Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-24 / 71. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. március 24. ŰJRA KÖTETET SZERKESZT Egy életre elgyűrűzte a homoki szőlő • Dr. Bognár Károly kerti munka közben. (Stra- szer András felvétele) r É ppen a korán nyitó boltok redőnyeit húzták föl nagy csörömpöléssel bent a városban, amikor Söröli Pali bácsi Csalánosban messziről ráköszönt egy kerékpáron közeledő fiatalemberre: — Jó reggelt, titkár úr! ’— Magának is, Pali bácsi! Milyenek a rügyek? Pontosan negyvenkét év múltán kérdem dr. Bognár Károlyt, a szakmai körökben országosan elismert szőlészt:- — Mikor tehetném tiszteletemet egy kis beszélgetésre? — Reggel, mert várnak az egyik közeli állami gazdaságban. Évtizedekig á szőlővel kezdtem napomat, ha lehetett. Nyugdíjasként is erre törekszem. Szeretem ezt a homoki tájat, a homoki embereket. Dísznövénytermesztőnek készült Baján — Dunántúli létére aligha gyerekkorából származik vonzalma. — Nehéz körülmények között nevelődtem, mert apámat elvitte az első világháború. Gyorsan kenyeret adó foglalkozás után kellett néznem. így kerültem tizenhét évesen Vas megyéből a bajai kertészeti szakiskolába. Jól választottam. Fele-fele arányban tanultunk elméletet és gyakorlatot. Főként a praktikus ismeretek oktatásáról volt nevezetes a mai Szamuely utcában működő tanintézet. Jó technikusokat képzett. — A Sugovica partján csak földrajzilag került közelebb a homoki szőlőtermesztéshez. — A zöldség- és a dísznövénytermesztés vonzott. Ha szeretett tanáromat, Mészöly Gyülát nem helyezik Kecskemétre, aligha találkozhatnánk itt. Gyakorlatvezetőnek hívott a szaktanítóképző parasztfőiskolára. Ezüstös aranykalászos gazdatanfolyamok vezetésére vállalkozó tanítókat, tanárokat oktattunk. A homok fővárosában sem tudtam meg sokkal többet a homokról; kötött talajon alakították ki tangazdaságunkat. Később, a Platter konzervgyár termeltetési ügyintézője- ként sem kerültem szorosabb kapcsolatba homoki gazdákkal. Elsősorban a Tiszántúlon béreltünk földeket, hagyma, karósbab, paradicsom termesztésére. Volt hegyközségi titkár is Miklóstelepen — Mintha ügyes dramaturg rendezte volna életét. Sejthető, hogy előbb-utóbb egymásra talál az alföldi szőlő és tudósa, de valami mindig késlelteti a találkozást. — A hadifogság például. Szerencsére hamar hazajöhettem. 1945 májusában megválasztottak a hegyközségi tanács titkárának. Segítenem, szerveznem kellett a tagok szakmai képzését, a szaporítóanyag-beszerzést, az értékesítést. Óriási erő volt ezekben a tömörülésekben, rengeteg tapasztalat halmozódott föl a nagyhagyományú hegyközségekben. Sajnos 1949-ben valamennyit feloszlatták, pedig segíthették volna a szövetkezeti mozgalom kibontakoztatását. Jellemző, hogy a 11 kecskeméti hegyközség közül kettő szövetkezeti volt. Új gazdák alakították a méntelekit és a helvéciait. Látták, hogy ez jó, előreviszi az ő életüket is. — Mikor került állami szolgálatba? — 1949-ben, az Állami Mathiász- telepen. Közben diplomát szereztem a kertészeti egyetemen. Szerencsére maradtak még a fajtajegyzékben nem szereplő Mathiász-nemesítések. Az arra érdemeseket kiemeltük, továbbszaporítottuk. Itt ajándékozott meg sorsom Kocsis Pál barátságával. — Akkoriban — néhány évig — voltak, akik inkább tagadták, hogy ismerik, mintsem büszkélkedtek volna ismeretségükkel. Még egy újságcikk is elmarasztalta a „szőlőnemesítő-kulákot". — Sikerült levetetnünk a listáról, behozni az intézetbe. Sokat tanultunk tőle. Fölfigyeltek intézetünkre. Szívesen emlékezem Erdei Ferenc látogatásaira, céltudatos kérdésekkel formálta álláspontját, noha a szőlőhöz keveset értett. O is támogatta a csemegeszőlőtermesztést, de mindmáig álom maradt remélt 20 százalékos aránya. Egy menedzser-típusú vezető kellett volna intézetünkhöz. — Miként alakult a sorsa? — Badacsonyba helyeztek. De úgy éreztem, hogy többet tehetek az akkoriban kezdődő homoki szőlőtelepítések résztvevőjeként, ezért 1953-ban hazajöttem — már így mondtam — Miklós- telepre. — A nagyüzemi szőlőtelepítést előkészítő kutatóintézetbe. — Művelésmód-változtatással, agrotechnikai kísérletekkel foglalkoztunk a nagyobb és biztonságosabb termesztés érdekében. Megállapítottuk, mely fajták termeszthetők hosszúelemes metszéssel, milyen magasra cson- káztathatók a gyalogmüvelésű szőlők. — Megfogadták, hasznosították a kutatási eredményeket? — Részben. Az izsáki kistermelők az általunk is javasolt módon termesztették a sárfehért. A hetvenes évek elején azonban, a homoki szőlőtermesztés nagyüzemesítésekor, szálvesszőzték és fölvitték. Három-öt év alatt mind tönkrement. Emiatt — például — az Izsáki • Sárfehér Termelőszövetkezet több mint száz hektáron volt kénytelen. visszavinni földközelbe a szőlőket vagy kivágni az ültetvényeket. — A szakemberek mit tettek, tehettek a művelési hibák megakadályozásáért? — Nézeteinket, javaslatainkat megírtuk, előadásokon hirdettük. — A nagyüzemek többsége azonban mereven ragaszkodott a pesti íróasztalok mellett készült központi, a termőtájak eltérő sajátosságait figyelmen kívül hagyó előírásokhoz. — Fölöslegesnek vélték sokan a szervestrágyázást. A műtrágyára esküdtek. A sovány homoki földeken megállt a talajélet, visszaestek a hozamok, elsavanyodtak a termőterületek. Szerencsére a megyei vezetők is fölismerték a bajt és sikerült megszerveztetni a tőzegbányászást, a talaj följavítását. — Más sikerélményeik is voltak? — Kitűnő munkatársak segítségével jó fajtákat állítottunk elő. És jött a csövidinka — Megbocsásson, de sokan emlékezünk még a csövidinkára. — A kukoricából készült kotyvalék- ra? Mi tagadás, súlyos válságba került a szőlő- és borágazat. A németek kitelepítése miatt sok szőlős kisgazdaság ment tönkre. A beszolgáltatási terhek miatt számosán jobban jártak, ha földjüket elhagyva másutt kerestek megélhetést. — Érthetetlen számomra, hogy a nagyszabású szőlő- és gyümölcstelepítési program kibontkozásakor miért távozott az a szőlész szakember a megyéből, akit a várható nagy feladatok kihívása parancsolt vissza a csodás Badacsonyból? — Távozott? Kényszerítették távozásra. Az egyik Pest megyei állami gazdaság főkertésze lettem. — Nem volt más választása? — Szolgálati lakásomból is kitettek. — A tekintélyes szőlész miért került ellentétbe az agrárpolitika helyi irányítóival? — Szakmai kérdések miatt elsősorban, bár más okok is közrejátszottak a viszony megromlásában. Maradjunk a szakmai kérdéseknél. Azt bizonygatták, hogy nehezítem a szőlő- és gyümölcstelepítési program dinamikus teljesítését. Csak a délibábos elképzelések veszélyeire figyelmeztettem az érdekelteket! — Például? — Csak annyit kellett volna telepíteni, amennyihez meg lehetett volna teremteni a szükséges tárgyi feltételeket, amennyinek gondozására lett volna elég szakképzett ember, amennyihez lett volna elég szaporítóanyag. — Sokba került a hatalmi eszközökkel is megtámogatott szakmai akarnok- ság? — Milliókba ... Hiába javasoltuk, hogy csak fagytól viszonylag védett, jó minőségű földön alkalmazzanak magasművelést. Nem hallgathattam el véleményemet, erre fizettemre rá. — Ráfizetett? — Nem is tudom. Minden rosszban van valami jó. Nagyüzemi tapasztalatokat szereztem a ceglédberceli gazdaságban. Az Állami Biztosítónál a mezőgazdasági kárbecslő csoport vezetőjeként jobban betekinthettem az üzemi gazdálkodásba, mint kutató koromban. A hetvenes évek közepén már nagyon hívtak haza. A szaporítóanyagfelügyelőségen az állami támogatással vállalt telepítéseket segítettem. Fölépítettem közben családi házamat, kitaníttattam gyerekeimet. Igaz, nem lettem kandidátus, a mezőgazdasági tudományok doktora, de érzem a megbecsülést. Megtiszteltetésnek tekinthetem, hogy újból megbíztak a homoki szőlészet legfrissebb eredményeit összefoglaló kötet szerkesztésével. — Beépíti könyvébe rengeteg, négy évtizedes tapasztalatát? — Természetesen. A kistermelést hegyközségi titkárként ismertem meg, érzelmileg Badacsonyban kerültem közel a szőlőhöz. Kutatóként a szőlőnövény anatómiáját tanulmányozhattam. Remélem, hogy az év végére várható könyvünk segíti a gazdaságokat, á termelőket az ágazat föllendítésében, a homoki szőlők felvirágoztatásában. Hcltai Nándor APAI SZÍV Nagyszombat délutánján mindnyájan együtt ültünk a terített asztalnál, és vártuk a Papát. A Papa még reggel elment, hogy vegyen egy bárányt a húsvéti asztalra. Estefelé érkezett meg egy szörnyen borostás illető társaságában. Mindketten igen furcsán viselkedtek. — Nem kaptam bárányt—mondta a Papa. — De ne búsuljatok, gyerekek! Ez az úr azt állítja, hog Báránynak hívják. Egy vendéglőben ismerkedtünk meg, és beleegyezett, hogy az asztal közepére ültessük. A Mama azt mondta, hogy ezt sohasem fogja megengedni. Erre a Papa: — Hogy lehetsz ennyire szívtelen a saját gyerekeiddel? Azt akarod, hogy a hagyományok ismerete nélkül nőjenek fel? Elvégre le is veheti a cipőjét! Bárány úr oldalvást állt, és udvariasan bólintott. A Papa végül is azt mondta, nem hagyja megrövidíteni a gyerekeit, és leültettük a vendéget. De nem az asztal közepére, mert a Mama nem engedte, hanem a kre- dencre a torta mellé. A nagymama elkezdett jajveszékelni, hogy megfertőzi a tortát, de a Papa biztosította, hogy a vendég már alaposan fertőtlenítve van. — Bárány úr — mondta a Papa. — Üldögéljen itt egy órácskát vagy kettőt, de az isten szerelmére, ne ló- bálja a lábát, mert lejön a politúr! Néhány zsályalevelet viszont magára szórunk díszítésképpen. Hadd ünnepeljenek a gyerekek a hagyomány szerint! Végre asztalhoz ültünk, és sok boldogságot kívántunk egymásnak, ahogy ez már Húsvétkor illik. Bárány úr egy ideig nyugodtan üldögélt, de később elkezdett forgolódni, és leverte a tortát. — Ne mozogjon! —figyelmeztette a Papa. — Ki látott már olyat, hogy a húsvéti bárány leveri a süteményt? Bárány úr odahívta a papát, és súgott valamit a fülébe: — Ki van zárva!—háborodott fel a Papa. — Vodkát nem kap. Elvégre ez családi ünnep. — Akkor leszállók! — fenyegetőzött Bárány úr. — Jaj, de nehéz! — mondta a Papa. — Hiába, az apai szív! — és egy üveg meggypálinkát tett a kre- dencre. Bárány úr még kétszer fenyegetőzött azzal, hogy leszáll, de a Papa minden alkalommal új üveget állított mellé. Harmadszorra már kérlelni kezdte: ■— Báránykám, üldögéljen még egy kicsit! Az apróságoknak boldog gyermekkorra van szükségük. Nincs több pálinkánk. — Nincs? — mondta Bárány úr. — Akkor leszállók. Itt a személyi igazolványom. Nem is vagyok Bárány! És leszállt a kredencről. A Papa most verekedésért ül. Jövő Húsvétkor fogják kiengedni. Slawomir Mrozek (Lengyelből fordította: Adamecz Kálmán Á PETŐFI NÉPE AJÁNLATA FOLYÓIRAT A Forrás című folyóirat márciusi számának két írásából részletes portré rajzolódik ki a Kiskunhalason született Gar- bai Sándorról, a munkásmozgalom kiemelkedő személyiségéről, az 1919-es Tanácsköztársaság egyik vezetőjéről. Nevezetes szülöttének halála negyvenedik évfordulójára állított szobrot a város, ebből az alkalomból mondta el Berecz János a folyóiratban is közölt rendhagyó, az életutat értékelő avatóbeszédét. Az emigrációs évek állnak Fogarassy László írásának középpontjában. 1934 —38-ig Garbai Pozsonyban talált menedéket. Erre az időszakra eső magán- és közéleti tevékenységének bemutatása izgalmas tényeket, összefüggéseket ismertet meg az utókorral, írásos emlékezései fontos adalékot jelentenek a Csehszlovákiában élt emigránsok történetéhez is. Csorba Győző és Baka István költeményei mellett két mai lírikus izgalmas versvilágával is megismerkedhetünk. Baán Tibor tanulmánya Baka István Folt ItaS 88*3 műveit elemzi, Géczi János pedig End- rődi Szabó Ernő — a Lelet című kötetben olvasható — munkáinak elemzése közben mutat a fiatalabb generáció kölcsönhatásoktól átjárt lírájáról izgalmas pillanatfelvételt. Hatvani Dániel Táj és nép néhány Pelófi-versben címmel sokszor és sokféleképpen feldolgozott tárgyat választott tanulmányának tárgyául. Szakavatottan és könnyed biztonsággal követi — Szerb Antalt is idézve —, hogy lett az élmény „olyan egyenesen irdda- lommá, mint a nagy naplóírók naplóiban”. Az elmélkedés tárgyát képező korszakos leíró'költemények: Az alföld, A csárda romjai, a Kutyakaparó, A téli esték, A puszta télen, a Kis- Kunság. A folyóiratban ezúttal Berki Viola grafikai világával ismerkedhet meg az olvasó; Borzák Tibor beszélgetés közben vázol portrét a Kiskunhalason született festőművészről. TÁRLAT VISSZAFOGOTT SZÍNVILÁG Baja szülötte, B. Mikii Ferenc festőművész tizenkilenc alkotását hozta el a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ kamaratermébe. A Tavaszi Napokon látható művek az egykori Rudnay-tanítvány, művésztelep-szer- yező és a mai napig művészeti szakkör- vezető legutóbbi festményei. SzínvüáSZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL Reklám és ellenreklám — A reklámok korában élünk — szoktuk mondogatni. De mi is az a reklám? A fogyasztók tájékoztatása, figyelmüknek bizonyos árucikkekre, szolgáltatásokra való felhívása, illetve népszerűsítése. Ez történhet reklámmondatokkal, úgynevezett szlogenekkel is. A megfogalmazás pillanatában nem mindig dől el véglegesen, hogy az állítás mennyire volt sikeres és célravezető. Egyes régi reklámmondataink szinte szólásokká váltak (Békés István Napjaink szállóigéi című könyvében olvashatunk róluk.) A múltban is kedvelték, napjainkban is kedvelik a rímes, szójátékos szlogeneket. Nem hiszem, hogy bárkit is meghatnának a következő kínrímek: „Finom volt, még egy ROLL-t”, „Hidegben, melegben debreceni kötöttben” stb. Most azonban ne ezekről beszéljünk! Tallózgassunk egy keveset az utóbbi évek termésében! Ezek nem azért kopnak (koptak) el, mert gyakran hallot- tuk-olvastuk őket, hanem ezért, mert unalmassá vagy humorossá váltak. így bízvást kijelenthetjük, hogy a reklám halála az unalom vagy a nevetségesség. Kezdjük egy olyan reklámmondattal, mely nem elégszik meg egy hibával. A múlt év utolsó negyedének előfizetéses lottószelvényein ezt olvashattuk: „Aláhúzzuk, hogy csütörtökön húzzuk!" Az egyik hiba az írásjel (kijelentő mondat után nem felkiáltójel következik), a másik: az alanyi ragozás felcserélése a tárgyassal (azaz: húzunk; mivel a szlogenből éppen a lényeget vonták el: a nyerőszámokat). A szállóigék felhasználása helyes lehet. Pár évszázada mondta Descartes: „Gondolkodom, tehát vagyok". Ezt egy biztosító társaság így „módosította”: „Gondoskodunk, tehát vagyunk". Ez nemcsak nyelvileg, hanem a logika szabályai szerint is nagy bukfenc (ti. azért gondoskodnak, mert ez a feladatuk — vannak — és nem fordítva.) Meg kell jegyeznünk, hogy a szlogen megfogalmazója nagyon szerencsétlen kézzel nyúlt ehhez a szállóigéhez. Descartes- ot már egyik kortársa is kigúnyolta. Sétálgatott a szobában, majd kijelentette: „Sétálok, tehát séta vagyok." Arról nem is beszélve, hogy Karinthy Frigyes így parodizálta: „A férjem gondolkozik, tehát vagyok". A reklám felhasználja az állandó szókapcsolatokat is. Sokszor elegendő egy-egy betű betoldása, illetve felcserélése egy másikkal. A „Szádunk rendelkezésére" mondat legfeljebb a budapestiek számára jelent valamit, nekik sem sokat. Mondva szellemeskedésnek tűnik, írva inkább így: „(sz)állunk rendelkezésére". A Malév másik reklámmondata már szerencsésebb: „A Malév az ön légi jó barátja". Ez némi nosztalgiát is sugall, közelebb áll hozzánk. Ám amikor reggel ezt halljuk a rádióban: „Jó napot kínálunk"! — aligha mozdul meg a pénztárcánk. Az Ági márkanevű italt aligha tette népszerűvé a következő aszfaltvirág: „Csókolom, Ági van?", avagy a Gyöngy italcsaládot a reklám- szöveg végén értékelendő helyesírási hiba: „Ez jól esett!" (így: különírva.) Reklámokat láthatunk a tévében, hallhatunk a rádióban, olvashatunk az újságokban. Mindnyájan jól tudjuk, kereskedelmi céljuk van. Ám néha nem ártana a nyelvi kínálat szabályait is figyelembe venni. Mizser Lajos KÖNYVESPOLC Az úrlovas A magvető Könyvkiadó Rakéta re-, génytár című sorozatának új kötete Bárczy János Az úrlovas című írása. A regény a második világháború befejező szakaszában, 1944. július 4. és 1945. január 21. között játszódik. Ez a két dátum a főhős, herceg Odeschalchi Miklós tartalékos repülőhadnagy elfo- gatásának és kivégzésének napja. Az író, miközben a fogoly vallatásáról és fogságának körülményeiről beszél, képet ad az akkori politikai helyzetről, a frontok alakulásáról, az események egyes embereket érintő következményeiről. A főhős személyén keresztül bepillantást nyerhetünk azokba a körökbe, melyek döntően befolyásolták vagy befolyásolhatták volna a vesztes háborúból való kilépést, a németektől való elszakadást. A regényből megismerkedünk az úgynevezett Kiugrási Irodával, melynek tagjai angolbarát főurak voltak, tárgyalási alapként fontos dokumentumokat kívántak eljuttatni az olasz front túloldalára. A hírvivő az élsportoló, a sport több ágában is kitűnő Odeschalchi Miklós — az úrlovas —, aki szerencsétlenségére a németek kezébe került. A csaknem nyolc hónapos fogság ideje alatt a történésekből és a főhős gondolataiból, visszaemlékezéseiből megismerjük az események hátterét, a Kiugrási Irodán belüli személyes kapcsolatokat, a sportversenyeket, melyeken kiemelkedő eredményeket ért el tehetségével és vakmerőségével. guk visszafogott. A téma követeli ezt, hiszen az elmúlás, az ősz és a legzordabb évszak, a tél váltakozik a képeken. Sötétebb tónusok tűnnek elő és válnak uralkodóvá. És hogy a műteremben sem változik a festő hangulata, jelzi a Fekete önarckép című alkotása, melyen ugyancsak a komor színek dominálnak. 1 Mégsem lehet szomorkodni B. Mikii Ferenc képeit szemlélve. Ha a színek nem is vidámak, a komponálás, a téma megjelenítése, a kép elrendezése derűsebbé teszi a műalkotást. A ritmus sokat számít, például a Temetőben című képen. Az Öböl, a Dombok esetében ugyancsak az átgondolt kompozíció és a tökéletes színharmónia jellemző. Mindenféle szempontból hatásos a Tél a Sugovicán. B. Mikii Ferenc a táj szerelmese. Képein át vall a természetről, vizsgálja ng ember és a napira kapcsolatát. Látszatra egyszerű témákat hoz közel hozzánk, ám mélyebb tartalmakat találunk bennük. Kiállítása március 27-éig megtekinthető a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban. (Képünkön Tél a kertben című alkotása.) . KÖNYV Molnár H. Lajos Marosvásárhelyen született 1946-ban. Készült színésznek, esztergályosnak, ám mégis kárpitos lett, később pedig bábos. A kolozsvári egyetemen gyógypedagógiai oklevelet szerzett. Resicán helyezkedett el ipari pszichológusként. Öt évig dolgozott ott és megannyi élmény részesévé vált, melyeket később íróként ismét átélt, papírra vetett. „írásra sem belső kényszer késztetett. 1976-tól az Ifjúmunkás marosvásárhelyi riportereként tanulgatom: másfelé is ritka a könnyű ember” — mondja egyhelyütt Molnár H. Lajos. Milyen témákkal foglalkozik az író? 1978-ban jelent meg első kötete És akkor átmentem a tűzön címmel. Ebben több száz kohász vallomása olvasható. Következő regényében már csak egyetMolnár H. Lajos DÓNK«ÁKOS _______c kapott helyet: Donki Áko s a főszereplő. Dokumentum és fikció párosul á könyvben — tizenöt beszámolóban ismerkedhetünk meg a főhőssel. Kalandos udvarlásai, levelezései, munkahelyi konfliktusai, sokoldalú tevékenysége mellett hétköznapibb tettein át egy személyiség rajzolódik meg. Akibe nagypt rúgnak, akivel kitolnak, de_ bosszút áll másokon, aki illemhelyét takarít és rendőrrel értekezik, aki bátran fenyegetőzik, aki köny- nyen bogaras lesz, aki ejtőernyős ugrásra gondol. Donki Ákos búsképű fiatalember bizalmas beszámolói körülményeinek változásáról szólnak. A szerző az első oldalon mást jegyez meg, mint amit ilyenkor szokás: ‘„Azonossága létező személlyel nem véletlen.” Faluról városba került szakmunkással bizonyára sokan találkoztunk már, így Molnár H. Lajos is pontos, hiteles képet fest könyve főszereplőjéről. Egyben példázza a nyelvromlás okait is a romániai magyar nemzetiség körében, ugyanakkor olyan ellentéteket szikráztál föl, többnyire ironikusan,, melyek kompromittálják a betanult közhelyeket, átvilágítják az elmesélt valóság zavarait. (Magvető)
