Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-22 / 69. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. március 22. A MŰVELTSÉG MINT TERMELÉSI TÉNYEZŐ Gazdaság és kultúra Kulturális életünk egyik nyitott kérdése a munkahelyi művelődés. Bárhol is kerül napirendre, szélsőséges álláspontokat provokál. Különösen mostanában élénkültek meg a viták, amikor a szakterület saját intézményrendszere is súlyos gondokkal küzd. Nem tisztázott: mi a dolguk? A gyárakban, üzemekben egyre kiélezettebbek a gazdaság és a kultúra — vélt vagy valós — ellentétei. Az egyik szélsőséges álláspont szerint, a munkahelyi művelődési formák végső soron látszattevékenységeket takarnak; a másik szerint ellenkezőleg: ez a terület a közművelődés legdinamikusabban fejlődő, legnagyobb távlatokkal rendelkező ága. Szociológusok, népművelők, pszichológusok évek óta vitáznak e témán. Az elemző, útmutató tanulmányoknak, tanácskozási jegyzőkönyveknek ma már könyvtárnyi irodalma van. Néha viszont úgy tűnik: a szakemberek egymásnak írnak. A vállalatok, szövetkezetek irányítói — gondjuk, bajuk van ezer — nem tekintenek a téma mélyrétegeibe. A gazdasági vezetők többsége csak legyint, ha a munkahelyi művelődés fontosságát említik előtte. Sok esetben már tíz évvel ezelőtt is csak „parancsszóra” alkalmaztak üzemi népművelőket; nem ritka, hogy azóta sem tudták meghatározni: ezeknek a munkatársaknak végül is mivel kellene foglalkozniuk. Mostanában pedig — amikor már nem nehéz indokot keresni a bérterhek enyhítésére — igyekeznek mihamarabb megválni tőlük. Ha termelésközpontú szemlélettel közelítünk a témához, érthető a logika. Miért áldozzon a gazdálkodó szervezet — senki által nem kívánt — ismeretterjesztő előadásokra, előádóestekre, kiállításokra, amikor a legfőbb cél: a gazdaságosabb termelés megszervezése is akadályokba ütközik? Miért pazarolják a pénzt látszattevékenységre? Ha ezekre a kérdésekre kívánunk választ adni, mi sem mondhatunk mást: A „kultúrfelelős” posztokra sok helyen valóban a racionalizálás jegyében mondták ki az ítéletet: felszámolás. Persze ezek a ma oly gyakran dicsért „végzések” nem igazolhatják a tamáskodók igazát; azt, hogy mindaz, amit a Közművelődési Törvény paragrafusai ajánlanak — mai viszonyok között már — értelmüket vesztették. „Hosszú távú gondolkodást igényel” A problémát másként is meg lehet közeliteni. Olyan felfogással, amely új funkciót kíván a szakágnak. Eszerint: a munkahelyi művelődés legfőbb feladata a termelés tudati feltételeinek javítása. A jövőben ugyanis rohamosan növekednek a munkaerő fölkészültségével kapcsolatos igények. A közgazdászok nagy összefüggéseiben már bizonyították is ezt, de igazán sem az üzemek, sem a művelődésügy ném vontak le megfelelő következtetést. Látni kell: invesztálni az „emberi tényezőbe” — hosszú távú gondolkodást igényel. Tehát új szemléletre van szükség! A vállalati népművelői státuszok a jövőben nem lehetnek „káderparkolók”. A munkahelyi népművelést szorosabb szálakkal kell kötni a termelési célokhoz. A munkahelyi közművelődési tevékenységgel a megváltozott igényeknek megfelelően, elsősorban a dolgozók értékalkotó képességét, munkakultúráját kell növelni. Ennek lehetősége a munkára, a munkahelyre, a munkahelyi viszonyokra vonatkozó ismeretek bővítése, valamint a személyi képességek fejlesztésével, a dolgozók felkészítése a magasabb szintű technika befogadására, a számítástechnika alkalmazására, a technológia-, termék- és szakmaváltásra. Jelentős szerep hárul a munkahelyekre az érdekérvényesítő képesség fejlesztésében. Segíteni kell a dolgozókat életvitelük alakításában, emberi problémáik megoldásában (családi nevelés, egészségnevelés, közhasznú ismeretek). Ne tartsák másodrendű munkatársnak! Mi kell tehát a feszültségek feloldásához, az előrehaladáshoz? Mindenekelőtt a közművelődési szakemberek gondolkodásának, munkastílusának megváltoztatása. Az egyetemi, főiskolai szakemberképzés korszerűsítése. Hasznos lenne az is, ha a jó felkészültségű, hivatásszerető népművelőket nem tartanák másodrendű munkatársaknak a vállalatoknál. A dolgozók tudati állapotát, informáltságát fejlesztő szakembereknek, valamint a gazdálkodás szervezőinek, irányítóinak harmonikus munkakapcsolatban kell lenniük. Hiszen olyan gyakorlat születhet a felek együttmunkálkodása nyomán, amely már nem használja a művelődés merev, elavult eszköztárát, hanem korszerű módszerekkel segíti a vállalat sajátos munkafeladatainak megvalósulását. A megújult szövetségben folyó munka hozzájárulhat a dolgozók szellemi, s ezzel együtt anyagi gyarapodásához... Farkas P. József Petőfi-szobrot avattak Jászalsószentgyörgyön A nagy költő nevét viselő Jász- alsószentgyörgyi Petőfi Tsz megbízásából készítette el Petőfi Sándor szobrát Zilahi Zoltán jász- fényszarui művész. Alkotását a nagyüzem központi telepén állították fel. NEMCSAK NUMIZMATIKUSOKNAK Megyei érdekességek Az éremben Hazánkban mind többen foglalkoznak éremgyüjtéssel. A numizmatikusok száma már több ezerre tehető. Sokuk tagja a Magyar Éremgyüjtők Egyesületének, s külön megyei szervezeteket is kialakítottak, ahol rendszeresen találkoznak. Az adásvételek, a csereberék alkalmával mód van szakmai megbeszélésekre is. Mindezeken túl évente két alkalommal Az érem című, ötvenoldalas kiadványban tájékozódhatnak a numizmatikai érdekességekről. A napokban megjelent legújabb számban több Bács- Kiskun megyei szerző publikál. Nemcsak a gyűjtőknek, hanem a pénz története iránt érdeklődőknek is figyelemreméltó olvasmányt nyújt Leányfalusi Károly Bőle Mária arcképe a 10 pengős bankjegyen című írása. Az akkori fiatal lány, aki egyébként Kecskeméten él, arról vall, hogyan lett „pénzmo- dell”. Kőhegyi Mihály bajai muzeológus hat numizmatikai kötetet ismertet, közöttük Ivá- nyosi-Szabó Tibor Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711 című munkáját. Ebből megtudhatjuk, hogy a hódoltság alatti mezővárosban 65-féle pénz forgott közkézen a városban. Nánási Éva cikkéből viszont az derül ki, hogy a megyeszékhelyi gimnázium gyűjteményében a háború előtt francia nyelvű 2 koronás szükségpénz is volt. Gosztonyi József Kiss Kovács Gyula éremmüvészetét mutatja be. Az érmék között van az 1973-ban kiadott Kecskemét művészetéért és a Petőfi Nyomda avatása 1972 emlékérem is. A kiadvány végén dr. Nagy Lórántra emlékeznek, aki a bajai, majd a kiskunhalasi járás- bíróság elnöke volt, később — saját kérésére — ügyvéd. Életének jelentős részét, halasi éveit a numizmatikának, azon belül is a szlavón pénzeknek szentelte. Különböző szaklapokban számos publikációja, tanulmánya jelent már meg. —pulai— GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Márciusi staféta Még a nap is kibújt a szürke felhők mögül, amikor a kokárdás, úttörőegyenruhás gyerekek elindultak ünnepelni, emlékezni a kecskeméti úttörő- házba. Minden csapattól ketten érkeztek, így csaknem százan vettek részt azon az eseményen, amelyet felnőtt vezetőik Márciusi staféta címmel rendeztek számukra. (Természetesen valamennyi úttörőcsapatnál megemlékeztek az 1848-as eseményekről, Petőfiről, rendeztek szavalóversenyt, koszorúztak, őrtüzet gyújtottak, tisztelegve a szabadságért küzdő katonák emléke előtt.) Az úttörőházban a tükörteremben köszöntötte a kék- és vörösnyakken- dős gyerekeket Bényiné Varga Malvin úttörőelnök, majd együtt énekelték el a Gábor Áron rézágyúja kezdetű forradalmi dalt. A köszöntő után forgószínpad következett: valamennyi ifjú küldött minden eseményen részt vehetett. A ház büféjében rendezték be a Pilvax kávéházat. Itt ültek a várakozó diákok, amikor megjött a hírnök: Bécsben kitört a forradalom...! kiáltással. „Petőfi Sándor” pedig egy asztal tetején állva szavalt. (Ottjártunkkor a Zrínyi iskola úttörője. Deák Gábor személyesítette meg a költőt, forró hangulatot teremtve a ,,Pilvax”-ban) Az iskolából egyébként a Szorgalom őrs érkezett, kiválóan felkészülve ragadták magukhoz a kezdeményezést, szerepet adva az őrs minden tagjának. Az asztaloknál mindaddig csendesen eszegető, beszélgető márciusi ifjak nyomban megértették: mindazt, amiről eddig csak suttogni mertek, most együtt fogják megvalósítani... A gyerekek tevékenységét értőn, gondosan irányította Nádas Mária és Varga Imréné. Jó volt a hangulat a CIMEA-szobá- ban is. Trajer Teréz, Nagy Lászlóné, Frankó Jánosné egy hosszú asztalra rakta a jelképeket, és a sok szép babát. A csapatok küldöttei figyelmesen hallgatták a beszámolót a CIMEA munkájáról, arról, hogy milyen sok gyermek • A Szorgalom őrs tagjai Deák Gabit hallgatják, aki — Petőfiként — a Nemzeti dalt szavalja. • A ClMEA-szobában sok baba várta a gyerekeket, fekete, sárga és fehérbőrű babák között még egy hosszú copfos indián-baba is volt, jelképezve a világ gyermekeit, a CIMEA összetartó erejét. nem járhat iskolába, és nem ehet any- nyit, amennyire szüksége lenne. Azután rajzolták a jelvényeket, nézték a képeket, és játszottak is egy kicsit a babákkal. A csákó- és jelvénykészítőknél még_. csatakiáltások is születtek, jobbnáljobb buzdító mondatokat találtak ki a ragasztóval, ollóval dolgozók. A márciusi stafétát közösen fejezték be: őrtüzet gyújtott a sok gyerek az udvaron. Körülállták a gondosan épített kis tábortűz lángjait és együtt éneí. .íz_f. WW?*' TUDÓSÍTÓINK JELENTIK Örömmel közöljük mindazoknak a gyerekeknek a beszámolóját, akik a CIMEA jegyében ünnepeltek, emlékeztek megalakulásáról, jelentőségéről. „Az elmúlt napokban nagyszabású farsangi bálát rendezett a bácsalmási úttörőcsapat a CIMEA jegyében — olvastuk Kovács Annamária levelében a jelmezes felvonulók egy-egy ország népviseletét igyekeztek megjeleníteni. A karnevál jól sikerült, volt tombola, üdítő, sütemény, szendvics, és egyéb finomságok. Iskolánk igazgatója megdicsérte a megyei vetélkedőn kiválóan — I. illetve II. díjas — szerepelt fiú és lány tornászokat.” Soltvadkertről egy kisdobos, Eher Krisztina krónikás küldött beszámolót. „Mi, kisdobosok is megemlékeztünk a CIMEA megalakulásáról csapatunkban, Soltvadkerten. Úgy döntöttünk, ha úttörők leszünk, külföldi gyerekekkel vesszük fel a kapcsolatot, most, kisdobosként harminc, hazánk különböző pontján tevékenykedő csapat tagjainak írtunk, kérve őket, írjanak magukról, életükről, munkájukról." Egyre többen számolnak be arról, hogy szívesen és örömmel tanulják az idegen nyelveket. Most két ifjú eszpe- rantista leveléből közlünk részleteket. Kecskeméten a Kertvárosi Általános HANS BRUCK: A ló és a szamár egy újonnan épült hídnál találkoztak. — Ez igen! — szólt a ló. — Igazán pompás dolog, hogy ezután nem kell a vízen átgázolni, ha a másik partra akarok érni . . . — Én bizony nem is gondolok arra, hogy a hidat használjam! — válaszolt a szamár. — Ezeket az új dolgokat én nem szeretem. — Pedig én figyelmeztetlek téged, barátom —szólt ismét aló— úgy tűnik nekem , hogy afolyót kikotorták és kimély íIskolában évek óta tanulhatják ezt a szép és hasznos nyelvet a gyerekek. Örömeikről szól a negyedikesek levele. „Negyedikesek vagyunk, másfél éve tanuljuk az eszperantó nyelvet. Halász Ferencné, Éva néni foglalkozik velünk. Nyelvtanulásunknak köszönhetjük, hogy elmehettünk Mártélyra, a csehszlovákiai Poprádra és az elmúlt napokban Budapestre az eszperantó találkozóra. Emlékezetes marad számunkra, mert mi voltunk az esemény főszereplői. Velünk tartották ugyanis azt a bemutatót, amit az eszperantót tanító tanáménik és bácsik hallhattak és néztek meg. Velünk jött Füzesi Pista bácsi, aki mindvégig bátorított bennünket. Nagyon jó volt sikerrel szerepelni. Balázs Attila a bugaci általános iskolában tanulja az eszperantót. Ő is sikerről írta levelét: „Januárban már tudtuk: részt vehetünk a Szombathelyen sorra kerülő országos eszperantó szavalóversenyen. Az eseményre hetvenen érkeztünk, és két kategóriában vetélkedtünk: kisdobosok és úttörők külön-külön. Mi, bugaciak a negyedik helyen végeztünk! Örültünk az eredménynek, megnéztük a szép várost is hazautazásunk előtt". Hagyomány tettékamedrét. Te pedig nem tudsz úszni. Vigyázz hát, ha keresztül akarsz rajta gázolni. — Mi mindent beszélsz összevissza! Az én apám, a nagyapám, még annak az apja is mind a vízen át gázoltak. Miért térjek el én ettől...?! Ezeket mondta a szamár és nekivágott a folyó vizének. Nem tudott úszni, mély volt a meder, a csökönyös szamár el is merült a vízben. Ez természetesen csak egy ilyen szamárral történhet meg . . . Fordította Antalfy István Á kecskeméti szavalóverseny győztesei Az 1848-as eseményekre emlékeztek a gyerekek, akik részt vettek az elmúlt napokban a Kecskeméten rendezett ünnepi szavalóversenyen. A kisdobosok közül az első-másodikosok csoportjában az első helyezést a Petőfi iskolába járó Barta Gabriella érte el. A harmadik-negyedik osztályosok közül a legjobbnak a Buday Dezső Általános Iskola kisdobosa, Balogh Edina bizonyult. Az úttörő korosztályban vetélkedők közül Csatári Márta, a Molnár Erik iskolából, illetve a Zrínyi Ilona Iskolából Mészáros Gyula jutott a dobogó felső fokára. Barátaimról Van egy kutyám, kis szőrcsomó, Mindig vidám, pajkos, bohó. Mikor hazaérek délben, Nagyot ugrik örömében Van egy cicám, hízelegve Bújik mindig az ölembe. Ha tányérja tejjel teli, Mind megissza, nem szégyelli. Van egy nyuszim, tarkabarka, Picinyke kis bojt a farka, Nagyon félénk ez a kis nyúl, Ha megijed földre lapul. Van egy kis zöld papagájom. Hogy beszéljen, alig várom. Az lesz majd egy csodás napunk, Amikor majd szót válthatunk. Van nekem még.. . mi van nekem? Ez az állatseregletem! Elégedett vagyok velük. . . És remélem, ők is velem. Opauszky László Összeállította: Selmeci Katalin SULIMOZI Megkezdődött a vetítés a kecskeméti Sulimoziban, ahol a tananyaghoz kapcsolódó filmeket nézhetik meg a város és a környék iskoláinak tanulói. Az elmúlt napokban a Beszélő köntös című filmet több mint kétszázan nézték meg, és sokan jelezték jövetelüket a Légy jó mindhalálig megtekintésére is, március 23-án, és a Kőszívű ember fiai is sok gyereket érdekel, örvendetes, hogy a kecskeméti iskolák mellett a ballószögi és ágasegyházi pajtások is eljönnek a Sulimozi előadásaira. A további vetítéseken a Twist Olivér, a Rákóczi hadnagya, a Láthatatlan ember és a Robin Hood bemutatása szerepel.
