Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-29 / 50. szám
4 • PETŐFI ÍNÉPE • 1988. február 29. Minden iránt érdeklődő, színesen mesélő, jó humorú ember — alighanem édesanyjától, Palotai Boristól örökölte ezeket a tulajdonságait, amelyeket bőven kamatoztatott alkotásaiban. Saját forgatókönyvéből rendezte fiatalokról szóló első filmjét, a Nyáron egyszerűt. Ezzel nemcsak az új pályára való átállást vállalta — a sikeres forgatókönyvíródramaturg rendezői bemutatkozását —, de első filmje főszerepeire ismeretlen amatőröket mert szerződtetni. Es jöttek sorra a Szerelmes biciklisták, a Nyár a hegyen, a Fejlövés, A tanú (amelyet elkészülte után több mint tíz évvel mutattak be), meg a többiek. Jöttek a kitüntetések, hazai és külföldi fesztiváldíjak. Témái változatosak, ami mindig a legjobban foglalkoztatja — ahogy egyik kritikusa megállapította —, a hétköznapok demokratizmusa. S miközben sorra forgatta sikeres filmjeit, tanított a főiskolán, filmgyári alkotócsoportot vezetett. A Szikrázó lányokkal musicalrendezőként mutatkozott be. S egyre jobban élvezhettük szatirikus vénáját. A téma tehát hasonló: társadalmi, de a műfaj változik. És sikert hoz, mint például a Te rongyos élet. Aztán egy naAMIKOR 1946-BAN megkezdte főiskolai tanulmányait, még színházi rendező akart lenni. De Radvá- nyi Géza óráinak élménye, barátjának és évfolyamtársának, Makk Károlynak a hatása átcsábította a filmrendezéshez. Odáig azonban még hosszú volt az út: csak 1964-ben készítette el első önálló játékfilmjét. A filmgyári dramaturgián kezdte pályáját, eredményesen. Néhány évig alig került ki olyan magyar produkció, amelynek forgatókönyvéhez valamilyen módon ne lett volna Bacsó Péternek köze. Szabóné, Nyugati övezet, Mese a 12 találatról. Édes Anna, Két félidő a pokolban —hogy csak a legismertebbeket említsük. gyon-nagyon emberi gesztus. A halálosan beteg Őze Lajossal kezdi forgatni a Hány az óra, Vekker úr?-at, amikor majdnem biztosra vehető, hogy nem tudja vele befejezni. így is lett. A mozikba már a Jordán Tamás alakította Vekker úr került, de Őze Lajosnak megadatott — bár embertelen kínokat kiállva — szinte az utolsó pillanatig az alkotás boldogságaBacsó Péter az idén töltötte be 60. életévét. Sem rajta, sem munkáin nem látszik meg a kora. (erdős) CSAK EGY PÉLDA ... Analfabétizmus középfokon Ezt mutatja a felmérés Csúnyának éppúgy nem mondható, mint ahogy túlzás lenne szépnek nevezni is, Egy átlagos — kecskeméti — iskola: tantermekkel, zsibongóval, sportpályával, diákokkal és pedagógusokkal. Legegyszerűbb egy számmal illetni. 623-as. — Ennek á szakmunkásképzőnek általános a helyzete. Vannak kicsivel jobbak, kicsivel rosszabbak, gazdagabban és kevésbé jól felszereltek, magasabb és gyengébb tanulmányi átlagot produkálók egyaránt — mondja Tóth László igazgató. Tizenhárom szakma képviselői sajátítják el a falak között leendő foglalkozásuk fortélyait, és szerzik meg a bizonyítványt. Azt az okiratot, mely bizonyítékul szolgálhat ország-világ előtt: birtokosa épp oly jártas szakmájában, mint az általános műveltség alapjait képező ismeretek világában. De hol az a szint, ahol meghúzhatjuk a határt? Mit, mennyit kell tudnia egy szakmunkásnak a magyar nyelv helyes írásából, irodalomból, matematikából, történelemből? Milyen alapismeretekkel érkezik évente a négyszáznál is több elsős, mire építhet a középfok? Ezt hivatott megállapítani az a felmérés, amit ebben a szakmunkásképzőben minden elsőéves diákkal elvégeznek. — Válogatásra, szűrésre nincs mód — mondja az igazgató. — Olyan még nem fordult elő, hogy ne vegyünk fel gyereket, hacsak nem bukott meg a nyolcadik osztályban. így legalább azt tudnunk kell, hogy mire számítsunk, mit várhatunk el a tanítványoktól, önmagunk munkájától. A négy területen végzett felmérés oroszlánrészét dr. Záhonyi Akosné szaktanácsadó végezte. Az eredmény önmagáért beszél. Az oktatás középfokáig eljutó szakmunkástanulók harmadrésze olvas jól, harmadrésze közepesen, a többiek küszködnek a betűkkel. Ebben a tanévben egy fiatal került be ebbe az iskolába úgy, hogy egyáltalán nem ismeri anyanyelvének írott jeleit. A helyesírás alapvető szabályait a tanulók harmincöt százaléka jól használja, tíz százaléknak újdonság a tulajdonnevek nagy kezdőbetűje, ötven százalékuk nem ismeri a mássalhangzótörvényeket. Széchenyiről, Kossuthról, Rákócziról és Kun Béláról az elsőévesek fele tudja, hogy ki volt, míg a proletár szót ötvenkilenc, a céh fogalmát pedig negyvenkilenc százalékuk nem ismeri. Az általános iskolás matematika anyagból írott felmérők hetven-nyolc- van százalékát elégtelenre osztályozták. — Ezeknek a gyerekeknek többnyire kézügyessége van — igyekszik enyhíteni döbbenetemet dr. Záhonyi Akosné —, és nem is minden osztály összetétele ilyen gyenge. De vannak szakmák, amelyekre, törvényszerűen a leggyengébbek jelentkeznek. Ilyen például a hegesztő. Nagyfokú lemaradásuk az elméleti tantárgyakban alapvetően nem gátolja szakmájuk gyakorlati részének elsajátítását. Éhhez természetesen a szaktantárgyakat tanító pedagógusok óriási pluszmunkájára van szükség, akik minden órán vázlatot diktálnak, ezzel is elősegítve a könnyebb tanulást. Az iskola folyosói most csendesek. A tanulók egy része órán van, a többiek gyakorlaton egy-egy üzemnél, vállalatnál. A vitrinek, melyekben a legjobban sikerült mintadarabok állnak, a falakon függő fotók, amelyek egy-egy munkafázist örökítenek meg, az elismerések, amiket szakmai és sportversenyekről hoztak el a tanulók, némán hirdetik: válóban lehet eredményes a munka. — Kár lenne az általános iskolára öltögetni a nyelvünket — állapítja meg az igazgató. — Tantervűk olyan feszített, hogy ha egy gyerek lemarad, már csak kemény munka árán tud felzárkózni. A mi gyerekeink általában hozzászoktak, hogy az osztály perifériájára szorultak. Látták, hogy lemaradásuk egyre nő, így maguk is feladták a versenyt. Meggyőződésem az is, hogy nagyobb bátorsággal kellene kiszűrni a kisegítő iskolai tanulókat — a saját érdekükben. Sok-sok kudarctól lennének így megóvhatok, és kapnának helyette számos sikerélményt a képességeikhez mért oktatásban. — Az általános iskolák megítélése — folytatja Záhonyiné — azon múlik, hogy hány tanulót vesznek fel gimnáziumba, szakközépiskolába. E két iskolatípus befogadóképessége pedig egyre nagyobb a megyében. így valószínű, hogy a kevésbé jó tanulmányi eredményt elért gyerekek is bejuthatnak, ' akik a szakmunkásképzők legjavát jelentik jelenleg. Közben kicsöngetnek. Zene, hangzavar, zsibongás ... Mint bármelyik iskolában. Valaki a fainak dőlve nehézkes betűkkel rója a sorokat. . . Úgy vélem, a sokoldalúan képzett szakmunkásideál általánossá válásáig egy kicsit még várnunk kell. Addig is új fogalmat vezethetünk be kéziszótárunkba: a középfokú analfabétizmust. De vajon ki vállalkozik az értelmezésére'-’ Tóth Tímea MÁRCIUS 13-ÁIG LÁTHATÓ: Holland könyvkiállítás a Széchényi Könyvtárban Németalföldön és Magyarországon egyazon évben, 1473-ban kezdődött meg a gazdag kódexirodalomra épülő könyvnyomtatás. Hollandiában tanult nyomdászatot 1683-tól Misztótfahisi Kis Miklós, aki olyan tökéletességre vitte a betűmetszés művészetét, hogy amszterdami betűivel egy virágzó korszakot jelölnek a német- alföldi könyvészetben. Természetszerűen ott vannak Misztótfalusi Kis Miklós mintalapjainak hasonmásai is — más, Hollandiában nyomtatott hungarikák között — azon a kiállításon, amelyet a Várban, az Országos Széchényi Könyvtárban rendeztek. A március 13-áig látogatható kiállítás nemzeti könyvtárunk gazdag gyűjteményéből méltón mutatja be a holland könyv útját a kézzel írott kódexektől és a pergamenre rajzolt térképektől a fejlett nyomdaiparig, -technikáig. Tárgykörök és tudományágak szerint csoportosítva láthatók a vitrinekben a remekmívű könyvek. Kunigunda szerzetesnő imakönyve 1500-ból, egy korai holland ős- nyomtatvány 14t9-ből. Az első ■— 1499-ben nyomtatott — számtankönyv, amelynek szerzője Ge- orgius de Hungária, azaz magyar- országi György mester. Az Útrechtben megindult könyvnyomtatásnak hamarosan más németalföldi városokban is • Részlet Ovidius Publius fő művéből, az Átváltozásokból. akadt követője. A világ könyvművészetében is élenjárt az antwerpeni Plantin műhely: ez a legjobb betűmetszőket, illusztrátorokat és rézmetszőket foglalkoztatta. Az 1576-tól 1825-ig fennálló Plantin- Moretusz-nyomda ma könyvművészeti múzeum. A holland „aranyszázad”-nak — a XVII. századnak — nagyszerű, Leidenben alapított kiadója volt ak Elzevire- ké. Kis alakú köteteiért ma is minden pénzt megadnak a gyűjtők. Az amszterdami Blaeu Officina rézmetszetei és atlaszai révén lett világhírű. A Széchényi Könyvtárban őriznek egy pergamenre rajzolt hajózási térképet, a Blaeu-ház alapítójától, Williem Janszoon-tól, a XVII. század elejéről. Az Atlanti-óceán és Földközi-tenger partvidékét ábrázoló, részletesen kidolgozott térképnek az az érdekessége, hogy nyugati tájolású. A nagyméretű színes lápot országcímerek és állatok rajza díszíti. K. M. SAJTÖPOSTA Kinek a kötelessége? A vásárló köszöneté Sokan bírálják okkal-joggal a kereskedelmet. Én ezúttal áz érem másik oldaláról szólok, tapasztalatom alapján és — gondolom — nem csak a saját nevemben. Korábban a Szabadság téri Csemege Áruházba jártam rendszeresen vásárolni, ahonnan általában megpakolt cekkerrel távoztam a bőséges árukínálat jóvoltából. De nemcsak ezen örvendetes tény érdemel említést, hanem az is, hogy az ottani boltosok kivétel nélkül udvariasak, készségesek. Erre egyetlen példa: a karon ülő pici gyermekemet átvették tőlem, amíg a pénztárnál fizettem és az árut a szatyromba tettem. Később megváltozott a naponta megtett útvonalam, és egy másik egységben, a Kossuth utcai ABC- áruházban fordultam meg gyakorta. Arról a kollektíváról is hasonlóan jó véleménnyel vagyok, mint az előzőről. Nemrégen a Petőfi-lakótelepre költöztem családommal, és azóta a környékbeli élelmiszerüzletben vásárolok nap mint nap. E helyütt is szembetűnő a fogyasztói érdekvédelem tisztelete. Bizonyítja ezt, hogy lejárt szavatossági idejű élelmiszert még egyszer sem találtam a polcokon, és a pénztárnál nem kellett reklamálnom pontatlan számolás miatt. Különben itt szokássá vált, hogy a vevőt tájékoztatják arról: mikor és milyen áru érkezése várható. Én úgy érzem, hogy az említettek révén megérdemlik az érintett kereskedelmi dolgozók a nyilvánosság előtti köszönetemet! Récze Ferencné Kiskunfélegyháza, Holló László u. 21. Városunkban megkezdődött a tavaszi nagytakarítás: tisztítják a teret, az árokpartot, gallyazzák a fákat stb. E munka azonban csak a forgalmas közterületekre korlátozódik, vagyis a főútvonalakra és a közvetlen környékre. A mellékútvonalak mentén felmerülő ilyen téendő elvégzésére az ott lakó családok kaptak felszólítást. Nos, az emberek söprik, csinosítják a saját udvarukat, és a házaik menti járdaszakaszt, illetve úttestszélt, ám távolabbra senki sem merészkedik. így azután nem csoda, hogy például a Vi- dats és a Veres Péter utca sarkán érintetlenül marad a hatalmas szemétdomb. Igaz, nem messze tőle építkezés van, de az aligha gátolhatja e parknak kijelölt térség rendbetételét. Megítélésem szerint arrafelé több teherautónyi lehet már a hulladék, amely évek óta gyűlik. Hogy kinek a kötelessége lenne az elszállítás? Bizonyára az illetékeseké, akik egyelőre nemigen sietnek, hogy e teendőt elvégezzék. A következmény pedig nemcsak a városi miliővel összeegyeztethetetlen — és a környezetvédelem elhanyagoltságát bizonyító — látvány, hanem az is, hogy a környezetben élő gyerekek a szemét elfoglalta négyzetméterek helyett a közlekedésre rendeltetett területen kénytelenek játszani ... B. J.-né Kalocsa, Móra Ferenc u. 47. Közvélemény-kutatás — hahotával? Köztudomású a sajnálatos tény, hogy a „korunk pestisedként emlegetett AIDS, vagyis az immunhiány okozta betegség világszerte terjedőben van. Nemrég lapunk is beszámolt róla: eddig legalább 50 ezer áldozatot követelt, és hogy már körülbelül 10 millió ember hordozza vérében a veszedelmes vírust. Hazánkban csaknem másfél száz fertőzött beteget tartanak nyilván, és közülük hárman me- gyénkbeliek. Ilyen elgondolkodtató adatok ismeretében érthető, hogy egyre többen kapják fel fejüket aggódva, ha az AIDS-ről hallanak. A császártöltési Gubán Kálmán is felfigyelt nemrégen az ezzel kapcsolatos — számára igencsak újszerűnek tűnő — megnyilvánulásra, mégpedig Páhi községben, ahol népzenei együttes tagjaként vendégszerepeit. A tanulságos részleteket így mesélte el: — Az előadás végeztével hangszereinket rámoltuk be a kultúrház udvarán álló autóba, amikor papírral, tollal kezében hozzám lépett két fiatal nő. Közölték: a helyi KISZ-klub képviseletében vannak itt és véleményeket, észrevételeket gyűjtenek az AIDS elleni „hadjáratról”, illetve annak tapasztalatairól. Majd feltették a magvas kérdést: Ha én hozzáértő lennék, milyen tanácsokat adnék e kór ellen hatásosan védekezni szándékozóknak? Őszintén válaszoltam: házasság, illetve éllettársi viszony híján csakis egyetlen partnerrel kell „foglalkozni”, és persze az sem árt, ha abból a bizonyos óvszerből mindig van a zsebben egy-két darab. . Miközben a hölgyek jegyzetelték szavaimat, hahotázásba kezdtek. Ez annyira meglepett, hogy kissé szégyenkezve oldalogtam el. Azután láttam, hogy a következő „interjúalany” reagálásán is nevetgéltek. Fogalmam sincs, komoly volt-e a kérdezősködés, és hogy hivatalos megbízásból történt-e, vagy éppen egyéni kíváncsiskodás volt, azt azonban meggyőződéssel vallom: a félelmetes méretű AIDS-veszélyről nem illik tréfálkozni. P’áhin sem! SERTÉSHIZLALÓK PANASZAI NYOMÁBAN Kártérítést fizet a Kiskőrösi Állami Gazdaság Kefelep lakó kistermelők fordultak lapunkhoz az alábbi sérelemmel: — Régóta foglalkozunk disznók hizlalásával, szerződéses alapon, de hiába van nagy gyakorlatunk, a vállalásunk teljesítése veszélyben van. Miért? Mert üzleti partnerünktől, a kiskőrösi sertéskombináttól rossz minőségű tápot kaptunk. Legutóbb a helyi állatorvos próbálkozott segítségünkre lenni úgy, hogy a takarmánymintát ellenőrzés céljából eljuttatta az Állategészségügyi Intézet budapesti központjába. Nemsokára megjött a válasz, miszerint fertőzött tápot etetünk. Azonnal bevittük a hivatalos vizsgálati eredményt a céghez, ahol nem találtunk megértésre, sőt kigúnyoltak bennünket, az érdekünkben eljáró doktorra pedig minősíthetetlen megjegyzést tettek. Mi családonként 15—28 ezer forintot költöttünk a sertésállományunkra, és ha a hizlalási feltételeknek képtelenek vagyunk eleget tenni, akkor nem kerülhetjük el a ráfizetést. Ez pedig azzal jár, hogy véglegesen le kell mondanunk az állathizlalásról. Egy ilyen kényszerlépés nekünk sem lenne jó és a köz érdekét sem szolgálhatja . . . E közérdekű ügyben — felkérésünkre — vizsgálatot folytatott a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya, melynek megállapításairól és a tett intézkedésekről a következőket közölte velünk Gál Gyula mező- gazdasági csoportvezető: — A szóban forgó bérhizlalás szervezője, gazdája a Kiskőrösi Állami Gazdaság, amely szerződés alapján látja el táppal a sertéstartókat. Ez utóbbi érdekében együttműködik a megyei gabonaÜZENJÜK Dobák Jánosnénak, Kunszentmiklósra: Az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződést írásban kell megkötni, és a benne levő kötelezettségvállalásjeléül foglalót lehet adni. Ha az ügylet meghiúsul, az érte felelős személy elveszti az adott foglalót, a kapott ilyen ősz- szeg viszont kétszeresen visszatérítendő. Nincs hasonló felelősség akkor, ha az adásvétel elmaradásáért egyik fél sem marasztalható el. Megjegyzendő, hogy az értékesítésre kerülő lakóház, telek stb. tulajdon-nyilvántartási ügyének intézését, rendezését mindig az eladó végzi, tulajdonostársak esetén valamennyi fél. Amennyiben a hasonló tárgyú bírósági pere és a házeladással összefüggő egyéb problémája nem oldódik meg, törvényességi vizsgálatot kérhet az ingatlan fekvése szerint illetékes megyei főügyészségtől. Domokos Istvánnénak, Kecskemétre: Autóbusz lépcsőjén tilos utazni, hiszen kanyar esetén könnyen leeshet az utas az alacsonyabb lépcsőfokra, vagy ha éppen ott áll, forgalmi és malomipari vállalattal, ahonnan az alapanyag és a kiegészítő takarmány érkezik a gazdaság keverőüzemébe. Mindkét cégnél kötelező a gyártási műszakot követően mintát venni az elkészült termékből. A panaszokat megelőzően történt, hogy a gazdaság fusáriummal fertőzött kukoricát, búzát és árpát kapott a gabonaipartól. Az ebből készült keveréktakarmány egy része a kistermelőkhöz, a többi a gazdaság saját hizlaldájába került. A következmény: ez utóbbi helyen hasmenéses megbetegedést kaptak az állatok és egy részük elhullott, és ugyanez volt a helyzet a magánhizlalók is. Mint azt az Állategészségügyi Intézet szakemberei kiderítették, a takarmány T—2 toxinnal való fertözöttsége okozta a bajt. Ami a reklamációs ügyek intézését illeti, azt szabályozza a kistermelőkkel megkötött szerződés. E szerint a táp minőségéért a gazdaság a kiszállítástól számított 30 napig vállal szavatosságot, melynek alapján, ha kifogás érkezik, már legkésőbb a második munkanapon sor kerül a mintavételre, egyidejűleg pedig a takarmány cseréjére. Jogos reklamáció esetén a gazdaság viseli a minta vizsgálatának költségét. Mint a helyszínen tájékozódtunk, egyes állathizlalók segítették a gyors takarmánycserét, mások kevésbé. Ettől függetlenül a gazdaság döntött a kártérítések módjáról. Ennek lényege: Akik már nem először végzik e bérhizlalást, korábbi hizlalási eredményeik, az újonnan vállalkozott kistermelők pedig az állami gazdaság átlagos hizlalási eredménye alapján kapnak térítést veszteségeik pótlására. baleset érheti a központi vezérlésű ajtónyitáskor. Ha önt efféle szituációban érte lábsérülés, akkor a saját felelősségéről is szó lehet. Erre vonatkozóan, valamint az esetleges kártérítését illetően persze vizsgálat szükséges, melynek érdekében személyesen keresse fel a központi buszállomás vezetőjét. Ami a baleseti ellátása körüli bíráló észrevételeket illeti, azokkal forduljon írásban a megyei szakorvosi rendelőintézet igazgatójához. „Hóvirág” jeligére: Az öregségi nyugdíjra jogosultságának nem az előírt életkor betöltéséig folyamatosan fennálló munkaviszony, hanem a szükséges szolgálati idő — jelenleg 10 esztendő — a feltétele. A munka tehát már a nyugállományba vonulási korhatár elérése előtt abbahagyható, vigyázni kell azonban, hogy a megszakítás ne legyen több öt esztendőnél, különben a megelőző szolgálati idő automatikusan elveszik. Nem számít’ megszakításnak azon idő, amely alatt elismerési díjat fizet az illető személy. Ezzel kapcsolatos részletesebb tájékoztatást társadalom- biztosítási szakembertől kérjen. A diákbérlet sem mindig érvényes... Február 8-án megjelent Sajtóposta rovatunkban szóvá tettük az egyik kecskeméti nyugdíjas panaszát: mozibérlete van, és éppen emiatt tagadták meg tőle A Kobra című színes amerikai produkció megtekintésére szóló elővételi jegyet a Városi moziban. Cikkünk nyomán gyakran csöngött a telefon szerkesztőségünkben, és a hívók — valamennyien nyugdíjasok — elmondották: mivel a bérletükön nincs feltüntetve ilyesféle tilalom, alkalmazását „övön aluli ütésnek”, más szóval hátrányos — tehát sérelemre okot adó — megkülönböztetésnek minősitik. Amint megtudtuk, hogy az iskolások bérlete feljogosít az elővételi jegyváltásra, már-már közreadtuk javaslatunkat, miszerint eme lehetőséget az idősek bérletére is terjesszék ki, amikor felkeresett bennünket a Kecskemét, Erkel u. 11. szám alatt lakó Gyarmati Lajosné és az alábbiakat mondotta: — Diákbérletet használó gyermekem január 29-én, pénteken akart jegyet venni a vasárnap vetítendő A Kobra című filmre, szintén a Városi moziban, melynek pénztárosa nem volt hajlandó teljesíteni a kérést. És már nem első eset, hogy ez történt. Szerintem: ha a filmszínház bármikor figyelmen kívül hagyhatja e bérlet révén vállalt kötelezettségét, az elővételi jegyeladást, akkor ezt közölje nyilvánosan, és ne az ellenkezőjét. Persze az is megoldást jelentene, ha a műsor összeállítói idejében, például a plakátpkra nyomtatva jeleznék: erre és erre az előadásra nem érvényesek a bérletek! Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 Bacsó Péter hatvanéves
