Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-08 / 57. szám

1988. március 8. • PETŐFI NÉPE • 5 MIÉRT DRÁGA A GYERMEKEK FELÖLTÖZTETÉSE? I. Csak a babaruhát babusgatta — Már legalább 9-10 éve, hogy a gyermekruha fogyasztói árában egy fillér dotáció sincsen! Ezzel a meglepő kijelentéssel vá­laszolt idevágó kérdésemre Farkas Jenő, a kiskunfél­egyházi Háziipari Szövetkezet elnöke. Ám mielőtt to­vább idéznénk szavait, hadd hivatkozzam egy rögtön­zött közvéleménykutatásom tapasztalataira. Gyakorló szülőt, kereskedelmi dolgozót, vállalati főkönyvelőt, nyugdíjast kérdeztem: tudomása szerint miért drágul­tak meg januártól a bakfis- és a kamaszruhák? Kivétel nélkül azt válaszolták: azért, mert megszűnt az állami támogatás, ugyanakkor az általános forgalmi adó még plusz 25 százalékkal növelte a termékek fogyasztói árát. (eddig) az állam Általánosításból félreértés — Óriási félreértés van a köztudat­ban a gyermekruhaárakkal kapcsolat­ban —, szögezte le Farkas Jenő. — Amikor a tévében, rádióban erről be­széltek az illetékesek, amikor az újsá­gok erről írtak, általában gyűjtőfoga­lomként használták a gyermekruha ki­fejezést. A ruhaipari szakma viszont különbséget tesz a csecsemő- és gyer­mekruhák között. Az előbbibe tartoz­nak az újszülöttől kezdve a kétéves ko­rú gyermekeknek való ruhák. Az utób­biak a kétévestől a serdülőig, tehát a bébi-, a leányka-, a fiú-, a bakfis- és a kamaszruhák. Dotáció pedig csak a csecsemőruhákon volt 1987 végéig. Ez nagymértékű, 40—60 százalékos támo­gatás szűnt meg januártól. Egyrészt ez, másrészt a 25 százalékos általános for­galmi adó növelte meg drasztikusan a csecsemőruhák fogyasztói árát. — A bakfis- és a kamaszruhák ára is emelkedett! Ezeket most drágábban vá­sárolhatjuk a felnőtt ruháknál! — Igen, ez a másik, ami országos felháborodást váltott ki. Korábban sem a csecsemő-, sem a gyermekruhá­kon nem volt forgalmi adó. A felnőtt ruhákon igen: 15 százalékos. De a bak- fis- és a kamaszruhák egy bizonyos mé­reten felül semmivel sem kisebbek, mint a felnőtt kategóriába tartozók. A vásárló nem értette, miért van kü­lönbség mégis az árak között. Ugya­nakkor az adókedvezményt a gyakor­latban nem csak azok élvezték, akiket „illetett”, hiszen nagyon sok felnőtt nem vásárolhatott magának felnőtt ka­tegóriába tartozó ruhát, mert nagy volt rá. Már csak ezért is a bakfis-, illetve a kamaszruhát vette meg. A kereskede­lem „egységesítette" az árakat. Azaz, a bakfis- és a kamaszruha árát a felnőtté­hez közelítették, vagy éppen azonos szintre hozták. Ezt a kis- vagy a nagy­kereskedelmi cégek belső számlarend- szere dokumentálhatja, de ezt igazolják most a „visszaárazások is”: a bakfis- és a kamaszruhákat sok helyen leárazták. Most viszont, hogy minden termékre rá kell tenni a 25 százalékos általános forgalmi adót, a korábban forgalmi- adó-mentes gyermek-, köztük a bakfis- és a kamaszruha ára 25 százalékkal, a 15 százalékos forgalmi adóval terhelt • Leánykaruha készül a félegyházi szövetkezetben. Abból, hogy növekedett a ruhák fogyasztói ára, a szövetkezetnek egy fillér haszna sincs. (Straszer András felvétele.) felnőttkonfekció fogyasztói ára gya­korlatilag csak kismértékben növeke­dett. Ezt nevezik most „mechanikus” átárazásnak. — Vegyünk ehhez egy egyszerű pél­dát! — Az ezer forintos bakfisruha ára a 25 százalékos áfával terhelve most 1250 forint. Az ezer forintos felnőttruha árá­ból viszont előbb le kellett vonni a ko­rábbi 15 százalékos forgalmi adó érté­két (mivel ez az adó megszűnt). így a 750 forintra tették rá a 25 százalékos áfa értéket, nevezetesen a háromszáz forintot. Ezért lett az ezer forintos fel­nőttruha 1050 forint. Ám sok esetben nagyobb az arányel­tolódás a két különböző kategóriába tartozó cikkek árai között. Ennek az az oka, hogy korábban termékenként vál­tozott a forgalmiadókulcs. Drágább alapanyagból olcsóbb ruhát? — Véleménye szerint hogyan lehetne ezen az „áldatlan" helyzeten változtat­ni? — Amint a boltokból elfogynak a múlt évben beszerzett termékek, auto­matikusan megszűnnek az aránytalan­ságok. Ami azt jelenti, hogy a felnőtt­konfekciót is ugyanannyiért vásárolhat­juk majd, mint a bakfis-, illetve a ka­maszruhát. De ha ez utóbbiak termelői árát csökkentenék, kevesebb lenne a fogyasztói ára is. Lehet, hogy erre előbb-utóbb rákényszerülnek majd a termelők, hiszen gyengül a vásárlóerő, tehát várhatóan tartósan visszaesik a kereslet, a termelők közötti verseny vi­szont növekszik. — Szövetkezetük árbevételének je­lentős része a gyermekruhavárrásból származik. Piaci pozíciójuk erősítése ér­dekében tervezik-e a termelői ár csök­kentését? — A központilag meghatározott árindexünk alapján az idén 10 száza­lékkal csökkentenünk kell a termelői árainkat. Ugyanakkor egymás után kapjuk gazdasági parnereinktől a leve­leket, amelyekben arról értesítenek bennünket, hogy az Arlúvatal engedé­lye alapján március egytől vagy későbbi időponttól, növelik termékeik árát. Te­hát mi drágább alapanyagból, drágább kellékekkel, a bruttósítás miatt több bérért, megnövekedett bérköltséggel készítjük el, de olcsóbban értékesíthet­jük termékeinket, mint korábban. Úgy tűnik, az infláció fékezésére hozott in­tézkedések nem egyformán érintik a termelő szervezeteket. — Mekkora nyereséget hoz szövetke­zetüknek a gyermekruha-készítés? — Két évvel ezelőtt, tehát 1986-ban 64 millió forint volt az e tevékenység­ből származó árbevételünk, ebből 10 millió forint a nyereség. Tavaly a 77 millió forint — tehát az előzőnél jóval több — árbevételből már csak 9,5 mil­lió volt a nyereség. Az idén ez az arány — az eddigieknél is nagyobb mérték­ben — tovább romlik. ( Folytatjuk) Almási Márta KÖZPONTI FEJLESZTÉSEK VAGY A PIAC? Szigor és lehetőségek A szocialista állam nem lehet az események puszta szemlélője, nem válhat a gazdaság „éjjeliőrévé”. De meg kell, hogy szűnjék a vállalatok körében végzett jótékonykodó, a gyengét istápoló, paternalista tevé­kenység. Az úgynevezett ver­senyszférában (a feldolgozó-, az élelmiszer- és az építőiparban, va­lamint a szolgáltató ágazatokban), a kibontakozási program sikeres végrehajtása döntő mértékben függ a vállalkozásnak, az önálló felelős gazdálkodásnak, a haté­kony érdekeltségnek, a teljesít­ménytől függő differenciálásnak kedvező közgazdasági környezet kialakításától. Fontos központi, állami feladat az aktivitásra ser­kentő közgazdasági szabályozás megteremtése. Ahogyan a Magyar Gazdasági Kamara ad hoc bizott­sága megfogalmazta: „A piac és a verseny kegyetlen és szigorú mind­azokkal szemben, akik gyengén al­kalmazkodnak az objektív válto­zásokhoz, de szinte korlátlan lehe­tőséget biztosít a rátermettek, az újítók, a képzett vállalkozók szá­mára”. Állami vészjelzések Az állam, a pénzügyi kormány­zat feladatai egyértelműek a gaz­daságtalan termelés korlátozásá­ban. Amíg a technológia és gyárt­mányfejlesztési elhatározások kez­deményezője, a pozitív irányú el­mozdulások' fő felelőse a vállalat, addig a visszafejlesztésben — leg­alábbis az állami támogatások je­lenlegi rendszerében — a központi irányításnak van döntő szava. Az állami támogatások fokozatos, de határozott csökkenése a vállalatok számára figyelmeztető jelzés, a ve­szély közeledtére utal. A vállalat reagálhat erre a termelési költsé­gek érdemi csökkentésével, vagy a gyártás megszüntetésével. Az utóbbi esetben a zavartalan belföl­di ellátás szintén állami beavatko­zást tehet szükségessé. A vállalat, a szövetkezet fizetés- képtelensége — a vihart jelző raké­ta — ugyancsak központi cselek-, vést, következetes állami magatar­tást igényel. A vállalattól nem vár­ható el, hogy kimondja a maga halálos ítéletét, kezdeményezze a felszámolási vagy a szigorú szaná­lási eljárást. A visszafejlesztéssel járó társadalmi feszültségek csilla­pításában szintén meghatározó az állami szociálpolitika, (a korked­vezményes nyugdíjazás, az új üze­mek telepítésének ösztönzése stb.) De nem várható minden fentről, fontosak a tanácsi kezdeményezé­sek is. A kétszintű bankrendszer mű­ködését jelzi a szigorúbb hitel- és monetáris politika. A fokozódó pénzszűke segíti, hogy időbei I- színre kerüljenek a vállala: strukturális gondjai. így időben in ­tézkedni lehet, megelőzve a na­gyobb bajokat. De végső soron még a vállalat szempontjából a leg­nagyobb baj, a felszámolás is ész­szerűbb társadalmi szinten, mini a folyamatosan, gyakran bővített mértékben újratermelődő vesztesé­gek fennmaradása. A felszámolás is veszteségforrás, hiszen a vállalati vagyon meghatározott technoló­giai rendben nagyobb értek, mint esetleg más célra kiárusítva. Ám nagyobb lehet a haszna, ha a fel­szabaduló tőke a jövedelmező te­vékenységek fejlesztését szolgál­hatja. Új népvándorlás A felszámolási eljárás legfájóbb pontja a feleslegessé vált munka­helyek megszüntetése. A kénysze­rű helycserét és esetenként szak­maváltást a dolgozó — főként, ha már nem fiatal — merőben más­ként éli át, mint a sokkal gyako­ribb, önként vállalt módozatát. Nehéz a megszokott környezettől megválni és ismeretlen, új viszo­nyok közt szinte mindent elölről kezdeni, olykor az átmeneti bi­zonytalanságot is vállalva. De az elkerülhetetlen sebészeti beavatko­zás soha nem teljesen fájdalom- mentes. Némi fájdalomcsillapítást, helyi érzéstelenítést jelenthet a nyíltság, a figyelmesség, a messze­menő emberi, szociális gondosko­dás. A strukturális változásokkal járó kényszerű munkaerőmozgás óhatatlanul felidézi a szocialista iparosítás okozta belső népván­dorlást. Akkoriban a társadalmi­gazdasági haladás diadalának tün­tették fel — tegyük hozzá, nem minden alap nélkül — ezt a nagy­mérvű strukturális átalakulást, munkaerőmozgást. Nem beszél­tünk a gondokról, pedig a változás annak idején sem volt fájdalom- mentes, főként, ha figyelembe vesszük a korabeli gazdasági fej­lettséget, a szociális ellátási viszo­nyokat. Most viszont mintha az átalakulásban csak a gyötrelmet, a kínt látnánk, megfeledkezve a vele­járó szellemi és anyagi gyarapodás kínálkozó lehetőségeiről, esélyei­ről. A vezetőkiválasztás és fiatalítás nem mindenben igazodik a meg­változott követelményekhez. A ta­pasztalatok szerint a belső pályá­zó, a helyileg ismert ember abszo­lút fölénnyel indul, és csekély a fogadókészség a külső jelentkező iránt. A helyismeret szerepe a sze­mélyi döntésekben eltúlzott, olyankór is meghatározó, amikor egyértelműen a friss szemnek, a széles látókörnek, a megújulásnak kellene elsőbbséget élveznie. Nem véletlen például, hogy a fejlett tő­kés országokban másutt kipróbált és bevált vezetőket, úgynevezett válságmegoldó menedzsereket al­kalmaznak a bajba jutott vállala­tok rendbehozására. Vállalati döntés — kisebb kockázat Jogos kérdés: ki tudja előre meg­mondani, hogy milyen termék lesz 5-6 év múlva keresett a világpia­con? Pedig a mai fejlesztési, beru­házási elhatározások export­gazdaságossága ennek megvála­szolásától függ. Mint ahogy a teg­napi meggondolatlan invesztíciók levét ma isszuk meg. A kockázat- vállalás elől nem lehet kitérni. De az exportcélú központi nagyberu­házások és kiemelt fejlesztési prog­ramok kockázata mindenképpen nagyobb a vállalati döntésekénél. Az összpontosított állami akciók nagy mérete, hosszabb átfutási ideje, az elmosódott érdekeltségi­felelősségi viszonyok miatt is. A kisebb méretű, szélesebb körű vállalkozások révén már csak a jobb informáltság, a nagyobb ér­dekeltség okán is több valószínű­séggel eredményesebben illeszked­het be a magyar gazdaság a világ­piaci résekbe. A központi irányítás végre el­szánta magát az évek óta haloga­tott lépések megtételére. Tudja, hogy a korábban megszokott egy­ségre, teljes körű konszenzusra a veszteséges termelés leépítésében nem számolhat. Ám a feszültség társadalmi hajtóerővé válhat, ki­kényszerítheti a folyamatos tech­nológiai és gyártmányfejlesztő te­vékenységet, a rugalmas piaci al­kalmazkodást, a folyamatos meg­újulást, a nagyfokú innovációs és vállalkozókészséget, megelőzve a kiélezett konfliktus- és válsághely­zetek kialakulását. Kovács József FELADATEGYEZTETÉS A MEZŐGAZDASÁG FEJLŐDÉSÉÉRT Országos programokhoz kapcsolódva A TŐ VÉDI A VÁROST • A védőberendezés szerves része a vasbeton elemekből készült kőomlásvédő szer­kezet (Foto: APN-KS) A megye mezőgazdaságának fejlődé­sében rendkívül fontos szerepet játsza­nak az 1970-es években létrehozott ter­melési rendszerek. Működésük óta ja­vult a biológiai alapok kihasználása, iparszerűbbé vált a termelés, emelke­dett a tápanyag-gazdálkodás színvona­la, és — talán leglátványosabban — változott a technikai háttér. két állattenyésztési, illetve takarmá­nyozási, hét növénytermesztési és két szőlő-, gyümölcstermelési rendszer se­gítette a mezőgazdasági üzemek mun­káját. Az év eleje náluk is az előző esztendő áttekintése, a soron követke­ző teendők meghatározása. Éppen ezért a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a tsz-szövetsé- uck és a rendszerek vezető szakembe­reinek évente ismétlődő feladategyezte­tő tárgyalásaira ilyenkor kerül sor. Eb­ben az évben a megbeszéléseken a ho­zamnövekedést, a termékek minőségé­nek jobbítását, a költségtakarékosabb eljárások mind szélesebb körű elter­jesztését, a táblákra — állattenyésztés­ben a helyre — adaptált technológiák bevezetését és betartását tűzték ki cé­lul. Szó esett az országos elképzelések helyi megvalósításáról, például a fehér­jeprogram megyei feladatairól is. Az előző esztendőkben átlagban a nagy­üzemekben 2700 hektáron termeltek szóját, az idén már — teljes mértékben rendszerek segítségével — 5400 hektár a vetésterület. Ugyanekkor a szójafel- dolgozó kapacitás bővítésének tervei is elkészültek, párhuzamosan a felhasz­nálási javaslatokkal. A növénytermelésben igen jelentős helyet foglal el — e megyében különö­sen — a kukorica. E növény szuperin- tenzív termelési technológiáját szintén, több rendszer kidolgozta már. Az üze­mek közül, adottságaikhoz igazítva, egyre többen vállalják fel, hiszen ez ma az egyik legelérhetőbb lehetőség arra, hogy korszerű nyugati öntözőgéphez jutva jelentékenyen megnövélhessék terméseredményeiket. A feladategyeztető megbeszéléssoro­zatot általában április elején fejezik be a részt vevő szervezetek. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ez után a rendszerek, területi központok vezetői, szaktanácsadói egy évig magszakítják kapcsolatukat a szakvezetéssel, hiszen a tapasztalatcseréken, a bemutatókon való részvétel, a közös gondolkodást igénylő problémák megvitatása mind­két fél számára szinte napi feladatokat jelent. G. E. Az Isszik folyó medrét megbízható­an védi majd a kazah szakemberek ál­tal tervezett eredeti megoldású komp­lexum. A terv megvalósítása 18 falu és város 75 ezer lakóját, több ezer hektár­nyi kertet és szőlőt véd. Az elgondolás eredetisége abban áll, hogy a természeti erők elleni védekezésül újra kialakítják az Isszik tavat, amelyet korábban óriá­si kőgörgeteg temetett be. Egy új duzzasztógát segítségével az Isszik medencéjét a korábbinál sokkal nagyobb befogadóképességűvé alakít­ják. Amennyiben újabb kőgörgeteg zú­dulna alá, a tó megakadályozza az ára­dást. A kőfogók és más létesítmények, amelyek az eljövendő tó partján kap­nak helyet, megakadályozzák, ho' szélyes mennyiségű, lezúdulással > gető kőtömeg gyűljön össze. Má szült az egy kilométer hosszú alagút, amelyet szükség esetén a víz gyors leen­gedésére használnak. A tó medrét óriá­si gépekkel tisztítják a kőgörgeteg ma­radványaitól, amelyet egyébként a duz­zasztógát építésénél hasznosítanak. Az ismert Medeo duzzasztógát 8,5 millió köbméter hegyi kőzetből áll. Az Isszik duzzasztógátja csupán 1,2 millió köbméteres lesz, ám a két tó befogadó­képessége csaknem egyforma. Bács-Kisktm meuvében ta\:ih n/en­y Közülietek, magán- és kisipari vásárlók! Bevásárlócentrumunk gazdag áruválasztékát kínáljuk Önöknek az Építők Boltja (tel: 21-764) » a gép- és szerszámértékesítő (tel. 24-438) a Metalloglobus színesfém (tel: 26-670) — húzott-hengerelt árukat — kézi és forgácsoló szerszámokat — alucsöveket. alulemezeket, bronz és vörösréz lemezeket — villamosipari termékeket AJÁNL VÁSÁRLÓINAK hétfőtől péntekig 7.30—16.30-ig Kecskemét. Matkói út 16. sz. alatt. ha mondom ságit a gondon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom