Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-14 / 11. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. január 14. SPECIÁLIS OSZTÁLYOK, FINN TESTVÉRINTÉZET Az ezredforduló korszerű iskolája Nemcsak jól tanítanak, jól is főznek Tanévkezdéskor, szeptemberben avatták Kecskeméten, a Szé: chenyivárosban, az új gimnáziumot. A három- szintes, tizenhat tantermes intézmény 130 millió forintba került. Az ünnepélyes, alkalomkor még nem, de azóta már átadták a 650 négyzetméteres tornatermet is. Éppen szünetben érkezem az iskolába, s ha nem ismerném a helyzetet, bizony elcsodálkoznék a hat-hét éves, igenigen eleven gyerekek láttán. Hogy miként kerültek a gimnáziumba? Négy évig afféle „kiszorítós játék” folyik az épületben: míg a gimnáziumnak nem indul be valamennyi osztálya, délelőttönként a Buday Dezső és a Lánchíd utcai iskola alsó tagozatosai birtokolják a még üres tantermeket, akik egyébként saját iskolájukban váltott műszakban lennének kénytelenek tanulni. A hagyományokkal még nem bíró gimnázium arculatának kialakításában nem kisebb célt tűzött maga elé az intézmény vezetősége, mint hogy megteremtse, az ezredforduló korszerű iskoláját. És tény, hogy az első lépéseket már megtették elképzeléseik megvalósítása érdekében. — Jelenleg négy első osztályunk van, két általános és két speciális tantervű. Ez utóbbiakból az egyik teljes egészében német, a másik fele pedig francia, fele matematika — kezdi Kiinger Ádám igazgató, amikor arra kérem, summázza az első év beiskolázási tapasztalatait. — A demográfiai hullám következtében elsősorban kecskeméti gyerekek kerültek a gimnáziumba, bár a speciális osztályok megyei beiskolázásúak. ■ Gondot okozott, hogy a szervezés elég későn, január végén kezdődött, s akkorra már befejeződtek a pályaválasztási szülői értekezletek. Nem voft más választásom, mint hogy személyesen keressem fel az általános iskolákat. Most, a második évfolyamra már írásos tájékoztatót is készítettünk, de emellett a jól bevált személyes kápcso- latokat is megtartottuk. A szülőknek is ajánljuk,, látogassanak el az iskolába. — Nem tartottak attól — lévén a megyeszékhelyen két patinás gimnázium —, hogy ide a rosszabb eredményeket produkáló, kevésbé tehetséges diákok jelentkeznek? Efféle tapasztalataink, szerencsére, nem voltak. Jeles és jó rendűek érdeklődtek nálunk mintegy száznyolcvanán. Közülük 140 tanulót tudtunk felvenni. Az általános iskolai érdemjegyeik — amelyekről tudjuk ugyan, hogy nem mindig a valóságot tükrözik — és a jellemzések alapján valamennyien megfeleltek a gimnáziumi továbbtanulás követelményeinek. A korábban említett speciális területek közül kettővel - a matematikával és a francia nyelvvel — csak az Önök iskolájában foglalkoznak éjfélé formában a tanulok. Milyen más előnyei vannak még a gimnáziumnak?- A többlet elsősorban a tartalmi tevékenységben nyilvánul meg. Az úgynevezett B típusú óraterv szerint tanítunk, amely már első osztályban lehetőséget nyújt arra, hogy négy fakt órát tartsunk. Ebből kettőt az elmélyültebb, alaposabb előkészítés érdekében a matematikára áldozunk, kettőt pedig a második idegen nyelvre. Ahol csak tudunk, csoportbontásban tanítunk. Vonatkozik ez a matematikára, az oroszra és a második idegen nyelvre. Ez utóbbiak közül választható az angol, a német, a francia és a finn. — Finn?- Igen, bár meg kell mondanom: egyelőre nem kapkodnak a gyerekek e páratlan lehetőség után,. Pedig éppen a közelmúltban kaptunk finnorszagbeli testvérvárosunkból, Hyvinkääböl levelet, amelyben egy egész osztály, huszonegy gyerek mutatkozik,be, s ajánlkozik levelezőpartnernek. Áprilisban már jönnének.is látogatóba, s természetesen várják vendégségbe a miéinket. Ennek a váratlan fordulatnak már csak azért is örülünk, mert hosszabb távon valamennyi — az iskolánkban tanított idegen nyelvterületen szeretnénk kapcsolatot kiépíteni egy-egy iskolával. Ez lenne az első lépés. — Hogyan verbuválódik össze egy vadonatúj gimnázium tanári kara? Az élénk érdeklődésre jellemző, hogy a tizenkét meghirdetett álláshelye re hatvanan pályáztak. Mindig az új, induló első osztályok igényei szerint alkalmazunk pedagógusokat. Az idei pályázók közül már kiválasztottuk a jövő szeptemberben katedrára álló tizenkettőt is. Ebből következik, hogy a negyedik évre 48-50 tagúra bővül tantestületünk. A speciális osztályokba természetesen nagyon jó felkészültségű, gyakorlott tanárokra van szükségünk, de szívesen fogadtuk a pályakezdőket is. Szakos ellátottságunkat minősíti az a tény, hogy csak a rajz és műalkotások elemzését, valamint az éneket tanítja óraadó tanár. • Kiscsoport a nyelvi laboratóriumban. (Stra- szer András felvételei) Az elmondottakat alátámasztandó. Kiinger Ádám végigkalauzol az iskolán. A különböző előadótermek az ösz- szes forgalomban lévő taneszközzel fel vannak szerelve. Az első félév végén adták át a húszszemélyes nyelvi laboratóriumot. Megnézzük az igazgató szerint az egyik legforgalmasabb helyiséget, a számítástechnikai termet is. A klubszobából, persze, nem hiányozhat a színes tévé és a videó. A könyvtárat és az olvasótermet most rendezik be. Mindezek mellett érdemes megemlíteni, hogy gondot fordítottak a külsőségekre is: a falak, az ajtók, ablakok, a bútorok, a függönyök anyaga és színe kellemesen harmonizál egymással, a látvány jólesik a szemnek. Ennek a városszéli gimnáziumnak megvan az az óriási előnye, hogy egy hatalmas tér közepén áll, amit az iskola a magáénak mondhat. A parkosítás, a sportterületek kialakítása most folyik, de már kibontakozik a két teniszpálya, a 120 méteres futó-, a kézilabda- és a kosárlabda-, valamint egy kisebb méretű futballpálya körvonala. A terület sérthetetlenségéről éjszaka két szabadon engedett házőrző kutya gondoskodik. Utunk nem véletlenül vezet a; konyha felé, ugyanis a közelmúltban „Elégedett szülők” aiáífású levél tudatta szerkesztőségünkkel, hogy a széchenyi- városi gimnáziumban nemcsak jól tanítanak, hanem legalább olyan jól is főznek. Á többiek nevében tollat ragadó szülő örül annak, hogy csemetéjének ízlik a menzakoszt és mellékesen: jóllakik. No és persze csodálkozik, hogy véletlenül ellenpéldát talált a sokat sza- pult diákétkeztetésre. Mikor említem a levelet az igazgatónak, jólesően nyugtázza, hogy nem hiába küzdött a saját konyháért. Mig a vendéglátó vállalatok nem megvetendő módon a haszonra törekednek, nálunk az elsőrangú cél: a kitt A tiszta, esztétikus ebédlő kiköveteli magának a kulturált viselkedést. tűnő minőség és a megfelelő mennyiség. A konyhai dolgozók kezdettől fogva remek kapcsolatban vannak a gyerekekkel, feltérképezték a legközkedveltebb ételeket — amelyek persze a tészták, édességek —, mindig érdeklődnek, hogy ízlett-e az ebéd. A finomabbnál finomabb levesekre is rászoktatták a diákokat. Nagyon fontos, hogy a konyhai dolgozók is a sajátjukénak érzik a munkahelyüket. Ha nem tudnám, hogy egy iskola élelmiszerraktárában vagyok, azt hinném, egy békebeli gazdasszony spájzá- ba tévedtem. Delics Lászlóné főszakács, korábban az óvónőképző intézet konyhafőnöke volt, huszonnégy éve dolgozik a szakmában. A polcokon, jóllehet nem családi méretű üvegekben befőttek, savanyúságok sorakoznak, jó pár üveg pritaminpaprika. A tésztát „természetesen" házilag gyúrják, a száraz zsemléből készül a morzsa. Két mélyhűtőláda dugig pakolva, ennek köszönhető, hogy itt decemberben még nyolcforintos karfiolt ettek. Úgy főzök a gyerekeknek, mintha a sajátjaim lennének — szakad ki a „gazdasszonyból” egy vallomásféle. ;— És itt nem megy prédaságra semmi. Nyáron is napi nyolc órát benn voltunk, mindig az éppen legolcsóbb zöldséget, gyümölcsöt dolgoztuk föl. Keményen bánunk a szállítókkal is. Nekünk akármilyen minőségű árut nem mernek hozni, mert tudják, hogy vihetik vissza. A gyerekek rovására nem lehet nagyvonalúskodni. Közben már terítenek az ebédlőben. A négyszemélyes asztalokon damaszt- abrosz, gusztusos étkészlet. A mai menü: lebbencsleves, zöld borsós sertésszelet tésztával. A rendre nem kell felügyelni. Kormos Emese SZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL Érthetetlen szavak Azt hiszem, velem együtt sok embert bosszant az, ha olvasás közben sokszor ér olyan szóhoz vagy kifejezéshez, amit nem ért. Többnyire nyelvjárási, szaknyelvi, csoportnyelvi szók és kifejezések, idegen szavak vagy mozaikszók. Csakhogy a tájszóknak, a szakszóknak és az idegen szavaknak a jelentését a különféle szótárakból megismerheti az érdeklődő. Mit tegyen azonban akkor, ha olyan mozaikszóra bukkan, amelyrpl nem tudja, minek a rövidítése? A hivatali és a publicisztikai stílus különösen sok ilyen szót tartalmaz. Az újságokban, az ismeret- terjesztő folyóiratokban az olvasó szemét sokszor nem a vastagbetűs címek ragadják meg, hanem a nagy szedésű betűszók vagy mozaikszók. Persze élőszóban is szívesen emlegetik mozaiknevükön az intézményeket, a gyárakat, az üzemeket, főleg a hivatalos nyelv- használatban. Ma már — ahogy egyik neves nyelvészünk írja — a mozaikszókat az intézménynevek jellegzetes típusának tekinthetjük. Ennek ellenére sokszor nehézséget jelent a megértésük. Az egyetlen hely ma, ahöl utánanézhetünk a mozaikszók jelentésének, a telefonkönyv, feltéve, ha e könyv eléggé friss, és az intézmények teljes neve mellett a rövidítésüket is tartalmazza. Sokszor azonban nem ilyenek a telefonkönyvek. Egy megyei szemlében olvastam olyan tanulmányt, amely eredetileg vitaanyagnak készült egy értekezletre. A folyóiratot lapozgatva azonnal az olvasó szemébe tűnik a sok nagybetűs mozaikszó, valamennyi feloldás nélkül. Valószínűleg az a közösség, amely számára ez az anyag készül, ismeri jelentésüket. Mihelyt azonban egy országos terjesztésű folyóiratba kerül, már szükséges e rövidítések feloldása. Hiszen még a városban lakó ember számára is nehézséget okoz például a PIV rövidítés értelmezése. A telefonkönyvből is hiányzik a rövidítés, minden bizonynyal a Papíripari Vállalat betűszava. A városban azonban papírgyárnak nevezik. De nehézséget okoz a KÉV és a TÁÉV értelmezése is, továbbá a HAFE, a SZAVI- CSAV, a Nyírség KV elnevezések is, ugyanis a rövidítések hiányoznak a telefonkönyvből', a mindennapi nyelvhasználatban pedig a legtöbben nem e nevükön emlegetik ezeket. A mozaikszók korunkban nagyon megszaporodtak, nem is helytelenítjük őket, ha az érthetőség és a jó hangzás követelményének megfelelnek. A túlságos elsza- porításuktól azonban óvakodnunk kell. Az emberek nagy része csak azokat a mozaikszókat tudja elviselni és csak azokat használja, amelyeket országszerte ismernek, s egy szóval nem lehet feloldani őket. Ilyenek: KISZ, SZTK, TIT, ENSZ, IBUSZ stb. Ahol megvan a feloldás lehetősége, rendszerint elkerüli őket. A MÁV helyett vasutat mond, a SZOT helyett szakszervezetet, az OTP helyett takarékot. Tehát szívesebben használja a jellegre és tevékenységre világosan utaló elnevezéseket. A meg nem értést nem is ezek a szók okozzák, hiszen a mozaikszós változatuk is mindenki előtt ismertes. Sok azonban az olyan mozaikszó, amelyet csak egy megyében, esetleg egy foglalkozási ágban, illetve társadalmi csoportban, vagy éppen csak egy munkahelyen használnak. Az ilyen szók megértése más környezetben zavart idéz elő (TI- TÁSZ, OTDK, KLTE, TESZ, GAMESZ stb.). A nyelv hallatlan gazdagságát mutatja az, hogy a beszélő a tulajdonnevekből is, tehát az intézménynevekből is választhat a különféle beszédhelyzethez illő megnevezést. Ha tehát egy intézmény vagy vállalat megnevezhető félreértés nélkül valamelyik szavával röviden, akkor hagyjuk el a mozaikneves megnevezést. Még az írott szövegünk is sokkal esztétikusabb lesz, ha nem rínak ki belőle a csupa nagybetűvel írt szavak. Bachát László ELSŐSEGÉLY Megfájdult a fogam, és ki kellett húzni. Elmentem a körzeti rendelőbe. Rengetegen voltak előttem. A betegek az arcukra szorították a kezüket, sőt volt, aki még üvöltött is a fájdalomtól. Nagyot sóhajtottam, és kerestem egy maszekot. Itt már jóval kevesebben voltak, az orvos asszisztensnője azonban nem volt hajlandó fogadni. — Jöjjön holnap! —- csicseregte bájosan. Könnyű azt mondani! De hát mit volt mit tennem. Hazamentem, gyógyteával kiöblögettem a számat, és másnap, jóval a rendelés kezdete előtt visszamentem. Ezúttal jóval kevesebben voltak előttem, viszont csak nem akart előkerülni az orvos. — Egy'ideig szünete! a rendelés. A doktor úr megbetegedett — csicseregte elragadóan az asszisztens. — Mi történt vele? — kérdeztem aggódva. — Fáj a foga. Úgy látszik, ez valami paranoia. Egy fogorvosnak is fájhat a foga? Újból elmentem a körzeti rendelőbe, de ismét • rengetegén várakoztak előttem. Egy pillanatra ki is állt a fájás a fogamból. Ezután még háromszor próbálkoztam, eredmény nélkül. Éjszaka sem hagyott nyugodni ez az átkozott fog. Kikecmeregtem az ágyból és elmentem sétálni. Minden csendes volt, csak a járdán hevert egy-egy elhul- lajtott fog, hatalmas vértócsa közepén, ettől eltekintve azonban makulátlan tisztaság uralkodott mindenütt. Sokáig róttam a várost, amíg végre az egyik taxiállomáson rábukkantam egy magányos alakra. Nem volt valami bizalomgerjesztő, de azért ágrólszakadtnak sem nevezném. —*En voltam itt előbb - álltam elé. Hogyhogy? —- csodálkozott. Már fél órája ácsorgók it t egyedül. — Nem fogok vitatkozni egy be- . törővei! Ki másnak telne manapság éjszakai furikázásra? —förmedtem rá. Megrémült. — Nem kell mindjárt sértegetni az embert! Tessék, álljon elém nyugodtan! .— mondta békülékenyen.- Az ilyet farba kell rúgni és ki kell penderíteni a sorból! — nem akartam annyiban hagyni a dolgot. — Részeg maga, vagy mi a szösz? nézett rám fürkészve. Absztinens vagyok, ezért még jobban dühbe gurultam. —• Még hogy én? Te ittad le magad a sárga földig! Különben is, mióta furikáznak a részeg disznók taxival?- Vigyázzon a szavaira! — és kezdett kijönni a sodrából. — Aztán miért? — kérdeztem kajánul. — Mert különben kiverem a fogad! Próbáld csak meg, te patkány!, — csillant föl bennem a remény, és amikor láttam, hogy nem csak jár- Jatja a száját, megtévesztő mozdulatot tettem, mire ö, önvédelemből, behúzott egyet. Gondosan az ütés útjába fordítottam az arcom, hirtelen fájdalmat éreztem és kiköptem a fogam. Odaértettem a nyelvem a kivert fog helyére: pompás találat volt! Kinyújtottam a kezem, mire ő tüstént védekező állásba helyezkedett, én azonban habozás nélkül megragadtam a jobbját, és férfiason megszorítottam. Nagyon szépen köszönöm bugyborékoltam. Sóbálvánnyá meredt. Én pedig könnyű léptekkel hazasiettem. Kimondhatatlanul boldog voltam: végre meggyógyított valaki, s ráadásul egy fillérembe sem került. Feliks Derccki (Lengyelből fordította: Adamecz Kálmán A PETŐFI Népe A Forrás legfrissebb szánjában izgalmas interjút olvashatunk „Egy másik Magyarország nevében” címmel, amelyben Lükő Gábor válaszol Sümegi György kérdéseire. A beszélgetésben a pályán való indulás, az eredendő vonzalmak kapnak hangsúlyt. A vitához ez alkalommal Géczi János, Kerékgyártó T. István, Csorba Piroska és Németh András szól hozzá. Papp Zoltán Erdei Ferenc életútjához szolgál adalékokkal. A folyóiratban ezúttal Utassy József versei olvashatók. AJÁNLATA PAPÍRJÁTÉKKLUB FOLYÓIRAT Napvilágot látott a Forrás huszadik évfolyamának első száma. Mint az impresszumból kiderül, az idei évtől nemcsak a Báes- Kiskun Megyei Tanács, hanem a Katona József Társaság is magáénak vallja a lolyoim tot. Utal erre a tényre Romány Pál Ki ültette a platánokat? című írásában is. amelyben — egy sajátosan magyarországi jelenséget az alkotóknak, a kiemelkedő teljesítményt produkálóknak, a sikerek kovácsainak csakúgy, mint az őket támadóknak, ellenük intri- kálóknak az ismeretlenség homályában rekedését tűzi tollhegyre. Nem pusztán a jelenre, hanem a régebbi korokra is vonatkozik ez a megállapítás, bár szerencsére újabban számos olyan jel van, ami arra utal: „Rájöttünk, hogy a bevakolás nem változtatja meg a múltat”. Ennek apropóján emlékeztet a szerző arra, hogy a Forrás elődjének, a Kiskunságnak az első száma több mint három évtizede jelent meg, s utódja a mai napig úttörő szerepet vállal a haladásban való közös küzdelemben. Eolt BáS 881 ORIGAMI Január 18-án. hétfőn délután öt órakor kezdődik a kecskeméti Szórakaté- nusz Játékműhely és Múzeumban a felnőtteknek szervezett origami — papírjátékklub első foglalkozása. Ennek a japán eredetű művészetnek igen sok fokozata van, a legegyszerűbb papírfigurákat a kisóvodások is elkészíthetik. A rendkívül bonyolult papír- szobrok megizzasztják a leggyakorlottabb kezű felnőtteket is. Az. eredmény viszont gyönyörű! Mire a japán kisI rv- '■»Y ffft -'■mm" gyermekek óvodába kerülnek, legalább százféle hajtogatást tanulnak édesanyjuktól. A mi csemetéink is szívesen játszanak — vagy inkább játszanának — papírral, csakhogy néhány közismert figura után vége a tudománynak. Japánban, az Egyesült Államokban. Angliában, sőt a szomszédos Ausztriában is sok szép, színes papírhajtogatással foglalkozó könyv jelent meg, ezernyi papírfigura leírásával. A szórakaté- nuszbeli foglalkozásokon csaknem félszáz origami-könyvet tanulmányozhatnak a résztvevők. SZÍNHÁZ BÁL A SAVOYBAN A darab műfaja revüoperett, azaz a nagyszerű zene, a fülbemászó slágerek mellett jelentős szerep jut a táncnak, a látványos revüszerű elemeknek. A zeneszerző, Ábrahám Pál a két világháború közötti évek egyik legismertebb operettkomponistája volt. Jóllehet legnagyobb sikereit külföldön aratta, egyéni hangja, humora, fanyar érzel- messége, robbanó ritmusa Pestet idézte. A kecskeméti Katona József Színház legközelebbi premierjén, pénteken este hét órakor ezt a népszerű, jól ismert dallamokat felcsendítő operettet láthatja, hallhatja a közönség. Azoknak, akik nem ismerik, számos váratlan, meghökkentő fordulatot is tartogat a zenés darab. A szokásokhoz híven a Bál a Savoy- ban is kettős szereposztásban kerül színre. Henry de Faubles márkit Csizmadia László és Turpinszky Béla. Ma- deleine-t Szegedi Dóra és Nagy Annamária, Daisy Parkért Kővári Judit és Maronka Csilla, Musztafa boyt Pál Attila és Dallos József, La Tangolitát pedig Saárossy Kinga játssza. A darabot Németh Sándor Jászai-díjas, érdemes és kiváló művész rendezte. KÖNYV Verzár István ittassá« A Ny.ugal-f.uropa peremén elterülő ír Köztársaság tudatunkban a rádió, tévé napi híradásainak hatására — elsősorban terrorcselekményei, zavargásai révén ismert. Milyen keveset tudunk ősi kultúrájukról, a tengeri szelek, hullámok korbácsolta szigetek múltjáról, a szabad Írország kialakulásáról! Milyen kevesen tudják, hogy e nép anyanyelve az ír, melyet második nyelvként tanulhatnak az angol mellett a diákok! Irodalmáról, zenéjéről, képzőművészetéről alig-alig egy-egy mondatnyi ismerettel bírunk. A Külföldi útikönyvek sorozat új kötete a múlt idézése után a jelen bemutatását a fővárosban, Dublinban kezdi, majd körbekísér az ősi tartományokon, megismertet a régi grófságokkal, az ódon hangulatú városokkal, a szokásaikhoz szigorúan ragaszkodó, nagy labdarúgó-hagyományokkal bíró szigetországgal, lakóival. Á sorozat többi kötetéhez hasonlóan most is segítségünkre van a könyv a repülővel, gépkocsival, vonattal,’ hajóval érkező utas eligazításában, informál a vámelőírásokról, helyi közlekedésről, szállásról, étkezésről; szóval mindenről, ami az Írországba érkező turistát érdekelheti.
