Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-05 / 80. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. április 5. Ki viszi át? Életem nehéz óráiban önmagam vigasztalására néha ver­set szoktam motyorászni. Azért nem szavalni, egészében fölidézni, mert nem teljes költemények jelentik számomra ilyenkor a lelki támaszt. Csak sorok, legföljebb strófák. És ki sem mondom azokat, csupán megmártom őket emlékeze­tem választóvizében. Katonáskodásaim idején, amikor hu­szonöt-harminc kilométeres menetgyakorlatoknak vetettek alá bennünket, a teljes kimerültségtől mindig megóvott, ha a Toldiból végigzongoráztam, ami még nem hullott keresztül memóriám rbstáján, ha Tóth Árpád-sorok jelentették szá­momra a menekvést, ha Kosztolányi sugallta nekem, hogy mégiscsak nagy áldomás^tz élet. Már régen nem találnak elég fiatalnak, hogy menetoszlop­ba küldjenek. De olyan helyzetem változatlanul akad, hogy versekbe kell fogódznom. Mostanában szinte naponta szíve­mig fut Nagy László mindössze tizennégy sornyi, mégis hatalmas költeményének könnyes kérdése: „Ki viszi át a Szerelmet ... a túlsó partra?” A versvarázs egyebek közt abban rejlik, hogy az igazi, nagy költemény sokértelmű is lehet. Aszerint, hogy ki, mi­kor, milyen körülmények között, minő lelkiállapotban ol­vassa. Jómagam sohasem vonatkoztattam egyértelműen a szerelemre a Nagy László-i kérdést. Nehéz lett volna. Hisz ilyen két sor is előfordul az írásban: „S dúlt hiteknek kicsoda állít/ káromkodásból katedrálist?”/ A dúlt hit szópár — gondolom — nem a szerelemre utalt. Mire is? Szerintem mindenféle hitre. Arra is, ami van, arra is, amit megrongyolt a vihar. Arra is, ami elillant. Olyan időket élünk, amikor sok mindent át kéne mente­nünk a túlsó partra. Ami a magam értelmezése szerint nem valami léten túli színhely, hanem egyszerűen a holnap. És se szeri, se száma annak, amit itt kéne hagynunk. Bánjék el vele a pusztító idő. Ha rajtam múlnék, ezen a parton hagynám' a mindig mindent egyforma tűzzel helyeslő polgártársamat. Hisz gon­dolkodás nélküli helyesléseire épült ugyan jó, de legalább annyiszor a butaság, sőt embertelenség is . . . Embertelenség? . . . Örökös a vita, hogy hol kezdődik, mi jellemzi, meg tud-e szabadulni tőle az, aki már a végtelenBe nyíló kapukon dörömböl . . . Olvastam beszámolót a szövetségesek második világhábo­rúban lebonyolított normandiai partraszállásáról. Hogy a kontinens felé húzó rohamcsónakok személyzete nem vehet­te föl a mellette kilőtt vízi jármű utasait, veszni kellett hagyni őket, hogy a sértetlen hadieszközökön tartózkodó harcosok gyorsabban és bizonyosabban eljussanak az ellenség első vonalába. A túlsó partra. Ilyen kegyetlen menet volna az átkelés? Néha bizony beleborzad az ember. És talpraszökken benne a gondolat: végtére is nem háborús körülmények között törekszünk valami felé. Honnan volna bárkinek is erkölcsi, fölhatalmazása, hogy cserbenhagyja azokat, akik­nek erejét fölőrölték már az élet viszontagságai? Útnak indultunk abba az irányba. De a csomagolásnál nem felejtettünk-e ki a csónakból egyet-mást, ami nélkül ma már nehezen képzelhető el az élet? . . . Néha kapkodó sietség előzi meg az ilyen útnak indulást. Az ezerhatszázas—ezer­hétszázas évek Franciaországában szinte törvény volt, hogy aratás után a földtulajdonos nem tallózhatott a maga terüle­tén. Még aratóinak családja sem szedhette össze az elhullott magokat, kalászokat. Arra a három napra az ínséget szenve­dők, nyomorékok, gyermekek lephették el a tarlót, hogy segítsenek magukon . . . De beborította a történelem homá­lya ezt a szokást . . . Olyannyira a jótékony érzelmek fény­űzésének számítana ma már az ilyesmi, hogy Frankhonban föltehetően szó se esik róla. Bár lehetett némi sugárzása akár a mi tájainkra is, mert nyáron fölháborodott hangú levélben tette szóvá egy tiszántúli agg parasztember: a téesz elnöke fölégettette náluk a levágott gabona tarlóját, holott a levélíró száznál több csirkéje még jócskán talált volna ott csemegét a betakarítás után is. Kevés olyan történelmi helyzet adódott ebben az emberöl­tőben, amikor nagyobb szükség volna a megértő, okos, a félelmeket elhessentő jó szóra, mint ma. És a helyzetmagya­rázók, az információk birtokában lévők gyakran inkább nyugtalanságot gerjesztenek, semmint föloldanák a szoron­gásokat. Olvastam egy magas hivatal második emberének nyilatkozatát az újságban. Azt mondotta: „Minden intézke­dés azt szolgálja, hogy elkerüljük a tömeges munkanélkülisé­get”. Erre bizonyosan sokakban csörömpöl a riadalom: Uramisten, hát tömeges munkanélküliség is előfordulhat nálunk? Ki viszi át a túlsó partra a boldogságról álmodott álmo­kat? Bár annak prózai pillérei is vannak, mint a nyereségré­szesedés, telekkönyvi kivonat, vagy ilyen és ilyen négyzetmé­ter alapterületű otthon. Egymásba karol-e az úton a remény­ség és az a józan álláspont, mely szerint a haladás el sem képzelhető fáradságos munka nélkül? Van egy kedves, nyugdíj előtt álló ismerősöm. Ősz, jómar- kú férfi, házfelügyelő. Télen a ránk zúdult hóforgatag idején ott akadt dolgom, ahol ő felelős az udvar 'rendjéért. Olyan ütemben kotorta a fehér áldást, hogy szinte nótája volt. Évődve kérdeztem: „Történt valami?” Értette a mókát, szusszant egyet a lapátra támaszkodván, majd közölte tette­tett fontoskodással: Beléptem az operatív bizottságba —- nem mondta még be a rádió?” A túlparton vajon a munka valóságos megbecsülése vár azokra, akik eljutnak odáig? És folytathatnám a kérdések számtalan változatának föl­sorolását. Ki viszi át a szabályozók, az árváltozások tenge­rén azt a vallomásunkat, hogy legdrágább kincsünk a gyer­mek? Ki menti át a holnapra azt a megmásíthatatlan vállalá­sunkat, hogy a munkában, családfenntartásban megörege- dettektől távoltartjuk a megélhetési gondokat? Ha arra gondolok, a hatvanas évek óta cihelődünk, hogy átjussunk a túlsó partra, csak úgy vélekedhetem —bizony, nem a Radetzky-mars ütemére léptünk ily hosszú ideig. A felelősök még csak korholó szót se kaptak, gyakorlati elmaradásunkra elméleti magyarázatok születtek. Hogy is született volna más, hisz éppen harminc esztendeje hangzott el Kellér Dezső nevezetes konferansza: „Bíráljunk bátran, élesen” címmel, s abból kihallhatta bárki a lényeget. Azt, hogy üres frázissá laposodott a címben szereplő megfogal­mazás. És inkább úgy értendő: ne zavarják a munkát a bírálatokkal, hagyjanak a bírálatra szorulóknak békét. Ki viszi át a túlsó partra azt a szerény igényünket, hogy bízni szeretnénk a magunk józanságában, tisztességében és abban — lesz erőnk, akaratunk, mozgáslehetőségünk, hogy rendet teremtsünk a házunk táján? Át'akarunk jutni a túlsó partra. Bajor Nagy Ernő Művészrajzok • Viktória Mullova H armincnyolc nagyméretű grafika. Valamennyi egy-egy világhírű zene­művész — karmester, zongorista, hegedűs — átszellemült portréja. Szén-, ceruza--és tintarajzok. Pon­tosak, jellegzetesek, bravúrosak. Roboz Zsuzsi Angliában élő ma­gyar művész munkái a Vigadó Ga­lériában. Alkotójuk nevét, hírét ismeri már a magyar közönség is. Három évvel ezelőtt a Tavaszi Fesztivál szervezésében láthattuk művészek­ről készült rajzait az Erkel Színház előcsarnokában. Résztvevője volt a Tisztelet a szülőföldnek című tár­latnak is, amelyen magyar szárma­zású festők, szobrászok hozták, küldték el alkotásaikat, Most is­mét a Tavaszi Fesztivál kiállításso­rozatában találkozhattunk Roboz Zsuzsi dinamikus rajzaival. Ezeket a rajzokat korábban Londonban, a Royal Festival Hallban mutatták be, és az anyag tőlünk New York­ba, a Lincoln Centerbe utazik. A művész, akinek fő működési területe a szinház, a zene, a balett világa, valami különös beleérzéssel ragadja meg a pillanatot, a pró­bák, a gyakorlások, a szerepfor­málások pillanatait. Szeretettel, megértéssel figyeli órákon, napo­kon át a próbákat, a gyakorló ze­nészeket. És ez a szeretet, a müvé­\A / V / • Pauk György szét tisztelete jeíenik meg átszelle­mült rajzain. A napokban díjat alapított. Ala­pítványában így fogalmazott; „Alulírott Roboz Zsuzsi festő- és grafikusművész, szülőföldemhez fűződő érzelmeim és figurális mű­vészet fejlődéséért érzett felelőssé­gem alapján művészeti díjat alapí­tok a fiatal, tehetséges magyar mű­vésznövendékek számára.” A Kecskeméti m fi M f rr Tanítóképző Főiskola évkönyve Az 1984—1987 közötti tanévek leg­főbb eseményeit és a diplomát szerzet­tek névsorát adja közre a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola most megjelent évkönyve. A jogelőd, az Óvónőképző Főiskola évkönyveinek szerkesztési el­vét követték a kötet összeállítói, bizto­sítva ezzel immár 29 tanév történései­nek folyamatos áttekintését. Az új kötet dr. Pusztai Ferenc műve­lődési miniszterhelyettes, dr. Juhász Károly, a bajai társintézet főigazgatója és dr. Krajcsovszki József, a kecskemé­ti főiskola főigazgatójának iskolaavató beszédeit közli, amit az intézmény kró­nikája követ. Képet kapunk oktatási tevékenységükről és a tanterven túli nevelésről, az iskola nyitottságáról, ezerszínű életéről. Megtudjuk többek között, hogy rendszeres tanulmány- utakra van lehetőségük a jugoszláviai és a szovjet társintézetekkel kötött szerződések alapján; olvashatunk ar­ról, hogy vizuális nevelést szolgáló ok­tatófilmék is készülnek a főiskolán. (Szappanos István szakcsoportvezető filmjét díjazták az országos versenyen). Tájékoztatót kapunk a képzőművésze­ti kiállításokról, melyek a megyeszék­hely fiatal tehetségeinek, például az ÉZI-ben tanító Bruncsák Andrásnak teremtettek sikeres bemutatkozási le­hetőséget. Megtudjuk a kötetből, hogy 1985-ben Báron László vezetésével a Ciróka bábegyüttes képviseletében kis delegáció járt Japánban. Szólnak a szerkesztők a főiskola nyitottságáról, hogy a város más iskoláival közösen is tartanak rendezvényeket, így a Magyar Ilona Általános Iskolával együtt szer­vezték a Magyar Ilona-emlékülést. Be­pillanthatunk az oktatók tudományos és szakirodalmi munkásságába, átte­kintést kapunk a tisztségviselőkről, a társadalmi és politikai munkákról. Nagyon kevés hasonlóan szerkesz­tett, mindenre kiterjedő, forrásmű érté­kű évkönyv jelenik meg az országban. Valóban érdekes, olvasmányos a kötet, hisz még a hallgatók élet- és munkakö­rülményeiről, tapasztalataikról, véle­ményükről készült felmérést is közre­adják, s megtudhatjuk, hogyan minősí­tették a diákok az előadások, szeminá- riupiok, gyakorlatok színvonalát, ok­tatóik felkészültségét, kapcsolatukat a tanárokkal, óvónőkkel, a könyvtárral, s mennyire tartják tájékozottnak ma­gukat a vizsga- és tanulmányi renddel, szokásokkal, .hagyományokkal kap­csolatban. , Gondosan összeállított évkönyvet adott ki most megjelent kötetével a kecskeméti intézet; sokrétű, színvona­las munkájukat, eredményeiket, törek­véseiket bemutatva. K. M. SAJTOPOSTA I3^T1 VIZSGÁLAT— TANULSÁGGAL A növénytermesztő is megbetegedhet Elkeseredett hangú levél érkezett szerkesztőségünkbe a Madarasi Béke Termelőszövetkezet egyik tagjától, Nagy Sándornétól, aki' a következőket panaszolta: Növénytermesztésben keresem ke­nyerem, ami úgymond idényfeladatnak számít, mégis rendszeresen teljesítem a naptári évben kötelező jelleggel megál­lapított minimum 1000 munkaórát. Ez utóbbi fontos feltétele annak, hogy tag­ként betegségi segélyben részesüljek, ha a rossz egészségi állapotom következté­ben nem tudok dolgozni. Ez év január 6-án azonban arra kellett rádöbbennem a helyi rendelőben, hogy a foglalkozá­som miatt hátrányosan megkülönböz­tettek. Mi történt? Az asszisztensnő nyomatékkai hang­súlyozta beosztásomat a körzeti orvos­nak, aki a megvizsgálásomat követően csak gyógyszereket írt fel nekem, anél­kül, hogy betegállományba vett volna. Mert mi sem értettük, hogy a mada­rasi doktor miért tette a munkakörtől függővé a betegség tényét, szakmai fel­világosításért a felügyeleti hatósághoz, a megyei tanács vb egészségügyi osztá­lyához fordultunk. Ahol vizsgálat in­dult az ügyben, s a megállapításokról a napokban tájékoztatott bennünket a megyei főorvos, dr. Gubacsi László. Bartha Sándornak, Katymárra: Azt a megváltozott munkaképessé­gű mezőgazdasági szövetkezeti ta­got, akit rehabilitálása érdekében áthelyeznek, e naptól kezdődően jövedelemkiegészítésben kell része­síteni -r- szögezi le az egészségügyi és a pénzügyminiszter 8/1983. (VI, 29.) EÜM—PM számú együttes rendelete, mely 1983 júliusa óta van érvényben. Ha ön hasonló helyze­tében nem részesül ilyesféle anyagi juttatásban, forduljon kérelemmel az illető közös gazdaság vezetősé­géhez, indokolt esetben pedig a me­gyei tanács vb szövetkezetfelügye­leti hatóságához. Borbély Józsefnének, Kecske­métre: A 9-es számú helyi autóbusz városközponti kiindulóhelye a Szé­chenyi téren van, de nem az Arany­homok Szálloda mögötti megálló­ban. Hogy ön a minap mégis ott ta­lálta a járatot, azért történt, mert a sofőrje pihenőidejét töltötte. Mivel a busz eközben parkírozott, arra nem volt szabad felszállni. Aki en­nek ellenére így tett, azt jogosan fi­Mivel az eset tanulságos, főbb részlete­it közöljük. Forrásként a birtokunk­ban lévő jegyzőkönyv szolgál, mely az érintettek meghallgatásáról készült február végén, a madarasi körzeti or­vosi rendelőben. Mindenekelőtt olvasónk helyesbítet­te sérelmét, hangsúlyozva: a jelzett na­pon nem is akart betegállományba ke­rülni, csupán az a gyanúja támadt az orvosnál, hogy az időszaki munkavál­lalói státuszára hivatkozással akkor sem minősítette volna keresőképtelen­nek, ha tényleg baj van az egészségével. Ezek után a körzet doktora, dr. Csej- tei Zoltán mondotta el, hogy Nagyné azon a januári napon csupán a röviddel előtte készült tüdőröntgenleletét adta át neki, s az akkori állapota nem is tette indokolttá a beteggé nyilvánítását. Ez utóbbit megerősítette a bajai főorvosi bizottság, mely szintén közreműködött az ellenőrzésben, s úgy határozott, nem szükséges a panaszost visszamenőlege­sen keresőképtelennek tekinteni. A továbbiakból kiderül: korábban valószínűleg előfordult olyan eset — nemcsak Madarason —, hogy a terme­lőszövetkezetek kérésére az orvos ak­kor sem vette fel a betegek sorába a tsz-tagot, ha az valóban keresőképte­len volt. Ez afféle védekező módszer gyelmeztette, illetve kérte a kocsi elhagyására a gépkocsivezető. Bozsó Gáspárnak, Szánkra: Ha ön rokkantsági nyugállományú, s az első vagy második csoportban van, az ezzel kapcsolatos havi ellá­tásának idén januártól minimum 330 forinttal kellett emelkednie. Amennyiben erre nem került sor, törzsszámára hivatkozással rekla­máljon a nyugdíjfolyósító szerv­nél. Ha cukorbetegségben is szen­ved, az említett feltételek megléte esetén jogosult a 100 forintos tá­mogatásra, amit szintén a nyugdíj- folyósítótól igényeljen írásban. Doró Ernőnek, Akasztóra: A le­velében említett szikvízárak külön­féle helységekben tapasztalható nagy eltérésének okát csak hatósá­gi vizsgálat derítheti ki. Noha szabadáras termékről van szó, ez nem jelenti azt, hogy tisztességte­len haszonnal forgalmazható. Ja­vasoljuk, hogy e furcsa árügyben a megyei tanács árhatóságához (ipa­ri osztály) tegyen közérdekű beje­lentést. volt a kifizetendő betegségi segélyek növekedésével szemben. Végezetül megtudjuk, hogy a jövő­ben a növénytermesztő is ugyanolyan elbírálásban részesül, mint az egyéb te­rületen foglalkoztatott tag, tehát csakis egészségi állapota alapján dönthető el, keresőképes-e vagy sem. A szerkesztő megjegyzése: Jóllehet biztató a szóban forgó jegy­zőkönyv ama kitétele, miszerint ezen­túl a növénytermesztésben dolgozó em­ber esetleges betegségét sem lehet admi­nisztrációs szándéktól indíttatva meg­ítélni, mi azonban a sajnálatos tény fölött sem tudunk egykönnyen napi­rendre térni, hogy ilyesmi valaha is megtörténhetett. Mit tartalmaz az e tárgykörben ha­tályos— 15/1986. (XII. 17.) EÜM szá­mú rendelet? „A biztosított keresőké­pességének, illetőleg keresőképtelensé­gének elbírálása orvosszakértői tevé­kenység. Az orvos e tevékenysége so­rán államigazgatási feladatot lát el.” Itt szó sincs (szó nem lehet) gazdaságossá­gi megfontolások lehetőségéről. Kö­vetkezésképpen a törvényesség ürü­gyén is célszerű lenne mérlegelni: az említett jogsértések bocsánatos bűnök- e... A vevő ráfizethet? Március 21-én, hétfőn délután fél 4 óra lehetett, amikor felkerestem Kecs­keméten az Alföld Áruházat, ahol lát­tam, hogy többen banánnal a szatyruk­ban távoznak az élelmiszerosztályról. A kedvelt déligyümölcsből hatot kér­tem és kaptam, kifizettem érte a 46 forintot, s már vittem is a közelben lévő autómhoz, hogy a csomagtartójába te­gyem. Ezután még elintéztem néhány dol­got, majd hazaindultam. Körülbelül 4 óra múlva már lakásom előtt parkol­tam és első teendőm volt, hogy az áru­házi csemegével megörvendeztessem a családomat. Ebből azonban semmi sem lett, mert a papírzacskóban csupán barna színű masszát találtam. Nem volt nehéz rájönnöm: a kereskedők fa­gyott gyümölcsöt adtak nekem, ami megolvadva sem ehető. Tudomásom szerint a friss banánt nem szabad mélyhűteni. Akkor meg miért ilyen állapotban forgalmazta az említett üzlet? Persze lehet, hogy jogos a ráfizetésem, elvégre nem volt kötelező megvásárolnom azt az árut, melynek héja közismerten nagyon csúszik . .. Potyesz László Jászszentlászló, Rákóczi u. 14. VÁLASZ CIKKÜNKRE Páhiban megfelelő az áram­szolgáltatás Március 7-én arról szóltunk e hasábokon — Andrássy Gyula ol­vasónk jelzése alapján —, hogy Pá­hiban vízszolgáltatási zavarok vannak, melyek feltételezhető oka: a helyi vízmüvet ellátó áramszol­gáltatás nem zökkenőmentes. Cikkünk nyomán vizsgálatot végzett a Démász Nagykőrösi Üzemigazgatósága, melynek meg­állapítását az alábbiak szerint kö­zölte velünk Berecz Lajos üzemi­gazgató: E községben idén csupán egyszer, január 11-én fordult elő áramellá­tással kapcsolatos úgynevezett sza­kaszhiba, amit a bejelentéstől szá­mított pár órán belül elhárítottak szerelőink. A többi esetben a vízmű- telep saját villamos hálózatán lehe­tett baj, annak helyrehozása azon­ban nem a mi dolgunk. Páhi egyéb­ként légvezetéken át kapja az elekt­romos áramot, s ez a szolgáltatás megfelelőnek minősíthető. Szerkeszti Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 VISSZHANG Az átmenti fű: mérgezett (!?) Március 21-ei Sajtóposta rova­tunkban közöltük a jánoshalmi Bé- nyi Ferenc panaszát: a környékbeli közutak mentén lévő árkokban év­ről évre bőséges a fűhozam, a legel­tetésének, kaszálásának jogát még­sem egyszerű — néha pedig lehetet­len — megszereznie a szarvasmar­hatartással foglalkozó kisgazdasá­gok tulajdonosainak. E sorainkra levélben reagált a Kecskeméten lakó Szenes Márton­ná. Noha megerősíteni vagy cáfolni nem áll módunkban véleményét, azt közreadjuk, mert belőle egészsé­günk védelmének szándéka tükrö­ződik': Köztudomású, hogy az utakon egyre nagyobb számban közlekedő gépkocsik nem ózondús levegőt, ha­nem ólomoxidot tartalmazó mérget eregetnek ki magukból, ami rárakó­dik a közvetlen szomszédságban ta­lálható fúre is. Ha a tehén ilyet legel, vagy az e környezetből kaszált zöld­takarmányt eszi, az egészségre ká­ros anyag bekerül szervezetébe, on­nan a tejbe, annak feldolgozása ré­vén különféle élelmiszerekbe, melye­ket fogyasztunk. Mindent összegezve: tanácsolom a kistermelőknek, hogy az állataik takarmányozásakor kerüljék az út menti, mérgezett füvet. Megemlítem végezetül, hogy számos — a lakos­ság egészségére példásan vigyázó — országban hatóságilag tilos az útvonalak árkainak füvét legeltetni, illetve azt takarmányozási célból le­kaszálni. Megjegyzés: E közérdekű ügyben szívesen helyt adnánk állategészségügyi és növénytermesztői szakemberek hozzászólásainak. Közérdekű izsáki észrevételek A minap személyi sérüléssel járó baleset történt a centrumban lévő egyik gyalogátkelőhelyen. E tény is sürgeti: településünkön mielőbb újra kell festeni a zebrákat, melyek némelyike már annyira megfakult, hogy alig vehető észre. A ta­vasz beköszöntése óta egyre növekvő gépjárműforgalom addig komoly veszélyt jelent errefelé a gyalogosokra, amíg a „felségterületük” nincs kellőképpen jelezve. * * * Van az öregek otthona közelében olyan járda, ami csak száraz időben használ­ható zavartalanul, s ha esik az eső, akár bokáig érő víz is összegyűlik rajta. Egy kis műszaki korrekció megoldaná a gondot. 4= * * Általában sokan veszik igénybe a nagyközségen áthaladó buszjáratokat. Jó néhányan szóvá teszik a várakozás kényelmetlenségét, nevezetesen, hogy hiányoz­nak a megállókból a padok. Ezeket főleg az idősekre figyelemmel kellene elhelyez­ni.. . * * * A legutóbbi falugyűlésen fásításra biztattak bennünket. Van lakótárs, aki máris hozzálátott a munkához, megdöbbenve tapasztalta azonban, hogy az elültetett kis bokrok gyenge ágait napokon belül letördelték. A többi facsemetének is lehet, hogy ez lesz a sorsa? Szabó Emma Izsák ÜZENJÜK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom