Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-01 / 26. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. február 1.

PEDAGÓGUSBÉREK I.

leossz han- O 1 * • f \ , / \

ä Senki sem larhat(na)

pedagógusbér- \ /

kékben, gond van "1^

amLtantrIÍ: rOSSZäUUlll RÓgí Ó^díj, Új üÜÓ?

nak is, aki nem

foglalkozik behatóan a kérdéssel, pusztán néhány szót vált némelyik tanár ismerősével. A közelmúltban ez ügyben már a Művelődési Minisztérium is összehívta az illetékeseket. Az érintettek úgy vélik: nem kapják meg ugyanazért a teljesítményért ugyanazt a juttatást. A kérdéskör rendkívül szövevényes. Ez derül ki a következő megszólalók szavaiból is, akik a saját nézőpontjukból világítanak rá a problémákra, érveket és ellenérveket sorakoztatva.

Az igazgató igazíthat

Kiskunfélegyházán három középfokú oktatási intézménynek, a Móra Ferenc Gimnáziumnak, a Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskolának és a 608-as Ipari Szakmunkásképző Intézetnek közös gazdasági igazgatója van, Csenki Mihály személyében.

Abból kellett kiindulni, hogy senki sem járhat rosszabbul. Persze jobban sem tud, hiszen erre nem kaptunk plusz pénzt. Az teljesen világős, hogy a jelenlegi helyzetben nem számíthatnak a pedagógusok átfogó bérrendezésre. Bizonyos tételek — példának okáért a kollégiumi nevelői pótlék — beépültek az alapbérbe. így egyesekben valóban az a benyomás támadhatott, mintha így akarnák némi fizetésemelés látszatát kelteni, holott ezt soha senki sem mondta. Egyszerű ésszerűsítésről van szó. Ami a bruttósítást illeti, igen alapos előkészítő munkára volt szükség. A különféle tájékoztatók, útmutatók késve jelentek meg, de ha az ember folyamatosan tanulmányozta ezeket, végül is meg lehetett vele birkózni.

Csenki Mihály szerint számottevően senki sem jár rosszul. Ezt egyébként próbaszámításokkal, feketén-fehéren be is lehet bizonyítani.

— A rendeletek világosan kimondják: minden elemet külön-külön kell bruttósítani. Nagyon gondos kimutatásokat készítettünk, még „régi áron”. Megnéztük — egy egyszerű bruttósítá- si képlet szerint —, miként alakulnak az alapbérek, majd a tartós túlórák. Ez utóbbiak díját a bruttósított alapbér figyelembevételével, egy táblázat segítségével számítottuk ki. így 52, 54, 56 forintot kaptunk túlóradíjként.

Előfordulhat, hogy magasabb fizetésű pedagógusnál, sok eseti helyettesítés sávváltást eredményez — vetettem föl Csenki Mihálynak —, ami a helyettesítési díj jelentős csökkenéséhez vezet.

— Ha kellő körültekintéssel szerveznek, mindez kiküszöbölhető. Egyébként — például, ha betegség miatti helyettesítésről van szó—az ágynak esett tanár bére az iskolában marad, s ebből az igazgató kiigazíthatja a helyettesítési díjat. A pedagógus különben csak kötelező óraszámainak ötven százalékáig köteles túlórát vállalni. Az ezen felülit visszautasíthatja. Félreértések persze szép számmal akadnak, de ezen nem is lehet csodálkozni. Az óradíjakról szóló rendelet például kimondja, hogy a bruttósítás után 45 forintnál kevesebb nem lehet az óradíj. Eddig a kollégiumi éjszakai ügyeletért 60 forintot fizettek. Az előbbiek szerint most már egy nyolcórás esti ügyeletért 8 x 45, az az 360 forint járna. Ez persze képtelenség. Miből lenne rá pénz? Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy a 60 forintot százra bruttósítottuk.

Kényszerhelyzetbe

kerültünk

Varjú Lajos, a kecskeméti Molnár Erik Általános Iskola igazgatója, matematikus lévén, nagy biztonsággal la- vírozik a bruttósítás útvesztőiben. Az egzakt tudományok művelőit általában jellemző hidegvér azonban most mintha elhagyná.

— Az értelmiségi rétegek között a pedagógusok anyagi megbecsülés szempontjából az utolsó helyen állnak. Ezt azért figyelembe kellett volna venni a bruttósításnál. Igen nagy különbségek vannak a fizetésekben, akár egy- egy tantestületen belül is, mivel kimondottan a kortól függ, kinek milyen vastag a borítékja hónap elején. Mindennek ellenére a háromévenként kötelező béremelés, a 250 forint ugyanannyi maradt. Vagyis az adó és a nyugdíjjárulék levonása után ér körülbelül 150 forintot. A bruttósítás, mivel a bértömeget

vették számításba, kimondottan hátrányosan érintett bennünket. Az általános iskolákra ugyanis jellemző, hogy egy nagy intézményben a tanárok tíz- tizenkét nevelő óraszámát is ellátják túlmunkában. Ez viszont sokkal olcsóbb, mintha betöltenék a státuszokat. Évenként, például a mi iskolánknál, 200 ezer forintnyi megtakarítást is jelent. Egyébként olyan „érdekes” helyzet állt elő, hogy a nevelőknek pillanatnyilag fogalmuk sincs, mennyiért tartják az óráikat. (Azóta változás történt. Január 21-én közölték az igazgatókkal a túlmunka díjazását.) A nevelő túlmunkadíját a besorolási bér szerint kell fizetni. Ha átlépi az adósávot: a régi díjat kapja, s az új adót fizeti. Sok túlóránál az egészen szép summát is kiteheti. Pedig garantálták a változatlan teljesítményért a változatlan jövedelmet! Arról már nem is beszélve, hogy az eddigi túlmunkadíj is eleve nevetségesen alacsony volt. A 40 forint után körülbelül 35 forintot kapott tisztán a pedagógus. Ezután is ennyit kap, vagy még kevesebbet, ha előáll a korábban említett sávváltás. Összehasonlításként elmondom, hogy ha a mi gyerekeink a védnökségi területeinken dolgoznak — például falevelet gyűjtenek, vagy gereblyéznek — 25 forintos társadalmi munkadíjat számolnak el nekik. Egy kisiparosnak már azért járt tavaly 90 forint, mert átlépte az iskola küszöbét. A nevelő pedig 35 forintért készít számítógépes programot. Felháborító, nem? Természetesen senki sem számított arra, hogy éppen most rendezzék a pedagógusíizetéseket, de a személyi jövedelemadó bevezetésének és az áprilisi árváltozásoknak a „fényében” még kilátástalanabb a helyzetünk. Nehezményezzük, hogy a szakszervezet nem állt ki az ügyünk mellett. Összességében igen rossz a közhangulat. Úgy érezzük, visszaélnek azzal, hogy a bérre mindenképpen rá kell dolgoznia a pedagógusnak, hogy meg bírjon élni. Kihasználják azt, hogy kényszerhelyzetben vagyunk. ,, _

Kormos Emese

(Folytatjuk)

SAJTOPOSTA

Kinek szánják a banánt?

Ilyenkor, év elején megszokott gyakorlat a családunkban, hogy aki átruccan valamilyen okból a megyeszékhelyre, hoz magával kevéske déligyümölcsöt. Január 11-én én voltam a soros utazó, s dolgom végeztével bementem a legközelebbi, a Nagykőrösi utcai zöldségboltba. A kirakatában banán csalogatta a vevőket.

Belépve az üzletbe, a pulton is megpillantottam a finomnak tűnő árut. Előrecsomagolva kellette magát, ám a mennyiségét soknak találtam, ezért kértem az eladót, bontsa meg a két két és fél kilónyi tételt, s annak a felét mérje meg nekem. A reagálás meglepő volt, ugyanis a kereskedő udvariatlanul visszautasította óhajom teljesítését. Hivatkozott arra, hogy 500 forintért alkalmazott személlyel készíttette el a

csomagokat, melyeket nem hajlandó szétszedni. Majd megjegyezte: akinek nincs elég pénze, az mondjon le a banán fogyasztásáról...

Megszégyenülve oldalogtam ki az egységből. Az ott történtek azonban máig sem hagynak nyugodni. Egyfelől furcsának tartom, hogy a kecskeméti Zöldért-boltban az eladó diktálja a vásárlást és nem a vevő választhatja ki, milyen áruból, mennyit akar elvinni, másfelől az ilyesféle kényszerhelyzet sértően megkülönbözteti a sok és a kevés pénzzel rendelkező embereket. Félreértés ne essék, tetszik nekem az előrecsomagolt áru, ám annak súlya meghatározásánál illene gondolni azokra is, akik manapság szerény, sőt egyre szerényebb anyagi körülmények között kénytelenek élni...

Jakus Zoltánná

Lajosmizse

E panasszal kapcsolatosan beszéltünk a Bács-Kiskun Megyei Zöldért Vállalat illetékes vezetőivel, akiktől megtudtuk, hogy a kapott és központilag csomagolt élelmiszerek csak az egységárukon forgalmazhatók, ezek között azonban vannak olcsóbb és drágább tételek. Nem ennyire kötött a kereskedő keze, ha saját csomagolásról van szó, hiszen többféle súlyban és áron értékesítheti a terméket, az igényeknek megfelelően.

Mint elmondották, megértik a lajosmizsei vásárló elkeseredését, s hogy többé ne forduljon elő hasonlóan sajnálatos eset, intézkednek', melynek eredményeként ezentúl a vállalati boltok ugyanazon áruból — tehát banánból is — egyidejűleg kötelesek kínálni előrecsomagolt és kimérhető mennyiséget is.

VÁLASZ CIKKÜNKRE

A kárt azonnal jelenteni kell

Január 4-ei Sajtóposta rovatunkban szóvá tettük, hogy a Tataházán lakó Szebellédi Ferdinánd régóta pontosan fizeti az épület- és lakásbiztosítási díjat, ennek ellenére nem térítette meg a biztosító a konyhájában megrepedt vízvezeték okozta kárt.

Cikkünk nyomán vizsgálatot tartott az Állami Biztosító Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága, melynek megállapításáról az alábbiakat közölte velünk dr. Móczár József igazgató:

Olvasójuk tavály novemberben értesítette bajai kirendeltségünket arról, hogy a házában még az 1986-os esztendő során bekövetkezett csőrepedésnek most láthatók a következményei, a megrepedt falak és a lesüllyedt padozat. Bár a helyszínen ezeket észlelték munkatársaink, a hibát nem tudták összefüggésbe hozni

az 1 évvel korábbi káreseménnyel, ezért zárkóztak el a helyreállítás költségeinek megtérítésétől.

A legutóbbi ellenőrzésünk alkalmával ugyanerre a következtetésre jutottunk, sőt észrevettük a szigetelés hiányosságait is. Ezek után ígértük a tulajdonosnak: amennyiben hozzájárul a vízvezeték feltárásához, s bebizonyosodik a csőrepedés, a kár megtérítésének nem lesz akadálya. Beleegyező válasza még várat magára.

Az eset tanulságaként végezetül any- nyit: Ügyfeleinktől kérjük — s ez olvasható a kötvények tudnivalói között is —, hogy a kárt azonnal, de legkésőbb 48 órán belül jelentsék a fiókoknál, mert a gyors szemrevételezéskor csak így dönthetjük el egyértelműen, megvannak-e a térítési kötelezettség feltételei.

VISSZHANG

Nem csüggedek...

Január 11-ei Sajtóposta rovatunkban közreadtuk, hogy a felsőszentiváni Horváth Józsefné szántóterületének — mérnök által kimért — mezsgyevonalát igyekszik mindenáron, ha kell, a jó kapcsolatai révén is átrendeztetni az egyik szomszéd.

E sorok élénk visszhangot váltottak ki olvasóink körében. Egyesek felhívták a figyelmet arra, hogy a földingatlanok valóságos és a nyilvántartásban szereplő adatai között néha eltérések mutatkoznak, melyek korrigálása egyidejűleg nem egyszerű dolog. Mások úgy vélték: efféle kellemetlenségek a jövőben csak úgy előzhetők meg, ha az illetékes hatóság már a bérleménybe, illetve a tulajdonba adás előtt alaposan ellenőrzi a szóban forgó birtok méretét, kijelölt helyét.

Kaptunk e témakörben elgondolkodtató levelet is, melyből az alábbiakat idézzük:

Horváthné birálóan említette, hogy a szomszéd a „jó kapcsolataira" hivatkozott. Nos, a hasonló háttereket sejtető megnyilvánulások nem éppen ritkák. Bizonyság erre saját esetem: idestova öt éve nyögöm azt a terhet, amely feltehetően összeköttetés révén nehezedik rám.

Az történt, hogy a mellettem lakó ráépített a telkemre, mondván, az a bizonyos területrész az övé. Ezt szakértő is cáfolja, de ezzel mégsem mentem sokra, mert a különféle szervek a birtoksértő oldalára álltak. A reményt azonban nem adom fel, újra és újra panaszt teszek.

A közelmúltban megint volt hivatalos látogatóm, aki utalt arra, valami nem lehet rendjén a telek megnyirbálása körül, majd az üggyel összefüggő iratokat magával vitte. Egyelőre semmi hír. De nem csüggedek, ugyanis van még nálam annyi — iktatószámmal és pecséttel ellátott — papír, hogy azok alapján ismét beadvánnyal forduljak valahová.

Nevezett olvasójuknak is tanácsolom: ha igazságtalanság érte, sohase nyugodjék bele. Jogállamban élünk, ahol a jogellenességnek nincs helye.

, tíí'iiuuiMi'

id. Farkas Imre

Szabadszállás

FILMJEGYZET

Az utóbbi évtized filmtermését végigfutva gyorsan kiderül, hogy a gyilkolás vagy inkább ölés a legállandóbb és legtermékenyebb téma. Sylvester Stallone — többek közt A Kobra címszereplője — mint színész, de méginkább mint menedzser, üzleti vállalkozó — a legismertebbek közül való, akik tehetségük és pénzük mértékében a legtöbbet tettek ugyanezekben az években azért, hogy átalakuljanak, letisztuljanak, kiforrják magukat az erőszak és a gyilkolás köré kristályosodó, jellegzetes (sokszor egyidejűleg használt) filmműfajok: a krimi, a horror, a thriller, az akciófilm. Neki is köszönhető, hogy ma már egészen más jelentéssel rendelkezik a „szórakoztató amerikai bűnügyi film” definíciója, mint néhány évvel ezelőtt. Azóta (részben) új esztétikát teremtettek, s persze nem utolsósorban új közönséget is hódítottak maguknak az „ölési élvezetfilmek”. Már csak azért sem lehet egy kézlegyintéssel elintézni Kobrát és alteregóit, mert kultúránk jelen állapotáról is árulkodik a személyükhöz hasonlóan jól ismert tény: hogy ezeknek a produkcióknak a legnagyobb a nézőszáma ma szerte a világon.

Ha kicsit is odafigyeltünk, hírből vagy a feketepiaci videókból eddig is értesülhettünk róla, hogy időközben a műfajnak olyan „klasszikusai” is megszülettek, mint például az ugyancsak Stallonéra szabott Rambo-sorozat. A legutóbbi egy-két évben azonban már nyugtalanítóan közelről erezhettük jelenlétüket, halálosztó életjeleiket, s a visszafogottabban forgalmazott Mad Max után (egyelőre csak) A Kobra válogatott borzalmaival idén már korlátozás nélkül találkozhatunk a hazai mozikban. Borúlátásomon a téma szakembereinek majdnem egybehangzó véleménye sem változtat, amely szerint nem kell tőle és társaitól félni, nem igazán veszélyesek, hisz az „elavult”, azonosulási hajlamainkra építő személyesség helyett csak úgy „általában”, bár tagadhatatlanul keményen, a legleleményesebb variációkban bocsátják szemünk elé - túlélőségünket megerősítendő — a feszültségoldó, „szórakoztató” halált.

Stallone azonban, pontosan ismerve a közönség elvárásait, ennek ellenére sem mond le a lényeg szempontjából fölösleges kerettörténetről, melyben - ezúttal legalábbis — a pozitív „hős” megtestesítője. Sikerének titka viszont épp a másik oldalhoz: az ellenfélhez való fizikai, sőt gondolkodásbeli hasonlatosság. Sőt, e tulajdonságokkal még fokozottabban kell rendelkeznie, valamennyiben tökéletesebbnek kell lennie a bűnözőnél, hisz másként nem győzhetne. Az „ellenA Kobra

gyilkolás” hűvös, tökéletesre élezett eszközeként, ha lehet, még rá is játszik filmről filmre vándorló egyéniségére. Egyszavas mondatokat szűr át foga közül, többnyire zsargonban motyog, mintha a normális, hétköznapi érzelmek mellett öléstechnikája életformává vált tökéletesítése közben az emberi beszédről is leszokna, s a kommunikációnak ezt a szelíd változatát lassan elfelejtené. Mindebben persze nem lehet nem észrevenni egy jókora adag, szigorúan tizennyolc éven felülieknek címzett iróniát is, ami — ellentétben a film többi tartozékával — nem „gyilkos” és nem „véres”, ám ennek ellenére félelmetesen lehangoló. Mindezek együttesen a rend őreként is félig-meddig törvényen és szabályokon kívülivé teszik, ténykedését nyugtalanító aura lengi be, hisz a nélküle csődöt mondó rendőri és jogi szervezet számára bármely pillanatban ellenőrizhetetlenné válhat.

Stallone azonban profi számítással pontosan tudja, hogy- a műfaj végsőkig kiaknázott formáiban meddig érdemes elmenni. Az még „belefér”, hogy nincs sors, s hogy (természetesen kívüle) bárki, bármikor, ok nélkül is megsemmisülhet, az ellenben már nem, hogy érvénytelenné vagy teljesen kiismerhetetlenné váljék valamennyi szabály. Akkor ugyanis végképp le kellene mondania arról, hogy a közönség titokzatos gyilkosok utáni elrettentő hajszáját — részleges egyetértéssel és leplezetlen viszolygással — de mégiscsak mellette, illetve vele drukkolja végig.

Károlyi Júlia

Reneszánsz

esküvő

Kizárólag külföldi vendégek számára reneszánsz esküvőt rendeznek a szi- ráki Kastélyszállóban. Az így egybekelni óhajtó párok korhű reneszánsz öltözékben, reneszánsz zeneszó kíséretében mondhatják ki a boldogító igent. A szertartást a balassagyarmati családi rendezvényeket szervező iroda munkatársai állították össze.

ÜZENJÜK

F. J.-nének, Kiskőrösre: A házassági vagyonközösség megszüntetéséről szóló bírósági döntés zökkenők nélküli végrehajtásához szükség van az érintett felek kölcsönös jóakaratára, korrektségére. Leveléből kiderül, hogy az Ön és egykori házastársa esetében ezek a szempontok kevésbé érvényesültek, így kerülhetett sor a vitájukra. Ennek talán elejét lehetett volna venni, ha osztozkodásukkor jelen vannak pártatlan tanúk, vagy az önök jogi képviselői. Javasoljuk, hogy ügyükben önmérsékletet tanúsítva, reális alapon keressenek megoldást. Amennyiben az ingóságok mennyiségével, értékével kapcsolatos nézeteltéréseik továbbra is fennállnak, azok tisztázására az igazságszolgáltató szerv lehet ismét hivatott: Ez az eljárás újabb költségekkel jár.

Horváth Józsefnek, Dunavecsére:

1986. április l-jétől szigorodtak az üzemi balesetté minősítés feltételei. Például az ittasságból, fusizásból, munkahelyi rendbontásból stb. eredő balesetek nem tekinthetők üzeminek, tehát olyannak, ami után teljes térítésre jogosult a kárt szenvedett munkavállaló. Más az elbírálás viszont akkor, ha nem a munkahelyi feladatok teljesítése során, de a munkáltató érdekében, engedélyével, vagy utasítására végzett tevékenység közben szenved valaki balesetet, ilyenkor ugyanis annak üzemiségét el kell ismerni. Ami a velünk közölt sérülését illeti, annak történetéből mi nem vonhatunk le mérvadó következtetést, az a szakemberek dolga. Ha kifogásolja a határozatukat, benyújtható ellene fellebbezés a megadott időn belül és címre. Másik kérdésére válaszolva elmondjuk, hogy a baleseti egészségkárosodás fokát legkésőbb a balesettől számított két év elteltével kell megállapítani — e feladatot orvosi bizottság végzi —, s annak nyomán kerül kifizetésre a CSÉB/80-as tagság után a biztosítási összeg. E szabályról részletesebb felvilágosítást kaphat a biztosító megyei igazgatóságán, melyet levélben és személyesen egyaránt felkereshet.

„Hű olvasójuk” jeligére, Tassra: Bejelentésük nyomán — felkérésünkre — vizsgálatot folytatott a helyi szociális otthonban a felügyeletet ellátó megyei tanács egészségügyi osztálya, melynek megállapítása szerint a gondozottak sorában senki sem részesül hátrányos megkülönböztetésben.

Idős Kardos Lajosnak, Fiilöpszállásra: Ez év január l-jétől bővültek a belföldi távolsági személyszállítás kedvezményei. A MÁV és a Volán menetrendszerű járatain évente 16 alkalommal félárujeggyel utazó nyugdíjasok például választhatnak hogy két 50 százalékos utazási lehetőséget külön-külön vesznek-e igénybe, vagy azok összevonásával egy 90 százalékos mérséklésű bilétával szállnak fel a vonatra, buszra. Fontos még tudni, hogy a „Nyugdíjasok utazási igazolványa” tulajdonosai az összes kedvezményhely felhasználása után további két alkalommal válthatnak 90 százalékkal csökkentett áron menetjegyet. Ami pedig egyéni panaszát illeti, az alaptalan, ugyanis a helyi vasútállomás pénztárosa helyesen cselekedett, amikor a legnagyobb kedvezmény kiadásával egyidejűleg két 50 százalékos kedvezményhelyet pecsételt le utazási igazolványában.

Király Károlynénak, Kiskunhalasra:

A házikertészet mezőgazdasági kistermelésnek felel meg akkor is, ha földjén csupán pár csokornyi virág terem, amit a piacon értékesít a gazda. Az ily módon származó bevétel évi 500 ezer forintig mentes a személyi jövedelemadó fizetése alól. Viszont földadót kell fizetni a kert után, ha 800 négyzetméternél nagyobb területű.

„Kíváncsi” jeligére: A szülési szabadság időtartama hat hónap, amelyre terhességi-gyermekágyi segélyben részesül a kismama. Ennek összege a napi átlagkeresettel egyenlő, ha a szülést megelőző két éven belül 270 napon át volt biztosított, a legalább 180 napi biztosítás esetén pedig az átlagkeresetének 65 százalékát kapja. Idén januártól kezdődően ez a járandóság is bruttósítva van, ami annyit jelent, hogy a jutalom, év végi részesedés, a 310 forint jövedelemkiegészítés stb. által megemelt pénzt folyósítanak az érdekelt anyukának. Segélyét azonban csökkenteni kell a jövedelemadó-előleg levonásával. Ha ezzel kapcsolatosan problémái lennének, s azt kérésére sem oldja meg munkahelyének illetékes szerve, jogorvoslatért a területi társadalombiztosítási ki- rendeltséghez fordulhat.

Lontai Csillának, Kiskunfélegyházára: Igaza van, a nő kulturált megjelenésének nemcsak a szép ruha, de a gondozott frizura is fontos kritériuma. Hogy ez utóbbihoz nélkülözhetetlen hajspray immáron hónapok óta hiányzik a kozmetikai készítmények bolti kínálatából, ezúton tesszük szóvá. Meg azt is, hogy a helyette kapható üveges hajlakkok — az egyik terméket a Kö- rösladányi Metakémia Szövetkezetben, a másikat az NDK-ban gyártják — kissé gyenge minőségűek, hiszen ta- padós lesz tőlük a haj, sőt csomósodik és korpásodik is.

Gyalogosok

balesetveszélyben?

Lakóhelyünk legforgalmasabb közlekedési területe az E5-ös főútvonal egy részét magába foglaló Vörös Hadsereg útja, ahol nemcsak a gépkocsik jönnek-mennek nagy számban, hanem a gyalogosok is. Utóbbiak természetesen a járdát használják. Már ahol lehetséges. Például a 66-os számmal kezdődő és a 74-essel befejeződő házak mentén ilyesmire kevesen vállalkoznak. Miért?

E szakasz kiépítetlen, s túlságosan gidres-gödrös. A mélyedések száraz időben porral, esőzéskor pedig vízzel, sárral vannak telve, vagyis e terep alkalmatlan arra, hogy a könnyen megbotló idős emberek, meg a babakocsit toló kismamák igénybe vegyék. Ők jobb híján kénytelenek a főút szélén gyalogolni, ami nem kis balesetveszélyt jelent a sok-sok autó miatt.

Fogalmunk sincs, hogy a kivitelezők annak idején mi okból hagyták sorsára e járdaszakaszt és azt sem tudjuk: az e tárgyú többszöri panaszunkkal, kérelmünkkel mikor szándékozik végre érdemben foglalkozni a városi tanács... — írja szerkesztőségünkhöz küldött levelében:

Öt kiskunfélegyházi lakos

Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611