Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-29 / 50. szám

*■ 1988. február 29. • PETŐFI NEPE • 5 ZÁRSZÁMADÁS BUGACON Több mint 20 milliós nyereség Űj üzemeket létesítenek • A gépjavítás télen fontos feladat. A közelmúlt­ban tartotta zárszámadó küldöttgyűlését a Bugaci Aranykalász Szakszövetke­zet, ahol Bőr­ösök András el­nök ismertette az elmúlt esz­tendei gazdál­kodás eredmé­nyeit és gondja­it, majd az ez évi feladatokat. Mint minden mezőgazdasági nagyüzemnél, a múlt évben az erős fagy, a márciusi tél nagy károkat okozott Bugacon is. főbb mint 400 hektár ősziárpa-vetésük fa­gyott ki, s a késői kitavaszodás miatt a növénytermesztésben csak mintegy 30 nappal később tudtak munkához látni. A növények fejlő­désében is több hetes késés mutat­kozott. Sajnos egy-két technoló­giai hibát is elkövettek, de a nagy területű napraforgó, valamint a szálastakarmányok termésátlagai csökkentették a bajt. A közös gaz­daság növénytermesztése az elmúlt esztendőben sikeres volt, ugyanis az 5 millió 123 ezer forintos ágaza­ti eredmény majdnem 7 millió fo­rinttal jobb, mint az ezt megelőző esztendőben. Sajnos az állattenyésztésben a szarvasmarha és a juh nem hozta a várt eredményt, ugyanis túlzott volt a takarmányfelhasználás, akadtak gondozási problémák, de a közgazdasági szabályozás is rosszul érintette mindkét ágazatot. A veszteség meghaladta a 2 millió 400 ezer forintot. Az Aranykalász Szakszövetke­zet alaptevékenységéhez szoöűsan kapcsolódik a tagi gazdálkodás, a kisárutermelés. A múlt esztendő­ben azt a célt tűzték maguk elé, hogy minél több árut értékesíte­nek. Ez nem sikerült teljes egészé­ben, ugyanis a 71 milliós árbevétel éppen csak elérte az 1986. évit. En­nek elsődleges oka a hízósertés ér­tékesítésének csökkenése volt. Ez nem abból származott, hogy keve­sebb volt a hízó, hanem más gaz­dálkodó szervezetek részéről olyan nagy volt az árfelhajtás, amelyet a közös gazdaság nem tudott ellen­súlyozni. Már a múlt évben felké­szültek az eddigi konkurensekkel szembeni idei versengésre, biztosít­va a többcsatornás értékesítést. Ennek keretében a megyei húsipari vállalaton kívül a Szegedi Szalámi­gyárral és a Pápai Elúskombinátíal is kötöttek szerződést, s így maga­sabb árat tudnak elérni. Növeke­dett a háztájiban termelt zöldség mennyisége. A kisárulermelésböl származó nyereség meghaladja a 9,5 millió forintot. Ez az ágazat produkálta a legjobb eredményt a közös gazdaságban. A szakszövetkezet élelmiszer- ipari tevékenysége 4,5 millióval ke­vesebb nyereséget hozott a koráb­binál, de így is elérte a 3 millió 200 ezer forintot. Ennek okát a piaci munka gyengeségében és a költsé­gek növekedésében látják. A gépi­pari tevékenység átrendeződése folytán a közös gazdaságban öt- vennel kevesebben dolgoznak, de ennek ellenére az eredmény jelen­tősen növekedett. Az 1986. évihez viszonyítva a nyereség több mint 3 millió forinttal emelkedett. A mű- anyagipari ágazat csökkentette korábbi veszteségét. Az építőrész­leg megvalósította a gázprogram második szakaszát — több üze­mükben már földgázzal fűtenek —, megépítette a tartósítóüzem raktárát, a szolgálati lakásokat és a lucernaszárító üzemet. A gépesí­tési ágazat kisebb létszámmal vé­gezte el a javítást. Az elmúlt év folyamán a már korábban létrehozott átalány el­számolásos részlegek mellett szinte az egész ipartelepet átalakították ilyen közvetlenebb érdekeltségi rendszerűvé. Ez nem volt hiábava­ló, az egyes üzemek kiegyensúlyo- zottabban termeltek, értek el nye­reséget. A Bugaci Aranykalász Szakszö­vetkezet múlt évi nyeresége megha­ladja a 20 millió forintot. Az ez évi tervet ismertetve Bör-' csök András hangsúlyozta, hogy elsősorban a növénytermesztésben szándékoznak magasabb hozamo­kat elérni, összhangban a népgaz­daság előirányzataival. A forró le­vegős lucernaszárító üzembehelye­zésével mintegy 200-250 vagon lu- cernapelletet akarnak termelni. A szarvasmarhák számát radikáli­san csökkentik, s ez év végére, de inkább a következő év első felében Olvasztáshegesztés elektronsugárral A modem technika egyre fokozottabb következményeket támaszt. Az elektro­nika például a mind parányibb alkatrészek gyártása felé tart, de ugyanakkor hihetetlenül szigorú anyagtisztaságot és munkamódszerek kidolgozását tette szük­ségessé. így kezdték el — mintegy 20 éve már — anyagmegmunkálási célokra igénybe venni azokat a sugarakat, amelyek egyrészt elegendő energiával rendel­keznek a megmunkáláshoz, másrészt nyalábjuk kellőképpen irányítható. Az ipar­ban az ion-, az elektron-, a plazma- és lézersugarakat használják fel. Az elektronsugaras olvasztást például elsősorban a reaktor-, a félvezető- és a rakétatechnikában alkalmazott magas olvadáspontú anyagok nagy tisztaságú előállítására vezették be. E berendezéseknek ma már többféle változata is ismere­tes. Bennük a megolvasztandó anyag rúd, szemcsés, por vagy forgács formájában is elhelyezhető. Nagy anyagtisztaság érhető el ezzel a módszerrel, több tényező kedvező együtthatásának az eredményeként. Az elektronsugár, például, mint energiahordozó nem szennyezi a megolvasztandó anyagot, a vákuumtér is hozzá­járul a szennyezések csökkentéséhez, de az is számit, hogy az elektronsugár viszonylag hosszú időn át tartja olvadt állapotban az anyagot. Úgynevezett zóná- zó olvasztással az egy lépésben elért tisztaság még tovább növelhető. Az elektronsugarak hegesztésre is felhasználhatók, méghozzá olyan anyagok összehegesztésére is, amelyek hagyományos hegesztési módszerekkel csak nehezen vagy egyáltalán nem köthetők. A hegesztéskor fontos szempont az automatizálha- tóság, egyrészt a gazdaságos sorozatműveletek bevezetése miatt, másrészt pedig a reaktortechnikában példáyl a reaktor fűtőelemei tokozásánál, mivel a sugárve­szélyes anyagot tartalmazó tok összehegesztése csak megfelelő sugárvédelem mel­lett végezhető el. Ezzel az eljárással nem egészen 1 mm átmérőjű burkolatban elhelyezett termő- elemek is készíthetők, amelyek például injekciós tűkbe helyezve a szervezet belse­jében, a bőrfelszín alatt különböző mélységben fekvő részek hőmérsékletének századfok pontossággal történő meghatározására is alkalmasak. A hőre különféleképpen viselkedő anyagok — például kerámiák és acélok — elektronsugaras hegesztéssel egyesíthetők, mert a termikus beavatkozás az egyesí­tés helyén olyan rövid ideig tart csupán, hogy ezalatt az az anyag sem képes károsodni, amelynek olvadáspontja akár ezer fokkal is alacsonyabb, mint a vele egyesítendő másik munkadarabé. létrehozzák a tejhasznú szarvas­marha-állományt. A juhászatot vállalkozásba adják, ugyanakkor jelentősen növelik a hízóállatok felvásárlási árát, s ilyen módon 5 ezerrel több sertést kívánnak meg­vásárolni. Új dolog, hogy szeretnék meg­valósítani a baromfitenyésztést és -hizlalást, valamint a közös szőlő- és gyümölcstelepítést. Ez év tava­szán tíz hektár meggyest és 5 hek­tár szőlőt telepítenek. A mellékü­zemágaknál az eredményesség nö­velése a fő cél. A szakszövetkeze­tek vezetősége úgy látja, hogy eb­ben az évben 50 millió forinttal több árbevételt tudnak elérni, amelynek nagyobbik hányadát az élelmiszeripari, a tagi árutermelés és az ipari tevékenység adná. Re­mélik, hogy a két új üzem, a bélfel­dolgozó és a lucernapellet- készítő termelésével jelentősen sikerül el- lensúlyozniok a szabályozóválto­zásból eredő hátrányokat. A küldöttgyűlés a beszámolót és a tervet jóváhagyta. Gémes Gábor A SZOCIALISTA TULAJDON FEJLŐDÉSI TENDENCIÁIRÓL A gazda pozíciójába juttatni A szocialista gazdaság elmúlt év­tizedeinek történeti elemzése azt bi­zonyítja, hogy a gazdaságirányítás rendszerének változásai mögött a szocialista tulajdonelmélet fejlődé­se húzódik meg. Az alábbiakban a szocialista tulajdon formáival, a szocialista tulajdoni rendszer alko­tórészeivel kapcsolatos nézetek fontosabb és aktuális kérdéseit te­kintjük át. A szocialista forradalom négy évtizeddel ezelőtti lendületes évei­ben az ipari üzemek, bányák és bankok államosításával létrehozott állami tulajdont sokáig tévesen a társadalmi tulajdon legfejlettebb formájának tekintettük. E tulaj­donforma állt a tulajdoni hierar­chia élén, s minden eszközzel az erősödését, általánossá válását szorgalmaztuk. Emlékezhetünk ar­ra az időszakra is, amikor a később létrehozott mezőgazdasági szövet­kezeti tulajdont átmeneti és kevésbé szocialista jellegű tulajdonnak mi- nősítettük, amelyet rövid időszak alatt át kell vezetni az állami tulaj­donba. Egyneműsítés helyett A hetvenes évek hazai tulajdon­elméleti vitáiban nagy előrelépést jelentett az egytípusú szocialista tu­lajdon tézise, amely már azonos rangú társadalmi tulajdonként ke­zelte az államit és a szövetkezetit. A gazdaságpolitika ettől kezdve a tulajdoni rendszer „egyneműsítése” helyett a tulajdonformáknak a ter­melőerők fejlettsége és a termelési ágazatok sajátosságainak megfele­lő differenciálódását és egymás mel­lett élését segíti elő. A tulajdonfor­mák hatékonyabb gyakorlati mű­ködtetésének megszervezése érde­kében megindult a két tulajdonfor­mában működő vállalatok gazdál­kodási és irányítási módszereinek az egymáshoz való közelítése is. Az egyik oldalon például átvehető módszer lehetett az alapszerű pénzgaz­dálkodás, a másikon pedig a közvetle­nebb tulajdonosi kötődés ösztönző ere­je. Ez utóbbira példaként megemlíthe­tő a szövetkezeti elnökválasztás és a szövetkezetek hatékonyabb belső érde­keltségi rendszere. Napjainkban a szocialista tulajdon hagyományos és újonnan keletkező formáinak (például társulások, lakó- közösségek stb.) fejlődése, gyakorlati hatékonysága és hasznossága nagy­mértékben azon múlik, hogy sikerül-e megtalálni az egyének és a kisebb, em­beri léptékű közösségek helyét, aktív szerepét a szocializmus tulájdohi rend­szerében. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy a gazdasági erőforrások racioná­lisabb felhasználásához a társadalmi tulajdon formáit személyessé kell tenni, vagyis valamilyen konstrukcióban az egyén, a vállalati csoportok közvetlen tulajdonosi jogait be kell építeni a köz­tulajdonosi rendszerbe. Az érdektelen­ségnek, a teljesítmény visszatartásának mai tudásunk szerint egyik hatásos el­lenszere lehet az, ha a „gazda pozíciójá­ba” juttatjuk a termelés résztvevőit, döntési, ellenőrzési lehetőséget bizto­sítva nekik az átlátható üzemi folyama­tok felett. V agyonérdekeltség A szocialista tulajdonformák szemé­lyességének megteremtése egy hosszú távú, többtényezős program sikeres megvalósításának és működésének az eredménye lehet. E program alapján néhány lépést már megtettünk, több feladat viszont még előttünk áll. A gaz­dálkodó vállalatok résztulajdonosi sze­repének elismertetése, megerősítése, a gazdaságirányítás korszerűsítése során deklaráltan már megtörtént. A dolgo­zóknak a vállalati vezetésbe történő bevonása az új vállalatirányítási for­mák bevezetésekor szintén megvaló­sult. Napjainkban teszünk kísérleteket vi- szonf az egyének (vállalati dolgozók és vezetők) vagyonérdekeltségének kiala­kítására. illetve a szövetkezetekben an­nak megújítására. Ennek eredményes eszközei lehetnek a vagyonjegyek, a részjegyek és egyéb vállalati érték­papírok kibocsátása, amelyek meg­vásárlói nemcsak osztalékot kap­nak a vagyon hozamából, hanem meghatározott tulajdonosi jogosít­ványokat is. A másik feladat jelen­leg a nagyvállalaton belüli társas vállalkozások (gazdasági munka- közösségek, szakcsoportok, auto­nóm munkacsoportok stb.) szerve­zése és ésszerű működtetése. Vala­mennyi ilyen egységre jellemző, hogy a tulajdonosi funkció egy ré­szét a vállalat átadja a vállalaton belüli közösségeknek. Természetes törekvések Végül jelentős eredménye a ma­gyar tulajdonelmélet fejlődésének a saját munkán alapuló magántulaj­don hasznos szerepének a felisme­rése és létjogosultságának az elis­merése is. Az egyedi termékek elő­állítása, a differenciált szükségletek kielégítése, párosulva az egyének gazdasági önállósulására irányuló természetes törekvésével indokolja, hogy az államilag ellenőrzött ma­gántulajdon hosszú távlatban is ha­tékony kiegészítő tényezője legyen a szocializmus különböző elemek­ből összetevődő, sokszínű tulajdoni rendszerének. Az új megoldások és formák mintegy beleszületnek a szocialista társadalmi tulajdon rendszerébe. Az, hogy milyen lesz az életük, fej­lődésük vagy elsorvadásuk, alapve­tően a hatékonysági mérce teljesíté­sétől és attól a tulajdoni környezet­től függ, amelyben történetük el­kezdődött. Még az örökölt formák (az alkalmazotti és a saját munkára épülő magántulajdon) sem vonhat­ják ki magukat a környezeti hatá­sok alól, ezért nem úgy működnek a szocialista gazdaság közegében, mint a magántulajdonon nyugvó árutermelő társadalomban. Dr. Sipos Miklós egyetemi docens JANUÁRTÓL ÉRVÉNYES JOGSZABÁLYOK ÉS ALKALMAZÁSUK Magánlakás-építés, -korszerűsítés, -felújítás és az általános forgalmi adó Az általános forgalmi adóról szóló 1987. évi V. sz. törvény 18. §-ában foglaltak a magánerős, házilagos lakásépítkezés, -bővítés, -korszerűsítés, közművesítés, felújítás végzése esetén (bizonyos feltételek mellett) lehetővé teszik az általános forgalmi adó (továbbiakban: ÁFA) visszaigénylését. Az 1988. január 1-jétől hatályba lépett jogszabály adta kezdvezményt bizonyá­ra megyénkben is sokan igénybe veszik. Az ezzel kapcsolatos ismeretekről, eljárási kérdésekről adunk tájékoztatást. Mikor igényelhető vissza? A magánerős, házilagos lakásépítés, felújítás stb. esetén az ÁFÁ-t — az építkezés befejezését kivéve — akkor lehet visszaigényelni, ha a számlákban feltüntetett adó összege a 20 000 forin­tot eléri (alsó határ). A visszaigényelhető adó felső határa egy lakásra (építése, bővítése esetén az építési engedély szerinti alapterület fi­gyelembevételével), a következők sze­rint alakul: a. ) 40 négyzetméterig 96 000 forint b. ) 40 négyzetméter felett 96 000 forint plusz — 40,01-59,99 négyzetméter között négyzetméterenként 2300 forint, — 60,00-79,99 négyzetméter között négyzetméterenként 2200 forint, — 80,00-99,99 négyzetméter között négyzetméterenként 2100 forint, — 100,00 négyzetméter felett négy­zetméterenként 1900 forint. Az alapterület növelésével nem járó korszerűsítéskor, felújításkor, közmű­vesítéskor lakásonként termékbeszer­zés esetén a 10 000 forintot, szolgáltatás igénybevétele esetén pedig az 5000 fo­rintot meghaladó beszerzéseket terhelő adó visszaigénylésére van lehetőség. Az építőnek rendelkeznie kell a 12/ 1986. (XII. 30.) ÉVM számú rendelet szerinti érvényességű tanácsi építési és/ vagy közműépítési, csatlakozási enge­déllyel, vagy nem új lakás létesítésére, vagy a lakások számának növelésére — a tv. 18. § (6) bekezdése értelmében — részletes költségvetéssel, valamint — építőközösség esetén — közös kép­viselői meghatalmazással, továbbá a PTK 575—577 §-ai és a 2/1964. sz. EM. sz. rendelet szerinti szerződéssel és a tv. 19—20 §-ában meghatározott számlák­kal. Az ÁFA visszatérítése iránti igényt a megyei adófelügyelőségnél kell benyúj­tani. (62 sz. nyomtatvány: Igénylőlap az általános forgalmi adó visszatéríté­séhez: lakásépítők). Ezen belül egyedi lakások esetén az állandó lakóhely — építőközösségeknél pedig az építmény helye — szerinti adófelügyelőség az il­letékes adóhatóság. A visszaigénylés bizonylaton történik, annak kitöltési utasítása szerint. A visszaigénylési nyomtatványhoz mellékelni kell az ÁFA összegét vagy kulcsát tartalmazó számlákat. Elbírálás, feltételek Az igény elbírálásakor az eljáró adó­hatóság ellenőrzi, hogy 1. az igénylő rendelkezik-e az előzőekben felsorolt valamennyi feltétellel, 2. a számlák ki­állítása megfelel-e a számlára vonatko­zó előírásoknak, illetőleg, hogy a vásá­rolt termék szerepel-e a 37/1987. (X. 12.) MT. sz. rendelet 4. számú mellék­letében közöltek között. Csak a „vevő példánya” számlapéldány tekinthető érvényesnek. Az adóhatóság meggyőződik arról is, hogy helyesen töltötték-e ki az igénylőlapot: a benyújtott számlák ösz- szegének értékhatára megfelel-e a tv, 18-§ (1), (5) bekezdéseiben foglaltak­nak, a visszaigényelni kívánt összeg nem haladja-e meg a tv. 18. § (2) bekez­désében meghatározott összeghatáro­kat. Építőközösség esetén a számlák szól­hatnak a szerződő felek nevére is. Eb­ben az esetben a számlák mellett a kö­zösség tagjainak szerződő félként való szereplését a szerződéssel igazolni kell. Csak az előbbiekben felsorolt feltéte­lek megléte esetén lehet az ÁFA vissza­igénylését jogosnak tekinteni. Ameny- nyiben a feltételek — a visszaigényelni kívánt összeghatárokat kivéve — hiá­nyosak, vagy nincsenek meg, az adóha­tóság az ügyfelet felkéri a dokumentu­mok pótlására. A számlában feltüntetett összegek felülvizsgálata során az adóhatóság el­lenőrzi a részletezésben felsorolt össze­gek helyességét is. Amennyiben a vég­összegek között eltérés mutatkozik, úgy — a számítás módszerének az ügy­féllel történő ismertetése után —*• intéz­kedik a visszaigénylés összegének kor­rigálásáról. Félkész lakás értékesítése után a be­fejező munkákhoz felhasznált terméke­ket, építési munkákat és szolgáltatáso­kat terhelő, előzetesen felszámított adót az adóhatósághoz benyújtott elő­zetes költségvetés alapján — a félkész lakás után felszámított és visszaigé­nyelt adó összegétől függetlenül — le­het visszaigényelni. A visszaigényelhe­tő összeg felső határát — a 37/1987. (X. 12.) MT. sz. rendelet 5. számú mel­lékletében meghatározott mód szerint kell kiszámítani. Az elfogadott számlákat „ÁFA EL­SZÁMOLVA” ADÓHATÓSÁG bé­lyegző használatával — azok felülbé­lyegzésével — érvényteleníti. Az elszá­molt számlákat az adóhatóság az ügy­félnek visszaadja, a döntésről szóló ha­tározatot valamint -a pénz felvételére jogosító utalványt kiállítja, azt hitelesí­ti és az átvétel tényét az igénylőlapon az ügyféllel igazoltatja. Visszatérítés és érvénytelenség A visszaigénylés és a hozzá tartozó nyilvántartás lezárására a következő esetekben kerülhet sor: 1. Az ügyfél nyilatkozata alapján, mely szerint a munka befejeződött, és a visszatéríthe­tő összeg felső határát nem éri el. 2. A visszatérítés a visszatéríthető összeg felső határát elérte. 3. Az ügyfél a hasz­nálatbavételi engedélyt bemutatta. Az első visszatérítés esetében csak a tv. 18 § (4) bekezdésében taglalt összeg­határ feletti rész, azaz az anyagszámlák teljes értékének 10 000 forintot, a szol­gáltatási számlák értékének 5000 forin­tot neghaladó részére eső átlagos ÁFA számolható el. A visszaigénylésre benyújtott ÁFA- számlák elfogadására csak a 37/1987. (X. 12.) MT sz. rendelet 13. § (3) bekez­dés (a-b) pontjaiban leírtakat követő három hónapon belül kerülhet sor. A jóváhagyott összegről az adóható­ság kiállítja a pénz felvételére jogosító utalványt. Az utalvány szigorú szám­adású nyomtatvány, amelyre — a sze­mélyi igazolvány alapján — a tulajdo­nos személyi számát is fel kell vezetni. A kiállított utalvány 1. példánya a visz- szaigénylőt illeti, 2. példánya az adófel­ügyelőségen marad. Az ÁFA-visszaigénylésről az adóha­tóság két példányban kiállított határo­zatot ad, amely ellen az ügyfélnek joga van — az adóigazgatási eljárásról szóló 50/1987. (X. 14.) MT. sz. rendelet alap­ján — fellebbezéssel élni. ' Érvénytelenné válik az ÁFA-utal- vány, ha azt a kitöltést követő 30 napon belül nem váltották be. Az érvénytelen­né vált utalványt ki kell cserélni. Ennek során az adóhatóság — a lejárat miatt — az érvénytelenné vált utalványt az ügyféltől bevonja. Helyette ugyanazzal az adattartalommal újat ad ki. Az utalvány bemutatóra szól, annak elvesztéséért, mások által történő be­váltásáért az adófelügyelőséget semmi­nemű felelősség nem terheli. Végezetül felhívjuk a figyelmet arra, hogy az adófelügyelőségnek jogában van (és köteles) a helyszínen ellenőrizni a vásárlást. Az ellenőrzéshez az elszá­molt számlákat 5 évig.— a tárgyévet követő év után — meg kell őrizni, azt kérésre az ellenőrnek be kell mutatni. Sándor Miklós az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságának igazgatója

Next

/
Oldalképek
Tartalom