Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-29 / 50. szám

1988. február 29. • PETŐFI NÉPE • 3 Nagy Sándor látogatása Tasson A Felső-Kiskunság dinamikusan fej­lődő községében, a kétezer-kilencszáz lakosú Tasson járt a napokban Nagy Sándor, a párt megyei végrehajtó bi­zottságának tagja, a Szabadszállási Le­nin Tsz ágazatvezetője. A látogatás fő célja: tájékozódás a település legnagyobb gazdasága, a Dó­zsa György nevét viselő termelőszövet­kezet tevékenységéről; valamint arról, hogy a tsz kommunistái miként vállal­nak részt a nehéz körülmények között munkálkodó gazdaság terveinek telje­sítéséből. Nagy Sándort kora délután Mizsei Ferenc, a községi párt-végrehajtóbi­zottság titkára, Tenke András tanácsel­nök, valamint Szatmári Ferenc, a Dó­zsa Tsz elnöke fogadta a szövetkezeti székházban. Szatmári Ferenc részletesen tájékoz­tatta a vendégeket: hogyan sikerült az utóbbi két évben stabilizálni, nyeresé­gessé tenni a gazdálkodást; gyarapítot­ták az állatállományt, megújították a gépparkot, továbbfejlesztették az ipari termelést. A tudatos, tervszerű gazda­ságfejlesztő munkának és a tagság szorgalmának köszönhetően az 1984- ben még veszteséges gazdaság az elmúlt évet több mint 30 millió forinf nyere­séggel zárta. A tájékoztató elhangzása után a község vezetői üzemlátogatásra invitál­ták Nagy Sándort. A helyszíni tájéko­zódás során arról is meggyőződhetett a megyei párt-végrehajtóbizottság képvi­selője, hogy a Duna-parti községben a település lakóinak hasznára eredmé­nyesen együttműködik a tanács és a tsz. A vezetők rendszeresen megbeszé­lik, egyeztetik a községfejelsztés felada­tait. A közös gazdaság például nagyon sokat tett azért, hogy a tassi lakótele­pekre is elérjen a gázvezeték; az intéz­mények fenntartásához, az utak javítá­sához is tetemes segítséget nyújt a Dó­zsa tagsága. Az üzemlátogatást és a községi ki­rándulást követően Nagy Sándort a gazdaság irodaházában részt vett a ter­melőszövetkezet kommunistáinak be­számoló taggyűlésén. Meghallgatva a vezetőség kritikus hangú, tényfeltáró beszámolóját és a hozzászólásokat, a megyei párt-végrehajtóbizottság képvi­selője összefoglalta a tassi délután ta­pasztalatait. Elmondta: jó érzés tudni, hogy a szépen fejlődő településen — ahol már jó ideje magánházakban is korszerű energiával fűtenek, amelynek telefonhálózatát nemsokára bekötik az országos távhívóhálózatba, s ahová az országhatáron túlról is szívesen járnak üdülni, pihenni a természet szerelmesei — a kommunisták és a párton kívüliek valódi rangján kezelik a gazdasági cél­kitűzések valóra váltásának ügyét. A szövetkezet munkája az utóbbi két évben lényegesen javult, amit az egyre szebb eredmények is bizonyítanak. A látogatás során meggyőződhettem arról is — hangsúlyozta a vendég —, hogy 1988 is jól indul a Dózsánál. Szé­peié a vetések, egészséges az állatállo­mány és a téli hónapokban a gépparkot is sikerült felújítani.' Nagy Sándor beszédének végén is­mertette a megyei párt-végrehajtóbi­zottság felhívását, amely a kormány stabilizációs programjának támogatá­sát teszi a kommunisták és a párton kívüliek legfőbb feladatává ... F. P. J. GÁZ, ÚT, ORVOSI RENDELŐ, AUTÓ A SZOCIÁLIS GONDOZÁSHOZ Lakitelek: szigorú rangsorolás Ki fizet a szemétért? Lesz-e az idén vízhiány? A lakiteleki művelődési ház nagyter­mének bejáratánál minden érkezőnek egy-egy sorsjegyet és naptárat adtak. Az Univer Afész ajándékozta meg a falugyűlés résztvevőit. A 370 ember zö­mét azonban nem a nyerés lehetősége csalogatta be a házba, hanem a község sorsa iránti érdeklődés. Mire költötték a község pénzét 1987- ben? Mi várható az idén? Milyen kilátá­sai vannak a fejlődésre Lakiteleknek? Erről számolt be Major Józsefné tanács­elnök a falugyűlésen megjelenteknek. Segített a lakosság A gyűlést megelőzően a nagyközség vezetői tájékozódtak arról, mi foglal­koztatja legjobban a lakosságot. A ta­nácshoz beérkezett vélemények, javas­latok között ott állt ez a kérdés is -.Meg­szűnik-e Lakiteleken a tehó? Nem — adta meg a választ a tanácselnök, és adatokkal bizonyította, hogy a telepü­lésfejlesztési hozzájárulásból befolyt évi 800 ezer forintot a tervezett fejlesz­tésekre költötték. Például az orvosi rendelő, szolgálati lakás, kislabor épí­tésére, a temető bővítésére, a vízbázis növelésére. Végül hozzátette, hogy a további fejlesztések érdekében az idén is szükség lesz a tehó összegére. A laki­telekiek azonban nem csak ezzel a hoz­zájárulással segítették községük előre haladását. Az 1987-es tanácsi költség- vetés szerint 6 millió forintot fordítot­tak fejlesztésre, s ehhez tásult a lakos­ság 7 millió 772 ezer forint értékű társa­dalmi munkája. Mire volt mindez elég? Hét utcába vezették be a gázt, egy kilométer hosz- szúságú portalanított utat és parkolót építettek. Készül már az orvosi rende­lő, a szolgálati lakás és a kislabor. Hat­százezer forintot költöttek a művelődé­si ház felújítására, és vettek egy Barkas gépkocsit a szociális feladatok elvégzé­séhez. A szeméttelepet is rendbe hozat­ta a tanács, de sajnos a legtöbbet még mindig „a szemeteléssel küszködik a vezetőség” — mondta beszámolójában a tanácselnök. Becsüljük meg a közvagyont! A lakitelekiek ezúttal is szót emeltek lakóhelyük tisztaságáért, rendjéért. „Velem fizettettek 60 forintot — mondta Mészáros Józsefné —, mert egy kis kupac sóder állt a házunk előtt. Máshol emeletes a gaz, szemétdombok vannak az utcán, mégsem büntetnek meg ezért senkit.” Danks Miklós a falu fásítását szorgalmazta, s kérte, tartsák tisztán a gyalogjárdákat. A beszámo­lóban említett egy kilométer portalaní­tott utat kevesellték a hozzászólók. „Egész nyáron nem nyithattuk ki az ablakot” — méltatlankodott Fábián Mihály, és Vasadi Ferenccel együtt egy utca kikövezését kérték. A vízellátásra is többen panaszkodtak. Nyáron nics víz, munka után nem lehet megfüröd- ni, „a víkendterületen pedig vígan lo­csolnak”. Nagy András a falumúzeum létrehozásáról érdeklődött, Fábián Mihály eladási gondokról szólt. Meg­termelik a sok gyümölcsöt, s nincs aki felvásárolja. Panaszára orvoslási módot javasolt Szarka Balázs, az Univer Áfész igazga­tóságának elnöke, aki már a hozzászó­lásokat megelőzően részletesen beszélt a szövetkezet munkájáról. Az Univer Afész érdeme ugyanis, hogy Lakitele­ken felújították a kapásfalui boltot, átalakították a Tölgyfa csárdát és az iparcikkszaküzletet áruházzá bővítet­ték. Az eredmények felsorolása után ezzel a gondolattal fejezte be ismertető­jét az elnök: becsüljük meg a közva­gyont, s vigyázzunk egymásra. Haladás, de lassabban A vízhiány miatt aggódókat Péter József, a vízmű vállalat tiszakécskei üzemének vezetője nyugtatta meg. Még a tavasz folyamán új kutat fúrnak, amely már a szezon előtt üzemelni fog. Hegedűs Béla, a Hazafias Népfront he­lyi bizottságának elnöke a falumúze­umról érdeklődőknek elmondta, hogy keresik a helyét, de sajnos a magas árak miatt még nem tudtak épületet vásárol­ni. Az összegyűjtött tárgyakból addig is kiállítást rendeznek. Az utakra vo­natkozóan már a beszámolóban el­hangzott, hogy az idén három utcában építenek portalanított utat. A hozzá­szólásokban említett utcákat azonban csak a gáz bevezetése után érdemes ki­kövezni. Az elkövetkező időben — tá­jékoztatta a résztvevőket a tanácselnök — a fejlődési feladatokat lassabban tudják ugyan megoldani, de takarékos­sággal és szigorú rangsorolással bizto­sítják a fejlődést. így az idén is készíte­nek új utakat, bővítik a villany-, a víz- és a gázhálózatot s befejezik az elkez­dett építkezéseket. Természetesen to­vábbra is számítanak a lakosság segít­ségére. „Mi szeretjük figyelemmel kísérni községünk előrehaladását” — jegyezte meg Szentirmai Barna az idősek nevé­ben. Ezt tükrözte is a falugyűlés hangu­lata. Benke Márta A Kalevala napja Finnországban és szerte a vilá­gon — tegnap emlékeztek meg a Ka­levala napjáról. Százhárom éve tör­tént eseményt köszöntöttek: Elias Lönnrot 1835. február 28-án mutat­ta be először a Karjalában gyűjtött népi énekek (runok) legteljesebb gyűjteményét. A legtöbb ország államalapításá­nak, függetlenné válásának, jelentős hadisikereinek dátumaihoz köti de­monstrációit. Egy irodalmi mű elké­szültét ritkán idézik jeles napok. Mi­ért kivétel a Kalevala? A hazánkban is jól ismert profesz- szor, Väinö Kaukonen mutat rá az okokra: jószerével — írja — minden finnek valamilyen módon köze van a világirodalmi jelentőségű műhöz. Éspedig sokkal több és közvetle­nebb, mint más országok lakosainak saját népük eredetmondájához. A Kalevala hordozza ugyanis afinn- ség nemzeti öntudatát, önismeretét. Egy nép, az idegen elnyomás száza­daiból kilépve, ráébredt történelmé­re. Megérti, hogy Väinämöinen és Ilmarinen — az eposz főszereplői — nem csupán egy szép epikus törté­net hősei: nemcsak a nép kollektív emlékezetében megőrzött figurák, hanem olyan pogánykori istenala­kok, amelyek egy (lappangva jelen­levő) évezredes kultúra folyamatos­ságát bizonyítják. Hogyan született a mű? A runo- gyűjtemény története az 1828-as turkui tűzvésszel kezdődött. E város egyetemének hallgatója volt a sok- gyermekes, szegény családból szár­mazó, tehetséges medikusjelölt: Eli­as Lönnrot. Bár az orvostudomá­nyokban is jeleskedett az ifjú, első tu­dományos munkája—egy latin nyel­vű tanulmány — mégis néprajzi, iro­dalmi témáról, a finnek régi pogány istenéről, Vöinömöinenről szólt. Amikor a város és az egyetem a lán­gok martalékává vált, és jó ideig szü­netelt a tanítás, az ifjú medikus hosz- szabb északi kirándulásra indult. A finn nép őstörténetét kutatta. (Ké­sőbb még 11 gyűjtőutat szervezett.) A nép ajkáról megismert, lejegyzett ősi. énekeket folyamatosan publikál­ta is. 1832-ben az egyre ismertebbé váló irodalmár-orvos Észak-Karja- lában telepedett le. Ott élt, dolgozott 21 évig. Gyógyított és gyűjtött. A ter­jedelmes epikai anyag rendezése köz­ben ismerte föl Lönnrot: a különálló énekek egységes egésszé szerkeszt­hetők. 1833-ban jelent meg a Kaleva- - la ősformája, Énekgyűjtemény Vöi­nömöinenről címmel. A kiadvány leg­fontosabb forrása egy észak-karjalai énekmondó volt. Az ő ajkáról kiegé­szített, immár teljes anyaggal készült el a gyűjtő 1835-ben. Ma már a Kalevala nem csak északi rokonainké, hiszen a világ majdnem minden ismert nyelvére le­fordították. Hazánkban a kezdetek­től megkülönböztetett tisztelettel, nagy érzékenységgel fordultak felé költők, irodalmárok. A korábban le­nézett testvér nép elismerésre méltó kultúrájáról éppen a Kalevalán ke­resztül értesült először a hazai kö­zönség. Az első híradás 1842-ben je­lent meg róla Erdélyi János tollából. Reguly Antal — aki 1839-ben járt Finnországban — már á fordításhoz is hozzáfogott. Hunfalvy Pál foly­tatta a kísérletezést. Próbálkozásai­hoz jóbarátjától, Lönnrottól kapott segítséget. Az első teljes magyar for­dítást Barna Ferdinánd publikálta 1871-ben. A mostanáig leghíresebb magyar Kalevala-átültetést a hosz- szabb ideig Dunavecsén is munkál­kodó Vikár Béla jegyezte 1908-ban. A magyar népdalgyűjtés úttörője több mint 20 esztendős kemény ku­tatómunkával, helyszíni gyűjtőutak- kal, a magyar nyelvjáráskutatás és néprajz korszerű eredményeinek fel- használásával készítette el művét. Noha az irodalomban a fordítás a leginkább avuló anyag, Vikár műve maradandónak látszik, bár azóta már három újabb kiváló fordítás is készült. A Kalevala ünnepe alkalmat kí­nál, hogy választ keressünk kérdése­inkre: kik is a finnek? Akiket még századunk elején is fitymálva, „ked­ves, szegény rokonokként" emleget­tünk. Hazai gondjaink okait elemez­ve érdemes azt is kutatni, hogy észa­ki testvér népünk honnét merítette azt a nemzetgazdagító erőt, amellyel természeti kincsekben, termőföldben nem bővelkedő országát rövid időn belül az európai közösség megbe­csült, rangos tagjává emelte? Elég talán, ha most csak a modern finn irodalom és a zene jeleseit vagy a mintaként számon tartott építőmű- vészetüket.formatervezésüket, mun­kakultúrájukat említjük. A válaszo­kat keresve érdemes fellapozni ismét a remek fordításokban kínálkozó Kalevalát, melyről a nagy finn nyel­vész, Setälä ezt írta: „Láthatjuk, a Kelavalából indulnak ki azok a szá­lak, amelyek a finn népet összefűzik az emberiséggel. Hiszen ami a leg­mélyebben népi, a legmélyebben em­beri is.. Farkas P. József BARÁTSÁG, BIZALOM, KÖLCSÖNÖS MEGÉRTÉS ÉS TISZTELET (Bács-Kiskun és Vajdaság) „Bács-Kiskun megye és a Vajdaság Szocialista Autonóm Tarto­mány sokoldalú együttműködése nagy ban hozzájárul a két ország közötti baráti kapcsolatok továbbfejlesztéséhez" — állapítja meg az a dokumentum, amelyet 1986. december 3-án Újvidéken írt alá dr. Gajdócsi István és Jón Srbovan. a két megye tanácselnöke. A dokumentum azt is kiemeli, hogy kölcsönös egyetértésben támo­gatják és ösztönzik — a mezőgazdaságban, az iparban, az építő­iparban, a közlekedésben és távközlésben, a vízgazdálkodásban, a tudomány, az oktatás és a közművelődés terén, az idegenforgalom­ban és a sportban — az eddigi együttműködéseket, s tovább mélyí­tik azokat. Eközben arra is törekszenek, hogy mindkét fél még fokozottabban használja ki a kishatármenti forgalom és a közigaz­gatási egységek közötti közvetlen kapcsolatok nyújtotta lehetősé­geket. Sokatmondó összegzése ez annak a 22 éves együttműködésnek, amely megyénket a szomszédos Vajdasággal összeköti. A baráti szálak 1966. december 14. óta szövődnek, amikor is Baja és Zom- bor párt- és állami vezetői elfogadva a Testvérvárosok Világszövet­sége alapelveit, kimondták, hogy baráti kapcsolatot alakítanak ki egymással. A két település több mint két évtizedes, tartósan jó, színvonalas együttműködése hatással volt Kiskunhalas és Kanizsa, Bácsalmás és Bezdán, Dávod és Doroszló, Gara és Regöce, Her­cegszántó és Bácsbereg kapcsolataira, melyek aztán nagymérték­ben segítették a sokirányú politikai, gazdasági, kulturális kontak­tusoknak az egész megyére történő kiszélesedését. Ezeknek az élet minden területére kiterjedő, átfogó és kölcsönösen előnyös együtt­működéseknek a két párt és a két ország kiegyensúlyozottan fejlő­dő kapcsolatrendszere az alapja. A magyar—-jugoszláv baráti és jószomszédi kapcsolatok a szuverenitás és a területi integritás, az egyenjogúság, a függetlenség és a belügyekbe való be nem avatko­zás elvein nyugszanak, tiszteletben tartva a két országban a szocia­lista fejlődés sajátos útjait. Rendszeresek a különböző szintű találkozók, melyeken véle­mény- és tapasztalatcserét folytatnak a megyék és a testvérvárosok párt- és állami szerveinek képviselői a szocialista építés időszerű kérdéseiről. Ezek a konzultációk egymás munkájának, a soron lévő feladatoknak az alaposabb megismerését szolgálják. Ahogy a leg­több közös fórumon elhangzik: a hagyományos értelemben vett jószomszédság ugyanúgy a testvérmegyei kapcsolatok alappillére. mint a kölcsönös bizalmon alapuló gazdasági és tudományos együttműködés, valamint a nemzetiségi hagyományok ápolása és továbbfejlesztése. Azzal, hogy a nemzetiségek életét mindkét me­gyében a lenini elveknek megfelelően segítik és kezelik, hozzájárul­nak a két ország népei közötti barátság erősítéséhez, sőt a széle­sebb értelemben vett európai együttműködéshez és egyetértéshez is. A Bács-Kiskun-beli szerbhorvátok és a vajdasági magyarok lakta településeken ma is elevenen élnek a közös tőről fakadó kultúra értékei, mert mindkét országban és megyében arra törekednek, hogy a nemzetiségiek országuk hű állampolgáraiként hidat alkos­sanak az együttműködésben, hozzájáruljanak a jószomszédi vi­szony fejlesztéséhez és segítsék a megértésen alapuló, sokoldalú, kölcsönösen előnyös magyar—jugoszláv kapcsolatokat. Egymáshoz való közelségünk, kapcsolataink széles köre és eddi­gi eredménye a további együttgondolkodást és -munkálkodást egy­aránt segíti. E sokirányú tevékenységben alapvető szerepet töltenek be a testvérgazdaságok, melyeknek közös célú munkája a gyárt­mányfejlesztésekre, a munkamódszer-átvételekre, a szakmai ta­pasztalatcserékre egyaránt kiterjed, de ezen túl sport- és kulturális rendezvényeket, sőt együttes fórumokat is tartanak dolgozóiknak időszerű politikai, társadalmi kérdésekről. Fontosak és szüksége­sek a különböző szintű ágazati vásárok, a rendszeres bemutatkozá­sok, kiállítások, amelyek egy-egy térség életét, a szocialista építő­munkában elért eredményeit tárják az érdeklődők elé. Ilyen volt legutóbb Baja és környéke 22 gazdaságának reprezentatív bemu­tatkozása Zomborban. A szakmai tapasztalatcserék közül is ki­emelkcdőek a vízgazdálkodási szenek, vállalatok tanácskozásai, gyakorlati bemutatói az árvíz- és vízminőség-védelemről, valamint a folyamszabályozásról. Életközeliek a sütőipari vállalatok, az erdőgazdaságok és a méhészszakcsoportok, vadásztársaságok kap­csolatai. Közös hasznú árukompenzációs tárgyalásokra került sor legutóbb a Kunép és a kanizsai építőipari kombinát, a Ganz- MÁVAG kiskunhalasi gyára és a Metál Munkásszervezet, vala­mint a térség állami gazdaságainak és termelőszövetkezeteinek szakértői között. Ez utóbbiak a gyümölcs- és szőlőtelepítésekről, a meliorációs munkálatokról a rét- és legelőgazdálkodásról, a kukorica- és napraforgó-termesztés nagyüzemi rendszeréről foly­tattak megbeszéléseket vajdasági partnereikkel. Kapcsolatainkban nagy jelentőségű a turizmus, melyben egyre többen vesznek részt, s közvetlenül is tapasztalatokat szereznek a testvérmegye életéről. Hagyományosan gazdag Bács-Kiskun és a Vajdaság kulturális kapcsolatrendszere. Ebben alapvető a különböző oktatási intézmé­nyek együttműködése, közülük is kiemelkedő az Eötvös József Tanítóképző Főiskola és a Zombori Zarko Zrenjanin Pedagógiai Akadémia, valamint a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola és az újvidéki Pedagógiai Akadémia közötti kapcsolat. Az általános iskolák együttműködésében olyan széles a paletta, hogy a teljesség igényével az együttműködő partnereket fel sem lehet sorolni. Jelle­güknél fogva mégis kiemelésre érdemes a bajai Kisegítő Iskola és a Vük Kadzic Gyógypedagógiai Általános Iskola együttműködése, mely szakmai tanácskozások szervezésére, pedagógusok széles kö­rű tapasztalatcseréjére is jó példa. A hercegszántói nemzetiségi és a bácsberegi, a dávodi és a doroszlói, a garai és a regőci Petár Kocic iskolák kapcsolatai a községek együttműködésének alappil­lérei, a nemzetiségi hagyományok őrzésének színterei. Ezt segítik a megyei, valamint a bajai és a kiskunhalasi könyvtárak testvér- kapcsolatai is, amelyeknek keretében magyar és szerbhorvát nyel­vű kiadványokat, szépirodalmi és szakkönyveket is cserélnek, sőt ez intézményekben kölcsönösen irodalmi esteket szerveznek, ahol vajdasági írók, képzőművészek, amatőr művészeti csoportok is bemutatkoznak. így szerepelt Kanizsán a kiskunhalasi Lyra együt­tes és a helyi népzenei és társastánccsoport. Rendszeressé váltak a bajai Danubius vonósnégyes és a zombori szimfonikus zenekar kölcsönös koncertjei, a kecskeméti Katona József Színház és a zombori Szerb Népszínház vendégjátékai. A pedagógusképző intézmények tudományos együttműködésén kívül a kiskunhalasi és a kanizsai kórházak szakmai konzultációi a cukorbetegek gyógyításáról, valamint az alkoholellenes klubok működéséről folytak az elmúlt évben. A jogászszövetségek képvise­lőinek találkozásain a jog szerepének tisztázásáról volt szó a gaz­daságirányításban, valamint információt cseréltek az új vállalatirá­nyítási formákról, és az államigazgatás korszerűsítésének eredmé­nyeiről. A testvérvárosi kapcsolatok eredményeit mutatta be a 20. évfor­dulóra kiadott, az együttműködés történetét feldolgozó bajai— zombori közös emlékkönyv, és a Találkozások címmel kiadott irodalmi-művészeti antológia. A legmagasabb szintű pártdokumentum — melyet 1987. február 27-én Milanko Renovicának. a JKSZ KB Elnökség elnökének magyarországi látogatásakor adtak ki — aláhúzza, hogy „a két ország viszonyának, barátsága további erősítésének fontos és tar­tós tényezői a határmenti területek és városok egyre bővülő politi­kai, gazdasági, kulturális és egyéb téren meglévő együttműködése, a határmenti forgalom és a közvetlen, zavartalan sokoldalú lakos­sági kapcsolatok." Ennek elősegítésében eddig is tevékenyen részt vettek Bács-Kiskun és a Vajdaság párt-, állami, társadalmi szerve­zetei, tömegmozgalmai, a különböző testvérgazdaságok és -intéz­mények kollektívái, melyek hagyományt teremtő együttműködése garanciát jelent a bizalom további erősítéséhez, az őszinte és nyílt barátság elmélyítéséhez. Kovács István KISZ­küldöttség utazott Nicaraguába KISZ-küldöttség utazott vasárnap Nicaraguába, a magyar fiatalok hozzá­járulásával épült mezőgazdasági szak­munkásképző intézet ünnepélyes ava­tására. A delegációt Gubcsi Lajos, a KISZ KB titkárságának tagja, a Ma­gyar Ifjúság főszerkesztője vezeti, s március 1-jén ő avatja fel a létesít­ményt. A KISZ XI. kongresszusán döntöt­tek arról, hogy a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség — szolidaritásának kifejezéseként — mezőgazdasági szak­munkásképző intézetet épít Nicaraguá­ban. Ennek érdekében szolidaritási ak­ciókat, különböző vállalkozásokat szerveztek, ezek bevételeiből és köz­adakozásból gyűlt össze az az 55 millió forint, amelyből Nicaraguában felépült az oktatási intézmény. ********************** * * * * * * * * * 1988. * * * * * * * * * * * * * * * * * KONZUM KERESKEDELMI VÁLLALAT március 2-án 9 órakor megnyitja KOMFORTTÉKA lakberendezési kisáruházát, melyre szeretettel várjuk kedves vásárlóinkat (Kecskemét, Petőfi Sándor utca 9. szám) * * * * * * * * * * * * * * * ********************** 258843 * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * VESZTESÉG UTÁN NYERESÉGES ÉVEK r % Uj termékek a Delikát Kisszövetkezetből A kecskeméti Édesipari Kisszövetkezet 1984-ben alakult. Az 1985-ös több mint tízmilliós veszteség után nem szűntek meg, hanem új vezetéssel megpróbálták kigaz­dálkodni a pénzügyi hiányt. A Kiskőrösi úton az OKISZ és a KISZÖV segítségével új telephelyet vásároltak, ahol korszerű üzemet hoztak létre. Az építkezésben cs az udvar kialakításában munkaidőn túl is részt vett az 50 dolgozó. A többségében nőkből álló kollektíva 2800 órányi társadalmi munkával alakította ki munkahelyét. Profiljuk édesipari termékek — például diannás cukor, téli fagylalt és nyalóka — gyártása. Ebben az évben az üzemrészek porelszívását korszerűsítik és új gyártmányokat vezetnek be. Saját receptúrájú, alkoholos töltésű bonbont hoznak forgalomba többfé­le ízesítéssel, valamint elkezdik a drazségyártást is. Saját csokoládémártó gépsorral is rendelkeznek. Kooperáció keretében a budapesti Csemege Édesipari Gyárnak nugátszeleteket készítenek. A kisszövetkezet 1985 óta minden évet jól zárt, a tavalyi mérlegük: négymillió forint nyereség. Méhesi Éva • Dúzs Attiláné, Ágoston Józsefné. Kosik Sándor és To­kai Ibolya festik a saját kivitelezésű cu­korkakiszedő fülkét, amit újabb porelszí­vóval szereltek föl. • Naponta tízezer darab téli fagylaltot készítenek. A képen Varga Józsefné, Tö­rök Lászlóné, Boros Imréné, Mészáros Péterné és Szélesi Erzsébet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom