Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-20 / 43. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. február 20.

MIT IGÉNYEL AZ ORSZÁG?

Kevesebb szenet, több villamos energiát

Iparunkban sokan a csúcsra törnek: csúcstechnikát, csúcstechnológiát próbálnak meghonosítani. Mások viszont, ugyancsak az iparágban, inkább a csúcsok lefaragásán fáradoznak. Ez utóbbiak az energetikai szakemberek, közülük is elsőként a villamosenergia-ellátás felelősei. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a csúcsfogyasztáshoz kellő energiatermelő kapacitások megteremtése fölöttébb drága; ennél jóval gazdaságosabb a teljesítménycsúcsok visszafogása, az energiaigény egyenletesebbé tétele.

Ezt tudjuk, ennek ellenére ki- munkálódtak olyan elképzelések, melyek szerint a következő két évtizedben az úgynevezett csúcsteljesí- tőképesség-igény” megduplázódik.

1985-ben ez 6230 megawatt volt, 2010-re pedig vagy 11 500, vagy 13 100 megawatt lesz. Attól függően, hogy két és fél, avagy kereken három százalékkal nő évente a szóban forgó igény. Ez derül ki A távlati energiapolitika az ipar szerkezetátalakításának programjában című tanulmányból, melyet az Ipari Minisztérium a közelmúltban bocsátott a sajtó rendelkezésére.

Derülátó K-változat

Távlati terveket készíteni nehéz és kockázatos is. Nap mint nap tapasztaljuk ezt, amikor a fejlemények rácáfolnak a pár évvel ezelőtt nagy gonddal, nagy apparátusokkal kialakított terveinkre. Tisztában voltak ezzel az ipari tárca emberei is, ezért mindjárt a dokumentum elején leszögezik: „A gazdasági-társadalmi fejlődés reálisan belátható idősávja csak néhány évre — legfeljebb egy középtávú tervperiódusra — tehető”. Ezért — mint írják — hosszú távon „nagy kockázati faktorral” kell számolni. Mégis szükség van hosszú távú tervek kimunkálására is, mivel „az energetikai létesítmények, főként erőmüvek megvalósítási ideje átlagosan 8— 15% évre, sőt napjainkban már ennél is hosszabb időre tehető”.

Hirtelen gazdasági növekedés tehát — bár egyes időszakokban ez jól jönne — már az energiakorlát miatt is nehezen képzelhető el. Maga a távlati terv évi két, két és fél, illetve három százalékos gazdasági növekedéssel számol, valamint készült egy úgynevezett „K” változat is. Ez a kibontakozási programhoz igazodik: 1990-ig évi 2 százalék, 1990 és 95 között évi 3 százalék, utána egészen 2010-ig évi 4 százalék gazdasági növekedést vesz számításba. Egyértelmű tehát az ipari tárca derűlátása: gazdaságunk a nehéz föltételek között is képes mérhető gyarapodásra.

Nem véletlen, hogy a bevezetőben a villamosenergia-igényre vonatkozó adatok szerepeltek. A szakemberek ugyanis úgy vélik, hogy „a villamosenergia-fogyasztás dinamikája mintegy háromszorosa az összenergia-szükséglet növekedési ütemének”. Azaz a jövőben akár az ipari, akár a lakossági energiafogyasztásban túlnyomórészt a villanyáram iránt mutatkoznak többletigények. A minisztérium tisztviselői bátran levonják azt a következtetést, hogy „a népgazdaság közvetlen tüzelő- és üzemanyag-felhasználása az 1985. évi színvonalhoz képest az elkövetkezendő huszonöt évben stagnál, illetve csökken.”

Ami a beszerzés arányait illeti: a prognózis szerint nem módosulnak jelentékenyen. 2010-ben az energia- igény 55 százalékát teremtjük elő hazai termelésű energiahordozókból. Különösen a villamosenergiaimport érdemel figyelmet, mivel nálunk ez „világviszonylatban is kiugróan nagy”, és az ellátás már ma is „rendkívül érzékeny az import esetenkénti zavaraira.” A tárca több lehetőséget is lát az áramtermelés hazai növelésére: új tározós erőművekkel, hőerőműkkel, sőt új atomerőművel is.

Vita a Prédikálószékről

Több telephely is alkalmasnak látszik 1200 megawatt kapacitású tározós erőmű számára. Az Ipari Minisztérium továbbra is a sokat vitatott prédikálószéki szivattyús tározó megépítését tartja a leggazdaságosabb változatnak. Nyílt kérdés, hogy a környezetvédelmi vagy az energetikai szempont kerekedik felül.

A távlati erőműépítési programban „stratégiai elemként” szerepel a büki hőerőmű, mely nyolc blokkjában összesen 2000 megawatt kapacitást rejtene. Külfejtéssel nyert lignitet alakítana át árammá, „megvalósítása a jövő század elején időszerű”. Az elképzelt új atomerőműről úgy fogalmaz a minisztériumi tanulmány, hogy „2010-ig minden bizonnyal belép az új atomerőmű (négyszer 1000 megawattos kiépítéssel) is, amelynek telephely-kijelölési munkálatait rövidesen meg kell kezdeni. Mind a Duna, mind a Tisza melletti telephelyek szóba jöhetnek.”

Megemlít a dokumentum úgynevezett nukleáris — vagyis atomfű- tőműveket, melyek a hőszolgáltatásban játszanának szerepet. Ezek megépülése sem teszi azonban nél- külözhetővé a további importot. Összes energiaforrásainknak 2010- ben is mintegy 45 százaláka származik behozatalból. Nagyrészt a szovjet kőolaj-, földgáz- és villamosenergia-szállításokra számítunk.

Eltüntetett sebhelyek

Más szocialista országokból szenet, kokszot, brikettet hozunk be, hiszen á hazai széntermelés — mely jelenleg évi 24 millió tonna, az ezredforduló után 20-35 millió tonna „tartományban” mozoghat évenként— a külfejtéses lignit „javára” változtatja belső arányait. Ez a szénfajta elsősorban a hőerőművekben hasznosulhat.

Épp a lignit külszíni bányászása idézi föl a jövő egyik súlyos kérdését: az energetikával összefüggő környezetvédelmi teendőket. A Mátraaljai Szénbányák, s emellett számos más tároló, dúsító, törő, osztályozó üzem okoz légszeny- nyezést. A porkibocsátást zárt technológiák meghonosításával kell visszaszorítani. A külfejtéseken ezenkívül égetően fontos a rekultiváció gyors végrejhajtása is: mintegy 4000 hektár olyan terület van ma a bányák kezelésében, melyet a jövőben kell mezőgazdasági művelésre ismét alkalmassá tenni.

M. P.

„KEZDÜNK ISMÉT ÉRDEKES GYÁR LENNI”

Háromfelé osztott élet

Dufka Sándorné az Ikarusból

A hegesztő fénye belevillámlik a műhely csöndes légkörébe; újra meg újra; a tűzijátékot szikracsóvák teszik teljessé, amelyeket a kézi köszörűk szórnak. Ketteshármas csoportokban dolgoznak a munkások.

A csarnok egyik szögletében egy asszony zárt szelvényeket darabol méretre, tárcsás géppel. Ezek az alkatrészelemek „elindulnak” a műhelyben, s formálódva, más ele- •' mekkel „találkozva ” buszkarosszéria részegységeivé állnak össze. Nyugodt tempóban dolgoznak a munkások, de folyamatosan — s íme az eredmény: a csarnok hosszában kezd autóbuszalakot ölteni a sok leszabott, hajlított, hegesztett, csiszolt anyag — no és a hozzájuk adott fizikai és szellemi erő.

A tárcsás darabotot kezelő asszony, Dufka Sándorné már huszonhárom éve dolgozik itt. A kezdéskor még a Fémmunkás Vállalaté volt a gyár, alig múlt másfél éve, hogy a bélyegzőjén ez áll: Ikarus Karosszéria- és Járműgyár, Kiskunhalas. Nemzetközi hírnevű céghez kerültek.

— Nagyon szép korszakot értünk meg a Fémmunkásnál, hosszú sorozatban harcoltuk ki a kiváló gyár címet, de aztán a könnyűszerkezetes-beruházás leültetett bennünket, mert ezekre a szerkezetekre nincs kereslet Magyarországon — utal vissza a múltra. —

A veszteséges évek, az akkori bizonytalansággal nagyon megviselték a kollektívát. Mert nem mindegy ám az embernek, hogy mi történik az üzemmel, ahol a fél vagy majdnem az egész életét végigdolgozta, ahonnét a kenyerét remél• A tárcsás daraboló kezelője, Dufka Sándorné tagja a megyei pártbizottságnak. (Straszer András felvétele)

te .. . Sokan elmentek akkor, egész brigádok is, jó szakemberek ... De még többen voltak azok, akik kitartottak. A mostani négyszázharminc körüli létszámról körülbelül háromszázhetvenen törzsgárdatagok vagyunk.- Megérte kiböjtölni a jobb időket?

— Biztos vagyok benne, hogy erre minden régi Fémmunkás-dolgozó igennel válaszolna. Ugyanott keressük a kenyerünket, ahol azelőtt — de má- sabb, jobb körülmények közt. Nagyon sok változás történt, amióta Ikarus

gyár vagyunk. Majdnem huszonötmillió forintot beruháztak az autóbuszka- rosszéria-gyártás technológiai föltételeinek a megteremtésére. Az 59 ezer 600 forintos bérszínvonalunkkal a tizenhatodik helyen álltunk Halason, amikor az új cég megvett bennünket, most a nyolcvanezer felé tartunk. No és a munka! Az emberek büszkék arra, hogy az Ikarus dolgozói, hogy az autó- buszgyártásban veszünk részt.

— A városi közvélekedés változott-e már az üzemről?

— Kezdünk ismét érdekes gyár lenni, kezd jó hírünk lenni a környéken. Ezt az is mutatja, hogy elég sok fiatal jön hozzánk szakmunkástanulónak. A jövő tanévre például huszonnégyen jelentkeztek. Autóvillamossági műszerész, autószerelő, gépszerelő, karosszérialakatos, autófényező meg géplakatos tanulóink vannak jelenleg. Ez majdnem mind „divatos” szakma, ezért is figyeltek föl ránk a szülők meg a gyerekek.

Dufka Sándorné néhány perce tért vissza helyére, a technológiái kísérleti műhelybe; a gyári pártvezetőség ülést tartott, azon vett részt meghívottként. Ő a pártalapszervezetünkben vezetőségi tag, no és ezen felül tagja a megyei pártbizottságnak is. A gyár elmúlt évi eredményei és az idei feladatok szerepeltek a napirenden. Jó hangulatban keltek föl a tárgyalóasztaltól, mert eleget tettek tavaly a velük szemben támasztott vállalati követelményeknek, a buszkarosszéria-részegységek időben, jó minőségben megérkeztek tőlük a fővárosi, mátyásföldi gyárba. A termelési értékülf 278 millió forint volt, a nyereség pedig 57,6 millió. Nagyon fontos számukra, hogy érezhették, érezhetik: a vállalat bizalma a halasi kollektíva iránt növekedett, növekszik.

Ez a szőke fiatalasszonynak személy szerint is sokat számít. Életét a család, a gyár és párt között osztotta meg. Fölvételét még fiatalon, KISZ-tagként kérte. Szókimondó teremtésnek ismerték, ilyen maradt később is. Végül is ennek köszönheti a bizalmat, hogy a megyei pártbizottságnak már harmadik ciklusban tagja lehet.

— Általában fél ötkor kelek — meÚj munkastílus és -tempó a cél

Létszámleépítés a bajai

húsipari vállalatnál

Róka István, a bajai pártbizottság gazdaságpolitikai titkára mondta:

— Városunkban most még a legtöbb cég a termelésének bővítésére, növelésére törekszik. Ez önmagában garanciát jelenthet arra, hogy belátható időn belül nem lesz munkanélküliség Baján. Más kérdés, hogy nem mindenki ott és olyan munkakörben tud elhelyezkedni, ahol és amilyenben szeretne. A gazdálkodó szervek termékszerkezet-váltásának, valamint ésszerű munkaerő-gazdálkodásának következményeként ez a tendencia várhatóan erősödik a jövőben. A közelmúltban a Bácshúsnál vizsgálták felül, hogy melyek

azok a munkaterületek, ahol van felesleges munkaerő-kapacitás, valamint, hogy kik azok, akiknek a munkája, teljesítménye nem megfelelő. Más cégeket is csak biztatni tudunk az ilyenfajta „leltárra”. Korábban a bérszabályozás arra ösztönözte a vállalatokat, hogy olyan dolgozókat is alkalmazzanak, akiknek ugyan hasznos feladatuk nem volt, de növelték a létszámot. így tudták a cégek megfizetni kvalifikáltabb dolgozóikat. Jó, hogy ezen már túlvagyunk. A jelenlegi szabályozók arra ösztönzik a vállalatokat, hogy a munkaerővel is ésszerűen gazdálkodjanak.

Gazdasági okok

• Ha a Bácshús- nak sikerül bértárolást vállalnia, a hűtőben ismét szükség lesz a jelenleg más munkaterületen foglalkoztatott dolgozókra.

• A fehéráru- feldolgozóba is felvételt hirdetnek. Felvételünkön: Szijjártó Ist- vánné és Makó Józsefné fehérpecsenyét csomagolnak exportra.

— A létszámleépítésre, munkaerőátszervezésre elsősorban gazdasági okok késztettek bennünket — tájékoztatott Horváth István, Bácshús igazgatója. — A hasított félsertés termelését ugyanis megszüntetjük, viszont lényegesen növeljük a darabolt hús exportját. Az egyik munkaterületen tehát csökkenteni, máshol növelni kell a létszámot. Ugyanakkor felmértük, milyen más egyéb munkaterületeken van vállalaton belül szabad kapacitás, megvizsgáltuk, hogy lehetne kevesebb munkával elvégezni ugyanazt a feladatot. Összesen nyolcvan fizikai és adminisztratív dolgozó leépítése vált szükségessé, de harmincat, harmincötöt kellene felvennünk más munkaterületekre.

Az átlagosan 1300 dolgozót foglalkoztató vállalatnál 22-25 százalékos a megszokott fluktuáció: a nyolcvan fő belefér ebbe az arányba. De ez a munkaerőmozgás most nem spontán következett be. Olyannyira nem, hogy amikor a tervezett leépítésnek híre kelt (persze eltúlozva), a dolgozók nem mondtak fel, sőt, sokan igyekeztek inkább jobb teljesítményt nyújtani. Voltak, akikkel személy szerint semmi problémája nem volt a vállalatnak, csak a munkakörük vált feleslegessé. Más területeken viszont a végzett munka szerint döntötték el, kitől váljanak meg. Most ebben is nagy segítséget jelentett a vállalatnál évek óta alkalmazott értékelő rendszer, aminek alapján rendszeresen minősítik minden egyes teljesítménybéres dolgozó munkáját. A fizikai munkások jövedelmének jelentős részét teszi ki a mozgóbér.

— Hogy kinek a munkáját nélkülözhetjük, annak eldöntéséhez az adott munkaterület vezetőjétől kértünk javaslatot — folytatta az igazgató. — Egyes státusokat azért szüntettünk meg, mert voltak, akik azokat az eredeti munkájuk mellett elvállalták. Természetesen ennek megfelelően növekedett a jövedelmük. így például az a gépkocsivezető, aki vállalja a rakodást is, megkapja a rakodó bérének ötven százalékát.

séli a hétköznapokról. — Elkészítem a reggelit, a két iskolás lányomnak a tízórait is. Háromnegyed hatkor a gyárban vagyok, itt, a műhelyben. Önállóan dolgozunk, mindig tudom, mi lesz a napi feladatom. Most éppen görög megrendelésre készülő buszok kocsitestét készítjük, öt darabot, Scania alvázra. Innen belemezelve, alapozó festéssel ellátva a saját lábukon mennek föl ezek a buszok Budapestre, ahol a végső munkákat elvégzik rajtuk. Mint látja, az alvázon ott a motor, a vezetőülés, már ide is gurulva érkeztek a Sca- niák.

Dufkáné eredeti szakmája szerint hegesztő. (Itt, a technológiai kísérleti műhelyben általában többszakmás munkások tevékenykednek.) A férje is itt dolgozik a gyárban, meó-vezető. Két hét is eltelik, hogy idebenn látják egymást. Amikor a gyerekek megjönnek az iskolából, akkor van ismét együtt a család, öt óra tájban. Hol apu, hol anyu segít egy kicsit a tanulásban, ha szükséges. Este beszélik meg, kivel mi történt napközben.

Természetesen a gyár az egyik legfontosabb közös témájuk. Mindkettőjüket megbecsülik a munkahelyükön

— mint mindenki mást is, aki tisztességesen dolgozik. S többségükben ilyen emberek alkotják az Ikarus üzem kollektíváját. Nem túlzás — mondja Dufkáné — lelkesednek a feladatokért, mert van bennük szakmai erőpróba. A Scania alvázra úgy építik a kocsitestet, hogy magát az alépítményt középen kettévágják, s meghosszabbítják a járművet. Vagy itt vannak a Malaysiába készülő sínbuszok, ezek sínen járnak majd ott, s a helyi földrajzi, időjárási viszonyoknak megfelelően alakítják ki őket. Ezekből 42 darabot küld az. Ikarus a megrendelőnek, s a kocsitesteket itt készítik a másik, a sorozatgyártáshoz berendezett üzemben.

— Én úgy érzem, hogy a sok segítség, amit a cégtől kaptunk, a szaktudásunk elismerése, a szép feladatok hatására ez az egykori Fémmunkás-gárda most már szíwel-lélekkel az Ikarusé

— ezzel búcsúzik Dufka Sándorné, s beindítja a darabológépet.

A. Tóth Sándor

A termeléstől függően

Vannak a vállalatnál olyan munka- területek, ahol a létszám szinte állandóan kevesebb a szükségesnél. Csontozó-, bélmosófelvételt most is hirdetnek. Jól fizetett munkakörök ezek, de nem mindenki vállalja, nem mindenki bírja. Különösen télen kellemetlen a sok víz, a hideg. A bélmosóban ugyan nem elviselhetetlen a szag — elszívó berendezések működnek az üzemben —, legalábbis nem erősebb, mint disznóvágáskor szokott lenni. Annál nagyobb a munkakörrel szembeni előítélet. Az úgynevezett fehéráru-megmunkálóban is szükség van még munkaerőre. Mégis, az átszervezésben érintett 40 fizikai dolgozó közül csak néhányan vállalták a gyáron belül felajáúlott munkaköröket.

— Például a gépkocsivezetők közül senki sem fogadott el más munkát a vállalatnál — mondta Regőcei Antalné munkaügyi előadó. — Voltak, akiket fegyelmivel kellett elbocsátanunk, mert igazolatlanul mulasztottak, vagy mert loptak. Négy gépkocsivezetőnknek átszervezés miatt szüntettük meg a munkaviszonyát, hármójuknak a munkaügyi szolgáltató iroda ajánlott megfelelő munkahelyet, egyiküket mi helyeztük el más cégnél.

Polgár Gáborné termelési osztályvezető:

— A félsertés exportjának megszűnése miatt néhány munkaterületen csökkenteni kellett a létszámot. Elsősorban olyanoknak mondtunk fel, akikkel egyébként sem voltunk megelégedve. A hűtőben feleslegessé vált dolgozókat viszont ideiglenesen átcsoportosítottuk más munkaterületre. Ha ugyanis sikerül bértárolást vállalnunk* szükség lesz rájuk továbbra is.

— Es ha nem?

— Akkor néhány dolgozónknak kénytelenek leszünk új munkakört ajánlani, vagy felmondani. Nem biztos, hogy ugyanazoknak, akik most átmenetileg máshol dolgoznak.

Horváth István igazgató:

— A jogszabály értelmében három hónappal előbb be kell jelenteni, ha egyidejűleg legkevesebb tíz dolgozónak akarunk felmondani. Már az sem egyértelmű, hogy mit jelent az egyidejűség, de tovább nehezíti a helyzetünket a hosszú határidő. Hogyan alkalmazkodjunk rugalmasan, gyorsan a piaci igények változásaihoz, ha ilyen előírások megkötik a kezünket?

A gépírók kapósak

Az átszervezésben érintett adminisztratív dolgozókkal Agócs Imre, a vállalat személyzeti vezetője beszélgetett el.

— Előzőleg tájékozódtam arról, hogy hol tudnának elhelyezkedni, akik hirtelen nem találtak maguknak új munkahelyet. Nos, a választék bőséges volt: mehettek az SZTK-ba, a Blévisz- hez, a bíróságra, a vízügyi főiskolára, a Finomposztóhoz. Egyes cégek azóta is érdeklődnek, nincs-e még felesleges

(Méhesi Éva felvételei)

munkaerőnk? Főként gépírókat keresnek. Tízen elmentek tőlünk máshová, nógyeniitt maradtak más munkakörben. Volt, akinek lejárt a szerződése, volt, aki nyugdíjba vonult. Akik az elmenők munkáját átvették, 1000-1500 forint fizetésemelést kaptak, de az idén már nem részesülnek újabb emelésben.

Ez utóbbihoz mit szólnak vajorr-ma- guk az érdekeltek? Például \Véber Mártonná, aki a személyzeti előadói munkája mellé vállalta volt kolléganője munkakörét, az oktatási ügyintézést:

— Most már hétezer forint a fizetésem, amivel elégedett lehetek. A pluszmunkát jó szervezéssel győzni fogom, sőt, örülök, hogy ezzel az érdekes munkaterülettel is foglalkozhatom.

A számlázásról elment egy dolgozó, de nemcsak az ő munkáját, hanem két elszámoltatóét is átvették a maradók: Piukovics Erika, Ali Edit és Teszárik Mária.

— Sok a munka — magyarázta Spanyol Józsefné munkaügyi osztályvezető. — Megint baj van a számítógéppel. Most a program rossz, máskor a gép hibásodott meg, hetekig nem kaptunk alkatrészt. Két és fél éve dolgozunk ezzel a korszerű technikával, azóta hetven százalékkal több a munkánk, mint korábban volt. Igaz, növekedett az értékesítésünk is, de csak 30-40 százalékkal. Sajnos, a lányoknak időnként tú- lórázniok is kell.

Fizetésük 4000, illetve 4200 forintról növekedett a bruttósítással együtt 5900-ra, 6200-ra, annak következtében, hogy átvették a „leépített” kollégáik munkáját. Vállalták, tehát nem panaszkodtak. De enyhén szólva nem voltak jókedvűek, kérdéseimre szűkszavúan válaszoltak, miközben egy percre sem hagyták abba munkájukat.

Nem egyedi jelenség

A számítógépes program beiktatása a termelés, az ügyintézés folyamatába olyan feladat, amelyhez a végső megoldásokat általában az adott cégnek saját magának kell „kiküszködnie”. Erre utalt Horváth István igazgató, amikor azt mondta: nekik is meg kell fizetniök a tanulópénzt. Ha megbízhatóan kialakul a számítógépes program, a számlá- zóban dolgozóknak is kevesebb és könnyebb lesz a munkájuk. Sőt, ismét feleslegessé válnak egyes munkakörök. Mint Agócs Imrétől megtudtam: újabb számítógépes programok vannak születőben. Amint azokat beállítják, a termeltetésről, minősítésről, szállításról hét dolgozót kell elküldeniük. S bár nekik is segítenek majd az elhelyezkedésben, számukra mégiscsak jobb lenne, ha nem kellene munkahelyet változtattok. A maradóknak, a több munkát vállalóknak is nehéz lesz az átállás: ezzel csak akkor tudnak megbirkózni, ha sikerül egy új munkatempót, munkastílust fölvenni. Végül is ez a cél.

Almási Márta