Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

1988. március 1. • PETŐFI NÉPE • 3 TANULÁS, EGÉSZSÉG, SZABADIDŐ Égyüttműködés az ifjúságért A közelmúltban értékelte az Állami Ifjúsági és Sporthivatal a Művelődési Minisztériummal kötött együttműkö­dési megállapodásában foglaltak telje­sítését. A megállapodás a felnövekvő nemzedékek oktatásával, nevelésével, művelődésével, egészségvédelmével összefüggő ágazati és felügyeleti tenni­valók összehangolására született meg egy évvel ezelőtt. Az együttműködés eredményeként az ÁISH bekapcsoló­dott az alapfokú oktatási rendszer fej­lesztésére, a középiskolai diákönkor­mányzatok kialakítására és működésé­re, valamint a diákok szociális helyze­tének javítására vonatkozó intézkedé­sek kidolgozásába. Részt vett a gyer­mek- és ifjúságvédelem új koncepciójá­nak kialakításában, s a közös munka eredményeként készült el a gyermek- és ifjúsági szabadidős létesítmények mű­ködési irányelveiről szóló rendelkezés tervezete, az ifjúsági szabadidős társa­ságok törvényességi felügyeletét szabá­lyozó rendelet tervezete. A két intézmény közösen készítette elő a számítástechnikai ismeretek ter­jesztését, a diákfoglalkoztatás fejleszté­sét, egységes rendszerének kialakítását szorgalmazó intézkedéseket. A megál­lapodás szellemében az ÁISH képvise­lője helyett kap a minisztériumi alapít­ványok kuratóriumában is, míg a hiva­tal felülvizsgálja a saját kezelésében lévő alapítványokat, s az esetleg működés- képtelennek bizonyulókat megszünteti. A hivatal 14 millió forinttal támo­gatja a volt állami gondozottak lakás­hoz juttatását. Anyagi segítséget ad a minisztérium intézményeinek ahhoz a megelőző munkához, amely az ifjúsá­got veszélyeztető káros szenvedélyek visszaszorítását szolgálja. Az egészséges életmódra neveléshez szorosan kapcsolódó diáksport egészé­nek irányításában és finanszírozásában is sikerült előbbre lépni az együttműkö­dés során. A tanórán kívüli mindenna­pos testedzés általánossá tételét, az eh­hez szükséges feltételek megteremtését a két intézmény — pályázat útján — anyagilag támogatja. Közös pályázati rendszer született a pedagógusképző in­tézmények hallgatóinak szervezett tu­risztikai, illetve sporttáborozására. En­nek eredményeként 11 intézmény több mint egymillió forintot kapott tavaly. Az ifjúság szabadidős tevékenységét, művelődését, szórakozását az amatőr művészeti, valamint a közművelődési szakemberek számára odaítélt ösztön­díjjal, továbbá a „Ki mit tud?” finan­szírozásával segítette eddig is a hivatal és a minisztérium. A helyi szabadidős közösségeket napjainkig azonban csak az ÁISH támogatta, de erre az évre már ebben is részt vállalt a minisztéri­um. A két intézmény közösen rendezte meg tavaly az első gyermekszínházi ta­lálkozót, nemrég pedig létrehozta a Gyermek- és Ifjúsági Színházi Alapot; jelenleg a pályázati kiírás feltételeit dol­gozzák ki. Az ÁISH és a Művelődési Miniszté­rium szakemberei új típusú ifjúsági kul­turális kedvezményrendszer megterem­tésén dolgoznak, s várhatóan június­ban tárgyalják meg a középiskolai ta­nulmányi ösztöndíjakra vonatkozó előteijesztést. Eddig nem teljesült az a megállapodás, hogy a minisztérium be­vonja a hivatalt az ifjúság nevelését, oktatását szolgáló programok, intézke­dések végrehajtásának értékelésébe. Nem tisztázódott még az sem, hogy melyik intézmény feladata az egyetemi­főiskolai nemzetközi szakmai szerveze­tek törvényességi felügyelete és anyagi támogatása; ennek vállalását az ÁISH felajánlotta. ÖSSZEFOGÁSSAL ÉPÜLNÉK BETONUTAK KALOCSÁN r Utca, utca,sáros utca Fotóriporterünk esős időben járt Kalocsán, s lencsevégre kapott több olyan városrészt, amelyben — úgy­mond — ott kezdődik az utca, ahol ;► sár ... A felvételeket elvittük a városi tanács műszaki osztályára, ahol kissé keserű iróniával megállapították: a fényképeken láthatónál csizmalehú- zóbb helyeket is szép számmal tudná­nak mutatni. Azonban még az ilyenek alapján is helytelen lenne elhamarko­dott, egyoldalú ítéletet alkotni. S valóban így van, mert a teljesség­hez hozzátartozik: az első útépítési tár­sulások megalakulása, 1980 óta 11,2 kilométer út készült társadalmi össze-' fogással Kalocsán, ahol a kötött, agya­gos talaj szerkezet szinte lehetetlenné teszi a földutakon a közlekedést. A 80-as években dinamikusan fejlődő új lakótelepeken mielőbb meg kellett építeni az utakat, de ezt a városi tanács egyedül nem tudta vállalni. Adott vi­szont az építéshez anyagot, s következ­hetett a lakók pénzbeli segítsége és tár­sadalmi munkája. Eddig összesen 31 utcában készült így szilárd burkolatú út. A lakók há­zanként kezdetben 4 ezer, majd később 8 ezer forint közműfejlesztési hozzájá­rulást fizettek, s a tanács az építéshez adott anyaggal megkétszerezte ezt az összeget. A számok önmagukért be­szélnek: a társadalmi összefogással lét­rejött érték mintegy 28 millió forint, s ebből a lakosság pénzbeli hozzájárulá­sa 5,8, társadalmi munkája 8,4, a ta­nács költsége pedig 13,9 millió forint. Mint Franczia Józseftől, a tanács . műszaki osztályának főelőadójától megtudtuk, jelenleg is nagy az igény az ily módon történő útépítésre, bár nem mindenütt. A lakosság 20 utcában — pénzben és társadalmi munkában — összesen 5 millió forint értékben járulna hozzá a beruházá­sokhoz, de ehhez a tanácsnak még 13 milliót hozzá kellene tennie. Ez az összeg egyelőre még hiányzik, ám előteremtésé­ről nem mondtak le. A kalocsaiak pályázata alapján a me­gyei tanács elismerte a társulásos útépítési módszer példamu­tató voltát, s várhatóan anyagilag is segíti majd azt. A városi tanács egyébként a középsőkerti új telkek osztá­sakor az árak megállapításánál már figyelembe vette az úté pítéshez szükséges költségek egy részét is. így kötelezettségei vannak a beruházásra a Mikszáth, a Veres Péter és a Vidacs utcák egy-egy szakaszán. Tehát remélhetőleg tovább javul majd a szilárd burkolatú utak aránya Kalocsán, ahol a belte­rületi 62 kilométer hosszú úthálózatból még 19 kiépítetlen. Vitaszek Zoltán • Az Árendás ut­cában megalakult a társulás, s most már a tanács hoz­zájárulására vár­nak a lakók. • A Hagyma ut­cában, ahol zárt­kertekből alakí­tottak ki házhe­lyeket, minden közműépítés az ingatlantulajdo­nosok feladata. Egyelőre a víz és a villany bevezetése a legfontosabb itt. (Straszer András felvételei) A TÁRGYALÓTEREMBŐL ti* * Egy pofon A csacsi mechanizmusa Ismerős kép: baktat a csacsi az úton, s egy hosszú póznára kötve ott lóg előtte a szénacsomó. Gub­baszt a hátán a juhász, kezében egy célszerű kampósbottal. A csacsi persze szaporazza a lépést, mert a kívánatos széna ott hintázik előtte, elérhetőnek tetsző távolságban. És az igazság az — noha a képen en­nek talán nincs is nyoma —, hogy a csacsi ilyen-olyan időközökben el is nyeri a szénát; bizonyosra vehet­jük, hogy elnyeri, máskülönben előbb-utobb összecsuklana a gaz­dája alatt. Hiszen éppen azért csik­landozza olyan ellenállhatatlanul az orrát a szénaillat, mert benne érzi a sokszor élvezett, jó izeket. Szaporázza tehát, s minden alapja megvan rá, hogy bizakodjék: nem iparkodik hiába. Nem csak ezért szaporázza, per­sze, nem csak a széna miatt. Ta­pasztalta már, hogyha nem szapo­rázza eléggé, vagy megcsökönyösö- dik, akkor a gazdája hátulról biz­tatja, a kampósbottal, a tomporán. Egyszóval szaporáznia kell, ez a törvény. Elölről a kellemességek, hátulról a kellemetlenségek egy­aránt erre késztetik. Elölről a pozitív ösztönző: a fi­nom illatú széna. Hátulról a negatív ösztönző: kampósbot. Csacsija válogatja, melyik ösz­tönzőnek jut fontosabb szerep a szaporázásban. Jóllehet a csacsik gazdái sem egyformák: ki az elülső, ki a hátulsó ösztönzőre bízza a fő­szerepet. A világért sem akarom sérteni a dolgozót e primitív példázattal. De­hogyis arról van szó, amire gondol. Természetesen őskori dolog ez így; hol van már az útszélen szapo- rázó csacsi — motorbiciklin járnak a juhászok! Az öreg példázat el­vesztette érvényességét, nem állít­hatnám, hogy a motorbicikli miatt (amely persze érzéketlen az ösztön­zésre eíölről is meg hátulról is). Tény, hogy a csacsis példázat jelen­tését — ha úgy tetszik: eszmei mon­danivalóját — csak a múltakra vo­natkoztatva hasznosíthatjuk. Visszamenőleg akármeddig. Emlékezhetnek rá az idősebbek iskolai tanulmányaikból, hogyan jutalmazta például a bibliai úr az olyan igyekvő szolgát, aki — az ő távollétében is szorgoskodva —jól sáfárkodott a rábízott tálentumok- kal. Pozitív ösztönző. Emlékezhetünk rá, hogyan fog­lalt viszont állást a „gonosz és rest” szolga ügyében ugyanaz a bibliai úr — azaz: milyen határozattal zárult egy korabeli fegyelmi. „A haszontalan szolgát” — aki, mint tudjuk, gazdája távollétében nemigen törte magát szorgoskodá­sokon — „ ... vessétek a külső sö­tétségre; ott lészen sírás és fogak­nak csikorgatása.” Működött tehát a negatív ösz­tönző is. A kampósbot. S végigpásztázhatnánk a törté­nelmet, minden korban és minden sarkán a világnak valami hasonló következtetésekhez jutnánk el; so­ha el nem avuló törvénye volt a társadalomban élő embernek a szorgoskodás. Ki elölről — vágyai, kívánságai felől — kapta hozzá az erősebb ösztönzést, ki pedig hátul­ról inkább, érzékenyebb részein. Igaz, sőt nagyon is igaz: elődeink között sem szorgoskodott minden­ki. S leginkább épp azok nem szakí­tották az istrángot, akiket a kora­beli negatív ösztönzők nem érhettek utol: a korbács, a deres, az éhség, a munkanélküliség. S egyáltalán: az a példázatbeli kampósbot, melytől íészen „sírás és fogaknak csikorga­tása.” Vagy elég hatalmasok voltak, vagy elég gazdagok, ha meglehettek szorgoskodások nélkül, éspedig egyben fogcsikorgatás nélkül is. De nem lehet vitás, hogy a köznép vas­törvénye a szorgoskodás volt; mindkét irányból erre kapta a — hol vonzó, hol taszító — ösztönzé­seket. De hogy vagyunk ezzel a vastör­vénnyel — ma? És hogyan leszünk vele holnap? Érthető, és csakis helyeselhető, ha a szocializmus ellen nem kívánja továbbfűzni a korbács—deres—éh­ség—munkanélküliség történelmi láncsorát, az embertelen kényszer­ösztönzéseket. Jó volna most már a kampósbotot végleg a történeti szer- támak-múzeumnak hagyományoz­ni. Egyszóval jó volna élni most már félelmek, sírások, fogcsikorga- tások nélkül. Egyelőre nem megy. Innen is, on­nan is hallom a fogcsikorgatást. Mintha olykor épp a szorgosko- dók felől hallanám. Úgy tetszik, a fogcsikorgatások társadalmi összege mit sem csökken azzal, ha restek, a hanyagok, a la­zsálok, a korruptak mentesülhet­nek a „negatív ösztönzőktől” — sőt: mintha ettől inkább szaporod­nék. Pedig ha már semmiképp sem lehetünk meg fogcsikorgatások nél­kül, akkor igazán az volna az éssze­rű, hogy ne a jó munkások, hanem a hanyagok, ne a vevők, hanem a „súlycsonkítók”, ne a közösségért munkálkodók, hanem az élősdiek csikorgassák a fogukat. Könnyű ezt kimondani. Mint ahogy könnyű volna eljutni arra a következtetésre is: vissza a csacsi­mechanizmushoz! Kimunkálni, kikísérletezni az ösztönzésnek azt a sokoldalú, új rendszerét, amely demokratikus, emberségesebb a réginél, független jó vagy rossz főnökök jó- vagy rosszindulatától, és mégis éles kü­lönbséget tesz jó és rossz munka között — ez bizony nehéz történel­mi lecke. Fekete Gyula MINDIG A VEVŐ HÚZZA A RÖVIDEBBET? A Nívó Áruházban—a minőségről Az izsáki Nívó Áruházban vásárlókkal és kereske­dőkkel az árukínálatról, a választékról, a minőségről és a csomagolásról beszélgettünk. Természetes anyagú fehérneműket vennének — Megtalálja-e itt azokat a termé­keket, amelyekre szüksége van? — szó­lítom meg Sponga Ferencnét a ruhaosz­tályon.-— Ritkábban, mint kellene — feleli a Mező Imre utcai vevő, majd az egyik fehémeműpulthoz kísér. — Ezeket a nejlon — vagy ahogyan rájuk írják: viszkóz és poliamid —, kék meg rózsa­színű, csipkés kombinékat nem szere- . tem. Az érzékeny bőrűek ki nem állhat­ják. Trikós, természetes alapanyagú kombinéból kellene több. — Meg cémaalsóból — szól közbe egy másik vásárló. — Nemcsak alsóneműben egészség­telen a műanyag — veszi át a szót újra Spongáné —, de zokniban is. Az ilyen­be hamar beleizzad az ember lába. A felnőtteknek és gyerekeknek én in­kább ajánlanám a cérna-, vagy a frot­tírzoknit, ha ezekből lenne elegendő. Az üzlet kínálata alapjában véve nem azt mutatja, mintha a fogyasztók­kal mit sem törődnének. A forgalom­ból, a bevételből élnek — azazhogy • Vissza a szál­lítóknak! Járó Mihályné a hibás lábbelikért a gyártókat okolja. (Méhesi Éva fel­vétele) részesednek — az itt dolgozó eladók is. Érdekük, hogy a gyártó termékeit pénzre cseréljék. Ám nem mindegy: mi­lyen áruk foglalják el a polcokat, a rak­tárakat? Olyanok-e, amelyeket Izsákon keresnek, vagy amelyekkel meggyűlik a bajuk az eladóknak és a vásárlóknak? 1988: ismét a rossz cipők éve? sok bonyodalom Az eset világos: 1987, július 11-én, 0 óra 30 perc és egy óra között Pataki Mátyás (Gara, Kossuth Lajos utca 53. szám alatti lakos), Dávod és Dávodfür- dő között, több tanú jelenlétében meg­ütötte Blazsev István sorkatonát, aki hanyatt esve koponyaalapi törést szen­vedett s életveszélyesen megsérült. Az ütés tényét Pataki Mátyás maga sem tagadta, ám vitatta, hogy az életve­szélyes sérülés amiatt következett vol­na be. A megyei bíróság — dr. Szenáky János tanácsa — csak a tanúvallomá­sok részletes összehasonlító elemzése után tudta a valós tényeket megállapí­tani, amelyek alapján bűnösnek találta Pataki Mátyást egyrendbeli, életve­szélyt okozó súlyos testi sértés bűntet­tében, valamint négyrendbeli hamis ta­núzásra való rábírás vétségében. Az ítélet három és fél évi börtönbün­tetés, valamint eltiltás a közügyek gya­korlásától, négy esztendőre. Az indok­lás — a vádlott ellentmondásos véde­kezése miatt — 11 gépelt oldalt igé­nyelt. Éjszakai fürdőzés táncmulatsággal Mátyást Nagy Árpád hozta el személy- gépkocsival, s a diszkóban rajtuk kívül — többek között — ott volt Hegedűs Tibor, Gyuricza Ferenc, Pócsai Sán­dor, Kiss László, Nagy János és Bi- schoff Mátyás is. A büfépultnál kisebb vita alakult ki Pócsai és Pataki között, amely már majdnem verekedéssel vég­ződött. A 33 esztendős Pataki Mátyás­ról tudni kell, hogy lopás, ittas vezetés, sikkasztás, valamint hivatalos személy elleni erőszak miatt kétszer már elítél­ték, de azt is, hogy munkáját — gépko­csivezető — rendkívüli szorgalommal végzi, több alkalommal részesült dicsé­retben és pénzjutalomban. A vita végül italmeghívással terelődött békésebb mederbe, de feltehetően mindkét félben „tüske” maradt, mert a folytatás erre utal. A rendezvénynek éjfél körül lett vé­ge. Blazsev István, Pócsai Sándor, Gyuricza Ferenc, Hegedűs Tibor és Kiss László gyalog indultak haza Dá- vodra. Nagy Árpád és Pataki Mátyás autóval jöttek, abból szállt ki Pataki, s ezután történt a tettlegesség. a gyalogosok teljes szélességében elfog­lalták az utat, s ezért kényszerültek megállásra. Ugyanő egy másik vallo­másában viszont azt mondta, hogy azért álltak meg, hogy Bischoíf Má­tyást felvegyék a kocsiba. Ekkor szidal­mazták őket a gyalogosok, s amiatt tört ki a verekedés. A gyalogosok — akiknek vallomásá­ban ilyen ellentmondás nem volt — viszont egyértelműen állították, hogy a gépkocsi nyolc-tíz méterrel elhaladt mellettük (s igaz, közülük beszólt vala­ki), azután állt meg. Vagyis verekedés nélkül szabad útja volt Dávod felé. A bíróság ezeket a vallomásokat fo­gadta el valónak. Mitől tört be a koponya? Hol állt meg az autó? Július 10-én este Dávodfürdőn éjsza­kai fürdőzést rendeztek a strandon, a közeli csárdában pedig diszkóprogram szórakoztatta a jelenlévőket. Pataki A kérdés, mármint, hogy hol állt meg az autó, abból a szempontból ér­dekes, hogy megtudjuk: akart-e Pataki kötekedni? A vádlott vallomása szerint A bűntény szempontjából több je­lentéktelen ütés is elcsattant, s Pataki dulakodott a csoport több tagjával. A legélesebb konfliktusa azonban már nem Pócsaival, hanem Blazsev István­nal volt. A nagyobb verekedést elkerü­lendő, Patakit hátulról megfogta Nagy Árpád, s a közben odaérkező Bischoíf. Blazsev Istvánt — ugyanezért — Gyu­ricza Ferenc és Hegedűs Tibor fogta le. Amikor már úgy látszott, hogy ismét lecsillapodnak a kedélyek, mindkét pár elengedte a saját emberét. Pataki azon­ban nem higgadt le, váratlanul ütött. Blazsev István feje a betonon koppant, ekkor következett be az életveszélyes sérülés. Miután a társaságból ketten gépko­csival mentőért indultak, Pataki Má­tyás megpróbálta rávenni a jelenlévő­ket, hogy azt vallják: Blazsev az itassá- ga miatt esett el. A tárgyaláson viszont beismerte az ütést, ám állította, hogy az csak közepes erejű volt, s Blazsev Ist­ván koponyája azért tört be, mert a segítségére siető Gyuricza és Hegedűs visszaejtették a fejét a betonra. Mivel a csattanást a jelenlévők közül többen — köztük a Pataki társaságában lévő Nagy Árpád is — közvetlenül az ütés után hallották, s a visszaejtést más ta­núk nem erősítették meg — sőt tagad­ták — a bíróság ezt a védekezést nem fogadta el. Megállapította, hogy Pata­ki nem volt önvédelmi helyzetben, s ütés közben felfogta annak lehetséges következményeit. Mivel az őt mentő tanúvallomásokban ellentmondás van a nyomozás alkalmával, s a tárgyalá­son elhangzottak között, míg a másik oldal tanúvallomásai egybehangzóak, a bíróságnak sikerült kiderítenie az igazságot. Súlyosbító körülményként jött szá­mításba az ítélet meghozatalánál Pata­ki büntetett előélete, enyhítette helyze­tét, hogy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, s az életveszély csak köz­vetett volt. Bálái F. István Járó Mihályné reszortfelelős: — A ruházati kereskedelem „kenye­re” a cipő. S mégis, mennyi mérget nyelnek a vevők és mi, forgalmazók is ennek az alapvető árunak a változatla­nul gyenge minősége miatt! A hibás termékek 1988-ban újból visszaköszönnek ... Itt vagyunk! A raktár egyik polcán használhatat­lan — visszahozott — lábbelik. Kínai hótaposó gyermekcsizma, kettévált talppal; pedig még nem is volt igazán tél! Mellette egy 613 forintos kék-szür­ke lengyel csizmának ugyancsak ez a baja. Amelyik itthon készült — a har­madik pár —, piros-szürke színű, an­nak meg felfeslett a vékony borítószö­vete. Az már a kisebbik hiba, amikor valamelyik cipőbe nem a méretének megfelelő bélést ragasztják; 39-esbe 37- esbe valót tesznek. — Amióta itt dolgozom — jegyzi meg Járó Mihályné — nem fordult elő, hogy egy szállítmányban száz pár láb­beli kifogástalan minőségben érkezett volna. műveletét nem volna szabad nyolc osz­tályt — vagy még annyit sem — végzett betanított dolgozókra bízni! Fejlődni, változni másutt is szükség volna ma Magyarországon ahhoz, hogy eladható, jó minőségű áruk kerül­jenek az üzletekbe. Csakhogy a meg­szokás, a régi módihoz való ragaszko­dás nagy úr! — látjuk az izsáki áruház műszaki osztályán is. Elek Zsolt eladó kihozza a raktárból a Hajdúsági Iparművek egyik mosógé­pét; de mire kiérkezik vele a pulthoz, kis híján a kezében marad a puha kar­tondoboz füle. A műanyag fogantyút ráadásul olyan helyen illesztették a do­bozhoz, ahol mozgatásnál mindunta­lan horzsolja a gép vékony zomácréte- gét. Egy 2400 forintos termék különb csomagolást érdemelne. Analfabéta tájékoztatás Ám ez még nem minden. Arrébb, a kirakat mögött egy zöld szovjet férfike­rékpár. Lötyögnek a küllői. Nyolcas van a kerekében. Ledobja a láncot. Csupa zsír valamennyi fémrésze. Ezer­nyolcszázhatvan forintba kerül. Ennyi pénzért menetkész állapotba hozhatták volna! Vagy mit szóljanak az izsákiak a 4570 forintos NDK-lámpa használati utasításához: Tartós fogyasztási cikk — nem tartós csomagolásban — Mint kereskedő, miben látja az áruhiba okát? Utasítás: 1. A lámpa cserélésnél vigyázatas viszintes kihúzásnál vigyázatos kell a foglalatra. 2. A lámpánál a villany konektort nem szabad semmi anyaggal leta­karni mert akkar a melegséget ami kell meg lessz szakítva. — Abban, hogy a gyártók a mi problémáinkból szinte semmit sem éreznek. Különben komolyabban ven­nék a minőségjavítást. Másfelől az a véleményem, hogy a lábbelikészítés olyan szakmunka, amelynek semelyik Akik ilyen zagyva — félanalfabéta — szöveggel átvesznek (importálnak) külföldi árut. távol állnak azoktól, akiknek vásárolnak. Netán úgy vannak ezzel is: oda se neki, mit számít az, ha a vevő húzza a rövidebbet? Kohl Antal- - ­——

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom