Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-21 / 94. szám

1988. április 21. • PETŐFI NEPE • 3

Csak a tartósan jó áru hozhat pénzt!

Hogy Tóthné és Ludányi néni is tudjon vásárolni a Máriavárosban

• Akácfa utcai beszélgetés a kis- piacról és Galgó- czy boltos kenyeréről. (Jobbról özvegy Ludányi La- josné, mellette Csernus Lajosné és Tóth Gáborné.)

• A Bácska mellett olcsóbb tsz-kenyér is kapható a Puskin utcai szerződéses üzletben. (Méhesi Éva felvételei)

Látogatók kopogtattak húsvét előtt két kecskeméti nyugdíjasnál. A Csokonai utcai 88 éves Varga Ida, hasonlóan idős testvérével. Irénke nénivel megért néhány meglepetést az életben, de az idei, nem várt eseményt semelyikhez sem hasonlíthatja. A két ember a tanácstól jött — emlékeztek vissza —, és lisztet, rizst, cukrot, étolajat, mosó- és súrolóport hoztak két csomagban. Remélve, hogy a kisnyugdíjasok háztartási kiadásait ezekkel is csökkenthetik, kellemes ünnepet kívánva, távoztak. Nekünk ez olyan nagyon jólesett

emlegetik még ma is a tanácsiak figyelmességét a Varga testvérek —, hogy ki sem tudjuk mondani!

A korpakenyér:

gyógyszer

Túl az alkalmi ajándékozáson, ezután arra is kíváncsiak vagyunk, hogy az emberek alapvető áruszükségletüket lakóhelyükön hogyan elégíthetik ki. Milyen körülmények közt élnek például a nyugdíjasok s a táplálkozásban fokozottabb törődést kívánó fogyasztók egy másik kecskeméti kerületben, a Máriavárosban?

Az idősebb Gyenes István, ebéd utáni szunyókálás helyett. Szélmalom utcai háza elejét rendezi. Friss földdel feltölti a fák közét. Egy hónapja költözött ide, a 6. szám alá. Régebben 1200 forint volt a havi nyugdíja. Jelenleg 4500-at kap. Ám ez sem elég ahhoz, hogy költségeit teljesen fedezhesse. Amíg bírja, nyugdíjasként is dolgozik. Portás az Alföldi Tüzépnél. Csak így tud megélni rokkant feleségével.

A vele egy házban lakó fiáéknál más a gond. Menye a kenyérfélék közül

orvosi javaslatra hat hónapja csak korpából sütöttet fogyaszthat. Ehhez viszont nem mindig lehet hozzájutni. pedig ahogyan a férj mondja: Nálunk a korpakenyér olyan, mint a gyógyszer! Szívesen előjegyeztetnénk valamelyik üzletben, csakhogy ne hiányozzon.

Kinőtték a kispiacot

Terefcrélgető nyugdíjasokat pillantunk meg az Akácfa utcában. Hárman beszélgetnek.

Tóth Gábornc szerint:

Bővíteni kellene a hozzánk közel eső Petőfi Sándor utcai kispiacot, hogy több zöldségféléből és gyümölcsből választhassunk.

Jól mondja — helyesel a középen álló Csernus Lajosné —, ott tényleg nagyobb piacra lenne szükség.

Azt beszélik, hogy Galgóczy boltosnál a kenyér nem friss? — kezdi kérdéssel egy kósza hír kapcsán özvegy Ludányi Lajosné. Nem igaz ám! Én tőle vásárolok kenyeret, és az olyan finom, hogy nem bírok belőle eleget enni. Ezt is írja meg!

Megígérem, így lesz. Bár azt tudom, hogy Ambrus László tanácstag közel sem tartja mindenben kielégítőnek a városrész kereskedelmi ellátását. Addig nem engedi bezáratni a Holló utcai élelmiszerboltot, amíg a Jász utcai két kisajátított telkén a már megöregedett egyezség szerint a Helvéciái Állami Gazdaság nem építi fel élelmiszerüzletét jövő őszi megnyitásra. Egyelőre késlelteti a munkát, hogy a tanácsnál még nem írták át a gazdaság nevére a szóban forgó telkeket.

Mit nyújt

a szerződéses üzlet?

A hivatal malmai akármilyen lassan őrölnek, nem maradhat ellátatlanul Máriaváros lakossága az új üzlet elkészültéig sem. Annyival jobb helyzetben vannak az itt élők, hogy a Puskin utcában található a megyeszékhely egyik olyan szerződéses élelmiszerboltja, amely nem jutott csődbe, s ahol nem váltogatták egymást a bérlők. A szerződéses áruértékesítés bevezetése óta Galgóczy Ágoston és felesége nem vonult ki a pult mögül. Maradtak. S any- nyira komolyan veszik a munkájukat, hogy hétközben reggel 5 órától estig (délután kevés megszakítással), szombaton 6^-12 és vasárnap 6—10 óra közt árusítanak. Növekvő forgalomról adhatnak számot. Amikor idejöttek, abban az esztendőben 1,6 millió forintnak megfelelő áru talált náluk vevőre. Tavaly már nyolcmillió forintnál tartottak a termékértékesítésben.

— Hogyan tovább az idén? — kérdezem.

— Az ellátás nem csak a kereskedőn' múlik válaszolja Galgóczy Ágoston.

Attól is függ, hogy nekünk mit szállítanak. Mi alacsonyabb árú termékek forgalom ha hozataláyal is igyekszünk a környékbeli nyugdíjasok és a többi kisjövedelmű ember pénztárcájához igazodni.

— Azért, hogy Tóthné, Csernusné és Ludányi néni is meg tudja venni mindazt, amire szüksége van?

Igen. Árulunk olcsóbb, kilogrammonként 10 forint 20 filléres kenyeret (a Magyar Szovjet Barátság Tsz-ben sütik) a drágább Bácska kenyér mellett. Kapható csokoládé 4,30, májkrém 8,20—10,70, sampon 9 és fogkrém 10 forintért.

— Vállalná, hogy megoldja idősebb Gyenes István menyének korpakenyérellátását?

— Én kész vagyok rá.

Nem mindegy, mit szállítanak!

Akármilyen rátermett kereskedő a pályán Galgóczy Ágoston, vele is megesnek elkeserítő dolgok. Mutatja: a kecskeméti tejüzem túrója olyan darabos, annyira száraz, hogy nem kell senkinek. Tejföllel sem lehet kikeverni. Nem ilyen a Kerekegyházán zöld feliratú zacskóba töltött másik túró! Az kiváló minőségű. Szeretik a vevők.

Egyes szállítók nemegyszer kínos helyzetbe hozzák őket. Kedden 60 sima kiflivel kevesebbet kaptak annál, mint amennyit a Kecskeméti Sütő- és Édesipari Vállalattól rendeltek. Hétfőn meg csak fél 9 felé ért ide a kifli és a zsemle. Az ilyenkor már késői szállitmányból eladtak tizet! A korpakifli eleinte ízlett a vevőknek, most már nem. Néhány termék minősége pedig — köztük a vajé is — romlott. Félegyházáról a megrendelt húsipari árukkal együtt olyanokat is szállítanak — véreshurkát, tepertőt —, amelyeket ők nem kértek.

A száraz, semmire se jó túró láttán önkéntelenül az jut az ember eszébe: tisztában vannak-e a szállítók azzal, hogy csak tartósan jó áru hozhat pénzt

a Máriavárosban is!

Kohl Antal

VÁNDORBOT AKCIÓ

Téma: a gazdálkodás

A K.1SZ KB Élelmiszer- gazdaságban Dolgozó Fiatalok Tanácsa „Gazdálkodás” címmel hirdeti meg az idén a Vándorbot ifjúsági szakmai tapasztalatcsere-rendszer akcióját.

A szeptemberben induló program célja az, hogy mind szélesebb körben elfogadtassák a kibontakozási program, s ezen belül az ágazati tennivalók végrehajtásához nélkülözhetetlen új szemléletmódot, illetve a résztvevők a már ilyen szellemben működő vállalatok bemutatása révén konkrét cselekvési alternatívákat sajátítsanak el. A program szervezői az akció során összegyűjtött s a 'pályamunkákban is megfogalmazódó vállalati tapasztalatokat továbbítják majd az érintett kormányzati szerveknek.

Az Élelmiszergazdaságban Dolgozó Fiatalok Tanácsa a központi és vállalati szervezésű tanácskozások, illetve a pályamunkák témájára tizenöt javaslatot fogalmazott meg. A központi programok javaslatai között szerepelt például, hogy foglalkozzanak az országos pártértekezlet irányelveiből adódó agrárpolitikai feladatokkal, az élelmiszer-gazdaságon belül a beruházások, a finanszírozás, a kereskedelem és a foglalkoztatás helyzetével, gyakorlatával és lehetőségeivel, valamint a kereskedelmi bankok és vállalkozói szervezetek helyével és szerepével az ágazatban. A vállalati rendezvényeken témaként ajánlja: tárják fel, hogy milyen hatással van a vállalat gazdálkodására szűkebb gazdaságpolitikai és földrajzi környezete, mutassák be a műszaki fejlesztést szolgáló vállalati hitelfelvételi és beruházási gyakorlatot, terveket. Ezen túlmenően elemezzék az emberi tényező szerepét az eredményes gazdálkodásban, az érdekeltségi rendszert és a belső vállalkozási formákat, valamint az új adórendszer bevezetésének vállalati tapasztalatait. A részletes programokat a következő hetekben dolgozzák ki.

KUTATÁSI

PÁLYÁZAT

. Környezetgazdálkodási kutatások címmel pályázatot hirdet az Országos Középtávú Kutatásfejlesztési Tanács GT—10 jelű programjának irodája.

A pályázat kutatási témái:

az ökológiai elemek szerepe a korszerű gondolkodásban, a jövőképben: a környezet- védelmi kérdések ideológiai vetületei;

az európai szocialista és a fejlett tőkés országokban kialakult állami környezetpolitika progresszív irányainak, módszereinek feltárása; az állampolgári, társada!mi«mozgalmi környezetvédő tevékenység összehasonlító elemzése;

a lakosság környezeti tudatosságának vizsgálata; a környezetkárosító termelői és fogyasztói egyéni és kisközösségi magatartás megváltoztatásának lehetséges módszerei.

Szervezetek, alkotóközösségek és egyéni kutatók egyaránt pályázhatnak. A javaslatokat június 30-áig küldhetik be az iroda címére: Budapest. XI. kerület. Aga u. 4., illetve a 811- 35(Fes telefonszámon érdeklődhetnek a pályá-. . zati feltételekről.

Önállóság, útakadályokkal

A valóságból merített történet kicsit úgy kezdődik, mint a mesék: hol volt, hol nem volt... Pontosabban hol van, hol nincsen — mármint a tanácsi önállóság. Hittel hirdetett elvek, a leghatározottabb határozatok érvényesítése nyomán van, illetve ezek ellenére sincsen. Igazolandó a hamarinak tetszhető általánosítást, következzék a történet:

Néhányan a nagyközségi tanács tagjai közül azt javasolják a végrehajtó bizottságnak, kezdeményezzen díszpolgári cím alapításáról szóló helyi tanácsrendeletet. Az elgondolás mögött az a tapasztalat áll, hogy bár a településen többen is szinte egész életüket (és benne szabadidejük javát) a közösségnek áldozták, a lakóhely, viszonzásként nem sokat tud nyújtani. A körzeti orvosnak, aki harminchetedik esztendeje gyógyítja az itt élőket, lelke a vöröskeresztes szervezetnek, tanfolyamok rendezője és előadója az iskolában. Az építésznek, aki társadalmi munkában szinte az életművét alkotta meg a községközpont tervezésével. Ok és még ketten- hárman mások, sokszorosan megszolgálták a díszpolgári címet. Érthető tehát, hogy a végrehajtó bizottság egyetértett a tanácstagi javaslattal.

Gondolhatnánk, máris készült a tanácsrendelet... Ám van egy régi,

1973-ban kelt minisztertanácsi rendelet, amely kimondja, nagyközségek csak egészen kivételes esetben alapíthatnak díszpolgári címet. S a kivételes esetet ki más bírálhatná el, mint a távolban egy — tisztviselő.

Ugyanis: a település tanácsának előzetes javaslatot kell beszereznie a megyei tanács egyik osztályától, majd annak birtokában a megyei tanács végrehajtó bizottságától szükséges megkapniuk az előzetes egyetértést. Ezután folyamodhatnak az engedélyezésért. S ha végre ott a papíron a pecsét, akkor láthatnak neki helyben a tanácsrendelet kidolgozásának.

Nem sok lépcső ez? De bizony sok. Ezt mondják az eljárás állomásairól értesülő tanácstagok, azon tűnődve, vajon miként lehetséges, hogy ha úgy hozza, a dolgok sora, akkor választhatnak elnököt a testület élére, kinevezhetnek titkárt a végrehajtó bizottsághoz, dönthetnek az egységes pénzalap sorsáról, de arról, legyen-e díszpolgáruk ... Nos, arról nem mondhatják ki az igent vagy a nemet.

S nem teheti ezt meg az a testület sem, melyre pedig nem akármilyen jogköröket ruház rá a tanácstörvény: a megyei végrehajtó bizottság sem jogosult erre! Az ügyrend fintora, hogy ebben a testületben ott ül az érintett nagyközség megyei tanácstagja is.

Persze számos vonatkozásban jelentősen megnőtt a helyi testületek önállósága, lehetősége, felelőssége. Mégis, az önállóság jogszabályi kerete és gyakorlati lehetősége mellett hiba lenne észrevétlenül hagyni a régi reflexeket. Tény, hogy nemcsak a díszpolgári cím esetében kényszerülnek kacskaringós útra a választott testületek, hanem például akkor is, ha egy városi jogú nagyközség közterületi felügyeletet kíván — a saját pénzalapjából! — létrehozni.

Ezekkel az állampolgári tapasztalatokkal egyezően mondja ki az MSZMP országos értekezletének állásfoglalás-tervezete: „indokoltnak tartjuk, hogy új jogszabályukat alkossanak a népképviseleti testületek feladatairól, • szervezetéről és működéséről”.

Régi beidegződések, a tanácsokat kiskorúként kezelő módszerek élnek együtt ma az önállóság sokféle elemével, s ez tulajdonképpen természetes. Az átmenetiségben mindig is jelen van a még és a már, de nem mindegy, meddig van jelen az, ami elavult, ami a fő áramlatok’ ellenében hat. S mert az eddigiéknél gyorsabban akarunk haladni a tanácsok önállóságában iS, módszeresen sorra kell venni, miként tüntethetők el a változás útjából az itt felejtett útakadályok.

Mészáros Ottó

A JÓGI ASSZONY VÉLEMÉNYE:

Helyes légzés és táplálkozás —

hosszú élet „Rádöbbentem, hogy nem ismerem önmagam ’

• Kártyikné Benke Étka: —- Félni? Mi az?

• Élénk érdeklődés az ételek iránt. (Méhesi Éva felvétele.)

Szombat délután nagy a sürgés-forgás a tisza- kécskei művelődési házban.

Meglepően sok embert vonzottak ide a természetgyógyásznap programjai. Vajon egyre többen vannak, akik egészségesen szeretnének élni, s ezért új életmódot akarnak tanulni? A kiállítóteremben néhányan szakkönyveket forgatnak és a Natúra GT termékeivel ismerkednek. A legnagyobb érdeklődést azonban az ételbemutató váltja ki. Az asztalokon különböző saláták, zellerpástétom és szójából készült készítmények kínálják magukat. A kíváncsiskodóknak kis tálcákon szolgálják föl az ételeket, hadd próbálgassák az új, szokatlan ízeket. Egy asszony már harmadszor tér vissza az asztalhoz.

— Látom, ízlik — szólok oda hozzá. Amikor lenyeli a falatot, bólint:

— Magam is szoktam ilyeneket készíteni. Nekem már nem szokatlanok ezek az ízek.

A program egyik főszereplője, a jógabemutatóra készülő Kártyikné Benke Etka is a falatozó emberek között járkál. Amikor mellém ér, kajánkodva megjegyzem:

— Jó ez a saláta, de azért a birkapörköltet jobban szeretem.

— Szeresse nyugodtan — mondja nevetve —. De próbáljon ki mást is. Például salátát dióval. Majd aztán a szervezete eldönti, melyik a jobb. Melyiktől volt levertebb, melyiktől frissebb. Nekem is kedvenc ételeim közé tartozott a pacal. Most meg egyszerűen nem kívánom. Nem lemondtam róla! A szervezetem döntött így. Ugyanis találtam olyan táplálékot, amivel jól is laktam és jól is éreztem tőle magam.

— És Unom is volt?

— Ez mindig az elkészítéstől függ. Egyébként az ember csak elrontja azt, amit a legnagyobb szakács, a természet elkészített. Az értékes anyagokat megetetjük az állatokkal, mi meg megesz- szük az állat húsát. Nem furcsa?

Mondanám, hogy ez a megszokott, de éppen kezdődik a jógabemutató, így félbe kell szakítani a beszélgetést.

Kártyikné Benke Etka egy kis szőnyeget terít a közönség elé, ráül és beszélni kezd. Elmondja, hogy nagyon sokáig szívbetegségben szenvedett. Állandóan az orvosokhoz járt, szedte a gyógyszereket, de nem használtak szinte semmit. Már járni is alig tudott, magatehetetlenné vált. Sok mindenkihez fordult segítségért, arra nem is gondolt, hogy a baján maga is tud segíteni. Aztán 55 éves korában égy orvos rábeszélésére jógázni kezdett, új életmóddal próbálkozott. Sikeresen.

A közönség — mint valami csodát — nézi, szavait néma csendben figyeli.

— Megszűntek a fájdalmaim — folytatja a jógás hölgy. - A hajam is alig

őszül, fogaim nem romlanak tovább. Valamikor csak szemüveggel láttam jól az arcokat, ma a legvadabb reflektor sem zavarja a szemem. Döbbenetes, mit tud tenni az ember magával!

Miközben beszél, néhány gyakorlatot is bemutat. A piros dresszben tornázó asszony fiatalos könnyedséggel lendíti magasba a lábait. Csodálkozó moraj fut végig a közönség soraiban, amikor elárulja, hogy 69 éves.

A tornászmutatvány után megrohanják az érdeklődők. Mintha nem hinnének a szemüknek, tovább vallatják, kérdezgetik. Kissé kétkedve figyelem én is, s amikor az öltözőbe indul, utánamegyek. Dúdolgatva öltözik, bársonyfarmert és színes blúzt húz magára.

— Sohasem fél? — kérdezem tőle. Nevet.

— Félni? Mi az? Nem ismerem én azt! Persze, ha nem ismerjük saját biológiai létünket, akkor bizonytalanságban vagyunk és félünk. Valamikor azt hittem, hogy nem tehetek arról, hogy fáj a szívem, hogy ideges és beteg vagyok. Ez hamis érzés volt. S amikor jógázni kezdtem, azt mondta az orvosom: kezed van, lábad van, érzéseid vannak. De ki vagy te? Valóban, ki vagyok én? — .kérdeztem, s rádöbbentem, hogy nem ismerem önmagam. Tapasztalni, felismerni kezdtem. Rájöttem, hogy a romboló és építő természeti erők bennünk is megvannak, csak fel kell ismerni őket, s alkalmazkodni hozzájuk. Biztonságot ad, ha tudunk bánni a szervezetünkkel, ha befolyásolni tudjuk szerveink működését. S még ha rossz adottságokkal jöttünk is a világra, föléjük kerekedhetünk.

— Nem szükséges ehhez különleges képesség?

— Nem. De tanulni kell türelmesen. Legfontosabb a jó légzés és a táplálkozás. Aki legalább két percig tud figyelni a légzésére, a szervezet belső mozgására, az a vérkeringését képes szabályozni. Ha tiszta a vérkeringés, az elfáradt anyag, a salak kiürül, akkor nincs fájdalom. A szervezet kidobja magából

— mint az állandóan tisztuló forrás

— a rosszat.

— A nyugtalanságot is?

— Persze. Nem szabad engedni, hogy egy ostoba gondolat megakadjon az agyban. Lazítani kell, a légzésre figyelni, s a gondolat átáramlik az agyon, s jön helyette, ami értelmes és hasznos.

A másik teremben éppen vége egy előadásnak, néhányan még mindig Kártyiknét keresik. Egy fiatalasszony a haját mutatja:

— Nézze, alig múltam harminc, és már őszülök. Úgy félek, hogy hamar megöregszem.

Kártyikné Benke Etka csupa derű.

— Ki a csuda fél az évek múlásától? Én egyre erősebbnek érzem magam.

S ezt, akik hallgatják és nézik, el is hiszik. Ahogy pakolgatja a holmiját, ahogy semmi sem zavarja, az élénksége, vidámsága mind azt sugallják: ez a 69 éves asszony fiatal és egészséges. Miért? Vajon mit csinál magával? Hogyan él? Mit eszik és mit nem eszik? Kutatják a tikát az emberek. Mert mindenki szeretne sokáig és egészségesen élni. És sokan másoktól várják, hogy megtanítsák tisztelni magukban az életet.

Föltehetőleg a kécskei program résztvevőiben is ez a vágy fogalmazódik meg.

Benke Márta