Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-01 / 51. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. március 1. Egyszerűen, érthetően A politikai intézményrendszer változásairól beszélgettek a televízióban hozzáértő emberek, vezető beosztású tisztségviselők, hivatásos politikusok. Röpködtek az idegen szavak, s a műsorvezető egyszer sem tartotta szükségesnek, hogy tapintatosan magyar nyelvre „fordítsa”, érthetővé tegye a kifejezéseket. Biztosan megszokta már ezeket, mint ahogy mostanában a közbeszédben is megszokottá vált például a bruttósítás szó, amit — állítom — a használói közül is sokan nem értenek. De így vagyunk más idegen szavakkal is. Úgy teszünk, mintha teljesen világos lenne előttünk az értelme, pedig gyanítjuk, hogy ha megkérdeznék, talán a kimondója se tudná pontosan megfogalmazni, mit is ért alatta. Aki „villogni” akar, vagyis a szakértelmét, tudását szeretné fitogtatni, annak még csak elnézzük az ilyesmit, hiszen a leggyakoribb emberi tulajdonság — feltűnni, kitűnni akarás, hiúság? — ösztönzi erre. (Ma így mondják: ez motiválja a cselekedeteit.) S idővel biztosan belátja majd, hogy a beszéd tartalma gyakorolja a legnagyobb hatást hallgatóira és nem a szótárakból kilesett kifejezések. Hát még ha mindezt tiszta, szép fogalmazással teszi! A lusta ember iránt is legyünk belátóak. 0 az, aki a megszokott hivatali, szakmai szakszókincset (azaz terminológiát) nem tudja hirtelen átültetni — néha nem is köny- nyű — magyarra. A beszéde, felszólalása „bikkfanyelven” hangzik el, csak a bennfentesek számára érthetően. Ez az ember is hajlamos a javulásra, főként, ha felettese nem hagyja jóvá a jelentéseit, beszámolóit. Nem haragudhatunk túlságosan az iskolai „tolvajnyelv” — diákzsargon — gyakorlóira, a mai iskolásokra, tehát gyermekinkre, unokáinkra sem. Legfeljebb túlzásaikat hallva mondhatjuk fejcsóválva: — Ejnye, ejnye! — Hogy miért e megbocsátó türelem? Azért, mert még emlékszünk saját ifjúkorunkra, amikor szintén bőségesen éltünk hasonló kifejezésekkel — hadd ne idézzek! —, amit idővel kinőttünk, mint a kamaszruhát. Hogy nemsokára a hivatali, politikai, szakmai nyelv áldozatai legyünk — akarva, akaratlan — mindannyian. A türelem azonban nem illeti meg a napraforgó-lelkületű szócséplőket, akik minden változásra — azonnali készséggel és szívós alkalmazkodóképességgel — fújják az újat. Vagyis az idegen szavakkal tűzdelt jelszavakat (ma: szlogeneket; ang. slogen), hogy ki ne derüljön saját könnyűségük (facili- tásuk, — lat.) és ingatag (labilis) jellemük. Igazuk van azoknak, akik a bonyolult szövegek mögött elidegenedést sejtenek, s azt tartják, hogy a nyilvánosság és nyíltság próbaköve az egyszerű és érhető fogalmazás, a ködösítés nélküli nyílt beszéd. A közösség előtt csak az húzódik a szakmai nyelv sáncai mögé, aki nem tisztázta önmagában sem mondanivalója lényegét, vagy aki szándékosan ki akar térni a világos meghatározás elől. Örömmel üdvözölhetjük a Hazafias Népfront megyei közjogi társadalmi bizottságának kezdeményezését, amely „Egyszerűen, érthetően” mozgalom elindítását és szervezését határozta el. Azzal a céllal, hogy — a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének szakmai támogatásával — elősegítsék a hivatalos nyelv közérthetővé tételét. Jól érzékelik, hogy nem pusztán a hivatalos nyelvről van szó, ezért a helyi népfrontbizottságok csatlakozását is várják az anyanyelvi műveltség emelését szolgáló kezdeményezéshez. Az emberek, közösségek egymáshoz való viszonya, kapcsolataik egyenrangúsága, a személyes magatartás önérzete és mások mégbecsülése is ott rejlik a meghirdetett mozgalom, talán ki sem mondott, céljai között. Vetélkedők szervezésével, pályázatokkal buzdítanak ennek végiggondolására. Javasolják a megye előadóművészeinek, hogy rendhagyó irodalomórák keretében tanítsák fiataljainkat a szép, választékos kifejezésekben gazdag magyar beszédre. Hogy éppen a közjogi bizottság lett ennek a védnöke, pártfogója — patrónusa? —, fogjuk fel biztató ígéretnek. Bizony ráfér napjaink hivatali közlendőire — rendeletéire, nyilvános megszólalásaira -, hogy az említett jelszó hassa át minden vonatkozásban. Vagyis: — egyszerűen, érhetően! Különben — ha meg nem értik — mi az értelme az egésznek? F. Tóth Pál fiatalokról - fiataloknak IFJÚSÁGI PARLAMENT A POSTÁNÁL ÉS A FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEKNÉL Kritikusan a munkahelyről, önmagukról Az ifjúságpolitikai célok elérése egész társadalmunk érdeke és fontos feladata. Az ifjúságról szóló 1971-es törvény célja, hogy alapvető jogainak és kötelességeinek meghatározásával elősegítse a fiatalok részvételét a szocialista társadalom építésében. A dolgozó ifjúság jelentős fórumai a parlamentek, amelyeket ezekben a hetekben rendeznek meg. Kecskeméten a megyei postahivatal ifjúsági parlamentjén a hivatal vezetője, Növök Rostás Sándor tartott beszámolót. Ebben a munkahelyi eredményeken kívül elmondta, hogy a csaknem ötszáz dolgozó 40 százaléka a fiatal korosztályhoz tartozik, és sok új ötlettel, javaslattal segítették eddig is a vezető munkáját. 1986-ban elkészítették a következő két év intézkedési tervét, s ennek szellemében végezték ifjúságpolitikai tevékenységüket. Örvendetes, hogy az érettségi után egyre többen jelentkeznek postai szolgálatra. Ez egyben azt is jelenti, hogy megnőtt e munka becsülete. A két évvel ezelőtt megalakult körzeti hivatali rendszer lehetővé tette, hogy a fiatalok munkáját szélesebb körben kísérhessék figyelemmel. A szakmai oktatás mellett fontos szerep jut a politikai képzésnek is. A fiatalok a pártszervezet, a szakszervezet által szervezett oktatásokon, előadásokon, vitakörökön gazdagítják politikai ismereteiket. A körzeti kishivatalok dolgozói a községekben megtartott előadásokon, oktatásokon vesznek részt — tavaly igen szép számban, összesen mintegy másfél százan. A postásfiatalok rendszeresen indulnak a különféle helyi és országos szakmai, kulturális versenyeken is, ahol jó helyezéseket érnek el. Növök Rostás Sándor végezetül elmondta, hogy miután a változások korát éljük, az új dolgokkal, gondolatokkal az itt dolgozóknak is együtt kell élniük, hogy a lakosságot minél színvonalasabban kiszolgálják. Ebben a fiatalok, minden bizonnyal, a jövőben is partnerek lesznek. A beszámolót követő hozzászólásokban az ifjú postásdolgozók elsősorban a béreket, a lakáshelyzetet és a kulturális, valamint a sportolási lehetőségeket érintették. A megye fogyasztási szövetkezeteiben megtartott ifjúsági parlamenteken olyan problémák vetődtek fel, amelyek már évek óta megoldásra várnak. Ilyenek például: a kereskedők, különösen a fiatalok alacsony bére, a pályakezdők és családalapítók hatékonyabb segítése, a lakásszerzéshez nyújtott támogatás mértékének emelése. A legtöbb beszámolóban ezenkívül fontos helyet kapott még a továbbtanulás szükségessége, illetve annak támogatása. Az ifjúsági parlamenteken összesen 1300-an vettek részt, a meghívottak 43 százaléka, ezek közül KISZ-tag 13 százalék (természetesen a gyesen lévő kismamák és a katonák nem vehettek részt a fórumokon). A kibontakozási program országos és helyi vonatkozásáról a legtöbb parlamenten szóltak a szövetkezetek vezetői. A KISZ-alapszervezetek működéséről általában a KISZ- titkárok beszéltek és szinte valamennyien megemlítették, hogy a fiatalok körében bizonyos passzivitás tapasztalható, a gazdasági munkájukban sem mutatnak mindig felelősséget. Sajnos ugyanez mondható el a mozgalmi életben nyújtott tevékenységükről is... A beterjesztett dokumentumokat mindenütt egyhangúlag elfogadták a parlamentek résztvevői. A hozzászólásokban a fiatalok kritikusan beszéltek saját magukról, az aktivitás, a kezdeményezés hiányáról. Ugyanakkor elismeréssel szóltak azokról, akik helytállnak a munkában, vállalkoznak továbbtanulásra, magasabb szintű feladatok ellátására. Megemlítették többen, hogy a KISZ-alapszervezetek mozgósító, nevelő hatását nem tartják kielégítőnek a legtöbb helyen. Két áfésznél: Kalocsán és Fajszon az érdeklődés hiánya miatt megszűnt az alapszervezet, Solton viszont megalakult és jól is működik. Az áfészek vezetői javasolták az ülések végén, hogy a jelenlegi parlamenti rendszert változtassák meg. T. L. Z’ZI LABOR-TERVEK Ártatlan, bájos férfiak (és asszonyok) ■Mi • Janicsák István megfogta a munka végét... A jövőben szintén sokat fáradozik azért, hogy a Z’Zi Labor újra a csúcson legyen. (Fotó: Straszer András) Potykány hozta a hírt: a mesterek szabott árral dolgoznak. Ötven forint, se több, se kevesebb. Meg hogy igyekezzünk, mert akármennyit nekik se lehet, és hogy sok a jelentkező ... — Neked mennyid van? — kérdi Potykány, aki nemcsak padtársam az iskolában, de a szerelemben is az én oldalamon evez, és talán ezért is nem várja az óhatatlanul visszaadandó kérdést, hanem máris borítja ki a zsebét. Neki három forint huszonöt fillérje van. Nekem egy forint tizenöt fillérem. Magunkhoz mérten mind a ketten roppant gazdagok vagyunk. Potykány azért, mert ő mindig az, én meg azért, mert vasárnap nagy szerencse ért; én állítottam. Béla, a majdani Gépes Kiss Béla is akart, egyszerre is rugaszkodtunk: neki a futásnak az első csattanásra, de ő a kocsmabejárat felé került, én viszont tudtam: tegnap, épp a kuglipálya végénél, valaki szétszedte a kerítést. Persze én győztem. Mire odalihegte magát az állító helyéhez, én már bele is tettem a golyót a vályúba, hogy visszaszaladjon a partira készülödőkhöz. — Hát te? — kérdezi a majdani Gépes Kiss elképedt arccal. — Te hogy a francba kerültél ide? — Gyüttem állítani — mondom felhőtlen mosollyal. — Kell a pénz. Na, eriggy innen, mert belédvágják a golyót. Nem tréfálok. Gazda Nagy kezdi a partit. Irdatlan erejű, nagydarab legény. Akkora tenyere van, hogy a kugligolyó, ami nem semmiség, alig látszik ki belőlé. Csak szeret, de nem tud kuglizni. Nem lát el a bábukig, vagy mi, de rendszerint oldalra vágja a golyót: meneküljön, ki merre lát. En persze védve vagyok. Mint a combom, olyan vastag gerendákból ácsoltak védőhelyet az állítónak, nehogy a kipattanó golyó eltalálja. A golyót belerakni a vályúba, ez az állító egyik dolga. Minden versenyző hármat gurít, utána felállítani a kiütött bábukat, ez az állító másik dolga. Itt most leginkább az elsőt gyakorolhatom. Gazda Nagy és barátai mérkőznek. Egyik ügyesebb, mint a másik.' Náluk egy fával lehet partit nyerni. Igaz, annak nagyon tudnak örülni. Ha valamelyikük eltalál egy bábut, akkorát ordítanak, hogy a falu másik végén is hallják: közel a győzelem. Az én fizetségem a győztes kezében van. Tarifa nincs, a győztes a nyereményből dob az állítónak. Tehát érdekelt vagyok a játékban. És drukkolok is. Gazda Nagynak, mert ő ad a legtöbbet. Nyer is. Zsinórban három partit. Erre a többiek megsértődnek, és bemennek inni. Ha állják a sarat, több pénzem lenne. De nem állták. Akkor nem, délután meg, amikor re- vánsot akartak venni, akkor már olyan részegek voltak, hogy Gazda Nagy az alig meglóbált golyóval együtt beesett a pályára. Legalább két métert csúszott hason az a nagydarab ember, az egész képéről lejött a bőr. — Ez négy forint negyven fillér — mondja Potykány. — Ennyiért nem állnak szóba velünk. Kérjünk kölcsön. — Megvesztél? Kitől? Potykány kifordítja a zsebét. Fölösleges a mozdulat, anélkül is tudom, mi van benne: a gyögyháznyelű bicskája. — Eladom — mondja rezzenéstelen arccal, és ebben a pillanatban belémdöb- ben a felfedezés: kettőnk közül ő szereti erősebben Erzsikét. Azért én is kifordítom a zsebem, de mert a csodák aznap elkerültek bennünket, csak némifelismerhetetlen morzsalék porol ki belőle. — Most mit csináljunk? Az árokparton ülünk. Potykány nyitott tenyerében a fél falu gyereke által irigyelt kincs, a gyöngyháznyelű bicska. Én már tudom, helyzetünk reménytelen, de Potykány még bízik valamiben, különben nem tette volna fel ezt a kérdést. — Ha megmondom apámnak, hogy Erzsiké . . . — Seggbe rúg — mondom én, mielőtt befejezhetné a röpke gondolatot. Potykány egyetért a következtetéssel, és megadóan lehajtja a fejét. — Akkor — mondja, de már ezt se fejezi be. Nem is kell, tudjuk mind a ketten. A mesterek most pingálják a templom mennyezetére a freskókat. Hogy az egyház mennyit fizet nekik a munkájukért, az titok, de azt, hogy ötven forintért akárkinek a képét odafestik valamelyik szent törzsére, azt ők maguk adták hírül, tudja az egész falu. A mi nagy szerelmünk nem fog ránk nézni a templom mennyezetéről. Pedig az szép lett volna. Ott térdeplünk a templomban, és a mennyezetről, kicsit ájtatosan, mert mégis csak a szentek között van, de azért szelíd biztatással Erzsiké néz le ránk az égiek társaságából. .. — Gyere, menjünk — mondja Potykány. A hangjában vesztett háborúk siralma. Megyünk. Ketten. Egy egész vert sereg. Expressz gépírástanulási módszer Egy nap alatt megtanulhat képernyős készülékekkel, írógépekkel és más billentyűs készülékekkel dolgozni, ha a Mihail Sesztov 25 éves szovjet egyetemi hallgató által ajánlott módszert követi. A Moszkvai Állami Egyetem hallgatója különböző életkorú emberek egyéni, illetve száz főt is elérő létszámú csoportokban való oktatásával próbálta ki módszerét. A munkához billentyűzetre egyáltalán nem volt szükség. Marina Kalmükova egyetemi hallgató például három óra alatt percenként 120 jel sebességgel tanult meg gépelni. Egy 73 éves nőnek ehhez két napra volt szüksége. Két hét alatt Mihail Sesztov segítségével nemcsak az összes létező billentyűs készülék (közel százféle van jelenleg belőlük) kezelését lehet elsajátítani, hanem a segítségükkel végzendő ügyviteli munka alapjait is. Módszerét alkalmazva alig kell arra gondolnunk, hogy helyezkednek el ujjaink a billentyűkön, figyelmünket teljes egészében a szöveg átgondolására és a leírtak menet közbeni javítására fordíthatjuk. Mihail egyéni rekordja percenként 900 jel, jobb a jelenleg érvényes világrekordnál. A moszkvai diák új módszere segítségével minőségileg magasabb szinten szervezhető meg az elektronikus készülékeket kezelők oktatása, és tökéletesíthető az ügyvitel is. (APN—KS) Százezer forint a gyermekek egészségéért Mint ismeretes, a közelmúltban Kecskeméten koncertezett Michele Crosta fiatal olasz zongoraművész. A hat fellépésből álló országos turné célja az volt, hogy a Gyermekek a gyermekek egészségéért társadalmi alapítvány javára gyűjtsenek. Az ifjú zongorista ingyen lépett fel az ország különböző városaiban, a belépőjegyekből jelentős összeg jött össze. Hogy mennyi? — ezt kérdeztük Sz. Mikus Edittől, aki a művész magyarországi bemutatkozását szervezte, és a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ népművelője: — Elöljáróban annyit szeretnék elmondani az alapítványról, hogy ezt a Magyar Állami Operaház gyermekkórusának tagjai, valamint Botka Valéria és Csányi László kezdeményezték azért, hogy olyan gyerekek külföldi gyógykezelését támogassák, akik idehaza nem kaphatják vissza egészségüket. Ezenkívül szeretnék megnyerni a társadalom széles rétegét ahhoz, hogy az ifjúság körében a szeszes ital fogyasztása, a dohányzás és a kábítószerélvezet csökkenjen. Az alapítvány egy éve alatt 1 millió 600 ezer forint jött össze, Michele Crosta koncertjeiből 100 ezer forinttal gazdagodott. Örvendetes, hogy a kecskeméti előadásból és emblémaeladásból jött be a legtöbb, 35 ezer forint. Tehát minden szempontból sikeres volt kezdeményezésünk, amely- lyel ki tudja, hány gyermek életét menthetjük meg. A hazai popzenei életbe pontosan két éve robbant be zajos sikerrel a Z’Zi Labor. Mostanában azonban mintha kevesebbet hallanánk róla, a nagy csinnadrattát csend követte. Vajon miért? — kérdeztem Janicsák Istvánt, az együttes vezetőjét. — Tavaly agyondolgoztuk magunkat, több mint száz koncertet adtunk, szinte megállás nélkül vándoroltunk városról városra — válaszolta. — Futott a szekér, nem maradt el a siker. Az'ilyen tempó azonban előbb-utóbb kifáradáshoz vezet. Meg aztán, úgy gondolom, hogy az emberek figyelmét sokkal jobban lekötötte az utóbbi hónapokban az ország gazdasági helyzete, mint a Z’Zi Labor az asz- szonyokkal. Azért biztos vagyok benne, hogy bennünket sem felejtettek el és ez évben újra megtelnek a sportcsarnokok, művelődési házak koncertjeinken. — Igaz a hír, hogy ketten kiváltak a zenekarból? — Inkább úgy pontosabb, hogy Győrffy Sándor volt szaxofonosunktól és Orosz László dobosunktól mi váltunk meg. Ennek legfőbb oka volt, hogy nem tartották be a kollektívánkra jellemző szabályokat, magyarán: hátráltatták a zenekar munkáját. Lőrincz Gabriella pedig, aki nem volt állandó tagunk, családi okokból hagyott ott bennünket. — Kik léplek helyükbe? — Senki, maradtunk dobos és szaxofonos nélkül. Lőrincz Gabriella helyett Sárközi Anita énekel. Tehát a Z’Zi Labor a következőkből áll: Antal Sándor billentyűs, Berkes Gábor basszusgitár. Szolnoki Pál szólógitár, Gömöri V. István billentyűs és én. — A veresegyházi asszonyok maradtak, vagy pedig inkább újra népdalokat választják? Azt hallottam, velük is volt nézeteltérésük a közelmúltban — A hír igaz, csak nem velünk vesztek össze, hanem egymással csipkelődtek. Tény, hogy maguk között mindig előfordul súrlódás, de az az igazság, hogy a faluban is uszítják őket. Mindenfélével telebeszélik a fejüket a szomszédok, ismerősök, rokonok, és ilyenkor gyorsan pereg a nyelvük ... Velünk azonban jól vannak — a híresztelésekkel ellentétben honoráriumvitáink sincsenek —, mi is szeretjük őket, a siker közös. — Mikor lép fel megyénkben a Z'Zi Labor? — Április 26-án Kecskeméten, május 10-én Kiskőrösön szerepelünk. Akik eljönnek, nem fognak csalódni. Új számaink mellett a régebbi slágerekből is lejátszunk néhányat. Tavasszal egy hónapos országos turnén veszünk részt. Most várjuk ötödik nagylemezünk megjelenését, amelynek a címe: Ártatlan, bájos férfiak. Egyébként ez lesz az ötödik LP-nk — másfél év alatt! Ez, azt hiszem, magyar csúcs. — Várhatunk-e a jövőben újabb meglepetést az együttestől? — Igen, egy popszimfónián és egy musicalen dolgozunk. Körülbelül egy év múlva lesz láthatóhallható. Temesi László * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * A DÉLÉP OKTATÁSI KÖZPONTJA megfelelő számú jelentkező esetén országos érvényű KON NYUG EP-KEZELŐI 6S NEHÉZGÉP-KEZELŐI TANFOLYAMOKAT szervez SZEGEDEN. A jelentkezés feltételei: — 8 általános iskolai végzettség — 18. életév betöltése — orvos-egészségügyi alkalmasság Jelentkezési határidő: 1988. március 11. Jelentkezni lehet: Délép oktatási központjában Tarjányi Györgyné vagy Ádám Józsefné szervezőnél Cím: Délép Sporttelep és Oktatási Központ Szeged, Szőregi út 81. Telefon: 62/55-611/3 mellék (Jelentkezési lapok is itt kaphatók.) 419 * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * **********************************************
