Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-14 / 11. szám

1988. január 14. • PETŐFI NÉPE • 3 A FUNKCIÓ KÖVETELMÉNYEI SZERINT Sok kecskeméti szidta 1950-ben azt, aki kitalálta, hogy a város megyeszék­hely legyen. A fölszabadulás után föl- duzzasztott^ hivatalok miatt tovább romlott az évtizedek óta rossz lakás- helyzet. Az idetelepített megyei intéz­ményeket a legjobb lakóépületekbe szorították be. Több száz családot pa- koltattak ki egyik napról a másikra megszokott otthonából, de az így kiürí­tett épületekben is alig-alig fértek el az évről évre növekvő létszámú hivatalok. Bár az egész országhoz hasonlóan sokat fejlődött az utóbbi évtizedekben az ország legfiatalabb megyéjének székhelye, némely tekintetben látvá­nyos változásokkal hívta föl magára a figyelmet, gyarapodása elmaradt a leg­több régi megyeszékhelyétől. Lélekszá- mában megelőzte Nyíregyháza, Szé­kesfehérvár, Győr, Békéscsaba, más vonatkozásokban Szolnok, Miskolc és a hosszú ideje megyei jogú Szeged, Pécs, Debrecen. A nagyszerű helyi kez­deményezések, a lakosság áldozatkész­sége, az esetenként tiszteletreméltó erő­feszítések ellenére még a következő évekre is maradt pótolnivaló. Először az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek építettek saját székhá­zat, majd a pártoktatás jutott önálló épülethez. Néhány intézmény, szerve­zet, testület — a megyei pártbizottság, a tanács, a MTESZ, a TIT — csak a hetvenes években költözhetett új vagy e célra felújított épületbe. Létrejött a megyei művelődési központ. Tohai Lászlót, a megyei tanács álta­lános elnökhelyettesét arra kértem, tá­jékoztassa olvasóinkat: várhatóan mi­kor dolgozhat valamennyi megyei in­tézmény korszerű feltételek között? — A világért se szeretném megkerül­ni kérdését, de tudni kell, hogy a me­gyeszékhellyé válás áldozatai nélkül aligha fejlődött volna történelmileg ilyen rövid idő alatt modern nagyvá­rossá a négy évtizede alapvető kommu­nális «indokkal küszködő, a vezetékes Űj középületek a megyeszékhelyen vizet nélkülöző, poros Kecskemét. Ta­lán kereskedelmi hálózatának többszö­rös megújulása érzékelteti legszembe­tűnőbben a változásokat. Gondolta-e valaki, remélte-e valaki, hogy ilyen kórház, mentőállomás, rendelőintézet lesz valaha az alföldi metropolisban? Csak ebben az ötéves tervben hatalmas üzemcsarnokot épített a nyomda, öt­ezer négyzetméter alapterülettel bővül a Baromfifeldolgozó Vállalat épületál­lománya, nagyméretű, nagybefogadá- sú raktárakkal gyarapodott a szikrai állami gazdaság, a Szigma Kereskedel­mi Vállalat, a Vídia, elkészült a Piért diszkontáruháza. Hosszan sorolhat­nám, hogy mi minden épült, vagy vár befejezésre a megyeszékhelyen. — Magam is említhetném a Marga­réta otthont, a számos idegenforgalmi, vendéglátó létesítményt, az új lakáso­kat, az oktatási, kulturális és sportcélo­kat szolgáló épületeket, csarnokokat. De maradjunk egyelőre a kimondottan középületeknél. Mikorra remélhető a •megyei és városi rendőrkapitányság Batthyány—Horváth Döme utcai tömb­jének befejezése? — A tervek szerint 1990-ben már egy helyen dolgozhatnak a kecskeméti bel­ügyi szervek. Úgy tudom, hogy az épít­kezés révén nemcsak korszerűbbé vál­hat munkájuk, hanem csökkenti költ­ségeiket is az összpontosítás. — Mi lesz a felszabaduló épületek­kel? — A döntés a városi tanács joga. Többféle tervvel foglalkoznak. Értesü­léseim szerint a hajdani katolikus bér­ház. a jelenlegi városi kapitányság Hamarosan elkészülnek az új rendőrségi épület alapozásával. városképi rangjának megfelelően kelle­ne majd felújítani — oktatási célokat szolgál majd. A volt városi bérházból, a Rákóczi úti főkapitányságból vagy irodaház lesz vagy — talán-talán — egy új oktatási intézmény. —- Az oly sok kulturális létesítmény- nyel gazdagodott Kecskeméten különö­sen kínosak a könyvtári állapotok. Más megyeszékhelyeken ötször-tizszer na­gyobbak a raktárak,’összehasonlítha­tatlanul kedvezőbb körülmények között állhatnak az olvasók, kutatók rendelke­zésére a könyvtárosok. — Szilárd elhatározásunk, hogy leg­később a következő ötéves terv legele­jén megkezdjük építtetését. Folyama­tosan felszabadítjuk a volt SZTK és az Arany János utca közötti építési terüle­tet. A lebontott rozoga házak helyén átmenetileg várhatóan parkolót alakit ki a városi tanács. — Többször foglalkoztunk lapunk­ban is a Rákóczi úti foghíjjal. — Még nincs jóváhagyott terv. Va­lószínűleg az adóhivatal székháza kerül idei Elképzelhető, hogy társul hozzájuk a Zöldért is. — Az ősszel megkezdik a Kereskedel­mi és Hitelbank megyei székházának az alapozását a szalagház és a pártbizott­ság között? — A kiviteli terv kisebb módosításai és a szerződések megkötése után vonul­nak fel az építők. 1990-ben szeretnének költözni. 1 — További tervekről is hallhatnánk? — A teljesség igénye nélkül említhe­tem az új KlOSZ-székházat. A Hor- nyik körúton (a most kerítéssel elzárt részen) még az idén fölvonulnak az épí­tők. A földszinten új üzletek javítják az ellátást. Tavaszra elkészül a Démász- kirendeltség Szultán utcai épülete, jö­vőre adják át az eddig lehetetlen körül­mények között sínylődő fogtechniku­sok új laboratóriumát a Széchenyivá- rosban. Gyakorlatilag elkészült a Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat irodaháza, rövidesen költözhet a Szö­vetkezeti Bank a Szabadság tér 3/A-ba. Új szolgáltató egységekkel gyarapod­nak a peremterületek. De úgy vélem, hogy mindezekről részletesebben be­számolhatnak a városi tanács vezetői. — A két tanács jó munkakapcsolatai nélkül aligha számolhatnék be a sok, olvasónk számára közérzetjavító hírek­ről. Heltai Nándor SZOCIOLÓGIAI KUTATÁSOK Hogyan élnek a nemzetiségiek? Magyar—jugoszláv együttműködés Magyar és délszláv nyelvészek, törté­nészek, politológusok, demográfusok, pedagógusok, néprajzkutatók ebben az évben folytatják nemzetiségi-szocioló­giai kutatásaikat, amelyeket néhány évvel ezelőtt az Állami Gorkij Könyv­tár és a ljubljanai Nemzetiségi Kérdé­sek Intézete kezdeményezett. Európá­ban első Ízben vizsgálják két ország kutatói — több tudományág képviselői együtt — egymás településein élő nem­zetiségek gazdasági, társadalmi, kultu­rális helyzetét, életkörülményeit, határ­menti együttműködésük hatását. Igye­keznek kölcsönösen megismerni, hogy a Magyarországon élő délszlávok és a Jugoszláviában élő magyarok miként őrzik anyanyelvűket, kultúrájukat, ha­gyományaikat, nemzetiségi tudatukat, adottak-e a nemzetiségi oktatás, műve­lődés feltételei. A közös kutatás első szakasza nem­rég fejeződött be. A Vas megyei Felső- szölnökön a szlovén, a szlovéniai Düb- ronak faluban pedig a magyar nemzeti­ség életkörülményei iránt érdeklődtek a szakemberek. A felmérés eredményét a „Magyarok és szlovének együttélése, együttműködése a jugoszláv és a magyar • határ mentén” című monográfiában tették közzé. Azzal a céllal publikálták tapasztalataikat, hogy felhívják az ille­tékes szervek figyelmét a tennivalókra, elősegítsék a nemzetiségpolitikai dön­téseket, a nemzetiségi lakosság problé­máinak megoldását. A szlovén nyelvű monográfiát Lendván, a magyar nyel­vűt Szombathelyen és Szentgotthárdon mutatták be a politikai és a kulturális élet képviselőinek. Ezekben a hetekben magyar—hor- vát kutatást szervez az Országos Szé­chenyi Könyvtár magyarságkutató csoportja, valamint a Zágrábi Migrá­ció- és Nemzetiség-Kutató Intézet. A szakemberek országunkban Bara­nya, Bács-Kiskun és Pest megyében la­kó horvát, Horvátországban pedig Eszéken és környékén — 14-14 telepü­lésen — élő magyar nemzetiségek élet­módját, mindennapi gondjait, örömeit, terveit veszik számba. A Szerb Köztársaság testvérintézmé­nyeivel készítik elő a magyar—szerb nemzetiségi-kutatást, amelynek során nemcsak a jelen helyzetet tanulmá­nyozzák, hanem visszatekintenek a nemzetiség történetére is. Részt vesznek ezekben a kutatások­ban a Magyarországi Délszlávok De­mokratikus Szövetségének, a helyi álla­mi és társadalmi szervezeteknek, egye­temeknek, levéltáraknak és más kultu­rális intézményeknek a szakemberei, munkatársai. Ezek a közös kutatások és publikálá­sok hosszabb távú és szélesebb körű tudományos munkafolyamatok kezde­tét jelentik. Céljuk a Közép-Európá- ban élő népek és nemzetiségek teljesebb megismerése, az azonos sorsú, együtt élő és egymásra utalt nemzetek, nemze­ti kisebbségek megértésének, barátsá­gának erősítése. Helvécián még kell a fűtőolaj is Helvécián két évvel ezelőtt elsőként a Szabó Sándor lakótelepet kötötték be a gázellátásba. A vezeték építését azóta az egész községre kiterjedően befejezték. így már csak a külterületiek és a szórványtanyák lakóinak ellátására üzemeltetik a központi lakótelep mellett levő Áfor-kutat. A hetente egy napon, szerdán nyitva tartó kút forgalma — a korszerűbb fűtőanyag használatával — csökkent, de még így is több száz hektoliter tüzelőolajat visznek el egy-egy szezonban. TAKARÉKSZÖVETKEZETI SORSJEGGYEL Tízezerért személygépkocsit A napokban a kiskunmajsai művelő­dési ház nagytermében még a pótszé­kek is megteltek, s szabad’állóhely sem igen akadt. A színpadi „főszereplő” egy Polski Fiat 126-os személygépkocsi volt, előtte jó néhány egyéb értékes tárgy és két szerencsekerék. Itt rendez­ték meg a takarékszövetkezeti sorsje­gyek megyei, illetve a Jászszentlászló és Vidéke Takarékszövetkezet helyi sor­solását. A szanki citerazenekar rövid műsora után Tamási István, a jászszentlászlói takarékszövetkezet ügyvezető igazga­tója, a sorsolási bizottság elnöke el­mondta, hogy ebben a játékban azok vesznek részt, akik az 1986. év végi betét- vagy részjegyállományukat 1987 január 1-jétől december 20-áig legalább tízezer forinttal növelték. Minden ilyen összeg után a szövetkezeti pénzintéze­tek egy-egy sorsjegyet adtak, melyek a helyi és a megyei sorsoláson is részt vettek. így került a kisebb kerékbe 9522 „cetli”. Az ezek közül — egy óvo­dás kislány által — előhúzott Fortuná­ban reménykedhettek a szankiak, a pe- tőfiszállásiak, a csólyospálosiak, a kömpöciek, a kiskunmajsaiak, a pál- monostoriak és a jászszentlászlóiak. Ugyanis ezek a területek tartoznak az utóbbi község központjában levő taka­rékszövetkezethez, aminek mintegy hétezer tagja és háromszázmillió forint betétállománya van. A Patkósné dr. Lőrinc Éva közjegyző jelenlétében megtartott sorsoláson — a huszonöt értékes nyeremény mellett — a fődíj egy Polski Fiat 126-os sze­mélygépkocsi volt, egyéves Cascóval. A gépkocsi nyertese a 3001 sorszámú jegy tulajdonosa, aki Pálmonostorán kapta a szelvényt. A nyertesek mától számítva harminc napon belül vehetik át a nyereménye­ket. A jászszentlászlói népdalkor műsora után a Bács-Kiskun megye 22 takarék- szövetkezeténél és ezek egységeinél ka­pott — azaz valamennyi sorsjegy — forgott a nagy kerékben. Pontosan: 105 824 darab. Ezek közül a legszeren­csésebbek: — a 195792-es számú sorsjegy — amit a nagybaracskai takarékszövetke­zet adott ki — tulajdonosa Trabant Limusin Speciál és annyi készpénz át­vételére jogosult, hogy nyereménye együttesen Í20 ezer forintot ér; — a 44 720 sorszámú szelvény tulaj­donosa (a Bácska Takarékszövetkezet Bácsalmáson adta ki) Trabant Combi személygépkocsit és annyi készpénzt vehet át, hogy 180 ezer forint értéket kapjon, valamint — a 162 765 sorszámú szelvény (Szabadszállás és Vidéke Takarékszö­vetkezet) tulajdonosa Polski Fiat 126- os gépkocsit és annyi készpénzt kap, hogy nyereménye 250 ezer forint le­gyen. Valamennyi személygépkocsihoz egy évre szóló Casco-biztosítás is jár. A fenti három nyereményre jogosító papírok január 15-étől vehetők át a jászszentlászlói takarékszövetkezetnél. Sallai István, a megyei takarékszö­vetkezeti titkárság vezetője elmondta, ezt az akciót — mely a taglétszám 7 százalékos növekedését jelentette és 620 millió forintot hozott a szövetkeze­ti pénzintézeteknek — az idén folytat­ják, újabb sorsjegyeket bocsátanak ki. P. S. ÖSSZEHANGOLT ÉRTÉKPAPÍR-FORGALOM Tőzsdenap — hetente A magyarországi értékpapír­kereskedelem összehangolására a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Gazdasági Kamara, valamint 22 pénzintézet — kereskedelmi ban­kok, biztosítók, szakosított pénz­intézetek és vegyes tulajdonban le­vő bankok — megállapodást kö­töttek. A megállapodásban részt vevők Halló, ki beszél? Csodálatos találmány ez a telefon! Akit még nem ért utol a technika eme áldása, elképzelni sem tudja, mennyire más így az ember élete. Persze, drága dolog, tudom, néha alaposan megemeli a havi költségve­tést, de hát takarékosan kell bánni vele. Meg kell várni türelmesen, amíg a rokon vagy ismerős hív fel minket. Ilyenkor aztán lehet cseveg­ni bátran, nem kell félni, hogy nö­vekszik a számla — nálunk. Bezzeg a vonal túlsó végén! Ámde ez nekünk ne fájjon, hiszen velünk is eljátsszák ugyanezt a felhívott kedves jóakaró­ink. Mondom, várni kell türelmesen, elöbb-utóbb hívnak minket, és ak­kor . . . Amióta nyugdíjasok vagyunk, kü­lönösen nagyra értékeljük ezt a vé­kony drótot, amely összeköt minket a külvilággal. Talán sokan el sem hiszik, miféle kapcsolatokat hoz lét­re az automata telefonközpont. Az egyik éjjel három órakor arra kért bennünket a pályaudvar ügyeletese, hogy nyissuk ki az üzemi vágány kapuját, mert vagont tolatnak hoz­zánk. Először megrémültünk, ho­gyan jön fel a vagon ide a második emeletre, de aztán rájöttünk, hogy kedvenc telefon-alteregónk, hason­másunk, a palackozóüzem igényel­hette a vagont. Sűrűn keresik nálunk a pincegazdaságot, mivel csak egy szám közöttünk áz eltérés, s könnyű eltéveszteni a tárcsázást. Az ünne­pek előtt sokszor voltam kísértés­ben, hogy felveszem a rendelést, de mégsem vitt rá a lelkiismeret. Eleinte azt hittem, hogy valóban csak a hasonló számok eltévesztése okoz ilyen téves hívásokat. Ezért ke­resik nálunk a szakszervezet, a ker­tészeti főiskola, a rendőrkapitány­ság, a Tejipari Vállalat, a szikviz- üzem és még ki tudja miféle intézmé­nyek dolgozóját, ügyintézőjét. De legutóbb a Magyar Hűtőipari is ná­lunk keresték, pedig esküszöm, hogy a számuk a közelében sincs a miénk­nek. Sőt már interurbán vonalat is akart ide kapcsolni a posta, alig tud­tuk lebeszélni a hölgyet erről a szán­dékáról. Van egy merész elméletem, de ed­dig nem mertem publikálni. Szerin­tem a telefonközpont unatkozó au- tomatikája cseréli össze szándéko­san a számokat. Amit meg is lehet érteni. Csinálná csak valaki a helyé­ben naponta százszor, ezerszer ugyanezt a műveletet! Semmi cso­dálkozni való sincs rajta, hogy hébe­hóba -— sajnos a mi vonalunkon na­ponta négyszer-ötször — idegeneket hoz össze. Szerintem kimondottan jószándékkal, humanitárius cseleke­detként, talán a magányosok klubja egyenes kérésére. Nagy kár, hogy ezt kevesen mél­tányolják. Legutóbb is azt mondja a vonal túlsó végén egy borízű férfi­hang: — Hogy az a...! — a többi szöveg nem ide illő. Vagyis semmi pardon, semmi bocsánatkérés, pedig hát nem neki lett volna oka a hábor­gásra. Nem tudom, kedves Automata, hogy érdemes-e szórakoznia ilyes­mivel? Nem hiszem, hogy ez nagy sikerélmény lehet az Ön számára. Bevallom, nekünk is egyre kevesebb örömet okoz. Pedig továbbra is állí­tom: Csodálatos dolog ez a telefon! F. Tv P. rövidesen információs központot hoznak létre az értékpapír-forga­lomban kialakuló árfolyamok fel­mérésére és rendszeres közzétételé­re. Valamennyi pénzintézet tájé­koztatja az általa vásárolt, illletve eladott értékpapírok forgalmáról az információs központot. Ezeket az adatokat összesítik, s a tényle­ges eladási, illetve vételi árak alap­ján kiszámítják egyes értékpapír- fajták árfolyamát. A jelenlegi árfo­lyamtáblázatok ugyanis csak azt tartalmazzák, hogy az érintett bankok milyen áron kínálják, illet­ve veszik meg a kötvényeket. A tényleges árfolyamok már tük­rözni fogják az értékpapírok piaci keresletét, és informálnak a kibo­csátók jövedelmezőségéről, az ér­tékpapírok megítéléséről. A megállapodásban részt vevő bankok képviselői minden héten egy alkalommal üzleti találkozót is tartanak. Ezen a tőzsdenapon a bankok üzletkötői vásárolnak, iletve eladnak kötvényeket, részvé­nyeket és különböző állampapíro­kat. Az első ilyen üzleti találkozót január 19-én, kedden rendezik meg a Váci utcai Nemzetközi Kereske­delmi Központban. A LELTÁROZÁS ÉS AZ ÁTÁRAZÁS TAPASZTALATAI Táblák a gondolákon Folyamatos ellenőrzés A kereskedelmi hálózatban be­fejezték a leltározásokat, s minde­nütt megfelelően halad az üzletek feltöltése áruval. Néhány termék­ből — a vegyi áruk közül elsősor­ban mosószerekből — az áruután­pótlás hosszabb időt vesz igénybe, mert a készletek az év végén jelen­tősen megcsappantak. A boltok je- leplegi kínálata összességében vi­déken jobb, mint a fővárosban. A leltározást nehezítette — á az áruutánpótlást is késleltette —, hogy a kereskedelmi vállalatok ezúttal a korábbiaktól eltérően nemcsak árukészleteiket vették számba, hanem az adóreformmal összefüggésben teljes körű vagyon­felmérést is végeztek. Az átárazás különösen az élelmiszer- és a napi- cikk-kereskedelemben jelentett nagy feladatot, ahol a legtöbb áru­cikket forgalmazzák, s mindössze néhány nap állt rendelkezésre a szilveszteri zárástól a január 2-ai, 3-ai vagy 4-ei nyitásig. Ezzel az átárazás munkája még nem ért vé­get, az év eleje óta folyamatosan érkező termékeken nap mint nap el kell helyezni az új árakat mutató cédulákat. A fogyasztók tájékozta­tása ugyanis az érvényben levő árakról a belkereskedelmi törvény értelmében kötelező. Bár ez a fel­adat a rögzített hatósági áron for­galmazott termékeknél az iparra hárulna, a meglevő s a régi árakat is jelző csomagolóanyagok kiselej­tezése gazdasági szempontból helytelen lenne. Ilyen csomagoló­anyagokból pedig az ipar jelenlegi készlete az egyes ágazatokban 3-12 hónapra is elegendő. így jó ideig a kereskedelemre marad még az átá­razás munkája. A szabadáras termékeknél az árat mindenképpen a boltoknak kell feltüntetniük, hiszen saját ha­táskörben eltérhetnek az átlagár­tól. Az eddigi tárgyalások szerint, ha a kereskedelem igényli, a gyár­tók ezeken a cikkeken is feltüntetik a fogyasztói árat. Ehhez azonban az szükséges, hogy mindenütt ugyanannyiért árusítsák a szabadá­ras cikkeket, illetve azok egy részét. A vevők naprakész tájékoztatá­sának most és a jövőben is egyik legjobb eszköze az ártábla, ame­lyen a legfontosabb cikkek ára sze­repel. Jól bevált módszer a gyűjtő­csomagoláson, illetve a bolti pol­cokon, gondolákon elhelyezett ár- tájékoztató tábla is, amelyből va­lószínűleg mind többel fognak ta­lálkozni a vásárlók a jövőben. Azt, hogy az érvényes árakról mindig és minden körülmények között egyértelműen tájékoztat- ják-e a vevőket, az árhatóság, va­lamint a kereskedelmi felügyelősé­gek folyamatosan ellenőrzik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom