Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-01 / 26. szám

1988. február 1. • PETŐFI NÉPE • 3

ÖSSZEGEZŐ PÁRTTAGGYŰLÉSEK ELŐTT

Bizakodnak a Kiskőrösi Ipari Szövetkezet kommunistái

• Péntek Sándor: —

A kommunisták döntő többsége jól érzi magát.

Befejezéshez közelednek a párttagsági könyvek cseréje előtti beszélgetések. A pártalapszervezetek, a pártvezetőségek már készítik az összegzéseket, hogy az eszmecserében elhangzottakat a taggyűléseken megvitassák. Néhány helyen a napokban kerülnek pártfórum elé azok a vélemények, amelyeket a kommunisták fejtettek ki saját munkájukról, az alapszervezetek tevékenységéről, a párt politikájáról.

A Kiskőrösi Ipari Szövetkezetben a hetven párttag három alapszervezetben tömörül, amelyek munkáját a pártve- zetőség irányítja. Amikor a beszélgetések tapasztalatairól kérdeztük, Péntek Sándor, a pártvezetőség titkára elöljáróban elmondta:

— Az eszmecseréket december közepére befejeztük, megtarthattuk volna az összegezést, de ezt az évvégi hajrá nem tette lehetővé. December 15-éig mindent ki kellett szállítani, elkezdeni, s befejezni a leltározást. A taggyűlések emiatt áthúzódtak erre a hónapra.

A kommunisták sok mindenről elmondták véleményüket, országos és szövetkezeti témákban fejtették ki nézeteiket.

— Mindenki szólt a kibontakozás programjáról, amelyet szükségesnek találnak, de azt is hozzátették: majdnem elkéstünk vele. Ennek a programnak a végrehajtásáért mindenki megtesz mindent, de ehhez „fent és lent” egyformán, egy akarattal kell dolgozni. Szóvátették: a párt is felelős, hogy idáig jutottunk, de miért kellett halogatni az ezzel kapcsolatos intézkedéseket? Sokszor elmondtuk: jók a határozatok, de mindannyian tudtuk, a végrehajtás már közel sem volt ennyire egyértelmű. Ha a család adósságba keveredik — használták ezt a képletes példát — az egész család érzi a gondokat, de a pénz visszafizetéséről mégsem a gyermekeknek kell gondoskodniuk. A kommunisták közüli sokan úgy vélik: a halogatás miatt csökkent a párt tekintélye. Nem vitás, a pártépítési munka rendkívül nehézzé vált, főleg a fiatalok körében. Mindezek ellenére a párttagok és a pártonkívüliek bíznak abban, hogy kilábalunk a bajból, legyűrjük a nehézségeket.

A legtöbb mondanivalójuk a kommunistáknak a szövetkezet életével kapcsolatos dolgokról volt. Ez nem lehet véletlen, hiszen a munkától, az érte kapott fizetéstől függ a megélhetés.

— A szövetkezet sikeres évet zárt — folytatta a pártvezetőség titkára —, s erről a beszélgetések során sok elismerő szó hangzott el. Nyereségünk elérte az előző évi szintet, meglesz a 35 millió, s erre az évre is jók a kilátásaink. Már november elején lekötötték szerződéssel a szövetkezet kapacitásának 80 százalékát, ami arról győzte meg a dolgozókat: az idén is lesz munka. Gyártmányaink jelentős részénél a termelői ár 8—12 százalékkal csökken, s ezért — hogy a megfelelő árbevételt elérjük — 5 százalékkal több árut kell termelnünk. Ehhez kértük a kommunisták, rajtuk keresztül a pártonkívüliek segítségét. A beszélgetések során csak megemlítettük, de január 1-jétől már valóság, hogy 4 százalékkal emeltük a béreket. Arról is szólhattunk, hogy exportferveirik hasonlóak a tavalyiakhoz, s új forgácsoló-, szegecselőgépet vásárolunk.

A pártmunkáról, a társadalmi megbízatások teljesítéséről is számot adtak az eszmecserék során a párttagok.

— A szövetkezetben, a pártalapszer- vezetekben a kommunisták döntő többsége jól érzi magát, szeretik, megbecsülik a munkahelyi, a politikai közösséget. A hetven párttag közül hatvannak van konkrét, ellenőrizhető pártmegbízatása, az alapszervezetek vezetőségeiben, a szakszervezetben, a KISZ-ben, a Hazafias Népfront-bizottságban, a Vöröskeresztben, a munkásőrségben, az MHSZ-ben, de van tanácstag és szocialista brigádvezető is. Ezeket a tennivalókat eddig is becsülettel ellátták, sőt, kérték: továbbra is szeretnének e feladatoknak eleget tenni. Amit hiányolnak: az információ késve érkezik, s nincs elég érv, meggyőző adat. Néhányan azt is felvetették: miért nincs pártkitüntetés, s azt is, magas a tagdíj. Ennek ellenére csupán egyetlen párttag kérte kilépését egészségügyi okokra való tekintettel. Jól ismerjük az illetőt, kérését jogosnak tartottuk . . .

A Kiskőrösi Ipari’ Szövetkezet két pártalapszervezete már taggyűlésen is megtárgyalta a beszélgetések tapasztalatait, amelyeket jóváhagytak.

... Geíiiés Gábor

H

alló, itt Szánk!

Vajon miféle lenyomatát adja egy település életének a falugyűlés? Azokban a közösségekben elevenebbek, kri- tikusabbak az évente rendezett összejövetelek, ahol feszítő gondok várnak megoldásra? Vagy épp fordítva: az eredmények és a jól működő fórumok között van összhang? Szánkon erre az utóbbira láttam a napokban példát.

* * *

Kevés község tanácselnöke mondhatja el, ami az itteni beszámolóban elhangzott: — Jelenleg nincs semmi olyan zavaró körülmény, ami ötéves tervünk megvalósítását akadályozná. Teljesíteni tudjuk, amit annak idején elterveztünk.

Az átlagosnál kedvezőbb helyzetet a szankiak annak tulajdonítják, hogy időben léptek. Ez jellemző a szövetkezetekre, melyek megfelelő munkalehetőséget kínálnak az itt élőknek. Kedvező hatású az olajipar jelenléte a környéken. A tanács gazdálkodása is zökkenőmentes, bevételi tervüket az elmúlt évben túlteljesítették.

A településfejlesztési hozzájárulásra például 110 százaléknyi befizetés érkezett. Igaz, a cél is vonzó volt: a pénzt a telefonhálózatra fordították. Néhány hete már működik az utcai telefon a község központjában. A piros fülke, a távhívási lehetőség gyorsan népszerű lett. Új kifejezést tanulnak az itteniek. Egyre többször hangzik el: — Halló, itt Szánk!

* * *

A termet megtöltő szankiakat nem hatotta meg különösebben az eredmények felsorolása. Magukénak érzik mindezt, hiszen a megvalósításból — a

járdaépítéstől a tehobefizetésig — kivették a részüket. Ezt bizonyítja a társulással épített 700 méternyi vízvezeték, a gázhálózat bővítése és a több milliós társadalmi munka, mellyel sportlétesítményeiket bővítették. Legújabb büszkeségük az első osztályú női tekecsapat. Országosan is egyedülálló ilyen szintű együttes.

Az egyik felszólaló így summázta a beszámolóban hallottakat: — Jó egy ilyen összefoglaló, mert ilyenkor látja meg a nép, hogy a községi tanács mit is végzett az év folyamán.

Az eredményekről számot adó beszámoló után kritikus, eleven párbeszéd alakult ki a széksorokban és az elnöki asztal túloldalán ülők között. Az ötletek és javaslatok újabb hullámai jöttek, úgyhogy Zaka László tanácselnöknek gyakran kellett felállnia, hogy válaszoljon a kérdésekre.

Nem maradt „munka nélkül” a kis- kunmajsai pártbizottság jelenlevő első titkára,_ Somogyi László és a község országgyűlési képviselője, Tóth István sem. A hozzájuk intézett kérdések arról tanúskodtak, nagyon érdekli az ittenieket a helyi ügyeken túl az ország helyzete, jövője.

* * *

Mi mindenről esett szó? Bizony, keményen politizált a falugyűlés több mint száz résztvevője. — Mi lesz a teho jövője? — kérdezte az egyik felszólaló. A másik, ugyanerről a témáról: — Kaptunk-e többet az állami költségvetésből, mint azok a települések, ahol nem fizetik a hozzájárulást?

• A helybeli Új Élet Szakszövetkezet bővítette ipari tevékenységét. Tizenöten dolgoznak abban a gépműhelyben, ahol a Rába traktorok javítása mellett tavaly óta a lakosság mezőgazdasági kisgépeinek javítását is vállalják.

Más jellegű kérdés az országgyűlési képviselőhöz: — A parlament milyen hangulatban, mennyire egyöntetűen szavazta meg az adótörvényt? Ez utóbbira a képviselő érzékletes választ adott, s megindokolta azt is, hogy ő maga miért tartózkodott a szavazásnál.

* * *

Megérdemli a megörökítést a szänki falugyűlés másik sajátos témaköre. A felajánlások. Ezekből több is akadt. A Haladás Tsz elnöke, Vágó György arra tett javaslatot, hogy hozzanak létre községi szabadidőparkot. A szövetkezet kollektívája erejéhez mérten részt venne a kivitelezésében.

A másik javaslatot, Csepregi Imréét a népfrontbizottság elnöke olvasta fel: Indítson a község gyűjtést egy emléktáblára, mely Gy. Szabó Béla munkásságát örökítené meg. A javaslattevő ajánlotta fel nyugdíjából az első ezer forintot a sokak által tetszéssel fogadott célra.

Szó esett még a falugyűlésen buszmegálló-áthelyezésről, a templom előtti útszakasz kivilágításáról az öreg fák megóvásával, új utcák nyitásáról. Jócskán akadt kérdés, kritikai megjegyzés. A falugyűlés vitájából mégis az tűnt ki: a szankiak elég erőt éreznek magukban, közösségükben a továbblépésre. Ezt támasztja alá, hogy az idei évben kiemelt programnak tekintik az építési telkek megfelelő kínálatát. A község északkeleti részében első ütemben 76 telket alakítanak ki, melyek közül jó néhány már előre elkelt.

— lovas —A DEMOKRÁCIA GYAKORLATA

Bonyolult?

A címben feltett kérdés a demokráciára vonatkozik. A válasz egyértelmű: nem! Sőt, roppant egyszerű a dolog, ám adódhatnak belőle bonyodalmak. S vannak, akik (mindannyiunk érdekében) vállalják e bonyodalmakat — mint például megyénkben a minap választással betöltött fontos tisztség két jelöltje —, mások viszont minden igyekezetükkel azon vannak, hogy elkerüljék.

Mert micsoda bonyodalom származhatna például abból, ha a tanácstestületek ülésein az egyszerű tanácstagok szava is ugyanolyan súllyal esne latba, mint magasabb beosztásban lévő lakótársuké? Elvileg semmilyen — hisz ez éppen szándékunk szerint való lenne —, de van még település, ahol ebből nem kémek, s ki tudja milyen okból, ezt mégnem igénylik- magúk a tanácstagok sem.

A környezetvédelmi törvény végrehajtásának tapasztalatairól tárgyalt a közelmúltban megyénk egyik városi tanácsa. A téma feldolgozását előkészítő osztályvezető leírta előterjesztésében, hogy a település környékén — a nagyüzemi művelés érdekeire hivatkozva — kivágták a fasorokat és erdőfoltokat, s emiatt a vadak és madarak száma is megcsappant.

A témához az érintett mezőgazdasági nagyüzem meghívottként jelenlévő igazgatója szólt hozzá elsőnek, kijelentve, hogy a környezetnek többet ártanak a hozzá nem értő környezetvédők, mint azok, akik szennyezik. A szóban forgó előterjesztés is szakmai hozzá nem értést tükröz, hisz azok a fák amúgy is vágásérettek voltak, a vadak száma pedig az aszály miatt csökkent. Egyébként nemcsak vágnak, hanem telepítenek is. Elismerte viszont, hogy az erdőtörvényt — amely minden kivágott fa helyébe új csemete elültetését írja elő — csak azáltal tartják be, hogy az áítaluk kivágott fák helyébe a szomszédos város határában (!) telepítenek. Az ugyanis mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas, itt legfontosabbak a nagyüzemi gazdálkodás szempontjai.

Ugyanennek a városnak a tanácsa a napokban döntött a tanácselnök fizetéséről, hisz az már a testületek joga. Az előterjesztő — vb-titkár — az elnök fizetésének négyszázalékos emelésére tett javaslatot. Számot azonban nem mondott, mivel — szavai szerint — „az a bruttósítás miatt igen bonyolult összeg”. Nem említette azt sem, hogy a négyszázalékos emelést bruttó vagy nettó értelemben mondja. Pedig különbség lehet a kettő között, hisz nem mindegy, hogy a decemberi fizetést emelik négy százalékkal, s utána bruttósítanak vagy a már bruttósított összeget növelik meg.

Logikusan gondolkodó ember könnyen azt hihet- né, hogy a tanácstagok kikérték maguknak a gazdaság igazgatójának magyarázkodását; s megkérdezték azt is, hogy tulajdonképpen mennyi a tanácselnök fizetése. Nem ez történt.

Megköszönték az igazgató szakmai helyreigazítását, noha nem kevés szakember vallja, hogy az erdőfoltok éppenhogy növelik a nagyüzemi gazdálkodás hatékonyságát. Nem háborod(hat?)ott fel senki sem azon, hogy a gazdaság harmincöt kilométerrel arrább telepítteti a facsemetéket, miközben ők a port nyelik. Nem, még vitát sem kezdeményezett senki. A tanácselnök fizetésemelését pedig úgy szavazták meg, hogy tulajdonképpen nem is tudták, miről (mennyiről) szavaznak.

A demokrácia roppant egyszerű dolog, ám adódhatnak belőle bonyodalmak. Bátorságot és kiállást követel például a résztvevőktől. Noha a nagyüzem gazdálkodása irányításának jogát meghagyták volna az igazgatónak, a település dolgaiért felelős testület legalább maga előtt tisztázhatta volna, hogy minek mi az ára, s mekkora a kockázat. Nyilvánosságra került volna a tanácselnök fizetése is, mint a miniszterelnöké. Hisz a közért dolgozók megbecsülése közügy. S akkor ezek a bonyodalmak inkább szolgálnának javunkra, mint kárunkra.

Bálái F. István

PROGNÓZIS AZ IGÉNYEKRŐL

Élelmiszerkínálat

1988-ban

Immár nemcsak a megváltozott árak, hanem 1988 első hónapjának tapasztalatai alapján is prognosztizálhatja a kereskedelem az év folyamán várható igényeket, s a termelőkkel folytatott tárgyalások, valamint az importlehetőségek ismeretében tervezheti az idei áruellátást.

Az élelmiszer-kereskedelem várható alakulásáról Spilák Ferenc kereskedelmi miniszterhelyettes elmondta: a kereskedelem a tavalyihoz hasonló élelmiszer- forgalommal számol, ám az árak alakulását figyelembe véve számít arra is, hogy az igények egyre inkább eltolódnak az olcsóbb termékek felé. A kereskedők véleménye szerint a hazai élelmiszeripar lehetővé teszi a kereslet maradéktalan kielégítését.

Az alapvető élelmiszerek közöl lisztből és kenyérből növekvő forgalom várható, cukorból viszont valószínűleg kevesebbet fognak vásárolni. A prognózis szerint megnövekszik ugyan az igény az olcsóbb húskészítmények iránt, de változatlanul keresik majd a vevők a drágább húsokat is — például a szalámit, a bélszínt —, ám ezekből az idén sem tud a kereskedelem elegendőt kínálni. A zsiradékok közül előreláthatóan egyre inkább az étolaj- és a margarinfogyasztás kerül előtérbe — elsősorban a sertészsír árának növekedése miatt margarinból azonban importra lesz szükség.

Tejből és tejtermékekből az áremelkedések ellenére januárban ugyanannyi fogyott az üzletekben, mint az elmúlt években, s a termelőkkel folytatott tárgyalások szerint a tejipar szállításai teljes egészében fedezik a szükségleteket az év folyamán. Rizsből is lesz elegendő, a második félévben azonban előreláthatóan további importra lesz szükség.

Az áremelkedéseket követően a vártnál kisebb mértékben csökkent a kereslet a hús- és készételkonzervek iránt. E termékekből elegendőt tudnak biztosítani, viszont a főzelék- és gyümölcskonzervek mennyiségének és választékának biztosítására további tárgyalásokra lesz szükség a gyártókkal.

A kereskedelem az égetett szeszes italok forgalmának csökkentésére törekszik. Célja, hogy az alacsonyabb szeszfokú borok és sörök felé terelje át a forgalmat. Az utóbbiakból elegendőnek ígérkezik a rendelkezésre álló mennyiség, a söripar például az elmúlt két esztendőben 800 ezer hektoliterrel növelte évi termelését.

Üdítőitalokból az áremelkedések ellenére a tavalyihoz hasonló forgalom várható, s az igényeknek megfelelően növelik a kereskedelmi forgalomban a kóla- és cit- rusüdítők arányát.

Burgonyából, zöldségből és gyümölcsből az év első felében a tárolt áruk alapozzák meg a kereskedelem kínálatát. Hagymából és zöldségfélékből többet tároltak a tervezettnél, alma is van elegendő, a burgonya azonban kevés. A kereslet kielégítésére .tavasszal importtal javítják a burgonyakínálatot. Az ez év őszi és 1989. tavaszi zavartalan ellátás érdekében valószínűleg növelni kell a burgonya vetésterületét, mert az időjárás hatása kiszámíthatatlan.

A belkereskedelem a rendelkezésre álló importkeretet elsősorban alapvető cikkek behozatalára fordítja. A déligyümölcsök közül ezért citromból vásárolnak nagyobb mennyiséget, ebből igény szerinti lesz az ellátás, banán, narancs azonban várhatóan kevesebb lesz, mint amennyi elkelne az üzletekben.

„ ... A ZENESZERZŐRŐL ÉPPEN AZ ANYAORSZÁG KEZD MEGFELEDKEZNI”

Tartalmas vita

a Kodály Társaság közgyűlésén

Csökkenőben zenei jóhírünk?

A megjelentek — köztük Köpeczi Béla művelődési miniszter —- üdvözlését követően Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, elnök tekintette át a Kodály Társaság tevékenységét a budapesti Fészek Klubban szombaton tartott IV. közgyűlésen.

Sajnálatosnak mondta, hogy „Kodály sokrétű életművében a változó idő szemléletzavarai által a figyelem középpontjába a nevelési, tudományos és közéleti tevékenysége került. Az első helyet megillető rangjáról (ami világhírűvé, sőt klasszikussá tette), amire egész életműve magasodhatott; a zeneszerzőről éppen az anyaország kezd megfeledkezni... Legyünk azzal tisztában, hogy csak itthon játsszák kevesebbet műveit, a nagyvilág már az igazi értékrend útján jár”.

A társaság ezért igyekezett minél több alkalmat teremteni a teljes életmű újra- élésére hangversenyek, hangzó zenei élmények szervezésével.

Az előadó szólt a tervezett idei rendezvényekről, majd a zeneszerzői pályázatokat elemezte. /

Az értékmentő küzdelmekről szólván tisztelettel emlékezett Tóth Dezső miniszterhelyettesre, a társaság létrehozását szorgalmazó művelődéspolitikusra. Már alakuló közgyűlésünkön azt kérte: „ne feledjük, hogy a Kodály szellemétől megigé- zettek kisugárzása közösen többre juthat, mint külön-külön”.

Őszintén föltárta, hogy a zeneszerző születésének századik évfordulóját ünneplő hangversenyek, tanácskozások, kiállítások hatása gyorsan gyengült. „Már három évvel ezelőtt sűrűsödtek azok a gondok, amelyek már nemcsak a muzsikusok fájdalmát tükrözték, hanem önmagukon messze túlmutattak. Fokozatosan csökken évek óta zenei hírünk.”

Az Élet és Irodalom hasábjain közölt nyílt levélben ezért riadóztatták a közvéleményt. „Rossz az ország zenei szakember-ellátottsága ... a tanítóképző főiskolákon nincs, zenei képességvizsgálat.. . vessünk véget az ének-zenei órák további csökkenésének.”

A panaszok ismételgetése helyett célszerűbbnek vélte Szokolay az előzetes figyelemfelkeltést, tanácskozást, a bajok megállapítása helyett a javítás, gyógyítás, az előrelépés lehetőségeinek a felkutatását.

A társaság megújulásának esélyeit és módjait elemezve örömmel üdvözölte az egész társadalmi és művészeti életünkben tért hódító többsíkúságot, többféleséget, az adott célok eltérő módszerű megközelítését.

Méltatta az első vidéki csoport, a szabolcs-szatmári tevékenységét. Több megyében — így Bács-Kiskunban is — várhatóan idén szervezik meg a Kodály Társaság helyi csoportját.

A továbbiakban szervezeti ügyekről szólván külön is megköszönte a Kodály intézet segítségét gazdasági ügyeik intézésében.

Nagy érdeklődést keltett a nyíregyházi Tárcái Zoltán tanszékvezető főiskolai tanár bevált tapasztalatokat soroló fölszólalása. Hangversenyeikre meghívták például a Kodály utca lakóit, a zeneszerző nevét viselő brigádok tagjait. A Tanár úr hires nyíregyházi látogatásaira emlékeztető rendezvényen találkoztatták a mostani fiatalokat az 1937-ben majd 1942-ben szervezett összejövetel több résztvevőjével. (Ittzés Mihálytól, a Kodály intézet igazgatóhelyettesétől tudom: tartalmas emlékfüzetet adtak ki ebből az alkalomból. Tőle hallottam azt is, hogy életében egyszer szerepelt Kodály zongorakfsérőként, éppen Nyíregyházán.)

Fasang Árpádot is nagy taps köszöntötte, amikor kiemelte az elnöki beszámolónak azt a gondolatát, hogy egy társadalmi egyesület ne valami ellen küzdjön, hanem álljon ki valamiért. Kodályáé Péczeli Sarolta válaszolt a Liszt Ferenc Múzeum igazgatójának a Kodály Múzeumra vonatkozó kérdésére. Örömmel közölte a hagyaték gondozója: ígéretet kapott a tervezett múzeum megnyitását nehezítő gondok megszüntetésére. Minden bizonnyal 1989. december 16-ától az érdeklődők is megtekinthetik a Népköztársaság u. 89-ben, a zeneszerző hajdani otthonában létesülő állandó kiállítást, emlékhelyet.

A Művelődési Minisztérium üdvözletét és elismerését Gazsó Ferenc miniszterhelyettes tolmácsolta. Hangsúlyozta: nem adnak teret a humán, az esztétikai nevelés lehetőségeit korlátozó kísérleteknek. Éppen a technikai fejlődés érzelemnélkülisége miatt látja a minisztérium szükségesnek az esztétikai képzés javítását. Sajnálatos és tűrhetelen — állapította meg nagy tetszéssel fogadott hozzászólásában —, hogy éppen a zenei nevelés szakember-ellátottsága romlott. Jobb a helyzet sok más országban, ezért többen vesznek részt az értékes zenét művelő öntevékeny csoportokban, mint nálunk. A képzés mennyiségi és minőségi javítását ígérte.

Szőnyi Erzsébet főiskolai tanár, zeneszerző szerint még mindig jó a magyar kezdeményezések, módszerek külföldi visszhangja, de aggodalom érződik szavaiból — meddig? Nem csökkenthető toVább az énekórák száma!

Az egybegyűltek ismét Szokolay Sándort választották az egyesület elnökévé. Erdei Péter, a Kodály intézet igazgatója továbbra is alelnök. Az öt új tiszteleti tag: Tátrai Vilmos, Kertész Lajos, Bors Irma, az első fővárosi ének-zenei iskola vezetője, a dunapataji Tikász Mihály és Nádasi Alfonz tanár.

Heltai Nándor