Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-12 / 09. szám
1988. január 12. • PETŐFI NÉPE • 5 VEZÉRIGAZGATÓ KÉPVISELŐ Távlatokat kell adni az embereknek Dr. Mátyus Gábor éppen egy évtizede országgyűlési képviselő. Azóta egy alkalommal módosították a kerület határait. Jelenleg a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója Bácsbokod, Bácsborsód, Sü- kösd, Érsekcsanád, Nemesnádudvar, Felsőszentiván, Rém, Borota és Csá- voly, azaz a 14-es számú választókerület 30 ezer itt élő állampolgárának képviselője. A 'V' elmúlt évben megváltozott parlamenti munkáról, képviselői tevékenységéről, valamint az ország kibontakozási, stabilizációs programjáról alkotott személyes véleményéről és a választóitól szerzett információkról beszélgettünk. — Úgy érzem, valóban döntést hozó testületté .alakult az Országgyűlés — kezdi a választ. — Más munkamódszer szerint üléseznek a bizottságok is. Én a mezőgazdasági bizottság tagja vagyok. Egy-egy összejövetel előtt a korábbinál sokkal részletesebb információt kapunk a napirendi pontokról. így valóban érdemben felkészülhetünk s vitathatjuk meg az egyes kérdéseket, — Hogyan ítéli meg, hálásabb feladat most képviselőnek lenni? — A képviselőség mindenkor hálás feladat. Ha a korábbi kiegyensúlyozottabb helyzetet tekintve vizsgáljuk a kérdést, most és a jövőben lényegesen többet kell egy képviselőnek dolgoznia. Az is igaz, hogy a demokrácia ilyetén alakulása után valóban nagy felelősség egy döntést hozó testület tagjának lenni. Választóim, a térség érdekeit a korábbinál hatékonyabban képviselhetem. Ez mind a pozitív érdekképviseleti változásokat szolgálja. — Sok helyütt felvetődik, hogy■ milyen „civil" foglalkozású képviselő szolgálhatja jobban választóit, illetve körzete érdekeit. ' — Azt hiszem, értem a ki nem mondott szavakat is. Erre nehéz válaszolni. Ismerek olyan munkás képviselőtársamat, aki foggal-körömmel harcol választói igazáért. A jó képviselő mindig elérhető kell hogy legyen. Az is tény, hogy nem egyformák lehetőségeink. Ha nagyobb horderejű a körzet igénye, akkor valóban szerencsés egy országos hatáskörű vezető segítsége. . — Konkrétabbá téve: mit nyerhet azzal a 14-es számú választókerület, hogy képviselője a térség legjelentősebb mezőgazdasági üzemének vezetője? — A két érdek nem mindig esik egybe, mert dolgozóink zöme más körzetben tevékenykedik, illetve él. De mondok példát. Van egy gázvezeték-építő részlegünk, előfordult például Bácsbo- kodon, hogy lehetetlen határidőt is elvállalt a kombinát az ellátó vezeték építésekor. Augusztusban kötöttük meg a szerződést és decemberre be is fejeztük a munkát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez, a más térségbeli vállalásainkat nem hozta hátrányos helyzetbe. Ez talán azt bizonyítja, hogy egy vállalatvezető néha nagyobb dolgokat tud elintézni, mint a képviselő. Ha nem lennék vezérigazgató, akkor a bokodi esetben itt kellett volna kilincselnem. . — Hogyan vélekedik a kormány programjáról? —- Alapvetően optimista vagyok, van bennem hit. Mint vállalatvezetőnek részem volt már sok kiélezett helyzetben és a saját bőrömön is tapasztaltam: csak a kapkodásmentes, higgadt, határozott döntés segíthet kilábalni a bajokból. A kormányprogramnak véleményem szerint ’ csak egy gyenge pontja van: a lakosság egy része nem fogadta el. A gazdasági-társadalmi gondok szépítésmentes feltárása okozta sokkot még nem heverték ki. Az eddigi információim alapján az lenne az elfogadott, ha egy pattogó induló ütemére „be kellene állni a sorba” és csinálni. Tudjuk, hogy a pillanatnyi hátrányos helyzetet az egész társadalomnak kell viselnie. Ehhez kell a kormánynak a bizalmat megszereznie. Ahhoz, hogy bízzanak abban, hogy ez az időszak rövid ideig tart. Én Grósz Károly személyét megfelelő garanciának tartom, hogy a program végrehajtása valóban következetes lesz. Azt is tudjuk, néhány hónap után nem lehet az elmozdulást számonkémi. Úgy vélem, a korszerű állami vezetés álkalmas a változás megvalósítására. A szociálpolitikai kedvezmények „csomagja” a fiatalok, a pályakezdők és a nyugdíjasok életfeltételeit kedvezően alakítja. A terheket elsősorban nekünk, az aktív korosztálynak kell viselnünk. Ez az életkörülmények, az életszínvonal, a munka- és munkahelyváltozással is járhat. Most már az 1988-as terv ismeretében arról is kellene beszélni, ha ezt teljesíteni tudjuk, mi lesz 1989-ben vagy utána és arról is, mi lesz, ha idei terveinket nem tudjuk megvalósítani. Hogy gondolja, a jövőben mint képviselőnek több konfliktusa lesz? — Egy biztos: a kormány és a parlament megváltozott munkastílusa megteremti, hogy elsikkadó képviselői felvetések ne lehessenek. Egy korábbi felszólalásom visszhangját szeretném példának hozni. A külkereskedelem nem túl szerencsés érdekeltségét kritizáltam. Hivatalos válasz is volt. A miniszter megvédte a kialakított rendszert és kész. A képviselőtársak a beszéd után még az ülésteremben, a folyosón gratulálva egyetértőén véleményt nyilvánítottak. Utána a felszólalásom sorsáról sémmit sem tudok. Mostanra a változtatás igénye, jogossága beigazolódott. A választókkal konfliktusom eddig sem volt, és nem hiszem, hogy a továbbiakban lenne. Egyébként fogadóórát ritkán tartok, mindenki tudja, ügyesbajos dolgaival hol talál meg. Czauner Péter HA ÖTLETGAZDAGOK A VEZETŐK Vállalkozási formák a mezőgazdaságban KIEGYENSÚLYOZOTT FORGALOM A FELVÁSÁRLÁSI LÁZ UTÁN Kötvénypiac az év Magyarországon a gazdálkodó szervezetek 1983 óta bocsáthatnak ki kötvényt. Az értékpapírpiac „robbanó” éve volt 1987, október végéig 13 milliárd forintnyi új lakossági kötvény került piacra, kétszer annyi, mint az előző négy évben együttesen. Tavaly élénkebbé vált a másodlagos kötvényforgalom is. Nemcsak a magánszemélyek adták-vették a kötvényeket, hanem a vállalatok is, egyre inkább ráébredve, hogy ezzel pótlólagos beruházási lehetőségekhez juthatnak. Tavaly november táján támadt erőteljesebb mozgás a lakossági kötvénypiacon, váratlan és nem egészen megmagyarázható „bessz”, azaz árfolyamesés uralkodott. A Budapest Banknál például jó néhány kötvény vételi és eladási árfolyam közötti, úgynevezett középárfolyama alacsonyabb volt, mint a kötvények névértéke. Részben ennek is tulajdonítható, hogy a Budapest Bank Rt. kezdeményezésére egyes kötvénykibocsátók 1 -4 százalék körüli kamatprémiumot fizetnek a kötvénytulajdonosoknak az általában 11 százalék körüli kamathoz. Tavaly év végén két dolog is nyugtalanította a kötvénytulajdonosokat. Egyik a személyi jövedelemadó, amely az értékpapírt és annak kamatát is jövedelemnek tekinti. Az 1987 végéig kibocsátott kötvények kamatát azonban nem terheli adó, és ha valaki eladja ilyen kötvényét, sem adót, sem illetéket nem kell utána fizetnie. A másik, sok tulajdonost megriasztó hír volt, hogy 1988-tól olyan kötvények is forgalomba kerülnek, amelyek fedezetéért az állam nem vállal garanciát. Ez azonban nem azt jelenti, hogy most szabad a vásár, és úgymond, csapatostul vihetik a csődbe kötvényvásárlóikat a vállalatok, mert a nem állami kötvényekért is garanciát kell vállalnia valamelyik banknak. Természetesen csak akkor, ha a kötvényt kibocsátani szándékozó vállalatot erre alkalmasnak találja. Az 1988 előtt kibocsátott, de idén vásárolt kötvényekre továbbra is, egészen a lejáratig, érvényes az állam garanciája. A kétféle kötvény valószínűleg erősebben megmozgatja majd az értékpapírpiacot, és az árfolyamok is ennek megfelelően alakulhatnak. Az állami kötvények mindenütt a világon a legjobbnak számítanak. A 11 százalékos kamat néháríy kötvénynél már most 12-15 százalékra emelkedett, a kamat- politika rugalmasabbá válásával — ha nem is a csillagos ég —, de már nem 11 százalék lesz a határ. Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. nemcsak a vállalati, de a lakossági kötvénypiacnak is egyik legaktívabb szereplője. A kecskeméti bankszervezet mégsem foglalkozik a másodelején lagos kötvényforgalommal, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs pénztára. Kiss Béla számviteli osztályvezető arról tájékoztat, hogy az új évben még nem fordult hozzájuk vállalat kötvénykibocsátási kérelemmel. Hogy foglalkozzanak-e állami garancia nélküli kötvények piacra dobásával, az komoly üzletpolitikai megfontolást kíván, a banknak sok szempontot kell mérlegelnie. Ilyen akciót ezért egyelőre nem terveznek. AzOrszágos Takarékpénztár megyei igazgatósága a múlt évben 310 millió forint értékű lakossági kötvényt adott el. Jelenleg 6-féle kötvényt tudnak adni névértéken az érdeklődőknek, ebből a legismertebb a takarékpénztári kötvény. Év végén az OTP-nél is „tombolt” a felvásárlási láz, főként az utolsó két hétben. Az új év elején viszont gyorsan kiderült, hogy a kötvénytulajdonosok nincsenek tisztában az állami garancia és az adómentesség kérdésével. Ezzel együtt eddig kiegyensúlyozott a forgalom, tartós a kereslet az elsődleges kibocsátású kötvények iránt. A másodlagos forgalomban nem tapasztaltak nagyobb ingadozást, itt nem tört ki sem felvásárlási, sem eladási láz. Azok, akiknek pénzük van, és azt tartósan szeretnék befektetni, úgy tűnik, változatlanul szívesen vásárolnak kötvényt. M ÚJ SZÁLLÍTÁSI ÜZEM Uj telephelyre költözött a Baranya Megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat szállítási üzeme. Az évente százharmincezer tonna árut szállító 80 gépjárművének javítását 1988 januárjától fűtött javítócsarnokban végzik a szakemberek. A negyvenmillió forintos beruházás magában foglalja a műhelyeket és a szociális létesítményeket is. CSEHSZLOVÁKIA .V Reform az építőiparban Az idő múlásával a mezőgazdasági termelőszövetkezetek arca is változik; sok olyan vonás is megerősödött, amely korábban kizárólag az iparra, a nagyüzemekre volt jellemző. A hasonlóságnak vannak jó oldalai is. De rosz- szak is. Azt a tendenciát például a szövetkezeti mozgalmon belül senki nem üdvözli, hogy a tsz-tag mindinkább fix fizetést kapó bérmunkásként kezd dolgozni a közösben, lassanként teljesen elfelejtvén, hogy ő nem alkalmazottja, hanem tulajdonosa a gazdaságnak. Kétségtelen, hogy kényelmesebb a tagnak nem gyakorolnia a szövetkezeti demokrácia kínálta jogokat, tulajdonosként nem véleményt mondania, mellőznie a különféle munkahelyi, gazdasági döntéseket hozó fórumokat, s csak elvégeznie a napi penzumot, türelmesen várván a havi járandóságot. Részjegyek és önelszámolás Persze, igaz az is, hogy kevés olyan gazdaság van, ahol a vezetés tényleg igényli a kollektív véleményalkotást, és lehetőséget is teremt a tulajdonostagok meglévő jogainak érvényre juttatásához. Holott a tulajdonosi érzés gyengülése és kihunyta attól a belső hajtóerőtől fosztja meg termelőszövetkezeteinket, aminek jelentős szerepe volt abban, hogy az elmúlt évtizedekben a magyar mezőgazdaság eredményessége európai mércével mérve is sikeressé vált. Az ipar pedig éppen mostanában próbálja belső érdekeltségi rendszerét a tulajdonosi kötődés erősítésével megalapozni, mert már bebizonyosodott, hogy nagyobb teljesítményre serkent, ha a dolgozók közvetlenül, a pénztárcájukon keresztül érzékelhetik munkájuk minőségét, értékét. A vállalati tanács intézménye, illetve az itt-ott már bevezetett részjegyek is e célt szolgálják. Ám gyakran a gyárakban teljesen új utakat is kell keresni, a mezőgazdasági szövetkezetekben viszont nem, ott tulajdonképpen az egyszer már működött rendszert kell csak feléleszteni , és friss, a ma követelményeinek megfelélp megoldásokkal kiegészíteni, gazdagítani. A cél az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt: eredményesebb gazdálkodásra ösztönözni. Ennek egyik módja a termelőszövetkezetekben: az önelszámoló egység. Ez a rendszer nem csupán a feladatok decentralizálását jelenti, hanem egy olyan vállalkozásra késztető form bevezetését is, ahol az emberek figyelnek az anyag- és energiafelhasználás alakulására, az eszközök teljes kihasználására, a költségtakarékosságra, vagyis ahol közvetlenül érvényesül a dolgozók gazdasági érdekeltsége. Az autonómia csúcsa A belső vállalkozásoknak ez a kerete többféle fejlettségi fokon működik. Legegyszerűbb forma, amikor az eredménytől függő részesedést csak differenciáltan szétosztják. A fejlettebb változatban az önelszámoló egység maga dönt a belső vezetésről és munkamegosztásról, a. munkarendről, a jövedelem elosztásáról, sőt, gondolkodhatnak arról is, hogy a feladatok végrehajtásához milyen eszközöket vegyenek igénybe. Az autonómia csúcsa viszont az, amikor egy ilyen részleg határozhat már arról is, hogy az általa elért jövedelemből mekkora részt takarít meg, oszt szét vagy fordít fejlesztésre, beruházásra, gazdálkodásának dinamizálására. Arról egyelőre azonban még szó sincs, hogy az önelszámolás rendszere mint az anyagi érdekeltségen alapuló, a tulajdonosi szemléletet javító belső vállalkozási forma általánossá vált volna mindenfelé. Van megye, ahol ódzkodnak bevezetésétől, máshol viszont szívesen fordulnak ebbe az irányba a gazdaságok: Szabolcs-Szatmárban például a tsz-ek háromnegyedében működik már valamilyen szinten önelszámoló egység. Hiba volna azonban azt hinni, hogy ahol már* megszerveződött egy-egy részleg, mindenhol tökéletesen harmonikus az élete is. Több gazdaság közeli vizsgálata bizony megmutatta, hogy a kimondott és deklarált önállóság csak formális, nincs valódi vállalkozási szabadság. Átalánydíjas módszer Persze nemcsak az önelszámolás rendszerének különféle változataival igyekszenek növelni az üzemekben a munka hatásfokát, több helyen bevált módszerként meggyökeresedett már — például — az átalánydíjas elszámolási forma is. Ennek lényege: egy ilyen vállalkozási formába került ágazat dolgozói a munkaeszközeik egy részét bérlik, másik részét megvásárolják a közöstől, állják a termelésük egyéb költségeit is, a jövedejrriük meghatározott részét pedig — az átalányt — befizetik a tsz kasszájába, a maradékról viszont szabadon határozhatnak. Az itt munkálkodó asaját és munkatársai zsebét „fosztja ki” akkor, ha lazsál, pazarolja az anyagot és energiát. E rendszer szépséghibája viszont, hogy erre a formára egyelőre csak a tsz-ek melléküzemágaiban, javítóműhelyeiben térhetnek át, nem alkalmazható ellenben a növénytermesztésben, az állattenyésztésben. H. L. J. Az egyik oldalon vitathatatlan sikerek, a másikon hiányosságok. Az egyik oldalon jó minőségű munka: atomerőművek, a bős (Gabcikovó)—nagymarosi vízlépcső létesítése, a Krivoj Rog-i vasérckombinát építésében való részvétel a Szovjetunióban. A másik oldalon viszont lemaradás a lakásépítésben, a kommunális létesítmények és környezetvédelmi berendezések átadásában. Egyszóval a csehszlovák építőipar kiváló munkát produkál, ha nagy feladatokról, nemzetközi összefogással épülő létesítményről van szó, de kisebb vállalkozásokra időnként nem figyel. Világszínvonalon, vagy alatta? A gazdasági mechanizmus átalakítása érinti az építőipart is. A cél jelenleg az, hogy ismét nagyobb szerephez juttassák a kisebb építőipari üzemeket. Más ágazatoktól — például az elektronikától — eltérően a csehszlovák építőipar a világ élvonalához viszonyítva nincs lemaradva. Az ipari üzemeket, lakásokat, hidakat és utakat lényegében azzal a technikával készíti, amivel a legfejlettebb országok. Ezt bizonyítja egyébként a csehszlovák építők munkájának megbecsülése külföldön. A probléma az, hogy az építőmunkák iránti nagy kereslet és elégtelen kínálat között nagy az aránytalanság. Az ok: az építőipari vállalatok köny- nyelműen bánnak az anyagi eszközökkel, időnként felületesen döntenek beruházásokról, mivel nem félnek a komolyabb felelősségre vonástól. Ennek egyenes következménye a sok megkezdett, de be nem fejezett építkezés. Sorra kitolódnak az átadási határidők, romlik a minőség is. Építőipari kísérlet Noha a nem éppen örvendetes helyzettel már 1984-ben foglalkozott a CSKP KB elnöksége, és a kormány is elfogadott bizonyos részintézkedéseket, a hiányosságok továbbra is megmaradtak. Gyökeres változást várnak attól a programtól, amelynek révén a gazdasági szervezetek önállóságát és felelősségét akarják növelni. Ezt az intézkedést 1988. január 1-jén vezette be a cseh és a szlovák építőipari minisztérium, egyelőre kísérleti jelleggel. A kísérletben két vállalat, valamint egy prágai építőanyaggyár, a Csehszlovák Kerámiai Üzemek vesz részt. Az ötéves tervi feladatokat szem előtt tartva kipróbálják néhány elv működését. Mindhárom vállalatnál elsősorban a kötelező tervmutatók csökkentését, a fejlesztési és üzemeltetési kiadások saját és hitelforrásokból történő fedezését tervezik, s vizsgálják a vállalati közös és egyéni érdekeltséget is a gazdálkodás függvényében. Figyelni fogják az új intézkedések ösztönző hatását, melyektől az építési idő lerövidülését, továbbá az építkezések és a költségvetési kiadások csökkentését várják. Nem feledkeznek meg a kockázati tényező ellenőrzéséről sem. S odafigyelnek arra is, hogy az új mechanizmus milyen hatást gyakorol az építőipari tudományos-technikai-műszaki fejlődésre. Ha már zsebre megy ... A közvetett közgazdasági eszközök szerepének erősítése érdekében 1989. január 1-jével Csehszlovákiában új nagykereskedelmi árak léptek érvénybe. Ezekben már tükröződik a munkaigényesség, s hangsúlyozni kívánják az árak társadalmi szerepét is. így radikálisan megváltozik a kínálat és kereslet aránya. Ugyanakkor előnyös helyzetbe kerülnek azok a vállalatok, amelyek olcsón és jó minőségben építenek. Csehszlovákiát csak két év választja el az új vállalati törvény általános bevezetésétől. Ezzel majd jelentősen növekszik a dolgozók érdekeltsége a minőségi termelésben. Az ellenkezőjét ugyanis majd mindenki a saját zsebén érzi meg.
