Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-12 / 09. szám

1988. január 12. • PETŐFI NÉPE • 3 GÉPKOCSIZÓ HATÁRŐRÖK Több miüió kilométer balesetmentesen • A szemlére egymás gépkocsiját közösen készítik fel. Ezen a járművön nem lesz semmi hiba az ellenőrzéskor. • A KISZ-vezetőség a könyvterjesztést is megszervezte. Becsei Endre alegységpa­rancsnok több beosztottja nem tartózkodott a körletben, ami­kor a laktanyába érkeztünk. A magasabb egység parancsno­ka razzia-riadót rendelt el. Körözött bűnöző külföldre szökését kellett meg­akadályozni. A razziában a gépkocsizó határőrök is részt vettek. A különböző típusú gépjárművekkel a feladat végre­hajtásához vezényelt személyi állo­mányt és a szükséges műszaki eszközö­ket szállították. A pihenő és a telephe­lyen tartózkodó határőrökkel, majd az alegységparancsnokkal lehetőségünk volt beszélgetni. Tőlük tudtuk meg, hogy a szállító­század katonái a rájuk bízott járműve­ket balesetmentesen vezették 1987-ben, s a szocialista versenymozgalom köve­telményeit teljesítve a Határőrség Élen­járó Alegysége címet nyerték el. Az élenjáró címnek egyébként többszörös tulajdonosai az alegység katonái. A századnál és az irányítóknál el­hangzott vélemények szerint a siker tit­ka: a személyi állomány egységes cse­lekvése, a jó közösségi szelletn, a sza­bályzatok szerinti élet és a KRESZ elő­írásainak szigorú betartása. A többmillió kilométert balesetmen­tesen teljesítő gépjárművezetők többsé­ge pedig csak bevonulás után, a határ­őrségnél szerezte meg a hivatásos gép­jármű-vezetői engedélyt. Amikor tehát gépkocsik vezetését bízták rájuk, még nem sok gyakorlattal rendelkeztek. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a gép­kocsivezetők közül sokan autószerelő, vagy azzal rokonszakmában szorgos­kodtak bevonulásuk előtt. Nagy Attila és Nagy Ferenc határ­őrök — ikertestvérek — például Kis­kunfélegyházán a Lenin Tsz-ben a fé­nyező és a karosszéria-lakatos szakmát művelték. Rácz Fodor László határőr Kiskunhalason az AFIT-nál dolgozott. Rajkai Ferenc és Rajkai Tibor határ­őrök — szintén ikertestvérek — a bok- rosi tsz-ben gépszerelő, illetve géplaka­tos szakmában dolgoztak. Farkas Imre határőr, kömpöci lakos a Kunsági Me­zőgazdasági Szövetkezet műszerésze volt. Czombos Csaba határőr, a század KlSZ-alapszervezetének titkára el­mondta, hogy bár a gépkocsivezetők az alegységtől távol teljesítik szolgálatu­kat, mégis szervezett és tartalmas mun­ka folyik az alapszervezetben. Az álta­lános, szakmai és katonai ismereteket gyarapító szellemi és gyakorlati vetél­kedők rendszeresek. Százezer forint ér­tékű társadalmi munkát végeztek a fia­talok. Az úttörők honvédelmi nevelését Harkakötönyben, az ifjúgárdisták kép­zését pedig Kiskunhalason segítik a KISZ-esek. A lelkes, fegyelmezett gépkocsiveze­tő határőrök a szakmai feladatok pél­dás ellátása mellett a katonai kiképzés­ben is jeleskedtek. Többen a Határőr­ség kiváló katonái lettek. Gazsó Béla Korkedvezményes nyugdíjazás Nagy engedmény, kedvezmény volt, még alig néhány éve is, ha valakinek sikerült kiharcolnia a korengedményes nyugdíjazást. Azért sem volt ez könnyű, mert év­tizedeken át kialakult és rögzült a foglalkoztatási rendből következő­en, hogy a munkaerőkínálat olyan, amilyen, a kereslet pedig még ma is rendkívül élénk. És ráadásul — a költségvetés szempontjából gon-, dolkodva — minden egyes nyugdí­jazás a terheket növeli. Magyaror­szágon jelenleg 2 millió 400 ezer nyugdíjas él. Másutt másként gondolkodnak. Ausztriában például a miénknél magasabb — egyébként a világ leg­több országában magasabb — a nyugdíjkorhatár: a férfiaknál '65, a nőknél 60 év. Viszont általános sza­bály, hogy legalább 35 év biztosítási év után nők és férfiak egyaránt öt évvel korábban mehetnek nyugdíj­állományba. S esetükben — a vi­szonylag hosszú biztosítási, azaz szolgálati idő miatt — jóval maga­sabb az átlagnyugdíj (11 476 Schil­ling), mint a szokványos öregségi nyugdíj (7 152 Schilling). A biztosí­tottak jelenleg 60 százaléka él — élhet a korai nyugállományba vo­nulás lehetőségével. Vagy: Görög­ország. A nyugdíjkorhatár szintén 60, illetve 65 év, de mindenkinek törvényadta joga, hogy bizonyos szolgálati idő után — és persze sok­kal kevesebb fizetséggel — nyugál­lományba vonuljon. A rugalmas nyugdíjrendszerek legkülönbözőbb variációi szokáso­sak a világ nagyon sok országában. Nem kizárólag humánus és szociá­lis indítékok által vezérelve, hanem a foglalkoztatáspolitikai és végső soron üzleti megfontolásokból is. Nálunk — főleg a munkanélküli­ség megjelenésével — az elmúlt év­ben a szakszervezetek szorgalmaz­ták a korkedvezményes nyugdíja­zás kiszélesítését. Nincsenek ugyan — és rövid időn belül nem is várha­tók — földrengésszerű mozgások a munkaerőpiacon, de nagyon remél­hető, hogy a mindenképpen fel­gyorsítandó szerkezetváltáshoz szük­ségképpen kapcsolódó átcsoportosítási és átképzési gyakorlat egyre általáno­sabbá válik. Es hát ugye, meglehetősen reménytelen vállalkozás — s ezért ér­telmetlen kívánság — lenne, alig né­hány évvel a nyugdíjkorhatár előtt, va­donatúj munkahelyen, vadonatúj szak­mát tanulni. Kinek mi haszna lenne ebből? Ilyen esetekben tehát sokkal cél­szerűbb, emberségesebb és — ne kertel­jünk — kifizetődőbb a korkedvezmé­nyes nyugdíjazás, mint a további mun­kavégzés erőltetése. Persze csakis a köl­csönös megegyezés alapján. De mélyre­ható vizsgálódások és részletes számít- gatások nélkül is sejthető, hogy sokan, nagyon sokan élnének e lehetőséggel. Sokkal többen, mint ahányan koráb­ban — és lényegében még manapság is — valamiféle kegyként megkapják a korkedvezményt. Az sem feledhető, hogy a foglalkoz­tatás olyannyira kívánatos racionalizá­lásának legújabbkori eszközei és mód­szerei közé tartozik, hogy például a munkáltatók egyszerűen nem pótolják a nyugállományba vonulókat, ily mó­don is apasztva a vállalati létszámot. Ám e módszer alkalmazásával ki kell várni a törvényes — és jelenleg még mereven megállapított— nyugdíjkor­határt. Pedig gyorsítható ez a folya­mat, s ez ügyben jelent nagy előbbrelé- pést a Minisztertanács 1987 november­től érvényes határozata. Eszerint na­gyobb szabású vállalati átszervezések esetén a fölöslegessé vált idősebb korú munkavállalók — amennyiben öt évvel vannak a nyugdíjkorhatár előtt — au­tomatikusan megkaphatják a koráb­ban oly nehezen elérhető korkedvez­ményt, s ezekre az évekre, lényegében, a munkáltatójuk fizeti — a Társada­lombiztosítási Főigazgatóságnak át­utalva — a nyugdíjukat. Továbbá: a rendelkezés értelmében, például egy VÁÉV-típusú vállalat felszámolásakor e korosztály időleges nyugdíjköltségei a nemrég létrehozott foglalkoztatási alapot terhelik. A rendelkezés még nagyon friss ah­hoz, hogy bármiféle gyakorlati