Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-24 / 71. szám
1988. március 24. • PETŐFI NÉPE • 3 HA MEGKERESTÉK A PÉNZT, EL IS KÖLTHESSÉK! Dolgos emberek faluja: Zsana A SZOCIALIZMUSRÓL GONDOLKODVA Gazdasági egyensúly társadalmi egyensúly Visnyei Miklós háztáji gazdálkodó egy zsanai tanyán, közel Bács-Kiskun és Csongrád megye határához. Köröskörül szántóföldek és fasorok. Mégsem érzi úgy, mintha Kecskeméttől számítva isten háta mögötti helyen élne, hiszen: — Áthidalható ez a távolság. lnnél, a község külterületéről is oda, a megye- székhelyre szállítják a tejet feldolgozásra. Egy mai parasztember háza tája Körülnézünk, milyen egy paraszt- ember háza és annak — az ország ellátásában nélkülözhetetlen — „tája”. A lakás tágas, kényelmes. Ha a falusi turizmus számára szóba jöhetne, nyugodtan kitehetnék rá a táblát: Panzió. Ä társalgónak vagy nappali szobának nevezhető helyiségben ott látjuk a falon az okleveleket, amelyek arról tanúskodnak, hogy házigazdánk kiváló tejtermelő. Negyvenhatezer liter tejet adott le a múlt esztendőben, az idén februárban pedig 3352-őt tizenhat fejőstehéntől. Négy üszőt, nyolc bikát és száz tyúkot is tart a huszonkettedik éve magángazda Visnyei Miklós, aki ebben lát garanciát a kisárutermelésre: — Nincs értékesítési gondom. El tudom adni az áruimat. Sok munkával, sok küszködéssel jár, de megéri gazdálkodni! Nagyobb könyvtár Fekete Péter társadalmi tanácselnököt, Lajkó Lajos vb-titkárt, meg Újvári Endrét, a falu és a termelőszövetkezel közös pártszervezetének titkárát kérdezem ezután:-— Hogyan élnek itt, az ezerhetven- négy lakosú településen az emberek? — Nem csüggednek, nem panasz- kodók, dolgosak, földjükhöz ragaszkodók a zsanaiak — ezzel kezdik a beszélgetést elöljáróban a vezetők. Hiszen ha nem így lenne, jutott volna-c tavaly 50 millió forint értékű élelmiszernek való termék az ország fogyasztóihoz azokból a kisgazdaságokból, amelyek egyike éppen a Visnyei Miklósé? Kaptak volna-e több mint 3 millió forint állami támogatást a szarvasmarhatartó gazdák, ha nem tennék le évről évre a voksot amellett: itt akarnak éltű és haladni ezután is, Zsanán? Ahol á* lakosság háromötöde külterületi, kétszázhatvan lakott tanyából 158-ban ég a villany, s ahol az emberek keresetlen szavakkal fogalmazzák meg: bizakodnak a jelenben, bíznak munkájuk eredményében. Összefogással felújították a művelődési házat. Ötmillió forintot költöttek rá. Kicserélték a villanyvezetéket, központi fűtést szereltek föl. Kezet is moshatnak most már az ide betérő látogatók. Hifitorony, videó, 200 szék, új asztalok, szekrények, színpadi és ablakfüggönyök — részben a helyi termelő- szövetkezet, a kivitelezésben fővállalkozó Egyetértés pénzéből. Jólesik a kibővített könyvtárban is eltölteni egy kevés időt. Kedden, szerdán és csütörtökön Bárány Rita, a művelődési ház vezetője 5200 kötettel várja az olvasókat. Egyelőre százkilenc- venegyen járnak hozzá Zsana lakói közül. A fele óvodás és iskolás. Reméli, hogy a későbbiekben még többen ismerik meg az olvasás örömét a nagyobbíA megyében Kecskeméten alakult meg elsőként a nagycsaládosok egyesülete. A napokban tartott alakuló ülésen 31 többgyermekes kecskeméti állampolgárjelent meg, hogy tagja legyen az egyesületnek. Az összejövetelen Bartha Imréné, a HNF városi bizottságának titkára köszöntötte a nagycsaládosokat. Egyebek között elmondta, hogy az utóbbi évtizedekben hazánkban csökkent a három- és többgyermekes családok száma. Ennek egyik oka a nagy- családosokra háruló terhek növekedése. Sajnos egyelőre hiányoznak azok az anyagi lehetőségek, amelyek a rossz közérzetből segítenék kiemelni az embert, a családot. Az állami költségvetés a gondoskodást nem tudja a megszokott szinten garantálni. Nemcsak a pénzügyi nehézségek, hanem az igények átalakulása, sokrétűsége, gyors változása miatt sem. Az állampolgár azonban nem passzív tagja a társadalomnak, nem „nemzeti gondozottként” képzeli el saját sorsát, hanem maga is akarja azt öntevékenyen irányítani. Ez tolt könyvtár és a folyóiratolvasó révén. Nőnapi leltár — tanulsággal Más változások is jelzik, hogy az árutermelő Zsanán ma más az élet, mint azelőtt volt. Nem emlékszem rá, hogy akárcsak öt-tíz éve is akadt volna olyan tanács a megyében, ahol természetesnek tartották, hogy a hivatali szobákban nem gyújtanak rá a nemdohányzó alkalmazottak és ügyfelek egészsége érdekében. Ebben a kis községben — legalábbis a tanácsházán — már így szokás. Apróság, de feltűnik a városi embernek, hogy míg a megye székhelyén szinte foggal-körömmel kell védeni a zöldterületeket, itt magasra nőtt fák alatt, jókora parkban hintázhatnak a gyerekek. A település lakóinak egészségügyi ellátását — amíg nem lesz saját orvosa Zsanának — a Harkakötönyből átjáró orvos vállalta magára. Amiben viszont nagyobb segítségre szorul az évente hat házzal továbbépülő Zsana, az a kereskedelmi ellátás. az igény hozta létre a kecskeméti egyesületet is. Célja, hogy tagjaiból olyan önsegítő csoportok szerveződjenek, amelyek kölcsönösen segítik egymást; támogatást szerezzen tagjai részére az illetékes állami, társadalmi és gazdálkodó szervektől s hogy képviselje a nagycsaládosok érdekeit és felmutassa a családhoz fűződő társadalmi értékeket. A tagok egyetértettek ezekkel a célokkal, majd megvitatták és elfogadták az egyesület alapszabályát. Mindezek után titkos szavazás következett, amellyel megválasztották a vezetőséget. A Nagycsaládosok Kecskeméti Egyesületének elnöke a hétgyermekes Forgács János lett. Az ülésen jelen volt még dr. Babay Imréné, a kecskeméti családsegítő központ vezetője és dr. Bognár Lajosné, a HNF megyei bizottságának titkárhelyettese. Szervezetük képviseletében felajánlották, hogy támogatni fogják az egyesület működését. B. M. Ezen még van javítanivaló! Az olcsó ruhák boltja zárva. Nincs egy felirat, amely arról tájékoztatna, hogy mikor, hány órától meddig lehet vásárolni. A vb-titkár szerint a halasi áfész kevés gondot fordít a falu boltjaira. Míg a Mária-malmi külterületi üzletnek javult a munkája, a belterületi nemrégiben „megtréfálta” a fogyasztókat. Épp a nőnap előtt, hétfőn kezdtek el benne leltározni, péntekig szóló határidő mellett. Ez a nem várt fordulat keserű szájízt hagyott a lakosságban, főként a férfiakban, mivel így az áfész rugalmatlan leltári menetrendje kirekesztette őket az ajándékvásárlásból. Az üzlet is ráfizetett. A többi között ötven doboz eladatlan bonbon bánta a rosszul időzített árukészlet-felmérést és elszámoltatást. Mindezt azért sem hagyhatjuk szó nélkül, mert hiszen Zsanán a termelő- szövetkezet dolgozói és a háztáji gazdák nem csak megtermelik a napi ellátáshoz szükséges élelmiszer-alapanyagokat. Szeretnék — zavartalanul, fennakadás nélkül — nekik való árukra el is költeni a pénzt egész évben! Kohl Antal A folyamatos és gyors árszínvonal- emelkedés bizonyos mértékig megosztja a társadalmat, mivel általa a családok helyzetében egyébként is meglevő különbségek tovább nőnek. Az egyik családban a munkaképes családtagok képesek és hajlandók többletmunka vállalására, a másikban nem. Az egyik család éppen a nagyobb beszerzések (lakás, bútor, háztartási gép stb.) vásárlása előtt van, a másik már szerencsére túl van ezeken. Az egyik családban még van szabad rendelkezésű jövedelem, amellyel az áremelkedést egy ideig ellensúlyozni lehet, a másikban már negatív az eredmény, az alapszükségleteket sem tudják kielégíteni. A fogyasztói árszínvonal már régen nem a kereseti színvonalhoz, hanem a különjövedelmekkel megfejelt kereseti színvonalhoz igazodik, tehát egyaránt lefölözi a fix jövedelmeket, a mozgó és a külön kereseteket. A különjövedelmekkel nem rendelkező családokban az árszínvonal-emelkedés olyan többletvásárlóerőt fölöz le, amely más családokban keletkezett. Az áremelkedések a diszponibilis, rendelkezésre álló jövedelemhányadot — éppen eltérő arányai miatt — nagy szóródással érintik, aminek ellensúlyozására az államnak sem módszerei, sem pénzkeretei nincsenek. Jövedelemátcsoportosulások Az infláció hatására ellenőrizhetetlen jövedelem-átcsoportosulások történnek a rétegek, családok között. Akinek takarékbetétje van, az veszít, mert a kamatláb alacsonyabb az áremelkedési százaléknál. Aki lakáskölcsönt vesz igénybe, az nyer, mert az őt terhelő kamat alacsonyabb az infláció mértékénél. Ha most egy törlesztőrészlet 200 téglát ér, ez tíz év múlva csak 40 téglát fog érni. Voltaképpen jövedelem csoportosul át a betéttulajdonosoktól az adósokhoz. De éppen így van bizonyos átcsoportosulás az adózott tevékenységektől az adózatlanok felé, a kü- lönjövedelemmel nem rendelkezőktől az ilyenekkel rendelkezőkhöz. Azok is nyernek az infláción, akik vagyonnal — telekkel, hétvégi házzal, gépkocsival, nemesfémekkel, műkincsekkel — rendelkeznek, mivel ezek ára gyorsabA Minisztertanács a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény végrehajtásának elősegitéséért és'a jogalkotás demokratizmusának fejlesztéséért az érintett társadalmi szervezetekkel és érdekképviseleti szervekkel egyetértésben — irányelveket tett közzé a Magyar Közlöny legutóbbi számában. bán emelkedik, mint az általános árszínvonal. Értéket, vásárlóerőt szívnak el azoktól, akik még ilyen beszerzések előtt állnak — elérhető vagy elérhetetlen távolságban. A progresszív személyi jövedelemadó hatására, és az ártámogatások csökkentése következtében pedig vásárlóerő áramlik a magánháztartásból az államháztartásba. Minden ilyen közvetett és rejtett jövedelemátcsoportosulás és. vagyonátcsoporto- sulás mögött érdekek vannak, mégpedig egymással keményen ütköző érdekek. Aki rosszul jár, másképp gondolkodik, mint akinek a sors növeli a személyi vagyonát. Állami és egyéni érdek Ezeknek az érdekfeszültségeknek a csökkentéséhez az út az infláció megfékezésén keresztül vezet. Persze nem magát az áremelkedést kell fékezni, hanem annak okait felszámolni. Gyors árszínvonal-emelkedés mellett nem lehet megvédeni a munkajövedelmek és a társadalmi juttatások reálértékét. Sőt, ilyenkor az egyensúlypolitika oltárán fel kell áldozni a reálérték-megőrzés elvét. Nem a bért, a nyugdíjat csökkentik, hanem az árszínvonalat emelik. Ha nem képes a nemzetgazdaság a nemzeti jövedelmet reálértékben növelni, csökkentik a fizetőképes kereslet reálértékét. Az államháztartás egyensúlyi érdeke szembekerül a magánháztartás egyensúlyi érdekével. A vállalati jövedelmeket is alaposan megcsapolja az állam, s erre felhasználja az inflációt is. Sok vállalat, szövetkezet kerül árollóba: költségei nagyobb mértékben nőnek, mint termékeinek árai. A magán- háztartás is árollóba kerül: a megélhetési költségek gyorsabban nőnek, mint a családi jövedelem. A társadalmi juttatások, körében elsősorban a nyugdíjak reálértékéről és az egészségügyi ellátás reálszintjéről van szó. A nyugdíjrendszer korszerűsítése nem gyengítheti, nem lazíthatja a nyugdíjösszegnek a korábbi munkajövedelem-nagysággal és a szolgálati idővel való függvényszerű kapcsolatát. A nyugdíj nem is társadalmi juttatás, hanem több évtized munkájával, jelentős saját hozzájárulással megalapozott, saját jogú jövedelem, járandóság. A társadalmi vita céljairól és formáiról az iránymutatás megállapítja: a jogszabályok előkészítése során fontos követelmény az állampolgárok észrevételeinek és javaslatainak megismerése és hasznosítása. Ennek egyik legalkalmasabb módszere a társadalmi vita, amely — amellett, hogy lehetővé teszi a demokratikus jogszabály-előkészítést — elősegíti az állampolgárok jogi ismereteinek, jogtudatának fejlesztését, az önkéntes jogkövetést és a jogszabályok társadalmi hatékonyságának növelését is. A törvényjavaslatok társadalmi vitájáról a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény rendelkezik. Törvényerejű rendelet vagy minisztertanácsi rendelet előkészítése során társadalmi vitát akkor kívánatos szervezni, ha a tervezett jogszabály a társadalom szélesebb rétegeit érinti. A társadalmi vita legcélszerűbb formája az általános vita és a rétegvita lehet. Ha az előbbiről van szó, akkor az állampolgárok széles köre mond véleményt. Ilyen vitát akkor célszerű szervezni, ha a tervezett jogi szabályozás közvetlenül érinti az állampolgárok széles körének jogait és kötelességeit. A rétégvitában az állampolgároknak az a csoportja vesz részt, amelyet a tervezett jogi szabályozás elsősorban érint. Az állampolgárok széles körét érintő jogszabálytervezeteket, a társadalmi vita előkészítése érdekében, a sajtó útján közzé teszik — szögezik le az irányelvek. A szakmai vitával kapcsolatban az a Minisztertanács álláspontja, hogy ezekbe az eszmecserékbe — a tervezett jogi szabályozás tárgyának megfelelően — az elméleti és gyakorlati szakembereket, a jogszabály végrehajtására hivatott szervek és a tudományos intézmények munkatársait indokolt bevonni. A jövedelembiztonság árbiztonság nélkül nem értelmezhető. Különösen nehéz azoknak az idős embereknek a helyzete, akik már 8—10 éve nyugdíjban vannak, s ezalatt nyugdíjuk vásárlóértéke a felére csökkent. A nagyobb baj persze nem ott van, ahol az öregek gyermekükkel egy háztartásban élnek, és megvan ott a helyük, szerepük, dolguk, biztonságuk. Nem csak a pénz hígul Az áremelkedés más ellátások színvonalát is veszélyezteti, legyen szó kereskedelmi és közlekedési hálózatról, oktatásról vagy egészségügyről. Követelmény, hogy például az egészségügyi felszerelések, gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök stb. árszínvonal-emelkedése ne vezessen az egészségügyi intézmények szolgáltatási színvonalának romlásához, az ellátásra szorulók terheinek növeléséhez. Ugyanez áll a közoktatásra, a közművelődésre, az utak állapotára, a közrendre és közbiztonságra. Ezek nem lehetnek a növekedési ütem, az egyensúlyi helyzet és a cserearány függvényei. Annyira rosszul azért nem állunk. A folyamatos és gyors árszínvonalemelkedés rendkívül megnehezíti a népgazdasági tervezést, a színvonalas pénzügypolitikát, a vállalati és a lakossági megtakarítások növekedését, a tőkeáramlást, a vállalati kalkulációt, de nehezíti az életszínvonal- és szociálpolitikát is. Az érdekek összekuszálód- nak. Ahelyett, hogy egymás érvényesülését segítenék, azokat keresztezik. Nemcsak a pénz inflálódik, hígul, hanem a teljesítmény, a fegyelem, a minőség is. Mind több család él egyik napról a másikra — menekülve a pénzétől. Mind nagyobb vásárlóerő áramlik a napi fogyasztási cikkek piacára, a folyó kiadások fedezésére, ami megbontja a piaci egyensúlyt, újabb áremeléseket kikényszerítve. Gyengül a családok, vállalatok jövőépítő, jövővédő funkciója. Túlsúlyba kerülnek a napi fogyasztási, fennmaradási érdekek. Ezeknek az ellentmondásoknak a feloldása a következő évek legnehezebb és legszebb feladata. dr. Pirityi Ottó Az iránymutatás a társadalmi és a szakmai viták előkészítésével és megszervezésével és foglalkozik. Rögzíti, hogy a viták előkészítésének tervszerűsége érdekében a Minisztertanács a jogalkotási programban határozza meg a vitára bocsátandó jogszabálytervezeték körét. A megalapozott véleménynyilvánítást segítendő a tervezett jogi szabályozás főbb elveit, társadalom- és gazdaságpolitikai indokait, a szabályozás várható társadalmi és gazdasági hatását, valamint a jogszabály végrehajtásának feltételeit is megismertetik a vita résztvevőivel. Az eszmecserék tapasztalatainak, a felmerült javaslatoknak a hasznosítása érdekében kívánatosnak tartják, hogy a jogszabály előkészítéséért felelős minisztérium, országos hatáskörű szerv munkatársai is vegyenek részt a vitákban. A, tanácskozásokon elhangzott észrevételek és indítványok értékelése a jogszabályok előkészítéséért felelős minisztérium, országos hatáskörű szerv feladata — állapítja meg az iránymutatás a társadalmi és szakmai viták eredményének hasznosításával kapcsolatban. Külön szól arról, hogy Ha a vitában elhangzott javaslat megalapozott ugyan, de a megvalósítására a jogszabálytervezetben nincs mód, akkor az indítványt mint közérdekű bejelentést — elbírálásra és hasznosításra — az értékelésére illetékes szervhez továbbítják. Kívánatos, hogy a viták során elhangzott jelentős, de el nem fogadott javaslatok elutasításának indokairól a jogszabály előkészítője tájékoztassa a jogalkotót és a vita szervezőjét. A Minisztertanács fontosnak tartja, hogy a társadalmi és a szakmai vitáknak a tájékoztató és a hírközlő szervek adjanak széles nyilvánosságot, s az elhangzott lényegesebb észrevételekről és javaslatokról tájékoztassák a közvéleményt. ÖTMILLIÁRD FORINT ÉRTÉKBEN Kincstárjegyek kibocsátása A Budapest Bank szervezésében húsz banknál és pénzintézetnél — a többi között az OTP-nél és a takarékszövetkezeteknél is — megkezdték a kincstárjegyek kibocsátását. Az új értékpapírokat 3, 6 és 9 hónapos lejárattal hozták forgalomba, 5 ezer, 10 ezer, 50 ezer, 100 ezer, illetve 1 millió forintos címletekben. A kincstárjegyek évi kamata 8, 9, illetőleg 10 százalék, a kamatot 20 százalékos jövedelemadó terheli. Az érdeklődés a vártnál nagyobb — hétfőn, a kibocsátás napján mintegy 60 millió forint értékben adtak el a pénzintézetek kincstárjegyet. Az elsődleges kibocsátással párhuzamosan megszervezik az új értékpapírok másodlagos forgalmát is. A Budapest Bank minden, már eladott kincstáijegy visszavásárlására vállalkozik. Azt is garantálja, hogy ezeket az értékpapírokat névértékben vagy a névértéknél valamivel magasabb áron veszi vissza, így a kincstárjegy a kötvényeknél mindenképpen nagyobb biztonságot nyújtó értékpapírrá válik. A most kibocsátott 5 milliárd forint értékű kincstárjegyen kívül jelenleg mintegy 27 milliárd forint értékű kötvény van forgalomban, ezeket az elmúlt 5 év során bocsátották ki a vállalatok és a pénzintézetek. A kincstárjegyek számottevően növelik a kínálatot, a szakemberek mégsem számolnak a kötvények keresletének csökkenésével. Úgy gondolják: a kincstárjegyek a lakosság még mobilizálható megtakarításait fogják „felszívni”. A kincstárjegyek kibocsátására — mint ismeretes — azért került sor, mert a költségvetés mind nagyobb mértékben kívánja értékpapírokkal finanszírozni az államháztartásban jelentkező hiányt. A költségvetési törvény alapján az idén 15 milliárd forint értékben bocsáthat ki az állam kincstárjegyet. Ezt a pénzintézetek, vállalatok és szövetkezetek mellett magánszemélyek is megvásárolhatják. Visszafizetését az állam szavatolja. Nagycsaládosok egyesülete alakult MINISZTERTANÁCSI IRÁNYELVEK Társadalmi és szakmai viták
