Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-22 / 69. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1988. március 22. Szovjet álláspont a genfi tárgyalásokról A Szovjetunió álláspontja egyértel­mű a genfi tárgyalásokon: amennyiben nem szavatoljak az ABM-szerződés be­tartását, nem kerülhet sor a hadászati támadófegyverzet 50 százalékos csök­kentésére — hangsúlyozta a Pravda hétfői számában megjelent nyilatkoza­tában Alekszandr Obuhov nagykövet, a genfi tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttség vezetője. Obuhov kitért a tengeri telepítésű, nagy hatótávolságú manőverező ro­botrepülőgépek problémájára is: az amerikaiak a közeljövőben négyezer ilyen fegyvert kívánnak telepíteni, igaz, csak 800 nukleáris töltettel felszerelve. A szovjet ellenőrzési módszereket ugyanakkor nem tartják kielégítőnek, és ezért nem hajlandók szerződésben korlátozni e fegyvereket. Hasonlóan érvelnek a légi telepítésű manőverező robotrepülőgépek kérdésében is. E kis­kapuk kizárasa, és megfelelő ellenőrzés megteremtése nélkül azonban nem le­het megkötni a HTF-szerződést. Titkos magfúziós kísérlet Neradában Amerikai kutatók szigorúan titkos magfúziós kísérletet végeztek két évvel ezelőtt az Egyesült Államok nevadai atomkísérleti telepén. A titokról a The New York Times című lap rántotta le a leplet hétfői számában. A lap azt jelentette, hogy a kísérlet újdonsága egy olyan módszer alkalma­zása, amely eltér az amerikai energeti­kai fejlesztési stratégiában vázoltaktól. Föld alatti atomrobbantásból eredő sugárzással indították el hidrogén- atommagok fúziós folyamatát, mely roppant energiát szabadított fel. Az ilyen kísérlet szolgálhat éppen­séggel magfizikai kutatásokat is. de ha­dászati célokra is felhasználható. A magfúzió révén keletkező energia bé­kés célú hasznosítása, vagyis a szabá­lyozott termonukleáris reakció egyelő­re megoldatlan tudományos és műsza­ki probléma. HUSZONHÁRMAK Újabb megegyezés Jelentős eredményt értek el az európai hagyományos haderő csök­kenteséről tartandó tárgyalások elő­készítésében a Varsói Szerződés és a NATO huszonhárom tagállamának képviselői: Bécsben folyó konzultá­cióik hétfői ülésén megegyeztek a tárgyalásokra vonatkozó mandá­tum bevezető részének szövegében. A szöveg — a preambulum — rögzíti, hogy a tervezett leszerelési tárgyalások az európai biztonsági folyamat keretében zajlanak majd le. A Helsinki Záróokmány aláíró­államai közül azok vesznek részt rajtuk, amelyek fegyveres erői meg­határozó szerepet töltenek be az eu­rópai katonai erőviszonyok alaku­lásában, azaz a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai. A bevezető rész kimondja? továbbá: a tárgyalá­sokat a részt vevő államok egyenjo­gúságának és szuverén egyenlőségé­nek alapján tartják. A mostani megegyezés egyben le­hetővé teszi, hogy a „huszonhár­mak” továbblépjenek a még vita­tott kérdések megoldásában. LINCSELES BELFASTBAN Két katonát áldoztak a csőcseléknek A brit közvélemény sokkos állapotban várta hétfőn a kormány parlamenti nyilatkozatát a Belfastban történtekről. Az észak-írországi erőszakcselekmények véget nem érő láncolatába belefásult szigetországban tv-nézők milliói most először voltak szemtanúi az Egyesült Királyság egyik tartományi fővárosának utcáin végbemenő lincselés borzalmas jeleneteinek. Hogyan vált szombaton a templomból a katolikus temető felé tartó ünnepélyes gyászmenet pillanatok alatt fékezhetetlen, lincselő csőcselékké? A „hogyan?” kérdést a hétfői brit lapokat megtöltő vérfagyasztó képsorok és a gyászmenetbe gépkocsijával belehajtó két civilruhás brit katona útvonalának helyszínrajzai válaszolják meg. A „miért?” kérdésre még csak abban a gyakorlati értelemben keresik a választ, hogy a szolgálati úton levő két civilruhás híradós altiszt miért hajtott bele a temetési menetbe, jóllehet a belfasti helyőrségnek kjadott parancs szerint a szerdán lezajlott temetői merénylet egyik áldozatának temetése idején a katonáknak távol kellett volna tartaniok magukat a végletekig felzaklatott katoli­kus negyedtől. Arra a kérdésre, hogy miért feszültek ellenőrizhetetlenné váló indulatok a gyászmenetben haladó kétezernyi emberben, a tömeglélektan professzora, dr. George Gaskell, a The Daily Telegraph hasábjain így válaszol: „Áz előfeltétel az, ha egy közösségen úrrá lesz a fenyegetettség, az ostromállapot érzete. Világos, hogy a gibraltári események óta (amikor egy brit kommandóegység agyonlőtt három fegyvertelen IRA-aktivistát), Észak-Irország katolikus kisebbségén ilyen érzés lett úrrá. Ha ilyen lelkiállapotban levő közösséggel valami történik, ami kézzelfoghatóan igazolni látszik felelmeit — mint például a gyászolók tömegébe belehajtó két katona esete — akkor a villámgyorsan terjedő rémhírek pánikkeltő hatására fékezhetetlen indulatok lesznek úrrá a tömegen. Egyedei erkölcsi gátlása­ikat a tömegcselekvésben feloldva vezetik le, őrjöngő dühbe átcsapó félelmeiket a láthatóvá vált ellenségen”. James Molyneaux, a brit uralom fenntartása mellett elkötelezett hivatalos unio- nista párt vezére és parlamenti képviselője arra követel választ a brit kormánytól, hogy a színhely közelében készenlétben álló 500 főnyi katonaság miért nem lépett közbe, jóllehet a temetési menet fölött lebegő katonai helikopterről a parancsnoki posztra egyenes adásban közvetített tv-felvételen látható volt a lincselés minden mozzanata. A protestáns ultrák vezére azzal vádolta a kormányt, hogy az ír katolikus egyház és az IRA „békítgetésére” törekedve, „feláldozta a két katonát a csőcseléknek”. Hétfői lapjelentések szerint videofelvételek alapján három embert már őrizetbe vettek és a brit karhatalmi erők általános razziát készítenek elő a katolikus negyedben, hogy kézrekerítsék mindazokat az azonosítható személyeket, akiknek részük volt a két katona ütlegelésében és megölésében. ESEMÉNYEK SOROKBAN MOSZKVA Julio Sanguinetti uruguayi államfő hétfőn Moszkvába érkezett, s megkezdte tárgyalása­it a szovjet vezetőkkel. Sanguinetti — akinek személyében először jár uruguayi elnök a Szovjetunióban — szombaton érkezett Le- ningrádba, s hivatalos látogatásával a Legfel­sőbb Tanács Elnöksége és a szovjet kormány meghívásának tesz eleget. Moszkvai megfigyelők a látogatás kapcsán emlékeztetnek arra, hogy Uruguay volt az első dél-amerikai ország, amely elismerte a fiatal szovjet államot, és 1926-ban diplomáciai kapcsolatot létesített a Szovjetunióval. GENF Hétfőn Genfben folytatódtak a közvetett afganisztáni—pakisztáni tárgyalások. E megbeszéléseken Diego Cordovez, az ENSZ főtitkárának személyes képviselője külön- kiilön fogadja az afganisztáni és a pakisztáni küldöttség vezetőit. MADRID Az Észak-Atlanti Közgyűlés tartós kapcso­latot kíván teremteni a Varsói Szerződés tag­államainak parlamentjeivel. A közgyűlés ál­landó bizottsága Madridban döntött így rö­viddel azt követően, hogy a NATO-tagorszá- gok törvényhozóinak delegációja Budapesten járt a magyar országgyűlés meghívására. JOHANNESBURG Dél-Afrika fekete bőrű lakossága hétfőn tiltakozó megmozdulások sorozatával emlé­kezett meg „Sharpeville napjáról": több tíz­ezer fekete munkás és alkalmazott lépett sztrájkba, a diákok ezen a napon nem mentek iskolába. A megemlékezések kapcsán várható összecsapások miatt a kormány megerősített rendőri és katonai egységeket vezényelt Sowe- tóba és más feketék lakta gettóvárosokba, az utcákon járőrök cirkálnak. A Reuter hírügy­nökség jelentése szerint Sowetóból a hatósá­gok kiutasították az újságírókat. 1960. március 21-én a dél-afrikai rendőrség egy tüntetés során 69 feketét ölt meg a Johan­nesburgtól 50 kilométerre található Sharpe- ville-ben. Azóta a fekete bőrű lakosság min­den évben megemlékezik a gyászos évforduló­ról. 1985-ben ugyanezen a napon a rendőrség tüzet nyitott egy gyászmenetre és több mint 20 feketét ölt meg. PEKING A pekingi külügyminisztérium hétfőn köz­zétett nyilatkozata bejelentette: Kína hagyo­mányos, nem nukleáris, föld-föld osztályú harcászati rakétákkal látta el Szaúd-Arábiát. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a Kínai Népköztársaság nem híve a nukleáris fegyve­rek elterjedésének és nem is vesz részt ilyen tevékenységben. Kifejezi meggyőződését, hogy Rijad tartja magát kötelezettségvállalá­sához, miszerint a fegyvereket csakis védelmi célokra használja fel. A Pravda az azerbajdzsáni örmények követeléséről Felelősségre vont területi vezetők Terjedelmes írásban elemzi az azerbajdzsáni Karabah-hegyvidéki Autonóm Területen, Szumgájtban, valamint az örmény SZSZK-ban le­zajlott eseményeket a Pravdának, az SZKP KB központi lapjának hétfői száma. A szovjet pártlap tudósítói cik­kükben a történelmi múltra vissza­tekintve megállapítják, hogy az Azerbajdzsánhoz tartozó, főleg ör­mények lakta területen a szovjetha­talom létrejötte előtt is többször tragikus események történtek a nemzetiségi ellentétek miatt. 1918 —20-ban véres háború dúlt, s a hegyvidék lakosságának egyötöde vesztette életét. Karabah hovatar­tozásának kérdése a húszas évek elején is sók vitát váltott ki. Már akkor szó volt arról, hogy a hegyvi­déki területet Örményországhoz csatolják. Végül is gazdasági meg­fontolásokból döntöttek úgy, hogy Karabah Azerbajdzsán része lesz. 1923 óta autonóm területként az Azerbajdzsáni SZSZK-hoz tarto­zik. Február 20-án példa nélkül álló esemény történt a Szovjetunió nem­zetiségi kapcsolatainak a történeté­ben. A Karabah-hegyvidéki Auto­nóm Terület tanácsa azzal a kérés­sel fordult _ az Azerbajdzsáni SZSZK és az Örmény SZSZK Leg­felsőbb Tanácsához, hogy a hegyvi­déki területet csatolják Örményor­szághoz. A helyi tanács kérte a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsát, hogy vizsgálja meg a kérelmet. A Pravda cikke rámutat: a kérés megfogalmazóinak nem szabad el­felejteniük, hogy a karabahi terület ezernyi szállal kötődik Azerbaj­dzsánhoz, ezek elszakítása nem szolgálná az ott élők jólétét, társa­dalmi fejlődését. Nem beszélve ar­ról, hogy Karabahban nemcsak ör­mények élnek. Az SZKP vezetése nem akarja elodázni a nemzetiségi problémák megoldását, hiszen épp a februári központi bizottsági ülésen határoz­ták el, hogy a kérdésről külön plé- numot tartanak. Ez á határozat egyébként még a karabahi esemé­nyek kirobbanása előtt született mutat rá a Pravda. A Pravda tudósítói leírják, hogy ma már ismert: az események egyik fő mozgatója az úgynevezett Kara- bah-bizottság volt. A szovjet párt­lap tudósítói jelen voltak a bizott­ság egyik ülésén, ahol a résztvevők a káosz kibontakozását előidéző követelésekkel álltak elő. A Pravda cikke élesen bírálja a két köztársaság pártszerveit is, hi­szen rossz ideológiai-nevelő mun­kájuk is hozzájárult az események kirobbanásához. Az Örmény KP KB legutóbbi ülésén kiderült, hogy a párt vezetése elszakadt a töme­gektől, a létező problémákat elhall­gatta. Az azerbajdzsáni pátvezetést azért kell elmarasztalni, mert nem ügyelt arra, hogy a Karabah-hegy- vidék gazdasági fejlődése összhang­ban legyen a köztársaságéval. Ba­kuban önkényes döntést hoztak ar­ról, hogy az ömjény iskolákban megszüntetik az örmény nép törté­nelmének oktatását. Az események szervezői ezeket a súlyos hibákat jól ki tudták használni. A heves indulatok az örmé­nyek és azerbajdzsánok közötti összecsapásokba torkolltak. A leg­súlyosabb összecsapások Szum­gájtban voltak. A városban har- mincketten vesztették életüket, a se­besültek és az őrizetbe vettek száma több mint száz. A Pravda több olyan esetet is megemlít, amikor Szumgájtban azerbajdzsánok ör­ményeket védtek meg, bújtattak az elszabadult indulatokkal sodródó tömeg elől. A Pravda cikke beszámol arról, hogy az Azerbajdzsáni KP Köz­ponti Bizottságának Irodája a na­pokban ülést tartott, amelyen meg­vitatták az illetékes szervek felelős­ségét. Az ülésen hozott határozat értelmében Szumgájt városi párttit­kárát felmentették tisztségéből és kizárták a pártból. Ugyancsak ki­zárták a pártból és a belügyi szer­vekből a város közrendjének fenn­tartásáért felelős rendőrparancsno­kot. A városi tanács elnökét fel­mentették tisztéből és szigorú párt­büntetést kapott. A cikk végül beszámol arról, hogy a szumgájti események vizsgá­lata, a zavargásokért felelősek kilé­tének megállapítása folyamatban van. A Pravda erről részletesen tá­jékoztatni fogja olvasóit. NAPI KOMMENTÁR „A hátsó udvar” Miközben a szovjet külügyminiszter az amerikai fővárosban tárgyal, hogy kollégájával előkészítse Ronald Reagan elnök május végére tervezett moszkvai utazását, Washingtonban lázas tevé­kenység folyik a „hátsó udvar” dilem­máival kapcsolatban: A történészek szerint a kifejezés még Theodore Roosevelt elnöktől származik. Az ö idején még napirenden volt, hogy amerikai tengerészgyalogosok „csinál­tak rendet” olyan közép- és dél-ameri­kai országokban, amelyek a harcias ál­lamfő szerint Amerika hátsó udvarát ké­pezik. Naponta látunk példát arra, hogy a megfogalmazás tartalma ma is élő je­lenség azyimerikai külügy- és a hadügy­minisztériumban. Csak éppen a világ változott meg azóta alaposan, amit a panamai fejlemények is mutatnak. A változatlan koncepció és a megvál­tozott helyzet közötti konfliktus kisu­gárzásának vagyunk tanúi ebben az ügyben is, ami nagy vihart kavart az Egyesült Államokban. Az elnökválasztásokra készülő or­szágban nagy tömegeket aggaszt az a fejlemény, hogy a kormányzat több mint háromezer amerikai katonát küldött a Nicaraguával szomszédos kis országba, Hondurasba. A többezres tüntetések résztvevői úttól tartanak. az ilyen lépé­sekkel hazájuk belesodródhat egy újabb dzsungelháborúba, és ehhez még túlsá­gosan elevenek Vietnam sajgó emlékei. A hivatalos Amerika szerint persze szó sincs erről. A kincstári változat az, hogy Hondurasba Nicaraguából sandi­nista egységek hatoltak be a határmenti harcok során. Colin Powell, Reagan el­nök nemzetbiztonsági főtanácsadója va­sárnap érzékeltette, hogy a dolog nem igazán komoly, mert Ortega csapatai „már amúgyis kivonulóban vannak Hondurasból" — de az amerikai kato­nai jelenlét „garancia" ennek meggyor­sítására. A megfigyelők zöme egyetért abban, hogy az akció mögött nem katonai szük­ségszerűség, hanem politikai meggondo­lás áll. Az Egyesült Államok elnöke a kontrasegély ügyében fájdalmas fiaskót szenvedett a kongresszusban a minap, és a „hondurasi behatolás" körül felszított hisztériával a Fehér Ház megpróbálja a visszájára fordítani a törvényhozási ku­darcot. Ez a dolog lényege. Ezért nincs ok igazi riadalomra Amerika „hátsó udva­rában". Harmat Endre • Amerikai katonák Hondurasban, egészen pontosan a jamastrani légi támaszpont közelében. (TELEFOTO: AP—MTI—KS) Grósz Károly munkatalálkozója egyetemi, főiskolai rektorokkal Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke tegnap munkamegbeszélést tartott az egyete­mek, főiskolák vezetőivel. A hazai felsőokta­tás tartalmi s szervezeti korszerűsítésének meggyorsítását, az egyetemek és a főiskolák képzési, működési feltételeinek lényeges javí­tását szolgáló, 1990-ig szóló művelődési mi­nisztériumi program széleskörű megvitatásá­hoz kapcsolódó konzultáción részt vett Ra­dies Katalin, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezető­je. Grósz Károly bevezetőjében utalt arra, hogy nagy tartalék rejlik a szellemi lehetősé­gek maximális kihasználásában, bővített új­ratermelésében. Miként mondta: ez a to­vábbhaladás kulcskérdése. Az eszmecserén Köpeczi Béla művelődési miniszter leszögezte: a társadalmi szükségle­tekhez, a tudományos fejlődéshez, a nevelés­hez, az oktatáshoz, annak új módszereihez illeszkedő cselekvési program kialakítására olyan pillanatban került sor, amikor a ko­rábbinál sokkal élesebben látszanak az élet minden területén — így a felsőoktatásban is — jelentkező ellentmondások. A hatékony munkához ilyen rövidebb távú programra van szükség, amelyben világosan tükröződ­nek a megvalósítható követelmények. A csaknem hatórás konzultáción húszán mondták el véleményüket a felsőoktatás megújítását célzó programról, ajánlották hasznosításra javaslataikat, tapasztalatai­kat. Felszólalt Krajcsovszki József, a Kecske­méti Tanítóképző Főiskola főigazgatója is. Grósz Károly vitaösszefoglalójában hang­súlyozta: a találkozó is kifejezte, hogy lassan kialakul a nemzeti egység hazánkban atekin- tetben, hogy a világban végbemenő minőségi megújulás az egész magyar társadalomtól új szellemiséget, magatartást, tetteket követel meg. KITÜNTETÉSI ÜNNEPSÉG A Tanácsköztársaság évfordulójának alkalmából ünnepséget rendeztek tegnap délelőtt a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban, a kulturális ágazatban dolgozók részére. Taracközi Katalinnak, a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottsága titkárának ünnepi beszéde után a legkiemelkedőbben dolgozók kitüntetést vehettek át Papesh Lászlótól, a megyei tanács művelődési osztályának vezetőjétől. Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott: Huszár Lászlóné, a szabadszállási mozi vezetője. Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült: Agárdi Márta, a Katona József Könyv­tár könyvtárosa, Borsodi Zoltánná, a Bács-Kiskun Megyei Moziüzemi Vállalat gépkönyvelője, Győrffyné Nagy Erika, az orgoványi általános iskola tanára, Óvári- né Csabai Mária, a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium tanára, Szalainé Kazinczi Erika, a Kunfehértói Nevelőotthon nevelője, Szélesi József, az Erdei Ferenc Művelő­dési Központ gépkocsivezetője és Tóth Lajos, a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Kísérleti Stúdió főtechnikusa. Miniszteri Dicséretben tizenöten részesültek. Új modellre kell áttérni Á gazdasági reform alternatívái Győrben tegnap befejeződött a szo­cialista gazdasági reform alternatíváit elemző nemzetközi tudományos ta­nácskozás. A konferencia tapasztalata­it Pécsi Kálmán, az MTA, Világgazda­sági Kutató Intézetének igazgatóhe­lyettese, a rendezvény szervező bizott­ságának elnöke foglalta össze. — Egy sor modellváltozatot ismer­tettek a résztvevők, nemcsak a magyar, hanem a többi szocialista országból ér­kezett kutatók is. Egyöntetű volt a vé­lemény, hogy a gazdasági reformok je­lenlegi' modelljének tökéletesítése nem folytatható tovább. Ezt a modellt ma már a felemásság, a következetlenség jellemzi: példaként erre elhangzott, hogy Magyarországon is fellelhetők a hiánygazdaság összes szimptómái, an­nak ellenére, hogy kiküszöbölésükre sok minden történt. — A kiút körvonalazásakor egyön­tetű volt az a vélemény, hogy új mo­dellre kell áttérni. Elsősorban a szovjet peresztrojka magyarországi „begyű- rűztetése” tűnik a legcélszerűbbnek. Ez azt jelenti, hogy nem lehet hosszan tar­tó, felemás, késedelmesen megvalósí­tott reformokkal előremenni, hanem — mint ahogy azt Mihail Gorbacsov legutóbbi könyvében részletesen ki is fejtette - a régit, a rosszat, az elavul­tat, a bürokratikust le kell rombolni, és az újat, a racionálist, a hatékonyabbat, a szociálisabbat kell felépíteni. Az új modellel kapcsolatban az az egységes álláspont alakult ki a vitában, hogy alapvető feladat a tulajdonnal összefüggő kérdések rendezése. Esze­rint: nem az a döntő, meghatározó a tulajdonban, hogy állami, szövetkezeti vagy személyi, hanem az, hogy milyen mértékben és mennyire hatékonyan já­rul hozzá a társadalom gazdagodásá­hoz. Csak ez ad lehetőséget az eredmé­nyes szociálpolitika megvalósítására is. Kialakult különféle változatokban az az elképzelés, hogy a szocialista vegyes­gazdaság típusára kellene áttérnünk. Ennek lényege, hogy a termelési eszkö­zök döntő része köztulajdonban van, a szövetkezeti tulajdonforma teljesen a piaci viszonyok hatása alatt áll, és emellett működik mind a magyar, mind a külföldi magántőke a gazdaság­ban. A tulajdonformáknak teljes esély- egyenlőséget kell kapniuk érvényesülé­sükhöz. Ehhez új jogi, alkotmányjogi szabályozásra van szükség, és további gazdasági, valamint azon kívüli intéz­kedések kellenek. Ennek a vegyesgaz­daságnak feltehetően új irányítási me­chanizmusa is lenne, és ezzel kapcsolat­ban elsősorban a tervezés szerepének megváltozása vetődött fel a tanácsko­záson. A tervnek különféle alternatívá­kat kell tartalmaznia, olyanokat, ame­lyek mögött valós gazdasági érdekek húzódnak meg. Ezeket különféle cso­portok képviselik, és gazdasági, politi­kai érdekeiket az önszerveződés lehető­ségeivel .éüve, a nyílt politizálás keretei között fejthetik ki. A konferencián részt' vevők többségének1 véleménye szerint ez az új modell nem igényli a nálunk történelmileg kialakult egy pártrendszer megváltoztatását. — Felvetődött a költségvetési politi­ka újragondolása, a hatalom és gazda­ság összefüggése, az intézményrendszer átalakításának kérdése, a párt szerepe. A vázolt modellben — amikor tehát a gazdasági érdekek kifejeződése egy népfront jellegű mozgalomban, alulról szerveződve, nyílt politizálással törté­nik — a párt szerepe is megváltozik a gazdaságirányításban. A hangsúly az indirektebb irányítás­ra tevődik át. Megmarad a gazdasági folyamatokba való beavatkozás lehe­tősége, de a befolyásolás elsősorban a makropolitika irányításával történik. A fő feladat a verseny tisztaságának védelme, a monopolhelyzetek kiküszö­bölése, a bürokrácia leküzdése. — A konferencia véleménye szerint meg kell kezdeni a vitát az alternatí­vákról. Egyetértettek a résztvevők ab­ban is, hogy szükség van az elhangzot­tak tudományos feldolgozására, publi­kálására, s a témakör megvitatását újabb konferencián kell folytatni. A következő tanácskozás címe ez lesz: „A gazdaságpolitikák hatása és szerepe a szocialista gazdaságban”. A jövő évi konferencia színhelyéül a résztvevők valamennyien Magyarországot java­solták — mondotta végezetül Pécsi Kálmán. Öntözésfejlesztés a Lakiteleki Szikra Tsz-ben (Folytatás az 1. oldalról) Új beruházás 1400 hektáron törté­nik. Tavaly — a munka első évében — az ütemezés szerint 14 millió forin­tot költöttek, kifizették a tervezés költ­ségét, illetve 10 millió forintot gépek vásárlására fordítottak. Az idén ennél nagyobb összeg az öntözésfejlesztésé. Összesen 46 millió forintba kerül az úgynevezett létesítmény-beruházás: a csővezetékek, a hidránsok, a nyomás­központok. A következő évben pedig ismét öntözőgépeket vásárolnak. A vízellátás is megoldott a tiszakécs- kei vízkiemeléssel és a meglevő nyíltár­kos csatornarendszerrel. Ha a tiszaugi hídnál tervezett állami beruházású víz­kivétel megvalósul, erre a rendszerre csatlakozik majd a szövetkezet. Addig is a vizügyi igazgatóság percenként 300 liter víz szolgáltatására vállalt kötele­zettséget, amelyből az idén is használ­nak 60 hektár szőlő és 60 hektár almás öntözésére. Az újabb öntözhető területek kiala­kulása természetesen hatással lesz a termelésszerkezetre. A felmérések sze­rint az öntözéssel elért többlethozamok révén a tsz-nek legalább 13,2 millió fo­rinttal magasabb üzemi eredményt kell hoznia, mint annak előtte. Például az almaültetvényen öntözés nélkül átlag­ban 17 tonnát termeltek hektáronként, míg a vízpótlással legkevesebb 24 ton­na hozam érhető el. Ez kétszeres üzemi eredményt jelent. A szántóföldi növénytermesztés mó­dosítására is felkészülnek. A szója terü­letét iz öntözés kiterjesztése után jelen­tősen növelik, a silókukoricáét pedig csökkentik. Ez utóbbi helyét árunövé­nyek: napraforgó, kukorica és cirok foglalhatják el. G. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom