Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-02 / 52. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. március 2. HAGYOMÁNYOKRA, KÜLFÖLDI SIKEREKRE HIVATKOZHATNAK Két teljes napot töltött Jánoshalmán dr. Dékány István, a Magyar Amatőrfilm és Videoszövetség főtitkára, de csak az egyik technikai szünetben beszélgethettem a mozgalom időszerű kérdéseiről, mert a zsúfolt program kevés szabadidőt engedélyezett, a szemle három megyéből toborzott résztvevői pedig számos ügyben szerették volna megismerni véleményét, esetenként elnyerni támogatását. Keresztnevén szólított sok vendéget; érződött, közös ügyek kapcsolják össze a tisztség- viselőt és az amatőrfilmeseket. — A meghívón olvasható XVIII. sorszám is jelzi, hogy hosszú ideje rendezünk tájegységi szemléket. Idén áprilisban Szegeden kerül sor a harmincötödik országos szemlére. — Tudtommal, mintegy két évtizede tevékenykednek ebben a szervezeti formában. — így van, de a több mint fél évszázada alakult egyesület jogutódjának tekintjük magunkat, így tartanak számon bennünket külföldön is. Hazánk még a harmincas években alapító tagja volt az amatőrfilmeseket ösz- szefogó nemzetközi szervezetnek. Eddig többnyire jó hírünkhöz méltón szerepeltünk a nemzetközi találkozókon. — - Ezek szerint egyik legrégibb közművelődési egyesület tisztségviselőjével beszélgetek? — Történelmünk fordulatai egyesületünket is érintették. Néhány évig elődeink kénytelenek voltak szüneteltetni működésüket. Külföldi tekintélyünknek is köszönhető, hogy sikerült az egyesület újjáélesztése, elismertetése. — - Szövetségüket mozgalomként emlegetik. Az itt is tapasztalt lelkesedés láttán joggal. De azért meg kel! kérdeznem: elég erősek-e érdekeik védelmére, sokan tartoznak-e. táborukba? — Mintegy 700 egyéni tagot és 100 —120 kis közösséget tartunk nyilván. Hasznunkra válna, ha újabb tagok jelentkeznének, de így is életképes, szilárd, tevékeny egyesületünk.-— Rendszeresen megjelenő kiadványunkból is tudható, hogy mindig Dél- Dunántúlön kezdik az évi termést áttekintő tájbemutatókat és februárban, a Dél-Alföldön kerül sorra az utolsó szemle. — Bevált ez a gyakorlat. A legjobbaknak minősített alkotások részt vehetnek az országos szemléken, ezek közül válogatjuk a külföldi fesztiválokra nevezett műveket. • Dr. Dékány István Jánoshalmán (Straszer András felvétele) Többet vár Bács-Kiskuntól az amatőrfilmesek főtitkára . —- Előzsűrizésnek is tekinthetők ezek a találkozók?- Igen, de gondoltunk azokra is, akik a tájegységi bemutató után, de az országos szemle nevezési határideje előtt készültek el munkájukkal. Ők is jelentkezhetnek és a szakértők kedvező véleménye esetén bemutatkozhatnak az országos találkozón. —- Gondolom, szövetségük sem mentes gondoktól.. . — Anyagiakra gondol? Mi már megpróbáltunk korábban alkalmazkodni a működés új feltételeihez. Kis stúdiónk megrendeléseket is vállal. Segítjük a jobb felszereltségű, jobb erőkből álló klubokat pénzes munkák szerzésében, még inkább a kivitelezésben, így is be kell osztani minden fillért. — Megtalálták a kezdők, e művészeti ággal most barátkozók és már-már profik igényeinek közös nevezőjét? — Egy csoport elsősorban a minél jobb nemzetközi szereplést tekinti a legfontosabbnak. Ők szívük szerint csak a kiemelkedő tehetségűeket menedzselnék. Természetesen örülünk egyik-másik amatőr sikerének, teljesítményeinek, de nem mondhatunk le egyesületünk közművelődési jellegéből következően azokról sem, akiknek az életében az amatőrfilmezés vagy videózás nem olyan központi szerepű, mint az innen kinőtt, főhivatású filmmű- • vészként is számon tartott egyesületi társunk életében. — Aligha minősíthető Dél-Alföld a magyar amatőrfilm-mozgalom egyik kisugárzó központjának... Evek óta figyelem: itt neveznek a legkevesebben a . tájegységi szemlére. — Békés megyében, Szegeden, Szarvason majd mindig készül néhány jó színvonalú alkotás. Sajnos Bács- Kiskun keveset hallat magáról. Az utóbbi években szinte csak ez a jánoshalmi klub — jó, hogy van — működött. Nem adjuk föl a reményt, hogy nagyságához, más kulturális teljesítményeihez méltó kis közösségek alakulnak, talán már a legközelebbi szemlére. Most — szinte az utolsó pillanatban — többen is jelentkeztek a környékből. De hol marad a megye északi része? Talán a nagybaracskai fotótáborhoz hasonló képzés, tapasztalatcsere jobban összehozná a hasonló érdeklődésű1 eket, emelné a színvonalat. Szívesen támogatna szövetségünk ilyen kezdeményezést — fejezte be a beszélgetést dr. Dékány István. Heltai Nándor A szabadság keresztje Szabó István válogatott elbeszélései Szabó... Szabó István... Ki is az? kérdezik majd sokan kézbevéve a Szépirodalmi Kiadó új könyvét. A filmrendező? Nem róla van szó. Egy novelláskötetet forgathatunk, s ha a borítólap jellegtelen csúnyaságán túltesszük magunkat, a magyar próza egyik legnagyobb elbeszélőjének műveivel ismerkedhetünk. Mert úgy gondolom, ez a könyv elsősorban azoknak készült, akik még nem ismerik ezt az életművet. Szabó István (1931—1976) számára elszomorítóan rövid életidő adatott, s azt is válságok, betegségek nehezítették. Negyedszázados írói pályáját mégis mindvégig jelentős, ma már klasszikusnak nevezhető művek kísérik. Egy alig ismert klasszikus? Igen, erről van szó. Az alig ismertséget sok minden motiválja: az író visszahúzódó szerénysége, a hatvanas években bekövetkező alkotói válsága, amely abból az érzésből táplálkozott, hogy az ő élményvilága és közlésmódja a társadalom számára érdektelenné kezd válni, s legelsősorban talán az a tény, hogy kizárólag novellista volt, s a magyar irodalom babonás hagyománya, hogy aki prózaíró,' az regényt (is) írjon, ha közfigyelmet kíván kelteni. Szabó István a magyar viszonyok között is archaikusán zárt falusi világba született bele, idős szülők egyetlen gyermekeként. A felszabadulás utáni nagy társadalmi változások jobban érintették tehát ezt a közösséget, s az újra fogékony fiatalembert is. Többszörös életformaváltásra szánta el magát: a hegyközségi gazdálkodóból traktoros lett a keszthelyi gépállomáson, majd egyetemi hallgató a fővárosban, végül író. írói világát ezek az élmények, s szinte kizárólag csak ezek az élmények határozzák meg. Nem azért, mert „földhözragadt” a fantáziája, hanem azért, mert úgy érzi, hogy csak arról szabad szólnia, amihez személyesen is átélt élményanyaga is van, amelynek az anyagát személyesen átéltté tudja varázsolni. Nem önéletrajzi iró mégsem, amit létrehozott, az tiszta epika, a mesélés, az elbeszélés, az epikus alakítás klasszikus poétikai ismérveinek az értelmében. Hagyományos író? Parasztíró? Az elsőgenerációs értelmiség téblábolását megörökítő író? Nem, csak féligazságot tartalmaznak ezek az állítások. Miként Tolsztoj parasztjai vagy grófjai sem csak parasztok és grófok, hanem helyhez és időhöz kötöttségükkel együtt is emberek, az örök emberi megtestesítői, Szabó István figurái is ezeket az örök emberi sors- és jellemképleteket hordozzák. Nem véletlenül említem Tolsztoj nevét: a legnagyobb hatással alighanem ő volt az íróra, akinek világképében a szépség és az igazság kettős pillérén nyugodott minden. Az elbeszélések cselekményének szintjén gyakran kudarcként, tragikus vereségként jelenik meg az emberi szeretet és tisztelet, elbukik a küzdelem azért, hogy önmagunk, hogy erkölcsileg tiszta emberek lehessünk, de mégis ennek az írói mondandónak van legyőzhetetlen sugárzása. Tiszteli az életet, tiszteli az embert, együttérez az elbukóval, s rokonszenvét csak .a gonosztól tagadja meg. De ábrázolni nem annyira a jó és a gonosz embereket szerette, mint inkább az emberben meglévő jó és rossz tendenciákat, azok harcát. Nemcsak a szabadságot, hanem annak a „keresztjét” is. Már első elbeszéléseiben éles szemmel mutatta meg, hogy a legszebb, legígéretesebb emberi (személyes és társadalmi) törekvések fordulhatnak önmaguk ellentétébe, hogy a szépség rútsággá válhat. A szabadság keresztje— a válogatott elbeszélések kötete újabb alkalom, hogy ez az életmű mindannyiunké lehessen. j (Szépirodalmi ■ Könyvkiadó) Vasy Géza KÉPERNYŐ Dél-alföldi Krónika Megint a szavak és a tettek. .. így a vidék, úgy a vidék, hangzik különböző fórumokon, de a különböző intézkedések mintha tartósítani akarnók elzártságát. Igaz, a helyi információ- áramlást gyorsítják az új rádió- és tévéstúdiók. Általuk többet tudhat meg magáról egy-egy város, megye, régió. A vidéken élők azonban azt szeretnék, hogy értelmes gondolataikat az egész ország megismerje, ha kezdeményezéseikkel, teljesítményeikkel, véleményeikkel jelen lehetnének az országos köztudatban. Mind gyakrabban fordult elő, hogy egy borsodi állami gazdasági igazgató gratulált dunántúli kollégájának a körzeti műsorban látott újításért, Duna—Tisza közi színházbarát rokonérdeklődésű tiszántúli barátjával beszélte meg a vidéki műsorban szerzett információkat. Egyközpontú országunkban talán sohasem vívhat ki magának vidéki tömegkommunikációs intézmény olyan tekintélyt, mint más, eltérő településszerkezetű országokban. Az országos hálózatban sugárzott heti egy-egy órás körzeti műsorok azonban legalább a reményt táplálták. Színesítették a választékot, új nézőpontokból szemléltek bizonyos jelenségeket. Váratlanul változtatták meg a rövid idő alatt célszerűségét igazolni látszó gyakorlatot. Tegnapelőtt ismét csak a területileg illetékes közvetítő állomások sugározzák a hétfőként jelentkező körzeti műsorokat. Azért kezdenek este 8 órakor, mert ez az időpont látszik a legvédettebbnek. Akkor sem kell módosítani, ha a budapesti stúdió is rendszeresen ad műsort a hét első napján. A mindenki által nézett híradó után remélhetően sokan kapcsolnak át a tájegységet bemutató, megszólaltató műsorra. Jó hír a szegedi stúdiót kedvelők számára, hogy a jövőben a csávolyi adó is ezt a műsort továbbítja hétfőnként, így lényegesen javulnak a vételi viszonyok. (De a kékesi, budapesti adóra állított kecskeméti, la- josmizsei készülékek képernyőjén hasztalan keresik a szegedi adást a nézők. Több mint bosszantó ...) Ezentúl tehát minden hétfői) — a helyi, városi műsorok után — az újjáformált Dél-alföldi Krónika igazít el hazánk ügyeiben. * Ki találta ki a világ metróiról készített sorozatot? Nagyszerű ötlet volt. Ha már föl kellett adnunk a földalatti-építésben hajdan megszerzett előnyös pozíciónkat, legalább a meglévők megörökítésében legyen miénk a pálma. A jól megírt, változatos forgatókönyvek előnyös képi megjelenítése az összeszokott — tudtommal e sorozatban leginkább foglalkoztatott — Rádai Mihály operatőr és Fazekas Lajos rendező párosnak köszönhető. Szívesen időztünk legutóbb Washingtonban. A sorozat jóférzékeítette eddig, hogy a korszerű technika uniformizáló hatása ellenére még a föld alatt is érzékelhetők a sajátos, a nemzeti jegyek, az egységben a sokféleség. Ezért is jó ez a sorozat. H. N. HONISMERET — HELYTÖRTÉNET A hatszáz éves • Régészeti feltárás Kunfehértó egykori temetőjében. (A képet 1964-ben készítette a cikk szerzője.) A mai Kunfehértó Bács-Kiskun megye legfiatalabb települései közé tartozik. Az állami gazdaság vonzása és telepítő ereje hívta életre az 1950—60-as években. Mi, idősebbek, szemtanúi voltunk, hogy a néhány tanyából álló település hogyan növekedett, fejlődött évről évre, míg a mai takaros faluvá lett. A történelem azonban sokat tud az egykor volt, középkori tóparti faluról is. A bajai múzeum már 1964-ben feltárta a tó délnyugati partján elterülő régi falu templomának alapjait és a körülötte lévő bekerített temető számos sírját. A környező szántások felbukkant cseréptöredékei, házhelyeinek elszíneződései pedig az akkori település kiterjedéséről és lakóházairól is beszélnek. S ha ezekhez hozzávesszük a középkori pénzleleteket és oklevéli adatokat, rekonstruálhatjuk az előd: a régi Fejértó történetét is. Imre Lászlóval közösen végzett kutatásaink eredményeként a falu keletkezésének idejét Mária királynő uralkodásának idejére, az 1384—1387-es évekre tehetjük. A kis templom egy dombon épült, ezt fogta körül a fejlődő tóparti jobbágyfalu: a Templomdomb északi lejtőjén három sor ház állt, de a déli lejtőn is több ház nyoma észlelhető. Av halasi partra átvezető földutat ugyancsak három sor ház szegélyezte. De még a nádas közé nyúló földnyelven is állt néhány kicsiny házacska. Egy időben a falut árok is körülölelte, nyomai itt-ott még ma is kirajzolódnak. A templom körüli temető kicsiny területű volt, ezért a lakosság többrétegűén temetkezett: mind gyakoribb lett a réj>i sírokra történő rátemetés. A lakosság száma a XV. század közepén hirtelen megcsappant, oka a török balkáni előretörése által okozott menekülési láz és a kitörő pestis- járvány. Ebből az időből származik a „fehértói kincs”: 24 db aranyozott ezüsttárgy, amely a tóparton a múlt században került napvilágra. (Nemzeti Múzeum.) Mátyás király aztán (1475-ben) engedélyt ad a falu újratelepítésére, ami meg is történt. Nemcsak jobbágy, földesúr is települt, legalábbis erre utal a Balázs-tanya közelében talált 3273 darab érméből álló másik kincslelet. amely — az érmék verési dátumaiból ítélve — 1514 táján került a földbe. (Kiskunhalasi Múzeum) A török megszállást 1543-tól számíthatjuk. A falu lakóinak egy része a nádasok közé, másik része az ország védettebb tájára húzódik. Sokan csak a közeli Halasra költöznek. (Halas ezzel a jogcímmel kebelezi be a falu határát.) Fehértó a halasiak legeltetőterüle- 'te, a későbbi évszázadokban tanyasi szállásterülete lesz. Mikor De la Vergne tábornok törökkergető hadai 1686 őszén vidékünkön átvonulnak, már csak ledőlt templomfalakat, elgazosodott sírokat, összedőlt, elhagyott házromokat találnak. Egy 1699-ből való tudósítás is hasonlóan írja: „Fejértó elhagyott hely, Halas mezővárosától 2 órányira fekszik. Itt a templomnak néhány fala még látható egy dombon.” Az elhagyott pusztán nemcsak a halasiak, a jankovácziak is legeltettek. A két település közt azután birtokper támadt, melynek végén (1765-ben) Halas egy szántóföldi művelésre is alkalmas területsávot átengedett a kamara tulajdonában lévő Jankovácznak. A múlt század erdőtelepítésekkel, szállások-tanyák kialakulásával, tehát mezőgazdaság fejlődésével telt el. A tanyások iskolát is kaptak, a tó partján halászok telepedtek le, télen nádvágás folyt. A tó már a két világháború között kezdte magához vonzani Halas város és Jánoshalma község pihenésre vágyó értelmiségét, tehetősebb kereskedő- és iparoscsaládjait. (Tóparti vendéglő, kabinsor, néhány nyaralóház is épült.) A mai üdülőtelep azonban csak 1960- ban indult fejlődésnek. Eltűnt középkori falunk születésének 600. évfordulóján meg kell emlékezni az elfelejtett elődökről is, s legalább egy szerény emléktáblával meg kellene jelölni egykori templomának, temetőjének a helyét. Kunfehértó valamikor Erdei Ferenc kedvelt tartózkodási helye volt. A tiszteletére létesített szép emlékpark bizonyítja, hogy a fiatal község lakói nem közömbösek az elődök sorsa, emléke iránt sem. Trillsam Márton tanár NAGYREDEI EMLEK Köztéri szobor az emlékként meghagyott régi épület előtt, a Nagyrétjei Szőlőskert Isz-ben. TAGOZATOS ISKOLÁK MOSZKVÁBAN Nyelvtanulás négyéves kortól Szeptember elsejétől a szovjet fővárosban új kísérlet kezdődött. Erről PjotrTretyakov, az oktatási főosztály vezetőjének első helyettese nyilatkozott. - - Ebben a kísérletben ötven iskola, ötven óvoda és három bentlakásos iskola Vesz részt. Az újítás lényege az, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően nem másodikos vagy ötödikes koruktól kezdenek a gyerekek az idegen nyelvekkel foglalkozni, hanem már négyéves kortól. • A komputer rejtelmei Régóta ismeretes, és az e kérdést vizsgáló külföldi és hazai pedagógusok gyakorlata is bebizonyította, hogy a kisgyermekek fogékonyak a nyelvek iránt. így a gyermekek az angol, német és francia nyelv alapjaival már óvodában kezdenek ismerkedni, aztán az első, illetve az azt követő osztályokban folytatják a tanulást. Az iskolák és az óvodák közös program szerint fognak dolgozni, alapvetően azokban az új lakónegyedekben, ahol eddig kevés speciális iskola működött vagy egyáltalán nem volt. A kísérletet módszertanilag már teljesen előkészítették, a szakembereket kiképezték. A nyelvi iskolák csak láncszemei annak a tervnek, amely a tagozatos iskolák hálózatát kívánja kiszélesíteni. Az új tanévben Moszkvában 80 iskolában kezdték meg emelt óraszámban tanítani a matematikát, fizikát, kémiát, biológiát, irodalmat, orosz nyelvet, történelmet, társadalomtudományt és a képzőművészetet. Honnan teremtenek időt erre az oktatásra? A tervek szerint egy órán két tárggyal foglalkoznak, például: fizika és asztronómia, matematika és informatika, rajz és zene, műszaki rajz és politechnika. így egy héten kb. 5-6 tanóra szabadul fel, és csökken a túlterhelés. A 2000-ig előirányzott komplex oktatási programnak megfelelően bővülni fog a speciális iskolák száma.
