Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-02 / 79. szám

1988. április 2. • PETŐFI NÉPE • 3 Kitüntetések felszabadulásunk évfordulóján ÁLLAMI DÍJASOK Megosztva: dr. Kovács Ferenc akadémikus, a Nehézipari Műszaki Egyetem rektora, dr. Pera Ferenc, a Veszprémi Szénbányák vczéri- ! gazgatója, Staudinger János, az Oroszlányi Szénbányák csapatvezető I vájára, Újlaki Miklós, a Borsodi Szénbányák csapatvezető vájára. Megosztva: dr. Bérezik Árpád akadémikus, az MTA Ökológia és Botanikai Kutatóintézet igazgatója, Eijtz Béla, az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, dr. Gorzó ' György, a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság laboratóriumi veze- ! tője, Dr. Gulyás Pál, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Köz­pont osztályvezetője, Katona Emil, a Környezetvédelmi és Vízgazdál­kodási Minisztérium főosztályvezető-helyettese, dr. Pásztó Péter, a Vízgazdálkodási Intézet osztályvezetője. Megosztva: dr. Ambrózy András, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, Göblös János, a Remix Rádiótechni­kai Vállalat műszaki igazgatója, dr. Molnár Rudolf, a Remix Rádió- technikai Vállalat vezérigazgatója. Megosztva: Boda János, az MTA Műszaki Fizikai- Kutatóintézeté­nek beosztott mérnöke, dr. Ferenczi György, az MTA Műszaki Fizi­kai Kutatóintézetének tudományos főosztályvezető-helyettese, Hor­váth Péter, az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetének tudomá­nyos osztályvezetője. Megosztva: Ivanyos Lajos, az MMG Automatika Művek főmérnö­ke, Márton János, a Paksi Atomerőmű Vállalat beruházási igazgató­ja, Papp György, a Villamosenergiaipari Kutatóintézet tudományos osztályvezetője, Simon Péter, a Paksi Atomerőmű Vállalat üzemviteli igazgatója, Vashegyi György, az MTA KFKI Mérés- és Számítás- technikai Kutatóintézet tudományos főosztályvezetője, dr. Zettner Tamás, a Magyar Villamos Művek Tröszt vezérigazgató-helyettese. dr. Felek Béla, a Herendi Porcelángyár vezérigazgatója. Megosztva: Bodor István, az MMG Automatika Művek műszaki vezérigazgató-helyettese, Fekete Rudolf, az MMG Automatika Műr vek vezérigazgatója, Győri Imre, az MMG Automatika Művek bics­kei gyára igazgatója, Sztancsik István, az MMG Automatika Művek főosztályvezetője. Székács Imre, a TESCO vezérigazgatója. Megosztva a Danubius' Hotels Gellert önálló egység kollektívája tagjai közül: Baics Imre üzemeltetési vezető, Bíró László igazgató, Novák Ferenc konyhafőnök, dr. Sasvári Ernőné igazgatóhelyettes. dr. Prohászka János akadémikus, a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi tanára, Földes Imréné, a Gardénia Csipkefüggönygyár igaz­gatója. Megosztva a Kispesti Textilgyár Béke szocialista brigádja tagjai közül: Barna Sándorné fonónő, brigádvezető, Grósz Józsefné fonónő, Koyács Gyuláné fonónő, Váczi Józsefné fonónő. Megosztva: Gsikász József, a MÁV Székesfehérvári Vontatási Fő­nökség mozdonyvezetője, Ezsiás Lajos, a Tisza Volán autóbuszveze­tője. dr. Babai László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára, dr. Berényi Dénes akadémikus, az MTÄ Atommagkutató Intézet igazgatója. dr. Berta Jenő, a Fajszi Kék-Duna Mezőgazdasági Termelőszövet­kezet elnöke. Megosztva: Holper Ambrus, a Szombathelyi Kertész Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet elnöke, Záborszky Zsigmond, a Kocsi Aranykalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke. Megosztva: Gulyás Sándor, a Hevesi Rákóczi Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet elnöke, dr. Németh András, a Gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke. Megosztva: dr. Balázs Sándor akadémikus, a Zöldségtermesztési Kutatóintézet Fejlesztő Vállalat főigazgatója, dr. Cselötei László akadémikus, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Megosztva: dr. Antal Emánuel, az Országos Meteorológiai Szolgá­lat elnökhelyettese, Bay Ernő, a Nyírség Konzervipari Vállalat köz- gazdasági igazgatója, Mikecz Tamás, a Mezőgazdasági és Élelmisze­ripari Szervező Vállalat csoportvezetője. Rudi Béla, a Nyírség Kon­zervipari Vállalat vezérigazgatója, dr. Sánta Istvánná, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főosztályvezetője. Megosztvas: Góg Mátyás, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság igaz­gatója, Markovics László, a Mezőföldi Állami Erdő- és Vadgazdaság igazgatója, Sütő Ödön, a Balaton-nagybereki Állami Gazdaság vezé­rigazgatója, Takács László, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ság vezérigazgatója. Megosztva a Veszprém Megyei Tejipari Vállalat Hámán Kató szocialista brigád tagjai közül: Kiss Józsefné tejipari szakmunkás, brigádvezető, Amment Istvánná betanított munkás, Havlik Károlyné betanított munkás, Keresztesi Gáborné főművezető, Révész Ferencné laboráns. Megosztva: dr. Barabás Zoltán akadémikus, a Gabonatermesztési Kutatóintézet tudományos főosztályvezetője, dr. Lásztity Radomir, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, dr. Szániel Imre, a Gabonatermesztési Kutatóintézet nyugalmazott fői­gazgatója. _ dr. Grastyán Endre akadémikus, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Élettani Intézete igazgatója, dr. Ádám György akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, dr. Kato­na Ferenc, a Szabadsághegyi Gyermekgyógyintézet osztályvezető fő­orvosa, Széchy Tamás, a Központi Sportiskola úszószakág-vezetője. Megosztva az Egressy Gábor Műszaki Szakközépiskola vezetői kollektívájának tagjai közül: Balázs László gyakorlati oktatásvezető, Méhész Lajos igazgató, Sztanó Tamásné általános igazgatóhelyettes. dr. Szabadfalvi József, a miskolci Hermán Ottó Múzeum igazgató­ja. Megosztva a Számítástechnikai Kutatóintézet és Innovációs Köz­pont MPROLOG teamje: dr. Dömölki Bálint tudományos igazgató, Farkas Zsuzsanna programfejlesztő tudományos munkatárs, Futó Iván osztályvezető, Köves Péter, a META-SYSTEM SZÜV Rend­szerfejlesztő Leányvállalat programozója, dr. Langer Tamás osztály- vezető, Sámáné Tóth Edit osztályvezető, Szeredi Péter osztályvezető­helyettes. * * * Dr. Kosáry Domokos akadémikus, az MTA Történettudományi Intézete tudományos tanácsadója, dr. Mátyás Antal, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Megosztva: dr. Árvay János, a Központi Statisztikai Hivatal nyu­galmazott főosztályvezető-helyettese, Nyitrai Ferencé dr., a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, dr. Szilágyi György, a Központi Statiszti­kai Hivatal osztályvezetője. dr. Bartha Dénes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nyugal­mazott egyetemi tanára, dr. Tatai Ilona, a Taurus Gumiipari Vállalat vezérigazgatója. Megosztva: dr. Hardy Gyula akadémikus, a Műanyagipari Kutató- intézet igazgatója, dr. Markó László akadémikus, az MTA Műszaki- Kémiai Kutatóintézet igazgatója. Megosztva; dr. Fodor Lajos, a Budapesti Műszaki Egyetem rekto­ra, dr. Gát Sándor, a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi tanára. KOSSUTH-DÍJASOK Farkasdy Zoltán Ybl-díjas építészmérnök, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, Garas Dezső színművész, a MAFILM színésztársulata tagja, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, Kovács Béla klarinétművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola docense, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, Mándy Iván József Attila-díjas író, Melocco Miklós szobrászművész, a Ma­gyar Népköztársaság érdemes művésze, Szentkuthy Miklós József Attila-díjas író, műfordító. Megosztva: Székely Gábor, a Katona József Színház igazgatója, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze; Zsámbéki Gábor, a Katona József Színház művészeti vezetője, a Magyar Népköztársaság érde­mes művésze. * * * Szirtes Adám, a Thália Színház nyugalmazott színművésze, a Ma­gyar Népköztársaság kiváló művésze. Szvetnik Joachim ötvös-restaurátorművész. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KIVÁLÓ MŰVÉSZEI Berek Kati, a győri Kisfaludy Színház színművésze, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Czinke Ferenc grafikusművész, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Eck Imre, a Pécsi Balett Kossuth-díjas művészeti vezetője, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Gyarmathy Tihamér festőművész, a Magyar Népköztársa­ság érdemes művésze, Hofi Géza, a Madách Színház színművésze, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Kaján Tibor, az Új Tükör szerkesztősége karikaturistája, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Kohut Magda, a Nemzeti Szinház színművésze, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Magyar József, a Magyar Mozi- és Videofilmgyár operatőr-rendezője, a Magyar Népköztársaság ér­demes művésze, Németh József fotóművész, a Magyar Népköztársa­ság érdemes művésze, Oberfrank Géza karmester, a Szegedi Nemzeti Színház főzeneigazgatója, a Magyar Népköztársaság érdemes művé­sze, Ránki György Kossuth-díjas zeneszerző, a Magyar Népköztársa­ság érdemes művésze, Solti Gizella iparművész, a Magyar Népköztár­saság érdemes művésze, Sólyom Nagy Sándor, a Magyar Állami Operaház magánénekese, a Magyar Népköztársaság .érdemes művé­sze, Suka Sándor, a Nemzeti Színház színművésze, a Magyar Nép- köztársaság érdemes művésze, Szántó Piroska Kossuth-díjas festő- és grafikusművész, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Szőnyi G. Sándor, a Magyar Televízió rendezője, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Tordy Géza, a Vígszínház színművésze, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze. Foss Éva, a Nemzeti Színház színművésze, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉRDEMES MŰVÉSZEI András Ferenc, a Magyar Filmgyártó Vállalat (MAFILM) Balázs Béla-díjas. filmrendezője, Ascher Tamás, a kaposvári Csiky Gergely Színház Jászai Mari-díjas főrendezője, Antal Imre, a Magyar Televí­zió Erkel Ferenc-díjas szerkesztő főmunkatársa, Bakó József, a Nem­zeti Színház szcenikus-díszlettervezője, Bálint András Jászai Mari­díjas színművész, a Radnóti Miklós Színpad igazgatója, Berczeller Rezső szobrászművész, Bódy Irén Munkácsy Mihály-díjas textilterve­ző, iparművész, Czigány György, a Magyar Televízió Erkel Ferenc- díjas főszerkesztőség-vezetője, Dobai Vilmos, a Magyar Rádió Jászai Mari-díjas vezető rendezője, Pábián Márta, az Országos Filharmónia Liszt Ferenc-díjas cimbalomművésze, Ilosfalvy Róbert, a Magyar Állami Operaház Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magánénekese, Já- noskuti Márta, a Vígszínház Jászai Mari-díjas jelmeztervezője, Jászai László, a veszprémi Petőfi Színház Jászai Mari-díjas színművésze, Karizs Béla, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magáné­nekese, Kézdy György, a szolnoki Szigligeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze, Kincses Veronika, a Magyar Állami Operaház Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magánénekese, Kristóf István, a Magyar Cirkusz és Varieté Jászai Mari-díjas artistája, Léner Péter, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Jászai Mari-díjas igazgatója, főrendező, Lóránt János Munkácsy Mihály-díjas festőművész, Mezei István, a Magyar Televízió Balázs Béla-díjas főoperatőre, Miszlay István, a Népszínház Jászai' Mari-díjas igazgató-rendezője, Oszter Sándor, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze, Paizs László Mun­kácsy Mihály-díjas festőművész, Pápai Erzsi, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze, Sajdik Ferenc, a Ludas Matyi szer­kesztősége Munkácsy Mihály-díjas karikaturistája, Sas István, i Ma­gyar Mozi- és Videofilmgyár Balázs Béla-díjas filmrendezője, Sárai Tibor, Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nyugalmazott egyetemi tanára, Schmal Ká­roly Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, Simó Sándor, a Magyar Filmgyártó Vállalat (MAFILM) Balázs Béla-díjas rendezője, Szakály György, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magántánco­sa, Szakály Márta, az Állami Bábszínház Jászai Mari-díjas színművé­sze, Szalay Ferenc Munkácsy Mihály-díjas festőművész, a hódmező­vásárhelyi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépis­kola igazgatóhelyettese, Szatmári István, a Vígszínház színművésze, Szenes Iván, a Vidám Színpad dramaturgja, Tóth József Balázs Béla- díjas fotóművész, Tóth Tibor Munkácsy Mihály-díjas tervező, a Ka­nizsa Bútorgyár művészeti vezetője, Vajda László, a Katona József Színház Jászai Mari-díjas színművésze, Wessely Ferenc, a Magyar Szinkron és Video Vállalat Balázs Béla-díjas szinkronfilm-rendezője. MŰVÉSZETI DÍJASOK Jászai Mari-díjat kapott: Barbinek Péter, a kecskeméti Katona József Színház színművésze, Bencze Ilona, a Madách Színház színművésze, Csutka László, a Nem­zeti Színház színművésze, Demjén Gyöngyvér, a veszprémi Petőfi Színház színművésze, Fodor Tamás, a szolnoki Szigligeti Színház főrendezője, Ivánka Csaba, a Nemzeti Színház színművésze, Józsa Imre, a József Attila Színház színművésze, Kalmár Tibor, a Vidám Színpad rendezője, Latabár Kálmán, a Fővárosi Operett Színház színművésze, Meszléry Judit, a szolnoki Szigligeti Színház színművé­sze, Sándor György humoralista, Spindler Béla, a kaposvári Csiky Gergely Szinház színművésze, Szikora János, a Vígszínház rendezője, Szirtes Ági, a Katona József Színház színművésze, Turcsányi Erzsé­bet, az Állami Bábszínház bábszínésze. József Attila-díjat kapott: Grezsa Ferenc irodalomtörténész, a Kincskereső című lap főszer­kesztője, Kis Pintér Imre kritikus, irodalomtörténész, az MTA Iroda­lomtudományi Intézete munkatársa, RakovSzky Zsuzsa költő, mű­fordító, Réz Pál irodalomtörténész, műfordító, a Szépirodalmi Könyvkiadó felelős szerkesztője, Sík Csaba kritikus, a Móra Ferenc Könyvkiadó főszerkesztője, Szász Imre író, műfordító, az Új Tükör című lap rovatvezetője, Takács Zsuzsa költő, műfordító, Temesi Ferenc prózaíró, Vujicsics D. Sztoján irodalomtörténész, műfordító, az MTÄ Irodalomtudományi Intézete munkatársa, Gion Nándor író. Liszt Ferenc-díjat kapott: Amadinda Utőegyüttes: Rácz Zoltán, Bojtos Károly, Sárkány Zsolt, Váczi Zoltán, Csavlek Etelka, a Magyar Állami Operaház magánénekese, Ligeti András, a Magyar Rádió és Televízió Szimfoni­kus Zenekara karmestere, Lovas Pál, a Pécsi Nemzeti Színház ma­gántáncosa, Misura Zsuzsa, a Magyar Állami Operaház magánéne­kese, Vikidéi Gyula, a Rockszínház színművésze, Volf Katalin, a Magyar Állami Operaház magántáncosa. Erkel Ferenc-díjat kapott: Fodor Géza, a Magyar Állami Operaház dramaturgja, Kerényi Miklós Gábor, a Fővárosi Operett Színház rendezője, Legány Dezső zenetudós. Balázs Béla-díjat kapott: Bachmann Gábor, a Magyar Filmgyártó Vállalat díszlettervezője, Baló György, a Magyar Televízió szerkesztő-riportere, Gulyás Gyula, a Magyar Filmgyártó Vállalat rendezője, Gulyás János, a Magyar Filmgyártó Vállalat rendező-operatőre, ifj. Jancsó Miklós, a Magyar Filmgyártó Vállalat operatőre, Málnay Levente, a Magyar Televízió rendezője, Schéry András, a Magyar Szinkron és Video Vállalat dramaturgja, Szabóky Zsolt fotóművész, Szobolits Béla, a Magyar Mozi és Videofilmgyár rendezője, Xantus János, ti Magyar Filmgyár­tó Vállalat rendezője, Vajda István, a Magyar Szinkron és Video Vállalat rendezője. Munkácsy Mihály-díjat kapott: Attalai Gábor textilművész, az Idea Iparművészeti Vállalat tervező­je, Bak Imre festőművész, Baranyay András grafikusművész, Galam­bos Tamás festőművész, Haraszty István szobrászművész, Hager Rít­ta textilművész, Horváth László keramikus, a Herendi Porcelángyár tervezője, Jancsó Miklós ipari formatervező, Kiss György festő- és szobrászművész, Néray Katalin művészettörténész, a Műcsarnok igazgatója, Somogyi Győző grafikusművész, Varga Dezső restaurátor, a Magyar Képzőművészeti Főiskola Restaurátorképző Intézete igaz­gatója! Nagygyűlés Baján • A megyei nagygyűlés el­nöksége. Dr. Gajdócsi Ist­ván: helyze­tünk bonyo­lultsága igény­li, hogy a cé­lok és a köve­tendő módsze­rek kijelölésé­re demokrati­kus vitákban kerüljön sor.' (Folytatás az I. oldalról) téren megbecsült partnernek ismerik el. Egyet azonban tisztán kell látnunk: a külföld részéről megítélésünk döntő té­nyezője belső stabilitásunk alakulása. A gazdasági nehézségek tükrében a külföld „Magyarország-képe” kritiku- sabbá vált. A gondok kezelésének nyíltsága, a belső reformok folytatása a megítélés kedvező vonásait erősíti. Ennek fenntartása saját érdekünkben elemi kötelességünk. Az ország — és részeként a megye —, de az egyes családok, emberek hely­zete az utóbbi években egyre nehezeb­bé vált. A körülmények válaszút elé állítottak bennünket: az egyik társadal­mi életünk teljes megújítása a reformok révén, hogy így megnyíljon továbbfej­lődésünk lehetősége, a másik az egy­helyben topogás, ami menthetetlenül a leszakadáshoz, helyzetünk romlásához vezet. A választás nyilván csak az előző lehet! Az történelmi törvényszerűség, hogy hit nélkül egyetlen nemzet sem képes sorskérdéseinek megválaszolására. Al­kalmazkodva a világhoz, erőnket meg­feszítve —- amint azt elődeink ennél nehezebb helyzetekben is sikerrel tették — leküzdhetjük az akadályokat. Becsülendő eredmények— súlyos gondok Jelenleg, a mélyülő ellentmondások, társadalmi feszültségek ellenére sincs hazánk csődben, bármennyire is han­goztatják azt egyesek. Becsülendő eredményeink vannak, amelyekre ma is büszkék lehetünk, és az általunk elért szint számos országban a megvalósí­tandó feladatok között szerepel. Ma­gyarországon például a személyi biz­tonság létező valóság, érvényesül a szo­cialista törvényesség, ismeretlen a szer­vezett alvilág. Békességben élnek egymás mellett a párttagok és a pártonkívüliek, a külön­böző nemzetisegek, a vallásos és nem hívő emberek. Értelmetlen lenne tagadni, súlyos gondjaink vannak. Késlekedünk a ked­vezőtlen világgazdasági folyamatokra adandó válasszal. A változás üteme még ma sem felel meg a követelmé­nyeknek, kivárás van ott, ahol az irány és a tennivaló egyértelmű. Minden el­vesztegetett perc a stabilizáció elkerül­hetetlen és nehéz időszakát hosszabbít­ja meg. A lakosság hangulatába bizalmat­lanság vegyül, a vélemények egyre szé­lesebb határok között fogalmazódnak meg. A bizakodás mellett érzékelhető az aggodalom: Milyen lesz a jövő? Mennyit kell elviselni a foglalkoztatási gondokból a tisztességesen dolgozók­nak? Demokratikus vitákat Helyzetünk bonyolultsága igényli, hogy a célok és a követendő módszerek kijelölésére demokratikus vitákban ke­rüljön sor. A nemzeti közmegegyezés­hez, a gazdaságon túl társadalmi éle­tünk más területeinek megújítása is időszerű. Az alkalmazott módszerek és a valóság követelménye közötti ellent­mondás kiéleződött és ez a párt vezető szerepének, a politikai intézményrend­szernek továbbfejlesztését igényli. Mó­dosításra szorul az állam és szervezetei­nek szerepe is. Olyan intézményrend­szerre van szükség, amely az állampol­gárokkal társasviszonyban működik. A politikai élet elengedhetetlen feltétele a társadalmi és tömegszervezetek, az egyesületek sajátos arculatú részvétele a közéletben. Fontos kérdések eldönté­se csak valamennyi érintett véleményé­nek ismeretében lehet közhasznú. Ezért is bocsátotta vitára téziseit a párt. A társadalmi vita megállapításait figye­lembe véve ez év májusában országos pártértekezleten jelöljük ki a sürgető tennivalók stratégiáját. Egyensúlyt kell teremtenünk Az utóbbi másfél évtizedben gyöke­res változások mentek végbe a világ- azdaságban, s ezzel egyidejűleg átala- ultak a szocialista társadalom építésé­nek hazai feltételei is. E változások együttes hatása az eddigieknél lényege­sen nehezebb feladat elé állítja a ma­gyar népgazdaságot. Felhalmozódott tapasztalataink egyértelműen bizonyítják, hogy politi­kánk realitását gazdaságunk, illetve annak teljesítőképessége tudja csak ga­rantálni. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága 1987. jú­liusi ülésén elfogadta a társadalmi­gazdasági kibontakozás programját. A további feladattervek mind ennek alapján készültek el. Az ország jövőjéért érzett felelősség­gel, kemény elhatározással és elszánt­sággal kell valóra váltanunk a progra­mot ebben a nehéz időszakban, mert nem lehet más választásunk. Nagyon valószínű, hogy 1990-ig legfőbb felada­tunk az egyensúly megteremtése ma­rad. Ami az 1987-es esztendőt illeti, jel­lemző, hogy a fő célokat tekintve a gazdasági folyamatokban a tervezett­nél kisebb javulás következett be. Bács- Kiskun gazdaságának elmúlt évi ered­ményei — az országéhoz hasonlóan — igen differenciált képet mutatnak. Piaci szemléletű átalakítás A megye iparának zömmel kis- és középméretű üzemei aránylag kedve­zően reagáltak a piaci változásokra, rugalmasságuk eredményeként a ha­gyományos nagyipari térségekhez vi­szonyítva egyelőre kevésbé sinylik meg a súlyossá vált helyzetet. A szocialista ipar termelése és termelékenysége, a létszám egyidejű csökkenésével, mind az előző évek, mind az ország fejlődési ütemét meghaladta. Valódi eredmény­ként könyvelhető el a konvertibilis ex­port jelentős bővülése. A külkereske­delmi értékesítésből elért árbevétel 54 százalékát, több mint 5 milliárd forin­tot a kemény valutával fizető piacokon realizáltuk. Az ipar tavalyi eredményei azonban nem takarhatják el a gondo­kat, a gyáregységi, telephelyi szervezet okozta feszültségeket, a gyártmány­struktúra viszonylagos elavultságát, a termékszerkezet-váltás várható hatását a munkaerőmozgásra. Az említett eredményekkel tehát nem lehetünk iga­zán elégedettek, elengedhetetlen a me­gye iparszerkezetének piaci szemléletű átalakítása! Az agrárgazdaság teljesitménye — az országéhoz hasonlóan — ugyancsak elmaradt az 1986. évitől. -Az állatte­nyésztés termelésének növekedése nem tudta ellensúlyozni a növénytermesz­tés, főként a kedvezőtlen időjárás miatt bekövetkezett terméskiesését. Ugyan­akkor a megye természeti adottságaira épülő élelmiszeripar teljesítménye 6—7 százalékkal haladta meg az 1986-os szintet, ilyen növekedést ezen kívül csak a nehézipar ért el. Az országost meghaladó mértékben javult a termelé­kenység. Figyelmeztető jel azonban, hogy a külkereskedelmi eladás elsősor­ban az élelmiszer-ipari termékeknél, azon belül is a hagyományos tömegter­mékeknél (például: hordós bor, főze- lékkonzerv, élő állat esetében) csök­kent 1987-ben. Bács-Kiskun megyében a foglalkoz­tatottak számának csökkenése volt jel­lemző az elmúlt évben. A gazdálkodó szervezetek termelési eredményeinek alakulása, illetve a szerkezetátalakítás megkezdésének elhúzódása még nem tette szükségessé nagyobb létszámú munkaerő más területre irányítását, át­képzését. A helyzetet jól szemlélteti,az a tény, hogy a megye munkáltató szer­vezeteinek munkaerőigénye (az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva) mintegy egyötödével csökkent, miköz­ben a Munkaügyi Szolgáltató Iroda ez év januári ügyfélforgalma a szokásos­nál kétszer-háromszor volt magasabb! Életszínvonal-tartás — többletmunká val A lakosság életszínvonalát leggyak­rabban az egy főre jutó reáljövedelem alakulásával jellemezzük. Ennek növe­kedése, több mint két évtizedes egyen­letes és gyors ütemű bővülés után, 1978-ban megállt, s azóta kis ingadozá­sokkal, de alig változik. A lakossági jövedelmek szinten tar­tása a kiegészítő tevékenységek, tehát többletmunka eredménye. Nálunk, Bács-Kiskunban a foglalkoztatottak többsége a napi munkaidején felül is órákat dolgozik például a szőlőben, a háztáji kiskertekben, ipari műhelyben vagy tervezőasztalnál azért, hogy meg­őrizhesse elért életszínvonalát. Az 1987 során hozott központi szo­ciálpolitikai intézkedések eredménye­ként a társadalombiztosítási kifizeté­sek, amelyek hazánkban a lakosság be­vételeinek nem kis hányadát adják, csaknem 11 százalékkal haladták meg az 1986. évit. A szociálpolitika a gazda­sági körülmények romlásának követ­kezményeként jelentősen felértékelő­dött, s várhatóan még tovább fog nőni a különféle ellátási, támogatási formák iránti igény. Támogatást az elmaradott térségeknek Bács-Kiskun megyében az elmúlt év­ben 3730 új lakás épült fel, alig másfél százzal kevesebb, mint 1986-ban. Ez az adat, összehasonlítva az országban ta­pasztalt 17-18 százalékos csökkenéssel, eredményként könyvelhető el. A lakásellátást a jövőben más mó­don, új rendszerben kell biztosítani, hi­szen a lakásárak növekedésének évek óta tapasztalt üteme komoly feszültsé­geket hordoz. A politikai, állami veze­tés rendszeresen foglalkozik a megye viszonylag elmaradott, vagy egyoldalú­an fejlett területeinek problémáival. A déli országhatár mellett Baja, Kis­kunhalas és Bácsalmás vonzáskörzeté­be tartozó településeink gondjainak megoldásához szükség van a megyei és a helyi erők koncentrálására, együtt­működésére és egyes célokra igényelhe­tő központi támogatásra. A tanácsok közvetlen feladata, hogy a termelő vállalatok számára vonzó infrastruktúrát hozzanak létre, hogy az üresen álló és forgalmazható, jó állagú és megfelelő infrastruktúrával ellátott házakat kedvezményes feltételekkel ajánlják a lakásgondokkal küzdő fiata­loknak, s a rendelkezésükre álló sajátos eszközökkel támogassák a vállalkozó szervezeteket a térség gazdasági poten­ciáljának növelése érdekében. A lakosság együttműködésével Ma olyan körülmények között kell a munkánkat végezni, amikor romlik a lakosság életszínvonala, hiszen a haté­konyan termelő gazdasági egységek és ágazatok fejlesztéséhez szükséges beru­házások legalább egy részét a lakossági és a társadalmi közös fogyasztás csök­kentésével lehet előteremteni. A taka­rékosságra kényszerülő állami költség- vetés gondjait megérzi a kórház, az is­kola és a többi közintézmény. Egy- harmadával csökkent az a pénzügyi forrás, amelyből a lakosság életkörül­ményeit szolgáló helyi ellátást fejleszt­hetjük. A kétségtelenül nehéz helyzet tovább növeli a tanácsok felelősségét, s az ed­digieknél is fontosabbá teszi állandó kapcsolatait a lakossággal. Ez az együttműködés nélkülözhetetlen a tele­pülések fejlődésében, az ott élők élet- körülményeinek folyamatos javításá­ban. A mai bonyolult viszonyok a kö­zös érdekeket jól szolgáló, a lakosság­nak a döntésekbe is beleszólást biztosí­tó terület- és településfejlesztési politi­kát követelnek meg, s ennek az igény­nek mindenképpen meg kell felelni. Az 1988. évi költségvetési tervek el­fogadásakor céljaink eléréséhez feltét­lenül szükségesnek ítéltük meg a saját bevételek növelését, a feladatok éssze­rű, költségkímélő megvalósítását és a tanácsi intézményrendszer jelenleginél hatékonyabb működtetését. A gazdál­kodásban arra törekszünk, hogy meg­őrizzük az alapellátás elért színvonalát az egészségügyi és szociális tevékeny­ségben és az oktatás területén. A me­gyei tanács az új helyzetnek és követel­ményeknek megfelelően úgy módosí­totta a gazdálkodását, hogy a VII. öté­ves terv legfontosabb céljai, így a kö­zépfokú oktatás tanteremfejlesztésének programja, a lakásellátás és a lakosság társulati fejlesztéseinek támogatása ne szenvedjenek sérülést. Az elmúlt években számos települé­sen kötöttük be a földgázt, biztosítot­tunk egészséges ivóvizet, villamosítot­tunk tanyákat, bővítettük a telefonhá­lózatot, építettünk utat, járdát. Ezt a kipróbált gyakorlatot folytatjuk a to­vábbiakban is, s a társulások tevékeny­ségét — bármennyire kevés a pénzünk — megyei támogatással is segítjük. Az országban egyedülálló A lakosság lokálpatriotizmusát, a városok, a falvak, egyáltalán a telepü­lések iránti szeretetét semmi meggyő­zőbben nem mutatja, mint a folyama­tosan, nagy értékben végzett társadal­mi munka, amit környezetük szebbé tétele, fejlesztése, gazdagítása érdeké­ben végeznek az állampolgárok. Megyénkben 1959-ben hirdettük meg először a településfejlesztési ver­senyt. Azóta számtalanszor bebizonyo­sodott, hogy a közmegegyezéssel elha­tározott, érdekeiket közvetlenül szol­gáló célokért a közösségek szívesen vállalnak önkéntes, ingyenes munkát. Ennek kiemelkedő, az országban egye­dülálló eredménye, hogy megyénk az elmúlt és értékelt 25 év alatt mindig az első helyen végzett a megyék közötti versenyben, két év kivételével, akkor a második hely jutott Bács-Kiskunnak. Közös tennivalóink megvalósításá­hoz, a gazdasági felemelkedéshez elen­gedhetetlen minden dolgozni, tenni akaró, fizikai munkát végző vagy szel­lemi vezető állást betöltő ember ha­zánk boldogulását szolgáló becsületes, mindennapos munkája. Hazánkban ma is meghatározóak az olyan erők — kommunisták és párton­kívüliek, idősek és fiatalok körében egyaránt —, akik képesek és akarnak tenni a felemelkedésért. Az elmúlt hetek ünnepei, március 15-e, a Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak évfordulója, ezt követően április 4-e arra hív fel, a történelem meg arra tanít, hogy népünk egységbe ötvöződő akarata, a párt politikáját megvalósító munkája, a szocializmus ügyének szol­gálata képes leküzdeni minden aka­dályt és eredményesen valóra váltani az ország, a nemzet értelmes életét, boldo­gulását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom