Vécsey Ká­roly Művelődési Ház és a helyi szövetkezetek által patronált tánccsoport műsora. Nagy sikert aratott az általános iskolás csoport a karikázóval és a verbunkkal, de a felnőtt „csapat” kitett magáért, a Duna-menti táncokkal és a botolóval. Délben sor­solták a Május-tombolát és aki akart, az Áfész sátrainál meg is ebédelhetett. Kellett az energia, hiszen délután is érdekes, mozgalmas volt. Sokan követték fi­gyelemmel a hartai és a solti lányok labdarúgóviadalát valamint a kövérek és a sová­nyok hagyományos összecsapását. Este a piactéren utcabált rendezett a KISZ községi bizottsága valamint a művelő­dési ház. Solton hajnalig állt a bál... (Folytatás a 3. oldalon.) Bajai kosárbravúr és halasi lovasverseny a hétvégi sportlista élén A hétvége sportszempontból is ünnepnek számított két megyebeli városunkban. A Bajai SK kosárlabdá­zói óriási fegyvertényt hajtottak végre azzal, hogy a bajnoki aranyéremért folytatott párosviadal első ta­lálkozóján idegenben győzték le a nagy esélyes Zala­egerszegi TE együttesét. A Sugovica-parti szurkolók még a találkozó után félórával is örömtáncot lejtettek a zalai sportcsarnok parkettjén. Kiskunhalason a 22. alkalommal rendeztek meghívásos lovasversenyt, amelyre a magyarok mellett 11 nemzet küldte el leg­jobbjait. A nagy érdeklődéssel kísért viadalon néhány szép magyar eredmény is született. Farkas Tibor felvé­telén a kiskunhalasi Határőr Dózsa lovasa, Szikszói látható, amint a pénteki versenynapon sikerrel teljesít egy akadályt. Részletes tudósításainkat lapunk hetedik oldalán találják meg olvasóink. Anyák napi ünnepség a Parlamentben Az édesanyákat köszöntötték szombaton a Parla­ment kongresszusi termében. A Magyar Vöröskereszt országos vezetősége és a Magyar Nők Országos Taná­csa közös, az anyaság társadalmi megbecsülését jelké­pező rendezvényére hatszáz vendéget hívtak meg: többgyermekes anyákat, a mások gyermekeit nevelő nevelőanyákat és sok nehézséget vállaló nagymamá­kat. A központi ünnepséget megnyitó beszédében Han­tos János, a Vöröskereszt főtitkára emlékeztetett arra, hogy 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt kezde­ményezte az anyák napjának megünneplését Magyar- országon. Azóta hagyomány, hogy május első vasár­napján országszerte megemlékeznek az édesanyákról. (Folytatás a 2. oldalon.) . (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom