Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-16 / 90. szám

4 • PETŐFI NÉPE # 1988. április 16. * FOGÁSZAT, SEBÉSZET, RÖNTGEN Állatkórház a város szélén — Ma csendes napunk van — mond­ja dr. Lakos Kálmán, a Bács-Kiskun Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás Állatkórházának vezető főállatorvosa, míg a festőállvá­nyokat, festékescsöbröket kerülgetve bemegyünk talpalatnyi irodájába. A szekrényből máris előkerül a kötele­ző fehér köpeny, és mig belebújok, megtudom: állatkórház Kecskeméten már az ötvenes években is volt, a Mű­kertvárosban. 1970-ben költözött a stáb mostani helyére, a Halasi útra. A három állatorvos, egy üzemmérnök (aki technikai dolgokkal, például rönt- génezéssel foglalkozik) és a gondozók éjjel-nappal, hétvégén is fogadják a be­teg állatokat. Egy fiatalember kukkant be, dr. Tuboly Csaba, ő ma az ügyele­tes. Háta mögül hátborzongató vonítás hallatszik. Azt hittem, csupán egyetlen ajtó vá­laszt el a hang tulajdonosától, de míg a kezelés helyére érünk, még azt is meg­látom, hogy a nagyműtő a mostani fel­újításkor milyenné formálódik. Egy nagyobbacska terem egyik sar­kában áll az a magasított asztal, ame­lyen markos kezek igyekeznék lefogni a kapálózó németjuhászt. Gazdája, So- modi Gáborné félig elfordulva meséli, hogy Golyó kutyáját csúnyán megha­rapta a szomszéd eb, és a seb szakszerű kezelését inkább az állatorvosokra bíz­zák. Nyüszítéssé csendesül a fájdalmas üvöltés, megkönnyebbülten nézek szét a teremben, amelynek egyik felét furcsa alkalmatosság foglalja el. — Ez a lókaloda — mondja kézmo­sás közben dr. Temesváry István —, arra való, hogy a nagy testű állatok ne tudjanak rúgni, arrébb táncolni a keze­lések alatt. Legtöbbször a lovak fogai­nak kezelésekor vesszük igénybe. A múltkor nem volt szerencsénk, az egyik páciens kirúgott, belegabalyo­dott a hámba, és hogy meg ne fullad­jon, el kellett vágni a szíjakat. Szabványosra nyírt fülek Egy fülke nyílik a teremből, a követ­kező betegre várva itt ütjük el az időt. Ősz hajú férfi hajlik a félhomályos szo­ba egyetlen fényforrása fölé. Pont olyan röntgengép-átvilágító ez, mint amilyen bármely embergyógyász intéz­ményben lenni szokott. Takács Béla néhány érdekes felvételt mutat. — Ez egy kutya mellső lába, látja a törést rajta? — még a laikus is jól érzé­kelheti, mennyire elcsúsztak egymás mellett a csontok. — Ez már a műtét után készült röntgenkép, fémrészek, csavarok segítségével illesztettük helyé­re az állat lábát. Meggyógyult. Amióta van röntgenkészülékünk, gyorsabban, könnyebben állapíthatjuk meg például azt is, hol kell fölnyitni a beteg hasát, ha valami idegen testet lenyelt. Talál­tunk már gumibabától szögig, papucs­darabtól cérnaspulniig elképzelhetetle­nül sok mindent. Tovább lapozzuk a felvételeket: ezt a vizslát baltával találta el egy jótét lélek, emezt egy autó gázolta el, törését elég furfangosan gyógyítottuk — mondják. — Látja, milyen szögben vannak ott a csavarok? — Háát... Hirtelen ötlettől vezérelve kérdezem. — T artanak otthon állatot? — Míg kertes házban laktunk, volt kutyánk, macskánk. De a bérházba szerintem már csak hal és papagáj való. A természetszeretetemet pedig kiélem a vadászatban — neveti meglepődésemet Takács Béla. — A főnökünk is vadá­szik. — A gyógyítók fájdalmat okoznak?- A vadászatban, úgy mondják, több az erdőzúgás, kevesebb a vadűzés — szögezi le dr. Lakos Kálmán. — A fájdalomokozásról pedig az a véle­ményem, hogy aki ezt mondja, nem látott még szenvedő állatot. Nagyon sokszor megfigyeltük már, hogy az ele­inte kapálózó, mindenképpen szaba­dulni akaró beteg a kezelés közben megnyugszik, mintha felfogná, hogy az átmeneti nagyobb fájdalmat az ő érde­kében okozzuk. Hogy meggyógyuljon. Egyszer cirkuszosok hoztak egy össze­mart páviánt. Én voltam az ügyeletes és bizony félve fogtam hozzá a sebek összevarrásához. Gazdája a biztonság kedvéért egy lánccal kötözte össze ke­zét, lábát. Már mosakodtam, amikor egy reccsentéssel elszakította a kötelé­keit. Amíg valóban fájhatott neki a műtét, „szó nélkül” tűrte. Be sem fejezzük a beszélgetést, meg­érkezik — mit is mondok — zsebben behozzák a következő pácienseket. Két aprócska törpe pincher. A kisműtőben, a parányi asztalon magatehetetlenül, elaltatva fekszenek, míg fülüket szab­ványosra igazítják. Gazdájukkal, Antal Péterrel még vitába is keveredünk, va­jon jó-e ez, szebbek lesznek-e a kutyu- ‘ sok a „csonkító műtét” után. Temesvá­ry doktor szűkszavúan, mellettünk el­0 Szabványos lesz a kiskutyák fiile dr. Temesváry István és l akács Béla segítségével. • Néhány perc alatt szabadul a mangalica. • Ne félj a szuritól! (Tóth Sándor felvé­telei) lépve csak ennyit mond: külföldön, nyugaton már nem élnek ezek a régi szabványok. Állatszállítóvá alakított utánfutó áll a bejárat elé, az érkező páciens fülsike­títőén visít, ahogy egy jó tüdejű manga­licához illik. Tiltakozása teljességgel hiábavaló, őurasága néhány perc után „férfiatlanul” távozik. Gazdája, T. Nagy János, fajtaváltás ide vagy oda, családjának mangalicát hizlal. Mond­ja, otthon van még a göndör szőrű jó­szágból néhány. Az utánpótlás segítése Dél körül csökken a látogatók szá­ma, mondják az állatorvosok, és egy kávéra bevonulunk a műtő melletti iro­dába. — Nehezebb-e a munkájuk, mint a körzetekben dolgozó kollégáiké? — Ide az esetek nagyobbik részében a kistestű állatok, kutyák, macskák, sertések, ritkábban madarak kerüinek — sorolja dr. Temesváry István. — Persze tehenet, lovat is hoznak, vagy mi küldjük értük a mentőkocsit. Köze­lebb kerülünk a szorosan vett állator­vosláshoz, hiszen a tanyaudvaron nem lehet műtétet elvégezni. — Veszélyes üzem a maguké? — Nem veszélyesebb sok más egyéb­nél — véli a kórház vezetője. — Olyan gondozók segítenek bennünket, akikre jó lélekkel hagyatkozhatunk. Ha ők rftegfognak egy állatot, nyugodtan vé­gezhetjük a munkánkat. Veszély persze van. Nem olyan régen egy tehenet hoz­tak, amit természetesen megvizsgál­tunk, és közben derítettük ki, hogy ve­szett. Hogy a bajt megelőzzük, végig kellett oltani a vele foglalkozó egész társaságot. De ez véletlen balesetnek számít. Szerencsére túl vagyunk az iga­zán veszélyes járványokon. Egy-egy harapást, rúgást meg ... vele jár ... — Valamennyien nagyüzemben kezd­ték pályafutásukat, fordulok a legfi­atalabbhoz., dr. Tuboly Csabához. — Miért éppen a kecskeméti állatkórház­ban kötött ki? — Zalából jöttem ide egy állami gaz­daságból. Miért ide? Azt hiszem, egy kicsit túlnépesedett az állatorvosok tár­sasága. Itt találtam helyet. Már meg­szoktam, jó itt. — Jó bizony! És nemcsak szerintünk — állítja a főállatorvos. — Az ország­ban három helyen fogadhatunk állat­orvos-hallgatókat. Székesfehérváron, Gödöllőn és nálunk. Heti váltásban jönnek hozzánk külföldről is —, és az államvizsga előtti gyakorlatot szin­tén itt töltik. Az utánpótlás felkarolása azért nem mond ellent az előbbi meg­jegyzésnek. Kutyakozmetika, panzió Elfogyott a kávé, a ragyogóan mele­gítő nap arra csábít, hogy körbejárjuk az épületet. Meglesem a kórház házőr­zőjét, amint éppen kicsinyét szoptatja; némi kötekedés után megértetem egy bolondozó vizslával, hogy nem kérek puszit. Az istállóba beköszönök a fejét unottan emelő lónak, és őszinte tiszte­lettel nézem a kórház önkéntes véradó­it: két birkát. Majd a lassan megszo­kott állatszagot más váltja fel; az állat- gondozók pihenőjében konzervlecsó rotyog a villanyrezsón. Mig készül az ebéd, elhelyezkedünk. Vincze Lajos életútjának kissé furcsa alakulásáról beszél: — Az eredeti szakmám fodrász. Vol­tam állatfelvásárló, harmadik éve pe­dig itt vagyok állatgondozó. Nem olyan ördöngös dolog ez. Mindig kí­váncsi voltam arra, hogy „mi is van benne”. Persze nem lehet a betegre rá­szólni, hogy ne mozogjon, tartsa a fe­jét, de előbb-utóbb megszokja az em­ber, hogyan kell hozzájuk nyúlni. Két éve azon gondolkodom, miként lehetne az eredeti és a mostani mesterségemet ötvözni. Az építkezés hozta a lehetősé­get, lesz kutyakozmetika is. — Meg panzió — kottyant közbe egy nagyon fiatalnak tűnő, vékony, szemüveges fiú, Zavadszki Zsolt. — Ha valaki elutazik, ide hozhatja majd, re­méljük már a nyáron, a kedvencét meg­őrzésre. — Népi sajnálják azokat az állato­kat, amelyikek a műtőasztalra kerül­nek? — naiv lehet a kérdés, mert cso­dálkoznak rajta. — Persze, hogy sajnáljuk — mondja Vincze Lajos. — De segítünk rajtuk. Meg az is tévedés ám, amit sokan hisz­nek: hogy itt vérben fürdik a társaság. A disznóvágáshoz is jó gyomor kell, itt meg legalább élve marad, meggyógyul az állat. Elkészül a késői ebéd, jó étvágyat kívánva továbbállunk. Az ajtó előtt fe­hér kuvaszt ölel egy pityergő kislány. Pedig a kedves állat csak egy szurit kap majd. Gál Eszter A korszerű KGST-ért Minőségileg új, magasabb szintre kell emelni az együttműködést a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében. A szocialista országok sok­oldalú gazdasági együttműködését korszerűsíteni kell ahhoz, hogy a KGST meg tudjon felelni a kor köve­telményeinek. A szervezetben folyó átalakulásról nyilatkozott Kádár Bélá- né, a KGST titkárának magyar helyet­tese Moszkvában. A KGST tavaly ősszel mégtartott 43., rendkívüli ülésszakán elhangzot­tak rávilágítottak arra, hogy az együtt­működésjelenlegi formája nem kielégí­tő, növelni kell az operativitást, a mun­ka minőségi fejlesztésének gyorsulnia kell, hiszen országaink ma hátrányban vannak a nemzetközi szinthez mérten. A tagországok a nyolcvanas évek köze­pén felismerték, s fő vonalaiban ponto­san felvázolták azt az utat, amelyet be­járva közelebb juthatunk a kívánt cél­hoz — mondta Kádár Béláné. — A gazdasági integráció fejlesztésének központi elemévé vált a műszaki hala­dás problematikája. Ezt tükrözte a tag­országok 2000-ig szóló komplex prog­ramja, amely öt fő irányt és 93 konkrét programot jelölt ki a műszaki fejlődés érdekében. A struktúra tökéletlensége Az októberi ülésszak feladatul tűzte ki azt is, hogy az együttműködés meg­jelölt fő irányainak megfelelően alakít­sák át a szervezeti kereteket is. Ennek célja, hogy az együttműködés mindhá­rom szintjén — kormányközi, ágazati és vállalati — hatékonnyá tegyék a szervezeti formákat. A KGST bizottsá­gainak az a feladatuk, hogy kidolgoz­zák a stratégiai koncepciókat, előké­szítsék a kormányközi egyezményeket, az ágazati megállapodásokat. A tagországok gazdaságpolitikájá­nak összehangolásában a fő eszköz a tervek koordinációja. A tervkoordiná­ció célját, annak fő témáit ötévenként az ülésszak határozza meg — mondta a magyar titkárhelyettes. Az 1949-ben létrehozott KGST me­chanizmusa, a struktúra tökéletlensége fékezi a kijelölt célok elérését. A 43. ülésszak konkrét programot és felada­tokat adott a gazdasági, jogi, pénzügyi mechanizmus fejlesztésére. Szabadabb árumozgás A szervezeti átalakulás hosszú folya­mat, nem lehet végrehajtani egy csa­pásra — folytatta Kádár Béláné. — Csak több szakaszban hajtható végre például az árképzés rendszerének, a va­lutamechanizmusnak, a külgazdasági kapcsolatok rendszerének vagy a terve­zési együttműködésnek a korszerűsíté­se. Fontos új eleme az együttműködés­nek a vállalatok közötti közvetlen kap­csolatok körének kiszélesítése. Ez egy­felől szabadabbá teszi az árumozgást, másfelől rugalmasabb árképzésre te­remt lehetőséget. A továbbiakban a titkárhelyettes ar­ról beszélt, hogy eddig az uralkodó szemlélet az ágazati volt, de napjaink­ban az együttműködésben egyre in­kább előtérbe kerül a funkcionális irá­nyítás szükségessége. Ezt mindenek­előtt az egyes tagországokban végbe­menő belső folyamatok eredményez­ték. '' " A 43. ülésszak 19 ágazati szervet megszüntetett, s az ott elfogadott dön­tés értelmében egyharmaddal csökken­nek a bizottságok. Nem csupán szám­szerű csökkentésről van szó, hanem a feladatok újragondolásáról, a bizottsá­gi munkaköröknek az új igényekhez való igazításáról. • • Összehasonlító elemzéssel Ennek megfelelően alakul át magá­nak az apparátusnak, a KGST titkár­ságának a szervezete és munkája is. Az ülésszak megjelölte azokat a területe­ket, amelyeken lényegesen többet vár a titkárságtól. Elmélyültebb, sokrétűbb közgazdasági elemző munkára van szükség, s erre alapozva kell javítani a prognózisokat, a gazdasági folyama­tok várható hatásának előrejelzését. Ahhoz, hogy a KGST a világgazdaság­ban mind gyorsabban találja meg a helyét, szerepét, tökéletessé kell tenni a világgazdasági folyamatok összeha­sonlító elemzését. A titkárság feladata továbbá konkrét fejlesztési javaslato­kat is kidolgozni. Mindent egybevetve, a KGST szer­vezetének, de elsősorban a szervezeten belül folyó munkának részben tükröz­nie kell a tagországokban kibontakozó belső folyamatokat, részben pedig segí­tenie is kell azok kibontakozását, s e folyamatok serkentő hatását érvényesí­tenie kell a sokoldalú együttműködés mind több területén — fejezte be Ká­dár Béláné, a KGST titkárának ma­gyar helyettese. Szántó András Gépsor exportra A Tungsram Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt győri gyára az idén már több mint 600 millió fo­rint értékben készít gyártógépeket, berendezéseket. Termékeik jelentős részét — 85 százalékát — szállítják külföldi megrendelőknek, a többi között a Szovjetunióba. A győri gyárban ezekben a napokban ké­szül el a Szovjetunió részére az a lámpagyártó gépsor, amely órán­ként 1500 halogen lámpát tud gyár­tani. PÁLYAMÓDOSÍTÁS ELŐTT Konszern lesz a Medicor Huszonöt esztendő után a Medicor jelentős szervezeti átalakítást hajt vég­re. A nagyvállalati szervezet túlélte ön- ^ magát, s annak ellenére, hogy a Medi­cor növelte eladásait és átrendezte pia­cait, egyre nagyobb erőfeszítésekkel is csak kisebb eredményeket tudott elér­ni. Tavaly háromnapos vezetői trénin­gen, amelyen két amerikai konzulens is részt vett, közösen döntöttek a szerve­zet teljes átalakításáról. Az elképzelések szerint az orvostech­nikai eszközöket gyártó cég lesz az első hazai állami tulajdonú részvénytársa­ság, ahol külföldi cégek is vásárolhat­nak majd részvényeket. Terveik szerint mintegy 20 százalék lesz a Medicorban a külföldi érdekeltség. A külföldi tőke jelenléte lehetővé teszi, hogy a Medicor konszern gyorsan megtérülő beruházá­sokhoz, a szükségessé váló technoló­giai rekonstrukciókhoz akadálytalanul szerezhessen be külföldről gyártóbe­rendezéseket. A Medicor konszern megalapításá­nak előzményeiről dr. Huszty András gazdasági vezérigazgató-helyettest kér­deztük. — Az elmúlt években sokszor elter­jedt a hír, hogy a Medicor csőd előtt áll. A cég tartós fizetési nehézségekkel küsz­ködik, az új termékeknél elmaradt a várt piaci siker. Végeredményben nyere­séges vagy veszteséges most a Medicor? — A Medicort egyértelműen nehéz helyzetbe hozza az állandóan változó szabályozórendszer. Amikor nincsenek stabil mutatószámok a gazdaságban, nem lehet megteremteni a belső stabili­tást sem. Felborulnak az értékrendek. A nagyvállalati modell már életképte­lenné vált, tartalékai kimerültek, nem lehet megteremteni a belső érdekeltsé­get, ha a gyárak nincsenek közvetlenül kitéve a gazdasági szabályozók és1 a piac változásainak. A nagyvállalat még mindig egyfajta védettséget nyújt, óha­tatlanul is nivellálásra törekszik, s köz­ben már nem lehet nyomon követni, hogy milyen csatornákon, merre folyik el a pénz. A folyamatosan jelentkező tőkehiányt a vállalat különböző nagy­ságrendű hitelekkel pótolja. A nagy hi­telállománnyal óriási kamat jár együtt. A Medicor nyeresége tavaly 500 millió forint volt, s nagyjából ennyire rúgott az éves kamatkötelezettség is. Számítá­saink szerint az 1988-as évre a nyereség már nem fedezte volna az esedékes tör­lesztéseket. A megalakuló tíz részvénytársaság mindegyike önálló jogi személy lesz, saját jogon számolnak el a költségve­téssel, az egymás közötti együttműkö­dést szerződésekben szabályozzák. A gyárak önálló üzletpolitikai koncep­ciót dolgoznak ki, ennek alapján hatá­rozzák meg, milyen osztalékot fizetnek majd részvényeseiknek, s ehhez milyen nyereséget kell produkálniuk. — Az irányító apparátus azonban vál­tozatlanul a volt vezérigazgatóság ma­rad, hiszen ha a Medicor konszernnek 98 százalékos részvénytöbbsége van az új részvénytársaságban ez azt jelenti, hogy az igazgatótanácson keresztül, sőt a közgyűlésen is a vállalatok sorsát meghatározó szavazattöbbséggel ren­delkezik. Gyakorlatilag a függőség majdnem olyan, mint a tröszti leányvál­lalatok esetében. — A Medicor Irányító Vállalat ope­ratív módon nem kapcsolódhat be a részvénytársaságok munkájába, tiszte­letben kell tartania a közgyűlések, az igazgatóságok jogkörét. Mint fő rész­vényes, elsősorban a fejlesztéspolitika, a stratégia kialakításával törődik. A le­ányvállalatokhoz képest lényeges elő­nye az új társaságoknak, hogy a régi adósságokból gyakorlatilag nem cipel­nek magukkal semmiféle kötelezettsé­get. Tiszta lappal indulnak. Mondha­tom úgy is, hogy üres lappal, hiszen az álló- és forgóeszközökön, készleteken kívül forgóalapot nem tud számukra biztosítani a Medicor-központ. Vi­szont joguk van arra, hogy működé­sükhöz józan belátásuk szerint hitele­ket vegyenek fel. Ez már a részvénytár­saságok számláját terheli. — A Medicor Irányító Vállalat miből kívánja törleszteni a korábbi bankköl­csönöket, kamatokat? Hiszen ha az újonnan létesült részvénytársaságok is újabb kölcsönökért folyamodnak a ban­kokhoz, saját nyereségük ennek a fede­zetére kell... — A vállalat eddig és ezután is pon­tosan eleget tesz hitel-visszafizetési kö­telezettségeinek. A vállalati átszervezés második részében egyébként a Medicor — most már mint a részvénytársaságok 98 százalékos részvénytöbbségének birtokosa — áruba bocsátja részvénye­inek egy részét. Elképzeléseink szerint a többséghez szükséges részvénymeny- nyiséget tartjuk meg, s a többit értéke­sítjük. Mintegy 1,5 milliárd forint érté­kű részvényt kívánunk eladni. — S ezzel maga a Medicor konszern is részvénytársasággá válik? — Nem, erre a jelenlegi törvények nem adnak lehetőséget. Terveink sze­rint 1989. január l-jével alakul át a fennmaradó vállalat részvénytársaság­gá, mihelyt ezt az új társasági törvény lehetővé teszi. — A tíz újonnan alapított Medicor- részvénytársaság elvesztette ugyan a láncait, de vajon honnan vehet magának jogokat? Mi a biztosíték arra, hogy az új konstrukcióban éppen egymással kí­vánnak kereskedni, s hogy továbbra is vállalják az alkatrészellátási kötelezett­ségeket egymás számára? S mi történik, ha például a fejlesztési munkára nem a Medicor Fejlesztési Rt-nek adnak meg­bízatást, vagy a kereskedelmet új formá­ban kívánják gyakorolni? — Lényegében joguk van arra, hogy teljesen új kapcsolatrendszert alakítsa­nak ki, ebbe az irányító központnak nincs beleszólása. Mindez feltételezi, hogy az egymás közötti team-munka sokkal szorosabban függ az eredmény­től, a teljesítménytől, a szolgáltatás színvonalától. Elvileg lehetőség van ar­ra is, hogy egymás vállalatában részvé­nyeket vegyenek, s így közvetlen bele­szólást szerezzenek a másik vállalkozás munkájába. Az új konstrukció megte­remtette a tőkemobilitás lehetőségét a vállalatok számára. Bizonyos, hogy;, a legkeményebb erőpróba a fejlesztésre és a kereskedelemre vár. De gyakorlati­lag minden részvénytársaságra érvé­nyes: egyedül kell bizonyítani életké­pességét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom