Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-12 / 09. szám
1 4 • PETŐFI NÉPE • 1988. január 12. EMLÉKHEL YEK FÜZETEI Üj megközelítések,, értékteremtő találkozások PETŐFI SÁNDOR TÁRSASÁG PETŐFI EMLÉKHELYEK ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA ASZÓD. 1985. október 4. 1. sz. Emlékhelyi Füzet Volt idő — S nem is oly régen —, amikor a Pe- tőfi-emlékhelyek lokálpatriótái még úgy hitték: az a település a legkülönb közülük, ahol a költő a legtöbb boldog napját 1 töltötte vagy a legtöbb versét írta. Egy- egy költemény „szerzési” adatainak pontosításáért — milyen éf- mány alapján, s kihez írta a sorokat? — gyakran keltek harcra a lelkes pedagógusok, könyvtárosok, helytörténészek. A Petőfi-szeretet tiszteletre méltó megnyilvánulásai voltak ezek az adatpárbajok, de eredményük, sajnos, nem sok volt, többségük éppen a művekről vonta el a figyelmet. A meddő presztízsharcokat váltották föl aztán a hetvenes évek elején az emlékhelyek kutatóinak tágabb horizontú eszmecseréi. Az első országos emlékhelyi találkozót 1972-ben hirdették meg a szalk- szentmártoni irödalombarátok. A kezdeményezésből hagyományt a Petőfi Sándor Társaság teremtett. Évenként más-más települsen,.újra és újra megrendezve a tanácskozást. Ezek az együttlétek pedig már nem irodalmi „pörök”, mint a korábbi összejövetelek többsége volt, hanem — a legújabb kutatási eredményeket közreadó — szimpóziumok, melyeknek igazi értékeit, előadásokat, hozzászólásokat kiadványokban teszi közzé az irodalom- pártoló egyesület. Az első három füzetet — az aszódi, a pápai és a kunszent- miklósi tanácskozások szerkesztett jegyzőkönyveit — a minap postázták a hagyományápoló közösség tagjainak. A kiskőrösi Szövorg Nyomda munkáját dicsérő szerény, de esztétikus füzetkéket végigolvasva kitűnik: a rossz • emlékű „pincegádor”-vitákat feledve, magas színvonalon dolgoznak a kis múzeumok műhelyei. Összefügg ez azzal is, hogy a Petőfi-életrajzi kutatás mára eljutott egy megállapodott pontra. A kritikai kiadás szerkesztői — az emlékhelyi kutatók feltárómunkáját is fölhasználva — szinte minden adatot pontosítottak. így az irodalomtörténéA Petőfi Sándor Társaság kiadványairól PETŐFI SÁNDOR TÁRSASÁG PETŐFI SÁNDOR TÁRSASÁG ÚlúPETŐFI EMLÉKHELYEK ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA PÁPA, 1986. november 28. 2. sz. Emlékhely! Füzet szék, muzeológusok, pedagógusok elsősorban Petőfi életének és műveinek mélyebb megismertetésére, szélesebb körben való népszerűsítésére, a helyi összefüggések tudatosítására fordíthatják energiáikat. Az emléknapok színvonalát dicséri: csak elvétve találunk általánosságokat, irodalmi közhelyeket felvonultató értekezéseket a füzetkékben. Érződik, hogy kiadványról kiadványra tudato- sabbá. válik a szerkesztői munka. Szűnik a jegyzőkönyv jelleg — a tiszteletkörös köszöntéseket és retorikus hozzászólásokat már a 3. számban elhagyták — a valódi érték, a tudományos alaposságú elemzés kap teret egyre teljesebben. Az ilyenfajta eszmecserék értékét bizonyítja például dr. Asztalos István „Petőfi nyomában a Galga és a Rákos patak vidékén” című remek tanulmánya (elhangzott 1985. október 4-én). Az aszódi múzeum igazgatója saját kutatásai alapján érdekes adatokat közöl például a költő felmenői, a Petrovics és a Hrúz család Aszód környéki életéről. A Petőfi diákéveivel foglalkozó rész pedig szinte „szorozza” az emlékhelyeket. Megmutatva 4- naplópontossággal —, merre járt a környéken a tanulni rest Petrovics fiú, a városban eltöltött három évben. * A pápai füzetben elsősorban talán Kövy Zsolt múzeumigazgató „Diákból költő” című előadása képviseli a korszerűséget. (Elhangzott 1986. november 28-án.) Fontos dologra figyelmeztet: „Petőfit nem lehet kisajátítani — állítja Kövy — a rövid, de nagy ivű pálya Kiskőröstől Segesvárig egységes egész. Benne számtalan településnek, PETŐFI EMLÉKHELYEK ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA KUNSZENTMIKLÓS. 1987. március 14. 3. sz. Emlékhelyi Füzet Erdélynek, a Dunántúlnak és az Alföldnek, barátoknak és ellenfeleknek, eszméknek és stílusoknak, a kortárs szerzőknek egyaránt megvan az érlelő szerepe.” Nekünk, Bács-Kiskun megyeieknek különösen fontos tanulmányokat publikál a harmadik, a Kunszentmiklóson 1987. március 14-én tartott emlékhelyi találkozó kötete. Négy rangos előadás és a nem fontos „egyebek” okos mellőzése miatt ezt a kiadványt ítélhetjük legtartalmasabbnak. Kunszentmiklóst, bár a költő nem sok időt töltött ott, s csak három versét keltezte a „pásztornépek Rómájában”, méltán fontos Pefófi-városként mutatják be az elemzők. A kunszentmiklósi csokorból külön is említést érdemel dr. Miklóssy János „Petőfi hű kunszentmiklósi kortese” című, a kevesek által ismert Kelemen Mórt bemutató tanulmánya; Balogh Mihály könyvtárigaz- ■ gató Bankos Károlyról szóló dolgozata, valamint a Forrás főszerkesztőjének, Hatvani Dánielnek „ A Kiskunság rajza Petőfi költészetében” című elemzése, a Petőfi-életrajzi kutatást és a műelemzést gazdagító új összefüggések, adatok közreadásáért. A remélhetően évenként egy-egy ösz- szeállítással tovább gazdagodó sorozat szerkesztőit — Asztalos Istvánt és Araczki Lászlót — és kiadóit elismerés illeti, hogy a „szó elszáll, az írás megmarad” szentencia üzenetére figyelve, nyomtatásban is megjelentetik az elhangzottakat. Várjuk a következőket; a kunszentmiklósi összeállítás minta- és mértékadó lehet rendezőknek és szerkesztőknek egyaránt. Farkas P. József KÉTSZÁZ ÉVES HAGYOMÁNYT FOL YTA T A száztagú cigányzenekar Tavaly, a Kecskeméti Tavaszi Napokon, nagy sikerű koncertet adtak Bács-Kiskun megye székhelyén, ahol a tervek szerint hamarosan ismét közönség elé lépnek. Nemrég a rádió is sugározta egyik hangversenyüket. • A száztagú cigányzenekar a Budapest Kongresszusi Központ színpadán. A száztagú budapesti cigányzenekar 1985 telén alakult, országos kulturális egyesületként, százharminc taggal. A verbuváláskor a legjobbakat választották ki a jelentkezők közül; alkalmanként állnak össze, és ha más műfajban is — a Fesztivál Zenekaréhoz hasonló céllal: hogy az általuk elérhető legmagasabb színvonalon játsszanak. Más szóval: száz szólista zenekarát akarják megvalósítani; és eltökélték, hogy nemcsak a világ legnagyobb, hanem a legjobb cigányzenekarává küzdik fel magukat. Jelenleg 70-80 állandó tagjuk van, a legfiatalabb 12, a legöregebb 62 éves. Vezetőik: az ország tizenöt legprímább prímása, élükön a cigányprímás-királynak megválasztott Boross Lajossal. Módosult újabban a müsorprofiljuk. EzZel is összefüggésben fellépnek velük nagynevű szólisták: Melis György, Mészöly Katalin és Szenthelyi Miklós hegedűművész, aki nemcsak egyes műsoraik szólistája, hanem a művészeti elnökhelyettesük is lett. A nemes, értékes cigányzene hagyománya kétszáz éves múltú. Első világhírű művelője Bihari János volt, akinek vagy nyolcvan, örökzöld szerzeménye közül most hármat tűztek műsorra. S mert Bihari zenékarában fúvósok is voltak, a Hadik Óbester nótájában két trombita is megszólal. Ez az a népzenei hagyomány, amely nagymértékben hatott a múlt századi komoly zenére, Liszt, Erkel zenéjének szellemiségére is. A száztagú budapesti' cigányzenekar műsorában szerepel egy kevéssé ismert Ravel-mű, a Cigányok; tízperces koncert-rapszódiává hangszerelte át a zenekar számára Berki László. Szólistája Szenthelyi Miklós. Áthangszerelték a maguk speciális adottságaihoz Kodály Zoltán Kállai kettősét is. Ennek érdekessége, hogy a Kodály által 1952-ben írt darab eredetileg az Állami Népi Együttesnek készült, amelynek akkori prímása is Boross Lajos volt. Még néhány csemege a műfaj kedvelőinek, Melis György énekli elsöprő sikerű szólóját Kodály Háry Jánosából, s egy összeállítást más nagy sikere- x iből. Mészöly Katalin Dankó Pista- nótacsokrot ad elő. A zenekari művek: Liszt II. magyar rapszódiája, Brahms VI. magyar tánca, Reményi Ede Repülj, fecském című szerzeménye, Végvári Rezső új zenekari kompozíciója, a Gyerővásárhelyi csárdás. Ugyanezt a műsort viszik vidékre, csak az énekesek változnak. Áprilisban kibocsátott kazettájuk négyötöd része elkelt. A rádió közönségfelmérése szerint a megkérdezett hallgatók hetven százaléka cigányzenepárti. Ha profi, nagyzenekari, magas színvonalú változatát akarják hallgatni, mostanában mind többször adódik alkalom koncerttermekben, rádióban, felvételen a Száztagú cigányzenekar előadásában. Pereli Gabriella GYERMEKEVEK-GYERMEKELET Z’ZI-ék Z’UHU-ja Megalakult a Z'ZI Labor együttes klubja, a Z’UHU. A tagok ingyen kapnak jelvényt, posztert, pólót, képeslapot, megvásárolhatják kazettán a Labor ki nem adott számait és megjelenés előtti lemezeit. A havonkénti találkozón más zenekarok is fellépnek a klubban, a nyári koncertturné idejére pedig autóbusz-kirándulást szerveznek a Z’ZI egy- egy fellépési helyére. A klub zártkörű, belépés csak tagoknak. A tagsági díj egy évre 200 forint. Jelentkezni minden szerdán a Budapesti Planetáriumban lehet, 17-től 20 óráig, vagy a Z’ZI-műsorok alatt Dániel Aurél klubvezetőnél. A vidéki fiatalokat is szívesen látják, ők levelező tagok is lehetnek. Postacím: 1476 Budapest, Pf. 46, Z’ZI Klub a Planetáriumban. A legközelebbi összejövetel január 22-én a Petőfi csarnokbeli Z’ZI- koncert, 20 órától! • Verseny az iskolai lőpályán. (Marton János felvétele) A KIMSZ megalakulása évfordulójának tiszteletére a kecskemét- leninvárosi iskola úttörői az elmúlt év utolsó napjaiban honvédelmi sportnapot tartottak. Az iskolával szomszédos zománc- és kádgyár KISZ-fiataljaival együtt emlékeztek meg a jelentős évfordulóról. A találkozó kapcsán — írják az iskolába járó kispolitikus-szakkör tagjai — asztaliteniszben és lövészeiben összemérték tudásukat is. A legjobb asztaliteniszezőknek bizonyultak: Garaczi Marianna, Csík Zsolt, és Végvári Marianna. A lövészvetélkedőt Jakucs Gábor tanár és Hauk János honvéd irányította. A legjobb eredményt három úttörőgárdista érte el: Kezsenyi Attila, Szabó Zsolt és Magó József. A zománc- és kádgyár KISZ-alapszervezetének titkára, Kemény Ernő is kiváló lövőnek bizonyult. A honvédelmi-sport találkozó nagyon tetszett nekünk! Wolf Szilvia, Alföldi Erika, Farkas Magdolna, Garaczi Marianna kispoli- tikusok. Összeállította: Selmeci Katalin Mindössze két- százhúszan járnak a helvécia— feketeerdei iskolába. Két, egymáshoz közeli épületben tanulnak, tevékenykednek az úttörő- mozgalomban. Az idén a hagyományos őrsi és rajkeretet megunva BARÁTI KÖ- RÖK-et szerveztek a felső tagozatba járóknak, hogy valameny- nyien képességeiknek, érdeklődési körüknek megfelelően, a lehető leghasznosabban töltsék el szabad idejüket. Mindössze három hónap telt el a baráti körök megalakulása óta, s a Kilián György úttörőcsapat száztíz úttörője máris úgy látja, hogy megtalálták a mozgalom számukra megfelelő formáját. A baráti körökről, színházról, kirándulásokról hangulatosan berendezett napfényes szobában ülünk le beszélgetni. S. Juhász Tímea beszél elsőként az elmúlt hónapokban kialakult gyakorlatról. — Amikor megalakítottuk a baráti köröket, úgy gondoltuk, hogy minden úttörő válassza ki a neki tetszőt, és ezekre a foglalkozásokra járjon. Nagyon hamar kiderült, hogy van olyan közöttünk, akit a számítástechnika legalább annyira érdekel, mint az énekkari foglalkozás. Ezeknek a gyerekeknek, ha tanulmányi eredményük engedte, szabaddá tettük az utat. . . — A körök foglalkozásai napokhoz kötöttek — folytatja Dékány Zoli. — Hétfőn van számítástechnika és sportkör, kedden találkoznak a labdarúgók, a számítástechnika és a kézimunka baráti körök tagjai. (Ez az utóbbi a legfiatalabb valamennyi között, a kora decemberi napokban egyre-másra jelentkeztek a lányok a csapatvezetőnél: kézimunkázni szeretnének!) Gellert Henriett a következő hozzászóló: szerdán a barkácsolók, a bőrdíszművesek és a diáksportkör tagjai tartanak foglalkozást, csütörtökön az énekkari tagok és a sportkörösök, pénteken a rádiósok, a magnósok gyülekeznek és ilyenkor van tinidiszkó. Ez kapcsolódik a magnósok foglalkozásához, ahol kazettákat másolnak, cserélnek, táncolnak, jól érzik magukat együtt. Valamennyien úgy látják, hogy jó lépés volt a baráti körök megalakítása. Legtöbben a dr. Szabó Pál irányította számítástechnikai kör tagjai, így egy csoportban nem is férnek el: három alkalommal tartanak egy héten foglalkozást. Jónak tartják, hogy most már nemcsak a rajok tagjai vannak együtt, hanem azok a 11—14 évesek is, akik azonos érdeklődésűek. A felsorolásnál nem volt szó a színházbarátokról, mert ők valamikor október végén alakították meg közösségüket. Most harmincán tartoznak ebbe • Szünet a tavaszias télben a hclvécia-fekctcerdci iskola udvarán. (Tóth Sándor felvételei.) Baráti körökben, is baráti kör - T7 E±\ f \ (AT} a leglátogatot- ±_ V^IVV^ VTUll tabb foglalkozás. a csoportba; a Bajor Gizi-bérlettel járnak rendszeresen színházba. Természetesen a Légy jó mindhalálig című előadást többen, összesen hetvenen nézték meg. Abban maradunk, hogy valamennyiüknek nagyon tetszett — de vajon miért? Répás Csilla szerint „csodálatos volt”, mert Nyilas Misi mi voltunk, mert ilyen az iskola, . . . vagy talán ilyen volt. Pintér Erika és Márton Gyöngyi bevallják, hogy megkönnyezték a vékony kisfiú történetét; úgy érzik, nekik is szólt. A csapat tagjainak élménytárában még élénken él a mozgalmi év kezdete, a Köncsögön megrendezett akadály- verseny. Halász Gabriella a kispályás focimérkőzésekre, Kéri Miklós a számháborúra gondol vissza szívesen. A csapat tagjai nagyon sokszor kirándulnak kerékpárral, vonallal, autóbusszal vagy gyalog. Az elmúlt ősszel egy népes kerékpároscsapat indult a ludastói iskolához, egynapos táborozásra. Ebben az épületben ugyanis a Kiskun túra egyik bázishelye van, fekhellyel, konyhával és minden szükséges eszközzel felszerelve. Jól érezték magukat! Szívesen emlékeznek az ugyancsak ősszel lebonyolított szentendrei útra. Azt pedig valamennyien megemlítik, hogy Budapestről hajóval mentek a romantikus kisvárosba, ahol több múzeumba is ellátogattak, és megbeszélték a látottakat. A szarvasi arborétumban is jártak, késő ősszel. Pontosan megfogalmazzák, hogy mi az arborétum jelentősége, haszna, értéke. A helvécia-feketeerdei gyerekekkel való találkozás pedig abban erősít meg, | hogy érdemes új mozgalmi formákkal kísérletezni, ha az érdekesebbé, vonzóbbá teszi az úttörők életét. s— Üdvözöljük a Hírharangot! A lajosmizsei úttörőcsapat újsága, a Hírharang, hatodik tanévfolyamába lépett. A lap címoldalán Bódiné Tormássy Gizella csapatvezető köszöntőjében ezt írja: „Az idei mozgalmi évben Petőfi Sándor sorait — Magyar vagyok, legszebb ország hazám — választottuk jelmondatul, amely híven tükrözi egész éves elképzeléseinket. Célunk: tettekkel bizonyítani magyarságunkat. Mindennapi tettekre gondolunk, úgymint: a képességeitekhez mérten a legeredményesebb tanulás, hisz jelenleg ez a legfőbb feladatotok. Túrákon ismerkedjetek meg környezetetekkel, kirándulásaitokon pedig ismerjétek meg hazánk szép tájait! Vállaljátok közvetlen környezetetek — a nagyközség, illetve iskolánk — rendbentartását!” A leninvárosi úttörők tisztelgése
