Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-08 / 57. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. március 8. ÚJ FAKULTÁCIÓS TÁRGY A KISKŐRÖSI GIMNÁZIUMBAN Humán szolgáltatások Az élet megiramló vágtájában hány és hány derékba tört és eltékozolt emberi sors vagy éppen eldobott élet tanúsítja nap mint nap, hogy az élet bizonyos helyzeteiben nincs mindig megfelelő segítség, vagy ha van is, későn érkezik. Mert ugyan mivel magyarázható, hogy évről évre növekszik az öngyilkosok száma hazánkban, a kényszerítő intézkedések ellenére terjed az alkoholizmus, ma már nálunk is reális veszély a fiatalok kábítószer-fogyasztása, a családok 35 40 százaléka valamilyen oknál fogva sérülést szenved vagy szétesik, növekedik az életellenes, brutális bűncselekmények aránya. A pedagógiai intézet kezdeményezte A jelenlegi állapot nyugtalanitó, a fenyegető prognózisok tükrében viszont a jövő már veszélyessé válhat, ha idejében nem cselekszünk. A szociális és egészségügyi kormányzat természetesen tudatában van a helyzet súlyosságának, de anyagi nehézségek miatt egyelőre nem sokat tehet. A segítő szakmákban — becslések szerint — legalább 16—17 ezer, különböző szinten kiképzett szakemberre lenne szükség. Ezért mindenképpen helyeselhető az Országos Pedagógiai Intézet Iskolakutatási és Fejlesztési Központjának az a törekvése, hogy a gimnáziumi fakultáció keretében keressen és találjon olyan áthidaló megoldást, mely alapja lehet a szervezett segítő tevékenységnek. Értetlenség és gyanakvás kísérte A tárgy tantervének kipróbálása egy évvel ezelőtt kezdődött a pécsi Apáczai Csere János Általános Művelődési Központ egyik középiskolai osztályában, s folytatódott ez év februárjában a Kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnázium első évfolyamán, ugyancsak kísérleti jelleggel. Az új fakultációs tantárgy, amit egyelőre humán szolgáltatások kifejezéssel jelölnek, nevében nem sokat árul el a lényegről, s talán ezzel is magyarázható, hogy a program beindulását a pedagógusok és a szülők körében nemcsak várakozás, hanem értetlenség és gyanakvás is kísérte. Pedig alig akad még egy olyan tárgy a jelenlegi fakultációs kínálatban, mely annyira személy- központú lenne és annyira sokoldalúan hatna a tanulók fejlődésére, mint éppen a humán szolgáltatások tantárgy. Mert nemcsak konvertálható tudást nyújt a segítő szakmákban alkalmazott tudományok — pszichológia, pedagógia, szociálpszichológia, kommunikációelmélet --- alapjairól, hanem egyszersmind magatartást is formál, s olyan elkötelezett beállítódást munkál ki a tanulókban, amely szociális érdeklődésüket egy életre szólóan nyitottá és érzékennyé teszi. Mindemellett a diákok megismerik a humán szolgáltatások jelenlegi intézményrendszerét: a védőnői tanácsadástól a bölcsődei és óvodai gondozáson, a családsegítő és gyámügyes esettanulmányon át egészen a szociális otthoni ellátásig. Ez is érzékelteti, hogy a fakultációs tárgy tanterve az elméleti oktatás mellett igen fontosnak tartja a gyakorlatot, mely elsősorban a csoportfoglalkozásokat és a terepmunkát jelenti. A csoportfoglalkozásokon' pszichológus szakmai irányítása mellett tréningeznek a tanulók, s ezen műhelygyakorlatok közben formálódik személyiségük, alakul ki reális önértékelésük és önismeretük, ami nemcsak pályaválasztásukat segíti elő, hanem megköny- nyiti eligazodásukat szűkebb vagy tá- gabb világuk sokszor váratlanul felbukkanó útvesztőiben is. A tantervi anyag részét képező terepmunka pedig — például interjúkészítés több generációs családoknál —, mindenképpen jó alkalmat teremt az ideális családmodell és életmód megismerésére. Ez a fajta tevékenység egyúttal természetesen kommunikációs készséget, problémafeltáró és rendszerező képességet fejleszt, s alakítja a tanulók szociológiai és mentálhigiénés szemléletmódját. Az új fakultációs tárgy oktatása a jelenlegi program szerint a gimnázium első évfolyamának félévében indul, heti 4 órában, majd egymásra épülő anyaggal folytatódik a második osztályban heti 4, a harmadik, illetve negyedik osztályban heti 6—6 órában, és más gyakorlati fakultációs tárgyhoz hasonlóan a IV. osztály végén záróvizsgával fejeződik be. Jellegéből adódóan szakképzettséget nyilván nem ígérhet, de a segítő szakmákban megkönnyíti az érettségi utáni munkába állást, és továbbtanulás esetén — főleg a pedagógus és egészségügyi pályákon — nem pontszámban mérhetően, de előnyt jelenthet a felvételnél. Országos mozgalommá válhat A Kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnáziumban jó fél éve kezdődtek az előkészületek az új fakultációs tárgy fogadására. Végül is az első osztályosok közül — nem kevés töprengés után — tizenkilencen választották a fakultációnak ezt a formáját, s előrehaladásukat egy tizenöt tagú, elméleti és gyakorlati szakemberekből álló stáb irányítja. Az új fakultációs tárgy rajtja tehát Pécs után sikeresen megtörtént Kiskőrösön is, s már folynak az előkészületek az egri program beindítására. Valami elkezdődött végre egy fontos dologban, ami majd idővel országos mozgalommá válhat, és támogató hálót vonhat szociális és társadalmi bajaink ellen. Marx szerint: „a legemberibb szükséglet a másik ember”. Jó lenne hinni, hogy azok a tanulók, akik végigjárják majd a humán szolgáltatások fakultá- ' ció különféle grádicsait, mindig készen állnak, — s nemcsak veszélyhelyzet esetén —, hogy ők legyenek a „másik” ember. Araczki László KIÁLLÍTÁSON AZ ÉLETMŰ Farkas Aladár emlékezete Jövőre lenne nyolcvan- éves Farkas Aladár szobrászművész, a lázadó „politikus” szobrász, akinek egész élete és művészete harcos agitáció volt a proletár- ság forradalmáért. Minden tudatos pillanatát a munkásmozgalomnak szentelte, minden szobra az emberiség felszabadulásért vívott harc korszerű kifejezése. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum most megnyílt kiállítása ízelítőt ad a munkásságából, melynek a jövő évben szülővárosa, Újpest ad végleges otthont. 1909-ben született, sok- gyermekes proletárcsaládban. Volt munkás, kifutó, inas, autókarosszéria-készí- tő, asztalos, majd faszobrász. Az 1918—19-es forrongásokban, tüntetésekben, mint az „utca gyereke” vett részt. Mozgalmi és művészeti vékenysége az első pillanatoktól kezdve • Anyám (1933) • Simon Ferenc (dombormű, 1958) egybekapcsolódott, forma- és témavilágát a proletariátussal való szolidaritás jellemezte. Művészi kifejezési formái — bár nagy fejlődésen ment keresztül — mindvégig a realizmus körében maradtak. A kifejezés érdekében felhasználta az expresszio- nizmus teljes eszköztárát. Némely szobra — talán a pillanat okozta vázlatosság miatt — a drámai expresszi- onizmus legtisztább megvalósulása (Morrison, 1964— 65, Amerika lelkiismerete, 1964—65). A fasizmus áldozatai emlékműben az extázisig fokozta ezzel a kifejezésmóddal a tömegmészárlásban bi- tóftira hurcolt milliók tragikumát (1968). Az itthon és külföldön sok jeles kitüntetésben részesült művész 1981. december 11-én halt meg. KONCERTNAPLÓ Hegedű— zongora hangverseny Az Amerikában élő Albert Ferenc személyében egy ma már kevesek által képviselt előadó-művészi iskola jeles személyiségét ismertük meg a napokban, a Kodály Intézetben tartott hangversenyen. A budapesti Zeneművészeti Főiskola aranydiplomáját elnyert művész ma is jól karbantartott, biztos technikával, ökonomikus vonókezeléssel muzsikál. A külső megjelenésében fegyelmezett játékmód mögött elsősorban a romantikus művek életrekeltésére alkalmas ízlés és szenvedély munkál. Ez a tény határozta meg kifejezésmódját, amikor Bachot vagy Beethovent játszott. Ez utóbbi szerző méltán népszerű F-dúr, úgynevezett Tavaszi szonátájából — jelentősebb részben a jó technikai készségű zongorista-közreműködő, Balázs Tatjána felfogásából következően — a keményebb, markánsan metszett disszonanciák, ritmusok kerültek előtérbe. Különleges, kissé brácsára emlékeztető hangszínnel szólalt meg a hegedű. Ez a sajátos hangszín jól érvényesült olyan hangfogós részletekben, mint a ráadásként játszott Csajkovszkij-tétel vagy Albert Ferenc saját kis kompozíciói. E darabok táncos és virtuóz karakterű társaikkal együtt a, romantika és a századforduló hegedűs zeneszerzőinek koncertminiatűrjeire emlékeztették a hallgatót. A hegedűművésznek jó alkalmat adtak arra, hogy mesterségbeli tudását több oldalról bemutassa ezekkel a maga számára komponált darabokkal. A műsor második részében egy César Franck-mű, a műfaj örökbecsű alkotásai közé tartozó A-dúr szonáta hangzott el. Itt érezhettük legjobban a két művész egyéniségének, előadói ideáljainak összetalálkozását. Erő és lendület, romantikus pátosz, itt-ott finomabb líra jellemezte az előadásnak ezt a részét, mely kétségtelenül a leginkább megmaradó volt, a szó technikai és zenei értelmében egyaránt. I. M. Petőfi nyomában a Bogáncs őrs Kecskeméten, a Jókai Mór általános iskola 6. b osztályába járnak a Bogáncs őrs tagjai. Amikor ötödikesek voltak, és döntöttek az őrs elnevezéséről, így indokolták: a bogáncs igénytelen, szívós növény, mindenhol megél. Mi is ilyenek akarunk lenni.. . Rajvezetőjük Koleszár Márta hamar észrevette, hogy a harminchét tagú közösség nagyon szereti a kirándulásokat, a túrákat — leginkább gyalogosan — és szereti az irodalmat. Programjaik kialakításában megpróbálták ötvözni kedvteléseiket, hogy szabadidejüket hasznosan töltsék, és tudásuk is gyarapodjon. Amikor ötödikesek voltak, egynapos kirándulást szerveztek: elmentek Kiskőrösre, Dunavecsére és Szalkszent- mártonba, együtt nézték meg a Petőfi- szülőházat és az emlékhelyeket. Elhatározták, hogy a továbbiakban is híven ápolják a Petőfi-hagyományokat. Az elmúlt napokban a Kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ mögötti épületen levő emléktábla méltatlanul elhanyagolt környezetét hozták rendbe — az építési törmeléktől, száraz gaztól — és mosták le a tintafoltokat a fehér márványról. A munka után megbeszélték a hely jelentőségét: a hajdanvolt épületben léptek fel a színészek, közöttük Petőfi is ... Akkor határozták el, hogy valamennyi kecskeméti Petőfivel kapcsolatos helyet megkeresnek. A kora márciusi jeges szél cibálta a Bogáncs őrs hat tagját — Pásztor Mónikát, Gubacsi Bernadettet, Asztalos Melindát, Halász Erikát, Somodi Anitát és Áron Erikát — amikor erre az útra elindultak. Először az Arany János utcában az evangélikus templommal szemközti falon nézték meg a táblát: itt tanulta a költő a betűvetést! És tudták: a llruz- rokonok fogadták be a kisfiút „kvártélyra”, hogy minden reggel tőlük induljon a neves tanító, Schiffendecker Dániel tanító úr óráira. Aztán a városi tanácsházánál levő tábla előtt tűnődtek, elmentek az általuk rendbehozott táblát is megnézni. (Örömmel nyugtázták: még rendben van!) És felkeresték az Ókollégiumot is, ahol iskolájuk névadójával ismerkedett meg, tanúit a költő. De az ódon ház falán levő emléktáblát nem találták. A Bogáncs őrs — illetve a hatodik bé most új kirándulást tervez: Kiskunfélegyházára indulnak, vonattal. Már tervezik, hogy mit* érdemes, mit kell megnézniük. A Hattyú-házat, a múzeumot, a költő szobrát, a városházát. Távolabbi terveikban a megyében lévő irodalmi emlékhelyek felkeresése szerepel. Valamennyien büszkék arra, hogy a Tájak, korok, múzeumok vetélkedőn közülük is többen jutottak el az országos döntőbe. Képünk a Bogáncs őrs hat tagját örökítette meg az Arany János utcai Petőfi-emléktábla előtt. (Méhesi Éva felvétele.) A kispolitikusok vendégei # Katona Gyula a kispolitikusok kérésére tolmácsolást is vállalt ezen a délutánon (Móricz Ildikó felvétele) Éppen húsz esztendővel alakult meg a kecskeméti úttörőház Kispolitikusok köre. Akkori vezetőjük, Hegedűs Deme Pál azt a célt tűzte ki, hogy újságolvasó, a politikai események iránt érdeklődő gyerekeket neveljen. Az elmúlt két évtized alatt számos eseményen vettek részt, fogadtak vendégeket, látogattak meg intézeteket a szakkör tagjai. Ma Jakucs Gábor vezeti a klubot. Az elmúlt napokban az úttörőház pinceklubjában a Vörös Hadsereg megalakulásának 70. évfordulója alkalmából hívtak vendégeket: három szovjet katonát, valamint Katona Gyulát, a Vörös Hadsereg tagját, aki tolmácsolt is a találkozón. A gyerekek elsősorban a hetven évvel ezelőtt alakult hadseregről, fejlődéséről, az ezzel kapcsolatos irodalmi, film- és képzőművészeti alkotásokról érdeklődtek. A tizenhárom nyolcadikos különös figyelemmel hallgatta az Afganisztánban járt szovjet őrnagy válaszait és Katona Gyula emlékezését: édesapja a szovjetek oldalán harcolt 1918—20- ban, ő pedig a II. világháborúban .. .! A beszélgetés végén arra kerestek választ a kispolitikusok, hogy a szovjet hadsereg hogyan védelmezi a békét. Az őrnagy vendég válasza egyértelmű volt: a szovjet hadsereg és nép békét akar! Békét az egész világon! Erre utalnak a Szovjetunió vezetőinek kezdeményezései, javaslatai. A gyerekek — Alföldi Erika, Gyu- lyás Rozália, Garaczi Mariann, Végvári Zsuzsanna, Gera Ágnes, Farkas Magdolna, Wolf Szilvia, Marozsi Attila, Csík Zsolt, Szabó Klára, Palásti Gyöngyi, Bajáki Erika és Horváth Tünde — tartalmas és tanulságos órák után indultak haza. Békét a világ gyermekeinek! Az elmúlt napokban ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a bácsalmási úttörőelnökséghez tartozó gyerekek — több mint kétezren — a CÍME A megalakulásának 30. évfordulójáról. A csapatok küldöttségét a városi művelődési házban fogadták az úttörőelnökség vezetői, a Hazafias Népfront helyi szervezetének munkatársai és a Budapestről érkezettek: Tunyogi László. az Ifjúsági Békebizottsag elnöke, valamint Czakó Zsóka, az Országos Béketanács munkatársa. Az eseményen ünnepi műsorral, közös játékokkal, dalokkal, plakátok készítésével fejezték ki a . területen élő gyermekek békevágyukat. Csillagtúra Nagyszabású eseményre készülnek a Kecskeméti Szalvay Mihály Párt- és Munkásmozgalmi Veteránklub tagjai: csillagtúrát szerveznek az úttörőknek! A tervek szerint március 14-19-éig — tehát hat napon keresztül, folyamatosan — mozgalmi séta keretében együtt keresik fel a vörösnyakken- dősökkel azokat a helyeket, ahol március 15-ére, az 1848-as forradalomra együtt emlékeznek. Eddig a kecskeméti iskolák közül tizenkét helyről húsz csoport jelezte részvételi szándékát. A tervek szerint a délután két órakor kezdődő sétákon először a városi tanácsnál levő Teles Ede alkotta Kossuth- szobrot keresik fel, és a Klapka-háznál fejezik be a sétát. Minden „állomáson” egy klubtag fogadja majd a gyerekeket, és röviden ismerteti a szobor, emléktábla vagy hely jelentőségét. A Klapka-háznál a Bozsó-gyűjte- ményt kívánják megtekinteni a veteránok és az úttörők. Összeállította: Selmeci Katalin Az elcserélt sapka (Perzsa mese) Vándor érkezett egyik este a faluszéli malomhoz és éjszakai szállást kért. A molnár nagy tréfamester, de jószívű ember volt. Szívesen fogadta hát a vándort és jól megvendégelte, majd szállást is adott neki. A vándor megkérte a házigazdát, hogy reggel korán ébressze fel, mert hosszú út vár még rá. Azzal lefeküdt és csakhamar mély álomba merült. Másnap reggel korán ébredt a molnár és indult, hogy felébressze a vendéget is. De amint belépett a szobába, csodálkozva látta, hogy az turbánnal a fején aludt az ágyban. Hirtelen tréfás ötlete támadt: levette az alvó vendég fejéről a turbánt, és a saját molnársapkáját húzta a fejére. Aztán felköltötte a vendéget és a reggeli után szívélyes búcsút vett tőle. Vidáman indult útnak ismét a vándor. Két mérföldet is megtett már, amikor igen-igen szomjas lett. Éppen egy kút közelébe ért, hát, hogy szomját oltsa, a kút fölé hajolt. Amikor azonban a víz tükréből egy molnársapkás arc nézett vissza rá, nagy haragra gerjedt. — Az a molnár egy szörnyű nagy szamár! — kiáltott fel mérgesen. — Hiszen én arra kértem, hogy engem ébresszen fel, ő pedig saját magát ébresztette fel. Vissza kell mennem, hogy jól összeszidjam és engem is felkeltsen! Vissza is fordult, de bizony fölöslegesen tette meg még egyszer az utat! Ugye, tudjátok, hogy miért . . .? ' Fordította: Antalfy István
