Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-13 / 37. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. február 13. KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS Vélemények a juhászairól Sokan a vészharangol kongatják a hazai juhtenyésztés felett, mert az utóbbi években rohamosan csökkent a juhállomány, egyre nagyobbak a tartás költségei, alig van jó juhász, és főleg: a felvásárlás nagyon bizonytalan. Vajon elérhető-e a mezőgazdaság 1988—90-es munkaprogramjában a juhászati ágazatra meghatározott 8—12 százalékos növekedés. És ha igen, milyen feltételek szükségesek hozzá? Milyen úton lehet elindulni? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet szerkesztőségünkben rendeztünk, dr. Veress László, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési és Tartástechnológiai Intézet igazgatója; dr. Lakatos Dénes, a DATE dékánhelyettese, egyetemi docens; dr. Molnár Mihály, a Dél-Alföldi Állattenyésztés Fejlesztő Vállalat igazgatója, valamint munkatársa, Katona József termelési főmérnök; Máttyássy Ferenc, a megyei pártbizottság munkatársa; dr. Szalay Tibor, a Kunszentmiklósi Egyetértés Tsz főállattenyésztője, Vető György, A Rémi Dózsa Tsz főagronó- musa; Lipót József, a Szabadszállási Lenin Tsz ágazatvezetője és Forczek Dániel, a Bács-Kiskun Megyei Juhászati Szakbizottság elnöke részvételével. A beszélgetésen jelenlévők véleménye igen eltérő aj uhászattal kapcsolatban. Dr. Molnár Mihály szerint a gazdálkodó szervezetek csupán a helyben megojdható kérdéseket vállalhatják fel. Óhajtásra nem lehet az ágazatot megváltani, ha nem hoz nyereséget, a gazdaságok vezetői lemondanak a juhtenyésztésről. Több helyen próbálkoztak a nyájak szerződéses bérbeadásával. Ez nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket: sok a bírósági eljárás, a kártérítési pereskedés. Rendszerszemlélettel Évek óta beszélnek a szakemberek a juhászat feltételeinek javításáról, de a rendelkezésekkel mindig csak a „fol- tozgatásig” jutottak el. Vető György a rendszerszemléletben bízik; a fajta, a technológia, az emberi feltételek, a gazdaságosság és szabályozók együttes figyelembevételében. Hozzáteszi, hogy az ágazat presztízse nyereségtermelő képességével párhuzamosan csökken. Egyik legnagyobb gond az értékesítési biztonság, pontosabban annak hiánya. Nem mindegy, hogy az állatokat 20, vagy éppen 40 kilósán szállítja el a felvásárló vállalat. A többlethizlalás költséges, hiszen a takarmány, az idő, a munka mind-mind pénz. Az egyik legnagyobb gond a juhászok hiánya. Nekik ugyanis együtt kell élniük az állatokkal, munkaidejük úgyszólván korlátlan. Arról nem is szólva, hogy tapasztalat és gondosság szükséges a juhtartáshoz. Ezt a többletmunkát azonban a jelenlegi szabályozási keretek között lehetetlen honorálni, ezért sincs rá vállalkozó. Forczek Dániel szerint a juhászat visszafejlődéséhez nagyban hozzájárult a gazdaságok vezetőinek szemlélete is. Ezen túl a körülmények sem kedvezőek. A legelőfelújítás pénzügyi nehézségei, a bérek visszafogottsága, a kereskedelem által garantált biztonság hiánya mind-mind visszahúzó erő. A for- galmazásbati a juhászati szakbizottság közös fellépést kezdeményezett, annak reményében, hogy a szerződéses fegyelem betartásával és betartatásával egy kicsiny lépést lehet előbbre tenni. Ennek a jövőben lehet haszna. A kunszentmiklósi termelőszövetkezet juhászatáról dr. Szalai Tibor elmondja, hogy évente 1000—1500 állatot hizlalnak meg, sok a tejesbárányuk, 10—11 ezer. Kapcsolatot építettek ki mindhárom felvásárló vállalattal, így az eladási nehézségek csökkentek. A tejesbárány nevelésén kevesebb, de biztonságosabban elérhető a haszon. Az anyaállomány nagy része elöregedett, hat-tiz évesek. Nincs egységes álláspont a fajtakérdésben. Sokszor kénytelen a szakember megalkudni saját szakmai hozzáértésével is. Pénz híján a jó tenyészállatok beszerzésére, sőt még az állományszelekcióra sincs lehetőség. A gazdaság juhászatában másfajta problémák nehezítik a munkát. A 6500 hektáros legelőterület több mint fele a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó bioszféra-rezervátum, ahol a műtrágyázás, a gyep kezelése nem megengedett. Mélyponton Máttyássy Ferenc szerint a megyében múltja, és remélhetően jövője is van az ágazatnak. Az eredményét azonban behatárolják a körülmények. A nagyon jó fajtát is tönkreteheti a primitív környezet, vagyis a jó genetikai tulajdonságú állatok nem élnek meg a sziki legelőkön. Azoknak jobb, több takarmány kellene, ami természetesen az üzemnek sok pénzébe kerülne. Olyan jól viszont nem áll az ágazat, hogy ezt a többletköltséget elbírja. Dr. Lakatos Dénes a juhtartást beilleszti az egész mezőgazdaság megítélésébe. A kérdés, hogy egy ágazata veszteségét képes-e egy másik kiegyenlíteni. Előfordul, hogy egy ágazatnak már érdemes a veszteségét csökkenteni. A juhászaiban általában a termelési tényezők mindegyike, mondhatni egésze, erre a mélypontra jutott. Különösen kínos ez Bács-Kiskunban, ahol nagy kiterjedésű juhlegelők és nagyszámú juh található, ahol ennek az állatnak egyértelmű értékmentő szerepe van. Dr. Veress László szerint sok az egymásnak ellentmondó kezdeményezés, ezekben nagyon sok az önös érdek. Például: egy fajtát olykor nem azért hoznak be a országba, mert az népgazdasági, ágazati szempontból szükséges és hasznos, hanem mert valakik ezért többször járhatnak külföldön. A juhá- szatot extenzív irányba terelték a körülmények, aztán elindult egy intenzívebbé tevő folyamat, amit ma visszalépés követ. Márpedig ez ma Közép- Európában „életveszélyt” jelent egy ágazatra. Gyors intézkedésre és pénzre lenne szükség. Például úgy, hogy az exportbevétel (legalább) egy részét az ágazat kapja meg. Szorgalmazzuk a sűrített elletést, a fejést. De nem olyan régen 80 millió forintot költöttünk egy extenzív modell létrehívására a Lajta- hanságon. Ez nem válhat be mindenütt. Ha valaki „beleszalad” ebbe az utcába, és nem ér el sikert, biztos a felszámolás mellett dönt. A Szabadszállási Lenin Téesz juhá- szatának vezetője, Lipót József visszalépésről számol be. Az ágazat jövedelmezősége náluk is folyamatosan csökkent, versenyképtelenné, vált. Néhány évvel ezelőtt tízezer eladnivaló bárányukból 7 ezret tovább kellett tartani, mert a felvásárló nem talált idejében piacot. A bizonytalanság megingatta az ágazatot. Ráadásul két telepük négy-négy hodályából igen hosszú úton kell hajtani a birkákat a legelőre. A szakember legnagyobb gondja, hogy a telepeken nemcsak juhászt, hanem váltót, éjjeliőrt és takarmányost is kell alkalmazni. A juhászok napi keresete 127—146 forint, amivel nincs megfizetve a munkájuk. Ezért a jobbak veszik a sátorfájukat. Érdekeltség Dr. Veress László megfelelő érdekeltségi rendszer kidolgozását és alkalmazását sürgeti az említett helyzet feloldására. Forczek Dániel erre szolgál jó példával. A Szanki Új Élet Termelő- szövetkezet családoknak ad ki egy-egy falkát és az összes árbevétel egynegyedét a gondozók kapják 'meg. Ennek veszélye:.mit kapnak ezek az emberek, ha veszteséges az ágazat? A válasz: így megtalálhatók azok, akik a saját pénzük érdekében takarékosan takarmá- nyoznak, meggondolják, mikor mit legeltetnek, vagyis elkerülik a veszteséget. S egy nagyon fontos tényező: ott az ágazatvezető szívén viseli a juhászok gondjait. A szövetkezet jobb körülményeket teremt — például lakást biztosít — így a juhászok tehetségükhöz mérten mindent megtesznek saját, de a gazdaság érdekeiért is. A másik példa harkakötönyi. Ott néhány éve bérbe adtak egy ötszázas anyaállományt, egy hodállyal. Természetesen olyan embert kerestek, akiben szakmailag és erkölcsileg megbíztak. Ennek ellenére jelzálogosították a tanyáját, de megengedték, hogy a saját 300 birkáját együtt nevelje a bérbevet- tekkel. Minden állatot számonkértek tőle úgy, hogy évente húsz százalékot lecseréljen. Az elhullás az ő kára, a takarmányt az összes állatra — tehát a sajátjaira is — kapta. Ezzel a módszerrel elérték az olyan sokat emlegetett jó tulajdonosi szemléletet. Dr. Lakatos Dénes így summázza ezt a bérbeadási formát: zseniális, hiszen az egyéni érdekeltség maximális, külön adminisztráció nincs, a társadalmi tulajdon védelme megoldott, gondosságot biztosít a termelő részéről, általános érvényű lehet. Forczek Dániel még hozzáteszi: ötödik „nekifutásra” sikerült az ötletünket elfogadtatni. A modell bizonyító erejével akkor is számolni kell, folytatja dr. Lakatos Dénes . Ezt is tesztelni kellene, hogy egyike legyen azoknak a változatoknak, amelyek versenghetnek a termelők érdeklődéséért. Bizonytalanság Katona József a gondok forrásának a fejlesztési lehetőségek hiányát jelölte, amiben a szabályozórendszer sem ad fogózót. Az amortizáció szinte nulla, eleve alacsonyabb az ágazat eredményessége, így nem képződik a fejlesztéshez elegendő alap. A felvásárló szervezetek képviselőinek a piaci igények szerint kellene a termelőket irányítani, megmondani, mikorra legyen tejesbárány, mikorra nagyobb súlyú állat. Áddig ez nem valósulhat meg, véli Vető György, amíg a termelő egységek vagy érdekképviseleti szervezet — szakemberei — nem vehetnek részt azokon a tárgyalásokon, amelyeken eldöntik, mikor, mennyi birka kell és mennyiért kínálják eladásra, illetve mi a vásárlók igénye. Ma a termelő gazdaságok arról még értesülnek, hogy eladták a juhokat, de arról, hogy hol, mennyiért, arról nem. Lipót József közbeszól: egy értekezleten arról tájékoztattak bennünket, hogy szabad útja van az állatainknak. Három hét sem kellett és az összes birka a nyakunkon maradt. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a külföldi üzletkötők nem érdekeltek a mennyiség és az ár növelésében. Dr. Lakatos Dénes a veszteségforrások között a selejtezést említi. Az átlagban 3500 forint tenyészállatonkénti nyilvántartási ár helyett az idős anyákért a termelő legfeljebb 1000-1500 forintot kap. Ezek felvásárlásának szervezettebbé tétele, a veszteségek csökkentése serkentően hatna a tenyészállatok kiválogatására. A juhászát ma egyértelműen az exportot szolgálja. A belföldi fogyasztás csekély, tehát a külpiacra el nem adható juhhús a hazai üzletekben nem értékesíthető maradéktalanul. Ennek oka a túl magas ár. Majd dr. Lakatos Dénes így összegez: A termékpálya teljes vertikumát átfogó intézkedésekkel lehet csak ennek az ágazatnak a fejlesztésében előbbre lépni. Gál Eszter GAZDASÁGI REFORM 1968-as mértékű változások döcögő évkezdettel A népgazdasági szintű gazdálkodásnak sajátos mozgástörvénye, életritmusa van. Január minden vállalat, gazdaság számára az évzárás és az újra való felkészülés időszaka. S az utóbbinak már évtizedek óta nemcsak a termelés anyagiműszaki ellátásáról való gondoskodás, hanem az is szerves része, amit a szükebb és tágabb közgazdasági környezethez való alkalmazkodásnak nevezhetünk. Tulajdonképpen ez a munka — a vállalati szándékok, lehetőségek és kötelezettségek egyeztetése az új esztendő közgazdasági-pénzügyi szabályozóival — jól begyakorolt rutintevékenységgé vált, amely csak akkor okozott némi gondot, amikor a szabályozóváltozások — általában az ötéves tervek váltásakor — alapvetőek, avagy az éves módositásoknál szélesebb |jj körűek voltak. , Újdonságok sokasága Ebben az esztendőben az évkezdés adottságai gyökeresen eltértek a tipikustól. Az a közgazdasági környezet, amelybe 1988 januárjában kerültünk — s nemcsak a gazdálkodók, az intézmények, hanem társadalmunk egésze is — olyannyira eltér a korábbitól, hogy a változások mélysége, átfogó volta tekinteté- jjj ben méltán hasonlítható 1968-hoz. Január termelési és értékesítési, import- és exportadatai, teljesítményei még nem ismeretesek, nem tudjuk pontosan, hogy a népgazdasági szintű gazdálkodás reálfolyamatai milyen mértékben estek vissza. Az viszont már bizonyítható, hogy szerfelett döcögő volt Hj az évkezdés, elsősorban a vállalatoknak okozott gondot, s új értéket nem produkáló többletmunkát. Nem is kell a dolgok mélyére ásni, hogy megállapít- jjj hassuk, a vállalati, intézményi tevékenység normális menetrendjét megzavaró többletmunkák zömét az új adó- és árrendszerre való átállás okozta. Lehetséges, hogy e változtatások kidolgozói szűkebb értelemben vett saját munkájukat a múlt évben be tudták fejezni, §jj ám a végrehajtók és az alkalmazók — a vállalatok, jjj a gazdaságok, az intézmények, a kisvállalkozók és a ff személyi adózásba bevont milliók — minden tekintet- jjj ben való felkészítésére már nem futotta az idejükből. De még arra sem, hogy kellő időben - s ez 1987 decembere lett volna — rendelkezésre álljanak a nél- |! külözhetelen segédletek, nyomtatványok. Különmunkák — időhiánnyal S téved, aki azt hiszi, hogy a késedelem és a kapkodás csak a nyomtatványboltok előtt sorjázó kisvallal- !| kozókat sújtotta; a gazdálkodó szervezetek és a költ- jj ségvetésből finanszírozott intézmények sem jutottak egykönnyen azokhoz a terjedelmes termék- és címjegyzékekhez, amelyek az átárazással kiegészített leltározáshoz szükségeltettek. Az új esztendő első munkanapjától a gazdaság minden ágazatában, a nagy- és kisszervezeteknél egyaránt kapkodás, időhiány, bizonytalanság volt érzékelhető, s ebben a légkörben a gazdasági vezetők j| figyelmét, munkaidejét a rendkívüli gondok és feladatok kötötték le. Az anyag-, a termelőeszköz-beszer- Jj zésnél, a saját termelés értékesítésénél már az általá- jj nos forgalmi adóval kellett kalkulálni, számlázni; azután ott volt a bruttósítás, amit minden munkáltatónak minden munkavállalójára külön-külön kellett elvégeznie. Az évkezdés bombameglepetését az újabb bankvita szolgáltatta. Azért az újabb, mert ezt megelőzően a jj| kereskedelmi bankok arról vitatkoztak a Magyar Nemzeti Bankkal; időszerű a devizamonopólium át- jj értékelése, s a kereskedelmi bankok feljogosítása de- jj vizaügyletekre. Ez a vita a bankok magánügye volt, ám az újabb, amely január derekán robbant ki, a jj vállalatokat is közelről érintette. Az történt, hogy a jj jegybank az év elején jócskán lefaragta a kereskedel- jj mi bankok hitelezési lehetőségeit, s azok ennek ará- jj nyában mondták fel a vállalatoknak nyújtott hiteleket, okozván ezzel újabb és váratlan nehézséget az egyéb jellegűekkel amúgy is túlterhelt vállalatoknak. Nehéz folytatás Aligha csodálható, hogy a gazdasági felépítmény- ben — az általános forgalmi adó alkalmazására való felkészületlenség, a bruttósítás nehézségei, a fontos jj szabályokat, rendelkezéseket, végrehajtási rendelete- két tartalmazó közlönyök késedelmes megjelenése stb., stb. —jelentkező problémák, hiányosságok, időzavarok, kapkodások minden eddiginél döcögősebbé jj tették az évkezdetet. A vállalatok jelentős része csak jj látszattervekkel rendelkezik, s a vezetésnek az a fő törekvése, hogy a sok-sok változás várható vállalati hatásait kiismerje, hogy azután ahhoz szabja cselek- jj vését. S az sem csodálható, hogy a sok mindent meg- és átélt vállalati vezetők többségének gazdasági közér- jj zete kifejezetten rossz. Mert az is a döcögő évkezdés jj nehézségei közé sorolandó, hogy az induló termelői jj árszint fittyet hányt a modellszámításokra, s az adók megszüntetése fejében nem 5-6 százalékkal, hanem csak 1 százalékkal csökkent, ami annyit jelent, hogy termelésünk nemzetközi versenyképessége — az árak, jj a termelési költségek nézőpontjából — egy fikarcnyit sem javult. Nem végeztünk közvélemény-kutatást abban a vo- jj natkoztatásban, hogy mit várnak a gazdálkodó szervezetek vezetői 1988-ban? Ám az a megsejtésünk, hogy válaszaik ekképpen hangoznának: a folytatás még nehezebb lesz! Garamvölgyi István Az idomacéltól a népművészetig A Bács-Kiskun Megyei Szőriek Vállalatot 42 ipari szövetkezet és mezőgazdasági szakszövetkezet alkotja. Kiskőrösön az Izsáki úti telephelyükön viszonteladással foglalkoznak. Nemcsak a tagszövetkezetek vásárolhatnak itt, hanem más üzemek és a lakosság is. Területükön van a Ferroglobus Vas és Acél Termelőeszköz-kereskedelmi Vállalatnak a kihelyezett telepe, ahol vas- kohászati termékeket forgalmaznak — lemezeket, rúd- és idomacélokat, elektródákat, horganyzott és feketecsöveket. Ez évre 120 milliós forgalmat terveztek. Bizományosi rendszerben forgalmazzák a Bajai Kukorica termesztési Rendszer mezőgazdasági gépalkatrészeit. A közös vállalatnak egy népművészeti mintaboltja is van — Kecskeméten. (Kép és szöveg: Méhesi Éva) SZÓ VJET FÖLDGÁZKOMPLEXUM Kölcsönösen előnyös együttműködés A Szovjetunióban megvalósítás alatt álló átfogó integrációs építkezési programban a KGST-tagországok részvételi aránya meghaladja a 6 milliárd rubelt. Ennek alapja a Jamburg és a Szovjetunió nyugati határa között épülő fölgázvezeték. A földgázért cserébe Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Románia és Csehszlovákia segítséget nyújt a tengizi (Kaszpi-tenger) és uráli földgázlelőhelyek kiaknázásában, részt vesz villamos erőművek, földalatti gáztárolók, szigetelőüzem létesítésében, Magnyitogorszkban a „2000” hengersor és több épitőipari vállalat felépítésében. Összeségében több mint 50 ezer szocialista országbeli építő dolgozik a Szovjetunió 70 fontos beruházásán. A munkák egyidejűleg folynak az óriás-földgázvezeték és más objektumok építkezésein. Az építkezések egészét tekintve a kitűzött grafikon szerint haladnak. Határidőre készült el például a földgázvezeték egy 147 kilométeres szakasza, ahol az NDK építői már meg is kezdték a kompresszorállomások szerelését. Jól haladnak a lengyel építők a maguk 356 kilométeres szakaszán is. Bolgár építők az Eszak-Kaukázusban és Tula— Sosztka—Kijev vonalon folytatják a föld alatti gáztárolók építését. Csehszlovák építők a Kárpátokon át vezető 300 kilométeres szakaszon haladnak előre. Ugyanők építik be az uráli gázlelőhelyet és felépítenek egy gázturbina-javító üzemet Uzsgorodban. A magyar szakemberek befejezték a tengizi lakótelep és termelőbázis felépítését, most gáztartályokat, tisztítóberendezéseket és kazánházakat építenek. Román építők a türk- méniai szovjetabadi földgázmedence kiépítésének munkáihoz készülődnek. így tehát minden remény megvan arra, hogy a gázvezeték vonali szakaszai 1988-ban elkészülnek. Ennek ellenére ennek a hatalmas programnak minden objektuma véglegesen csak 1994-ben áll üzembe. Az építkezés önálló kezdeményezést, rugalmas megoldásokat is szült. A munka elvégzésének jobb minősége érdekében például a magyar fél a műszakilag legismertebb nyugati cégektől vásárolt berendezéseket.- „KATÓ” exkavátorokat, „Cater-pillar” rakodókat, „Kanatsu” csőfektetőket stb. A bolgár fél a munkák felgyorsítása érdekében brigádjainak egy részét átcsoportosította a Szovjetunió—Bulgária—Törökország közötti csővezeték építkezéseiről. A Kárpátok kemény éghajlati viszonyai között dolgozó csehszlovák szakasztól a Szovjetunió 55 kilométert átvállalt. A baráti országok műszaki és építőipari lehetőségeinek egyesítése lehetővé tette, hogy a Jamburg és a Szovjetunió nyugati határa között épülő földgázvezeték alapvetően „szocialista”, azaz minimális mennyiségű nyugati technikai eszköz és technológia alkalmazása vált szükségessé. Ez a tény „amortizálja” a NATO-országok esetleges barátságtalan lépéseit, amelyekre sajnos már volt példa a korábbi gázvezetékek építésénél. Természetesen ez az építkezés sem problémamentes. Hol a dokumentáció késik, hol a szállítások akadoznak. Tengizbe például csak az előírt technológiai berendezések fele érkezett meg. Hiányosan szállította a szükséges műszaki dokumentációkat a francia- nyugatnémet „Lurgi—Litvin—Lavoline” konzorcium is. Egészében véve azonban a földgázvezetékóriás és a hozzá tartozó objektumok arculata kialakulóban van. A XII. ötéves tervidőszak (1986—1990) legjelentősebb integrációs építkezésének üteme egyre gyorsul. /