tapasz­talatot említhetnénk. De annyi máris tudható, hogy a vállalatok nem örven­denek túlzottan annak a lehetőség­nek, hogy ugyan nyugállományba helyezhetik az idősebb korú mun­kavállalókat, ám ennek költségeit — mint említettük: maximum öt évig :—'' maguknak kell állniuk. Mert ugye, miért is örülnének, ami­kor ez a vállalati kasszát terheli. Valóban. De vajon a közvetlenül nyugdíjkorhatár előtt álló emberek — gyakorta valóban szociális meg­fontolásokból történő, és nem túl sok hasznot hajtó — foglalkoztatá­sa nem terhpli a vállalati kasszát? De még mennyire! A miniszterta­nácsi rendeletben megfogalmazott lehetőség ha szabad így mondani — tehát sokkal jobb üzlet, mintha nem élnének vele. Ismét csak a nemzetközi gyakor­latra és tapasztalatokra kell hivat­kozni: még a rugalmas nyugdíj- rendszerek általános alkalmazása mellett is időnként — a gazdasági körülményekhez való alkalmazko­dás nehezebb periódusaiban — egyre gyakoribbak az ilyesfajta korkedvezményes akciók. Olyany- nyira, hogy a munkáltatók például előnyös feltételekkel átvehető pénz­ügyi „csomagokat” állítanak össze, hogy ezzel is ösztönözzék, illetve mondjuk csak ki — sürgessék a mielőbbi nyugállományba vonu­lást. Sok helyen például tekintélyes kezdőtőkét adnak a munkásoknak kisebb műhelyek felszerelésére és működtetésére, és ismétlődő — mert hangsúlyozandó —, hogy iiern csak humánus, de gazdasági meg­fontolások miatt is. Mondhatná er­re bárki: „hja, kérem, ez a gazdasá­gilag nagyon fejlett, és ezért nagyon gazdag országok által megengedhe­tő luxus”. Nem luxus. Üzlet. Gaz­dasági racionalizmus. A munka­erő-piaci feszültségek csökkentésé­nek egyik lehetősége. Olcsóbb és kifizetődőbb lehetőség, mint a munkanélküli segély folyósítása, s mint a munkanélküliséggel együtt­járó valamennyi szociális gond ke­zelése. Annyira nem luxus, hogy szakmai körökben nálunk sem tart­ják az efféle megoldást eleve elve- tendőnek. Vértes Csaba A TÁRGYALÓTEREMBŐL Egyetlen mondatért — halál Késelés a Kurta kocsma előtt A véletlen gyakran játszik szerepet a bűncselekményekben. Első pillan­tásra sok ügyben tűnik úgy: talán nem kellett volna életével fizetnie az áldozatnak, ha — mondjuk — nem épp abban a pillanatban ül le a kocsmaasztalhoz, ha nem hangzik el az a bizonyos mondat, vagy ha nem úgy sikerűi a késszúrás. Ám az előzményeket végigtekintve utólag rend­szerint kiderül: törvényszerű, hogy a tragédia épp akkor és épp ott bekövetkezett. A kiskőrösi Kurta kocsma halálos végű vitatkozás színtere lett tavaly augusztusban. A vita ártatlannak tűnő megjegyzésből indult. Akire vo­natkozott, egyből előkapta a kését. S ha valakinél ilyen gyorsan előkerül a kés, az — sejteni lehet — előbb-utóbb használni is fogja. Kolompár Pál halálos késszúrással zárta le a maga részéről a vitát. A megyei bíróság emberölésért vonta felelősségre. MESTERSÉGES MEGTERMÉKENYÍTÉS Ki az apa és az anya? Szükséges a jogi szabályozás Hétszer a börtönben Valójában az sem véletlen, hogy a 36 éves férfi eljutott egészen az emberölé­sig. Életútján végigtekintve láthatjuk, hogyan sodródott fokozatosan az egy­re újabb és egyre súlyosabb bűncseleic- mények felé. Már az általános iskola utolsó há­rom osztályát is első szabadságveszté­sének letöltése alatt végezte el. Szak­mát nem tanult, négy kiskorú gyerme­két alkalmi munkával tartotta el. Első ízben még 1967-ben, tizenhat évesen ítélte el a kiskőrösi bíróság, lo­pás miatt. Ekkor néhány hónap felfüg­gesztett szabadságvesztést kapott. De a figyelmeztetés csak egy ideig használt. A következő alkalommal, 1974-ben már egy teljes évet kellett szigorított börtönben letöltenie lopás és testi sér­tés miatt. A következő tiz év során hatszor ke­rült újból a börtönbe. A bűnlajstrom: súlyos testi sértés, három alkalommal lopás, majd garázdaság, s legutóbb — 1985-ben — magánlaksértés. Mind­ez jól mutatja, hogy nem tudott megáll­ni a lejtőn. A végzetes megjegyzés Amint a biróság kiderítette, Kolom­pár Pál nem tekinthető alkoholistának. Leittasodni ritkán szokott, italt csak alkalmi jelleggel fogyaszt. Azon a bizo­nyos napon, augusztus 16-án azonban egész nap folyamatosan ivott. Reggel fél deci likőrt, később egy kisfröccsöt, majd a kora délutáni óráktól sört. Az elfogyasztott ital igencsak meg­látszott már rajta, amikor este tíz óra körül— nem első alkalommal, aznap — betért a Kurta kocsmába. Leült D. I. és H. P. asztalához. Javasolta, hogy kártyázzanak. Az asztalnál ülők tilta­koztak a játék ellen, mondván, ők szó­rakozni és zenét hallgatni jöttek. Ko­lompár ennek ellenére tovább erőskö- dött, egy pakli kártyát és pénzt tett ki az asztalra. Ekkor lépett a helyiségbe Hangya János helybeli, gazdálkodással foglal­kozó 27 éves fiatalember, aki ismerte az asztaltársaság tagjait. Találkozott már Kolompárral is. Egy alkalommal csere­pet vásárolt tőle, s később nézeteltérés alakult ki közöttük, mert a vásárolt cserép darabszáma nem egyezett a megegyezés szerinti mennyiséggel. Hangya János leült negyedikként az asztalhoz. Sört rendelt, cigarettát vásá­rolt. Hallotta, hogy Kolompár kár­tyázni akar, és odaszólt a mellette ülő­nek: — Ne kártyázz vele, mert becsap! Az ittas Kolompár — sértőnek talál­va a kijelentést — felugrott és már vette is elő a bicskáját. Az asztalt megkerül­ve Hangya Jánoshoz lépett, s a késpen­gét annak nyakához tartotta. Károm­kodások kíséretében megfenyegette: — Gyere ki, a k ... anyádat! Kinyír­lak! Amint a tanúvallomások során kide­rült, az életveszélyes fenyegetést sokan hallották. Többen is rászóltak Kolom­párra, aki eltette a bicskát, de nem ült vissza a helyére. Az egyetlen megjegy­zésből kirobbant vita a helyiségben ülők figyelmét magára vonva folytató­dott. Az egyik felszolgáló távozásra szólí­totta fel Kolompárt. Hangya János sem hagyta szó nélkül a fenyegetést, egymást megfogva vitatkoztak, dula­kodtak. Megpróbálta őket szétválasz­tani Kolompár egyik ismerőse, Gy. Gy. is, de ellökték. Ekkor a későbbi áldozat végzetes hi­bát követett el. A kocsmai verekedések íratlan szabályai szerint elfogadta a ki­hívást. Azt mondta: — Ne itt, Palikám, hanem kint. . . Pali, ne hülyéskedj! Elsőként Kolompár ment ki a kocs­ma elé, és bekiabált a másiknak, hogy kövesse. Hangya János utána ment, pedig tudhatta, hogy kihívójánál ott a kés, mely bármely pillanatban előke­rülhet. Nézői is voltak a késő esti jele­netnek. Egy házaspár, Kolompár isme­rősei követték őket. A végzetes utcai összecsapás néhány perc alatt lezajlott. Amikor a két férfi összekapaszkodva dulakodni kezdett, Kolompár a zsebébe nyúlt. Pillanato­kon belül előkapta zsebkését, kipattin­totta és alulról felfelé irányuló mozdu­lattal a vele szemben állóba döfött. — Na, te cigány, megszúrtál! — kiál­totta az egyik tanú szerint Hangya Já­nos, míg a másik szerint csak ennyit mondott a szúrás pillanatában: — Pali, ne hülyéskedj! ■Egy biztos: nyomban összeesett. Kö­rülötte hamarosan tócsában állt a vér. A szemtanúk berohantak az épületbe s ott a felszolgálók értesítették a rendőr­séget és a mentőket. De mire a mentők megérkeztek, Hangya János meghalt. A szúrás a combján találta el. A pen­ge megsértette a csípő fő ereit, s a halált — tíz perc alatt — elvérzés okozta. A helyszínen senki se akadt, aki segíte­ni tudott volna az eszméletét perceken belül elvesztő szerencsétlen emberen. * * * Kolompár Pál hazaszaladt, a kést otthon, a ház mögött eldobta. A tár­gyaláson nem érezte magát bűnösnek. Védekezése szerint áldozata provokál­ta, ő ütött először. A bíróság — dr. Arvay Arpádné ta­nácsa — a tanúvallomások alapján nem fogadta el ezt a védekezést. Ko­lompár Pált emberölés bűntette miatt — mint többszörös visszaesőt — 12 évi, fegyházban letöltendő szabadság- vesztésre ítélte. Lovas Dániel A mesterséges úton történő megter­mékenyítés jogi szabályozását javasol­ta Bodnár Zoltán, az Eötvös Loránd Tudományegyetem állam- és jogtudo­mányi karának tanársegédje a Magyar Tudományos Akadémián nemrég meg-, védett kandidátusi értekezésében. Megfogalmazta azokat az alapelveket, amelyeket figyelembe vehetnek a maj­dani jogszabály megalkotásánál és vá­laszolt a humán reprodukciós eljárá­sokkal kapcsolatos etikai kérdésekre. Mindenekelőtt azt fejtegette: jogo­sult-e a tudomány arra, hogy mestersé­ges eszközökkel befolyásolja a humán reprodukció természetes rendjét? A ha­zai és a külföldi orvostudományi kuta­tások eredményeire hivatkozva megál­lapította: indokolatlan az az érv, amely szerint erkölcstelen a meddőségnek ez a gyógykezelési módja. E beavatkozá­sok miatt nem pusztul el több embrió, mint amennyi a természetes megtermé- kenyülésnél. Kedvező hatásúak azért is, mert mentesítik a házastársakat a meddőségnek és következményeinek a terhétől. A mesterséges ondóbevitelt, amelyet 1942 óta alkalmaznak országunkban, miniszteri rendelet szabályozza ugyan, azonban szükségessé vált annak a ki­egészítése. A szervezeten kívüli megter­mékenyítést 1985-ben kezdték meg gyógykísérletként, s eddig nem szabá­lyozták. Emiatt máris adódhatnak jogi konfliktusok, a mielőbbi szabályozás tehát fontos lenne. Indokolt megfogal­mazni az ilyen típusú kísérlet személyi és tárgyi feltételeit és létrehozni e kísér­letet Koordináló, ellenőrző tudomá­nyos bizottságot. A mesterséges meg­termékenyítés csakis az érintettek meg­felelő formában kinyilvánított hozzájá­rulásával lehetséges. w Az ivarsejt- es az embriódonáció főbb szabályai között említette meg a szerző: donor csak az a nagykorú, telje­sen cselekvőképes személy lehet, aki az előírt egészségügyi követelményeknek megfelel, s akitől megtermékenyítésre A tavalyinál változatosabb munka­formákat, több táborhelyet kínál a KISZ Központi Bizottságának Építő­tábori Bizottsága csaknem negyven­ezer fiatalnak, aki 1988 nyarán az épí­tőtáborokban kíván dolgozni és szóra­kozni. Az előző évben 23 ezer fiatal vett részt — a hagyományosnak nevezhető — gyümölcsszedési, kukoricacímerezé- si, s más mezőgazdasági munkákban. alkalmas egészséges ivarsejt nyerhető. Az ivarsejt- vagy embrióadományozás az érdekelt donorok és recipiensek aka­ratától függően történhet közvetlen módon, avagy az anonimitás megtartá­sával közvetetten. Az ivarsejt, valamint a megtermékenyitett petesejt vagyoni értékű. Az utódok nemzéséhez való jog azokból a nemzetközi jogi dokumentu­mokból és alkotmányos normákból eredeztethető, amelyek az emberi sza­badságjogokat szabályozzák. Az ál­lamnak nem áll jogában megfosztani a beteg, meddő személyeket azoktól az orvosi eljárásoktól, amelyekkel gyer­mekhez juthatnak. A pótanyasággal kombinált mester­séges megtermékenyítés eseteiben a ter­hesség kihordására irányuló szerződés tárgya nem a megszülető gyermek, ha­nem a pótanya sajátos, méhen belüli szolgáltatása. Bár ez az eljárás rendkí­vül összetett problémákat vethet fel, engedélyezése vagy tilalmazása nem jo­gi, hanem etikai kérdés. A szerző álláspontja szerint donor­spermával végzett mesterséges ondóbe- vitel esetén a születő gyermek jogi apja az anya férje. A szervezeten kívüli meg­termékenyítésnél a jognak az anyasá­got nem mint tényt, természeti bizo­nyosságot, hanem mint jogi vélelmet kell megfogalmaznia. Eszerint a gyer­mek anyja az a személy, akinek pete- sejtjéből a gyermek származik, így a genetikai anya egyben a szülészeti anya. Ki kell viszont zárni annak a lehetőségét, hogy a genetikai anya — a petedonor — megtámadhassa a szülé­szeti anyára nézve fennálló anyasági vélelmet. A Szociális és Egészségügyi Minisz­tériumban az MTI munkatársának el­mondták: a mesterséges úton történő megtermékenyítés jogi szabályozására vonatkozó javaslatok figyelemre mél­tóak, s az egészségügyi törvény korsze­rűsítésének előkészítésekor mérlegelik majd ezeket. Erre a nyárra ennél öt és fél ezerrel több diákot vár negyven gazdaság az 53 kiépített táborhelyen. A kereskedelem, a vendéglátás és a szolgáltatás az idegenforgalmi szezon­ban különösen jól hasznosíthatja az ifjú munkaerőt. Negyvenhárom kör­nyezetvédelmi tábor is működik majd a nyáron. Ez évben Tasson délelőtt a szociális otthon körüli parkot gondoz­zák, délután pedig beszélgetnek az ott­Nemzetközi környezet­védelmi fotó­pályázat Nemzetközi környezetvédel­mi fotópályázatot hirdetett meg a Szolnok Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ több orszá­gos és helyi szervezet és intéz­mény támogatásával. A pályá­zat célja, hogy a fotóművészet eszközeivel szemléletesen és gondolatébresztő módon be­mutassák az ember és környe­zetének kapcsolatát, a környe­zetvédelem eredményeit, és fel­hívják a figyelmet a környezeti ártalmakra. A szerzők a kép, illetve színes dia kategóriákban egyaránt négy-négy alkotással nevezhetnek, a színes és fekete­fehér képek bármilyen fotográ­fiai eljárással készülhetnek. A pályaműveket április 5-éig kell beküldeni a Szolnoki Jász­kun Fotóklubba, majd zsűrizés után a legjobbakat júniusban Szolnokon, júliusban Budapes­ten teszik közszemlére. A pá­lyázattal kapcsolatos nevezési lap és a feltételeket részletesen ismertető tájékoztató a Szolnok Megyei Művelődési és Ifjúsági Központtól (H—5000 Szolnok, Pf. 198.) igényelhető. hon lakóival, és programokat szervez­nek nekik. Hat helyen szerveztek a helyi KISZ- bizottságok lakásépítő építőtábort, többek között Kalocsán, Szegeden, Szolnokon, Szigetszentmiklóson. Fia­taloknak készülő lakások, illetve isko­lafelújítások falazó, zsaluzó, asztalos, burkoló munkálatait végzi majd csak­nem nyolcszáz szakmunkástanuló. TASSON ÉS KALOCSÁN IS Nyári építőtáborok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom